Thanks....

Sziasztok!

7 hónap... 111 fejezet..... és mi akik elképesztően örülünk, hogy a végére ilyen sokan letettek! :') Nagyon hálásak vagyunk amiért végig itt voltatok velünk, feliratkoztatok, kommenteltetek. A blogot továbbra is megtaláljátok és épp úgy ahogy eddig, most is válaszolunk mindenre.

De ami a legfontosabb: a meglepetés, amit alig vártunk hogy közölhessünk veletek! :) Mivel sokatok tetszését elnyerte a véghez közeledve, úgy döntöttünk hogy ne legyen vége a Narry/Biall románcnak. Folytatódik, más helyen, más időben. Az idő múlása nem csak a külsőnkön, hanem a személyiségünkön is meglátszik. Ezt szeretnénk bebizonyítani nektek egy újabb történettel. :) Az új blogot megtaláljátok ITT!

Reméljük ez is elnyeri majd a tetszéseteket! :) Iratkozzatok fel, hogy megtudjátok hogyan alakul a főszereplők élete! :)xx

Nóri&Brigi

111. fejezet

Nóri szemszöge*

 Addig győzködtem magam, hogy Harry csak a másnaposság miatt durcás, míg végül feladtam. Nem hittem még magamnak sem... Mert igaza van... Igaza van mindig mindenkinek rajtam kívül. Kissé unalmas, de legalább tanul a hibáimból. Vagyis...a hibáim egy részéből. Csend telepedett az egész házra, nyomasztó csend. Lassan besötétedett, de Harry nem jött vissza, hogy lefeküdjön. Amíg itt vagy addig nem is fog, te nagyon okos! - vágott fejbe egy hang. Hallottam már ezt a hangot. Anya régebben mindig azt mondta, hogy ezt hívják lelkiismeretnek, és jobban tenném ha hallgatnék rá. De az én belső hangom nem csak egy egyszerű lelkiismeret volt. Őrangyalként és tanácsadóként is funkcionált. Most a tanácsadó éne bukkant fel. Azt súgta hagyjam el a szobát, így jobb lesz Hazza-nak. Hátha kialudj magát és minden rendben lesz. Ismét a Be alright jutott eszembe.... Kimásztam az ágyból és elsettenkedtem az ajtóig. Közben a dalszöveget suttogtam, amolyan biztatás képen. - Accros the ocean, accros the sea....- sutyorogtam majd kidugtam a fejem az ajtón. Elindultam a lépcső irányába, de akkor halk beszélgetést hallottam. Megmeredtem majd lassan, visszatolattam a szobába.- Everythings gonna be alright. Be alright. The long night....- majd újra becsuktam az ajtót. Leültem az ágy szélére és a matrac enyhén besüppedt alattam. Az ujjaimat összefontam és lazán a térdemen nyugtatgattam aprócska kézfejemet. Az utca lámpa fénye emlékeztet arra, hogy nem feltétlenül kell a házban maradnom, és a bejárati ajtót használnom. Bámultam egy percig a nyitott ablakot, majd vállat vontam és elindultam felé. Megfogtam a párkányt, kihajoltam a friss, hűs levegővel telt udvar fölé és újra énekelni kezdtem.- Everythings gonna be alright, be alright. Be alright... Rendben lesz...- tettem hozzá halkan, már nem suttogva. Vetettem a lábam az ablakpárkányán majd szorosan belekapaszkodva engedtem le magam. A következő ablak felső léce érintette a talpamat és azonnal ráhelyeztem a testsulyom. Ugyan ezekkel a mozdulatokkal jutottam túl a következő ablakon, majd egy gyors, és lendületes mozdulattal, a lehető legcsendesebben értem földet, a kijárat tornácán, ami a hátsó udvarra nyílt. Elszaladtam a kapuig, de zárva volt. Így hát azon is át kellett másznom. Úgy éreztem magam mint egy bűnöző, aki most rabolta ki ezt a gyönyörű és hatalmas házat mégis benne hagyta a legnagyobb kincset... Sétálgattam. Jól esett távol lenni tőlük, akár mennyire is szeretem őket. A csend jólesően bizsergett a fülemben, majd ez a csend meg is szűnt amikor elmentem egy karaoke bár mellett. A hatalmas üvegablakokon át beláttam, de bár ne tettem volna. Azonnal visszalépkedtem a bejárathoz, végig színpadon álló szőke haramiát bámulva. Benyitottam, de nem tűnt fel senkinek. Még Taylor-nak sem. Csapzott, kissé másnapos külsőm eltért a körülvevő emberek öltözékétől, és kellemetlen érzés fogott el. De nem tudta elnyomni azt a bizonyos érzést ami arra késztetett, hogy menjek oda, férkőzzek a boszorkány közelébe, és vonjam kérdőre mindazért amit tett. Bár, csak én hittem abban az elméletben miszerint Taylor tehet mindenről, szentül hittem, hogy igazam van. Egy ilyen nap után viszont...nem is tudom. Nekem sosincs igazam, mindig mindenben tévedek. De ebben nem! Érzem, tudom, látom. Amint Taylor területének határaira nem tekintve löktem félre az embereket, rám emelte meglepett szemeit. Ő is közeledni kezdett felém, és a szívem vadul verni kezdett a dühtől. Nem bánthatod! - szólalt meg a lelkiismeretem. Megállt velem szemben, az emberek kisebb kört formálva vettek körül minket. Egy kamerás férfi furakodott előre, egy másik pedig mikrofont dugott közénk.
- Jöttél megnézni ahogy elkápráztatom a közönséget? - kérdezte flegmán. Pontosabban: csak nekem tűnt flegmának. Végig barátságosan mosolygott rám.
- Ha nem akarod, hogy mindenki megtudja, hogy egy ármánykodó, féltékeny, pszichopata boszorkány vagy, indulj el kifelé azon az ajtón.- mutattam bejárat felé. Most sem takargattam semmit, nem kerülgettem a forró kását, csak kimondtam amit gondoltam.- De nem kell úgy besz*rni, nem foglak bántani.- mondtam ugyanolyan barátságosan. A közönség "juuuuj"-ozni kezdett, mint az óvodában, amikor kiderül, hogy a Peti szerelmes a Nikibe....
- Nem tudom milyen ármánykodásról beszélsz, aprócska, másnapos, európa kislányka.- az igaz, hogy jóval magasabb nálam  - mint mindenki más is - de ezzel akkor is felmérgelt.
- K*ss, country ribi! Mondj el mindent itt, ha máshol félsz.
- Vannak 16 éven aluliak is itt.
- Nem izgat. Csak mond el az igazat Mond el, hogy féltékenységből tönkre akarsz tenni. Engem és a családomat. Mond el hogy ne engem nézzenek hülyének.
- Nem vagyok féltékeny, nem szoktam ármánykodni. Nem vagyok boszorkány, és jobb lesz ha elhallgatsz.- közelebb lépett, így a négy lépés távolság, kettőre csökkent. Fenyegetően hajolt fölém, én pedig szúrósan néztem a szeme közzé. A hangja is megváltozott, már nem volt kedves, barátságos.
- Miért voltál ott aznap este amikor a csajszikát leütöttem?
- Pontosabban: félholtra verted.
- Válaszolj.
- Elkísértem a barátnőmet.
- Egy One Direction koncertre?
- Nem. Jancsi bácsi csárdájába.
- Minek mentél el ha annyira utálod Harry-t?
- Csak leraktam a kocsit.
- Az előbb még a barátnődet kísérgetted.
- Elkísértem és leraktam a kocsit.
- És hogy kerültél Budapestre a rajongóid tudta nélkül? - ez is csak időközben derült ki.
- Mert elkísértem a csajszit a koncertre.
- Szóval...a legjobb barátnőd Directioner?
- Mert? Baj?
- Én a helyedben nem hagynám. Főleg, hogy az exemmel smároljon.
- Azt kaptad amit érdemelsz! - üvöltötte egy váratlan pillanatban.
- Vegyél vissza a hangodból, country picsa!
- Te csak ne mond meg nekem, hogy mit tegyek!
- Miért voltál Londonban, pont akkor amikor én?
- Semmi közöd hozzá!
- Miért?
- Mert ott volt dolgom!
- Az a dolgod, hogy tönkre tedd mások kapcsolatát?!
- Te tetted tönkre az enyémet!
- Te vagy az oka mindennek!
- Nem, ez nem igaz!
- Most vallottad be! - mindketten feszülten meredtünk a másikra. Éreztem ahogy hamarosan megtörik, és mindent elmond. A kamerába...
- Te egy fogyatékos tini vagy, akit csak az ivás érdekel!
- Te meg egy pszichopata. Szerintem kvittek vagyunk. Mit kerestél Londonba, miért küldted a r*bancot, miért ugrasztottál össze minket Harry-vel? És hogyan érted el, hogy még az országból is elmenjen?
- Okosabb vagyok mint te! Szebb vagyok mint te! Tehetségesebb és gazdagabb is! Mit esz rajtad? Miért nem vagyok elég jó neki?
- Mert egy kiállhatatlan r*anc vagy! - ordítottam elképedve. A szeme égett, már nem sok híja...
- Hogy jöttél rá ezekre? Honnan tudod ,hogy én voltam?! - teljes siker! - Te csak egy kis senki vagy! Csak megkeseríted a körülötted élők életét, mégis szeretnek! - senki vagy, megkeseríted az emberek életét, egy senki vagy.... Lefagytam... Egy percig meredten álltam. A bennem égő tüzet próbáltam csitítani, próbáltam lenyelni az előtörő, cenzúrázatlan szavakat. Hallgatni akartam a lelkiismeretemre, de nem ment. Közelebb léptem. Taylor automatikusan hátrálni kezdett. Elkaptam az arcát körülvevő tincsek egy kupacát és a föld felé kezdtem rángatni. Egy kar fonódott az enyém köré. Majd egy a derekam köré, és a serényen "munkálkodó" kezem csuklójára. Húzni kezdtek... Zayn a derekamat ölelte, Brigi a kezemből próbálta kitépni Taylor haját - bár, az azért feltűnt, hogy húzott rajta kettőt mielőtt próbálkozni kezdett volna.- Niall fogta a másik karomat. Lefegyvereztek. Így be kellett vetnem a nehéztüzérséget: a lábaim egyike állon talál Taylor-t, akinek abban a percben folyni kezdett a vére. A következő rúgásra készültem amikor Louis a lábamra csimpaszkodott.
- Louis! - ordítottam rá. A kezemet kirántottam Brigiéből, és ismét a démon hajába kaptam. De most a fejebujján, egy jókora adag hajat kezdtem cibálni.
- Nóri, ereszd már el! - szolt rám Brii és ismét a kezem irányába nyúlt.
- Manó! - azonnal leálltam a rúgkapálással, cibálással, vergődéssel.- Engedd el, légy szíves! - szolt Hazza dörmögős hangja a hátam mögül. Szót fogadtam. Erre Brigi is elengedte a kezemet, Louis lemászott rólam és Zayn és Liam is elengedett. Liam az utolsó percben kapta el a derekamat, kicsit feljebb mint Zayn. Taylor a haját igazgatva egyenesedett fel. Elnevettem magam, azon ahogy reménytelenül próbálkozik méltóságteljesen távozni majd Harry felé fordultam. Komoly volt..túl komoly. Lehajtottam a fejem, elszégyelltem magam. A fekete padlót bámultam, majd amikor megszólalt lassan felvezettem a tekintettem mérges arcára.
- Menjünk.- jelentette ki minden hangsúlyt nélkülözve. Az utcán két autó állt. A Niall-é és a Harry-é. Hazza megállt az övénél és kinyitotta az utasülés felőli ajtót.- Szállj be.- utasított, de nem mentem előrébb egy lépést sem. Liam végigsimította a hátamat majd kikerült és a többiekkel együtt beült a Range Rover-be.- Most! - parancsolgatott. Erre már megmozdultam. Lehajtott fejjel ültem be az anyósülésre, majd amikor Harry is beszállt, kihúzódtam az ülésem legtávolabbi szélére.- Mit mondtam? - kérdezte mogorván. Mintha az apám lett volna...
- Hagyjál, jó?
- Nem, nem jó. Neki ugrottál Taylor Swift-nek.
- Ha nem mondod nem is veszem észre.- durcáskodtam. A könyököm az ajtónak támasztottam és a tenyerembe fektettem az arcomat.
- Megmondtam hogy ilyet nem tehetsz!
- Nem vagy az apám, nem vagy a főnököm. Nem mondhatod meg, hogy mit és hogyan csináljak.
- De ilyet akkor sem tehetsz!
- Jól van, oké, értem! Másnapos vagy de azé...
- A másnapossághoz ehhez semmi köze! Ma te vagy a hülye.
- Miért máskor nem?! - felemeltem a hangomat. Nem ismertem magamra...de nem is akartam. Úgy éreztem mintha mindez kényszeres lenne, mintha egy vadállat lennék. Ösztönösen cselekedtem.- Ki ő hogy nem kaphat két pofont?! Miért véded egyáltalán?! Ha annyira szereted menj vissza és vidd haza őt! - de már késő volt. Engem hozott haza, megérkeztünk. Berontottam kapun, elvágtattam a nyitott ajtóig, amiben anyám állt aggódó szemekkel. Harry tartotta a tempót és velem egyszerre lépett. Legyintettem egyet, hogy tűnjön el, de ehelyett csak lassított és egy lépésnyi előnnyel rontottam be a házba.
- Kicsim! - szolt anyu amikor elhaladtam mellette.
- Azért nem hagyom, hogy megverd mert szeretlek! - ordított Harry a lépcsőn felfelé. Mindenki rémülten meredt rám, amikor szembe fordultam az égő zöld szempárral.
- Ma este aludj Taylor-ral! - szűrtem a fogaim között. Felmentem a vendégszobába, kiraktam Brii bőröndjét az ajtó mellé, hogy költözzön át Niall-hez. Kulcsra zártam az ajtót majd leültem az ágy elé. Lehunytam a szememet, de nem gondolkoztam. Minek marcangoljam magam? Ezt nem tudom irányítani. Ezt nem tudom megtervezni. Ez túl sok egy olyan embernek mint nekem, aki minden pillanatot meg tud tervezni kisebb erőfeszítések nélkül is. A zár furcsa hangot hallgatott. Egy kulcs fordult el benne majd kinyílt.
- Ez az én házam is. Van kulcsom minden ajtóhoz. Nem menekülhetsz el.- mondta Hazz immáron normális hangnemben. Menj át a szobánkba.
- Taylor nem fog kiakadni? - flegmáztam a jómódóra ellenére.
- Nóri, légy szíves. Állj fel és gyere.
- Már miért tennék ilyet? És te miért akarnál egy olyan csajjal egy szobában lenni aki tök hülye?
- Mert én szeretem a hülye lányokat.- belépett az ajtón, elém állt és a kezét nyújtotta.- Beszéljük meg.- felálltam de nem fogtam meg a kezét. Durcásan vágódtam be a szemközti szobába.- Néhány nap múlva megyünk, nem akarok így elbúcsúzni.- mondta amint beültünk az ágy közepére. Elképedve bámultam zöld, bűntudatos szemeit.-Ne haragudj azért amit mondtam, vagy csin....
- Csss! Ne mond tovább! - az ujjam a szájára tapasztva, rémülten hallgattattam el.- Mentek? Máris? De minek? Nem maradhatok? És én voltam hülye.- mondtam ki a nyilvánvalót.- Igazad volt, igazatok volt, mindenben. Ne haragudj azért ahogy ma viselkedtem. Te csak jót akartál anyuval, meg mindennel kapcsolatban.
- Nem volt mindenben igazunk.
- Miért is nem?
- Mert a te elméleted volt az ami ma este beigazolódott. Az egész történet, minden ami velünk történt, ennek az egésznek Taylor volt az oka. Végig ez volt a lényeg.
- Ahaaaaan.....- ez eddig eszembe se jutott, pedig ezért mentem be arra helyre. Hogy kiderítsem az igazat. Másnap reggel feszült volt a hangulat, de anyu reggelije minden rossz energiát kikergetett a házból. És mivel nagyon megbocsájtó- és bocsánat kérő hangulatban voltam anyuval is rendbe jöttek a dolgok. Anyuval minden rendbe jött, bár eleinte még ott volt az csípős érzés, ami kettőnk között cikázott ide-oda. Nyugodtan konstatáltam, hogy Brigi és Niall kapcsolata jobb mint valaha és...Brii virága is elhervadt. Pontosabban...Niall vázájában díszeleg. Hazza és én kihasználtunk minden alkalmat. Liam majdnem megbolondult a szobáját beterítő bűztől aminek nem tudott rátalálnia forrására. A srácok elmentek... Újra... Brii és én egyedül voltunka nagy fehér ház udvarán, a sötétben és a csillagokat bámultuk a padról. Most kivételesen látszottak. Nem takarta el őket egy vastag felhőréteg.
- Esküszöm, hogy csillagász ninja leszek.- jelentettem ki.

- Felőlem. De azzal nem keresel valami sokat.- mondta Brii.
- Kérdezhetek valamit.- csak percek múlva szólaltam meg újra, még mindig hátravetett fejjel ültünk egymás mellett.
- Ahan.
- Ezzel vége...? Mármint... Ez volt a sztori lényege. Taylor a gonosz, féltékeny exbarátnő, aki mindent tönkre akar tenni, majd a film végén összezavarodik, megbolondul és mindent elmond. Ez volt az a nagy kaland ami mindenki életében van?
- Azt hiszem...igen.
- És most vége?
- Szerintem csak most kezdődik el...

 VÉGE

Ui.: Pénteken készülünk nektek egy ÓRÁSI meg lepetéssel maradjatok velünk! :)xx Addig is komizzatok mondjátok el milyen volt a blog! :)xx

110. fejezt

Nóri szemszöge*

A röhögéstől fetrengtem a földön, még mindig törölközőbe. Brii a kanapén ült, és hasára tapasztotta a kezét. Louis jött ki a konyhából és ő is nevetni kezdett. Azt sem tudta min nevetünk ennyire, de a látvány ami nyújtottunk 100%, hogy nevetséges volt.
- Min nevetünk? - kérdezte amint szóhoz jutott. Nem válaszoltunk a feltett kérdésre, mert egyikőnk se kapott levegőt. Durcásan vonult vissza az étkezőbe. A csengő vadul kezdett zúgni. Briginek nem volt ereje felkelni, így nekem kellett összeszednem magam. Feltápászkodtam, és a csupasz talpammal odacsattogtam az ajtóhoz. A hajamból csöpögő víz jelezte az útvonalamat. Kinyitottam, miközben Brii-t bámultam. És aztán beütött a mennykő.
- Brigi! - kiáltottam, az ajtóban álló alakot bámultam.

- Igen? - kérdezett vissza lihegve.
- Tüntesd el ezt az izét! - mondtam grimaszolva.
- Ki a..? - kérdezte amint oda ért mellém. Tátott szájjal bámulta az ajtóban álló, bőrönddel felszerelt anyámat...- Angela! - kiáltotta el magát egy perc elteltével.
- Sziasztok, lányok! - mondta félve, és a cipője orrát kezdte fürkészni.
- Hát itt vagy! - örvendezett mögöttem Hazza, és átfurakodott Brigi mellett, aki készségesen állt félre.. Harry a karját átvetette a vállam fölött és anyut bámulta.
- Te hívtad ide?! - ordítottam.
- Most mi bajod van? - kérdezte, és zölden égő szemekkel nézett vissza rám.
- Mi lenne?! - löktem le magamról hosszú, izmos karját.- Ide hoztad anyámat! - mutogattam.
- Hallottam, hogy összevesztetek,és idehívtam. Ang pedig készségesen vállalta az utazást. Mérgesen, fújtatva igazítottam meg a törölközőmet és elviharzottam. Fel a lépcsőn majd bevágódtam Zayn szobájába. A földön ült, a tv előtt, és amikor az ajtó kivágódott, tágra nyílt szemekkel bámult az őrjöngő alakomra.
- Sziaaa....- mondta megilletődve.
- Nem fogod elhinni! Harry idehívta anyut!
- És ez azért baj mert...?
- Mert utálom azt a nőt!
- Nyugodj meg.- mondta megértő hangon, felállt és átölelt. Nem tudtam visszaölel, mert ha megteszem elég kellemetlen helyzetbe kerülök. Így csak fújtatva mellkasára hajtottam a fejemet.- Öltözz fel, rendben? - kérdezte és elhajolt tőlem, hogy a szemembe nézhessen.
- Jól van.- fújtattam és leültem az ágyra.- De semmi kedvem nincs összefutni Harry-vel Brii-vel vagy azzal az izével aki egykor az anyám volt.- jelentettem ki könnyedén. Nagyon megbántott amikor azt mondta, hogy csak tönkre teszem a napjait és nem vagyok elég jó neki. Azt hittem, hogy anya nem hagyja majd, hogy bármi közénk álljon. Nem gondoltam volna ezt róla, és amikor mégis elhagyták azok szavak a száját amik egykor apuét, összetört egy részem.
- Akkor megyek és hozok neked valami ruhát. Ne aggódj. Melletted állok majd...akkor is ha nincs igazad. Tudom milyen egyedül állni a csatatér túloldalán...- megsimította a vállamat és megértő pillantását az enyémbe fúrta. Most éreztem igazán, hogy a testvérem.... Kiment az ajtón, teljesen higgadt fejjel - ami rólam nem mondható el. Minek hívta ide?! Én nem akarok kibékülni vele. Tökéletesen megvoltam nélküle, és így legalább neki sem voltak nyomasztó napjai....Nem kellett a rendőrségre járnia, és nem kellett Clarie-t hívogatnia. Ő is megvolt nélkülem..de akkor minek jött ide? Lehet, hogy megint bevetem a deportálós módszeremet.... - Meg jöttem. Hát...nem túl divatos..nem értek annyira a női ruhákhoz...- monda szégyellősen. Muszáj volt mosolyognom.
- Köszi.- kuncogtam.
- Te tudtad, hogy van tetoválásom?
- Tetoválásod? Mióta?
- Tegnap este kerülhetett oda... Így keltem fel.
- És mi van rajta? - kérdezte vigyorogva.
- Ha kuna ma tata.
- Csak annyit jelent, szép az élet itt lent. Tiszta élvezet, a bölcselet. Ha kun ma tata.- énekelte.
- Ha kuna ma tata, Ha kuna ma tata, Ha kun ma tata...- énekeltük egy indiántánc kíséretében.- Na jó, most már felszeretnék öltözni.- mondtam percek múlva, szuszogva.
- Ohh, bocsi. Már itt sem vagyok.- azzal nevetve becsukta maga mögött az ajtót. Negyed óra múlva még mindig egyedül ücsörögtem a puha matracon. Nem hívtam be Zayn. Bűntudatom lett... Igen, néha nekem is szokott lenni... Tudtam, hogy nincs igazam, túl makacs vagyok, hogy anya csak ki akar békülni, blab-blab-laaa... Nagyon nem izgatott, mert nem voltam hajlandó igazat adni nekik, de azt sem bírtam hallgatni, hogy "Igen neked van igazad", mikor pont én vagyok az aki téved. De Zayn, és az ő aggodalma egyszeribe megjelentek és helyet foglaltak mellettem az ágyon.
- Mi a baj? - kérdezte és átfogta a vállamat. Szorosan húzott magához. Talán azért mert azt szeretett volna éreztetni velem, hogy mellettem áll...
- Én vagyok az aki téved. Akármennyire is nehéz beismernem... Harry-nek van igaza. Ki kellene békülnöm vele, de nem akarok. Csalódtam benne, pont úgy ahogy apában is...
- Maradj itt egy kicsit. Mindjárt visszajövök.- óvatosan felállt mellőlem, megpuszilta a fejem búbját majd ismét magamra hagyott. De nem kellett túl sok idő, hogy újra halljam a hangját...pontosabban: hangjukat. Harry és Zayn olyan hangosan ordítottak, hogy úgy éreztem menten beszakad az ajtó. Megrémültem, abban reménykedtem hogy nincs semmi baj. De most az én aggodalmam kapott szárnyakat, és egyenesen lerepítettek a lépcsőn. Zayn és Harry egymásnak feszültek, és ordítoztak. A hangjuk egybeolvadt, egy szót sem értettem. Nem töprengtem, nem volt időm tétovázni. Azonnal közéjük furakodtam.
-Srácok! Srácok! - ismételtem. Olyan hanggal voltak, hogy még saját üvöltésemet se hallatom. Brigi és Niall robogott le a lépcsőn. Niall Harry mögé állt, majd húzni kezdte. A kezemet Zayn mellkasára helyezve próbáltam mennél távolabb tolni Hazza-tól.- Nyugi! Zayn figyelj már rám!
- Nóri! - kiáltott Brii.- Hazza! Figyelj rá! - nem értettem de azonal visszafordultam és előktem. Hazza szemébe meredtem.
- Nyugodj meg! - mondtam minnél kiegyensulyozotabban. Hallgatott rám. Nem orditott tovább, lenézett rám. Átfogtam a nyakát és suttogni kezdtem.- Ne bántsd! - felemelte a fejét. Komoran bámulta Zayn-t, majd megfogta a kezemet és felcibált a lépcsön.
- Mi ez az egész? - kérdeztem felháborodva.
- Én csak jót akartam neked, Mano! Erre azt látom, hogy Zayn üvöltözve rohan lefelé a lépcsön. 5 perc múlva meg nekimegyek.
- Ne haragudj! Csak...nem is tudom talán berezeltem.- szabadkozzam.
- Mégis mitől? Anyukádtól? Nem fog megenni.
- Tudom, és tényleg sajnálom. De tudtam, hogy csak Zayn áll majd mellém.
- És én? Én nem a javadat akarom?
-De igen, csak..
- Csak mi? Nem mondtam volna, hogy igazad van. Most mondom el először és utoljára: nem azt fogom mondani amit hallani akarsz! - meredten, rémülten álltam előtte. Soha nem beszélt még úgy velem. Mintha lenne egy másik oldala amit eddig elrejtett előlem. Nem jutottam szóhoz. Aztán rájöttem, hogy ezt nem kellene tűrnöm. De mégsem szóltam semmit. Most nem. Nem lett volna helyénvaló, csak rontott volna a helyzeten.
- Értem.- nyögtem ki lehajtott fejjel.
- Menj, feküdj le, vagy kezdj magaddal amit akarsz.- legyintett majd elveszett az ajtó takarásában. Szót fogadtam és bebújtam az ágyba. Az Ő helyére feküdtem, ahol a legjobban lehetett érezni az illatát. Magamra húztam a takaróját. Biztos csak a másnaposság.... Csak a másnaposság...

Ui.: Nagyon kérünk titeket komizzatok! Így, hogy nem komiztok azt hisszük, hogy rossz a blog! Léci mondjatok véleményt bármilyet..csak mondjatok!

109. fejezet

Nóri szemszöge*

Reggel magamat megtagadva, korán ébredtem. Nem tudtam mire vélni. Kissé furcsán éreztem magam, de volt valami jó is a koránkelésben. Harry még aludt, és nézhettem ahogy békésen szunyókál. Csak bámultam. Aztán amikor már úgy éreztem, hogy senki sem néz hülyének ha fel alá járkálok a hatalmas házban, óvatosan kimásztam az ágyból. Vagyis...kimásztam volna ha Hazza nem fogja meg a csuklómat, és nem ránt vissza.
- Te nem is alszol? - kérdeztem amikor kibújtam a párnából, mert szó szerint elsüllyedtem a tollal tömött huzatban.
- Csak pihentem.- mondta dörmögős, ismerős reggeli hangján.- Hová akartál menni?
-Nem tudom... Reggelizni, felöltözni, meg hasonlók.
- Megvársz? - nyöszörgött amikor újra megpróbáltam kibújnia takaró alól.
- Meg...- és most, hogy úgy érezte és teljesen megbizonyosodott róla, hogy nélküle nm megyek sehova, elengedte a csuklómat és óvatosan visszafeküdtem mellé. Befészkeltem magam a karja alá és a mellkasára feküdtem. Pár perc múlva már a reggelimet majszoltam a fiúk és Brii társaságában. Majd mind beterveztek egy saját kis programot aznapra. Brigi és Niall a parkba mentek, azt hiszem. A fiúk mind elhagyták a lakást és Harry-vel egyedül maradtunk.
- Mit csináljunk? - kérdezte a kanapén ülve amikor már a ház teljesen kihalt. Az ölébe hajtottam a fejem és elnyúltam a kanapé puha, bőrrel borított matracán.
- Nem tudom. Csak azt, hogy nagyon unatkozok.
- Nézzünk filmet?
-Megint?
-Menjünk el mis is valahová?
-Lusta agyok.
-Vagy....- mondta elgondolkozva. Kifogyott az ötletekből. Nekem valami szokatlanhoz és örülthöz lett volna kedvem.
- Vagy...- mondtam huncut mosollyal az arcomon.-...szívassuk meg Liam-et.
- Liam-et? - kérdezte, mire felültem, hogy magyarázni tudjak. Egyik lábamat lelógattam a másikat pedig magam alá húztam.
- Ahan. Csak gondolj bele! Ő mindig olyan....tökéletes. Izmos, jóképű, vicces, kedves, okos, gondoskodó, nyugtot. Egyszer ki akarom húzni nála gyufát. Látni akarom hogy milyen amikor elengedi magát, és torkaszakadtából üvölt.
- A nyár nem neked való.- jelentette ki.- A hősé csak ront az állapotodon.- összekócolta a hajamat, majd felállt és hosszú lépteivel átszelte a szobát. Bekanyarodott a konyhába és hallottam ahogy a hűtőajtó könnyedén kinyílik majd becsukódik. Én csak durcásan ücsörögtem és vártam, hogy megsajnáljon, hogy megtörjön és az legyen amit én akarok... De gonosz vagyok... - Jól van.- teljes siker, gondoltam amint belépet a szobába egy banánt majszolgatva.- Te nyertél. Menjünk. Bevárta lépcső aljánál. Diadalmas mosollyal az arcomon szökdécseltem kitárt karja alá és puszit nyomtam az arcára.
- Mit fogunk tenni, Mr. Göndör? - kérdeztem játékosan felfelé haladva.
- Mit szeretne tenni, Mrs. Göndör? - ismét összekócolta a hajamat.- Nem tudom. Ezt kérdeztem.
- Ha beértünk a szobájába, meglátjuk mi lesz a legmegfelelőbb. Könnyebb ha látod mi állrendelkezésedre.- az ajtóban álltunk. Hazza benyitott és azonnal birtokba vettük a tökéletesen elrendezett tárgyak múzeumát.
- Meg van! Meg van! Meg van! - kezdtem izgatottan és kibújtam izmos karja alol. Szembe álltam vele, Ő pedig figyelmesen mosolygott vissza rám.- Először is kell rengeteg hal.
- Okéé...
- Aztán le kell szedni a függönytartó rúdját.
-Ahan.
- Harmadszor pedig ki kell húzni a szekrényeket.
- Nekem valahogy nem állt össze.
- Akkor elmagyarázom. De addig kell mindent megcsinálnunk amig vissza nem érnek.
-Világos.
- Szóval... Levesszük a függönytartó rúdját. Veszünk halat, ami remélhetőleg jó büdös, és telerakjuk a csövet nyers halhússal. Majd ami megmarad bezacskózzuk és berakjuk a szekrények mögé.-magyaráztam mutogatva.
- Hogy esett le mindez ilyen gyorsan? Máskor olyan....lassú vagy.
- Ne aggódj! Nem lettem okosabb egy hónap alatt, ugyan az vagyok. Ezen évekig gondolkodtam és most eszembe jutott.- sóhajtottam színlelve.
- És ha teszünk egy keveset az ágyneműtartóba? - kérdezte néhány másodpercnyi morfondírozás után.
- Hogy lehetsz ilyen tökéletes?! - a nyakába ugrottam. Megvan akit kerestem. Pimasz, ha kell, imádja szívatni az embereket és elképesztően néz ki. Kinek kell ennél több?
- Jó, jó, most már elengedhetsz mert nem leszünk kész. Én elmegyek, hozok hslst te pedig intézd el a többi.
- Két nap és olyan szagú lesz a szoba mintha Louis lakna benne! Muhahahahaaa
- Munkára fel, Mrs. Göndör Démon!
- Ez lesz az új nevem!
- Majd megbeszéljük.- Jó, értem én. Nincs időnk. Azzal kikisértem a bejáratig. Probáltam minnél több idöt vele tölteni. Azt sem tudom mennyi ideig lesznek Londonba... De most koncentrálnom kell. Ezt eredetileg egy táborban, vagy anya szobájában akartam kipróbálni, de most Liam-é is megteszi. A táborban pedig nem valószínű, hogy szívesen látnak... Eléggé betett nekik a puding-per-csónak sztori.
- Kész is.- mondta Harry amint visszatolta a szekrényt.
- Mehetünk.
- Na most már boldog vagyok.- jelentettem ki egy megkönnyebbült sóhajjal.
- Lehetsz még boldogabb is...ha szeretnél.- kérdőn néztem rá, nem tudtam mitől lehetne ennél is jobb napom.- Menjünk át a szobánkba.- felém nyújtott a kezét. Kacéran mosolygott. Egy percig elgondolkozva haboztam majd megfogtam a kezét és elhagytuk a tett színhelyét. Azt hiszem nem kell újra részleteznem a dolgokat. A lényeg: hogy újra átélhettem. Vele. Majd hajnal tájban a plafont bámulva - hevesen verő szívvel, és a gyorsabbnál is gyorsabb légzéssel - beszélgettünk.
- Brigi be van tojva.- jelentettem ki amikor a turné téma kimerült.
- Mégis mitől? Hogy elviszi egy taxisofőr?
- Nem. Az egy másik fóbiája.- legyintettem kuncogva.- Attól, hogy hogy mondja meg Niall-nek hogy...tudod.
- Nem, nem tudom.
- Ahogy ő mondta: elvegye a virágát.
- A miét?
- Én is ezt kérdeztem.
- Az mi?
- A szüzessége cenzúrás megfelelője.
- Mit kell azon cenzúrázni? Az nem is csúnya szó.
- Nem, csak ő kissé....szégyenlős.
- Ja. És fél mert...
- ....mert még nem vették el tőle.
-Ja. Hát...erre nem nagyon tudok mit mondani. A lényeg, ami nekem fontos az az, hogy a tied nálam van....per pillanat.- Tovább részleteztük a dolgot, és átlagos dolgoktól beszélgettünk. Majd mély álomba merültem. A rémálom már soha nem szűnik meg. Szegény Hazza... Reggel arra ébredtem, hogy valóssággal kiverem az ágyból. A koppanásra keltem,és joggal feltételeztem, hogy én vagyok az oka annak, hogy most a padlón fetreng. Azonnal a segítségére siettem.
- Jól vagy? - szaladta oda és kezet nyújtottam.-Ne haragudj! Nem szándékos volt.
- Semmi baj.- mondta amikor megállt velem szemben.
- Talán jobb lenne ha Brii aludna Niall-el, én meg a vendégszobában.- végigsimítottam a karcolást, ami a csuklójától egész a könyökéig húzódott.
-Nem kell. Majd szorosabban ölellek, hogy ne kapálózz.
- Túl naiv vagy.
- Túl paranoiás vagy.- Nagyot sóhajtottam majd átöleltem és lementünk a konyhába mielőtt felöltöztünk volna. Egy francia bugyiban és Hazza pólójában állítottam be a konyhában. Kicsit se éreztem magam kelletlenül. Valahogy a srácok előtt nem vagyok szégyellős. És persze azt sem bántam, hogy Harry alsónadrágban van. Leült az asztalhoz és beleültem az ölébe. Hallottam ahogy Brii és Niall közeledik felénk és kiugrottam Harry öléből, aki sikertelenül kapott utánam.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- nyavalyogva csimpaszkodtam rá.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- mondta, majd éreztem ahogy Harry ujjai a közrefogják derekamat. Természetesen elestünk, de annyi szerencsém volt, hogy nem ütöttem meg magam. Harry bizonyos értelemben nagyon puha, más értelben pedig nagyon kemény és masszív tud lenni. Aztán, hogy folytatódjon a balszerencsés reggelek legbalszerencsésebb reggele, Brii kajacsinálás közben elvágta az ujját. Csak a szemem sarkából láttam, és nem is nagyon törődtem vele mer tudtam hogy - még ha minimális feszültség kering körülöttük, amit nem tudtam mire vélni - Niall pillanatokon belül ott terem, hogy megmentse. Amikor visszaértek feltettem a kérdést amin mindaddig agyaltam:
- Ki jön velem bulizni ma este? - kérdeztem és hirtelen csend támadt.
- Nekem nincs túl sok kedvem.- jelentette ki Brii.
- Én ma este vacsorázni megyek Elenor-ral.- Louis és egy étterem...okéé...
- Én meg fogorvoshoz megyek.- mondta Zayn zavartan.
- Ne már! Ez nagyon gyenge! Mondj valami olyat amit el is hiszek.
- Majd én megyek veled.- simította végig a hátamat Harry. Ekkor már az ölében ücsörögtem és a müzlimet majszoltam - tej nélkül, dobozból.- Köszi.- a fejemet a vállára hajtottam. Biztatón Liam-re pillantottam de tudtam, hogy neki nem túl sok kedve van az ilyesmihez, amikor ilyen nehéz időszakon megy keresztül. Hullámvölgyben van a kapcsolata Dani-vel. Nagyon sajnálom, hiszen és mindig azt gondoltam, hogy köztük soha nem lesz semmi baj...
- Bocsi.- mondta. Talán nem öt kellett volna megszívatni. De az is igaz, hogy így legalább röhög - vagy ordít - egy jót és abban a negyedórában, félórában vagy esetleg órában, nem gondol Dani-re. Lassan csóváltam a fejemet, hogy semmi baj.
 - Engem meg se kérdezz! - emelte maga elé a kezét Niall.- A te buli módszereid túl magasak nekem.
Alig vártam, hogy Harry-vel bevehessük a várost. Lezuhanyoztam - Harry-vel, mert nem hagyta, hogy egyedül menjek így be kellett engednem-, hajat mostam, rendbe tettem magam, és belebújtam egy nem túl kihívó ruhába, hogy a pasik tudják, hogy nem egyedül érkeztem. Beléptünk egy neon fényekkel megvilágított helyre. Leültünk a pulthoz, iszogattunk meg a szokásos. És ismét elfelejtettem mindent. De nem is ez volt a legmeglepőbb: az ágyban ébredtem. Harry ott horkolt mellettem. Horkolt. Ez se miden napi. Aztán jött az a dolog a reggeli zuhanynál. A tusoló alatt álltam, egyszer csak bejön Harry, hogy miért jött azt nem tudom. Megállt a fürdő közepén és komásan a fenekemet bámulta.
- Neked mióta van tetoválásod? - kérdezte.
- Nekem nincs tetoválásom.- mondtam unottan.
- Akkor mi az a fenekeden?
- Harry, másnapos vagy. Biztos képzelődsz.- elzártam a zuhanyt és a törölköző felé böktem.- Ide adnád?
- Akkor is ott van.- mondta és átnyújtotta a puha törülközőt, amit rutinosan magam köré tekertem.
- Megnézem, hogy biztosak lehessünk, és megnyugodhass, oké? - amikor elhaladtam mellette egy puszit nyomtam az arcára és végigsimítottam  állvonalát. Mögöttem jött egészen a szobájáig, majd az ajtón túl is jött utánam. Háttal álltam az egész alakos tükörnek, és úgy fordultamm hogy lássam a fenekemet. Elhúztam róla a törülközőt. A levegő megakadt a torkomon, és csak bámultam a "Ha kuna ma tata" feliratot.
- Na? Képzelődöm? - nem válaszoltam csak kirohantam - úgy ahogy voltam, törölközőben.
- Brigi! Brigi! - ordibáltam. Leszaladtam a lépcsőn és berontottam a konyhába ahol Louis-val beszélgetett.
- Mi van? Hogy hogy másnaposan szaladgálsz?
-Azt én se tudom, de ez most mellékes.-kiabáltam. A semmilyen, mégis meglepett, zavart érzés felerősítette a hangomat.- Gyere! - Elráncigáltam az asztatól és kivonszoltam a nappaliba ahol nem volt senki.- Ez mi a sz*r?! - mutogattam a fenekemre.
- Ha kuna ma tata.- olvasta el a feliratot.
- Hogy került az oda?!
- Biztos összefutottatok az este Timon-nal és Pumba-val.- hangos nevetésben törtünk ki és Brigi lehuppant a kanapéra...

Ui.: Nagyon szeretnénk látni pár komit. Már ezt nem tufom, hogy hanyadjára emlegetjük de nagyon fontosak nekünk a vissza jelzések!!

