Brigi szemszöge*
Reggel mikor kinyitottam a szemem szörnyen száraznak éreztem, szinte szúrt. Felültem és egy gyors pillantást vettem Niall-re. Még békésen aludt. Óvatosan felkeltem, és a fürdőszoba felé igyekeztem.
Meg mostam az arcom, a kagyló szélén támaszkodtam. Nem voltam biztos, hogy bele akarok nézni a tükörbe. Végül erőt vettem magamon és belenéztem, bár lehet rosszul tettem. Fehér bőröm sápadt volt. Szemem alatt halvány lilás, kékes karikák éktelenkedtek. Szemem alsó szemhéjamnál feldagadva. Borzasztó.
Mire valahogy egy kicsit rendbe hoztam - ami körülbelül 1-2 óra lehetett - mindenki fel kelt. Vagy éppen haza ért, mint például Louis és Zayn. Szegény Liam, gondolom hamar bedobta a szunyát. Már a lépcső tetején hallottam, hogy Nóri nyavalyog.
- Már nagyon éhes vagyok! Együnk valamit.
- Jó rendben eszünk. Mihelyt valaki erőt vesz magán és főz valamit.- Harry a végét szinte elharapta.
Nagyszerű asszem nekem kell főzni. Nem baj legalább eltereli kusza gondolataim. Beléptem a konyhába és Nórtenilla rögtön a nyakamba ugrott. Most jön a nyalizás - gondoltam magamba.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- könyörgött.
- Igen, Brii. Mi is kíváncsiak vagyunk, hogy hogy főzöl.- szált be a "játékba" Harry.
Nagyot sóhajtottam.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- Nóri mögé lépett Hazza. Megfogta a derekát és elkezdte hátra fele húzni. De Nóri nem engedte el a derekamat, hanem húzott magával.
- Niall, Liam Lou valaki! Segítsen! - könyörgött Harry.
- Húgi! - kiáltott Zayn és Ő is megfogta Nóri derekát. Egyszerre húzták. És mikor Nórtenilla elengedett hátraestem. Niall a segítségemre sietett de kicsit ódzkodtam tőle. Ezt ő is észre vette. Mikor a segítségével felálltam egy lépést arrább lépett tőlem. Igaz, hogy csak egy fél lépés volt, de vissza léptem mellé. Nehogy Nóri észre vegye a Niall és köztem lévő kis feszültséget. Most vettem észre, hogy Zayn-ék is hátra estek. Hazza és Zayn estek a legnagyobbat. Nóri rajtuk feküdt és majd ki köpte a tüdejét úgy nevetett. Mi letelepedtünk az asztal köré és vártuk, hogy Nóriék is meg érkezzenek.
- Mit csináljak akkor kajának? - kérdeztem egy unottan.
- Rakott krumpli! - mondta Niall.
- Reggelire? - hitetlenkedve néztem rá.
- Hát...igazából mire kész lesz addigra dél is elmúlik, mert fél tíz van. - magyarázott Nóri miközben a hasát fogta.
Nagy csönd lett. De Lou meg törte.
- A virágok miért nem tudnak biciklizni? - a szemem hatalmasra nyílt és a szám nyitva maradt. Hogy tudod ilyen baromságot kérdezni? - Brigi csukd be a szád mert bele pottyantanak a Kevinek. - a választ szintén Louis-tól kaptam.
- Na ugye! Én is ezt kérdeztem Brii-től a múltkor, de teljesen hülyének nézett. - kinyújtotta a nyelvét és rám nézett. Viszonoztam a nyelv öltését.
Mindenki beszélgetett. Nóri és Louis vitatta az előbb feltett kérdést. Zayn, Niall és Harry is becsatlakoztak csak ők azt kérdezgették , hogy hogy lehetnek ennyire idióták.
Liam csak ott ült és csak nézet ki a fejéből. Oda sétáltam hozzá és leültem mellé.
- Min gondolkozol? - mihelyst megszólaltam, rögtön rám emelte csillogó barna szemeit.
- Csak eszembe jutottak a régi emlékek, amiket Danielle-vél töltöttünk együtt. - mondta halkan, szeretet teljes hangon.
- Még mindig szereted, ugye?
- Igen. Mindennél jobban.
- De miért szünetel a kapcsolatotok, ha ennyire szereted. És szerintem Dani is így érez. - mondtam, megnyugtató hangon.
- Valójában én se tudom. Valami olyasmit magyarázott, hogy a távolság és a nagy hajtás miatt keveset tudunk találkozni. Pedig én, amikor csak tudtam vele voltam. Mindig felhívtam. Mindent megtettem, hogy ne érezzük a hiányt. - panaszkodott. Örültem neki, hogy ennyire megnyílt előttem és őszintén beszélt velem.
- De azért gondolj bele Dani helyzetébe. Neki se volt könnyű. Én elhiszem, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a párkapcsolatotok jól működjön, de ott volt az az aprócska űr. Az, hogy távol vagytok egymástól. - olyan volt mintha pszichológust játszottam volna. - Na gyere ide. - mondtam és adtam neki egy nagy baráti ölelést. Láttam, hogy néha oda pillant hozzánk Niall. Olyan szomorú volt, vagy frusztrált. Talán mindkettő.
- Őrölük, hogy ezt elmondhattam neked. Tudod a srácokkal is mindent, de tényleg mindent, megbeszélünk de mikor az ilyen témához érünk mindenki visszafogottabb lesz. - mondta.
- Na most, hogy kibeszélted magad...segítenél nekem ebédet csinálni? - nagy kölyökkutya szemekkel néztem rá.
- Segítek.
Pont a krumplit daraboltam, mikor a kés szét hasította a mutató ujjamon a bőrt, és elkezdett spriccelni a vér. Felszisszentem.
- Mi a történt? - kérdezte Liam miközben a sütőből mászott ki, mert nem bírta be gyújtani így meg nézte mi a baj.
- Csak elvágtam az ujjam, de maradj mindjárt megoldom. - válaszoltam miközben egy zsepit kerestem. Niall megjelent a pult mellett..
- Segítsek? - kérdezte.
- Meg köszönném. - válaszoltam kissé fanyar arccal, mert egyre jobban kezdett vérezni az ujjam.
- Gyere. - felmentünk a fürdőszobába és a gyógyszeres dobozban kezdett kutakodni. Elővette a a Betadint és a nagy darab sebtapaszt. Le fertőtlenítette a sebet és beragasztotta.
- Köszönöm. - mondtam hálás, mégis visszafogott mosollyal az arcomon, de a tekintetét kerültem.
- Figyelj tudom, hogy haragszol rám, vagy valami bajod van velem.
- Nem, rosszul tudod. Nincs semmi bajom veled, de ha most nem haragszol mennem kell. Nem hiszem, hogy Liam boldogul egyedül. - mondtam és ma ez volt a második pillanat, hogy a szemébe néztem, de gyorsan el is kaptam.
- Akkor mi a baj?
- Semmi.- hazudtam.
- Az amit tegnap mondtam a parkba? - kérdezte, elcsuklott hangon. Nem válaszoltam. - Figyelj, elmondom, hogy miért mondtam hátha végre válaszolsz nekem és hallhatom a hangod. - habozott. - Azért mert tudom, hogy még nem voltál együtt úgy senkivel.- felkaptam a fejem.
- Ezt meg honnan tudod?
- Öömm....tudod mikor te elmentél főzőcskézni. A helyedre ült Nóri és elkezdtünk beszélgetni. Elsőnek arról ábrándozott, hogy te milyen finomat csináltál reggelire. Utána meg valahogy a kajáról eljutottunk ahhoz a.....témához. De elfelejtettem, hogy hogyan. - elgondolkozott. - Ja de tudom már. Valami levesről meg hot dogról magyarázott.
- Óóóó.- ennél értelmesebb válaszra nem telt. De aztán össze szedtem magam és adtam egy értelmesebbnek nem mondható választ.- Én tudom miért mondta a levest és a hot dogot. - kérdőn nézett rám. - Te ezt úgysem értenéd, azt csak mi ketten értjük Nórival. - nevettem.
- Meg értem, ha ezt inkább megtartjátok magatoknak. Semmi gond. - mosolygott.
Egyre közeledett, az államat meg fogta és felemelte, hogy megcsókoljon. A pillangók életre keltek a gyomromban.
