Sziasztok!

Először is HAPPY BIRTHDAY HARRY! *-*<3

Másodszor pedig üdv újra itt. :) Ma 1 éves a We Are Not Afraid! Köszönjük szépen, hogy még mindig velünk vagytok. Rengeteg új olvasónk van nap mint nap, és ezt jó látni. Jó látni, hogy még mindig vannak olyanok akik érdeklődnek iránta. Ez volt az első blogunk, és nagyon jól esik, hogy ennyien itt vagytok, holott a történet már véget ért.

Ha hónapokkal ezelőtt azt mondja valaki, hogy ez a történet még érdekelhet egyáltalán valakit ezen a világon, biztosan nem hisszük el. Azt gondoltuk, hogy ha vége, akkor az olvasók sem látogatják majd. De ez nem így van. Szóval... Csak meg szeretnénk köszönni! :)

#HappyBirthdayHarry #HappyBirthdayWeAreNotafraid

Love,

Bóri

Thanks....

Sziasztok!

7 hónap... 111 fejezet..... és mi akik elképesztően örülünk, hogy a végére ilyen sokan letettek! :') Nagyon hálásak vagyunk amiért végig itt voltatok velünk, feliratkoztatok, kommenteltetek. A blogot továbbra is megtaláljátok és épp úgy ahogy eddig, most is válaszolunk mindenre.

De ami a legfontosabb: a meglepetés, amit alig vártunk hogy közölhessünk veletek! :) Mivel sokatok tetszését elnyerte a véghez közeledve, úgy döntöttünk hogy ne legyen vége a Narry/Biall románcnak. Folytatódik, más helyen, más időben. Az idő múlása nem csak a külsőnkön, hanem a személyiségünkön is meglátszik. Ezt szeretnénk bebizonyítani nektek egy újabb történettel. :) Az új blogot megtaláljátok ITT!

Reméljük ez is elnyeri majd a tetszéseteket! :) Iratkozzatok fel, hogy megtudjátok hogyan alakul a főszereplők élete! :)xx

