107. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel mikor kinyitottam a szemem szörnyen száraznak éreztem, szinte szúrt. Felültem és egy gyors pillantást vettem Niall-re. Még békésen aludt. Óvatosan felkeltem, és a fürdőszoba felé igyekeztem.
Meg mostam az arcom, a kagyló szélén támaszkodtam. Nem voltam biztos, hogy bele akarok nézni a tükörbe. Végül erőt vettem magamon és belenéztem, bár lehet rosszul tettem. Fehér bőröm sápadt volt. Szemem alatt halvány lilás, kékes karikák éktelenkedtek. Szemem alsó szemhéjamnál feldagadva. Borzasztó.
Mire valahogy egy kicsit rendbe hoztam - ami körülbelül 1-2 óra lehetett - mindenki fel kelt. Vagy éppen haza ért, mint például Louis és Zayn. Szegény Liam, gondolom hamar bedobta a szunyát. Már a lépcső tetején hallottam, hogy Nóri nyavalyog.
- Már nagyon éhes vagyok! Együnk valamit.
- Jó rendben eszünk. Mihelyt valaki erőt vesz magán és főz valamit.- Harry a végét szinte elharapta.
Nagyszerű asszem nekem kell főzni. Nem baj legalább eltereli kusza gondolataim. Beléptem a konyhába és Nórtenilla rögtön a nyakamba ugrott. Most jön a nyalizás - gondoltam magamba.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- könyörgött.
- Igen, Brii. Mi is kíváncsiak vagyunk, hogy hogy főzöl.- szált be a "játékba" Harry.
Nagyot sóhajtottam.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- Nóri mögé lépett Hazza. Megfogta a derekát és elkezdte hátra fele húzni. De Nóri nem engedte el a derekamat, hanem húzott magával.
- Niall, Liam Lou valaki! Segítsen! - könyörgött Harry.
- Húgi! - kiáltott Zayn és Ő is megfogta Nóri derekát. Egyszerre húzták. És mikor Nórtenilla elengedett hátraestem. Niall a segítségemre sietett de kicsit ódzkodtam tőle. Ezt ő is észre vette. Mikor a segítségével felálltam egy lépést arrább lépett tőlem. Igaz, hogy csak egy fél lépés volt, de vissza léptem mellé. Nehogy Nóri észre vegye a Niall és köztem lévő kis feszültséget. Most vettem észre, hogy Zayn-ék is hátra estek. Hazza és Zayn estek a legnagyobbat. Nóri rajtuk feküdt és majd ki köpte a tüdejét úgy nevetett. Mi letelepedtünk az asztal köré és vártuk, hogy Nóriék is meg érkezzenek.
- Mit csináljak akkor kajának? - kérdeztem egy unottan.
- Rakott krumpli! - mondta Niall.
- Reggelire? - hitetlenkedve néztem rá.
- Hát...igazából mire kész lesz addigra dél is elmúlik, mert fél tíz van. - magyarázott Nóri miközben a hasát fogta.
Nagy csönd lett. De Lou meg törte.
- A virágok miért nem tudnak biciklizni? - a szemem hatalmasra nyílt és a szám nyitva maradt. Hogy tudod ilyen baromságot kérdezni? - Brigi csukd be a szád mert bele pottyantanak a Kevinek. - a választ szintén Louis-tól kaptam.
- Na ugye! Én is ezt kérdeztem Brii-től a múltkor, de teljesen hülyének nézett. - kinyújtotta a nyelvét és rám nézett. Viszonoztam a nyelv öltését.
Mindenki beszélgetett. Nóri és Louis vitatta az előbb feltett kérdést. Zayn, Niall és Harry is becsatlakoztak csak ők azt kérdezgették , hogy hogy lehetnek ennyire idióták.
Liam csak ott ült és csak nézet ki a fejéből. Oda sétáltam hozzá  és leültem mellé.
- Min gondolkozol? - mihelyst megszólaltam, rögtön rám emelte csillogó barna szemeit.
- Csak eszembe jutottak a régi emlékek, amiket Danielle-vél töltöttünk együtt. - mondta halkan, szeretet teljes hangon.
- Még mindig szereted, ugye?
- Igen. Mindennél jobban.
- De miért szünetel a kapcsolatotok, ha ennyire szereted. És szerintem Dani is így érez. - mondtam, megnyugtató hangon.
- Valójában én se tudom. Valami olyasmit magyarázott, hogy a távolság és a nagy hajtás miatt keveset tudunk találkozni. Pedig én, amikor csak tudtam vele voltam. Mindig felhívtam. Mindent megtettem, hogy ne érezzük a hiányt. - panaszkodott. Örültem neki, hogy ennyire megnyílt előttem és őszintén beszélt velem.
- De azért gondolj bele Dani helyzetébe. Neki se volt könnyű. Én elhiszem, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a párkapcsolatotok jól működjön, de ott volt az az aprócska űr. Az, hogy távol vagytok egymástól. - olyan volt mintha pszichológust játszottam volna. - Na gyere ide. - mondtam és adtam neki egy nagy baráti ölelést. Láttam, hogy néha oda pillant hozzánk Niall. Olyan szomorú volt, vagy frusztrált. Talán mindkettő.
- Őrölük, hogy ezt elmondhattam neked. Tudod a srácokkal is mindent, de tényleg mindent, megbeszélünk de mikor az ilyen témához érünk mindenki visszafogottabb lesz. - mondta.
- Na most, hogy kibeszélted magad...segítenél nekem ebédet csinálni? - nagy kölyökkutya szemekkel néztem rá.
- Segítek.
Pont a krumplit daraboltam, mikor a kés szét hasította a mutató ujjamon a bőrt, és elkezdett spriccelni a vér. Felszisszentem.
- Mi a történt? - kérdezte Liam miközben a sütőből mászott ki, mert nem bírta be gyújtani így meg nézte mi a baj.
- Csak elvágtam az ujjam, de maradj mindjárt megoldom. - válaszoltam miközben egy zsepit kerestem. Niall megjelent a pult mellett..
- Segítsek? - kérdezte.
- Meg köszönném. - válaszoltam kissé fanyar arccal, mert egyre jobban kezdett vérezni az ujjam.
- Gyere. - felmentünk a fürdőszobába és a gyógyszeres dobozban kezdett kutakodni. Elővette a a Betadint és a nagy darab sebtapaszt. Le fertőtlenítette a sebet és beragasztotta.
- Köszönöm. - mondtam hálás, mégis visszafogott mosollyal az arcomon, de a tekintetét kerültem.
- Figyelj tudom, hogy haragszol rám, vagy valami bajod van velem.
- Nem, rosszul tudod. Nincs semmi bajom veled, de ha most nem haragszol mennem kell. Nem hiszem, hogy Liam boldogul egyedül. - mondtam és ma ez volt a második pillanat, hogy a szemébe néztem, de gyorsan el is kaptam.
- Akkor mi a baj?
- Semmi.- hazudtam.
- Az amit tegnap mondtam a parkba? - kérdezte, elcsuklott hangon. Nem válaszoltam. - Figyelj, elmondom, hogy miért mondtam hátha végre válaszolsz nekem és hallhatom a hangod. - habozott. - Azért mert tudom, hogy még nem voltál együtt úgy senkivel.- felkaptam a fejem.
- Ezt meg honnan tudod?
- Öömm....tudod mikor te elmentél főzőcskézni. A helyedre ült Nóri és elkezdtünk beszélgetni. Elsőnek arról ábrándozott, hogy te milyen finomat csináltál reggelire. Utána meg valahogy a kajáról eljutottunk ahhoz a.....témához. De elfelejtettem, hogy hogyan. - elgondolkozott.  - Ja de tudom már. Valami levesről meg hot dogról magyarázott.
- Óóóó.- ennél értelmesebb válaszra nem telt. De aztán össze szedtem magam és adtam egy értelmesebbnek nem mondható választ.- Én tudom miért mondta a levest és a hot dogot. - kérdőn nézett rám. - Te ezt úgysem értenéd, azt csak mi ketten értjük Nórival. - nevettem.
- Meg értem, ha ezt inkább megtartjátok magatoknak. Semmi gond. - mosolygott.
Egyre közeledett, az államat meg fogta és felemelte, hogy megcsókoljon. A pillangók életre keltek a gyomromban.

106. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel mikor felkeltem nem éreztem Niall ujjait az enyémek között. Vagy csak simán a jelenlétét. Így hát megfordultam, hogy megbizonyosodjak felvetésemről. Ahogy gondoltam, sehol senki. Este ennyire mélyen aludnék , hogy nem vesszem, észre  ha szerelmem elengedi a kezem és elmegy mellölem?! De miért ment el? Le motoszkáltam a lépcsőn még kissé komásan.
- Jóó... majd fejezzétek ti be a mondatot. Túl fáradt vagyok még ehhez.
- Neked is.- válaszolt Liam. Most vettem észre, hogy csak ő ül a konyhában.
- Csak te vagy itt? - kérdeztem.
- Igen, miért?
- Le mertem volna fogadni, hogy több ember hangját hallom.- mondtam elképedve.
Nagyot nevetett. Persze csak halkan nehogy felébressze a többieket.
- Neked még tényleg nagyon reggel van. Az a tv volt ami a nappaliban megy.- nevetése kuncogássá alakult.
Megráztam a fejem hátha ki tisztul.
- Niall-t láttad már ma?
- Nem még nem? Miért? - haboztam egy pár másodpercet és úgy döntöttem, hogy benne megbízok annyira, hogy elmondjam neki.
- Semmiség. Csak este megkértem, hogy maradjon velem, mert egyszerűen nem voltam hajlandó elengedni annyira hiányzott. Mielőtt a gondolataid szabad szárnyakra kapnak, nem történt semmi olyan... De mikor reggel felkeltem nem találtam sehol.
- Nem gondoltam rosszra.- apó mosolyra húzódott a szája - Szerintem nézd meg a szobájába. Más esetben lehet azt mondanám, hogy a konyhában keresd, de mivel most mi vagyunk itt ezért nem azt mondtam.- magyarázott Liam. Miközben bele kortyolt a kávéba aminek inkább kakaó kinézete volt. Elindultam. De akadt egy ki bökkenő.
- De merre találom a szobáját? - kérdeztem. Már jártam ebben a gyönyörű házban, de csak a fürdőszobában, a nappaliban, a konyhában és a vendégszobában voltam eddig.
- Menny fel a lépcsőn és balról pont srégan veled szemben lesz.- most már egy széles mosolyt is meg engedett magának.
- Köszi.- viszonyoztam gesztusát és én is nagy mosolyra húztam a számat. Oda szaladtam hozzá és megöleltem. Aztán rögtön elindultam a célom felé. Mikor felértem, nagy levegőt vettem, és óvatosan benyitottam. Niall ott feküdt egy alsó gatyában az ágyán és csak a derekára volt egy kicsit rá húzva a takaró. Szemem elé tárult Niall egész teste. Eddig csak néhány képen láttam, de azokon valamelyik test részét mindig eltakarta egy ruhadarab. Nem tudom meddig legeltettem rajta a szemem. Épp indultam volna kifelé mikor megszólalt, a számomra a leges legcsodálatosabb hang a világon.
- Ne menj el kérlek.- nyöszörgött Niall. Hátra pillantottam de nem álltam meg. Lehet most szívtelennek tűnök, de úgy éreztem, hogy egy érzelem hullám most fog ki törni rajtam. Teljesen olyan volt mintha az én szavaimat ismételte volna meg. Mintha...álmában ismételte volna meg. Becsuktam óvatosan az ajtót és vissza indultam az ideiglenes szobám ba. Elő vettem egy olyan ruhát amit nem áztatott eső és nincs leöntve kávéval. Elmentem lezuhanyozni, hogy kicsit felfrissüljek. Az érzelem hullám most söpört végig rajtam. A szemem előtt minden elhomályosodott és csak potyogtak a könnyeim. Nem szokott sokszor előfordulni csak akkor ha nagyon sok minden gyűlik össze bennem és könnyek formájában adom ki magamból. Mikor befejeztem a fürdést megkönnyebbültem mert a sírás is abba maradt. És már csak az a röpke kis emlékeztető jele maradt meg, hogy a szemem piros maradt. Mikor kész lettem elindultam a szobába, de egy ajtó nyitva volt. Fogalmam se volt kié. De kénytelen-kelletlen bepillantottam. Aztán már rögtön tudtam, hogy ez a szoba kinek a tulajdonában van. A Harry-ében. Nóri ott feküdt mellette és egymást ölelték. Annyira aranyosak voltak, és még álmukban is egymásra találnak. A vendégszoba elé érve nyitottam ki az ajtót de mikor meg pillantottam Niall-t rögtön meg torpantam.
- Jó reggelt.- szólalt meg csábos hangon. Még egy kis fáradságot is lehetett észlelni benne.
- Neked is.- próbáltam egy mosollyal  elrejteni meglepődöttségemet. De nem igazán sikerült.
- Mi a baj? - kérdezte, én közben elraktam a szennyest, és mellé ültem az ágyra.
- Semmi csak...- elhallgattam.
- Csak? - kérdezte.
- Ááá semmiség inkább hagyjuk.- feleltem és vállára hajtottam a fejem.
- Mondjad csak. Nem fogok megharagudni.- fel emelte a fejem a válláról, ezzel kényszíríve, hogy a szemébe nézzek. Egy biztató mosolyt küldött felém.
- Csak annyi, hogy miért hagytál este egyedül? - lesütöttem a szemem.
- Nem akartalak itt hagyni.- válaszolt.
- De mégis itt hagytál mert mikor felkeltem csak a hűlt helyedet találtam magam mellett. Pedig én úgy szerettem volna felkelni, hogy te itt vagy mellettem és a kezemet fogod vagy megölelsz.- mondtam szomorúan.
- Sajnálom.-mondta.
- Talán.. lehet, hogy nem illik ilyet kérdezni de csak mi ketten halljuk... Kellemetlen volt a szagom? Mert ha igen akkor az azért volt mert magamra öntöttem a kávét mikor Louis felhívott és nem volt időm átöltözni mert Nóri annyira sietni akart. Meg elkapott minket egy gyorsnak nem mondható londoni zápor. Vagy csak egyszerűen nem szeretnél velem aludni? - kezdtem a magyarázkodást és a válasz keresést.
- Istenem de buta vagy! Nekem te sose vagy kellemetlen szagú.- jelentette ki. Magához húzott, megölelt és kaptam egy puszit a fejem búbjára.- Azért mentem el mert letusoltam, és jönni is akartam hozzád vissza csak éreztem, hogy a torkom kezd kiszáradni így lementem inni egy pohár vizet. Zayn magányosan találtam lent a konyhában így leültem egy kicsit beszélgetni vele. A "beszélgetekkicsitZayn-nel" akció elhúzódott éjfélig. Felmentem, de úgy gondoltam, hogy nem ébresztelek fel és be mentem a saját szobámba. Utána furdalt a lelki ismeret, hogy nem tartottam be azt amit kértél tőlem és nagyon nehezen tudtam elaludni ettől a tudatól! - magyarázta - Tényleg nagyon sajnálom. Kérlek ne haragudj!
- Nem haragszok. De azért se haragudtam volna ha felébresztesz. Rád semmiért nem tudnék haragudni. De azért kedves gesztus volt.- adtam neki egy puszit a szájába.
- Csak egy apró kis puszit kapok? - kérdezte kókadtan.
Kihívóan bólintottam.
- Akkor majd meg szerzem magamnak! - mire ezt ki mondta már az ajtót nyitottam kifelé, és rohanni kezdtem.
- Csak próbálkozz! - kiáltottam vissza utána. A lépcső felé vettem az irányt. Liam a lépcső legfelső fokáról lépet rá a padlóra.- Liam  vigyázz! - kiáltottam. Mikor észbe kapott rögtön arrébb hőkölt.
- Haver nehogy elenged! - hallatszott Niall ordítozása.
Jesszusom ez meg bolondult! - gondoltam magamba. Lefutottam a lépcsőn és egészen a konyháig futottam. Meg kerültem az asztalt ami mellett épp Zayn és Lou reggelizett. Nóriék biztos még alszanak.
- Brii miért rohangálsz korán reggel? - kérdezte Zayn.
- Niall elöl futok.- jelentettem ki könnyedén, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a lány fut a barátja elöl.
- Szívesen játszanék én is veletek de még túl reggel van számomra, és most ettem.- magyarázott Loui.
- Rendben Louis megbocsátjuk neked.- mondtam.
- Brigi ne rohanj léci gyere vissza.- időközben beért a konyhába Niall is.
Az asztalnál kergetőztünk. Mikor Niall jobbra, én is jobbra fordultam. Egyszer majdnem sikerült elkapnia mert nagyon megindult én meg megbuktam a szőnyeg sarkában és kishíján elestem. De futottam tovább. Vissza futottam az emeletre épp a szoba ajtóm nyitottam volna ki, - amit valószínűleg Niall bezárt mert gondolta, hogy oda fogok elsőnek menni - megfogta valaki a kezem. Megfordultam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Niall az. És ő volt.
- Szóval csak beértél! - mondtam.
- Igen be. De egy biztos. Gyorsan futsz.- lihegte az arcomba és még közelebb lépett. Az ajkát szorosan hozzá nyomta az enyémhez.
- Fúj gyerekek! Ne a folyosón ha kérhetlek titeket! - mondta Louis undorodva.
- Jó Lou ne nézz ide ha ennyire undorodsz. Amúgy meg te nem ezt szoktad csinálni Eleanor-ral? - undokoskodott Niall.
- Az más, mert azt nem látom.- mondta és betért a szobájába.
Elnevettük magunkat, és bébihambi mellkasának döntöttem a fejem.
- El fáradtál? - kérdezte. Még mindig a folyóson álltunk.
- Hát be kell vallnom, hogy minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy leelőzzelek és ez nagyon kifárasztott.- vallottam be.
Kinyitotta a hátam mögött az ajtót. Elengedtem és már csak a derekánál öleltem a bal kezemmel. Míg ő a jobb kezével a vállamat szorította. Becsuktuk az ajtót, és ledőltünk az ágyra. Egymás mellett feküdtünk én  a hasára fektettem fejem, ő meg az egyik kezével szorosan tartott maga mellett a másikkal meg a hajammal játszott. Elaludtam, és álmodtam is.
Egy sötét erdőben voltam. Bármerre néztem nem láttam senkit a fák, sötét árnyékától. De akkor hirtelen megjelent valami. Egy szörny. Emberalakja volt, görnyedt háta. A hátsó lábai egy kenguruéhoz hasonlítottak. Elülső lábai nem is lábak voltak hanem inkább kezek nagy karmokkal. A haja égnek állt, mintha megrázta volna a kettő húsz. Szemei nagyok voltak, és pirosas sárgás színük volt. Mutatta, hogy kövessem. Mintha valami báb lettem volna. Elkezdtem követni. Egy fényes alagút felé vezetett. Az utat elzárta egy nagy hasadék. a hasadék mellett székék voltak, azon emberek. De mikor felismertem, hogy kik ülnek a széken elkezdtem sikítani. Ada rohantam hozzájuk. Próbáltam ki szabadítani őket de nem ment. A kötél amivel oda kötözte őket nagyon erős volt. Szám szerint hét darab székvolt. Az első üres volt. A másodikon Zayn, mellette Liam, Liam mellett Louis ült. A ötödik széken Hazza mellette Nóri. Egymás kezét fogták. A hetedik széken ült Niall. Egyedül az ő hangját hallottam. A többiek mind elvoltak kábulva. Ezt hajtogatta: "Kérlek legalább csak Őt hagyd életben. Engem vihetsz de Őt ne öld meg." Meg hasadt a szívem. De akkor meghallottam a szörny hangját. Elszaladtam egy közeli bokorhoz és bebújtam úgy, hogy lássam életem hat legfontosabb emberét. Elsőnek Zayn-t, Liam-et és Louis-t fogta meg. Megette őket. Aztán jött Hazza és Nóri. Egyenként akarta őket megenni de nem engedték el egymás kezét. Ők is oda vesztek a szörny gyomrában. És következett Ő. Megfogta és felemelte. Dobálta össze vissza. Pár reccsenés is hallatszott... Ledobta  a szakadékhoz. Itt eltűnt minden önuralmam és ordítani, sírni és sikítozni kezdtem. Oda szaladtam a szakadékhoz. De akkor meg hallottam a hátam mögött a szörnyet. Rohanni kezdtem, de elestem. A szörny megfogott és neki dobott egy fának. Utána vissza vitt a szakadékhoz és engem is ledobott... 
Felriadtam. Niall próbált meg nyugtatni de nem sikerült neki. Még mindig a pólóját szorítottam.
- Niall.- kiáltottam.
- Itt vagyok szerelmem.- szorosan magamhoz öleltem és mohón beszippantottam az illatát.
- És a többiek? Ők hol vannak?
- Mikor aludtál bejöttek szólni, hogy elmennek. Louis Eleanor-hoz, Zayn meg Perrie-ez ment. Liam meg gondolom tv-zik vagy a szobában videojátékozik. Nóriékat pedig nem tudom mit csinálnak.- mondta.- Mit álmodtál?
- Azt, hogy Nórit, Hazz-át, Liam-et, Zayn-t és Lou-t megette egy ocsmány szörny és engem meg téged ledobott egy szakadékba úgy, hogy eltörte előtte pár csontunkat.
- Úúúh szegénykém. Nyugodj meg szépen.
Mikor meg nyugodtam lementünk tv-t nézni. Valami nyálas latin-amerikai film ment.
Nem néztük végig mert láttuk Nóriékon, hogy már nagyon akarják egymást és már nem sokáig bírják egymás szoláltatásai nélkül. Úgy döntöttünk elmegyünk a parkba sétálni. Liam még a film negyede fele úgy döntött, hogy elmegy egy kicsit az edző terembe, mert mint kiderült szünetet tart a kapcsolata Danielle-val. Nagyon sajnálom, nekem mindig is a kedvenc 1D barátnőim közé tartozott, a másik meg Eleonor és Perrie. Taylor-t egyszerűen rühelltem. Meg mindenki mást. Ők voltak és ők is lesznek mindig a kedvenceim.
Elindultunk a parkba. Mikor odaértünk kiválasztottunk egy szimpatikus padot és leültünk rá. Vagyis én Niall ölét kényelmesebbnek találtam.
Nagyon sokat beszélgettünk. Minden szóba jött. Pl.: hogy volt e már barátom, mit szeretnék majd dolgozni, meg ilyenek. De aztán be fészkelte magát a fejembe egy kérdés. Nyugtalan voltam. Égtem a vágytól, hogy megkérdezzem Niall-t. De nem mertem.  Mikor ahhoz a témához értünk, hogy Nóriék épp mit csinálhatnak, erőt vettem magamon és meg kérdeztem.
- Niall.- mondtam szégyellősen.
Kérdőn nézet rám.
- Te... szeretnél majd velem úgy együtt lenni? - kérdeztem. Éreztem ahogy piros pír önti el az arcom de, szerencsére nem látszott mert idő közben be sötétedett és csak a lápák világítottak.
- Nem tudom..talán.- válaszolt. Nem pont erre a válaszra számítottam.
Hosszú hallgatás után megszólaltam.
- Szerintem ideje mennünk.- mondtam neki, tekintetét kerülve.
Fel tápászkodtunk és elindultunk. Séta közben még beszélgetünk kisebb-nagyobb dolgokról. Annyira már nem kötötte le a figyelmemet csak az ez a három aprócska szó járt a fejembe. Soha nem volt nagy egóm sőt ami nekem volt azt nem is lehetett egónak hívni. Ezt az se segítette, hogy az általánosba mindig piszkáltak, hogy milyen ronda vagyok meg ilyenek. Minden egyes sértésnél meg próbáltam úgy tenni mintha nem érdekelne, de nem ment. A szünetekben Nórinak próbáltam elmondani, hogy ilyen kor mint gondolok, érzek. De valahogy sose éreztem úgy, hogy teljesen sikerül. Ennek következtében órákat, napokat lovagoltam a témán. És ez amit most Niall mondott még jobban lelohasztatott. Tényleg ennyire ronda lennék? Annyira elmerültem kis egó mentes gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy meg érkeztünk a még mindig elképesztően gyönyörű házba. Furcsa hangokat hallottam. Ezért rá kérdeztem, hogy megbizonyosodjak biztos nem csak én hallom a még mindig bizarr hangokat.
- Figyu, ugye te is hallod ezeket a furcsa hangokat? Vagy csak hallucinálok? - kérdeztem zavarodottan.
- Igen én is hallom...- elgondolkozott egy percre.- Szerinted Nóri és Hazza még mindig... ömm... akcióznak? - kérdezte kissé frusztráltan.
- Háátt szerintem igen.. mivel nem nagy az esély, hogy valamelyik fiú hazajött a barátnőjével és ők adják ki ezeket a hangokat.
A lépcső felé vettem az irányt, Niall-el a nyomomba. A vendégszoba fele indultam, de valami megragadta a kezem. Az a valami az inkább valaki volt. Niall. Hátra fordultam mire intett a fejével, hogy kövessem. Mielőtt még be mentem volna Niall szobájába, elmentem lefürödni. Miután a fürdőszobában befejeztem esti teendőimet lefeküdtem Niall mellé. Még szerencse, hogy franciaágya volt.- jegyeztem meg magamba - Nem ölelt át nem nyúlt a kezemért. Ez még jobban lelohasztott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nedves, sós folyadék áztatja a párnámat. Nem törődtem vele. Így álomba sírtam magam.

105. fejezet

Mikor felébredtem hálát adtam az égnek, elsősorban azért mert még élek más részt meg azért mert szerencsére nem Nóri ébresztett fel. Ő biztos durvább módokhoz folyamodott volna.
- Hol járunk? - kérdeztem miközben azzal szórakoztam, hogy a szememet nyitva tudjam hagyni.
- A sztyuárdesz most mondta be, hogy a gép most készül le szállni így kapcsoljuk be a biztonsági öveinket.
- Értem.
Mikor utoljára is megnéztük vagyis inkább megnéztem, hogy nem hagytunk e ott semmit elindultam kifelé. Nóri hamarabb ki ért és meg is találta pár lány. Nem is baj, hogy őt találták meg legalább kisebb az esély, hogy engem észre vesznek. Megvártam, hogy elköszönjön a lányoktól és elindulhassunk. Már kint voltunk a reptérről mikor megszólalt kedves barátnőm aki egyre izgatottabb lett.
- Olyan csönd van.- állapította meg. Egy perc néma csönd után egyszerre szólaltunk meg: MÁLYKY! Rohanni kezdtünk. Nem csodálnám ha a bőröndök - amiből szám szerint kettő van, és 2 db kézipoggyásszal rendelkezünk - kerekei elkopnának netán talán eltörnének. Annyira rohantam, hogy amikor a bőröndöm kereke belement egy nem éppen kis méretű kátyúba kiesett a kezemből, én meg a lendület hatására majdnem lestem. De sikerült talpon maradnom. Nóri a hátam mögött röhögő görcsöt kapott.
- Maradj itt! - utasítottam. Nem hiszem, hogy hallott belőle valamit. Rohantam szó szerint. Nem érdekelt, hogy fiatalnak vagy öregnek megyek neki. Csak az lógott a szemem előtt, hogy vissza szerezzem és biztonságba tudjam az én egyetlen kicsi szívemet. Megnyugodtam mikor a saját szememmel láttam, hogy nincs semmi baja. Vissza sétáltunk Nórihoz közben Mályky a terepet kezdte el felfedezni. Most már megnyugodott.
- Szerintem menjünk el a Nando's -ba kajáljunk meg és keressünk egy térképet Londonról.- mondta Nóri elgondolkozva.
- Ezen a két parányi ötleten meddig gondolkoztál? - kérdésem lehet kissé szemrehányóan sikerült.
- Az most mindegy. Nemhogy örülnél, hogy legalább ennyi kitelt tőlem.- szemrehányóan mégis flegmán válaszolt.
- Hidd el, hogy én örülök ennek a legjobban.- mondtam miközben elindultunk a Nando's-ba.- De miért nem taxival megyünk?
- Azért mert már lassan 4 órája a seggemen ülök és már kezd fájni. Meg amúgy is Liam azt mondta mikor beszéltünk, hogy nincs messze.- mondta közben szemét égnek emelte. Idő közben oda értünk mert csak egy saroknyira volt. Málykynak volt egy kis táskája amibe bele szoktuk rakni ha olyan helyre megyünk ahová kutyát nem lehet be vinni.
- Hallod vigyázz homlokpuszira meg kérd ki a kaját. Mindjárt jövök.
- Okéé... De hova mész? - kérdezte értetlenül, egyik szemöldökét felvonva.
- Veszek egy térképet, hogy azzal se húzzuk az időt.- válaszom sietősre sikerült.
- Okéé.- azzal kimentem a gyors étteremből és a bazársor felé vettem az irányt. Annyi sok kacatot láttam és mindegyiknél ugyan az. Ebből csinálnak annyi pénzt. A sok turista miatt. Mikor az utolsó árusnál jártam megpillantottam egy London feliratú térképet.
- Azt kérem.- mutattam rá. Vissza siettem Nórihoz és leültem mellé. - Itt van. Nekem nem kértél semmit? - háborodtam fel.
- Nem mondtad mit kérsz.- vonta meg a vállát.
- Oké. Te akartad. Akkor ez az adag sült krumpli az enyém.- jelentettem ki és magam elé húztam a tálat.
- Héé azt én kértem.- duzzogott.
- De te úgy se szereted annyira mint én.- nyafogtam. Olyan jóegyed fejet vágott. Nóri bevágott 8 db csirkeszárnyat, míg én azt a kis adag sült krumplit ettem meg. Ami nekem bőven elég volt.- Na most, hogy megtömted a hasad talán indulhatnánk is.- mondtam és elkezdtem szedelőzködni.
Nóri kitulajdonította a térképet - amit csak úgy megjegyzek egyáltalán nem tud használni - ,egy 10 perc után nagy nehezen de elindultunk. Megint elgondolkoztam azon amit Nórival tegnap beszéltünk. Egyre több kérdés cikázott a fejemben. Vajon, hogy fogja fogadni ha megtudja, hogy még nem vesztettem el? Egyáltalán, hogy mondjam meg neki? Hol és mikor? Ezeken a kissé kétségbeesett de számomra fontos kérdéseken kattogtam. Végül úgy döntöttem, hogy megkérdezzem Nórit megint, hogy mit gondol.
- Szerinted, hogy mondjam el neki? - kérdeztem titokzatosan.
- Mit?
- Tudod amit tegnap beszéltünk.- még mindig kissé titokzatosan beszéltem.
- Jaa. Nem tudom ezt neked kell megoldanod egyedül. De ha adhatok egy tanácsot, hallgass mindig a szívedre.- ez a válasz nagyon, nagyon mélyről jött vagy egy filmből vette. Vagy egyszerűen az agyára megy a Harry okozta űr ami már csak pár perc, óra és újra feltöltődik.
Már vagy két és fél órája úton voltunk amikor megcsörrent a telefonom. Mielőtt felvettem volna, kiáltottam Nórinak, hogy várjon meg, mert vagy három méterrel előttem járt. Rá pillantottam a képernyőre. Liam. Mit akarhat?
- Szia.- köszöntem.
- Szia. Hol vagytok? Már rég itt kénye lennetek! - hallatszott a válasz egy kis kérdéssel meg fűszerezve.
- Őszintén nem tudom. Nórinál van a térkép és nem engedi, hogy hozzá érjek.- mondtam.
- Akkor mondj egy utca nevet hátha az segít betájolni titeket.- utasított.

