Nóri szemszöge*
Ez a reggel tuti felkerül a legrosszabb reggeleim 10-es listájára! Megpróbáltam olyan sokáig alvást színlelni ameddig csak lehet. Hallottam ahogy Brigi és Carol, - vagy hogy is hívják? - cseverészik és nevetgél a konyhában olyan csendben amennyire csak tudtak. De aztán anya berontott az ajtón és lerántotta takarómat.
- Ébresztő! Mindjárt dél! - a fejemre húztam a takarót és vártam, hogy folytassa....de egy másik irritáló hang szólalt meg.
- Nóri! Ébresztőőő! Nem tesz jót ha napi 8 óránál többet alszol.- nyavalygott.
- Fogd be.- dörmögtem a takaró alól.
- Gyere! - a hangja egyszerűen az őrületbe kergetett. És amikor lerántotta a takorót a fejemről... Elővettem a legdühösebb nézésemet és épp fel akartam állni amikor a hárpia mögött megláttam Brigit. Ellentmondást nem tűrően összefonta a karját és fenyegetően nézett. Összeszűkült szemmel, és "eztmegjegyeztem" arccal néztem vissza rá.
- Menjünk reggelizni.- mondtam, miközben műmosolyt erőltettem az arcomra, amit nagy erőfeszítés és sok munka árán tudtam odavarázsolni. Ezért még tartozol Brigitta Silver!
- Az ebéd jobb szó.- helyesbített Carol. Mély levegőt vettem és leültem az asztalhoz. Odahajoltam hozzá és a lehető leghatározottabb módon magyarázni kezdtem.
- Figyu, Carol! - kezdtem.
- Cetrin.- javított ki.
- Cetrin. Vannak szabályok amiket be kell tartanod, ha életben akarsz maradni, vagy csak egyszerűen egy hétig itt akarsz "üdülni".- mélyen a szemébe néztem és próbáltam nyugtot maradni. Már csak a látványától is kiráz a hideg.
Ez a reggel tuti felkerül a legrosszabb reggeleim 10-es listájára! Megpróbáltam olyan sokáig alvást színlelni ameddig csak lehet. Hallottam ahogy Brigi és Carol, - vagy hogy is hívják? - cseverészik és nevetgél a konyhában olyan csendben amennyire csak tudtak. De aztán anya berontott az ajtón és lerántotta takarómat.
- Ébresztő! Mindjárt dél! - a fejemre húztam a takarót és vártam, hogy folytassa....de egy másik irritáló hang szólalt meg.
- Nóri! Ébresztőőő! Nem tesz jót ha napi 8 óránál többet alszol.- nyavalygott.
- Fogd be.- dörmögtem a takaró alól.
- Gyere! - a hangja egyszerűen az őrületbe kergetett. És amikor lerántotta a takorót a fejemről... Elővettem a legdühösebb nézésemet és épp fel akartam állni amikor a hárpia mögött megláttam Brigit. Ellentmondást nem tűrően összefonta a karját és fenyegetően nézett. Összeszűkült szemmel, és "eztmegjegyeztem" arccal néztem vissza rá.
- Menjünk reggelizni.- mondtam, miközben műmosolyt erőltettem az arcomra, amit nagy erőfeszítés és sok munka árán tudtam odavarázsolni. Ezért még tartozol Brigitta Silver!
- Az ebéd jobb szó.- helyesbített Carol. Mély levegőt vettem és leültem az asztalhoz. Odahajoltam hozzá és a lehető leghatározottabb módon magyarázni kezdtem.
- Figyu, Carol! - kezdtem.
- Cetrin.- javított ki.
- Cetrin. Vannak szabályok amiket be kell tartanod, ha életben akarsz maradni, vagy csak egyszerűen egy hétig itt akarsz "üdülni".- mélyen a szemébe néztem és próbáltam nyugtot maradni. Már csak a látványától is kiráz a hideg.
- Igenis.- egy gyors grimasz után folytattam. A szemem sarkából láttam, hogy Brigi a röhögőgörcsével küzd.
- Nem szólsz be, nem parancsolgatsz, nem pofázol folyamatosan, nem nyúlsz a lemezeimhez se a posztereimhez. És nem javítgatsz ki! - az utolsó mondatott hangsúlyoztam ki a legjobban, ez előző kis beszólása érdekében.
- Ez egyszerű lesz.- mosolygott vidáman.- Megyek és megnézem a papagájaidat. Biztos nagyon cukik. Már nagyon rég nem láttam őket.- kitolta a széket, felállt, majd tökéletes pontossággal, hang nélkül visszatolta. Kecsesen elugrált és eltűnt a szemem elől.
- Most már érted? - megvártam amíg hallótávolságon kívül kerül, majd Brigi arcába vágtam a kérdést, olyan élesen és hangosan, hogy összerezzent.
- Nem értem mi bajod van vele. Szerintem rendes csaj. Nincs vele semmi baj.
- Hát épp ez az! Olyan mint egy folyamatosan munkában lévő, kikapcsolhatatlan, segítőkész robot. Folyton ketyeg, meg zizeg.- újabb grimasz hagyta el az arcomat.
- Azt eddig is tudtam, hogy fura vagy...
- Én vagyok a fura?
- Ahan.
- Persze. Nézz rá a csajra! Esküszöm, hogy holnap hazazavarom.
- Ne már. Nem csinált semmi rosszat.
- Csak megszületett.
- Nóri! Hagyd már. Nem árt egy légynek sem.
- Téged is behálózott, és most még naivabb lettél.
- Nem igaz. Én realista vagyok, nem naivista....vagy hogy.
- Te hülye vagy.- jelentettem ki majd visszamentem a pihe-puha ágyamba és elmerültem a hatalmas párnák között.
Néhány óra múlva a hasam ébresztett fel. Kiballagtam a konyhába, még mindig pizsamába, kivágtam a hűtőajtót és kikaptam a nutellás üveget, egy répát és nekiálltam pucolni. Kezemben a mogyorókrémes üveggel, és a frissen pucolt, ropogós répával, félkomásan visszakóvályogtam a vackomba. Beleharaptam a répába, ami nagyot roppant a fogam alatt. Lustán, lassított tempóban rágcsáltam és megálltam a szoba közepén. Valami nagyon gyanús volt.... A szaga is más volt... A sarokba pillantottam. Gyanúsan méregettem az üres, kihalt zugot, mire rájöttem nincs ott semmi. Sikoltottam és a nutella kiesett a kezemből.
- Nóri! Mi van? Mi a baj? - Brigi rohant be másodpercekkel később.
- Az! - mutattam a sarokba.
- Mi van ott?
- Nézd meg jobban! - mohón vettem a levegőt, mintha ezek lennének az utolsó lélegzetvételeim.
- Nincs ott semmi.
- Épp ez az! Üres! Nincs szemét, szennyes, kupleráj!
- És?
- Megölöm, felnyársalom, kettészaggatom! Felrúgom műholdnak! - dühösen, fújtatva kerültem ki meglepett barátnőmet.- Hol van az az izé? - fordultam sarkon a küszöbön.
- Ki?
- Carol.
- Cetrin?
- Az. Hol a sz*rban van?
- Megmondom ha lehiggadtál.
- Teljesen nyugodt vagyok!
- Gyere! - mellém állt és leültet az ágyra.- Edd meg szépen a kajádat, vagy mit. És higgadj le. Nem csinált semmit, csak helyrehozta a szobádat. Tudod, kicsit kipofozta.
- Majd én pofozom ki őt!
- Ugyan, nem vagy te olyan.- legyintett Brii és lehuppant mellém az ágyra.
- Igazad lehet és ta...
- Sziasztok, csajok! Hoztam fagyiiiit! - emlegetett szamár mindig megjelenik.
- Teeeee! - mutogattam és átvágtam a piciny konyhán, miután kivergődtem magam a szobából.
- Nem szólsz be, nem parancsolgatsz, nem pofázol folyamatosan, nem nyúlsz a lemezeimhez se a posztereimhez. És nem javítgatsz ki! - az utolsó mondatott hangsúlyoztam ki a legjobban, ez előző kis beszólása érdekében.
- Ez egyszerű lesz.- mosolygott vidáman.- Megyek és megnézem a papagájaidat. Biztos nagyon cukik. Már nagyon rég nem láttam őket.- kitolta a széket, felállt, majd tökéletes pontossággal, hang nélkül visszatolta. Kecsesen elugrált és eltűnt a szemem elől.
- Most már érted? - megvártam amíg hallótávolságon kívül kerül, majd Brigi arcába vágtam a kérdést, olyan élesen és hangosan, hogy összerezzent.
- Nem értem mi bajod van vele. Szerintem rendes csaj. Nincs vele semmi baj.
- Hát épp ez az! Olyan mint egy folyamatosan munkában lévő, kikapcsolhatatlan, segítőkész robot. Folyton ketyeg, meg zizeg.- újabb grimasz hagyta el az arcomat.
- Azt eddig is tudtam, hogy fura vagy...
- Én vagyok a fura?
- Ahan.
- Persze. Nézz rá a csajra! Esküszöm, hogy holnap hazazavarom.
- Ne már. Nem csinált semmi rosszat.
- Csak megszületett.
- Nóri! Hagyd már. Nem árt egy légynek sem.
- Téged is behálózott, és most még naivabb lettél.
- Nem igaz. Én realista vagyok, nem naivista....vagy hogy.
- Te hülye vagy.- jelentettem ki majd visszamentem a pihe-puha ágyamba és elmerültem a hatalmas párnák között.
