108.fejezet

 Nóri szemszöge*

Amikor megérkeztünk és Zayn sikeresen összekapart a padlóról, segített felmászni a lépcsőn.
- Hát... Romeo nem bírta, így bevágta a szunyát.
- Akkor....talán... Inkább alszom a vendégszobába.- motyogtam elgondolkozva.
- Nem hinném, hogy ott jó helyed lesz.- kérdőn felvontam a szemöldökömet, mire válaszképp a vendégszoba ajtaja felé biccentett. Brii és Niall már "lefoglalta".
- A kis huncut! - vihorásztam halkan. Harry szobája a vendégszobával szemben volt. Elbicegtünk odáig, majd Zayn nyakába borultam.- Nem biztos, hogy fel kellene ébresztenem.- dünnyögtem a vállába.- Annyira hiányoztál, Tesó!
- Te is nekem! És Hazza-nak is, és ha nem ébreszted fel akkor holnap te is és én is le leszünk szidva.- magyarázta miközben a hátamat simogatta. Elhúzódtam tőle és lassan bólogattam, majd lehajtottam a fejem. A vállamnál közre fogott, a térdét berogyasztotta, hogy lássa az arcomat.- Te sírsz? - kérdezte kissé rémülten.
- Mi? Én? - értetlenül néztem fel rá. Mutatóujjával végigsimított az arcomon, majd az aprócska, fénylő könnycseppet az orrom alá dugta.- Szent sz*r! Azt se veszem észre ha bőgök. Sürgősen le kell feküdnöm.- mondtam hitetlenkedve mire hatalmas mosoly áradt szét az arcán.
- Menj csak. Hátat fordítottam neki, tudtam hogy nem ment el. Lehunytam a szemem, mély lélegzetet vettem majd benyitottam. Mielőtt becsuktam volna az ajtót halvány mosolyt küldtem a borostás, jóképű srác felé. Megfordultam...és úgy is maradtam percekig. Ott feküdt, a bevetett ágyon, ruhástól. A kevés fény - ami a sötétítő résén szökött be - megvilágította elterült alakját. Elindultam felé. Szépen lassan óvatos léptekkel. Úgy érzem magam mintha valami filmben lennék. És úgy döntöttem, hogy nem egy érzelmes, belehalokannyiraszerelmesvagyok köszönéssel keltem. Hanem úgy ahogy valójában éreztem magam: amint beléptem minden fáradtság kiszállt agyonázott testemből és legszívesebben tomboltam volna. Sunyi mosoly jelent meg az arcomon. Az ágyhoz érve, jobb lábammal a matrac szélére térdeltem, a balt pedig átvetettem Harry szunnyadó alakja fölött.
-Ahoj, Kalózok! - kiáltottam élesen. A szeme kipattant, és ha nem tartom vissza egy csókkal, biztos hogy lefejel. Hevesen csókoltuk egymást, míg fölém nem kerekedett. Hát persze, hogy ő van felül....
- Hiányoztál.- súgta. Miközben ázott farmerom gombja után kutatott. Elkaptam a kezét és összekulcsoltam az enyémmel.
- Had zuhanyozzak le, oké? - kérdeztem, halkan és óvatosan.
- Nem, nem oké.- újra csókolni kezdett. A kezét kiszabadította az enyémből, és a csuklómnál fogva a matracba préselte őket.
- Ázott kutya szagom van.- jelentettem ki két csók között.
- Szeretem a kutyákat.- kissé lehiggadt, bár nem tudom, hogy ez meddig marad így...
- De a macskákat jobban. És azok illatosabbak is. Na, eressz el szépen, és had zuhanyozzak le, hogy fincsi macskaszagom legyen.
- Mehetek veled?
- Harry!
- Jó, jó, oké.- durcásan lemászott rólam és letelepedett az ágy szélére.
-5 perc az egész.- utána kúsztam és a hátára hajtottam a fejem. Mielőtt elhagytam volna a szobát egy utolsó

csókkal leterítettem az ágyra. A zuhanyzásom tényleg nem tartott tovább pár percnél. Igyekeztem vissza. Egy törölközőbe tértem be a szobába. Harry az ágyon feküdt egy száll alsóban. Egy pillanatig kacérul bámultuk egymást majd a szekrény felé vettem az irányt, hogy kivegyem a ruháimat amiket a múltkor itt hagytam. A bőröndöm fogalmam sincs hogy hol van, de nem is érdekel jelen pillanatban. Zavartam fordultam az én Adoniszom felé, amikor üresen találtam a szekrény számomra fenntartott részét.
- Hol vannak a cuccaim? - kérdeztem.
- Gemma azt mondta, hogy nem megfelelőek a tinidivatnak és lecserélte őket. Bevásárolt, meg minden...csak még nem hozta el.
-Pazar! - örvendeztem.
- Várj! Majd én kisegítelek.- feltápászkodott és elindult felém.
- Azt meghiszem...- tetem hozzá sunyin, csak úgy magamban.
- Parancsolj.- adta a kezembe egyik pólóját. Elengedtem a törölközőt, ami a bokámra hullott. Harry belebujtatott a pólóba.
- Na? Milyen? - kérdeztem pózolva a hatalmas fekete ruhadarabban.
- Nem is rossz.- mondta, elismerően bólogatva.
- Bugyid is van? - kuncogtam.
- Hát....ami azt illeti.- elbattyogott az éjjeliszekrényig és fiókjából elővett egy fekete francia bugyit.
- Ezt itt hagytad nálam.- vihorászott ő is. Odadobta én pedig belebújtam.- Most már le is veheted.- mondta. Hosszú léptekkel átszelte a szobát és felkapott. Beestünk az ágyba és egy röpke percig egymás szemébe meredtünk.

Kezével egyre feljebb tolta a felsőmet, miközben csípőmnél fogva közelebb húzott. Szemében vágy és szenvedély, ajkán huncut mosoly. Előredőltem, megcsókoltam és egyszer egyszer még finoman rá is haraptam alsó ajkára. Halkan felnyögött és végigsimított a hátamon, majd izmos karja megpihent a combomon. Elmosolyodtam a csók közben, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Először az állam alatt, majd a fülem mellett. Megmarkolta a fenekemet, mire beletúrtam kócos, göndör fürtjeibe. Tenyere lejjebb kúszott, magával húzva a bugyimat. Ismét mézédes ajkai birtokolták az enyémeket, miközben kezemmel bejártam a felsőtestét. Minden érintés perzselt, újra éreztem azt amit egy teljes hónappal ezelőtt. A szobát eltöltötték a halk a nyögések és a csókok moraja. Mire észbe kaptam összes ruhadarab a földre került. Ujjaimmal végigcikáztam a karján, egészen göndör fürtjeiig. Belenéztem zöld, igéző szemébe.
- Szeretlek.- mondta. Végigsimított a vállamon, a mellkasomon, a hasamon, le egészen a combomig. Izzott a bőröm. Teljes testemmel lángoltam. Torkából erotikus morgás tört elő, és még közelebb húztam magamhoz. Minél közelebb, annál jobb. Érezni akartam. Érezni úgy, ahogy hetekkel ezelőtt. Érezni akartam, hogy ő az enyém, és hogy ez sosem múlik el. Testünk egy ütemre mozdult, egyszerre vert a szívünk. Testét az enyémhez préselte. Minden mozdulatával, érintésével, nyögésével azt sugallta: akarlak. Keze útvonalát a szája is végigjárta, amivel még nagyobb izgalomba hozott.
- Nem bírom.- lihegtem. Kezével az éjjeliszekrény felé kutatott és a felső fiókjából elővett valamit. Egy óvszert. Gyakorlott mozdulattal fel helyezte. "Abban" a pillanatban tekintete teljesen elborult, nyögéseink egybeolvadtak.
- Én is szeretlek.- a nyakamhoz húztam a fejét, és így suttogtam a fülébe. Lassan mozgott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Néhányszor megemeltem a csípőmet. Ujjaimmal beletúrtam göndör hajába. Minden egyes mozdulttal közelebb kerültünk "ahhoz" a ponthoz, és a nyögések is egyre erősödtek. És aztán végigáramlott bennem az érzés. Fejemet hátra vetettem. A csúcsra értem, a csúcsra értünk. Óvatosan mászott le rólam, és elterült mellettem.
- Köszönöm.- lihegett, akárcsak én. Szám mosolyra húzódott. Ismét - amikor a szívverésem helyreállt - szorosan hozzá bújtam. Boldog voltam, mert éreztem.... Éreztem őt, a jelenlétét, ahogy mindent beleadott. Éreztem a pillanatot, méghozzá vele. És nem akarom mással...

Ui.: Tessék kommentelni! :)xx