108.fejezet

 Nóri szemszöge*

Amikor megérkeztünk és Zayn sikeresen összekapart a padlóról, segített felmászni a lépcsőn.
- Hát... Romeo nem bírta, így bevágta a szunyát.
- Akkor....talán... Inkább alszom a vendégszobába.- motyogtam elgondolkozva.
- Nem hinném, hogy ott jó helyed lesz.- kérdőn felvontam a szemöldökömet, mire válaszképp a vendégszoba ajtaja felé biccentett. Brii és Niall már "lefoglalta".
- A kis huncut! - vihorásztam halkan. Harry szobája a vendégszobával szemben volt. Elbicegtünk odáig, majd Zayn nyakába borultam.- Nem biztos, hogy fel kellene ébresztenem.- dünnyögtem a vállába.- Annyira hiányoztál, Tesó!
- Te is nekem! És Hazza-nak is, és ha nem ébreszted fel akkor holnap te is és én is le leszünk szidva.- magyarázta miközben a hátamat simogatta. Elhúzódtam tőle és lassan bólogattam, majd lehajtottam a fejem. A vállamnál közre fogott, a térdét berogyasztotta, hogy lássa az arcomat.- Te sírsz? - kérdezte kissé rémülten.
- Mi? Én? - értetlenül néztem fel rá. Mutatóujjával végigsimított az arcomon, majd az aprócska, fénylő könnycseppet az orrom alá dugta.- Szent sz*r! Azt se veszem észre ha bőgök. Sürgősen le kell feküdnöm.- mondtam hitetlenkedve mire hatalmas mosoly áradt szét az arcán.
- Menj csak. Hátat fordítottam neki, tudtam hogy nem ment el. Lehunytam a szemem, mély lélegzetet vettem majd benyitottam. Mielőtt becsuktam volna az ajtót halvány mosolyt küldtem a borostás, jóképű srác felé. Megfordultam...és úgy is maradtam percekig. Ott feküdt, a bevetett ágyon, ruhástól. A kevés fény - ami a sötétítő résén szökött be - megvilágította elterült alakját. Elindultam felé. Szépen lassan óvatos léptekkel. Úgy érzem magam mintha valami filmben lennék. És úgy döntöttem, hogy nem egy érzelmes, belehalokannyiraszerelmesvagyok köszönéssel keltem. Hanem úgy ahogy valójában éreztem magam: amint beléptem minden fáradtság kiszállt agyonázott testemből és legszívesebben tomboltam volna. Sunyi mosoly jelent meg az arcomon. Az ágyhoz érve, jobb lábammal a matrac szélére térdeltem, a balt pedig átvetettem Harry szunnyadó alakja fölött.
-Ahoj, Kalózok! - kiáltottam élesen. A szeme kipattant, és ha nem tartom vissza egy csókkal, biztos hogy lefejel. Hevesen csókoltuk egymást, míg fölém nem kerekedett. Hát persze, hogy ő van felül....
- Hiányoztál.- súgta. Miközben ázott farmerom gombja után kutatott. Elkaptam a kezét és összekulcsoltam az enyémmel.
- Had zuhanyozzak le, oké? - kérdeztem, halkan és óvatosan.
- Nem, nem oké.- újra csókolni kezdett. A kezét kiszabadította az enyémből, és a csuklómnál fogva a matracba préselte őket.
- Ázott kutya szagom van.- jelentettem ki két csók között.
- Szeretem a kutyákat.- kissé lehiggadt, bár nem tudom, hogy ez meddig marad így...
- De a macskákat jobban. És azok illatosabbak is. Na, eressz el szépen, és had zuhanyozzak le, hogy fincsi macskaszagom legyen.
- Mehetek veled?
- Harry!
- Jó, jó, oké.- durcásan lemászott rólam és letelepedett az ágy szélére.
-5 perc az egész.- utána kúsztam és a hátára hajtottam a fejem. Mielőtt elhagytam volna a szobát egy utolsó

csókkal leterítettem az ágyra. A zuhanyzásom tényleg nem tartott tovább pár percnél. Igyekeztem vissza. Egy törölközőbe tértem be a szobába. Harry az ágyon feküdt egy száll alsóban. Egy pillanatig kacérul bámultuk egymást majd a szekrény felé vettem az irányt, hogy kivegyem a ruháimat amiket a múltkor itt hagytam. A bőröndöm fogalmam sincs hogy hol van, de nem is érdekel jelen pillanatban. Zavartam fordultam az én Adoniszom felé, amikor üresen találtam a szekrény számomra fenntartott részét.
- Hol vannak a cuccaim? - kérdeztem.
- Gemma azt mondta, hogy nem megfelelőek a tinidivatnak és lecserélte őket. Bevásárolt, meg minden...csak még nem hozta el.
-Pazar! - örvendeztem.
- Várj! Majd én kisegítelek.- feltápászkodott és elindult felém.
- Azt meghiszem...- tetem hozzá sunyin, csak úgy magamban.
- Parancsolj.- adta a kezembe egyik pólóját. Elengedtem a törölközőt, ami a bokámra hullott. Harry belebujtatott a pólóba.
- Na? Milyen? - kérdeztem pózolva a hatalmas fekete ruhadarabban.
- Nem is rossz.- mondta, elismerően bólogatva.
- Bugyid is van? - kuncogtam.
- Hát....ami azt illeti.- elbattyogott az éjjeliszekrényig és fiókjából elővett egy fekete francia bugyit.
- Ezt itt hagytad nálam.- vihorászott ő is. Odadobta én pedig belebújtam.- Most már le is veheted.- mondta. Hosszú léptekkel átszelte a szobát és felkapott. Beestünk az ágyba és egy röpke percig egymás szemébe meredtünk.

Kezével egyre feljebb tolta a felsőmet, miközben csípőmnél fogva közelebb húzott. Szemében vágy és szenvedély, ajkán huncut mosoly. Előredőltem, megcsókoltam és egyszer egyszer még finoman rá is haraptam alsó ajkára. Halkan felnyögött és végigsimított a hátamon, majd izmos karja megpihent a combomon. Elmosolyodtam a csók közben, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Először az állam alatt, majd a fülem mellett. Megmarkolta a fenekemet, mire beletúrtam kócos, göndör fürtjeibe. Tenyere lejjebb kúszott, magával húzva a bugyimat. Ismét mézédes ajkai birtokolták az enyémeket, miközben kezemmel bejártam a felsőtestét. Minden érintés perzselt, újra éreztem azt amit egy teljes hónappal ezelőtt. A szobát eltöltötték a halk a nyögések és a csókok moraja. Mire észbe kaptam összes ruhadarab a földre került. Ujjaimmal végigcikáztam a karján, egészen göndör fürtjeiig. Belenéztem zöld, igéző szemébe.
- Szeretlek.- mondta. Végigsimított a vállamon, a mellkasomon, a hasamon, le egészen a combomig. Izzott a bőröm. Teljes testemmel lángoltam. Torkából erotikus morgás tört elő, és még közelebb húztam magamhoz. Minél közelebb, annál jobb. Érezni akartam. Érezni úgy, ahogy hetekkel ezelőtt. Érezni akartam, hogy ő az enyém, és hogy ez sosem múlik el. Testünk egy ütemre mozdult, egyszerre vert a szívünk. Testét az enyémhez préselte. Minden mozdulatával, érintésével, nyögésével azt sugallta: akarlak. Keze útvonalát a szája is végigjárta, amivel még nagyobb izgalomba hozott.
- Nem bírom.- lihegtem. Kezével az éjjeliszekrény felé kutatott és a felső fiókjából elővett valamit. Egy óvszert. Gyakorlott mozdulattal fel helyezte. "Abban" a pillanatban tekintete teljesen elborult, nyögéseink egybeolvadtak.
- Én is szeretlek.- a nyakamhoz húztam a fejét, és így suttogtam a fülébe. Lassan mozgott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Néhányszor megemeltem a csípőmet. Ujjaimmal beletúrtam göndör hajába. Minden egyes mozdulttal közelebb kerültünk "ahhoz" a ponthoz, és a nyögések is egyre erősödtek. És aztán végigáramlott bennem az érzés. Fejemet hátra vetettem. A csúcsra értem, a csúcsra értünk. Óvatosan mászott le rólam, és elterült mellettem.
- Köszönöm.- lihegett, akárcsak én. Szám mosolyra húzódott. Ismét - amikor a szívverésem helyreállt - szorosan hozzá bújtam. Boldog voltam, mert éreztem.... Éreztem őt, a jelenlétét, ahogy mindent beleadott. Éreztem a pillanatot, méghozzá vele. És nem akarom mással...

Ui.: Tessék kommentelni! :)xx

107. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel mikor kinyitottam a szemem szörnyen száraznak éreztem, szinte szúrt. Felültem és egy gyors pillantást vettem Niall-re. Még békésen aludt. Óvatosan felkeltem, és a fürdőszoba felé igyekeztem.
Meg mostam az arcom, a kagyló szélén támaszkodtam. Nem voltam biztos, hogy bele akarok nézni a tükörbe. Végül erőt vettem magamon és belenéztem, bár lehet rosszul tettem. Fehér bőröm sápadt volt. Szemem alatt halvány lilás, kékes karikák éktelenkedtek. Szemem alsó szemhéjamnál feldagadva. Borzasztó.
Mire valahogy egy kicsit rendbe hoztam - ami körülbelül 1-2 óra lehetett - mindenki fel kelt. Vagy éppen haza ért, mint például Louis és Zayn. Szegény Liam, gondolom hamar bedobta a szunyát. Már a lépcső tetején hallottam, hogy Nóri nyavalyog.
- Már nagyon éhes vagyok! Együnk valamit.
- Jó rendben eszünk. Mihelyt valaki erőt vesz magán és főz valamit.- Harry a végét szinte elharapta.
Nagyszerű asszem nekem kell főzni. Nem baj legalább eltereli kusza gondolataim. Beléptem a konyhába és Nórtenilla rögtön a nyakamba ugrott. Most jön a nyalizás - gondoltam magamba.
- Brigi tudod mennyire szeretlek és azt, hogy mennyire imádom a főztöd. Légy oly kedves és főz valamit, mert meg pukkanok az éhségtől.- könyörgött.
- Igen, Brii. Mi is kíváncsiak vagyunk, hogy hogy főzöl.- szált be a "játékba" Harry.
Nagyot sóhajtottam.
- Rendben. De előbb valaki szedje le rólam Nórit. Mert nekem nem sikerül.- Nóri mögé lépett Hazza. Megfogta a derekát és elkezdte hátra fele húzni. De Nóri nem engedte el a derekamat, hanem húzott magával.
- Niall, Liam Lou valaki! Segítsen! - könyörgött Harry.
- Húgi! - kiáltott Zayn és Ő is megfogta Nóri derekát. Egyszerre húzták. És mikor Nórtenilla elengedett hátraestem. Niall a segítségemre sietett de kicsit ódzkodtam tőle. Ezt ő is észre vette. Mikor a segítségével felálltam egy lépést arrább lépett tőlem. Igaz, hogy csak egy fél lépés volt, de vissza léptem mellé. Nehogy Nóri észre vegye a Niall és köztem lévő kis feszültséget. Most vettem észre, hogy Zayn-ék is hátra estek. Hazza és Zayn estek a legnagyobbat. Nóri rajtuk feküdt és majd ki köpte a tüdejét úgy nevetett. Mi letelepedtünk az asztal köré és vártuk, hogy Nóriék is meg érkezzenek.
- Mit csináljak akkor kajának? - kérdeztem egy unottan.
- Rakott krumpli! - mondta Niall.
- Reggelire? - hitetlenkedve néztem rá.
- Hát...igazából mire kész lesz addigra dél is elmúlik, mert fél tíz van. - magyarázott Nóri miközben a hasát fogta.
Nagy csönd lett. De Lou meg törte.
- A virágok miért nem tudnak biciklizni? - a szemem hatalmasra nyílt és a szám nyitva maradt. Hogy tudod ilyen baromságot kérdezni? - Brigi csukd be a szád mert bele pottyantanak a Kevinek. - a választ szintén Louis-tól kaptam.
- Na ugye! Én is ezt kérdeztem Brii-től a múltkor, de teljesen hülyének nézett. - kinyújtotta a nyelvét és rám nézett. Viszonoztam a nyelv öltését.
Mindenki beszélgetett. Nóri és Louis vitatta az előbb feltett kérdést. Zayn, Niall és Harry is becsatlakoztak csak ők azt kérdezgették , hogy hogy lehetnek ennyire idióták.
Liam csak ott ült és csak nézet ki a fejéből. Oda sétáltam hozzá  és leültem mellé.
- Min gondolkozol? - mihelyst megszólaltam, rögtön rám emelte csillogó barna szemeit.
- Csak eszembe jutottak a régi emlékek, amiket Danielle-vél töltöttünk együtt. - mondta halkan, szeretet teljes hangon.
- Még mindig szereted, ugye?
- Igen. Mindennél jobban.
- De miért szünetel a kapcsolatotok, ha ennyire szereted. És szerintem Dani is így érez. - mondtam, megnyugtató hangon.
- Valójában én se tudom. Valami olyasmit magyarázott, hogy a távolság és a nagy hajtás miatt keveset tudunk találkozni. Pedig én, amikor csak tudtam vele voltam. Mindig felhívtam. Mindent megtettem, hogy ne érezzük a hiányt. - panaszkodott. Örültem neki, hogy ennyire megnyílt előttem és őszintén beszélt velem.
- De azért gondolj bele Dani helyzetébe. Neki se volt könnyű. Én elhiszem, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a párkapcsolatotok jól működjön, de ott volt az az aprócska űr. Az, hogy távol vagytok egymástól. - olyan volt mintha pszichológust játszottam volna. - Na gyere ide. - mondtam és adtam neki egy nagy baráti ölelést. Láttam, hogy néha oda pillant hozzánk Niall. Olyan szomorú volt, vagy frusztrált. Talán mindkettő.
- Őrölük, hogy ezt elmondhattam neked. Tudod a srácokkal is mindent, de tényleg mindent, megbeszélünk de mikor az ilyen témához érünk mindenki visszafogottabb lesz. - mondta.
- Na most, hogy kibeszélted magad...segítenél nekem ebédet csinálni? - nagy kölyökkutya szemekkel néztem rá.
- Segítek.
Pont a krumplit daraboltam, mikor a kés szét hasította a mutató ujjamon a bőrt, és elkezdett spriccelni a vér. Felszisszentem.
- Mi a történt? - kérdezte Liam miközben a sütőből mászott ki, mert nem bírta be gyújtani így meg nézte mi a baj.
- Csak elvágtam az ujjam, de maradj mindjárt megoldom. - válaszoltam miközben egy zsepit kerestem. Niall megjelent a pult mellett..
- Segítsek? - kérdezte.
- Meg köszönném. - válaszoltam kissé fanyar arccal, mert egyre jobban kezdett vérezni az ujjam.
- Gyere. - felmentünk a fürdőszobába és a gyógyszeres dobozban kezdett kutakodni. Elővette a a Betadint és a nagy darab sebtapaszt. Le fertőtlenítette a sebet és beragasztotta.
- Köszönöm. - mondtam hálás, mégis visszafogott mosollyal az arcomon, de a tekintetét kerültem.
- Figyelj tudom, hogy haragszol rám, vagy valami bajod van velem.
- Nem, rosszul tudod. Nincs semmi bajom veled, de ha most nem haragszol mennem kell. Nem hiszem, hogy Liam boldogul egyedül. - mondtam és ma ez volt a második pillanat, hogy a szemébe néztem, de gyorsan el is kaptam.
- Akkor mi a baj?
- Semmi.- hazudtam.
- Az amit tegnap mondtam a parkba? - kérdezte, elcsuklott hangon. Nem válaszoltam. - Figyelj, elmondom, hogy miért mondtam hátha végre válaszolsz nekem és hallhatom a hangod. - habozott. - Azért mert tudom, hogy még nem voltál együtt úgy senkivel.- felkaptam a fejem.
- Ezt meg honnan tudod?
- Öömm....tudod mikor te elmentél főzőcskézni. A helyedre ült Nóri és elkezdtünk beszélgetni. Elsőnek arról ábrándozott, hogy te milyen finomat csináltál reggelire. Utána meg valahogy a kajáról eljutottunk ahhoz a.....témához. De elfelejtettem, hogy hogyan. - elgondolkozott.  - Ja de tudom már. Valami levesről meg hot dogról magyarázott.
- Óóóó.- ennél értelmesebb válaszra nem telt. De aztán össze szedtem magam és adtam egy értelmesebbnek nem mondható választ.- Én tudom miért mondta a levest és a hot dogot. - kérdőn nézett rám. - Te ezt úgysem értenéd, azt csak mi ketten értjük Nórival. - nevettem.
- Meg értem, ha ezt inkább megtartjátok magatoknak. Semmi gond. - mosolygott.
Egyre közeledett, az államat meg fogta és felemelte, hogy megcsókoljon. A pillangók életre keltek a gyomromban.

106. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel mikor felkeltem nem éreztem Niall ujjait az enyémek között. Vagy csak simán a jelenlétét. Így hát megfordultam, hogy megbizonyosodjak felvetésemről. Ahogy gondoltam, sehol senki. Este ennyire mélyen aludnék , hogy nem vesszem, észre  ha szerelmem elengedi a kezem és elmegy mellölem?! De miért ment el? Le motoszkáltam a lépcsőn még kissé komásan.
- Jóó... majd fejezzétek ti be a mondatot. Túl fáradt vagyok még ehhez.
- Neked is.- válaszolt Liam. Most vettem észre, hogy csak ő ül a konyhában.
- Csak te vagy itt? - kérdeztem.
- Igen, miért?
- Le mertem volna fogadni, hogy több ember hangját hallom.- mondtam elképedve.
Nagyot nevetett. Persze csak halkan nehogy felébressze a többieket.
- Neked még tényleg nagyon reggel van. Az a tv volt ami a nappaliban megy.- nevetése kuncogássá alakult.
Megráztam a fejem hátha ki tisztul.
- Niall-t láttad már ma?
- Nem még nem? Miért? - haboztam egy pár másodpercet és úgy döntöttem, hogy benne megbízok annyira, hogy elmondjam neki.
- Semmiség. Csak este megkértem, hogy maradjon velem, mert egyszerűen nem voltam hajlandó elengedni annyira hiányzott. Mielőtt a gondolataid szabad szárnyakra kapnak, nem történt semmi olyan... De mikor reggel felkeltem nem találtam sehol.
- Nem gondoltam rosszra.- apó mosolyra húzódott a szája - Szerintem nézd meg a szobájába. Más esetben lehet azt mondanám, hogy a konyhában keresd, de mivel most mi vagyunk itt ezért nem azt mondtam.- magyarázott Liam. Miközben bele kortyolt a kávéba aminek inkább kakaó kinézete volt. Elindultam. De akadt egy ki bökkenő.
- De merre találom a szobáját? - kérdeztem. Már jártam ebben a gyönyörű házban, de csak a fürdőszobában, a nappaliban, a konyhában és a vendégszobában voltam eddig.
- Menny fel a lépcsőn és balról pont srégan veled szemben lesz.- most már egy széles mosolyt is meg engedett magának.
- Köszi.- viszonyoztam gesztusát és én is nagy mosolyra húztam a számat. Oda szaladtam hozzá és megöleltem. Aztán rögtön elindultam a célom felé. Mikor felértem, nagy levegőt vettem, és óvatosan benyitottam. Niall ott feküdt egy alsó gatyában az ágyán és csak a derekára volt egy kicsit rá húzva a takaró. Szemem elé tárult Niall egész teste. Eddig csak néhány képen láttam, de azokon valamelyik test részét mindig eltakarta egy ruhadarab. Nem tudom meddig legeltettem rajta a szemem. Épp indultam volna kifelé mikor megszólalt, a számomra a leges legcsodálatosabb hang a világon.
- Ne menj el kérlek.- nyöszörgött Niall. Hátra pillantottam de nem álltam meg. Lehet most szívtelennek tűnök, de úgy éreztem, hogy egy érzelem hullám most fog ki törni rajtam. Teljesen olyan volt mintha az én szavaimat ismételte volna meg. Mintha...álmában ismételte volna meg. Becsuktam óvatosan az ajtót és vissza indultam az ideiglenes szobám ba. Elő vettem egy olyan ruhát amit nem áztatott eső és nincs leöntve kávéval. Elmentem lezuhanyozni, hogy kicsit felfrissüljek. Az érzelem hullám most söpört végig rajtam. A szemem előtt minden elhomályosodott és csak potyogtak a könnyeim. Nem szokott sokszor előfordulni csak akkor ha nagyon sok minden gyűlik össze bennem és könnyek formájában adom ki magamból. Mikor befejeztem a fürdést megkönnyebbültem mert a sírás is abba maradt. És már csak az a röpke kis emlékeztető jele maradt meg, hogy a szemem piros maradt. Mikor kész lettem elindultam a szobába, de egy ajtó nyitva volt. Fogalmam se volt kié. De kénytelen-kelletlen bepillantottam. Aztán már rögtön tudtam, hogy ez a szoba kinek a tulajdonában van. A Harry-ében. Nóri ott feküdt mellette és egymást ölelték. Annyira aranyosak voltak, és még álmukban is egymásra találnak. A vendégszoba elé érve nyitottam ki az ajtót de mikor meg pillantottam Niall-t rögtön meg torpantam.
- Jó reggelt.- szólalt meg csábos hangon. Még egy kis fáradságot is lehetett észlelni benne.
- Neked is.- próbáltam egy mosollyal  elrejteni meglepődöttségemet. De nem igazán sikerült.
- Mi a baj? - kérdezte, én közben elraktam a szennyest, és mellé ültem az ágyra.
- Semmi csak...- elhallgattam.
- Csak? - kérdezte.
- Ááá semmiség inkább hagyjuk.- feleltem és vállára hajtottam a fejem.
- Mondjad csak. Nem fogok megharagudni.- fel emelte a fejem a válláról, ezzel kényszíríve, hogy a szemébe nézzek. Egy biztató mosolyt küldött felém.
- Csak annyi, hogy miért hagytál este egyedül? - lesütöttem a szemem.
- Nem akartalak itt hagyni.- válaszolt.
- De mégis itt hagytál mert mikor felkeltem csak a hűlt helyedet találtam magam mellett. Pedig én úgy szerettem volna felkelni, hogy te itt vagy mellettem és a kezemet fogod vagy megölelsz.- mondtam szomorúan.
- Sajnálom.-mondta.
- Talán.. lehet, hogy nem illik ilyet kérdezni de csak mi ketten halljuk... Kellemetlen volt a szagom? Mert ha igen akkor az azért volt mert magamra öntöttem a kávét mikor Louis felhívott és nem volt időm átöltözni mert Nóri annyira sietni akart. Meg elkapott minket egy gyorsnak nem mondható londoni zápor. Vagy csak egyszerűen nem szeretnél velem aludni? - kezdtem a magyarázkodást és a válasz keresést.
- Istenem de buta vagy! Nekem te sose vagy kellemetlen szagú.- jelentette ki. Magához húzott, megölelt és kaptam egy puszit a fejem búbjára.- Azért mentem el mert letusoltam, és jönni is akartam hozzád vissza csak éreztem, hogy a torkom kezd kiszáradni így lementem inni egy pohár vizet. Zayn magányosan találtam lent a konyhában így leültem egy kicsit beszélgetni vele. A "beszélgetekkicsitZayn-nel" akció elhúzódott éjfélig. Felmentem, de úgy gondoltam, hogy nem ébresztelek fel és be mentem a saját szobámba. Utána furdalt a lelki ismeret, hogy nem tartottam be azt amit kértél tőlem és nagyon nehezen tudtam elaludni ettől a tudatól! - magyarázta - Tényleg nagyon sajnálom. Kérlek ne haragudj!
- Nem haragszok. De azért se haragudtam volna ha felébresztesz. Rád semmiért nem tudnék haragudni. De azért kedves gesztus volt.- adtam neki egy puszit a szájába.
- Csak egy apró kis puszit kapok? - kérdezte kókadtan.
Kihívóan bólintottam.
- Akkor majd meg szerzem magamnak! - mire ezt ki mondta már az ajtót nyitottam kifelé, és rohanni kezdtem.
- Csak próbálkozz! - kiáltottam vissza utána. A lépcső felé vettem az irányt. Liam a lépcső legfelső fokáról lépet rá a padlóra.- Liam  vigyázz! - kiáltottam. Mikor észbe kapott rögtön arrébb hőkölt.
- Haver nehogy elenged! - hallatszott Niall ordítozása.
Jesszusom ez meg bolondult! - gondoltam magamba. Lefutottam a lépcsőn és egészen a konyháig futottam. Meg kerültem az asztalt ami mellett épp Zayn és Lou reggelizett. Nóriék biztos még alszanak.
- Brii miért rohangálsz korán reggel? - kérdezte Zayn.
- Niall elöl futok.- jelentettem ki könnyedén, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a lány fut a barátja elöl.
- Szívesen játszanék én is veletek de még túl reggel van számomra, és most ettem.- magyarázott Loui.
- Rendben Louis megbocsátjuk neked.- mondtam.
- Brigi ne rohanj léci gyere vissza.- időközben beért a konyhába Niall is.
Az asztalnál kergetőztünk. Mikor Niall jobbra, én is jobbra fordultam. Egyszer majdnem sikerült elkapnia mert nagyon megindult én meg megbuktam a szőnyeg sarkában és kishíján elestem. De futottam tovább. Vissza futottam az emeletre épp a szoba ajtóm nyitottam volna ki, - amit valószínűleg Niall bezárt mert gondolta, hogy oda fogok elsőnek menni - megfogta valaki a kezem. Megfordultam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Niall az. És ő volt.
- Szóval csak beértél! - mondtam.
- Igen be. De egy biztos. Gyorsan futsz.- lihegte az arcomba és még közelebb lépett. Az ajkát szorosan hozzá nyomta az enyémhez.
- Fúj gyerekek! Ne a folyosón ha kérhetlek titeket! - mondta Louis undorodva.
- Jó Lou ne nézz ide ha ennyire undorodsz. Amúgy meg te nem ezt szoktad csinálni Eleanor-ral? - undokoskodott Niall.
- Az más, mert azt nem látom.- mondta és betért a szobájába.
Elnevettük magunkat, és bébihambi mellkasának döntöttem a fejem.
- El fáradtál? - kérdezte. Még mindig a folyóson álltunk.
- Hát be kell vallnom, hogy minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy leelőzzelek és ez nagyon kifárasztott.- vallottam be.
Kinyitotta a hátam mögött az ajtót. Elengedtem és már csak a derekánál öleltem a bal kezemmel. Míg ő a jobb kezével a vállamat szorította. Becsuktuk az ajtót, és ledőltünk az ágyra. Egymás mellett feküdtünk én  a hasára fektettem fejem, ő meg az egyik kezével szorosan tartott maga mellett a másikkal meg a hajammal játszott. Elaludtam, és álmodtam is.
Egy sötét erdőben voltam. Bármerre néztem nem láttam senkit a fák, sötét árnyékától. De akkor hirtelen megjelent valami. Egy szörny. Emberalakja volt, görnyedt háta. A hátsó lábai egy kenguruéhoz hasonlítottak. Elülső lábai nem is lábak voltak hanem inkább kezek nagy karmokkal. A haja égnek állt, mintha megrázta volna a kettő húsz. Szemei nagyok voltak, és pirosas sárgás színük volt. Mutatta, hogy kövessem. Mintha valami báb lettem volna. Elkezdtem követni. Egy fényes alagút felé vezetett. Az utat elzárta egy nagy hasadék. a hasadék mellett székék voltak, azon emberek. De mikor felismertem, hogy kik ülnek a széken elkezdtem sikítani. Ada rohantam hozzájuk. Próbáltam ki szabadítani őket de nem ment. A kötél amivel oda kötözte őket nagyon erős volt. Szám szerint hét darab székvolt. Az első üres volt. A másodikon Zayn, mellette Liam, Liam mellett Louis ült. A ötödik széken Hazza mellette Nóri. Egymás kezét fogták. A hetedik széken ült Niall. Egyedül az ő hangját hallottam. A többiek mind elvoltak kábulva. Ezt hajtogatta: "Kérlek legalább csak Őt hagyd életben. Engem vihetsz de Őt ne öld meg." Meg hasadt a szívem. De akkor meghallottam a szörny hangját. Elszaladtam egy közeli bokorhoz és bebújtam úgy, hogy lássam életem hat legfontosabb emberét. Elsőnek Zayn-t, Liam-et és Louis-t fogta meg. Megette őket. Aztán jött Hazza és Nóri. Egyenként akarta őket megenni de nem engedték el egymás kezét. Ők is oda vesztek a szörny gyomrában. És következett Ő. Megfogta és felemelte. Dobálta össze vissza. Pár reccsenés is hallatszott... Ledobta  a szakadékhoz. Itt eltűnt minden önuralmam és ordítani, sírni és sikítozni kezdtem. Oda szaladtam a szakadékhoz. De akkor meg hallottam a hátam mögött a szörnyet. Rohanni kezdtem, de elestem. A szörny megfogott és neki dobott egy fának. Utána vissza vitt a szakadékhoz és engem is ledobott... 
Felriadtam. Niall próbált meg nyugtatni de nem sikerült neki. Még mindig a pólóját szorítottam.
- Niall.- kiáltottam.
- Itt vagyok szerelmem.- szorosan magamhoz öleltem és mohón beszippantottam az illatát.
- És a többiek? Ők hol vannak?
- Mikor aludtál bejöttek szólni, hogy elmennek. Louis Eleanor-hoz, Zayn meg Perrie-ez ment. Liam meg gondolom tv-zik vagy a szobában videojátékozik. Nóriékat pedig nem tudom mit csinálnak.- mondta.- Mit álmodtál?
- Azt, hogy Nórit, Hazz-át, Liam-et, Zayn-t és Lou-t megette egy ocsmány szörny és engem meg téged ledobott egy szakadékba úgy, hogy eltörte előtte pár csontunkat.
- Úúúh szegénykém. Nyugodj meg szépen.
Mikor meg nyugodtam lementünk tv-t nézni. Valami nyálas latin-amerikai film ment.
Nem néztük végig mert láttuk Nóriékon, hogy már nagyon akarják egymást és már nem sokáig bírják egymás szoláltatásai nélkül. Úgy döntöttünk elmegyünk a parkba sétálni. Liam még a film negyede fele úgy döntött, hogy elmegy egy kicsit az edző terembe, mert mint kiderült szünetet tart a kapcsolata Danielle-val. Nagyon sajnálom, nekem mindig is a kedvenc 1D barátnőim közé tartozott, a másik meg Eleonor és Perrie. Taylor-t egyszerűen rühelltem. Meg mindenki mást. Ők voltak és ők is lesznek mindig a kedvenceim.
Elindultunk a parkba. Mikor odaértünk kiválasztottunk egy szimpatikus padot és leültünk rá. Vagyis én Niall ölét kényelmesebbnek találtam.
Nagyon sokat beszélgettünk. Minden szóba jött. Pl.: hogy volt e már barátom, mit szeretnék majd dolgozni, meg ilyenek. De aztán be fészkelte magát a fejembe egy kérdés. Nyugtalan voltam. Égtem a vágytól, hogy megkérdezzem Niall-t. De nem mertem.  Mikor ahhoz a témához értünk, hogy Nóriék épp mit csinálhatnak, erőt vettem magamon és meg kérdeztem.
- Niall.- mondtam szégyellősen.
Kérdőn nézet rám.
- Te... szeretnél majd velem úgy együtt lenni? - kérdeztem. Éreztem ahogy piros pír önti el az arcom de, szerencsére nem látszott mert idő közben be sötétedett és csak a lápák világítottak.
- Nem tudom..talán.- válaszolt. Nem pont erre a válaszra számítottam.
Hosszú hallgatás után megszólaltam.
- Szerintem ideje mennünk.- mondtam neki, tekintetét kerülve.
Fel tápászkodtunk és elindultunk. Séta közben még beszélgetünk kisebb-nagyobb dolgokról. Annyira már nem kötötte le a figyelmemet csak az ez a három aprócska szó járt a fejembe. Soha nem volt nagy egóm sőt ami nekem volt azt nem is lehetett egónak hívni. Ezt az se segítette, hogy az általánosba mindig piszkáltak, hogy milyen ronda vagyok meg ilyenek. Minden egyes sértésnél meg próbáltam úgy tenni mintha nem érdekelne, de nem ment. A szünetekben Nórinak próbáltam elmondani, hogy ilyen kor mint gondolok, érzek. De valahogy sose éreztem úgy, hogy teljesen sikerül. Ennek következtében órákat, napokat lovagoltam a témán. És ez amit most Niall mondott még jobban lelohasztatott. Tényleg ennyire ronda lennék? Annyira elmerültem kis egó mentes gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy meg érkeztünk a még mindig elképesztően gyönyörű házba. Furcsa hangokat hallottam. Ezért rá kérdeztem, hogy megbizonyosodjak biztos nem csak én hallom a még mindig bizarr hangokat.
- Figyu, ugye te is hallod ezeket a furcsa hangokat? Vagy csak hallucinálok? - kérdeztem zavarodottan.
- Igen én is hallom...- elgondolkozott egy percre.- Szerinted Nóri és Hazza még mindig... ömm... akcióznak? - kérdezte kissé frusztráltan.
- Háátt szerintem igen.. mivel nem nagy az esély, hogy valamelyik fiú hazajött a barátnőjével és ők adják ki ezeket a hangokat.
A lépcső felé vettem az irányt, Niall-el a nyomomba. A vendégszoba fele indultam, de valami megragadta a kezem. Az a valami az inkább valaki volt. Niall. Hátra fordultam mire intett a fejével, hogy kövessem. Mielőtt még be mentem volna Niall szobájába, elmentem lefürödni. Miután a fürdőszobában befejeztem esti teendőimet lefeküdtem Niall mellé. Még szerencse, hogy franciaágya volt.- jegyeztem meg magamba - Nem ölelt át nem nyúlt a kezemért. Ez még jobban lelohasztott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nedves, sós folyadék áztatja a párnámat. Nem törődtem vele. Így álomba sírtam magam.