Néhány óra múlva a hasam ébresztett fel. Kiballagtam a konyhába, még mindig pizsamába, kivágtam a hűtőajtót és kikaptam a nutellás üveget, egy répát és nekiálltam pucolni. Kezemben a mogyorókrémes üveggel, és a frissen pucolt, ropogós répával, félkomásan visszakóvályogtam a vackomba. Beleharaptam a répába, ami nagyot roppant a fogam alatt. Lustán, lassított tempóban rágcsáltam és megálltam a szoba közepén. Valami nagyon gyanús volt.... A szaga is más volt... A sarokba pillantottam. Gyanúsan méregettem az üres, kihalt zugot, mire rájöttem nincs ott semmi. Sikoltottam és a nutella kiesett a kezemből.
- Nóri! Mi van? Mi a baj? - Brigi rohant be másodpercekkel később.
- Az! - mutattam a sarokba.
- Mi van ott?
- Nézd meg jobban! - mohón vettem a levegőt, mintha ezek lennének az utolsó lélegzetvételeim.
- Nincs ott semmi.
- Épp ez az! Üres! Nincs szemét, szennyes, kupleráj!
- És?
- Megölöm, felnyársalom, kettészaggatom! Felrúgom műholdnak! - dühösen, fújtatva kerültem ki meglepett barátnőmet.- Hol van az az izé? - fordultam sarkon a küszöbön.
- Ki?
- Carol.
- Cetrin?
- Az. Hol a sz*rban van?
- Megmondom ha lehiggadtál.
- Teljesen nyugodt vagyok!
- Gyere! - mellém állt és leültet az ágyra.- Edd meg szépen a kajádat, vagy mit. És higgadj le. Nem csinált semmit, csak helyrehozta a szobádat. Tudod, kicsit kipofozta.
- Majd én pofozom ki őt!
- Ugyan, nem vagy te olyan.- legyintett Brii és lehuppant mellém az ágyra.
- Igazad lehet és ta...
- Sziasztok, csajok! Hoztam fagyiiiit! - emlegetett szamár mindig megjelenik.
- Teeeee! - mutogattam és átvágtam a piciny konyhán, miután kivergődtem magam a szobából.
- Az Istenit! Már majdnem sikerült.- mormolta Brii alig hallhatóan.
- Holnapra terveztem a deportálásodat, de meggondoltam magam! - kezdtem.
- Ez az! Hosszabb idő alatt, több szeretetet tudok beléd nevelni.- vigyorgott. Úgy látszik nem csak kívül szőke...
- Tudod kit nevelgessél! Na takarodj ki innen! A szobámba meg be ne tedd még egyszer a lábadat! - a kezébe nyomtam a táskáját és elkezdtem a hátánál fogva kituszkolni az ajtón.- Indíts az állomásra! Nézd segítek, viszem neked! - magam után húztam a kipakolatlan bőrödét. Mázli, hogy reggel jött, így nem kellett összepakolni a cuccait.
- De Nóri!
- Fogd be! Indulj! - végre kint voltunk a kapun.
Röpke fél óra alatt - ami máskor 1 óra - elbökdöstem a pályaudvarig. Ott aztán tiltakozni kezdett.
- De ez nem jó vonat. Nekem Szolnok felé kell mennem.
- A Balatonon is jól fogod érezni magad, hidd el nekem! - feltuszkoltam a hosszú szerelvény egyik ajtaján és utána löktem a bőröndjét is.- A soha viszont nem látásra! - intettem majd Brigi felé fordultam, aki végig ott volt mögöttem. Csodáltam, hogy csendben tűrte a csajszi deportálását... Nagy levegőt vettem majd hangosan kifújtam.- Na ezzel is megvolnánk! - hatalmas, boldog mosoly terjedt szét az arcomon.
- Holnapra terveztem a deportálásodat, de meggondoltam magam! - kezdtem.
- Ez az! Hosszabb idő alatt, több szeretetet tudok beléd nevelni.- vigyorgott. Úgy látszik nem csak kívül szőke...
- Tudod kit nevelgessél! Na takarodj ki innen! A szobámba meg be ne tedd még egyszer a lábadat! - a kezébe nyomtam a táskáját és elkezdtem a hátánál fogva kituszkolni az ajtón.- Indíts az állomásra! Nézd segítek, viszem neked! - magam után húztam a kipakolatlan bőrödét. Mázli, hogy reggel jött, így nem kellett összepakolni a cuccait.
- De Nóri!
- Fogd be! Indulj! - végre kint voltunk a kapun.
Röpke fél óra alatt - ami máskor 1 óra - elbökdöstem a pályaudvarig. Ott aztán tiltakozni kezdett.
- De ez nem jó vonat. Nekem Szolnok felé kell mennem.
- A Balatonon is jól fogod érezni magad, hidd el nekem! - feltuszkoltam a hosszú szerelvény egyik ajtaján és utána löktem a bőröndjét is.- A soha viszont nem látásra! - intettem majd Brigi felé fordultam, aki végig ott volt mögöttem. Csodáltam, hogy csendben tűrte a csajszi deportálását... Nagy levegőt vettem majd hangosan kifújtam.- Na ezzel is megvolnánk! - hatalmas, boldog mosoly terjedt szét az arcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése