Nóri szemszöge*
Reggel magamat megtagadva, korán ébredtem. Nem tudtam mire vélni. Kissé furcsán éreztem magam, de volt valami jó is a koránkelésben. Harry még aludt, és nézhettem ahogy békésen szunyókál. Csak bámultam. Aztán amikor már úgy éreztem, hogy senki sem néz hülyének ha fel alá járkálok a hatalmas házban, óvatosan kimásztam az ágyból. Vagyis...kimásztam volna ha Hazza nem fogja meg a csuklómat, és nem ránt vissza.
- Te nem is alszol? - kérdeztem amikor kibújtam a párnából, mert szó szerint elsüllyedtem a tollal tömött huzatban.
- Csak pihentem.- mondta dörmögős, ismerős reggeli hangján.- Hová akartál menni?
-Nem tudom... Reggelizni, felöltözni, meg hasonlók.
- Megvársz? - nyöszörgött amikor újra megpróbáltam kibújnia takaró alól.
- Meg...- és most, hogy úgy érezte és teljesen megbizonyosodott róla, hogy nélküle nm megyek sehova, elengedte a csuklómat és óvatosan visszafeküdtem mellé. Befészkeltem magam a karja alá és a mellkasára feküdtem. Pár perc múlva már a reggelimet majszoltam a fiúk és Brii társaságában. Majd mind beterveztek egy saját kis programot aznapra. Brigi és Niall a parkba mentek, azt hiszem. A fiúk mind elhagyták a lakást és Harry-vel egyedül maradtunk.
- Mit csináljunk? - kérdezte a kanapén ülve amikor már a ház teljesen kihalt. Az ölébe hajtottam a fejem és elnyúltam a kanapé puha, bőrrel borított matracán.
- Nem tudom. Csak azt, hogy nagyon unatkozok.
- Nézzünk filmet?
-Megint?
-Menjünk el mis is valahová?
-Lusta agyok.
-Vagy....- mondta elgondolkozva. Kifogyott az ötletekből. Nekem valami szokatlanhoz és örülthöz lett volna kedvem.
- Vagy...- mondtam huncut mosollyal az arcomon.-...szívassuk meg Liam-et.
- Liam-et? - kérdezte, mire felültem, hogy magyarázni tudjak. Egyik lábamat lelógattam a másikat pedig magam alá húztam.
- Ahan. Csak gondolj bele! Ő mindig olyan....tökéletes. Izmos, jóképű, vicces, kedves, okos, gondoskodó, nyugtot. Egyszer ki akarom húzni nála gyufát. Látni akarom hogy milyen amikor elengedi magát, és torkaszakadtából üvölt.
- A nyár nem neked való.- jelentette ki.- A hősé csak ront az állapotodon.- összekócolta a hajamat, majd felállt és hosszú lépteivel átszelte a szobát. Bekanyarodott a konyhába és hallottam ahogy a hűtőajtó könnyedén kinyílik majd becsukódik. Én csak durcásan ücsörögtem és vártam, hogy megsajnáljon, hogy megtörjön és az legyen amit én akarok... De gonosz vagyok... - Jól van.- teljes siker, gondoltam amint belépet a szobába egy banánt majszolgatva.- Te nyertél. Menjünk. Bevárta lépcső aljánál. Diadalmas mosollyal az arcomon szökdécseltem kitárt karja alá és puszit nyomtam az arcára.
- Mit fogunk tenni, Mr. Göndör? - kérdeztem játékosan felfelé haladva.
- Mit szeretne tenni, Mrs. Göndör? - ismét összekócolta a hajamat.- Nem tudom. Ezt kérdeztem.
- Ha beértünk a szobájába, meglátjuk mi lesz a legmegfelelőbb. Könnyebb ha látod mi állrendelkezésedre.- az ajtóban álltunk. Hazza benyitott és azonnal birtokba vettük a tökéletesen elrendezett tárgyak múzeumát.
- Meg van! Meg van! Meg van! - kezdtem izgatottan és kibújtam izmos karja alol. Szembe álltam vele, Ő pedig figyelmesen mosolygott vissza rám.- Először is kell rengeteg hal.