Reggel mikor kinyitottam a szemem szörnyen száraznak éreztem, szinte szúrt. Felültem és egy gyors pillantást vettem Niall-re. Még békésen aludt. Óvatosan felkeltem, és a fürdőszoba felé igyekeztem.
Meg mostam az arcom, a kagyló szélén támaszkodtam. Nem voltam biztos, hogy bele akarok nézni a tükörbe. Végül erőt vettem magamon és belenéztem, bár lehet rosszul tettem. Fehér bőröm sápadt volt. Szemem alatt halvány lilás, kékes karikák éktelenkedtek. Szemem alsó szemhéjamnál feldagadva. Borzasztó.
Mire valahogy egy kicsit rendbe hoztam - ami körülbelül 1-2 óra lehetett - mindenki fel kelt. Vagy éppen haza ért, mint például Louis és Zayn. Szegény Liam, gondolom hamar bedobta a szunyát. Már a lépcső tetején hallottam, hogy Nóri nyavalyog.
- Már nagyon éhes vagyok! Együnk valamit.
- Jó rendben eszünk. Mihelyt valaki erőt vesz magán és főz valamit.- Harry a végét szinte elharapta.
Nagyszerű asszem nekem kell főzni. Nem baj legalább eltereli kusza gondolataim. Beléptem a konyhába és Nórtenilla rögtön a nyakamba ugrott. Most jön a nyalizás - gondoltam magamba.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- könyörgött.
- Igen, Brii. Mi is kíváncsiak vagyunk, hogy hogy főzöl.- szált be a "játékba" Harry.
Nagyot sóhajtottam.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- Nóri mögé lépett Hazza. Megfogta a derekát és elkezdte hátra fele húzni. De Nóri nem engedte el a derekamat, hanem húzott magával.
- Niall, Liam Lou valaki! Segítsen! - könyörgött Harry.
- Húgi! - kiáltott Zayn és Ő is megfogta Nóri derekát. Egyszerre húzták. És mikor Nórtenilla elengedett hátraestem. Niall a segítségemre sietett de kicsit ódzkodtam tőle. Ezt ő is észre vette. Mikor a segítségével felálltam egy lépést arrább lépett tőlem. Igaz, hogy csak egy fél lépés volt, de vissza léptem mellé. Nehogy Nóri észre vegye a Niall és köztem lévő kis feszültséget. Most vettem észre, hogy Zayn-ék is hátra estek. Hazza és Zayn estek a legnagyobbat. Nóri rajtuk feküdt és majd ki köpte a tüdejét úgy nevetett. Mi letelepedtünk az asztal köré és vártuk, hogy Nóriék is meg érkezzenek.
- Mit csináljak akkor kajának? - kérdeztem egy unottan.
- Rakott krumpli! - mondta Niall.
- Reggelire? - hitetlenkedve néztem rá.
- Hát...igazából mire kész lesz addigra dél is elmúlik, mert fél tíz van. - magyarázott Nóri miközben a hasát fogta.
Nagy csönd lett. De Lou meg törte.
- A virágok miért nem tudnak biciklizni? - a szemem hatalmasra nyílt és a szám nyitva maradt. Hogy tudod ilyen baromságot kérdezni? - Brigi csukd be a szád mert bele pottyantanak a Kevinek. - a választ szintén Louis-tól kaptam.
- Na ugye! Én is ezt kérdeztem Brii-től a múltkor, de teljesen hülyének nézett. - kinyújtotta a nyelvét és rám nézett. Viszonoztam a nyelv öltését.
Mindenki beszélgetett. Nóri és Louis vitatta az előbb feltett kérdést. Zayn, Niall és Harry is becsatlakoztak csak ők azt kérdezgették , hogy hogy lehetnek ennyire idióták.
Liam csak ott ült és csak nézet ki a fejéből. Oda sétáltam hozzá és leültem mellé.
- Min gondolkozol? - mihelyst megszólaltam, rögtön rám emelte csillogó barna szemeit.
- Csak eszembe jutottak a régi emlékek, amiket Danielle-vél töltöttünk együtt. - mondta halkan, szeretet teljes hangon.
- Még mindig szereted, ugye?
- Igen. Mindennél jobban.
- De miért szünetel a kapcsolatotok, ha ennyire szereted. És szerintem Dani is így érez. - mondtam, megnyugtató hangon.
- Valójában én se tudom. Valami olyasmit magyarázott, hogy a távolság és a nagy hajtás miatt keveset tudunk találkozni. Pedig én, amikor csak tudtam vele voltam. Mindig felhívtam. Mindent megtettem, hogy ne érezzük a hiányt. - panaszkodott. Örültem neki, hogy ennyire megnyílt előttem és őszintén beszélt velem.
- De azért gondolj bele Dani helyzetébe. Neki se volt könnyű. Én elhiszem, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a párkapcsolatotok jól működjön, de ott volt az az aprócska űr. Az, hogy távol vagytok egymástól. - olyan volt mintha pszichológust játszottam volna. - Na gyere ide. - mondtam és adtam neki egy nagy baráti ölelést. Láttam, hogy néha oda pillant hozzánk Niall. Olyan szomorú volt, vagy frusztrált. Talán mindkettő.
- Őrölük, hogy ezt elmondhattam neked. Tudod a srácokkal is mindent, de tényleg mindent, megbeszélünk de mikor az ilyen témához érünk mindenki visszafogottabb lesz. - mondta.
- Na most, hogy kibeszélted magad...segítenél nekem ebédet csinálni? - nagy kölyökkutya szemekkel néztem rá.
- Segítek.
Pont a krumplit daraboltam, mikor a kés szét hasította a mutató ujjamon a bőrt, és elkezdett spriccelni a vér. Felszisszentem.
- Mi a történt? - kérdezte Liam miközben a sütőből mászott ki, mert nem bírta be gyújtani így meg nézte mi a baj.
- Csak elvágtam az ujjam, de maradj mindjárt megoldom. - válaszoltam miközben egy zsepit kerestem. Niall megjelent a pult mellett..
- Segítsek? - kérdezte.
- Meg köszönném. - válaszoltam kissé fanyar arccal, mert egyre jobban kezdett vérezni az ujjam.
- Gyere. - felmentünk a fürdőszobába és a gyógyszeres dobozban kezdett kutakodni. Elővette a a Betadint és a nagy darab sebtapaszt. Le fertőtlenítette a sebet és beragasztotta.
- Köszönöm. - mondtam hálás, mégis visszafogott mosollyal az arcomon, de a tekintetét kerültem.
- Figyelj tudom, hogy haragszol rám, vagy valami bajod van velem.
- Nem, rosszul tudod. Nincs semmi bajom veled, de ha most nem haragszol mennem kell. Nem hiszem, hogy Liam boldogul egyedül. - mondtam és ma ez volt a második pillanat, hogy a szemébe néztem, de gyorsan el is kaptam.
- Akkor mi a baj?
- Semmi.- hazudtam.
- Az amit tegnap mondtam a parkba? - kérdezte, elcsuklott hangon. Nem válaszoltam. - Figyelj, elmondom, hogy miért mondtam hátha végre válaszolsz nekem és hallhatom a hangod. - habozott. - Azért mert tudom, hogy még nem voltál együtt úgy senkivel.- felkaptam a fejem.
- Ezt meg honnan tudod?
- Öömm....tudod mikor te elmentél főzőcskézni. A helyedre ült Nóri és elkezdtünk beszélgetni. Elsőnek arról ábrándozott, hogy te milyen finomat csináltál reggelire. Utána meg valahogy a kajáról eljutottunk ahhoz a.....témához. De elfelejtettem, hogy hogyan. - elgondolkozott. - Ja de tudom már. Valami levesről meg hot dogról magyarázott.
- Óóóó.- ennél értelmesebb válaszra nem telt. De aztán össze szedtem magam és adtam egy értelmesebbnek nem mondható választ.- Én tudom miért mondta a levest és a hot dogot. - kérdőn nézett rám. - Te ezt úgysem értenéd, azt csak mi ketten értjük Nórival. - nevettem.
- Meg értem, ha ezt inkább megtartjátok magatoknak. Semmi gond. - mosolygott.
Egyre közeledett, az államat meg fogta és felemelte, hogy megcsókoljon. A pillangók életre keltek a gyomromban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése