89. fejezet

Brigi szemszöge*

A konyhában ültünk, miközben Nóri megpróbálta elállítani az orrvérzését.
- Megmondtam, hogy ne csinálj semmi.- dünnyögtem.
- És nem is csináltam.
- Akkor mért ömlik a vér az orrodból?
- Nem ez volt a tervem. Szót fogadtam, nem csináltam semmit. Ez csak úgy...jött.- megvonta a vállát és nem törődöm arccal meredt a semmibe.
- Mért, mit terveztél?
- Semmit.
- Sejthettem volna, hogy nem mondod el.- nem akartam tovább feszíteni a húrt. Így is penge élen táncoltam, amiről bármelyik percbe lezuhanhatok. Nem akartam egy újabb veszekedést...- Felhívott Niall egy....elég... Hogy is mondjam?... Furcsa dolog miatt.- nem nézett fel, így a lényegre tértem, hogy felkeltsem az érdeklődését.- Veled kapcsolatos.- felvont szemöldökkel fordult felém. Ez bejött. Végre valahára, egyszer az életben éreztettem, hogy rám figyel.- És Taylor-ral.
- Pazar!
- Letámadták a lesifotósok a fiúkat, és Harry-t kérdezgették, hogy mit szól a "Taylorróladbeszél" interjúhoz.
- Mit csinál Taylor Antiszexi Swift?
- Csináltak vele valami interjút. Asszem Jimmy-nek hívták a műsorvezetőt. Azt mondta, hogy ő szebb mint te, és hogy az ócsárolás helyett a börtönről beszélgessél. És azt mondta, hogy ismeri a csajt akit megvertél. A barátnője, vagy mi...
- Ott volt aznap éjjel.
- Mi?
- Ott volt amikor megvertem a r*bit. Ő volt az a másik "gonoszkacaj-szőkehaj" csaj.- ismét elmerengett, csak bámulta a terítőt. Az orrvérzése is elállt. Nem pislogott, és bár nem mutatta ki, láttam: a düh ami benne tombolt...kiirthatott volna egy teljes várost. Nem értettem miért ilyen dühös. Máskor nem veszi ennyire magára ha valaki beszól neki. Persze, neki megy az illetőnek de nem lesz ilyen dühös...
- És?
- Mit és? - felpattant a székről és kiabálva magyarázni kezdett.- Hát nem látod? Ő áll minden mögött! Hogy lehettem ekkora szamár?!
- Mi van? - egyszerűen nem tudtam rájönni mi baj lehet.
- Ő minden bajunk okozója! Ő küldte a csajt, miatta tévedtünk el!
- Ahan, persze...- hitetlenkedtem. Lecövekelt és szúrósan nézett rám.
- Tudta, hogy megfogom verni a csajt. De honnan? Csakhogy arra nem számított, hogy olyan gyorsan ki is jövök mint ahogy bementem. Na meg persze Harry-t is célba vette. Nem tudom, hogy hogy intézte el, de sikerült kiüldöznie az országból. Lefogadom, hogy az a kettő is az ő csatlósa! - kezd becsavarodni, gondoltam. Semmi értelme nem volt a mondanivalójának.
- Hülye vagy...- jelentettem ki könnyedén.
- Ahan, de ez most mellékes. Koncentrálj!
- Nóri, ez mind hülyeség. Mi oka lenne kitolni veled?
- És még én vagyok a hülye...- mormolta miközben elfordult. Egy gyors mozdulattal visszazökkent eredeti testhelyzetébe és megint magyarázkodni kezdett. Nem nagyon érdekelt, mert tudtam, hogy csak az igazát fogja bizonygatni, vagy tovább hajtja a képtelenségét.- De csak rá kell nézni! Amúgy mi oka lett volna Londonba utazni, pont akkor amikor vagyunk? Mindenhol ott volt, és most már látom! Így már mindennek van értelme.
- Túl intenzív a fantáziád.- felálltam és szembe fordultam vele, hogy határozottabbnak tűnjek. Pedig a határozottságnak esze ágában sem volt mellémállni.- Inkább menj és vedd le a vizes ruhát. A srácok este hívnak...elvileg.
- És ahhoz minek öltözzek át?
- A netten beszélünk velük.... Amúgy igen, te vagy a hülye.- azzal hátat fordítottam és befészkeltem magam Nórtenilla szobájába. Bebújtam a takaró alá, mert még mindig át volt fagyva kezem, lábam a gyors "zuhany" után. A hajam még vizes volt, de már korántsem annyira mint eleinte: csavarni lehetett belőle a vizet.
Nóri eltűnt a fürdőszoba irányába és 2 perc múlva melltartóban és bugyiban állt meg a konyha ajtajában, úgy hogy lásson.
- Nem tudod hol van az a bazi nagy pólóm?
- Az amibe aludni szoktál?
- Ahan.
- Nem tudom...- megjátszottam az ártatlant. De az köztudott tény, hogy borzasztó színész vagyok.
- Hol van?
- Rajtam...- beharaptam az alsó ajkamat, hogy ne nevessem el magam, és lelöktem a takarót.
- Én is szeretlek.- dünnyögte. Magyarán: b*zd meg! Csupasz talpa átcsattogott a konyhán, majd a csattanások megszűntek, ahogy a szoba szőnyegére lépett. Kivágta a szekrényajtót és előkapta a "tartalék" óriás pólót, majd ismét eltűnt.
Este bekapcsoltuk a gépet, és az asztal mellé raktunk egy plusz széket.
- Húzódj arrébb.- lökött arrébb. Halottam ahogy a mellkasából halk kuncogás hallatszik.
Nem tud sokáig a depis állapotban maradni. Max 2 nap. De azon a 2 napon belead apait-anyait.
- Normálisan is értem.
- Oké, vidd arrébb a s*gged! - ismét oldalba lökött és a padlón értem földet. Ezúttal nem kuncogott hanem kacagott. És vele kacagtam és én is...Egy óra múlva a fiúkkal trécseltünk. De anya nem volt ott. Kezdett az agyamra menni, hogy mostanában szinte nem is érdeklem. Nóri a bekötözött kezén támaszkodott és bambán nézett ki a fejéből, miközben a fiúk beszéltek, vagy én. Feltűnt, hogy néha néha gyanús pillantásokat vetnek a képernyőre, ami - még így kamerán keresztül is - elég feltűnően látszott. Aztán Liam megszólalt és rájöttem mit néznek annyira.
- Mit csináltál a kezeddel, Júlia? - kérdezte, mire Nóri tágra nyílt szemmel bámulta a monitort, és lassan leeresztette a kezét, hogy ne lássák.
- Semmit...- nyögte egy rövid szünet után.
- Verekedett.- jelentettem ki, és haragos tekintete abban a pillanatban rám szegeződött.
- Kapjál be! - és ismét felborított.
- Minden oké? - nem tudom melyikük kérdezte. A kacagás elnyomta a hangot, épp hogy csak értettem.
- Semmi baja.- mondta Nóri csalódottan, és feltápászkodtam.

Ui,: Komizzatok, és kövess minket bloglovin-on!!! ITT