- Okéé...
- Aztán le kell szedni a függönytartó rúdját.
-Ahan.
- Harmadszor pedig ki kell húzni a szekrényeket.
- Nekem valahogy nem állt össze.
- Akkor elmagyarázom. De addig kell mindent megcsinálnunk amig vissza nem érnek.
-Világos.
- Szóval... Levesszük a függönytartó rúdját. Veszünk halat, ami remélhetőleg jó büdös, és telerakjuk a csövet nyers halhússal. Majd ami megmarad bezacskózzuk és berakjuk a szekrények mögé.-magyaráztam mutogatva.
- Hogy esett le mindez ilyen gyorsan? Máskor olyan....lassú vagy.
- Ne aggódj! Nem lettem okosabb egy hónap alatt, ugyan az vagyok. Ezen évekig gondolkodtam és most eszembe jutott.- sóhajtottam színlelve.
- És ha teszünk egy keveset az ágyneműtartóba? - kérdezte néhány másodpercnyi morfondírozás után.
- Hogy lehetsz ilyen tökéletes?! - a nyakába ugrottam. Megvan akit kerestem. Pimasz, ha kell, imádja szívatni az embereket és elképesztően néz ki. Kinek kell ennél több?
- Jó, jó, most már elengedhetsz mert nem leszünk kész. Én elmegyek, hozok hslst te pedig intézd el a többi.
- Két nap és olyan szagú lesz a szoba mintha Louis lakna benne! Muhahahahaaa
- Munkára fel, Mrs. Göndör Démon!
- Ez lesz az új nevem!
- Majd megbeszéljük.- Jó, értem én. Nincs időnk. Azzal kikisértem a bejáratig. Probáltam minnél több idöt vele tölteni. Azt sem tudom mennyi ideig lesznek Londonba... De most koncentrálnom kell. Ezt eredetileg egy táborban, vagy anya szobájában akartam kipróbálni, de most Liam-é is megteszi. A táborban pedig nem valószínű, hogy szívesen látnak... Eléggé betett nekik a puding-per-csónak sztori.
- Kész is.- mondta Harry amint visszatolta a szekrényt.
- Mehetünk.
- Na most már boldog vagyok.- jelentettem ki egy megkönnyebbült sóhajjal.
- Lehetsz még boldogabb is...ha szeretnél.- kérdőn néztem rá, nem tudtam mitől lehetne ennél is jobb napom.- Menjünk át a szobánkba.- felém nyújtott a kezét. Kacéran mosolygott. Egy percig elgondolkozva haboztam majd megfogtam a kezét és elhagytuk a tett színhelyét. Azt hiszem nem kell újra részleteznem a dolgokat. A lényeg: hogy újra átélhettem. Vele. Majd hajnal tájban a plafont bámulva - hevesen verő szívvel, és a gyorsabbnál is gyorsabb légzéssel - beszélgettünk.
- Brigi be van tojva.- jelentettem ki amikor a turné téma kimerült.
- Mégis mitől? Hogy elviszi egy taxisofőr?
- Nem. Az egy másik fóbiája.- legyintettem kuncogva.- Attól, hogy hogy mondja meg Niall-nek hogy...tudod.
- Nem, nem tudom.
- Ahogy ő mondta: elvegye a virágát.
- A miét?
- Én is ezt kérdeztem.
- Az mi?
- A szüzessége cenzúrás megfelelője.
- Mit kell azon cenzúrázni? Az nem is csúnya szó.
- Nem, csak ő kissé....szégyenlős.
- Ja. És fél mert...
- ....mert még nem vették el tőle.
-Ja. Hát...erre nem nagyon tudok mit mondani. A lényeg, ami nekem fontos az az, hogy a tied nálam van....per pillanat.- Tovább részleteztük a dolgot, és átlagos dolgoktól beszélgettünk. Majd mély álomba merültem. A rémálom már soha nem szűnik meg. Szegény Hazza... Reggel arra ébredtem, hogy valóssággal kiverem az ágyból. A koppanásra keltem,és joggal feltételeztem, hogy én vagyok az oka annak, hogy most a padlón fetreng. Azonnal a segítségére siettem.
- Jól vagy? - szaladta oda és kezet nyújtottam.-Ne haragudj! Nem szándékos volt.
- Semmi baj.- mondta amikor megállt velem szemben.
- Talán jobb lenne ha Brii aludna Niall-el, én meg a vendégszobában.- végigsimítottam a karcolást, ami a csuklójától egész a könyökéig húzódott.
-Nem kell. Majd szorosabban ölellek, hogy ne kapálózz.
- Túl naiv vagy.
- Túl paranoiás vagy.- Nagyot sóhajtottam majd átöleltem és lementünk a konyhába mielőtt felöltöztünk volna. Egy francia bugyiban és Hazza pólójában állítottam be a konyhában. Kicsit se éreztem magam kelletlenül. Valahogy a srácok előtt nem vagyok szégyellős. És persze azt sem bántam, hogy Harry alsónadrágban van. Leült az asztalhoz és beleültem az ölébe. Hallottam ahogy Brii és Niall közeledik felénk és kiugrottam Harry öléből, aki sikertelenül kapott utánam.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- nyavalyogva csimpaszkodtam rá.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- mondta, majd éreztem ahogy Harry ujjai a közrefogják derekamat. Természetesen elestünk, de annyi szerencsém volt, hogy nem ütöttem meg magam. Harry bizonyos értelemben nagyon puha, más értelben pedig nagyon kemény és masszív tud lenni. Aztán, hogy folytatódjon a balszerencsés reggelek legbalszerencsésebb reggele, Brii kajacsinálás közben elvágta az ujját. Csak a szemem sarkából láttam, és nem is nagyon törődtem vele mer tudtam hogy - még ha minimális feszültség kering körülöttük, amit nem tudtam mire vélni - Niall pillanatokon belül ott terem, hogy megmentse. Amikor visszaértek feltettem a kérdést amin mindaddig agyaltam:
- Ki jön velem bulizni ma este? - kérdeztem és hirtelen csend támadt.
- Nekem nincs túl sok kedvem.- jelentette ki Brii.
- Én ma este vacsorázni megyek Elenor-ral.- Louis és egy étterem...okéé...
- Én meg fogorvoshoz megyek.- mondta Zayn zavartan.
- Ne már! Ez nagyon gyenge! Mondj valami olyat amit el is hiszek.
- Majd én megyek veled.- simította végig a hátamat Harry. Ekkor már az ölében ücsörögtem és a müzlimet majszoltam - tej nélkül, dobozból.- Köszi.- a fejemet a vállára hajtottam. Biztatón Liam-re pillantottam de tudtam, hogy neki nem túl sok kedve van az ilyesmihez, amikor ilyen nehéz időszakon megy keresztül. Hullámvölgyben van a kapcsolata Dani-vel. Nagyon sajnálom, hiszen és mindig azt gondoltam, hogy köztük soha nem lesz semmi baj...
- Bocsi.- mondta. Talán nem öt kellett volna megszívatni. De az is igaz, hogy így legalább röhög - vagy ordít - egy jót és abban a negyedórában, félórában vagy esetleg órában, nem gondol Dani-re. Lassan csóváltam a fejemet, hogy semmi baj.
- Engem meg se kérdezz! - emelte maga elé a kezét Niall.- A te buli módszereid túl magasak nekem.
Alig vártam, hogy Harry-vel bevehessük a várost. Lezuhanyoztam - Harry-vel, mert nem hagyta, hogy egyedül menjek így be kellett engednem-, hajat mostam, rendbe tettem magam, és belebújtam egy nem túl kihívó ruhába, hogy a pasik tudják, hogy nem egyedül érkeztem. Beléptünk egy neon fényekkel megvilágított helyre. Leültünk a pulthoz, iszogattunk meg a szokásos. És ismét elfelejtettem mindent. De nem is ez volt a legmeglepőbb: az ágyban ébredtem. Harry ott horkolt mellettem. Horkolt. Ez se miden napi. Aztán jött az a dolog a reggeli zuhanynál. A tusoló alatt álltam, egyszer csak bejön Harry, hogy miért jött azt nem tudom. Megállt a fürdő közepén és komásan a fenekemet bámulta.
- Neked mióta van tetoválásod? - kérdezte.
- Nekem nincs tetoválásom.- mondtam unottan.
- Akkor mi az a fenekeden?
- Harry, másnapos vagy. Biztos képzelődsz.- elzártam a zuhanyt és a törölköző felé böktem.- Ide adnád?
- Akkor is ott van.- mondta és átnyújtotta a puha törülközőt, amit rutinosan magam köré tekertem.
- Megnézem, hogy biztosak lehessünk, és megnyugodhass, oké? - amikor elhaladtam mellette egy puszit nyomtam az arcára és végigsimítottam állvonalát. Mögöttem jött egészen a szobájáig, majd az ajtón túl is jött utánam. Háttal álltam az egész alakos tükörnek, és úgy fordultamm hogy lássam a fenekemet. Elhúztam róla a törülközőt. A levegő megakadt a torkomon, és csak bámultam a "Ha kuna ma tata" feliratot.
- Na? Képzelődöm? - nem válaszoltam csak kirohantam - úgy ahogy voltam, törölközőben.
- Brigi! Brigi! - ordibáltam. Leszaladtam a lépcsőn és berontottam a konyhába ahol Louis-val beszélgetett.
- Mi van? Hogy hogy másnaposan szaladgálsz?
-Azt én se tudom, de ez most mellékes.-kiabáltam. A semmilyen, mégis meglepett, zavart érzés felerősítette a hangomat.- Gyere! - Elráncigáltam az asztatól és kivonszoltam a nappaliba ahol nem volt senki.- Ez mi a sz*r?! - mutogattam a fenekemre.
- Ha kuna ma tata.- olvasta el a feliratot.
- Hogy került az oda?!
- Biztos összefutottatok az este Timon-nal és Pumba-val.- hangos nevetésben törtünk ki és Brigi lehuppant a kanapéra...
Ui.: Nagyon szeretnénk látni pár komit. Már ezt nem tufom, hogy hanyadjára emlegetjük de nagyon fontosak nekünk a vissza jelzések!!
Reggel magamat megtagadva, korán ébredtem. Nem tudtam mire vélni. Kissé furcsán éreztem magam, de volt valami jó is a koránkelésben. Harry még aludt, és nézhettem ahogy békésen szunyókál. Csak bámultam. Aztán amikor már úgy éreztem, hogy senki sem néz hülyének ha fel alá járkálok a hatalmas házban, óvatosan kimásztam az ágyból. Vagyis...kimásztam volna ha Hazza nem fogja meg a csuklómat, és nem ránt vissza.
- Te nem is alszol? - kérdeztem amikor kibújtam a párnából, mert szó szerint elsüllyedtem a tollal tömött huzatban.
- Csak pihentem.- mondta dörmögős, ismerős reggeli hangján.- Hová akartál menni?
-Nem tudom... Reggelizni, felöltözni, meg hasonlók.
- Megvársz? - nyöszörgött amikor újra megpróbáltam kibújnia takaró alól.
- Meg...- és most, hogy úgy érezte és teljesen megbizonyosodott róla, hogy nélküle nm megyek sehova, elengedte a csuklómat és óvatosan visszafeküdtem mellé. Befészkeltem magam a karja alá és a mellkasára feküdtem. Pár perc múlva már a reggelimet majszoltam a fiúk és Brii társaságában. Majd mind beterveztek egy saját kis programot aznapra. Brigi és Niall a parkba mentek, azt hiszem. A fiúk mind elhagyták a lakást és Harry-vel egyedül maradtunk.
- Mit csináljunk? - kérdezte a kanapén ülve amikor már a ház teljesen kihalt. Az ölébe hajtottam a fejem és elnyúltam a kanapé puha, bőrrel borított matracán.
- Nem tudom. Csak azt, hogy nagyon unatkozok.
- Nézzünk filmet?
-Megint?
-Menjünk el mis is valahová?
-Lusta agyok.
-Vagy....- mondta elgondolkozva. Kifogyott az ötletekből. Nekem valami szokatlanhoz és örülthöz lett volna kedvem.
- Vagy...- mondtam huncut mosollyal az arcomon.-...szívassuk meg Liam-et.
- Liam-et? - kérdezte, mire felültem, hogy magyarázni tudjak. Egyik lábamat lelógattam a másikat pedig magam alá húztam.
- Ahan. Csak gondolj bele! Ő mindig olyan....tökéletes. Izmos, jóképű, vicces, kedves, okos, gondoskodó, nyugtot. Egyszer ki akarom húzni nála gyufát. Látni akarom hogy milyen amikor elengedi magát, és torkaszakadtából üvölt.
- A nyár nem neked való.- jelentette ki.- A hősé csak ront az állapotodon.- összekócolta a hajamat, majd felállt és hosszú lépteivel átszelte a szobát. Bekanyarodott a konyhába és hallottam ahogy a hűtőajtó könnyedén kinyílik majd becsukódik. Én csak durcásan ücsörögtem és vártam, hogy megsajnáljon, hogy megtörjön és az legyen amit én akarok... De gonosz vagyok... - Jól van.- teljes siker, gondoltam amint belépet a szobába egy banánt majszolgatva.- Te nyertél. Menjünk. Bevárta lépcső aljánál. Diadalmas mosollyal az arcomon szökdécseltem kitárt karja alá és puszit nyomtam az arcára.
- Mit fogunk tenni, Mr. Göndör? - kérdeztem játékosan felfelé haladva.
- Mit szeretne tenni, Mrs. Göndör? - ismét összekócolta a hajamat.- Nem tudom. Ezt kérdeztem.
- Ha beértünk a szobájába, meglátjuk mi lesz a legmegfelelőbb. Könnyebb ha látod mi állrendelkezésedre.- az ajtóban álltunk. Hazza benyitott és azonnal birtokba vettük a tökéletesen elrendezett tárgyak múzeumát.
- Meg van! Meg van! Meg van! - kezdtem izgatottan és kibújtam izmos karja alol. Szembe álltam vele, Ő pedig figyelmesen mosolygott vissza rám.- Először is kell rengeteg hal.
- Okéé...
- Aztán le kell szedni a függönytartó rúdját.
-Ahan.
- Harmadszor pedig ki kell húzni a szekrényeket.
- Nekem valahogy nem állt össze.
- Akkor elmagyarázom. De addig kell mindent megcsinálnunk amig vissza nem érnek.
-Világos.
- Szóval... Levesszük a függönytartó rúdját. Veszünk halat, ami remélhetőleg jó büdös, és telerakjuk a csövet nyers halhússal. Majd ami megmarad bezacskózzuk és berakjuk a szekrények mögé.-magyaráztam mutogatva.
- Hogy esett le mindez ilyen gyorsan? Máskor olyan....lassú vagy.
- Ne aggódj! Nem lettem okosabb egy hónap alatt, ugyan az vagyok. Ezen évekig gondolkodtam és most eszembe jutott.- sóhajtottam színlelve.
- És ha teszünk egy keveset az ágyneműtartóba? - kérdezte néhány másodpercnyi morfondírozás után.
- Hogy lehetsz ilyen tökéletes?! - a nyakába ugrottam. Megvan akit kerestem. Pimasz, ha kell, imádja szívatni az embereket és elképesztően néz ki. Kinek kell ennél több?
- Jó, jó, most már elengedhetsz mert nem leszünk kész. Én elmegyek, hozok hslst te pedig intézd el a többi.
- Két nap és olyan szagú lesz a szoba mintha Louis lakna benne! Muhahahahaaa
- Munkára fel, Mrs. Göndör Démon!
- Ez lesz az új nevem!
- Majd megbeszéljük.- Jó, értem én. Nincs időnk. Azzal kikisértem a bejáratig. Probáltam minnél több idöt vele tölteni. Azt sem tudom mennyi ideig lesznek Londonba... De most koncentrálnom kell. Ezt eredetileg egy táborban, vagy anya szobájában akartam kipróbálni, de most Liam-é is megteszi. A táborban pedig nem valószínű, hogy szívesen látnak... Eléggé betett nekik a puding-per-csónak sztori.
