100.fejezet

Nóri szemszöge*

Még mindig nem éreztem különösebb jelentőséget az újság címlapján virító három fotónak: Harry, Taylor és Én.... Egy megcsalásról szóló cikk volt a képek alatt. Nem tudtam elolvasni őket aztán nem is erőlködtem. Lusta is vagyok olvasni és nem is érdekelt igazán. Legalábbis annyira nem, hogy erőlködjek. Közelebb hajoltam a monitorhoz, és amint rájöttem, hogy magasról tojok rá, visszadőltem és ismét kényelmesen elhelyezkedtem.

Harry elemelte az arca elől a papírt majd értetlenül fürkészte unott fejemet.

- Ennyire nem érdekel? - kérdezte végül, éles, zavarodott hangon.

- Nem, egyáltalán nem izgat.- vontam vállat.

- De...miért?

- Mert bízom benned.- jelentettem ki, miközben feljebb ültem a székemen.

- De, hát....- elhallgatott és elgondolkodva bámulta a padlót. Mikor végzet gyors egymás után pislogott párat, majd újra felnézett rám. Az arc kifejezése semmit sem változott. Úgy látszik nem jött rá semmire, csak egy újabb kérdést akar feltenni. - Ki vagy te? - okéé.... Teljesen elment az esze. Nem válaszoltam csak bámultam elkerekedett szemekkel, mintha nem láttam volna még szexi pasit. Bár, az igaz, hogy ennyire szexit még nem....

- Nóra Roberts, Magyarországról, akivel másfél hónapja együtt vagy és az aki nem ért semmit. De ha gondolod még pontosabban is megtudom mondani: az a csaj aki a kamera előtt ül.

- Nem pont így értettem. Az én barátnőm minden apróságon kiakad. Nem olyan mint te.

- Köszi, Hazza. Ez nagyon...kedves. - lesütöttem a szemem és a kezemet babráltam. Elrontotta a kedvemet. Pedig most igazán úgy éreztem, hogy minden oké. Anyára nem is gondoltam.

- Ne haragudj. - szólalt meg végül.

- Na mi ez a címlap dolog? - elengedtem a fülem mellett a bocsánat kérését. De nem haragudtam meg rá...csak kicsit szarul esett.

- De tényleg. Nem gondoltam, hogy ezt ilyen könnyen kezeled majd. Teljesen összezavarodtam.

- Ezt már megbeszéltük. Túl vagyunk rajta.

- Mégis szomorú vagy.

- Miből gondolod?

- Látom. - csendben bámultam magam elé. Erre nem volt mit mondanom.

- Na, mi van azzal az újsággal? - végül megtörtem a csendet egy sóhajjal és témát váltottam.

Ő is fújt egyet majd szem forgatva belekezdett.

- Azt írják, hogy megcsaltalak és újra a ribivel nyomulok. - lenéző hangja tökéletesen passzolt a grimaszához.

- Ahan. És?

- Nincs és, ennyi.

- És ezen akadtál ki?

-  Ja.

- Oké. Figyu! - újra mély lélegzetet vettem és lehunytam a szemem. Összeszedtem a gondolataimat és amikor végeztem magabiztosan figyeltem türelmesen várakozó, zöld szemeit. - Valószínűleg ezek a sztorik egymillió egyszer fognak lejátszódni amíg járunk. És nem fogok kiakadni addig ameddig nem játszod el a bizalmamat és nem lesz okom kételkedni. Ha pedig valami elintézni valód van Taylor-ral, nem állok az utadba. Nem tartozik rám...talán egy kicsit. De az a ti kapcsolatotok volt amihez nekem az ég világon semmi közöm.

- Most megleptél.

- Biztos...

- Valahogy mindig tudom, hogy mire hogyan reagálsz. Csak arra kell gondolnom, hogy én mit tennék. Az igaz, hogy én sem kezdtem volna ordítozni... de az üvöltés a dühöngés annyira jellemző rád.

- Szóval... én vagyok Godzilla 2. - jelentettem ki mire hangosan elnevette magát.

- Nagyon, nagyon hiányzol.

- Még mindig nem találtál egy megfelelő prostit? Milyen válogatós vagy.

- Nem is kerestem. Megvárlak.

- Akkor bírd még ki 2 hétig.

- Nem akarom.

- Akkor mit akarsz, mit csináljak? Ha extrákat akarsz akkor kénytelen leszel a prostit választani, akár tetszik akár nem. Nem fogok olyan undorító módszerek alkalmazni, hogy kielégítselek.

- Nem vagy ma este valami jó passzban. Mindent félre értesz!

- Rossz aki rosszra gondol, de hülye az aki nem.

- Arra gondoltam, hogy nem akarok várni.

- Ezzel nem tudunk mit csinálni. Miattunk pedig nem fogjátok cserben hagyni a Directionereket. Nem jöhettek haza hamarabb. Ki fogjuk bírni.

- Soha nem hagynám őket cserben.

- Ebben biztos vagyok.

- Mi van Brigivel?

- Ma voltunk a gokart pályán meg meg néztük a Gru 2-t. A plázázás jobban tetszett volna neki, de így is jól érezte magát...gondolom.

Másfél órán át beszélgettünk. Minden szóba jött. Még a jövő tanévről is beszélgettünk. Nem szeretnék haza jönni, de a sulit be kell fejeznem. Aztán keresek valami jó fő sulit Londonba. Azt tervezem, hogy szinésznő leszek. Brigi is hasonló álmokat kerget az énekléssel kapcsolatban. Talán még a srácok be is segítenének neki.  De eddig még ügyesen eltitkolta a karrieréhez vezető első videó felvételeket. Valahol el kell kezdeni. A gitározásom mellett profinak tűnik. Bár, vannak emberek akik egész ügyesnek tartanak. Egyszer kikérem Niall véleményét is.

Brigi a nappaliban tévézett amikor beléptem. A VIVA-t nézte. Ha látott belőle egyáltalán valamit. Bementem és közelebb hajoltam. Elaludt. Gondoltam, hogy nem is nézi. A Jersy Shore nem tartozik a kedvencei közzé. De késő este mi más menne? Agyonfestett, mini ruhás, antiszexi ribancok rázzák magukat, mert abban a hitben élnek, hogy az ivástól menők lesznek.

Kikapcsoltam a TV- és hoztam Brii szobájából egy vékonyabb takarót. Tudtam, hogy nyáron nem szereti a vastagat, és hogy takaró nélkül egy fél órán belül felkel. A lába szokott fázni, de nem egy hidegvérű típus.

Az elkövetkező hét eseménytelenűl telt. Kivéve, hogy kiderült néhány dolog Taylorral kapcsolatban, ami csak erősítette a hitemet, miszerint megpróbál keresztbe tenni nekünk. De természetesen nem hisz nekem senki és addig mondogatták, hogy nincs igazam, hogy magam is kezdek kételkedni benne.

Kiderült, hogy Taylor nem csak a koncerten volt ott hanem a csajjal is beszélt mielőtt az lesmárolta volna Rómeót. És a baj után is dumáltak. A biztonsági kamera felvételeit nézegette a rendőrség, amikor a verekedés után nyomozott. És amilyen szerencsém van, benne volt a híradóba. "TAYLOR SWIFT HARRY STYLES ÚJ BARÁTNŐJÉNEK AZ ÁLDOZATÁVAL FELBUKKANT A BIZTONSÁGI FELVÉTELEKEN". A sztár magazinokat soha nem szerettem, mert mindig csak a rosszat mondták benne Justin-ról és a fiúk is ritkán szerepeltek bennük. De Brigi mindig megnézi őket és én is láttam. Igaz, hogy két TV van de én ki nem megyek a konyhába. Az nincs olyan kényelmes.

Már csak egy hét.- ujjongott a hang a fejembe vasárnap este. Pontosabban 6 nap. Szombaton már láthatom őket.

- Már csak 6 nap! - a hang nem csak belül kiáltozott. A hangom olyan váratlanul érte Brigit, hogy a vacsorája az ölében landolt.

- Kössz. - motyogta miközben a gyatyóját tisztogatta.

- Ki kellene mosni pár cuccomat.

- Tudod hol a mosógép.

- De nem tudom, hogy mit csináljak vele. 

- Mosd ki vele a ruhádat.

- Elkellene hozni anyutól a többi cuccomat. Nem lesz elég az ami nálam van.

- Majd holnap elmegyünk érte.

- Nem csinálhatnánk úgy, hogy én elszerencsétlenkedek a mosógéppel te pedig elmész a ruhákért?

- Nem, nem menekülhetsz öröké anyud elől.

- De igen.

- Hiányzol neki.

- Nem úgy néz ki.
- Azért nem keres mert tudja, hogy úgysem állnál vele szóba...

Ui.: Kommenteljetek sokat. A 100.fejezet egy nagyon különleges rész, mert ez egy nagyon szép kerek szám, és nagyon különlegesnek érezzük magunkat, hogy ennyi ember egészen idáig velünk maradt.
De van egy rossz oldala is a dolognak: hamarosan vége a történetnek. Szeretnén ha az utolsó néhány részhez sok komment érkezne. :)Xx Köszönjük nektek  hogy velünk vagytok! love:Nóri&Brigi