- Washington Street.
Néma csönd uralkodott pár másodpercig.
- Mond meg Nórtenillának, hogy ügyesen elvezetett titeket London azon legtávolabbi pontjához ami a legmesszebb van a mi házunktól.- mondta fogcsikorgatva.
Az agyvizem az egekbe szállt.
- Köszi most mennem kell. Megfojtom azt a nő személyt. Nem ám az, hogy taxival menjünk ááá dehogy, ő gyalogolni fog mert nincs messze. Erre elvezet minket erre az istenverte helyre.
- Jó azért ne fojtsd meg. Tudod, hogy Hazz-nak szüksége van rá.
- Megpróbálom.- azzal letettem.
- Mi a baj? - kérdezte. Valamit sejthetett mert a beszélgetésben az én részemet hallotta.
- Semmi ahhoz képest, hogy a srácok házától a legtávolabbi ponthoz vezettél minket.- lefagyott. Nem akartam húzni tovább az időt így "munkához" láttam. Bő félóra múlva úton voltunk. Azon agyaltam, hogy mennyire is hiányzik Niall. Kezdett rajtam is kijönni ami Júliáékon. Csak nekem nem pont azzal a céllal. Persze tudtam, hogy nem csak a szexért vannak együtt. Mi még Niall-el nem járunk ott.
3 órával később*
Már azt az utat ami Nóri, feleslegesen végig vezetett megtettük és már csak körülbelül a háromnegyed út van volt hátra. Amikor úgy elkezdett úgy szakadni az eső mintha dézsából öntötték volna.
- Nagyszerű.- mormoltam.
Beültünk a legközelebbi busz megállóba. És csak vártunk és vártunk. A Nap már nagyon az ég alja felé közelített, mikor újra neki álltunk a sétának.
- Elfáradtam hulla vagyok.Vegyél fel a hátadra léci! - könyörgött. Nem mintha én nem lettem volna fáradt de felvettem a hátamra és kb. úgy néztünk ki mint a csövesek. Nóri a hátamon a jobb kezében megpróbálta húzni a bőröndöt, bal kezét a nyakam köré fonta. A vállán a kézi poggyásza és a hátán Mályky akit a hosszú sétálás után újra bele kellett rakni a hátizsákba. Szerintem el is aludt. Az én bal kezemben a bőröndöt húztam a jobban pedig próbáltam Nórit és a térképet tartani. A bal vállam még lógott a kézipoggyászom. Így is haladtunk csak nagyon lassan. Többször meg kellett állni pihenni.
Az utolsó sarkon fordultam be amikor meghallottam Nóri szuszogását. Ezen jót kuncogtam. Meg pillantottam a hatalmas és egyben gyönyörű házat. Minden erőmet megragadva próbáltam gyorsítani de nem ment.
Az ajtó küszöbe előtt álltam. Kinyitottam az ajtót épp indultam volna be amikor megbotlottam és elestem. Az összes cucc rám esett. Remélem azért nem tört el egyik csontom se.
- Naa Brii legyél kicsit óvatosabb, aludni próbálnék.- mordult fel Nóri.
- Meg jöttek! - kiáltotta Louis. Olyan volt mintha ezer ló szaladt volna le a lépcsőn.
- Hála a jó istennek megjöttek.- mondta Zayn aki Nórit próbálta leszedni rólam.
- Mályky-ra vigyázz! A táskában van.- mormogtam fejjel a padlónak.
- Gyere Brigi segítek felállni.- szólalt meg Liam.

- Nem akarok, olyan kényelmes.
- De muszáj.- szólalt meg Niall.
- Niall.- suttogtam.
- Itt vagyok drága.- a szemem meg az egész énem életre kelt. A táskát lelöktem magamról és rohanni kezdtem. Nialler nyakába ugrottam. Kezem a nyaka köré fontam, a lábam dereka köré raktam. Megmarkoltam a pólóját és a könnyek folyni kezdtek az arcomon. Ő a derekam köré fonta kezét, és szorosan magához húzott.
- A többit megoldjátok egyedül? - kérdezte.
- Persze menj csak.- válaszolt Liam. Hangja olyan volt mintha szája mosolyra húzódna. Felvitt a lépcsőn. Be vitt egy szobába, gondolom a vendégszoba lehetett, mert a szaga ismerős volt. Lerakott az ágyra de én nem engedtem el. Magammal húztam.
- Nem engedlek el most már a b*dös életbe se.
- Pedig valahogy aludni kell és ez így elég kényelmetlen lenne számodra.- elmosolyodott. Annyira ébernek éreztem magam, hogy a szemem le se akart csukódni. Lassan közelített felém, ajka hozzá ért az enyémhez. Ez amolyan örülök, hogy újra látlak csók volt.
- Ne menj el kérlek. Maradj itt velem.- könyörögtem. Nem válaszolt csak fel tápászkodott és elindult az ajtó felé. Azt hittem, kimegy rajta de helyette csak lekapcsolta a villanyt amit még akkor kapcsolt fel mikor bejöttünk. Megkönnyebbültem. Befeküdt mellém az ágyba, hátulról megölelt és magához szorított. Ujjainkat össze kulcsolta és boldogan aludtam el.

ui.:Komizzatok minél többen! :)xx

104. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel szinte ki pattantam az ágyból annyira örültem, hogy végre 3 hét után eljött ez a nap. Ez a nap amikor újra látom tökéletes arcukat. Legfőbb képen egy arcra vágytam leginkább. A Niall-ére. Ő volt az a személy akiért a világvégére is elmennék. Most már kimerem jelenteni, hogy teljesen bele habarodtam ebbe a csodálatos emberbe. Nóri ma este kivételesen nyugodtan aludt, és nem rúgott ki az ágyból. Úgy döntöttem ha már én ilyen üdén ébredtem akkor Nórtenilla se húzza a lóbőr sokáig. De most nem volt kedvem leönteni vizel, vagy csak egyszerűen ordítani, hogy ébredjen fel és közben az ágyon ugrálni. Ezért csak szépen, gyengén elkezdtem a vállát rázni, közben emlékeztettem, hogy ébresztő van és hogy ma találkozhat Hazzá-val és a többiekkel. Szerencsére nem kellett egynél többször emlékeztettem, mert rögtön kipattant a szeme kipattant és futott a szekrényéhez - amit még régen vettünk mert Nórinak annyira sok cucca volt már nálam - előkapott valami ruhát és futott a fürdőbe. Mikor én is végeztem reggeli teendőimmel elindultunk a konyhába felé. Muszáj volt valamivel megtömnünk a bendőnket indulás előtt.

- Mikor indul a gépünk? Szerinted a srácok úton vannak London felé? - Nóri hirtelen jött kérdéseitől mindig a frász jön rám. Ez most se volt másképp. Sose fogom megszokni őket.
- Ööömm lássuk csak ha nagyon megerőltetem azokat a parányi agy foszlányokat akkor pontosan kilenckor száll fel a gépünk. Szerintem a fiúk még nincsenek fent hajnali fél hatkor.... bár náluk nem lehet tudni! - válaszom lehet kissé gépiesen szólt. De ha meg ijeszt mindig így beszélek.
- MI AZ, HOGY KILENCKOR? - háborodott fel Nóri - Ez elképesztő nem tudtál volna hamarabbi gépet foglalni?! Szegény Hazz-nak azt ígértem, hogy még reggel ott leszünk.- magyarázott tovább.
- Már megbocsáss de nincs kedvem veled korán reggel vitatkozni. És csak, hogy tisztázzuk nem én foglaltam azokat a kib*szott jegyeket hanem Zayn-ék. Meg amúgy is ha én foglalom a jegyeket nem hiszem, hogy első osztályú jegyeket foghatnánk a kezünkben.- még alig kezdődött el a nap de már az agyamra megy a hülyeségeivel.
- Jól van na. Nem kell rögtön leharapni a fejemet! mondta flegmán. Felálltam elraktam a tányért a mosogatóba és elmentem be csomagolni, mivel én tegnap nem pakoltam be. Mire végeztem az óra 7:55 -öt mutatott. Málykyt még gyorsan levittük sétálni, hogy ő is felkészüljön a nagy útra. Csak ő egy kimondottan állatok számára fent tartott konténerben fog utazni. Mikor felértünk a hosszúra nyúlt sétából, kapkodtuk is a cuccunkat és már rohantunk is a taxihoz amit időközben hívtunk. Nincs messze a repülőtér de ha gyalog megyünk szinte biztos, hogy lekéssük a gépet. Mikor beszálltunk a járgányba rögtön diktáltuk is a címet ami jelen esetben a reptér volt.
- Mindent elzártunk, kikapcsoltunk, bezártunk? - kérdeztem, kissé nehézkesen, mert még levegő után kapkodtam ami a nagy rohanásban elfogyott. Nóri se volt különb.
- Igen mindent megcsináltunk, de várj...- elgondolkozott - ha az áramot kikapcsoltuk akkor ügyebár a hűtőszekrényt is áramtalanítottuk... Akkor nem fognak megromlani az én kicsikéim? - szipogott. Próbált úgy tenni mintha sírna, de persze mind tudtuk, hogy csak szerepjáték. Mindig is szeretett színészkedni.
- Nyugi nem fognak. Apa holnap este indul és holnap után ér haza. Szerintem nem lesz addig semmi baja mert legfőbb ként olyan kaját hagytunk benne amit te nem nagyon szeretsz. Vagyis tartósat.
- Huhh akkor jó.- megkönnyebbülten válaszolt - Ott vagyunk már?
Bólintiottam. Szerencsém volt, hogy sofőr most húzta be a kéziféket. De ahogy Nórit ismerem ezektől a kérdésektől nem szabadulok egy könnyen. Kifizettük a sofőrt és be mentünk. Kerestünk egy megfelelő helyet ahol eltölthetjük azt a bő 15 percet. Elintéztem Málykyt és vissza siettem Nórihoz. Épp a bötönd cipzárjával szórakozott.
- Nagyon felizgultál már? - kérdeztem közben egy mosolyt próbáltam elrejteni. Szúrós pillantást vetett felém. Ezt igennek veszem. Csendben ültünk, épp egy chapuchino ért indultam, volna mikor megszólalt egy női hang, a falhoz rögzített hangszórókból. " A KILENC ÓRÁSI LONDONBA TARTÓ REPÜLŐJÁRATOT TÖRÖLTÜK. AZ ÚJ IDŐPONT TIZENKÉT ÓRA."
- Remek most, hogy a sz*rba fogom megmondani Harry-nek, hogy késünk? - morgolódott.
- Tudod mit írok egy üzenetet mert nem biztos, hogy fel tudják venni a telefont.- mondtam és már a táskámban kutakodtam. Mikor megtaláltam a készülékem rögtön új üzenetet nyitottam és pakolgatni kezdtem a betűket a megfelelő sorrendbe. Végül ez lett belőle: Sziasztok, bocsi de egy-két órt késni fogunk. Miután ezt a sokat mondó kis üzenetet meg írtam, bejelöltem rajta azt a személyt akit legelsőnek kiadott. Jelen esettben Louis-t.
- Mit írtál? - kérdezte Nóri abban a pillanatban, mikor elküldtem az üzit.
- Csak annyit, hogy késni fogunk.- válaszoltam unottan.
Teltek a percek. De annyira lassúnak tűnt. Mindenki nyüzsgött-forgott körülöttünk. Mi csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Nem szóltunk egymáshoz nem volt mit megbeszélnünk. Egyszer csak a nagy némaságban azt vettem észre, hogy Nórtenillának a feje a vállamra bukik. Óvatosan leemeltem a fejét, és elindultam venni egy tejes kávét mert időközben újra elálmosodtam és nem akartam aludni. Miközben ittam a kávét azon gondolkoztam, hogy ebben a pillanatban hány ember lehet a reptér területén. Arra a válaszra jutottam, hogy: sok. Mielőtt elindultam volna a "tábor" helyünkhöz, vettem Nórinak is egy tejes kávét, mert tudtam, hogy nyavalyogni fog, hogy ő nem kapott és hogy én nem gondolok rá ilyen szempontból. Telt múlt az idő. Az óra fél tizenkettőt ütött mikor megcsörrent a telefonom. A kávé - amit még mindig Nórinak tartogattam - majdnem kiesett a kezemből annyira megijedtem. Nem néztem meg ki az csak felvettem.
- Halló? - kezdtem kissé fáradt lenni, csak azt tudnám mitől.
- Szia Brii itt Loui.- a telefon a földet a kávé meg a felsőmet érte, annyira megörültem a hangjának.
- A francba.
- Kellemes köszöntés mit is mondjak.- flegmázott a mi kis répa harcosunk.
- Szia Louis ne haragudj nem arra mondtam. Csak... leöntöttem magam kávéval.- nevetést hallottam a távolból. Aztán leesett a tantusz.- Ki vagyok hangosítva igaz? - kérdeztem duzzogva.
- Ühümm.- Lou se nagyon tudta vissza fogni magát.
- Kösz... szólhattál volna. Ja és srácok. Nem nevet hanem együtt érezz...
- Jó ne haragudj.- szintre egyszerre mondták.
- Okéé... Viccet félretéve miért kerestetek? - kérdeztem.
- Ja csak azért... Mert nem értettük az üzid. Vagyis értettük csak azt nem, hogy miért késtek.- ez a hang...Ez a hang volt az, amire órák hosszán át vártam csak, hogy újra halljam. Pár percbe tellett mire észbe kaptam, hogy most nem szabad elkalandoznia a gondolataimnak.- Itt vagy? - kérdezte. Fogalmam se volt, hogy hanyadjára.
- Igen itt vagyok. Azért mert a kilenc órási gépet törölték és csak tizenkettőkor indul a következő.- azt hittem ez egyértelmű lesz és nem kell elmagyaráznom nekik.
- Ja így már minden világos.- válaszolt Zayn.
- Ti ott vagytok már?
- Igen most fog leszállni a gép, úgyhogy ha nem haragszol mi megyünk.- Liam adta tudatta velem a helyzetet. - Okééé..- búsultam el - Majd találkozunk egy jó kettő, kettő és fél óra múlva. Sziasztok.- majdnem kinyomtam a telefont mikor meg szólalt egy rekedtes hang.
- Várj.- szólt kétségbe esetten Hazza.- Meg mondanád Nórinak, hogy nagyon hiányzik és nagyon nagyon szeretem.
- Persze, és tarts ki hamarosan ott vagyunk.- mondtam megnyugtató hangon.
- Megpróbálok.- ezzel kinyomta a telefon. Meg akartam nézni hány óra de cselekvésemet félbe szakította az az idegesítő női hang. " A LONDONBA TARTÓ UTASOKAT KÉRJÜK KEZDJÉK MEG A BESZÁLLÁST A C TERMINÁLBA. A GÉP TÍZ PERC MÚLVA INDUL!" Ezek szerint legalább 15 percet beszéltem a srácokkal?! Pedig csak 1 percnek tűnt.
- Nóri ébresztő mindjárt indul a gép.- suttogtam a fülébe. Rögtön fel pattant a székből, de egy percre megingott. Megállt egy helyben és mikor vissza nyerte egyensúlyát rögtön szedelőzködni kezdtünk.
- Akkor mire várunk még? - kérdezte. A terminál előtt voltunk, leadtuk a jegyeket. Már a gépre szállás előtt voltunk mikor megtorpantam.
- Biztos felakarok én arra a vasmadárra menni? - mutogattam a gépre. Még nem repültem, és és csak filmekben láttam, hogy hogy is működik az ilyen. Meg talán megjegyeztem pár dolgot Nórtennilla beszámolóiból mint például mikor Egyiptomban járt.
- Igen, gyere már te betoji! - mordult fel még félig kómás barátnőm.
- Nem vagyok betoji.- durcáztam. Nagy levegőt vettem és elindultam.
Elfoglaltuk a helyünket ami természetesen egymás mellé szólt.
- A gép indulásra készen áll kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket.- mondta egy sztyuárdesz unott hangon.
Most én aludtam el de nem álmodtam.


ui.: Sziasztok. Tényleg nagyon sajnáljuk, hogy az elmúlt hat napban nem volt fejezet de most be pótoljuk és rögtön kettővel is jelentkezünk.:) És ahogy ígértük hosszabbak is a fejezetek. Kommizzatok mert nagyon fontos lenne.
ui2.: A második fejezet pár percen belül kint lesz! :)xx
                                                                                                                                          Nóri&Brigi   

103.fejezet

Nóri szemszöge*

Eleinte megrémített a messzeség, de az utazás időpontjához közeledve, úgy éreztem, hogy a távolság kezd megszűnni  annak ellenére, hogy egy lépést sem tettem előre.

Következő alkalommal Brii a gép elé kényszerített,  hogy Hazza-val beszélgessek, akkor is ha nem akarok beszélni róla. Se a címlapdolgot,  se a "durcázásomat" nem akartam megbeszélni. Ezen egy darabig rágódtam aztán hagytam a fenébe. Nem töröm le magam. Nem akarok megint depis lenni. Elegem van abból, hogy szótlanul punnyadgyak a szobában és a bajokon gondolkodjak. Hiszen, annyi jó dolog történt velem. És még csak észre sem vettem. A bajok ködös, szürke felhői elködösítették az agyamat. De most átlátok rajtuk, mert van akaratom. Van elég akarat bennem hogy áttörjek rajtuk. És most boldog vagyok. Nem is tervezek más fajta érzések beengedni az így is zsúfolt fejembe. Nekem így jó, és ha ez tetszik a srácoknak is - legfőképp Hazza-nak - akkor így maradok ameddig csak lehet.

- Már csak 3 nap. - lelkendeztem egy váratlan pillanatban.

- Csak? - kérdezett vissza Harry ironikusan.

- Ja, ahhoz képest amennyi volt.... - adtam felvilágosítást Ő Göndörségének.

- Nem vitatkozom veled. De most már azt hiszem megyek. Megpróbálok aludni. - halkan kuncogtam. Ezt nem tudom megunni.

- Sok sikert. - megpróbáltam lenyelni a nevetést. Szegény tényleg "szenvedett"...ha ez lehetséges. Azt nem tagadom, hogy hiányzik, de nem szeretném az orrára kötni. Elég ha a saját kis belső hangja megy az idegeire. Nem hiányzik, hogy az én hangom is idegesítse. A végén kénytelenek bedugni a fülét közben. Azt pedig nem szeretném, mert különösen élvezi amikor megdicsérem....

- Kösz. Látom élvezed.

- Nem, nem, dehogy is! - nem bírtam tovább és hátravetett fejjel kacagni kezdtem.

- Na jó. Most már tényleg megyek.

- Jól van. - a nevetés a torkomon akadt és újra felegyenesedtem. Nagyot sóhajtottam és az egér felé nyúltam.

- Várj! - kiáltott rám, és mielőtt észbe kaptam már engedelmeskedtem neki. - Mikor jöttök? - hülye, gondoltam magamba.

- 3 nap múlva. - lassan beszéltem hátha sikerül felfognia.

- Nem úgy. Este vagy reggel? Hány órakor?

- Szerintem....dél környékén.

- Reggel gyertek!

- Nyugi van! - olyan hirtelen pattant fel a székéről mintha azt mondtam volna neki hogy macskaborotválást vállalok feketén.

- Nem, nincs! Gyertek olyan hamar amennyire csak tudtok! Megdöglök, érted? Megdöglök! - a levegő a tüdőmbe szorult és bambán bámultam ahogy kifordul magából.

- Brigi! - kiáltottam mozdulatlanul, amint észbe kaptam. - Brigi!

- Mi van? - rontott be az ajtón.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, de már teljesen kivagyok. De beszéljétek meg nyugodtan én megyek. - újra normális lett. Brigi csak nézett, majd integetett.

- Szia! -nyögtem ki nagy nehezen, azzal egy sajnálom-mosollyal eltűnt.

- Ez mi volt? - kérdezte Brigi néhány másodperc elteltével.

- Hamarabb kell mennünk! - kellett egy kis idő mire a meglepettség hagyott gondolkozni, és amikor rájöttem, hogy pontosan mi is a baja Harry-nek, én is kiakadva ugrottam fel és fogtam közre Brigit a vállánál.

- Mikor hamarabb? Ők is csak szombat reggel érnek oda.

- Akkor mi is reggel megyünk!

- Mi bajotok van?

- Baszhatnékom van! - teljes komolysággal az arcomon beszéltem vele. Nem kergetem a nyilvánvalót.

- Szent májkrém! - mondta elképedve. Kellett egy perc mire felfogta és kacagva rogyott a földre.

- Reggel megyünk! - mondtam parancsolóan és otthagytam Brigit a padlón.

Kimentem a konyhába. Előszedtem a májkrémet, egy szelet kenyeret, és egy kés segítségével szendvicset varázsoltam belőle. Brii csupasz talpának csattogása hallatszott a hátam mögül.

- Ha gondolod kereshetünk valakit. - tette a kezét a hátulról vállamra.

- Fogd be. - mondtam és nagyot haraptam a szenyámba.

- Miért szendvicset eszel? - kérdőn fordultam vele szembe, miután a kenyeret visszagyömöszöltem a kenyértartóba. - Azt hittem a banánt szereted! - megint kacagott, és ismét a földön végezte.

Hidegen bámultam egy darabig, majd a szoba felé indultam és előszedtem a bőröndömet. Bedobáltam azt a néhány ruhadarabot amit a napokban mosott ki Brigi, mert én nem tudtam, hogy hogy működik a mosógép.

- Ennyire azért nem kell sietni. - szólalt meg egy váratlan pillanatban Brii az ajtófélfát támasztva.

- Húzz el.

- Oké. - azzal eltűnt.

Gyanúsan könnyű volt lekoptatni. De nem érdekelt. Tudtam, hogy ez valószínűleg azért van így, mert már kiélte magát. És mert sikerűt bosszút állnia.

Másnap csak az xbox-ot nyomkodtam. A Crysis 3-mal játszottam, amit nem régen szereztünk be a Play IT-n. De az idő így sem telt elég gyorsan. És most, hogy én is éreztem azt amit Harry, sokkal rosszabb volt. Este Brigi beszélt Niall-el. Aztán Brigi elment és a helyére ültem. Egy teljes órán át dumáltunk Niall-el, aztán kimentem a konyhába és azt hittem, csak álmodok.

Az asztal dugig volt kajával. Azonnal betámadtam, de Brigi miatt csak kétlépésnyire jutottam.

- Nem eheted meg!

- Miért?- durcáskodtam, mint egy 4 éves.

- Mert ez nem a tied. Vagyis a tied, de még nem eheted meg.

- Akkor minek vetted?

- Hogy legyen.

- A kaja arra való, hogy megtöltsem vele a hasam.

- De ami volt felzabáltad. Kifosztottad a hűtőt.

- Ez nem igaz.

- Te is tudod, hogy így van.

- Csak egyet. - könyörögtem és a durcázás helyét a könyörgés vette át.

- Nem! Most feltöltöm a hűtőt, te pedig békén hagyod.

- Szóval,  maradjak éhen. - újra morcosan ráncoltam a szemöldökömet. Brigi elállt előlem és elkezdett bepakolni a hűtőbe. Aztán megfogalmazódott bennem egy kérdés a rengeteg ennivaló láttán. - Minek vettél ennyi kaját, ha már csak holnap leszünk itthon?

- Nem hiszem,hogy túl sok marad belőle, mert azokat vettem amiket szeretsz. És ha nem azokat veszem, akkor is felzabálod. A többi meg tartós kaja. Ha apa hazajön, lesz mit ennie. - magyarázta pakolás közben.

- Apukád nem bír engem.

- De igen. Csak azt nem szereti, hogy felzabálsz mindent.

Megvontam a vállam és bevonultam a fürdőbe. Hosszan engedtem magamra a vizet. Még a holnapi napot talán kibírom. Aztán reggel elhagyhatom ezt a tetves országot. Egyszerűen utálom a kis nyomorék, csóró földdarabot.

Azon gondolkoztam tovább, hogy miért utálom ennyire Magyarországot, és miért szeretem annyira Angliát. Majd vissza vánszorogtam a szobába és elsüllyedtem a matracba. Három órakor még a plafont néztem. Teljesen bezsongtam az utazástól. El kell terelnem a figyelmemet. Brigi szuszogását kezdtem el számolni, hátha az olyan unalmas, hogy elalszok. De ez sem jött be. Bedugtam a fülembe a füllhallgatomat és elindítottam a zenét. Nem hatott olyan hamar mint szokott, de végül bevált.

Soha többet nem megyek ki a konyhába amikor Brigi főz... Leordította fejemet, mert megmertem kóstolni a főztjét, mielőtt elkészült volna. Akkora hisztit csapott, hogy csak néztem és azon gondolkoztam, hogy az ufók mikor rabolhatták el. Biztos akkor amikor nem figyeltem. Lehet hogy nem mondta, de nyilvánvalóan megbolondult. A céltól - jelen esetben az utazástól - mindössze néhány lépés választotta el.

Életemben nem játszottam ennyit. Már meguntam és lementem Májky-val sétálni, hogy Brii nyugodtan főzőcskézhessen. De ez sem terelte el a figyelmemet. Egy fél óra múlva Brigit idegesítettem.

- Kész vagy már? - nyavalyogtam, miután megtiltotta, hogy a széken ücsörgésen kívül bármit csináljak.

- Pár perc. - jelentette ki. - Menjél játszani.

- Már meguntam. - mondtam. - Ez most tök olyan volt, mintha az anyám lennél.

- Ja. Csakhogy nekem normális gyerekem lesz.

- Akkor keress egy olyan pasit a kettőtök agyával rendelkezik. Mert Niall sem sokkal okosabb, mint te. És ha csak a pasi okos kettőtök közül, még nem 100% hogy okos gyereked lesz.

- Haha! Nagyon vicces vagy.

- Te mikor akarsz lefeküdni Niall-el? - elszégyellte magát és alaposan megrágta a választ. Talán lehettem volna egy kicsit óvatosabb...talán.

- Magánügy.

- Neked nincsenek magánügyeid.- mutattam rá, miközben Brigi kezét bámultam ahogy körbe-körbe jár az edény fölött egy fakanállal.

- Ez az egyik dolog amiről le kell mondanom, ha veled barátkozok.

- Tusi!

- Nem tusi, hanem tusé.

- Köss belém. Nem hogy örülnél annak hogy megdicsértelek.

Egész finomra sikerült a kajája. Evés közben is beszélgettünk, hogy még csak véletlen se jusson eszünkbe a holnap reggel.

- Mióta tudsz főzni?

- Amióta van internet.

- Tus.... Hagyjuk.

- Gondolkoztam.

- Min?

- Most akartam mondani.

- Az mindegy, csak kezd el.

- Igazad van.

- Mint mindig.... De mibe van igazam?

- Niall-el kapcsolatban. Van egy olyan érzésem, hogy megbízhatok benne, és talán....a virágomra is vigyázna.

- A midre?- nem igaz hogy nem tud az én nyelvemen beszélni...

- Hát tudod...a virágomra.

- Hallottam. De mi az?

- Hát tudod...Az ami a lányoknak van. Az amire a nagy többség vigyáz.

- Jaaaaa....Még mindig nem tudom. Magyarázd el normálisan.

- A szüzességem!!!A szüzességemről beszélek!

- Jó, oké! Az igaz, hogy nem veszem hasznát a fejemnek, de ha leharapod akkor még ennél is szarabbul fogok kinézni.

- Bocs, csak már nagyon ideges vagyok. A holnapi nap miatt...meg amiatt, hogy nem tudom, hogy közöljem ezt Niall-el.

-Csak mond meg neki. Mi lehet legrosszabb? Max nemet mond. De azt is csak azért mert beszari. - nagyot sóhajtott és a tányérjába meredt....

Ui.: Szeretnénk ha erre a részre - és a következő néhány fejezetre - legalább 2 komment érkezne! :)Xx

102.fejezet

Nóri szemszöge*

Felvittük a cuccot, majd a bejárati ajtóban megöleltem Brigit és Jared után szaladtam. Hosszú lábai gyorsabbak voltak az enyémeknél, és erősebbnek is tűntek.

- Jared! - kiáltottam utána, mire lassított és utolértem. Egy lendületes mozdulattal felugrottam a hátára.

- Te elmebeteg! - korholta. Meglepetésként érte bár ezen talán nem kellene meglepődnöm.

- Mehetünk! - kuncogtam.

- Vigyem fel a hülye bőröndjét, aztán meg vigyem le őt.... - morgolódott magában. Szorosan átöleltem a nyakát és hozzábújtam.

- Te vagy a legerősebb! - szimmászkodtam, és kismacska módra hozzádörzsöltem az arcomat.

- Nem kell a nyali! - hőzöngött és elrántotta a fejét.

- Na látod, már lent is vagyunk. Mit kellett ezen annyit nyavalyogni?

- Chris, kezdj valamit ezzel! - mutogatott rám amint kiértünk a lépcsőházból. Odatolatott Chris-hez, az meg leszedett a hátáról. A honom aljánál fogva tartott a levegőben.

- Basszus, ti mit esztek? - kérdeztem és mire észbe kaptam már a nyakában ültem.

A Malibu bejáratánál hosszú sor kígyózott, de a srácok csak nyomultak előre. Senki nem szólt egy árva szót sem, és még csak nem is zúgolódtak. Bár, az igaz hogy teljesen hülyének néztek.

- Hali, Matt! - rázott kezet Chris a bejáratnál álló monstrumnak. Széles válla és rövidre nyírt haja egy börtön őrre emlékeztetett.

- Csá, skacok! Hoztatok egy potyautast? A Styles gyerek csaja, nem? - kérdezte és rávillantotta széles, hófehér mosolyát.

- Ja. De így nem férünk be. Most már letehetsz. - megütögettem Chris feje búbját, jelzés képen.

- Oké, de hogy szedjelek le? - az szép lesz ha nem tudok leszállni.

Hirtelen, a várakozó embersereg morajlani kezdett, majd erős fény érkezett a hátunk mögül. A srácoknak fel sem tűnt. De nekem igen, és Pet-nek is, de ő hiába próbált szólni a bátyjának és a másik kettőnek, nem vették tudomásul. Néha sajnálom a kölyköt. Pet a legfiatalabb közünk és mindig ő szív. Vagy - ahogy most is - figyelembe se veszik. Nekem általában feltűnt ha mondani akart valamit, és ezért is bírt engem. Mert jobban odafigyeltem rá mit a többiek.

Tudtam, mi az a zaj, mi az a fény, és nagyot csaptam Chris fejére, hogy most ne a leszednek terven agyaljon hanem ránk - Pet-re és rám - figyeljenek.

- Fordulj meg! - mordultam rá. A vaku éles fénye egy pillanatig zavarta a szememet, de aztán hozzászokott és oda tudtam figyelni Chris-re.

- Mit csináljak? Ezek szétszednek! - nyafogott hunyorogva.

- Ne küzd ellene, hanem élvezd. Ha ellenállsz csak rosszabb lesz. - mondtam és szórakozottan mosolyogni kezdtem.

- Oké...de azt hogy csináljam?

- Mosolyogj. Ha kiélték magukat úgyis elmennek...azt hiszem.

- Hiszed vagy tudod?

- Tudom, és hiszem.

- Te tök hülye vagy! Na húzzunk innen. -azzal a bejárat felé indult. De megtorpant és visszatolatott Matt-hez.

- Vedd le, léci! - a térdét berogyasztotta, és Matt a honom alá nyúlt, majd könnyedén leemelt. - Indíts befelé! Harry kinyírna ha hagynám hogy szétszedjenek.

Semmi sem változott másfél hónap alatt, így a megszokott irányba indultam. A csapatunk többi tagja a sarokban üldögélt a bőrrel bevont sarokülőn. Letelepedtem melléjük, ittunk, dumálgattunk... csak a szokásos.

És ennyi. Nem emlékszem többre. Egyetlen emlékem maradt, de talán azt is csak álmodtam. A fények villóztak, és Pet a fülembe súgta hogy: "Legalább csinálj úgy mintha nem lennél fúl részeg". Nem biztos hogy szó szerint ezt mondta, de a lényeg ez volt. Aztán a nappaliban ébredtem. Közel sem voltam olyan rosszul mint előző alkalommal.

Kinyitottam a szemem, de mindent homály borított. Pislogtam párat, hogy kitisztuljon a látásom, és Brigi arca volt amit először megláttam. A fotelben ült, én pedig a földön, a kanapé előtt. Ez valami szabály? Miért mindig a földön ülve ébredek? Na jó, nem mindig...csak általában.

Brii az állán támaszkodva próbálta elrejteni a mosolyát, nem túl nagy sikerrel.

- Mi van? - kérdeztem nyöszörögve és feljebb ültem.

- Semmi, semmi. - kuncogott.

- Most nem vagyok olyan szarul, mint a múltkor. Felbírok állni, úgyhogy jobban teszed ha elmondod.

- A képeken röhögök amiket a  ma reggeli újságban találtam. - csak most tűnt fel az ölében szétterülő újság.

- Miét? Mi van benne? - kérdeztem, miközben feltápászkodtam. Feljebb húztam a nadrágomat, megigazítottam a ruhámat, majd  Brii felé indultam. Megálltam mellette és úgy fordultam, hogy lássam a képeket. Hunyorogva pásztáztam őket és egy perc elteltével én is nevetésben törtem ki.

- Ez mi ez? - mutogattam, még mindig nevetve.

Chris egy lépéssel előttem állt, és megpróbálta visszatartani a fotósokat. Jared és Pet pedig a lábbra állításommal foglalatoskodott, kisebb nagyobb sikerrel. A karomat átlöktem a válluk fölött, és a kép készítésekor épp magyaráztam.

- Mi volt az este? - kérdezte Brii amint szóhoz jutott.

- Nem tudom. Csak arra emlékszem amikor bementünk.

- De súlyos..... És-...most, hogy érzed magad?

- Hát...minden esetre jobban mint a múltkor.

- Az jó, így legalább nem kell hányást takarítanom.

- Ne szóld el magad!

- És nem kell minden percben mellett állnom.

- Nem is kell, megyek lefekszek.

- Oké, de ugye nem fogsz az ágyamba hányni? - kiáltotta utánam miután elhagytam a nappalit.

- Ööö....Nem! - szóltam vissza bizonytalankodva.

Nem kellett sok idő, hogy elaludjak....és hogy álmodni tudjak. Megint ugyan az. Rémálom volt, mégis kipihenten ébredtem, Louis hangjára. Brii a gép előtt ült és a fiúkkal beszélt. Lou közelebb hajolt és - gondolom - engem figyelt.

- Ébresztő, anyuska! Hasadra süt a hold! - a hold? Meddig aludtam?

- Ahan. - dünnyögtem és felültem. A szememet dörzsölgettem, hogy mindent lássak.

- Szia, Manó! - üdvözölt Harry  mézédes, dörmögős hangján, jóval lelkesebben mint az előző beszélgetésünkkor.

- Mit csináltál, hogy este 10-kor kelsz? - kérdette Zayn mosolyogva.

- Tegnap este elengedtem egy "kicsit" bulizni. - mondta Brigi és a kicsit szót idézőjelbe rakta.

- Aha. - helyeseltem. Az álom még mindig nem ment ki a szememből, de össze szedtem magam annyira amennyire csak tudtam és leültem Brii mellé.

- Pill! Mindjárt jövök! - kiáltotta el magát Brigi kacagva és kiszaladt a szobából. Nem telt bele egy perc már vissza is jött, és a kezében az újságot lengette. Felugrottam még mielőtt leült volna és útját álltam.

- Nem teheted! Add ide azt a sz*rt!- a papír után kaptam, de gyorsabb volt nálam.

- Még mit nem! Ez az év szenzációja! - nem sikerült elkoboznom az engem megszégyenítő, még számomra is röhejes bizonyítékot, ami alátámasztja hogy ivásban sosem végzek félmunkát.

- Benne van a ma reggeli újságba!- kacagott izgatott barátnőm és élvezte ahogy duzzogva ülök le mellé. A képeket a kamera elé tartotta és néhány másodperc múlva a srácok nevetése hallatszott. Nem bírtam én se, és velük nevettem.

- Niall, imádom ahogy nevetsz! - mondtam két kacaj között.

A feje hátra bukott és hangos röhögést - mert ez már nem nevetés, és nem is kacagás volt - hallatott.

- Oké, ennyi elég lesz. - kikaptam Brigi kezéből az újságot és eldobtam. - Nem hiszem, hogy azt szeretnéd ha Niall megfulladna. Még a végén éhen maradsz!- újra elnevettem magam.

Ez egy évekre visszavezethető sztori. Volt egy pasim, akit Brigi folyton cikizett. Azt már nem tudom, hogy hogyan jutott el odáig, de mindig ilyen evős hülyeségeket hajtott. És mielőtt elgondolkoznátok rajta, igen arra értette.

A vállamra csapott miközben fülig vörösödött.

- De most komolyan! Van egy egész ebéded! Van hot dog-od, és ha jól csinálod még levesed is! - leestem a székről, amikor újra rám csapott. Nem ültem túl stabilan, a nevetés nem engedett a helyemen maradni. - Á-ÚÚ! - a vállamat simogattam, és visszaültem a helyemre. De a nevetésem nem múlt el,csak kuncogássá törpült.

- Kicsit azért óvatosabb is lehetnél. - mondta Liam. Csak most tűnt fel hogy ő nem nevetett úgy mint mi. Ő csak mosolygott az egészen.

- Igaza van Liam-nek. Figyelj oda. - Zayn hangja határozottan csengett.

- Ja, nem veheted ezt is félváról. - lökött oldalba Brigi.

- Nem is szoktam elhanyagolni a dolgokat. - ellenkeztem, de még magamat se győztem meg. - Nagyon is odafigyelek...néhány dologra.

- Nem fogsz ilyen jót nevetni rajta egy év múlva. Megszállják az életedet. - most először éreztem úgy, hogy Lou egy felnőtt ember.

- Sőt, már meg is szállták. - folytatta Hazza.

- Oké, asszem inkább megyek és eszek valamit. - kitoltam magam alól a széket és elindultam a konyha felé.

- Ne csináld már! - nyafogott Harry. Sarkon fordultam és a kamera elé álltam.

- De éhes vagyok. És egyébként sem akarom hallani ahogy lecsesztek.

- Nem fogunk csak ülj vissza. - utasított Zayn.

Kissé ingerülten, és a szokottnál jóval élesebben mordult rám. Zavarodottan, tágra nyílt szemmel ereszkedtem vissza a székre. Aztán mikor észbe kaptam, nem tudtam visszatartani a kikívánkozó kommenteimet.

-Nem vagyok kutya, se hülye. Normálisan is értem. És ne akadjatok fent olyan dolgokon amiket piásan csinálok. Igazán tanulhattok volna az előző esetből. Nagy lány vagyok már, és nem kell ennyit törődni a hülye életemmel se. Túlzásba viszitek. Nem vagyok olyan esetlen mint amennyire annak képzeltek! - azzal ismét felpattantam és elviharzottam.

Egy mondatot azért még hallottam mielőtt bevágtam volna magam mögött az ajtót: "Ezen bezzeg kiakad."

101.fejezet

Nóri szemszöge*

Megint előjött az anyu téma. Pompás! Nem is hiányzik más, csak egy síró 38 éves nő. Nem akarok oda menni. Megint rákezdi, amit már annyiszor elmagyarázott. Ne haragudjak, minden rendben lesz, beszéljük meg....stb. Nem vagyok hajlandó ezredjére is végighallgatni. El fogok menni a cuccaimért. Csak abban reménykedem, hogy nem lesz otthon. De ha mégis akkor se fogok neki többet mondani egy sziánál. Elengedem az összes hülyeséget a fülem mellett.
Tegnap este Brigi próbált győzködni. Többször is megpróbálkozott vele, de nem hagytam magam. Minden alkalmat megragadtam, ürügyek után kutattam, csakhogy ne keljen beszélnem vele. Nem kellenek az érzelgős beszélgetések. Nem akarom elrontani a pillanatnyi jókedvemet, amit a fiúk okoznak.
Már csak 5 nap.
Már csak 5 nap.
Ezt hajtogattam miközben a cuccaimért igyekeztünk. Folyamatosan dumáltam, mindenféle értelmetlen dologról. Nem hagytam szóhoz jutni Brii-t. De Ő sem hülye - vagyis nem ilyen könnyű átverni -, és az Ő türelme is véges.
- Fogd már be! Nem érdekelnek a zoknifajták! Ha nem akarsz anyudról beszélni akkor mond meg.
- Nem akarok anyuról beszélni. És a zokni téma igenis érdekes. Nem mindegy hogy milyet veszel fel télen, és milyet nyáron.
- Nem érdekel.
- Oké, te tudod. - csendben ballagtunk egymás mellet.
Valószínűleg az anyu téma foglalkoztatta. De engem még mindig hidegen hagyott. A zoknikon gondolkoztam tovább. Emlékszem, egyszer az egyik facebook csoportba kiraktak Justin-ról egy képet amin  papucsba és zokniba van. A kommentekben pedig megvoltak akadva a zoknin és addig beszélgettek, hogy a végén kitárgyalták, hogy ki milyen zoknit szeret. Van aki télen a puhát, szőröset és meleget szeret, és van aki csak bokazoknit hord.
Na jó, ennek semmi értelme. Kell valami értelmesebb témát találnom. Ez kész őrület. Bánatomban a zoknikba menekülök. Ki más tenne ilyet rajtam kivül?
Megérkeztünk. Most ugrik a majom a vízbe. Ha nincs itthon akkor megmenekültem, de ha mégis akkor... nem szólók hozzá csak ha nagyon muszáj. Érteni fogja.
- Szerinted itthon van? - kérdezte Brigi, mintha a fejembe látna és kimondta a gondolataimat is.
- Jó kérdés. - azzal bedugtam a kulcsot a zárba és elfordítottam. Beléptem a kapun majd megtorpantam és körülnéztem. - Úgy néz ki, hogy nincs. - közöltem megkönnyebbülve.
- A fenébe! - durrogott.
- Mi van? - kinyitottam a bejárati ajtót és sietősen a szobám felé indultam. Előkaptam a bőröndöt és elfektetve a földön, kibontottam.
- Azt reméltem, hogy itthon lesz.
- Ja, és nekem feltétlenül beszélnem kellene vele. Hát ezt jól elcseszted.
- Mert?
- Ha itthon lenne se szólnék hozzá. - beledobáltam a bőröndbe a többi ruhámat, majd kirántottam a fiókot is, és a tartalmát beleöntöttem. - Nem terveztem hogy szóba álok vele.
- Te tök hülye vagy.
- Ahan.
- Senki se csinálja ezt az anyjával.
- Ezért vagyok én különleges. De szerintem útközben is kitárgyalhatjuk, hogy mibe vagyok jobb a többi embernél. Kész vagyok, és nem szeretnék összefutni vele. - kiviharzottam és bevártam a bejárati ajtóban Brigit.
- Beszari.
- Nem vagyok beszari, csak nem vagyok kíváncsi a nyálas dumára. Épp elég volt belőle az utóbbi hónapban. - bezártam az ajtót, majd a kapun át elhagytuk az udvart és kikanyarodtunk az útra.
- Na, túléltük. Boldog vagy?
- Nem is tudod mennyire. Na szóval, miben vagyok még jobb?
- Tartsd vissza az egórohamodat. Nem vagyok rá kíváncsi.
Értelmetlen dolgokról fecserésztünk útközben. Félúton járhattunk amikor összefutottunk a haverjaimmal.
- Csá, mizu? Nem láttunk már egy ideje. - kezdte a legmagasabb, Chris.
- De láttuk! - vágott vissza a jobb oldalán álló Peter. - Te nem nézel tv-t?
- Fogd be, Pet! - bökte oldalba a tesója, Jared. Azt hiszem több Jared nevű ismerősöm van mint az egy embernek járna. 
- Nyugi, skacok! - szóltam rájuk nevetve. Csak most tűnt fel hogy menyire hiányoztak.
- Gyere ide! - Chris egy váratlan pillanatban átfogta a nyakamat és szorosan átölelte.
- Chris, megfolytassz! - lihegtem és elengedett.
Brii egészen hátra húzódott és inkább távol maradt tőlük. Nem bírja őket. Nem az Ő műfaja ez az egész.
- Bocs, Barbie! - azzal elengedett és elnézett mellettem. - Hé, Brigi! Nagy baj lenne ha elrabolnánk pár órára?
- Túl élem nélküle. - jelentette ki Brii.
-És ezt mikor akartad közölni velem? - Chris elé hajoltam hogy ne Brigit hanem engem nézzen.
- Eljössz velünk a Malibuba?
- El, de....- Brigi felé fordultam.
- Nem vagyok az anyád, menjél. - pillanatig habozott, elgondolkozott a folytatáson. - De előbb cipeld fel a bőröndöd az emeletre.
- Majd Jared felviszi.
- Szerinted. - puffogott mögöttem Jared. - Ti buliztok én meg cipekedek?
- Nem, te bolond. Elvisszük a cuccot , te csak segítesz nekem. - magyaráztam anélkül, hogy megfordultam volna.

Ui.: Hagyatok kommenteket magatok után! :)Xx

100.fejezet

Nóri szemszöge*

Még mindig nem éreztem különösebb jelentőséget az újság címlapján virító három fotónak: Harry, Taylor és Én.... Egy megcsalásról szóló cikk volt a képek alatt. Nem tudtam elolvasni őket aztán nem is erőlködtem. Lusta is vagyok olvasni és nem is érdekelt igazán. Legalábbis annyira nem, hogy erőlködjek. Közelebb hajoltam a monitorhoz, és amint rájöttem, hogy magasról tojok rá, visszadőltem és ismét kényelmesen elhelyezkedtem.

Harry elemelte az arca elől a papírt majd értetlenül fürkészte unott fejemet.

- Ennyire nem érdekel? - kérdezte végül, éles, zavarodott hangon.

- Nem, egyáltalán nem izgat.- vontam vállat.

- De...miért?

- Mert bízom benned.- jelentettem ki, miközben feljebb ültem a székemen.

- De, hát....- elhallgatott és elgondolkodva bámulta a padlót. Mikor végzet gyors egymás után pislogott párat, majd újra felnézett rám. Az arc kifejezése semmit sem változott. Úgy látszik nem jött rá semmire, csak egy újabb kérdést akar feltenni. - Ki vagy te? - okéé.... Teljesen elment az esze. Nem válaszoltam csak bámultam elkerekedett szemekkel, mintha nem láttam volna még szexi pasit. Bár, az igaz, hogy ennyire szexit még nem....

- Nóra Roberts, Magyarországról, akivel másfél hónapja együtt vagy és az aki nem ért semmit. De ha gondolod még pontosabban is megtudom mondani: az a csaj aki a kamera előtt ül.

- Nem pont így értettem. Az én barátnőm minden apróságon kiakad. Nem olyan mint te.

- Köszi, Hazza. Ez nagyon...kedves. - lesütöttem a szemem és a kezemet babráltam. Elrontotta a kedvemet. Pedig most igazán úgy éreztem, hogy minden oké. Anyára nem is gondoltam.

- Ne haragudj. - szólalt meg végül.

- Na mi ez a címlap dolog? - elengedtem a fülem mellett a bocsánat kérését. De nem haragudtam meg rá...csak kicsit szarul esett.

- De tényleg. Nem gondoltam, hogy ezt ilyen könnyen kezeled majd. Teljesen összezavarodtam.

- Ezt már megbeszéltük. Túl vagyunk rajta.

- Mégis szomorú vagy.

- Miből gondolod?

- Látom. - csendben bámultam magam elé. Erre nem volt mit mondanom.

- Na, mi van azzal az újsággal? - végül megtörtem a csendet egy sóhajjal és témát váltottam.

Ő is fújt egyet majd szem forgatva belekezdett.

- Azt írják, hogy megcsaltalak és újra a ribivel nyomulok. - lenéző hangja tökéletesen passzolt a grimaszához.

- Ahan. És?

- Nincs és, ennyi.

- És ezen akadtál ki?

-  Ja.

- Oké. Figyu! - újra mély lélegzetet vettem és lehunytam a szemem. Összeszedtem a gondolataimat és amikor végeztem magabiztosan figyeltem türelmesen várakozó, zöld szemeit. - Valószínűleg ezek a sztorik egymillió egyszer fognak lejátszódni amíg járunk. És nem fogok kiakadni addig ameddig nem játszod el a bizalmamat és nem lesz okom kételkedni. Ha pedig valami elintézni valód van Taylor-ral, nem állok az utadba. Nem tartozik rám...talán egy kicsit. De az a ti kapcsolatotok volt amihez nekem az ég világon semmi közöm.

- Most megleptél.

- Biztos...

- Valahogy mindig tudom, hogy mire hogyan reagálsz. Csak arra kell gondolnom, hogy én mit tennék. Az igaz, hogy én sem kezdtem volna ordítozni... de az üvöltés a dühöngés annyira jellemző rád.

- Szóval... én vagyok Godzilla 2. - jelentettem ki mire hangosan elnevette magát.

- Nagyon, nagyon hiányzol.

- Még mindig nem találtál egy megfelelő prostit? Milyen válogatós vagy.

- Nem is kerestem. Megvárlak.

- Akkor bírd még ki 2 hétig.

- Nem akarom.

- Akkor mit akarsz, mit csináljak? Ha extrákat akarsz akkor kénytelen leszel a prostit választani, akár tetszik akár nem. Nem fogok olyan undorító módszerek alkalmazni, hogy kielégítselek.

- Nem vagy ma este valami jó passzban. Mindent félre értesz!

- Rossz aki rosszra gondol, de hülye az aki nem.

- Arra gondoltam, hogy nem akarok várni.

- Ezzel nem tudunk mit csinálni. Miattunk pedig nem fogjátok cserben hagyni a Directionereket. Nem jöhettek haza hamarabb. Ki fogjuk bírni.

- Soha nem hagynám őket cserben.

- Ebben biztos vagyok.

- Mi van Brigivel?

- Ma voltunk a gokart pályán meg meg néztük a Gru 2-t. A plázázás jobban tetszett volna neki, de így is jól érezte magát...gondolom.

Másfél órán át beszélgettünk. Minden szóba jött. Még a jövő tanévről is beszélgettünk. Nem szeretnék haza jönni, de a sulit be kell fejeznem. Aztán keresek valami jó fő sulit Londonba. Azt tervezem, hogy szinésznő leszek. Brigi is hasonló álmokat kerget az énekléssel kapcsolatban. Talán még a srácok be is segítenének neki.  De eddig még ügyesen eltitkolta a karrieréhez vezető első videó felvételeket. Valahol el kell kezdeni. A gitározásom mellett profinak tűnik. Bár, vannak emberek akik egész ügyesnek tartanak. Egyszer kikérem Niall véleményét is.

Brigi a nappaliban tévézett amikor beléptem. A VIVA-t nézte. Ha látott belőle egyáltalán valamit. Bementem és közelebb hajoltam. Elaludt. Gondoltam, hogy nem is nézi. A Jersy Shore nem tartozik a kedvencei közzé. De késő este mi más menne? Agyonfestett, mini ruhás, antiszexi ribancok rázzák magukat, mert abban a hitben élnek, hogy az ivástól menők lesznek.

Kikapcsoltam a TV- és hoztam Brii szobájából egy vékonyabb takarót. Tudtam, hogy nyáron nem szereti a vastagat, és hogy takaró nélkül egy fél órán belül felkel. A lába szokott fázni, de nem egy hidegvérű típus.

Az elkövetkező hét eseménytelenűl telt. Kivéve, hogy kiderült néhány dolog Taylorral kapcsolatban, ami csak erősítette a hitemet, miszerint megpróbál keresztbe tenni nekünk. De természetesen nem hisz nekem senki és addig mondogatták, hogy nincs igazam, hogy magam is kezdek kételkedni benne.

Kiderült, hogy Taylor nem csak a koncerten volt ott hanem a csajjal is beszélt mielőtt az lesmárolta volna Rómeót. És a baj után is dumáltak. A biztonsági kamera felvételeit nézegette a rendőrség, amikor a verekedés után nyomozott. És amilyen szerencsém van, benne volt a híradóba. "TAYLOR SWIFT HARRY STYLES ÚJ BARÁTNŐJÉNEK AZ ÁLDOZATÁVAL FELBUKKANT A BIZTONSÁGI FELVÉTELEKEN". A sztár magazinokat soha nem szerettem, mert mindig csak a rosszat mondták benne Justin-ról és a fiúk is ritkán szerepeltek bennük. De Brigi mindig megnézi őket és én is láttam. Igaz, hogy két TV van de én ki nem megyek a konyhába. Az nincs olyan kényelmes.

Már csak egy hét.- ujjongott a hang a fejembe vasárnap este. Pontosabban 6 nap. Szombaton már láthatom őket.

- Már csak 6 nap! - a hang nem csak belül kiáltozott. A hangom olyan váratlanul érte Brigit, hogy a vacsorája az ölében landolt.

- Kössz. - motyogta miközben a gyatyóját tisztogatta.

- Ki kellene mosni pár cuccomat.

- Tudod hol a mosógép.

- De nem tudom, hogy mit csináljak vele. 

- Mosd ki vele a ruhádat.

- Elkellene hozni anyutól a többi cuccomat. Nem lesz elég az ami nálam van.

- Majd holnap elmegyünk érte.

- Nem csinálhatnánk úgy, hogy én elszerencsétlenkedek a mosógéppel te pedig elmész a ruhákért?

- Nem, nem menekülhetsz öröké anyud elől.

- De igen.

- Hiányzol neki.

- Nem úgy néz ki.
- Azért nem keres mert tudja, hogy úgysem állnál vele szóba...

Ui.: Kommenteljetek sokat. A 100.fejezet egy nagyon különleges rész, mert ez egy nagyon szép kerek szám, és nagyon különlegesnek érezzük magunkat, hogy ennyi ember egészen idáig velünk maradt.
De van egy rossz oldala is a dolognak: hamarosan vége a történetnek. Szeretnén ha az utolsó néhány részhez sok komment érkezne. :)Xx Köszönjük nektek  hogy velünk vagytok! love:Nóri&Brigi