- Kész is.- mondta Harry amint visszatolta a szekrényt.
- Mehetünk.
- Na most már boldog vagyok.- jelentettem ki egy megkönnyebbült sóhajjal.
- Lehetsz még boldogabb is...ha szeretnél.- kérdőn néztem rá, nem tudtam mitől lehetne ennél is jobb napom.- Menjünk át a szobánkba.- felém nyújtott a kezét. Kacéran mosolygott. Egy percig elgondolkozva haboztam majd megfogtam a kezét és elhagytuk a tett színhelyét. Azt hiszem nem kell újra részleteznem a dolgokat. A lényeg: hogy újra átélhettem. Vele. Majd hajnal tájban a plafont bámulva - hevesen verő szívvel, és a gyorsabbnál is gyorsabb légzéssel - beszélgettünk.
- Brigi be van tojva.- jelentettem ki amikor a turné téma kimerült.
- Mégis mitől? Hogy elviszi egy taxisofőr?
- Nem. Az egy másik fóbiája.- legyintettem kuncogva.- Attól, hogy hogy mondja meg Niall-nek hogy...tudod.
- Nem, nem tudom.
- Ahogy ő mondta: elvegye a virágát.
- A miét?
- Én is ezt kérdeztem.
- Az mi?
- A szüzessége cenzúrás megfelelője.
- Mit kell azon cenzúrázni? Az nem is csúnya szó.
- Nem, csak ő kissé....szégyenlős.
- Ja. És fél mert...
- ....mert még nem vették el tőle.
-Ja. Hát...erre nem nagyon tudok mit mondani. A lényeg, ami nekem fontos az az, hogy a tied nálam van....per pillanat.- Tovább részleteztük a dolgot, és átlagos dolgoktól beszélgettünk. Majd mély álomba merültem. A rémálom már soha nem szűnik meg. Szegény Hazza... Reggel arra ébredtem, hogy valóssággal kiverem az ágyból. A koppanásra keltem,és joggal feltételeztem, hogy én vagyok az oka annak, hogy most a padlón fetreng. Azonnal a segítségére siettem.
- Jól vagy? - szaladta oda és kezet nyújtottam.-Ne haragudj! Nem szándékos volt.
- Semmi baj.- mondta amikor megállt velem szemben.
- Talán jobb lenne ha Brii aludna Niall-el, én meg a vendégszobában.- végigsimítottam a karcolást, ami a csuklójától egész a könyökéig húzódott.
-Nem kell. Majd szorosabban ölellek, hogy ne kapálózz.
- Túl naiv vagy.
- Túl paranoiás vagy.- Nagyot sóhajtottam majd átöleltem és lementünk a konyhába mielőtt felöltöztünk volna. Egy francia bugyiban és Hazza pólójában állítottam be a konyhában. Kicsit se éreztem magam kelletlenül. Valahogy a srácok előtt nem vagyok szégyellős. És persze azt sem bántam, hogy Harry alsónadrágban van. Leült az asztalhoz és beleültem az ölébe. Hallottam ahogy Brii és Niall közeledik felénk és kiugrottam Harry öléből, aki sikertelenül kapott utánam.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- nyavalyogva csimpaszkodtam rá.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- mondta, majd éreztem ahogy Harry ujjai a közrefogják derekamat. Természetesen elestünk, de annyi szerencsém volt, hogy nem ütöttem meg magam. Harry bizonyos értelemben nagyon puha, más értelben pedig nagyon kemény és masszív tud lenni. Aztán, hogy folytatódjon a balszerencsés reggelek legbalszerencsésebb reggele, Brii kajacsinálás közben elvágta az ujját. Csak a szemem sarkából láttam, és nem is nagyon törődtem vele mer tudtam hogy - még ha minimális feszültség kering körülöttük, amit nem tudtam mire vélni - Niall pillanatokon belül ott terem, hogy megmentse. Amikor visszaértek feltettem a kérdést amin mindaddig agyaltam:
- Ki jön velem bulizni ma este? - kérdeztem és hirtelen csend támadt.
- Nekem nincs túl sok kedvem.- jelentette ki Brii.