105. fejezet

Mikor felébredtem hálát adtam az égnek, elsősorban azért mert még élek más részt meg azért mert szerencsére nem Nóri ébresztett fel. Ő biztos durvább módokhoz folyamodott volna.
- Hol járunk? - kérdeztem miközben azzal szórakoztam, hogy a szememet nyitva tudjam hagyni.
- A sztyuárdesz most mondta be, hogy a gép most készül le szállni így kapcsoljuk be a biztonsági öveinket.
- Értem.
Mikor utoljára is megnéztük vagyis inkább megnéztem, hogy nem hagytunk e ott semmit elindultam kifelé. Nóri hamarabb ki ért és meg is találta pár lány. Nem is baj, hogy őt találták meg legalább kisebb az esély, hogy engem észre vesznek. Megvártam, hogy elköszönjön a lányoktól és elindulhassunk. Már kint voltunk a reptérről mikor megszólalt kedves barátnőm aki egyre izgatottabb lett.
- Olyan csönd van.- állapította meg. Egy perc néma csönd után egyszerre szólaltunk meg: MÁLYKY! Rohanni kezdtünk. Nem csodálnám ha a bőröndök - amiből szám szerint kettő van, és 2 db kézipoggyásszal rendelkezünk - kerekei elkopnának netán talán eltörnének. Annyira rohantam, hogy amikor a bőröndöm kereke belement egy nem éppen kis méretű kátyúba kiesett a kezemből, én meg a lendület hatására majdnem lestem. De sikerült talpon maradnom. Nóri a hátam mögött röhögő görcsöt kapott.
- Maradj itt! - utasítottam. Nem hiszem, hogy hallott belőle valamit. Rohantam szó szerint. Nem érdekelt, hogy fiatalnak vagy öregnek megyek neki. Csak az lógott a szemem előtt, hogy vissza szerezzem és biztonságba tudjam az én egyetlen kicsi szívemet. Megnyugodtam mikor a saját szememmel láttam, hogy nincs semmi baja. Vissza sétáltunk Nórihoz közben Mályky a terepet kezdte el felfedezni. Most már megnyugodott.
- Szerintem menjünk el a Nando's -ba kajáljunk meg és keressünk egy térképet Londonról.- mondta Nóri elgondolkozva.
- Ezen a két parányi ötleten meddig gondolkoztál? - kérdésem lehet kissé szemrehányóan sikerült.
- Az most mindegy. Nemhogy örülnél, hogy legalább ennyi kitelt tőlem.- szemrehányóan mégis flegmán válaszolt.
- Hidd el, hogy én örülök ennek a legjobban.- mondtam miközben elindultunk a Nando's-ba.- De miért nem taxival megyünk?
- Azért mert már lassan 4 órája a seggemen ülök és már kezd fájni. Meg amúgy is Liam azt mondta mikor beszéltünk, hogy nincs messze.- mondta közben szemét égnek emelte. Idő közben oda értünk mert csak egy saroknyira volt. Málykynak volt egy kis táskája amibe bele szoktuk rakni ha olyan helyre megyünk ahová kutyát nem lehet be vinni.
- Hallod vigyázz homlokpuszira meg kérd ki a kaját. Mindjárt jövök.
- Okéé... De hova mész? - kérdezte értetlenül, egyik szemöldökét felvonva.
- Veszek egy térképet, hogy azzal se húzzuk az időt.- válaszom sietősre sikerült.
- Okéé.- azzal kimentem a gyors étteremből és a bazársor felé vettem az irányt. Annyi sok kacatot láttam és mindegyiknél ugyan az. Ebből csinálnak annyi pénzt. A sok turista miatt. Mikor az utolsó árusnál jártam megpillantottam egy London feliratú térképet.
- Azt kérem.- mutattam rá. Vissza siettem Nórihoz és leültem mellé. - Itt van. Nekem nem kértél semmit? - háborodtam fel.
- Nem mondtad mit kérsz.- vonta meg a vállát.
- Oké. Te akartad. Akkor ez az adag sült krumpli az enyém.- jelentettem ki és magam elé húztam a tálat.
- Héé azt én kértem.- duzzogott.
- De te úgy se szereted annyira mint én.- nyafogtam. Olyan jóegyed fejet vágott. Nóri bevágott 8 db csirkeszárnyat, míg én azt a kis adag sült krumplit ettem meg. Ami nekem bőven elég volt.- Na most, hogy megtömted a hasad talán indulhatnánk is.- mondtam és elkezdtem szedelőzködni.
Nóri kitulajdonította a térképet - amit csak úgy megjegyzek egyáltalán nem tud használni - ,egy 10 perc után nagy nehezen de elindultunk. Megint elgondolkoztam azon amit Nórival tegnap beszéltünk. Egyre több kérdés cikázott a fejemben. Vajon, hogy fogja fogadni ha megtudja, hogy még nem vesztettem el? Egyáltalán, hogy mondjam meg neki? Hol és mikor? Ezeken a kissé kétségbeesett de számomra fontos kérdéseken kattogtam. Végül úgy döntöttem, hogy megkérdezzem Nórit megint, hogy mit gondol.
- Szerinted, hogy mondjam el neki? - kérdeztem titokzatosan.
- Mit?
- Tudod amit tegnap beszéltünk.- még mindig kissé titokzatosan beszéltem.
- Jaa. Nem tudom ezt neked kell megoldanod egyedül. De ha adhatok egy tanácsot, hallgass mindig a szívedre.- ez a válasz nagyon, nagyon mélyről jött vagy egy filmből vette. Vagy egyszerűen az agyára megy a Harry okozta űr ami már csak pár perc, óra és újra feltöltődik.
Már vagy két és fél órája úton voltunk amikor megcsörrent a telefonom. Mielőtt felvettem volna, kiáltottam Nórinak, hogy várjon meg, mert vagy három méterrel előttem járt. Rá pillantottam a képernyőre. Liam. Mit akarhat?
- Szia.- köszöntem.
- Szia. Hol vagytok? Már rég itt kénye lennetek! - hallatszott a válasz egy kis kérdéssel meg fűszerezve.
- Őszintén nem tudom. Nórinál van a térkép és nem engedi, hogy hozzá érjek.- mondtam.
- Akkor mondj egy utca nevet hátha az segít betájolni titeket.- utasított.

- Washington Street.
Néma csönd uralkodott pár másodpercig.
- Mond meg Nórtenillának, hogy ügyesen elvezetett titeket London azon legtávolabbi pontjához ami a legmesszebb van a mi házunktól.- mondta fogcsikorgatva.
Az agyvizem az egekbe szállt.
- Köszi most mennem kell. Megfojtom azt a nő személyt. Nem ám az, hogy taxival menjünk ááá dehogy, ő gyalogolni fog mert nincs messze. Erre elvezet minket erre az istenverte helyre.
- Jó azért ne fojtsd meg. Tudod, hogy Hazz-nak szüksége van rá.
- Megpróbálom.- azzal letettem.
- Mi a baj? - kérdezte. Valamit sejthetett mert a beszélgetésben az én részemet hallotta.
- Semmi ahhoz képest, hogy a srácok házától a legtávolabbi ponthoz vezettél minket.- lefagyott. Nem akartam húzni tovább az időt így "munkához" láttam. Bő félóra múlva úton voltunk. Azon agyaltam, hogy mennyire is hiányzik Niall. Kezdett rajtam is kijönni ami Júliáékon. Csak nekem nem pont azzal a céllal. Persze tudtam, hogy nem csak a szexért vannak együtt. Mi még Niall-el nem járunk ott.
3 órával később*
Már azt az utat ami Nóri, feleslegesen végig vezetett megtettük és már csak körülbelül a háromnegyed út van volt hátra. Amikor úgy elkezdett úgy szakadni az eső mintha dézsából öntötték volna.
- Nagyszerű.- mormoltam.
Beültünk a legközelebbi busz megállóba. És csak vártunk és vártunk. A Nap már nagyon az ég alja felé közelített, mikor újra neki álltunk a sétának.
- Elfáradtam hulla vagyok.Vegyél fel a hátadra léci! - könyörgött. Nem mintha én nem lettem volna fáradt de felvettem a hátamra és kb. úgy néztünk ki mint a csövesek. Nóri a hátamon a jobb kezében megpróbálta húzni a bőröndöt, bal kezét a nyakam köré fonta. A vállán a kézi poggyásza és a hátán Mályky akit a hosszú sétálás után újra bele kellett rakni a hátizsákba. Szerintem el is aludt. Az én bal kezemben a bőröndöt húztam a jobban pedig próbáltam Nórit és a térképet tartani. A bal vállam még lógott a kézipoggyászom. Így is haladtunk csak nagyon lassan. Többször meg kellett állni pihenni.
Az utolsó sarkon fordultam be amikor meghallottam Nóri szuszogását. Ezen jót kuncogtam. Meg pillantottam a hatalmas és egyben gyönyörű házat. Minden erőmet megragadva próbáltam gyorsítani de nem ment.
Az ajtó küszöbe előtt álltam. Kinyitottam az ajtót épp indultam volna be amikor megbotlottam és elestem. Az összes cucc rám esett. Remélem azért nem tört el egyik csontom se.
- Naa Brii legyél kicsit óvatosabb, aludni próbálnék.- mordult fel Nóri.
- Meg jöttek! - kiáltotta Louis. Olyan volt mintha ezer ló szaladt volna le a lépcsőn.
- Hála a jó istennek megjöttek.- mondta Zayn aki Nórit próbálta leszedni rólam.
- Mályky-ra vigyázz! A táskában van.- mormogtam fejjel a padlónak.
- Gyere Brigi segítek felállni.- szólalt meg Liam.

- Nem akarok, olyan kényelmes.
- De muszáj.- szólalt meg Niall.
- Niall.- suttogtam.
- Itt vagyok drága.- a szemem meg az egész énem életre kelt. A táskát lelöktem magamról és rohanni kezdtem. Nialler nyakába ugrottam. Kezem a nyaka köré fontam, a lábam dereka köré raktam. Megmarkoltam a pólóját és a könnyek folyni kezdtek az arcomon. Ő a derekam köré fonta kezét, és szorosan magához húzott.
- A többit megoldjátok egyedül? - kérdezte.
- Persze menj csak.- válaszolt Liam. Hangja olyan volt mintha szája mosolyra húzódna. Felvitt a lépcsőn. Be vitt egy szobába, gondolom a vendégszoba lehetett, mert a szaga ismerős volt. Lerakott az ágyra de én nem engedtem el. Magammal húztam.
- Nem engedlek el most már a b*dös életbe se.
- Pedig valahogy aludni kell és ez így elég kényelmetlen lenne számodra.- elmosolyodott. Annyira ébernek éreztem magam, hogy a szemem le se akart csukódni. Lassan közelített felém, ajka hozzá ért az enyémhez. Ez amolyan örülök, hogy újra látlak csók volt.
- Ne menj el kérlek. Maradj itt velem.- könyörögtem. Nem válaszolt csak fel tápászkodott és elindult az ajtó felé. Azt hittem, kimegy rajta de helyette csak lekapcsolta a villanyt amit még akkor kapcsolt fel mikor bejöttünk. Megkönnyebbültem. Befeküdt mellém az ágyba, hátulról megölelt és magához szorított. Ujjainkat össze kulcsolta és boldogan aludtam el.

ui.:Komizzatok minél többen! :)xx

104. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel szinte ki pattantam az ágyból annyira örültem, hogy végre 3 hét után eljött ez a nap. Ez a nap amikor újra látom tökéletes arcukat. Legfőbb képen egy arcra vágytam leginkább. A Niall-ére. Ő volt az a személy akiért a világvégére is elmennék. Most már kimerem jelenteni, hogy teljesen bele habarodtam ebbe a csodálatos emberbe. Nóri ma este kivételesen nyugodtan aludt, és nem rúgott ki az ágyból. Úgy döntöttem ha már én ilyen üdén ébredtem akkor Nórtenilla se húzza a lóbőr sokáig. De most nem volt kedvem leönteni vizel, vagy csak egyszerűen ordítani, hogy ébredjen fel és közben az ágyon ugrálni. Ezért csak szépen, gyengén elkezdtem a vállát rázni, közben emlékeztettem, hogy ébresztő van és hogy ma találkozhat Hazzá-val és a többiekkel. Szerencsére nem kellett egynél többször emlékeztettem, mert rögtön kipattant a szeme kipattant és futott a szekrényéhez - amit még régen vettünk mert Nórinak annyira sok cucca volt már nálam - előkapott valami ruhát és futott a fürdőbe. Mikor én is végeztem reggeli teendőimmel elindultunk a konyhába felé. Muszáj volt valamivel megtömnünk a bendőnket indulás előtt.

- Mikor indul a gépünk? Szerinted a srácok úton vannak London felé? - Nóri hirtelen jött kérdéseitől mindig a frász jön rám. Ez most se volt másképp. Sose fogom megszokni őket.
- Ööömm lássuk csak ha nagyon megerőltetem azokat a parányi agy foszlányokat akkor pontosan kilenckor száll fel a gépünk. Szerintem a fiúk még nincsenek fent hajnali fél hatkor.... bár náluk nem lehet tudni! - válaszom lehet kissé gépiesen szólt. De ha meg ijeszt mindig így beszélek.
- MI AZ, HOGY KILENCKOR? - háborodott fel Nóri - Ez elképesztő nem tudtál volna hamarabbi gépet foglalni?! Szegény Hazz-nak azt ígértem, hogy még reggel ott leszünk.- magyarázott tovább.
- Már megbocsáss de nincs kedvem veled korán reggel vitatkozni. És csak, hogy tisztázzuk nem én foglaltam azokat a kib*szott jegyeket hanem Zayn-ék. Meg amúgy is ha én foglalom a jegyeket nem hiszem, hogy első osztályú jegyeket foghatnánk a kezünkben.- még alig kezdődött el a nap de már az agyamra megy a hülyeségeivel.
- Jól van na. Nem kell rögtön leharapni a fejemet! mondta flegmán. Felálltam elraktam a tányért a mosogatóba és elmentem be csomagolni, mivel én tegnap nem pakoltam be. Mire végeztem az óra 7:55 -öt mutatott. Málykyt még gyorsan levittük sétálni, hogy ő is felkészüljön a nagy útra. Csak ő egy kimondottan állatok számára fent tartott konténerben fog utazni. Mikor felértünk a hosszúra nyúlt sétából, kapkodtuk is a cuccunkat és már rohantunk is a taxihoz amit időközben hívtunk. Nincs messze a repülőtér de ha gyalog megyünk szinte biztos, hogy lekéssük a gépet. Mikor beszálltunk a járgányba rögtön diktáltuk is a címet ami jelen esetben a reptér volt.
- Mindent elzártunk, kikapcsoltunk, bezártunk? - kérdeztem, kissé nehézkesen, mert még levegő után kapkodtam ami a nagy rohanásban elfogyott. Nóri se volt különb.
- Igen mindent megcsináltunk, de várj...- elgondolkozott - ha az áramot kikapcsoltuk akkor ügyebár a hűtőszekrényt is áramtalanítottuk... Akkor nem fognak megromlani az én kicsikéim? - szipogott. Próbált úgy tenni mintha sírna, de persze mind tudtuk, hogy csak szerepjáték. Mindig is szeretett színészkedni.
- Nyugi nem fognak. Apa holnap este indul és holnap után ér haza. Szerintem nem lesz addig semmi baja mert legfőbb ként olyan kaját hagytunk benne amit te nem nagyon szeretsz. Vagyis tartósat.
- Huhh akkor jó.- megkönnyebbülten válaszolt - Ott vagyunk már?
Bólintiottam. Szerencsém volt, hogy sofőr most húzta be a kéziféket. De ahogy Nórit ismerem ezektől a kérdésektől nem szabadulok egy könnyen. Kifizettük a sofőrt és be mentünk. Kerestünk egy megfelelő helyet ahol eltölthetjük azt a bő 15 percet. Elintéztem Málykyt és vissza siettem Nórihoz. Épp a bötönd cipzárjával szórakozott.
- Nagyon felizgultál már? - kérdeztem közben egy mosolyt próbáltam elrejteni. Szúrós pillantást vetett felém. Ezt igennek veszem. Csendben ültünk, épp egy chapuchino ért indultam, volna mikor megszólalt egy női hang, a falhoz rögzített hangszórókból. " A KILENC ÓRÁSI LONDONBA TARTÓ REPÜLŐJÁRATOT TÖRÖLTÜK. AZ ÚJ IDŐPONT TIZENKÉT ÓRA."
- Remek most, hogy a sz*rba fogom megmondani Harry-nek, hogy késünk? - morgolódott.
- Tudod mit írok egy üzenetet mert nem biztos, hogy fel tudják venni a telefont.- mondtam és már a táskámban kutakodtam. Mikor megtaláltam a készülékem rögtön új üzenetet nyitottam és pakolgatni kezdtem a betűket a megfelelő sorrendbe. Végül ez lett belőle: Sziasztok, bocsi de egy-két órt késni fogunk. Miután ezt a sokat mondó kis üzenetet meg írtam, bejelöltem rajta azt a személyt akit legelsőnek kiadott. Jelen esettben Louis-t.
- Mit írtál? - kérdezte Nóri abban a pillanatban, mikor elküldtem az üzit.
- Csak annyit, hogy késni fogunk.- válaszoltam unottan.
Teltek a percek. De annyira lassúnak tűnt. Mindenki nyüzsgött-forgott körülöttünk. Mi csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Nem szóltunk egymáshoz nem volt mit megbeszélnünk. Egyszer csak a nagy némaságban azt vettem észre, hogy Nórtenillának a feje a vállamra bukik. Óvatosan leemeltem a fejét, és elindultam venni egy tejes kávét mert időközben újra elálmosodtam és nem akartam aludni. Miközben ittam a kávét azon gondolkoztam, hogy ebben a pillanatban hány ember lehet a reptér területén. Arra a válaszra jutottam, hogy: sok. Mielőtt elindultam volna a "tábor" helyünkhöz, vettem Nórinak is egy tejes kávét, mert tudtam, hogy nyavalyogni fog, hogy ő nem kapott és hogy én nem gondolok rá ilyen szempontból. Telt múlt az idő. Az óra fél tizenkettőt ütött mikor megcsörrent a telefonom. A kávé - amit még mindig Nórinak tartogattam - majdnem kiesett a kezemből annyira megijedtem. Nem néztem meg ki az csak felvettem.
- Halló? - kezdtem kissé fáradt lenni, csak azt tudnám mitől.
- Szia Brii itt Loui.- a telefon a földet a kávé meg a felsőmet érte, annyira megörültem a hangjának.
- A francba.
- Kellemes köszöntés mit is mondjak.- flegmázott a mi kis répa harcosunk.
- Szia Louis ne haragudj nem arra mondtam. Csak... leöntöttem magam kávéval.- nevetést hallottam a távolból. Aztán leesett a tantusz.- Ki vagyok hangosítva igaz? - kérdeztem duzzogva.
- Ühümm.- Lou se nagyon tudta vissza fogni magát.
- Kösz... szólhattál volna. Ja és srácok. Nem nevet hanem együtt érezz...
- Jó ne haragudj.- szintre egyszerre mondták.
- Okéé... Viccet félretéve miért kerestetek? - kérdeztem.
- Ja csak azért... Mert nem értettük az üzid. Vagyis értettük csak azt nem, hogy miért késtek.- ez a hang...Ez a hang volt az, amire órák hosszán át vártam csak, hogy újra halljam. Pár percbe tellett mire észbe kaptam, hogy most nem szabad elkalandoznia a gondolataimnak.- Itt vagy? - kérdezte. Fogalmam se volt, hogy hanyadjára.
- Igen itt vagyok. Azért mert a kilenc órási gépet törölték és csak tizenkettőkor indul a következő.- azt hittem ez egyértelmű lesz és nem kell elmagyaráznom nekik.
- Ja így már minden világos.- válaszolt Zayn.
- Ti ott vagytok már?
- Igen most fog leszállni a gép, úgyhogy ha nem haragszol mi megyünk.- Liam adta tudatta velem a helyzetet. - Okééé..- búsultam el - Majd találkozunk egy jó kettő, kettő és fél óra múlva. Sziasztok.- majdnem kinyomtam a telefont mikor meg szólalt egy rekedtes hang.
- Várj.- szólt kétségbe esetten Hazza.- Meg mondanád Nórinak, hogy nagyon hiányzik és nagyon nagyon szeretem.
- Persze, és tarts ki hamarosan ott vagyunk.- mondtam megnyugtató hangon.
- Megpróbálok.- ezzel kinyomta a telefon. Meg akartam nézni hány óra de cselekvésemet félbe szakította az az idegesítő női hang. " A LONDONBA TARTÓ UTASOKAT KÉRJÜK KEZDJÉK MEG A BESZÁLLÁST A C TERMINÁLBA. A GÉP TÍZ PERC MÚLVA INDUL!" Ezek szerint legalább 15 percet beszéltem a srácokkal?! Pedig csak 1 percnek tűnt.
- Nóri ébresztő mindjárt indul a gép.- suttogtam a fülébe. Rögtön fel pattant a székből, de egy percre megingott. Megállt egy helyben és mikor vissza nyerte egyensúlyát rögtön szedelőzködni kezdtünk.
- Akkor mire várunk még? - kérdezte. A terminál előtt voltunk, leadtuk a jegyeket. Már a gépre szállás előtt voltunk mikor megtorpantam.
- Biztos felakarok én arra a vasmadárra menni? - mutogattam a gépre. Még nem repültem, és és csak filmekben láttam, hogy hogy is működik az ilyen. Meg talán megjegyeztem pár dolgot Nórtennilla beszámolóiból mint például mikor Egyiptomban járt.
- Igen, gyere már te betoji! - mordult fel még félig kómás barátnőm.
- Nem vagyok betoji.- durcáztam. Nagy levegőt vettem és elindultam.
Elfoglaltuk a helyünket ami természetesen egymás mellé szólt.
- A gép indulásra készen áll kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket.- mondta egy sztyuárdesz unott hangon.
Most én aludtam el de nem álmodtam.


ui.: Sziasztok. Tényleg nagyon sajnáljuk, hogy az elmúlt hat napban nem volt fejezet de most be pótoljuk és rögtön kettővel is jelentkezünk.:) És ahogy ígértük hosszabbak is a fejezetek. Kommizzatok mert nagyon fontos lenne.
ui2.: A második fejezet pár percen belül kint lesz! :)xx
                                                                                                                                          Nóri&Brigi   

103.fejezet

Nóri szemszöge*

Eleinte megrémített a messzeség, de az utazás időpontjához közeledve, úgy éreztem, hogy a távolság kezd megszűnni  annak ellenére, hogy egy lépést sem tettem előre.

Következő alkalommal Brii a gép elé kényszerített,  hogy Hazza-val beszélgessek, akkor is ha nem akarok beszélni róla. Se a címlapdolgot,  se a "durcázásomat" nem akartam megbeszélni. Ezen egy darabig rágódtam aztán hagytam a fenébe. Nem töröm le magam. Nem akarok megint depis lenni. Elegem van abból, hogy szótlanul punnyadgyak a szobában és a bajokon gondolkodjak. Hiszen, annyi jó dolog történt velem. És még csak észre sem vettem. A bajok ködös, szürke felhői elködösítették az agyamat. De most átlátok rajtuk, mert van akaratom. Van elég akarat bennem hogy áttörjek rajtuk. És most boldog vagyok. Nem is tervezek más fajta érzések beengedni az így is zsúfolt fejembe. Nekem így jó, és ha ez tetszik a srácoknak is - legfőképp Hazza-nak - akkor így maradok ameddig csak lehet.

- Már csak 3 nap. - lelkendeztem egy váratlan pillanatban.

- Csak? - kérdezett vissza Harry ironikusan.

- Ja, ahhoz képest amennyi volt.... - adtam felvilágosítást Ő Göndörségének.

- Nem vitatkozom veled. De most már azt hiszem megyek. Megpróbálok aludni. - halkan kuncogtam. Ezt nem tudom megunni.

- Sok sikert. - megpróbáltam lenyelni a nevetést. Szegény tényleg "szenvedett"...ha ez lehetséges. Azt nem tagadom, hogy hiányzik, de nem szeretném az orrára kötni. Elég ha a saját kis belső hangja megy az idegeire. Nem hiányzik, hogy az én hangom is idegesítse. A végén kénytelenek bedugni a fülét közben. Azt pedig nem szeretném, mert különösen élvezi amikor megdicsérem....

- Kösz. Látom élvezed.

- Nem, nem, dehogy is! - nem bírtam tovább és hátravetett fejjel kacagni kezdtem.

- Na jó. Most már tényleg megyek.

- Jól van. - a nevetés a torkomon akadt és újra felegyenesedtem. Nagyot sóhajtottam és az egér felé nyúltam.

- Várj! - kiáltott rám, és mielőtt észbe kaptam már engedelmeskedtem neki. - Mikor jöttök? - hülye, gondoltam magamba.

- 3 nap múlva. - lassan beszéltem hátha sikerül felfognia.

- Nem úgy. Este vagy reggel? Hány órakor?

- Szerintem....dél környékén.

- Reggel gyertek!

- Nyugi van! - olyan hirtelen pattant fel a székéről mintha azt mondtam volna neki hogy macskaborotválást vállalok feketén.

- Nem, nincs! Gyertek olyan hamar amennyire csak tudtok! Megdöglök, érted? Megdöglök! - a levegő a tüdőmbe szorult és bambán bámultam ahogy kifordul magából.

- Brigi! - kiáltottam mozdulatlanul, amint észbe kaptam. - Brigi!

- Mi van? - rontott be az ajtón.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, de már teljesen kivagyok. De beszéljétek meg nyugodtan én megyek. - újra normális lett. Brigi csak nézett, majd integetett.

- Szia! -nyögtem ki nagy nehezen, azzal egy sajnálom-mosollyal eltűnt.

- Ez mi volt? - kérdezte Brigi néhány másodperc elteltével.

- Hamarabb kell mennünk! - kellett egy kis idő mire a meglepettség hagyott gondolkozni, és amikor rájöttem, hogy pontosan mi is a baja Harry-nek, én is kiakadva ugrottam fel és fogtam közre Brigit a vállánál.

- Mikor hamarabb? Ők is csak szombat reggel érnek oda.

- Akkor mi is reggel megyünk!

- Mi bajotok van?

- Baszhatnékom van! - teljes komolysággal az arcomon beszéltem vele. Nem kergetem a nyilvánvalót.

- Szent májkrém! - mondta elképedve. Kellett egy perc mire felfogta és kacagva rogyott a földre.

- Reggel megyünk! - mondtam parancsolóan és otthagytam Brigit a padlón.

Kimentem a konyhába. Előszedtem a májkrémet, egy szelet kenyeret, és egy kés segítségével szendvicset varázsoltam belőle. Brii csupasz talpának csattogása hallatszott a hátam mögül.

- Ha gondolod kereshetünk valakit. - tette a kezét a hátulról vállamra.

- Fogd be. - mondtam és nagyot haraptam a szenyámba.

- Miért szendvicset eszel? - kérdőn fordultam vele szembe, miután a kenyeret visszagyömöszöltem a kenyértartóba. - Azt hittem a banánt szereted! - megint kacagott, és ismét a földön végezte.

Hidegen bámultam egy darabig, majd a szoba felé indultam és előszedtem a bőröndömet. Bedobáltam azt a néhány ruhadarabot amit a napokban mosott ki Brigi, mert én nem tudtam, hogy hogy működik a mosógép.

- Ennyire azért nem kell sietni. - szólalt meg egy váratlan pillanatban Brii az ajtófélfát támasztva.

- Húzz el.

- Oké. - azzal eltűnt.

Gyanúsan könnyű volt lekoptatni. De nem érdekelt. Tudtam, hogy ez valószínűleg azért van így, mert már kiélte magát. És mert sikerűt bosszút állnia.

Másnap csak az xbox-ot nyomkodtam. A Crysis 3-mal játszottam, amit nem régen szereztünk be a Play IT-n. De az idő így sem telt elég gyorsan. És most, hogy én is éreztem azt amit Harry, sokkal rosszabb volt. Este Brigi beszélt Niall-el. Aztán Brigi elment és a helyére ültem. Egy teljes órán át dumáltunk Niall-el, aztán kimentem a konyhába és azt hittem, csak álmodok.

Az asztal dugig volt kajával. Azonnal betámadtam, de Brigi miatt csak kétlépésnyire jutottam.

- Nem eheted meg!

- Miért?- durcáskodtam, mint egy 4 éves.

- Mert ez nem a tied. Vagyis a tied, de még nem eheted meg.

- Akkor minek vetted?

- Hogy legyen.

- A kaja arra való, hogy megtöltsem vele a hasam.

- De ami volt felzabáltad. Kifosztottad a hűtőt.

- Ez nem igaz.

- Te is tudod, hogy így van.

- Csak egyet. - könyörögtem és a durcázás helyét a könyörgés vette át.

- Nem! Most feltöltöm a hűtőt, te pedig békén hagyod.

- Szóval,  maradjak éhen. - újra morcosan ráncoltam a szemöldökömet. Brigi elállt előlem és elkezdett bepakolni a hűtőbe. Aztán megfogalmazódott bennem egy kérdés a rengeteg ennivaló láttán. - Minek vettél ennyi kaját, ha már csak holnap leszünk itthon?

- Nem hiszem,hogy túl sok marad belőle, mert azokat vettem amiket szeretsz. És ha nem azokat veszem, akkor is felzabálod. A többi meg tartós kaja. Ha apa hazajön, lesz mit ennie. - magyarázta pakolás közben.

- Apukád nem bír engem.

- De igen. Csak azt nem szereti, hogy felzabálsz mindent.

Megvontam a vállam és bevonultam a fürdőbe. Hosszan engedtem magamra a vizet. Még a holnapi napot talán kibírom. Aztán reggel elhagyhatom ezt a tetves országot. Egyszerűen utálom a kis nyomorék, csóró földdarabot.

Azon gondolkoztam tovább, hogy miért utálom ennyire Magyarországot, és miért szeretem annyira Angliát. Majd vissza vánszorogtam a szobába és elsüllyedtem a matracba. Három órakor még a plafont néztem. Teljesen bezsongtam az utazástól. El kell terelnem a figyelmemet. Brigi szuszogását kezdtem el számolni, hátha az olyan unalmas, hogy elalszok. De ez sem jött be. Bedugtam a fülembe a füllhallgatomat és elindítottam a zenét. Nem hatott olyan hamar mint szokott, de végül bevált.

Soha többet nem megyek ki a konyhába amikor Brigi főz... Leordította fejemet, mert megmertem kóstolni a főztjét, mielőtt elkészült volna. Akkora hisztit csapott, hogy csak néztem és azon gondolkoztam, hogy az ufók mikor rabolhatták el. Biztos akkor amikor nem figyeltem. Lehet hogy nem mondta, de nyilvánvalóan megbolondult. A céltól - jelen esetben az utazástól - mindössze néhány lépés választotta el.

Életemben nem játszottam ennyit. Már meguntam és lementem Májky-val sétálni, hogy Brii nyugodtan főzőcskézhessen. De ez sem terelte el a figyelmemet. Egy fél óra múlva Brigit idegesítettem.

- Kész vagy már? - nyavalyogtam, miután megtiltotta, hogy a széken ücsörgésen kívül bármit csináljak.

- Pár perc. - jelentette ki. - Menjél játszani.

- Már meguntam. - mondtam. - Ez most tök olyan volt, mintha az anyám lennél.

- Ja. Csakhogy nekem normális gyerekem lesz.

- Akkor keress egy olyan pasit a kettőtök agyával rendelkezik. Mert Niall sem sokkal okosabb, mint te. És ha csak a pasi okos kettőtök közül, még nem 100% hogy okos gyereked lesz.

- Haha! Nagyon vicces vagy.

- Te mikor akarsz lefeküdni Niall-el? - elszégyellte magát és alaposan megrágta a választ. Talán lehettem volna egy kicsit óvatosabb...talán.

- Magánügy.

- Neked nincsenek magánügyeid.- mutattam rá, miközben Brigi kezét bámultam ahogy körbe-körbe jár az edény fölött egy fakanállal.

- Ez az egyik dolog amiről le kell mondanom, ha veled barátkozok.

- Tusi!

- Nem tusi, hanem tusé.

- Köss belém. Nem hogy örülnél annak hogy megdicsértelek.

Egész finomra sikerült a kajája. Evés közben is beszélgettünk, hogy még csak véletlen se jusson eszünkbe a holnap reggel.

- Mióta tudsz főzni?

- Amióta van internet.

- Tus.... Hagyjuk.

- Gondolkoztam.

- Min?

- Most akartam mondani.

- Az mindegy, csak kezd el.

- Igazad van.

- Mint mindig.... De mibe van igazam?

- Niall-el kapcsolatban. Van egy olyan érzésem, hogy megbízhatok benne, és talán....a virágomra is vigyázna.

- A midre?- nem igaz hogy nem tud az én nyelvemen beszélni...

- Hát tudod...a virágomra.

- Hallottam. De mi az?

- Hát tudod...Az ami a lányoknak van. Az amire a nagy többség vigyáz.

- Jaaaaa....Még mindig nem tudom. Magyarázd el normálisan.

- A szüzességem!!!A szüzességemről beszélek!

- Jó, oké! Az igaz, hogy nem veszem hasznát a fejemnek, de ha leharapod akkor még ennél is szarabbul fogok kinézni.

- Bocs, csak már nagyon ideges vagyok. A holnapi nap miatt...meg amiatt, hogy nem tudom, hogy közöljem ezt Niall-el.

-Csak mond meg neki. Mi lehet legrosszabb? Max nemet mond. De azt is csak azért mert beszari. - nagyot sóhajtott és a tányérjába meredt....

Ui.: Szeretnénk ha erre a részre - és a következő néhány fejezetre - legalább 2 komment érkezne! :)Xx