Nóri&Brigi

111. fejezet

Nóri szemszöge*

 Addig győzködtem magam, hogy Harry csak a másnaposság miatt durcás, míg végül feladtam. Nem hittem még magamnak sem... Mert igaza van... Igaza van mindig mindenkinek rajtam kívül. Kissé unalmas, de legalább tanul a hibáimból. Vagyis...a hibáim egy részéből. Csend telepedett az egész házra, nyomasztó csend. Lassan besötétedett, de Harry nem jött vissza, hogy lefeküdjön. Amíg itt vagy addig nem is fog, te nagyon okos! - vágott fejbe egy hang. Hallottam már ezt a hangot. Anya régebben mindig azt mondta, hogy ezt hívják lelkiismeretnek, és jobban tenném ha hallgatnék rá. De az én belső hangom nem csak egy egyszerű lelkiismeret volt. Őrangyalként és tanácsadóként is funkcionált. Most a tanácsadó éne bukkant fel. Azt súgta hagyjam el a szobát, így jobb lesz Hazza-nak. Hátha kialudj magát és minden rendben lesz. Ismét a Be alright jutott eszembe.... Kimásztam az ágyból és elsettenkedtem az ajtóig. Közben a dalszöveget suttogtam, amolyan biztatás képen. - Accros the ocean, accros the sea....- sutyorogtam majd kidugtam a fejem az ajtón. Elindultam a lépcső irányába, de akkor halk beszélgetést hallottam. Megmeredtem majd lassan, visszatolattam a szobába.- Everythings gonna be alright. Be alright. The long night....- majd újra becsuktam az ajtót. Leültem az ágy szélére és a matrac enyhén besüppedt alattam. Az ujjaimat összefontam és lazán a térdemen nyugtatgattam aprócska kézfejemet. Az utca lámpa fénye emlékeztet arra, hogy nem feltétlenül kell a házban maradnom, és a bejárati ajtót használnom. Bámultam egy percig a nyitott ablakot, majd vállat vontam és elindultam felé. Megfogtam a párkányt, kihajoltam a friss, hűs levegővel telt udvar fölé és újra énekelni kezdtem.- Everythings gonna be alright, be alright. Be alright... Rendben lesz...- tettem hozzá halkan, már nem suttogva. Vetettem a lábam az ablakpárkányán majd szorosan belekapaszkodva engedtem le magam. A következő ablak felső léce érintette a talpamat és azonnal ráhelyeztem a testsulyom. Ugyan ezekkel a mozdulatokkal jutottam túl a következő ablakon, majd egy gyors, és lendületes mozdulattal, a lehető legcsendesebben értem földet, a kijárat tornácán, ami a hátsó udvarra nyílt. Elszaladtam a kapuig, de zárva volt. Így hát azon is át kellett másznom. Úgy éreztem magam mint egy bűnöző, aki most rabolta ki ezt a gyönyörű és hatalmas házat mégis benne hagyta a legnagyobb kincset... Sétálgattam. Jól esett távol lenni tőlük, akár mennyire is szeretem őket. A csend jólesően bizsergett a fülemben, majd ez a csend meg is szűnt amikor elmentem egy karaoke bár mellett. A hatalmas üvegablakokon át beláttam, de bár ne tettem volna. Azonnal visszalépkedtem a bejárathoz, végig színpadon álló szőke haramiát bámulva. Benyitottam, de nem tűnt fel senkinek. Még Taylor-nak sem. Csapzott, kissé másnapos külsőm eltért a körülvevő emberek öltözékétől, és kellemetlen érzés fogott el. De nem tudta elnyomni azt a bizonyos érzést ami arra késztetett, hogy menjek oda, férkőzzek a boszorkány közelébe, és vonjam kérdőre mindazért amit tett. Bár, csak én hittem abban az elméletben miszerint Taylor tehet mindenről, szentül hittem, hogy igazam van. Egy ilyen nap után viszont...nem is tudom. Nekem sosincs igazam, mindig mindenben tévedek. De ebben nem! Érzem, tudom, látom. Amint Taylor területének határaira nem tekintve löktem félre az embereket, rám emelte meglepett szemeit. Ő is közeledni kezdett felém, és a szívem vadul verni kezdett a dühtől. Nem bánthatod! - szólalt meg a lelkiismeretem. Megállt velem szemben, az emberek kisebb kört formálva vettek körül minket. Egy kamerás férfi furakodott előre, egy másik pedig mikrofont dugott közénk.
- Jöttél megnézni ahogy elkápráztatom a közönséget? - kérdezte flegmán. Pontosabban: csak nekem tűnt flegmának. Végig barátságosan mosolygott rám.
- Ha nem akarod, hogy mindenki megtudja, hogy egy ármánykodó, féltékeny, pszichopata boszorkány vagy, indulj el kifelé azon az ajtón.- mutattam bejárat felé. Most sem takargattam semmit, nem kerülgettem a forró kását, csak kimondtam amit gondoltam.- De nem kell úgy besz*rni, nem foglak bántani.- mondtam ugyanolyan barátságosan. A közönség "juuuuj"-ozni kezdett, mint az óvodában, amikor kiderül, hogy a Peti szerelmes a Nikibe....
- Nem tudom milyen ármánykodásról beszélsz, aprócska, másnapos, európa kislányka.- az igaz, hogy jóval magasabb nálam  - mint mindenki más is - de ezzel akkor is felmérgelt.
- K*ss, country ribi! Mondj el mindent itt, ha máshol félsz.
- Vannak 16 éven aluliak is itt.
- Nem izgat. Csak mond el az igazat Mond el, hogy féltékenységből tönkre akarsz tenni. Engem és a családomat. Mond el hogy ne engem nézzenek hülyének.
- Nem vagyok féltékeny, nem szoktam ármánykodni. Nem vagyok boszorkány, és jobb lesz ha elhallgatsz.- közelebb lépett, így a négy lépés távolság, kettőre csökkent. Fenyegetően hajolt fölém, én pedig szúrósan néztem a szeme közzé. A hangja is megváltozott, már nem volt kedves, barátságos.
- Miért voltál ott aznap este amikor a csajszikát leütöttem?
- Pontosabban: félholtra verted.
- Válaszolj.
- Elkísértem a barátnőmet.
- Egy One Direction koncertre?
- Nem. Jancsi bácsi csárdájába.
- Minek mentél el ha annyira utálod Harry-t?
- Csak leraktam a kocsit.
- Az előbb még a barátnődet kísérgetted.
- Elkísértem és leraktam a kocsit.
- És hogy kerültél Budapestre a rajongóid tudta nélkül? - ez is csak időközben derült ki.
- Mert elkísértem a csajszit a koncertre.
- Szóval...a legjobb barátnőd Directioner?
- Mert? Baj?
- Én a helyedben nem hagynám. Főleg, hogy az exemmel smároljon.
- Azt kaptad amit érdemelsz! - üvöltötte egy váratlan pillanatban.
- Vegyél vissza a hangodból, country picsa!
- Te csak ne mond meg nekem, hogy mit tegyek!
- Miért voltál Londonban, pont akkor amikor én?
- Semmi közöd hozzá!
- Miért?
- Mert ott volt dolgom!
- Az a dolgod, hogy tönkre tedd mások kapcsolatát?!
- Te tetted tönkre az enyémet!
- Te vagy az oka mindennek!
- Nem, ez nem igaz!
- Most vallottad be! - mindketten feszülten meredtünk a másikra. Éreztem ahogy hamarosan megtörik, és mindent elmond. A kamerába...
- Te egy fogyatékos tini vagy, akit csak az ivás érdekel!
- Te meg egy pszichopata. Szerintem kvittek vagyunk. Mit kerestél Londonba, miért küldted a r*bancot, miért ugrasztottál össze minket Harry-vel? És hogyan érted el, hogy még az országból is elmenjen?
- Okosabb vagyok mint te! Szebb vagyok mint te! Tehetségesebb és gazdagabb is! Mit esz rajtad? Miért nem vagyok elég jó neki?
- Mert egy kiállhatatlan r*anc vagy! - ordítottam elképedve. A szeme égett, már nem sok híja...
- Hogy jöttél rá ezekre? Honnan tudod ,hogy én voltam?! - teljes siker! - Te csak egy kis senki vagy! Csak megkeseríted a körülötted élők életét, mégis szeretnek! - senki vagy, megkeseríted az emberek életét, egy senki vagy.... Lefagytam... Egy percig meredten álltam. A bennem égő tüzet próbáltam csitítani, próbáltam lenyelni az előtörő, cenzúrázatlan szavakat. Hallgatni akartam a lelkiismeretemre, de nem ment. Közelebb léptem. Taylor automatikusan hátrálni kezdett. Elkaptam az arcát körülvevő tincsek egy kupacát és a föld felé kezdtem rángatni. Egy kar fonódott az enyém köré. Majd egy a derekam köré, és a serényen "munkálkodó" kezem csuklójára. Húzni kezdtek... Zayn a derekamat ölelte, Brigi a kezemből próbálta kitépni Taylor haját - bár, az azért feltűnt, hogy húzott rajta kettőt mielőtt próbálkozni kezdett volna.- Niall fogta a másik karomat. Lefegyvereztek. Így be kellett vetnem a nehéztüzérséget: a lábaim egyike állon talál Taylor-t, akinek abban a percben folyni kezdett a vére. A következő rúgásra készültem amikor Louis a lábamra csimpaszkodott.
- Louis! - ordítottam rá. A kezemet kirántottam Brigiéből, és ismét a démon hajába kaptam. De most a fejebujján, egy jókora adag hajat kezdtem cibálni.
- Nóri, ereszd már el! - szolt rám Brii és ismét a kezem irányába nyúlt.
- Manó! - azonnal leálltam a rúgkapálással, cibálással, vergődéssel.- Engedd el, légy szíves! - szolt Hazza dörmögős hangja a hátam mögül. Szót fogadtam. Erre Brigi is elengedte a kezemet, Louis lemászott rólam és Zayn és Liam is elengedett. Liam az utolsó percben kapta el a derekamat, kicsit feljebb mint Zayn. Taylor a haját igazgatva egyenesedett fel. Elnevettem magam, azon ahogy reménytelenül próbálkozik méltóságteljesen távozni majd Harry felé fordultam. Komoly volt..túl komoly. Lehajtottam a fejem, elszégyelltem magam. A fekete padlót bámultam, majd amikor megszólalt lassan felvezettem a tekintettem mérges arcára.
- Menjünk.- jelentette ki minden hangsúlyt nélkülözve. Az utcán két autó állt. A Niall-é és a Harry-é. Hazza megállt az övénél és kinyitotta az utasülés felőli ajtót.- Szállj be.- utasított, de nem mentem előrébb egy lépést sem. Liam végigsimította a hátamat majd kikerült és a többiekkel együtt beült a Range Rover-be.- Most! - parancsolgatott. Erre már megmozdultam. Lehajtott fejjel ültem be az anyósülésre, majd amikor Harry is beszállt, kihúzódtam az ülésem legtávolabbi szélére.- Mit mondtam? - kérdezte mogorván. Mintha az apám lett volna...
- Hagyjál, jó?
- Nem, nem jó. Neki ugrottál Taylor Swift-nek.
- Ha nem mondod nem is veszem észre.- durcáskodtam. A könyököm az ajtónak támasztottam és a tenyerembe fektettem az arcomat.
- Megmondtam hogy ilyet nem tehetsz!
- Nem vagy az apám, nem vagy a főnököm. Nem mondhatod meg, hogy mit és hogyan csináljak.
- De ilyet akkor sem tehetsz!
- Jól van, oké, értem! Másnapos vagy de azé...
- A másnapossághoz ehhez semmi köze! Ma te vagy a hülye.
- Miért máskor nem?! - felemeltem a hangomat. Nem ismertem magamra...de nem is akartam. Úgy éreztem mintha mindez kényszeres lenne, mintha egy vadállat lennék. Ösztönösen cselekedtem.- Ki ő hogy nem kaphat két pofont?! Miért véded egyáltalán?! Ha annyira szereted menj vissza és vidd haza őt! - de már késő volt. Engem hozott haza, megérkeztünk. Berontottam kapun, elvágtattam a nyitott ajtóig, amiben anyám állt aggódó szemekkel. Harry tartotta a tempót és velem egyszerre lépett. Legyintettem egyet, hogy tűnjön el, de ehelyett csak lassított és egy lépésnyi előnnyel rontottam be a házba.
- Kicsim! - szolt anyu amikor elhaladtam mellette.
- Azért nem hagyom, hogy megverd mert szeretlek! - ordított Harry a lépcsőn felfelé. Mindenki rémülten meredt rám, amikor szembe fordultam az égő zöld szempárral.
- Ma este aludj Taylor-ral! - szűrtem a fogaim között. Felmentem a vendégszobába, kiraktam Brii bőröndjét az ajtó mellé, hogy költözzön át Niall-hez. Kulcsra zártam az ajtót majd leültem az ágy elé. Lehunytam a szememet, de nem gondolkoztam. Minek marcangoljam magam? Ezt nem tudom irányítani. Ezt nem tudom megtervezni. Ez túl sok egy olyan embernek mint nekem, aki minden pillanatot meg tud tervezni kisebb erőfeszítések nélkül is. A zár furcsa hangot hallgatott. Egy kulcs fordult el benne majd kinyílt.
- Ez az én házam is. Van kulcsom minden ajtóhoz. Nem menekülhetsz el.- mondta Hazz immáron normális hangnemben. Menj át a szobánkba.
- Taylor nem fog kiakadni? - flegmáztam a jómódóra ellenére.
- Nóri, légy szíves. Állj fel és gyere.
- Már miért tennék ilyet? És te miért akarnál egy olyan csajjal egy szobában lenni aki tök hülye?
- Mert én szeretem a hülye lányokat.- belépett az ajtón, elém állt és a kezét nyújtotta.- Beszéljük meg.- felálltam de nem fogtam meg a kezét. Durcásan vágódtam be a szemközti szobába.- Néhány nap múlva megyünk, nem akarok így elbúcsúzni.- mondta amint beültünk az ágy közepére. Elképedve bámultam zöld, bűntudatos szemeit.-Ne haragudj azért amit mondtam, vagy csin....
- Csss! Ne mond tovább! - az ujjam a szájára tapasztva, rémülten hallgattattam el.- Mentek? Máris? De minek? Nem maradhatok? És én voltam hülye.- mondtam ki a nyilvánvalót.- Igazad volt, igazatok volt, mindenben. Ne haragudj azért ahogy ma viselkedtem. Te csak jót akartál anyuval, meg mindennel kapcsolatban.
- Nem volt mindenben igazunk.
- Miért is nem?
- Mert a te elméleted volt az ami ma este beigazolódott. Az egész történet, minden ami velünk történt, ennek az egésznek Taylor volt az oka. Végig ez volt a lényeg.
- Ahaaaaan.....- ez eddig eszembe se jutott, pedig ezért mentem be arra helyre. Hogy kiderítsem az igazat. Másnap reggel feszült volt a hangulat, de anyu reggelije minden rossz energiát kikergetett a házból. És mivel nagyon megbocsájtó- és bocsánat kérő hangulatban voltam anyuval is rendbe jöttek a dolgok. Anyuval minden rendbe jött, bár eleinte még ott volt az csípős érzés, ami kettőnk között cikázott ide-oda. Nyugodtan konstatáltam, hogy Brigi és Niall kapcsolata jobb mint valaha és...Brii virága is elhervadt. Pontosabban...Niall vázájában díszeleg. Hazza és én kihasználtunk minden alkalmat. Liam majdnem megbolondult a szobáját beterítő bűztől aminek nem tudott rátalálnia forrására. A srácok elmentek... Újra... Brii és én egyedül voltunka nagy fehér ház udvarán, a sötétben és a csillagokat bámultuk a padról. Most kivételesen látszottak. Nem takarta el őket egy vastag felhőréteg.
- Esküszöm, hogy csillagász ninja leszek.- jelentettem ki.

- Felőlem. De azzal nem keresel valami sokat.- mondta Brii.
- Kérdezhetek valamit.- csak percek múlva szólaltam meg újra, még mindig hátravetett fejjel ültünk egymás mellett.
- Ahan.
- Ezzel vége...? Mármint... Ez volt a sztori lényege. Taylor a gonosz, féltékeny exbarátnő, aki mindent tönkre akar tenni, majd a film végén összezavarodik, megbolondul és mindent elmond. Ez volt az a nagy kaland ami mindenki életében van?
- Azt hiszem...igen.
- És most vége?
- Szerintem csak most kezdődik el...

 VÉGE

Ui.: Pénteken készülünk nektek egy ÓRÁSI meg lepetéssel maradjatok velünk! :)xx Addig is komizzatok mondjátok el milyen volt a blog! :)xx

110. fejezt

Nóri szemszöge*

A röhögéstől fetrengtem a földön, még mindig törölközőbe. Brii a kanapén ült, és hasára tapasztotta a kezét. Louis jött ki a konyhából és ő is nevetni kezdett. Azt sem tudta min nevetünk ennyire, de a látvány ami nyújtottunk 100%, hogy nevetséges volt.
- Min nevetünk? - kérdezte amint szóhoz jutott. Nem válaszoltunk a feltett kérdésre, mert egyikőnk se kapott levegőt. Durcásan vonult vissza az étkezőbe. A csengő vadul kezdett zúgni. Briginek nem volt ereje felkelni, így nekem kellett összeszednem magam. Feltápászkodtam, és a csupasz talpammal odacsattogtam az ajtóhoz. A hajamból csöpögő víz jelezte az útvonalamat. Kinyitottam, miközben Brii-t bámultam. És aztán beütött a mennykő.
- Brigi! - kiáltottam, az ajtóban álló alakot bámultam.

- Igen? - kérdezett vissza lihegve.
- Tüntesd el ezt az izét! - mondtam grimaszolva.
- Ki a..? - kérdezte amint oda ért mellém. Tátott szájjal bámulta az ajtóban álló, bőrönddel felszerelt anyámat...- Angela! - kiáltotta el magát egy perc elteltével.
- Sziasztok, lányok! - mondta félve, és a cipője orrát kezdte fürkészni.
- Hát itt vagy! - örvendezett mögöttem Hazza, és átfurakodott Brigi mellett, aki készségesen állt félre.. Harry a karját átvetette a vállam fölött és anyut bámulta.
- Te hívtad ide?! - ordítottam.
- Most mi bajod van? - kérdezte, és zölden égő szemekkel nézett vissza rám.
- Mi lenne?! - löktem le magamról hosszú, izmos karját.- Ide hoztad anyámat! - mutogattam.
- Hallottam, hogy összevesztetek,és idehívtam. Ang pedig készségesen vállalta az utazást. Mérgesen, fújtatva igazítottam meg a törölközőmet és elviharzottam. Fel a lépcsőn majd bevágódtam Zayn szobájába. A földön ült, a tv előtt, és amikor az ajtó kivágódott, tágra nyílt szemekkel bámult az őrjöngő alakomra.
- Sziaaa....- mondta megilletődve.
- Nem fogod elhinni! Harry idehívta anyut!
- És ez azért baj mert...?
- Mert utálom azt a nőt!
- Nyugodj meg.- mondta megértő hangon, felállt és átölelt. Nem tudtam visszaölel, mert ha megteszem elég kellemetlen helyzetbe kerülök. Így csak fújtatva mellkasára hajtottam a fejemet.- Öltözz fel, rendben? - kérdezte és elhajolt tőlem, hogy a szemembe nézhessen.
- Jól van.- fújtattam és leültem az ágyra.- De semmi kedvem nincs összefutni Harry-vel Brii-vel vagy azzal az izével aki egykor az anyám volt.- jelentettem ki könnyedén. Nagyon megbántott amikor azt mondta, hogy csak tönkre teszem a napjait és nem vagyok elég jó neki. Azt hittem, hogy anya nem hagyja majd, hogy bármi közénk álljon. Nem gondoltam volna ezt róla, és amikor mégis elhagyták azok szavak a száját amik egykor apuét, összetört egy részem.
- Akkor megyek és hozok neked valami ruhát. Ne aggódj. Melletted állok majd...akkor is ha nincs igazad. Tudom milyen egyedül állni a csatatér túloldalán...- megsimította a vállamat és megértő pillantását az enyémbe fúrta. Most éreztem igazán, hogy a testvérem.... Kiment az ajtón, teljesen higgadt fejjel - ami rólam nem mondható el. Minek hívta ide?! Én nem akarok kibékülni vele. Tökéletesen megvoltam nélküle, és így legalább neki sem voltak nyomasztó napjai....Nem kellett a rendőrségre járnia, és nem kellett Clarie-t hívogatnia. Ő is megvolt nélkülem..de akkor minek jött ide? Lehet, hogy megint bevetem a deportálós módszeremet.... - Meg jöttem. Hát...nem túl divatos..nem értek annyira a női ruhákhoz...- monda szégyellősen. Muszáj volt mosolyognom.
- Köszi.- kuncogtam.
- Te tudtad, hogy van tetoválásom?
- Tetoválásod? Mióta?
- Tegnap este kerülhetett oda... Így keltem fel.
- És mi van rajta? - kérdezte vigyorogva.
- Ha kuna ma tata.
- Csak annyit jelent, szép az élet itt lent. Tiszta élvezet, a bölcselet. Ha kun ma tata.- énekelte.
- Ha kuna ma tata, Ha kuna ma tata, Ha kun ma tata...- énekeltük egy indiántánc kíséretében.- Na jó, most már felszeretnék öltözni.- mondtam percek múlva, szuszogva.
- Ohh, bocsi. Már itt sem vagyok.- azzal nevetve becsukta maga mögött az ajtót. Negyed óra múlva még mindig egyedül ücsörögtem a puha matracon. Nem hívtam be Zayn. Bűntudatom lett... Igen, néha nekem is szokott lenni... Tudtam, hogy nincs igazam, túl makacs vagyok, hogy anya csak ki akar békülni, blab-blab-laaa... Nagyon nem izgatott, mert nem voltam hajlandó igazat adni nekik, de azt sem bírtam hallgatni, hogy "Igen neked van igazad", mikor pont én vagyok az aki téved. De Zayn, és az ő aggodalma egyszeribe megjelentek és helyet foglaltak mellettem az ágyon.
- Mi a baj? - kérdezte és átfogta a vállamat. Szorosan húzott magához. Talán azért mert azt szeretett volna éreztetni velem, hogy mellettem áll...
- Én vagyok az aki téved. Akármennyire is nehéz beismernem... Harry-nek van igaza. Ki kellene békülnöm vele, de nem akarok. Csalódtam benne, pont úgy ahogy apában is...
- Maradj itt egy kicsit. Mindjárt visszajövök.- óvatosan felállt mellőlem, megpuszilta a fejem búbját majd ismét magamra hagyott. De nem kellett túl sok idő, hogy újra halljam a hangját...pontosabban: hangjukat. Harry és Zayn olyan hangosan ordítottak, hogy úgy éreztem menten beszakad az ajtó. Megrémültem, abban reménykedtem hogy nincs semmi baj. De most az én aggodalmam kapott szárnyakat, és egyenesen lerepítettek a lépcsőn. Zayn és Harry egymásnak feszültek, és ordítoztak. A hangjuk egybeolvadt, egy szót sem értettem. Nem töprengtem, nem volt időm tétovázni. Azonnal közéjük furakodtam.
-Srácok! Srácok! - ismételtem. Olyan hanggal voltak, hogy még saját üvöltésemet se hallatom. Brigi és Niall robogott le a lépcsőn. Niall Harry mögé állt, majd húzni kezdte. A kezemet Zayn mellkasára helyezve próbáltam mennél távolabb tolni Hazza-tól.- Nyugi! Zayn figyelj már rám!
- Nóri! - kiáltott Brii.- Hazza! Figyelj rá! - nem értettem de azonal visszafordultam és előktem. Hazza szemébe meredtem.
- Nyugodj meg! - mondtam minnél kiegyensulyozotabban. Hallgatott rám. Nem orditott tovább, lenézett rám. Átfogtam a nyakát és suttogni kezdtem.- Ne bántsd! - felemelte a fejét. Komoran bámulta Zayn-t, majd megfogta a kezemet és felcibált a lépcsön.
- Mi ez az egész? - kérdeztem felháborodva.
- Én csak jót akartam neked, Mano! Erre azt látom, hogy Zayn üvöltözve rohan lefelé a lépcsön. 5 perc múlva meg nekimegyek.
- Ne haragudj! Csak...nem is tudom talán berezeltem.- szabadkozzam.
- Mégis mitől? Anyukádtól? Nem fog megenni.
- Tudom, és tényleg sajnálom. De tudtam, hogy csak Zayn áll majd mellém.
- És én? Én nem a javadat akarom?
-De igen, csak..
- Csak mi? Nem mondtam volna, hogy igazad van. Most mondom el először és utoljára: nem azt fogom mondani amit hallani akarsz! - meredten, rémülten álltam előtte. Soha nem beszélt még úgy velem. Mintha lenne egy másik oldala amit eddig elrejtett előlem. Nem jutottam szóhoz. Aztán rájöttem, hogy ezt nem kellene tűrnöm. De mégsem szóltam semmit. Most nem. Nem lett volna helyénvaló, csak rontott volna a helyzeten.
- Értem.- nyögtem ki lehajtott fejjel.
- Menj, feküdj le, vagy kezdj magaddal amit akarsz.- legyintett majd elveszett az ajtó takarásában. Szót fogadtam és bebújtam az ágyba. Az Ő helyére feküdtem, ahol a legjobban lehetett érezni az illatát. Magamra húztam a takaróját. Biztos csak a másnaposság.... Csak a másnaposság...

Ui.: Nagyon kérünk titeket komizzatok! Így, hogy nem komiztok azt hisszük, hogy rossz a blog! Léci mondjatok véleményt bármilyet..csak mondjatok!

109. fejezet

Nóri szemszöge*

Reggel magamat megtagadva, korán ébredtem. Nem tudtam mire vélni. Kissé furcsán éreztem magam, de volt valami jó is a koránkelésben. Harry még aludt, és nézhettem ahogy békésen szunyókál. Csak bámultam. Aztán amikor már úgy éreztem, hogy senki sem néz hülyének ha fel alá járkálok a hatalmas házban, óvatosan kimásztam az ágyból. Vagyis...kimásztam volna ha Hazza nem fogja meg a csuklómat, és nem ránt vissza.
- Te nem is alszol? - kérdeztem amikor kibújtam a párnából, mert szó szerint elsüllyedtem a tollal tömött huzatban.
- Csak pihentem.- mondta dörmögős, ismerős reggeli hangján.- Hová akartál menni?
-Nem tudom... Reggelizni, felöltözni, meg hasonlók.
- Megvársz? - nyöszörgött amikor újra megpróbáltam kibújnia takaró alól.
- Meg...- és most, hogy úgy érezte és teljesen megbizonyosodott róla, hogy nélküle nm megyek sehova, elengedte a csuklómat és óvatosan visszafeküdtem mellé. Befészkeltem magam a karja alá és a mellkasára feküdtem. Pár perc múlva már a reggelimet majszoltam a fiúk és Brii társaságában. Majd mind beterveztek egy saját kis programot aznapra. Brigi és Niall a parkba mentek, azt hiszem. A fiúk mind elhagyták a lakást és Harry-vel egyedül maradtunk.
- Mit csináljunk? - kérdezte a kanapén ülve amikor már a ház teljesen kihalt. Az ölébe hajtottam a fejem és elnyúltam a kanapé puha, bőrrel borított matracán.
- Nem tudom. Csak azt, hogy nagyon unatkozok.
- Nézzünk filmet?
-Megint?
-Menjünk el mis is valahová?
-Lusta agyok.
-Vagy....- mondta elgondolkozva. Kifogyott az ötletekből. Nekem valami szokatlanhoz és örülthöz lett volna kedvem.
- Vagy...- mondtam huncut mosollyal az arcomon.-...szívassuk meg Liam-et.
- Liam-et? - kérdezte, mire felültem, hogy magyarázni tudjak. Egyik lábamat lelógattam a másikat pedig magam alá húztam.
- Ahan. Csak gondolj bele! Ő mindig olyan....tökéletes. Izmos, jóképű, vicces, kedves, okos, gondoskodó, nyugtot. Egyszer ki akarom húzni nála gyufát. Látni akarom hogy milyen amikor elengedi magát, és torkaszakadtából üvölt.
- A nyár nem neked való.- jelentette ki.- A hősé csak ront az állapotodon.- összekócolta a hajamat, majd felállt és hosszú lépteivel átszelte a szobát. Bekanyarodott a konyhába és hallottam ahogy a hűtőajtó könnyedén kinyílik majd becsukódik. Én csak durcásan ücsörögtem és vártam, hogy megsajnáljon, hogy megtörjön és az legyen amit én akarok... De gonosz vagyok... - Jól van.- teljes siker, gondoltam amint belépet a szobába egy banánt majszolgatva.- Te nyertél. Menjünk. Bevárta lépcső aljánál. Diadalmas mosollyal az arcomon szökdécseltem kitárt karja alá és puszit nyomtam az arcára.
- Mit fogunk tenni, Mr. Göndör? - kérdeztem játékosan felfelé haladva.
- Mit szeretne tenni, Mrs. Göndör? - ismét összekócolta a hajamat.- Nem tudom. Ezt kérdeztem.
- Ha beértünk a szobájába, meglátjuk mi lesz a legmegfelelőbb. Könnyebb ha látod mi állrendelkezésedre.- az ajtóban álltunk. Hazza benyitott és azonnal birtokba vettük a tökéletesen elrendezett tárgyak múzeumát.
- Meg van! Meg van! Meg van! - kezdtem izgatottan és kibújtam izmos karja alol. Szembe álltam vele, Ő pedig figyelmesen mosolygott vissza rám.- Először is kell rengeteg hal.
- Okéé...
- Aztán le kell szedni a függönytartó rúdját.
-Ahan.
- Harmadszor pedig ki kell húzni a szekrényeket.
- Nekem valahogy nem állt össze.
- Akkor elmagyarázom. De addig kell mindent megcsinálnunk amig vissza nem érnek.
-Világos.
- Szóval... Levesszük a függönytartó rúdját. Veszünk halat, ami remélhetőleg jó büdös, és telerakjuk a csövet nyers halhússal. Majd ami megmarad bezacskózzuk és berakjuk a szekrények mögé.-magyaráztam mutogatva.
- Hogy esett le mindez ilyen gyorsan? Máskor olyan....lassú vagy.
- Ne aggódj! Nem lettem okosabb egy hónap alatt, ugyan az vagyok. Ezen évekig gondolkodtam és most eszembe jutott.- sóhajtottam színlelve.
- És ha teszünk egy keveset az ágyneműtartóba? - kérdezte néhány másodpercnyi morfondírozás után.
- Hogy lehetsz ilyen tökéletes?! - a nyakába ugrottam. Megvan akit kerestem. Pimasz, ha kell, imádja szívatni az embereket és elképesztően néz ki. Kinek kell ennél több?
- Jó, jó, most már elengedhetsz mert nem leszünk kész. Én elmegyek, hozok hslst te pedig intézd el a többi.
- Két nap és olyan szagú lesz a szoba mintha Louis lakna benne! Muhahahahaaa
- Munkára fel, Mrs. Göndör Démon!
- Ez lesz az új nevem!
- Majd megbeszéljük.- Jó, értem én. Nincs időnk. Azzal kikisértem a bejáratig. Probáltam minnél több idöt vele tölteni. Azt sem tudom mennyi ideig lesznek Londonba... De most koncentrálnom kell. Ezt eredetileg egy táborban, vagy anya szobájában akartam kipróbálni, de most Liam-é is megteszi. A táborban pedig nem valószínű, hogy szívesen látnak... Eléggé betett nekik a puding-per-csónak sztori.
- Kész is.- mondta Harry amint visszatolta a szekrényt.
- Mehetünk.
- Na most már boldog vagyok.- jelentettem ki egy megkönnyebbült sóhajjal.
- Lehetsz még boldogabb is...ha szeretnél.- kérdőn néztem rá, nem tudtam mitől lehetne ennél is jobb napom.- Menjünk át a szobánkba.- felém nyújtott a kezét. Kacéran mosolygott. Egy percig elgondolkozva haboztam majd megfogtam a kezét és elhagytuk a tett színhelyét. Azt hiszem nem kell újra részleteznem a dolgokat. A lényeg: hogy újra átélhettem. Vele. Majd hajnal tájban a plafont bámulva - hevesen verő szívvel, és a gyorsabbnál is gyorsabb légzéssel - beszélgettünk.
- Brigi be van tojva.- jelentettem ki amikor a turné téma kimerült.
- Mégis mitől? Hogy elviszi egy taxisofőr?
- Nem. Az egy másik fóbiája.- legyintettem kuncogva.- Attól, hogy hogy mondja meg Niall-nek hogy...tudod.
- Nem, nem tudom.
- Ahogy ő mondta: elvegye a virágát.
- A miét?
- Én is ezt kérdeztem.
- Az mi?
- A szüzessége cenzúrás megfelelője.
- Mit kell azon cenzúrázni? Az nem is csúnya szó.
- Nem, csak ő kissé....szégyenlős.
- Ja. És fél mert...
- ....mert még nem vették el tőle.
-Ja. Hát...erre nem nagyon tudok mit mondani. A lényeg, ami nekem fontos az az, hogy a tied nálam van....per pillanat.- Tovább részleteztük a dolgot, és átlagos dolgoktól beszélgettünk. Majd mély álomba merültem. A rémálom már soha nem szűnik meg. Szegény Hazza... Reggel arra ébredtem, hogy valóssággal kiverem az ágyból. A koppanásra keltem,és joggal feltételeztem, hogy én vagyok az oka annak, hogy most a padlón fetreng. Azonnal a segítségére siettem.
- Jól vagy? - szaladta oda és kezet nyújtottam.-Ne haragudj! Nem szándékos volt.
- Semmi baj.- mondta amikor megállt velem szemben.
- Talán jobb lenne ha Brii aludna Niall-el, én meg a vendégszobában.- végigsimítottam a karcolást, ami a csuklójától egész a könyökéig húzódott.
-Nem kell. Majd szorosabban ölellek, hogy ne kapálózz.
- Túl naiv vagy.
- Túl paranoiás vagy.- Nagyot sóhajtottam majd átöleltem és lementünk a konyhába mielőtt felöltöztünk volna. Egy francia bugyiban és Hazza pólójában állítottam be a konyhában. Kicsit se éreztem magam kelletlenül. Valahogy a srácok előtt nem vagyok szégyellős. És persze azt sem bántam, hogy Harry alsónadrágban van. Leült az asztalhoz és beleültem az ölébe. Hallottam ahogy Brii és Niall közeledik felénk és kiugrottam Harry öléből, aki sikertelenül kapott utánam.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- nyavalyogva csimpaszkodtam rá.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- mondta, majd éreztem ahogy Harry ujjai a közrefogják derekamat. Természetesen elestünk, de annyi szerencsém volt, hogy nem ütöttem meg magam. Harry bizonyos értelemben nagyon puha, más értelben pedig nagyon kemény és masszív tud lenni. Aztán, hogy folytatódjon a balszerencsés reggelek legbalszerencsésebb reggele, Brii kajacsinálás közben elvágta az ujját. Csak a szemem sarkából láttam, és nem is nagyon törődtem vele mer tudtam hogy - még ha minimális feszültség kering körülöttük, amit nem tudtam mire vélni - Niall pillanatokon belül ott terem, hogy megmentse. Amikor visszaértek feltettem a kérdést amin mindaddig agyaltam:
- Ki jön velem bulizni ma este? - kérdeztem és hirtelen csend támadt.
- Nekem nincs túl sok kedvem.- jelentette ki Brii.
- Én ma este vacsorázni megyek Elenor-ral.- Louis és egy étterem...okéé...
- Én meg fogorvoshoz megyek.- mondta Zayn zavartan.
- Ne már! Ez nagyon gyenge! Mondj valami olyat amit el is hiszek.
- Majd én megyek veled.- simította végig a hátamat Harry. Ekkor már az ölében ücsörögtem és a müzlimet majszoltam - tej nélkül, dobozból.- Köszi.- a fejemet a vállára hajtottam. Biztatón Liam-re pillantottam de tudtam, hogy neki nem túl sok kedve van az ilyesmihez, amikor ilyen nehéz időszakon megy keresztül. Hullámvölgyben van a kapcsolata Dani-vel. Nagyon sajnálom, hiszen és mindig azt gondoltam, hogy köztük soha nem lesz semmi baj...
- Bocsi.- mondta. Talán nem öt kellett volna megszívatni. De az is igaz, hogy így legalább röhög - vagy ordít - egy jót és abban a negyedórában, félórában vagy esetleg órában, nem gondol Dani-re. Lassan csóváltam a fejemet, hogy semmi baj.
 - Engem meg se kérdezz! - emelte maga elé a kezét Niall.- A te buli módszereid túl magasak nekem.
Alig vártam, hogy Harry-vel bevehessük a várost. Lezuhanyoztam - Harry-vel, mert nem hagyta, hogy egyedül menjek így be kellett engednem-, hajat mostam, rendbe tettem magam, és belebújtam egy nem túl kihívó ruhába, hogy a pasik tudják, hogy nem egyedül érkeztem. Beléptünk egy neon fényekkel megvilágított helyre. Leültünk a pulthoz, iszogattunk meg a szokásos. És ismét elfelejtettem mindent. De nem is ez volt a legmeglepőbb: az ágyban ébredtem. Harry ott horkolt mellettem. Horkolt. Ez se miden napi. Aztán jött az a dolog a reggeli zuhanynál. A tusoló alatt álltam, egyszer csak bejön Harry, hogy miért jött azt nem tudom. Megállt a fürdő közepén és komásan a fenekemet bámulta.
- Neked mióta van tetoválásod? - kérdezte.
- Nekem nincs tetoválásom.- mondtam unottan.
- Akkor mi az a fenekeden?
- Harry, másnapos vagy. Biztos képzelődsz.- elzártam a zuhanyt és a törölköző felé böktem.- Ide adnád?
- Akkor is ott van.- mondta és átnyújtotta a puha törülközőt, amit rutinosan magam köré tekertem.
- Megnézem, hogy biztosak lehessünk, és megnyugodhass, oké? - amikor elhaladtam mellette egy puszit nyomtam az arcára és végigsimítottam  állvonalát. Mögöttem jött egészen a szobájáig, majd az ajtón túl is jött utánam. Háttal álltam az egész alakos tükörnek, és úgy fordultamm hogy lássam a fenekemet. Elhúztam róla a törülközőt. A levegő megakadt a torkomon, és csak bámultam a "Ha kuna ma tata" feliratot.
- Na? Képzelődöm? - nem válaszoltam csak kirohantam - úgy ahogy voltam, törölközőben.
- Brigi! Brigi! - ordibáltam. Leszaladtam a lépcsőn és berontottam a konyhába ahol Louis-val beszélgetett.
- Mi van? Hogy hogy másnaposan szaladgálsz?
-Azt én se tudom, de ez most mellékes.-kiabáltam. A semmilyen, mégis meglepett, zavart érzés felerősítette a hangomat.- Gyere! - Elráncigáltam az asztatól és kivonszoltam a nappaliba ahol nem volt senki.- Ez mi a sz*r?! - mutogattam a fenekemre.
- Ha kuna ma tata.- olvasta el a feliratot.
- Hogy került az oda?!
- Biztos összefutottatok az este Timon-nal és Pumba-val.- hangos nevetésben törtünk ki és Brigi lehuppant a kanapéra...

Ui.: Nagyon szeretnénk látni pár komit. Már ezt nem tufom, hogy hanyadjára emlegetjük de nagyon fontosak nekünk a vissza jelzések!!

108.fejezet

 Nóri szemszöge*

Amikor megérkeztünk és Zayn sikeresen összekapart a padlóról, segített felmászni a lépcsőn.
- Hát... Romeo nem bírta, így bevágta a szunyát.
- Akkor....talán... Inkább alszom a vendégszobába.- motyogtam elgondolkozva.
- Nem hinném, hogy ott jó helyed lesz.- kérdőn felvontam a szemöldökömet, mire válaszképp a vendégszoba ajtaja felé biccentett. Brii és Niall már "lefoglalta".
- A kis huncut! - vihorásztam halkan. Harry szobája a vendégszobával szemben volt. Elbicegtünk odáig, majd Zayn nyakába borultam.- Nem biztos, hogy fel kellene ébresztenem.- dünnyögtem a vállába.- Annyira hiányoztál, Tesó!
- Te is nekem! És Hazza-nak is, és ha nem ébreszted fel akkor holnap te is és én is le leszünk szidva.- magyarázta miközben a hátamat simogatta. Elhúzódtam tőle és lassan bólogattam, majd lehajtottam a fejem. A vállamnál közre fogott, a térdét berogyasztotta, hogy lássa az arcomat.- Te sírsz? - kérdezte kissé rémülten.
- Mi? Én? - értetlenül néztem fel rá. Mutatóujjával végigsimított az arcomon, majd az aprócska, fénylő könnycseppet az orrom alá dugta.- Szent sz*r! Azt se veszem észre ha bőgök. Sürgősen le kell feküdnöm.- mondtam hitetlenkedve mire hatalmas mosoly áradt szét az arcán.
- Menj csak. Hátat fordítottam neki, tudtam hogy nem ment el. Lehunytam a szemem, mély lélegzetet vettem majd benyitottam. Mielőtt becsuktam volna az ajtót halvány mosolyt küldtem a borostás, jóképű srác felé. Megfordultam...és úgy is maradtam percekig. Ott feküdt, a bevetett ágyon, ruhástól. A kevés fény - ami a sötétítő résén szökött be - megvilágította elterült alakját. Elindultam felé. Szépen lassan óvatos léptekkel. Úgy érzem magam mintha valami filmben lennék. És úgy döntöttem, hogy nem egy érzelmes, belehalokannyiraszerelmesvagyok köszönéssel keltem. Hanem úgy ahogy valójában éreztem magam: amint beléptem minden fáradtság kiszállt agyonázott testemből és legszívesebben tomboltam volna. Sunyi mosoly jelent meg az arcomon. Az ágyhoz érve, jobb lábammal a matrac szélére térdeltem, a balt pedig átvetettem Harry szunnyadó alakja fölött.
-Ahoj, Kalózok! - kiáltottam élesen. A szeme kipattant, és ha nem tartom vissza egy csókkal, biztos hogy lefejel. Hevesen csókoltuk egymást, míg fölém nem kerekedett. Hát persze, hogy ő van felül....
- Hiányoztál.- súgta. Miközben ázott farmerom gombja után kutatott. Elkaptam a kezét és összekulcsoltam az enyémmel.
- Had zuhanyozzak le, oké? - kérdeztem, halkan és óvatosan.
- Nem, nem oké.- újra csókolni kezdett. A kezét kiszabadította az enyémből, és a csuklómnál fogva a matracba préselte őket.
- Ázott kutya szagom van.- jelentettem ki két csók között.
- Szeretem a kutyákat.- kissé lehiggadt, bár nem tudom, hogy ez meddig marad így...
- De a macskákat jobban. És azok illatosabbak is. Na, eressz el szépen, és had zuhanyozzak le, hogy fincsi macskaszagom legyen.
- Mehetek veled?
- Harry!
- Jó, jó, oké.- durcásan lemászott rólam és letelepedett az ágy szélére.
-5 perc az egész.- utána kúsztam és a hátára hajtottam a fejem. Mielőtt elhagytam volna a szobát egy utolsó

csókkal leterítettem az ágyra. A zuhanyzásom tényleg nem tartott tovább pár percnél. Igyekeztem vissza. Egy törölközőbe tértem be a szobába. Harry az ágyon feküdt egy száll alsóban. Egy pillanatig kacérul bámultuk egymást majd a szekrény felé vettem az irányt, hogy kivegyem a ruháimat amiket a múltkor itt hagytam. A bőröndöm fogalmam sincs hogy hol van, de nem is érdekel jelen pillanatban. Zavartam fordultam az én Adoniszom felé, amikor üresen találtam a szekrény számomra fenntartott részét.
- Hol vannak a cuccaim? - kérdeztem.
- Gemma azt mondta, hogy nem megfelelőek a tinidivatnak és lecserélte őket. Bevásárolt, meg minden...csak még nem hozta el.
-Pazar! - örvendeztem.
- Várj! Majd én kisegítelek.- feltápászkodott és elindult felém.
- Azt meghiszem...- tetem hozzá sunyin, csak úgy magamban.
- Parancsolj.- adta a kezembe egyik pólóját. Elengedtem a törölközőt, ami a bokámra hullott. Harry belebujtatott a pólóba.
- Na? Milyen? - kérdeztem pózolva a hatalmas fekete ruhadarabban.
- Nem is rossz.- mondta, elismerően bólogatva.
- Bugyid is van? - kuncogtam.
- Hát....ami azt illeti.- elbattyogott az éjjeliszekrényig és fiókjából elővett egy fekete francia bugyit.
- Ezt itt hagytad nálam.- vihorászott ő is. Odadobta én pedig belebújtam.- Most már le is veheted.- mondta. Hosszú léptekkel átszelte a szobát és felkapott. Beestünk az ágyba és egy röpke percig egymás szemébe meredtünk.

Kezével egyre feljebb tolta a felsőmet, miközben csípőmnél fogva közelebb húzott. Szemében vágy és szenvedély, ajkán huncut mosoly. Előredőltem, megcsókoltam és egyszer egyszer még finoman rá is haraptam alsó ajkára. Halkan felnyögött és végigsimított a hátamon, majd izmos karja megpihent a combomon. Elmosolyodtam a csók közben, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Először az állam alatt, majd a fülem mellett. Megmarkolta a fenekemet, mire beletúrtam kócos, göndör fürtjeibe. Tenyere lejjebb kúszott, magával húzva a bugyimat. Ismét mézédes ajkai birtokolták az enyémeket, miközben kezemmel bejártam a felsőtestét. Minden érintés perzselt, újra éreztem azt amit egy teljes hónappal ezelőtt. A szobát eltöltötték a halk a nyögések és a csókok moraja. Mire észbe kaptam összes ruhadarab a földre került. Ujjaimmal végigcikáztam a karján, egészen göndör fürtjeiig. Belenéztem zöld, igéző szemébe.
- Szeretlek.- mondta. Végigsimított a vállamon, a mellkasomon, a hasamon, le egészen a combomig. Izzott a bőröm. Teljes testemmel lángoltam. Torkából erotikus morgás tört elő, és még közelebb húztam magamhoz. Minél közelebb, annál jobb. Érezni akartam. Érezni úgy, ahogy hetekkel ezelőtt. Érezni akartam, hogy ő az enyém, és hogy ez sosem múlik el. Testünk egy ütemre mozdult, egyszerre vert a szívünk. Testét az enyémhez préselte. Minden mozdulatával, érintésével, nyögésével azt sugallta: akarlak. Keze útvonalát a szája is végigjárta, amivel még nagyobb izgalomba hozott.
- Nem bírom.- lihegtem. Kezével az éjjeliszekrény felé kutatott és a felső fiókjából elővett valamit. Egy óvszert. Gyakorlott mozdulattal fel helyezte. "Abban" a pillanatban tekintete teljesen elborult, nyögéseink egybeolvadtak.
- Én is szeretlek.- a nyakamhoz húztam a fejét, és így suttogtam a fülébe. Lassan mozgott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Néhányszor megemeltem a csípőmet. Ujjaimmal beletúrtam göndör hajába. Minden egyes mozdulttal közelebb kerültünk "ahhoz" a ponthoz, és a nyögések is egyre erősödtek. És aztán végigáramlott bennem az érzés. Fejemet hátra vetettem. A csúcsra értem, a csúcsra értünk. Óvatosan mászott le rólam, és elterült mellettem.
- Köszönöm.- lihegett, akárcsak én. Szám mosolyra húzódott. Ismét - amikor a szívverésem helyreállt - szorosan hozzá bújtam. Boldog voltam, mert éreztem.... Éreztem őt, a jelenlétét, ahogy mindent beleadott. Éreztem a pillanatot, méghozzá vele. És nem akarom mással...

Ui.: Tessék kommentelni! :)xx

107. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel mikor kinyitottam a szemem szörnyen száraznak éreztem, szinte szúrt. Felültem és egy gyors pillantást vettem Niall-re. Még békésen aludt. Óvatosan felkeltem, és a fürdőszoba felé igyekeztem.
Meg mostam az arcom, a kagyló szélén támaszkodtam. Nem voltam biztos, hogy bele akarok nézni a tükörbe. Végül erőt vettem magamon és belenéztem, bár lehet rosszul tettem. Fehér bőröm sápadt volt. Szemem alatt halvány lilás, kékes karikák éktelenkedtek. Szemem alsó szemhéjamnál feldagadva. Borzasztó.
Mire valahogy egy kicsit rendbe hoztam - ami körülbelül 1-2 óra lehetett - mindenki fel kelt. Vagy éppen haza ért, mint például Louis és Zayn. Szegény Liam, gondolom hamar bedobta a szunyát. Már a lépcső tetején hallottam, hogy Nóri nyavalyog.
- Már nagyon éhes vagyok! Együnk valamit.
- Jó rendben eszünk. Mihelyt valaki erőt vesz magán és főz valamit.- Harry a végét szinte elharapta.
Nagyszerű asszem nekem kell főzni. Nem baj legalább eltereli kusza gondolataim. Beléptem a konyhába és Nórtenilla rögtön a nyakamba ugrott. Most jön a nyalizás - gondoltam magamba.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- könyörgött.
- Igen, Brii. Mi is kíváncsiak vagyunk, hogy hogy főzöl.- szált be a "játékba" Harry.
Nagyot sóhajtottam.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- Nóri mögé lépett Hazza. Megfogta a derekát és elkezdte hátra fele húzni. De Nóri nem engedte el a derekamat, hanem húzott magával.
- Niall, Liam Lou valaki! Segítsen! - könyörgött Harry.
- Húgi! - kiáltott Zayn és Ő is megfogta Nóri derekát. Egyszerre húzták. És mikor Nórtenilla elengedett hátraestem. Niall a segítségemre sietett de kicsit ódzkodtam tőle. Ezt ő is észre vette. Mikor a segítségével felálltam egy lépést arrább lépett tőlem. Igaz, hogy csak egy fél lépés volt, de vissza léptem mellé. Nehogy Nóri észre vegye a Niall és köztem lévő kis feszültséget. Most vettem észre, hogy Zayn-ék is hátra estek. Hazza és Zayn estek a legnagyobbat. Nóri rajtuk feküdt és majd ki köpte a tüdejét úgy nevetett. Mi letelepedtünk az asztal köré és vártuk, hogy Nóriék is meg érkezzenek.
- Mit csináljak akkor kajának? - kérdeztem egy unottan.
- Rakott krumpli! - mondta Niall.
- Reggelire? - hitetlenkedve néztem rá.
- Hát...igazából mire kész lesz addigra dél is elmúlik, mert fél tíz van. - magyarázott Nóri miközben a hasát fogta.
Nagy csönd lett. De Lou meg törte.
- A virágok miért nem tudnak biciklizni? - a szemem hatalmasra nyílt és a szám nyitva maradt. Hogy tudod ilyen baromságot kérdezni? - Brigi csukd be a szád mert bele pottyantanak a Kevinek. - a választ szintén Louis-tól kaptam.
- Na ugye! Én is ezt kérdeztem Brii-től a múltkor, de teljesen hülyének nézett. - kinyújtotta a nyelvét és rám nézett. Viszonoztam a nyelv öltését.
Mindenki beszélgetett. Nóri és Louis vitatta az előbb feltett kérdést. Zayn, Niall és Harry is becsatlakoztak csak ők azt kérdezgették , hogy hogy lehetnek ennyire idióták.
Liam csak ott ült és csak nézet ki a fejéből. Oda sétáltam hozzá  és leültem mellé.
- Min gondolkozol? - mihelyst megszólaltam, rögtön rám emelte csillogó barna szemeit.
- Csak eszembe jutottak a régi emlékek, amiket Danielle-vél töltöttünk együtt. - mondta halkan, szeretet teljes hangon.
- Még mindig szereted, ugye?
- Igen. Mindennél jobban.
- De miért szünetel a kapcsolatotok, ha ennyire szereted. És szerintem Dani is így érez. - mondtam, megnyugtató hangon.
- Valójában én se tudom. Valami olyasmit magyarázott, hogy a távolság és a nagy hajtás miatt keveset tudunk találkozni. Pedig én, amikor csak tudtam vele voltam. Mindig felhívtam. Mindent megtettem, hogy ne érezzük a hiányt. - panaszkodott. Örültem neki, hogy ennyire megnyílt előttem és őszintén beszélt velem.
- De azért gondolj bele Dani helyzetébe. Neki se volt könnyű. Én elhiszem, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a párkapcsolatotok jól működjön, de ott volt az az aprócska űr. Az, hogy távol vagytok egymástól. - olyan volt mintha pszichológust játszottam volna. - Na gyere ide. - mondtam és adtam neki egy nagy baráti ölelést. Láttam, hogy néha oda pillant hozzánk Niall. Olyan szomorú volt, vagy frusztrált. Talán mindkettő.
- Őrölük, hogy ezt elmondhattam neked. Tudod a srácokkal is mindent, de tényleg mindent, megbeszélünk de mikor az ilyen témához érünk mindenki visszafogottabb lesz. - mondta.
- Na most, hogy kibeszélted magad...segítenél nekem ebédet csinálni? - nagy kölyökkutya szemekkel néztem rá.
- Segítek.
Pont a krumplit daraboltam, mikor a kés szét hasította a mutató ujjamon a bőrt, és elkezdett spriccelni a vér. Felszisszentem.
- Mi a történt? - kérdezte Liam miközben a sütőből mászott ki, mert nem bírta be gyújtani így meg nézte mi a baj.
- Csak elvágtam az ujjam, de maradj mindjárt megoldom. - válaszoltam miközben egy zsepit kerestem. Niall megjelent a pult mellett..
- Segítsek? - kérdezte.
- Meg köszönném. - válaszoltam kissé fanyar arccal, mert egyre jobban kezdett vérezni az ujjam.
- Gyere. - felmentünk a fürdőszobába és a gyógyszeres dobozban kezdett kutakodni. Elővette a a Betadint és a nagy darab sebtapaszt. Le fertőtlenítette a sebet és beragasztotta.
- Köszönöm. - mondtam hálás, mégis visszafogott mosollyal az arcomon, de a tekintetét kerültem.
- Figyelj tudom, hogy haragszol rám, vagy valami bajod van velem.
- Nem, rosszul tudod. Nincs semmi bajom veled, de ha most nem haragszol mennem kell. Nem hiszem, hogy Liam boldogul egyedül. - mondtam és ma ez volt a második pillanat, hogy a szemébe néztem, de gyorsan el is kaptam.
- Akkor mi a baj?
- Semmi.- hazudtam.
- Az amit tegnap mondtam a parkba? - kérdezte, elcsuklott hangon. Nem válaszoltam. - Figyelj, elmondom, hogy miért mondtam hátha végre válaszolsz nekem és hallhatom a hangod. - habozott. - Azért mert tudom, hogy még nem voltál együtt úgy senkivel.- felkaptam a fejem.
- Ezt meg honnan tudod?
- Öömm....tudod mikor te elmentél főzőcskézni. A helyedre ült Nóri és elkezdtünk beszélgetni. Elsőnek arról ábrándozott, hogy te milyen finomat csináltál reggelire. Utána meg valahogy a kajáról eljutottunk ahhoz a.....témához. De elfelejtettem, hogy hogyan. - elgondolkozott.  - Ja de tudom már. Valami levesről meg hot dogról magyarázott.
- Óóóó.- ennél értelmesebb válaszra nem telt. De aztán össze szedtem magam és adtam egy értelmesebbnek nem mondható választ.- Én tudom miért mondta a levest és a hot dogot. - kérdőn nézett rám. - Te ezt úgysem értenéd, azt csak mi ketten értjük Nórival. - nevettem.
- Meg értem, ha ezt inkább megtartjátok magatoknak. Semmi gond. - mosolygott.
Egyre közeledett, az államat meg fogta és felemelte, hogy megcsókoljon. A pillangók életre keltek a gyomromban.