- Én ma este vacsorázni megyek Elenor-ral.- Louis és egy étterem...okéé...
- Én meg fogorvoshoz megyek.- mondta Zayn zavartan.
- Ne már! Ez nagyon gyenge! Mondj valami olyat amit el is hiszek.
- Majd én megyek veled.- simította végig a hátamat Harry. Ekkor már az ölében ücsörögtem és a müzlimet majszoltam - tej nélkül, dobozból.- Köszi.- a fejemet a vállára hajtottam. Biztatón Liam-re pillantottam de tudtam, hogy neki nem túl sok kedve van az ilyesmihez, amikor ilyen nehéz időszakon megy keresztül. Hullámvölgyben van a kapcsolata Dani-vel. Nagyon sajnálom, hiszen és mindig azt gondoltam, hogy köztük soha nem lesz semmi baj...
- Bocsi.- mondta. Talán nem öt kellett volna megszívatni. De az is igaz, hogy így legalább röhög - vagy ordít - egy jót és abban a negyedórában, félórában vagy esetleg órában, nem gondol Dani-re. Lassan csóváltam a fejemet, hogy semmi baj.
- Engem meg se kérdezz! - emelte maga elé a kezét Niall.- A te buli módszereid túl magasak nekem.
Alig vártam, hogy Harry-vel bevehessük a várost. Lezuhanyoztam - Harry-vel, mert nem hagyta, hogy egyedül menjek így be kellett engednem-, hajat mostam, rendbe tettem magam, és belebújtam egy nem túl kihívó ruhába, hogy a pasik tudják, hogy nem egyedül érkeztem. Beléptünk egy neon fényekkel megvilágított helyre. Leültünk a pulthoz, iszogattunk meg a szokásos. És ismét elfelejtettem mindent. De nem is ez volt a legmeglepőbb: az ágyban ébredtem. Harry ott horkolt mellettem. Horkolt. Ez se miden napi. Aztán jött az a dolog a reggeli zuhanynál. A tusoló alatt álltam, egyszer csak bejön Harry, hogy miért jött azt nem tudom. Megállt a fürdő közepén és komásan a fenekemet bámulta.
- Neked mióta van tetoválásod? - kérdezte.
- Nekem nincs tetoválásom.- mondtam unottan.
- Akkor mi az a fenekeden?
- Harry, másnapos vagy. Biztos képzelődsz.- elzártam a zuhanyt és a törölköző felé böktem.- Ide adnád?
- Akkor is ott van.- mondta és átnyújtotta a puha törülközőt, amit rutinosan magam köré tekertem.
- Megnézem, hogy biztosak lehessünk, és megnyugodhass, oké? - amikor elhaladtam mellette egy puszit nyomtam az arcára és végigsimítottam állvonalát. Mögöttem jött egészen a szobájáig, majd az ajtón túl is jött utánam. Háttal álltam az egész alakos tükörnek, és úgy fordultamm hogy lássam a fenekemet. Elhúztam róla a törülközőt. A levegő megakadt a torkomon, és csak bámultam a "Ha kuna ma tata" feliratot.
- Na? Képzelődöm? - nem válaszoltam csak kirohantam - úgy ahogy voltam, törölközőben.
- Brigi! Brigi! - ordibáltam. Leszaladtam a lépcsőn és berontottam a konyhába ahol Louis-val beszélgetett.
- Mi van? Hogy hogy másnaposan szaladgálsz?
-Azt én se tudom, de ez most mellékes.-kiabáltam. A semmilyen, mégis meglepett, zavart érzés felerősítette a hangomat.- Gyere! - Elráncigáltam az asztatól és kivonszoltam a nappaliba ahol nem volt senki.- Ez mi a sz*r?! - mutogattam a fenekemre.
- Ha kuna ma tata.- olvasta el a feliratot.
- Hogy került az oda?!
- Biztos összefutottatok az este Timon-nal és Pumba-val.- hangos nevetésben törtünk ki és Brigi lehuppant a kanapéra...
Ui.: Nagyon szeretnénk látni pár komit. Már ezt nem tufom, hogy hanyadjára emlegetjük de nagyon fontosak nekünk a vissza jelzések!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése