49. fejezet

Brigi szemszöge*

Mindent lerendeztünk a rendőrségen. Angela-nak alá kellett írnia néhány papírt. Ami ránk maradt, ugyanis Nóri sietősen távozott. Teljesen felháborított a viselkedése, noha, a lelkem mélyen tudtam miért rohant el. Harry miatt, a fejemet adtam volna rá. De aztán eszembe jutott, hogy ha Harry után megy értesít minket róla. Felhívtam. Nem vette fel, így hát Angela és a srácok is megpróbálták utol érni. De hiába. Nem volt hajlandó felvenni. Elkezdtük keresni, és lassan rá kellett ébrednünk, hogy minden erőlködésünk hiába való. Folyamatosan hívogattam. Egyszer szerencsém volt és méltóztatott felvenni a mobilját, amit elvileg nem arra kellene használnia, hogy a zsebét tömje meg vele. De hát...mit tehet az ember. Ez Nóri. Makacs, önfejű, tudálékos, akaratos és ha valamit egyszer a fejébe vesz, arról még a Jó Isten se tudja lebeszélni. Tudta, ha felveszi olyan szidást kap amilyenbe nem sűrűn van része. Gyanítom, hogy ez is közre játszott.

- Haló? - épp a házunk előtti parkolóban álltunk és vártunk hátha megjelenik nálunk. De nem így hát újra hívtam.

- Nóri! Mi a sz*romért nem vetted fel azt a k*rva telefont? - ordítottam.

- Nyugi! El voltam foglalva.

- Mégis mivel? És egyáltalán hol a francba vagy? Tűvé tettük az egész várost!

- Londonban.- a pulzusom az eget verte.

- Londonba? Mi van? Mit keresel te ott? És, hogy kerültél oda? Utána mentél?

- Igen. Harry-t. Repülővel és igen. Minden kérdésedre megkaptad a választ?

- Mit csinálsz? Hol alszol? Megtaláltad? - egyáltalán nem végeztem.
- Az, hogy mit csinálok....legyen az én dolgom. A srácok lakásában szunyálok és igen, megtaláltam.
- Azt ne mond, hogy...- nem fejeztem be. Kellemetlennek éreztem volna kimondani...
- De. És egyáltalán nem bántam meg. Boldog vagyok és kész!
- Akkor én is! De legközelebb szólj! Angela halálra aggódja magát miattad.- amint ki mondta "Boldog vagyok...." teljesen más oldalról láttam a dolgokat. Megváltozott a nézőpontom, a véleményem és hirtelen újraértékeltem és megértettem mindent.
- Mond meg neki, hogy sajnálom.
- Úgy lesz. Lefogadom, most is ott fekszel mellette.
- Ahan.
- Akkor nem zavarok. Ömmm.....majd még hívlak.
- Ok. Cső.
Leraktam a telefont. Nem éreztem szükségét a további magyarázásnak. Egyébként sem ért rá... "Boldog vagyok... Boldog vagyok... Boldog vagyok...". Újra és újra lejátszódott bennem a hang ami ezt mondta. Hang aminek Nóri volt a tulajdonosa.
Visszasüllyesztettem a telefont a táskám aljára és visszasétáltam a kocsihoz. Telefonálás közben, magam sem tudom, hogy hogyan, elkeveredtem a srácoktól.
- Megint eltűnt...és megint megtaláltam.- kezdtem - Londonban van.
- Ha hazajön életfogytiglani szobafogságot kap! - durrogott Angela.
- Ang! Tudod, hogy úgysem fog otthon maradni.- nyugtató hangon mondtam, mégis azt láttam, hogy Angela rettentő mérges lesz.
- Na jah! - szóval tőle örökölte Nóri, morfondíroztam.
- Hogy lehetsz ilyen nyugodt? - förmedt rám Zayn.
- Hidd el! Jobb helyen nem is lehetne.
- Te meg miről beszélsz? - Zayn-nek sem szóltam, úgy ahogy senkinek sem.

- Most azonnal induljunk el! Vissza kell hoznunk őket! - Liam be szált a kocsiba, bedugta a kulcsot a gyújtást adott és indított.

Valahogy amióta megtörtént a baj, Liam lehangoltabb lett. Nóri mindig megnevettette és most, hogy nem volt itt a mosoly csak néha néha bukkant fel az arcán. Kikanyarodott a parkolóból és Angela irányításával eljutottunk a reptérig. A repülőre már nem jött velünk Nóri anyuja. Nem tartotta szükségesnek. Felszállás előtt felhívtam anyut, majd kikapcsoltam a telefont. A fiúkat természetesen felismerték. Kellemetlenül éreztem magam amiért ott lábatlankodok. A rajongók szinte a nyakukba másztak és kényelmetlen volt, hogy miattam nem tudnak elég közel férkőzni a srácokhoz.

48. fejezet

Nóri szemszöge*

Harry nem moccant mellőlem és úgy éreztem, hogy soha nem is fog. Amikor kinyitottam a szemem, még mindig ugyanabban a testhelyzetben feküdt. A takaró feljebb volt húzva rajta, de csak azért mert az én felsőtestemet célszerű volt elrejteni. Kedvesen mosolygott rám, a szeme szinte izzott a benne lévő rengeteg szeretettől.
- Nem haragszol? - kérdezte mire megráztam a fejem és feljebb ült. Én is feljebb másztam és a takarót is húztam magammal.
- Annyira jó ez a csend. Most legalább a fejemben is csend van.- mondtam és a fejemet visszahajtottam a vállára.
- Nem hinném, hogy sokáig fog tartani.
- Szerintem se. A srácok mindjárt itt lesznek.
- Hasznosan is eltölthetnék a hátralévő időnket.- huncut mosolya újra felvillant és újra megcsókolt. Újra és újra és újra.... Soha nem volt elég. Kezdtem olyan lenni mint egy alkoholista. Csak nekem éppenséggel nem az ital letételével akadtak gondok.
A lábamat átraktam az övéi fölött, ezzel fölé kerekedve. A derekamat szorosan két keze közzé fogta, és mereven tartotta. Egyszer csak nyikorgást hallottam a jobb oldalról. Az ajtó lassan kinyílt és egy csodálkozó Louis állt benne. Hazza és én abban a percben kővé dermedtünk.
- Oops! - mondta Lou és becsukta az ajtót.
- Megjöttek. Pompás.- mondtam ironikusan.
- Se baj! Majd bepótoljuk! - kacsintott.
20 perc múlva a nadrágomba próbáltam beleszuszakolni magam. Na nem mintha olyan sokat kellett volna erőlködnöm. Csakhogy még mindig fáradt voltam.A nadrágot is úgy sikerült magamra húznom, hogy legurultam az ágyról, négykézláb elvánszorogtam a fotelig, ahová a nadrágomat hajítottuk, és visszamásztam vele az ágyba. Még 5 percig mozdulatlanul feküdtem és a plafont bámultam.
- Látom nagyon szenvedsz. Segítsek? - kérdezte Hazza miközben a haját igazgatta.
- Nem kösz.- nyögtem.
- Ennyire lefárasztottalak? - a lábam lelógott az ágyról. Azt már nem volt erőm magam után felhúzni az ágyra. Elvette a nadrágot és felhúzta mozdulatlan testem alsó végtagjaira.- Mégis szükséged van a segítségemre, ahogy elnézem.- elnevette magát.
- Jah, lehetséges.
- Na gyere! Nagyra nőt szexi csecsemő! - felállított, a karomat átlökte a vállai fölött. A nyakában csimpaszkodtam és felhúzta a nadrágomat. Elég furcsán nézett ki. Főleg amikor a sliccemet kellett volna felhúzni.
- Hagyd. Megpróbálkozok vele.- mondtam. A karomat lehámoztam Harry tarkójáról és amint elengedtem, hátraborultam. Egyenesen a takaró kupac mélyére. Megpróbálkoztam az aprócska cipzár felhúzásával és meglepő módon sikerült. De ennél többre nem tellett.
Így ment el 20 perc nadrágomra. Csakhogy akadt némi probléma... Egy nadrágban és melltartóban hevertem hullafáradtan az ágyban, ami egyre csak az súgta:" Gyere Nóri, feküdj le! Puha és hívogatóan meleg vagyok!".
- Ezt, hogy adjam rád? - kérdezte Hazza és megpróbált rájönni, hogy hogy is van a felsőm. Nem esett le neki egy könnyen, hogy is van, de amikor sikerült a "nagy" áttörés felültetett és letérdelt az ágy elé. A fejemre húzta a felsőt és újra belegabalyodott. Levette rólam majd megpróbálta újra kibogozni.
- Ahh! Ez nem igaz! Szerintem így is jól nézel ki! Minek ez a vacak? - feladta.
- Mert, csak "kicsit" néznének hülyének az emberek egy szál semmibe. Add ide, Majom! - elvettem a felsőt. Egyik kezemmel megfogtam Hazza állát, magamhoz húztam és megpusziltam az ajkát. Ráztam kettőt a toppon és belebújtam.
- Hogy erre nem jöttem rá! - a homlokára csapott és felállt.- Menjünk mielőtt mind becsődülnek. Herótom van attól, ha a szobámban mászkál valaki.
- Oké. Majd legközelebb kint maradok.- védekezően magam elé emeltem a kezemet. Amikor kikerültem Hazza-t elkapta az egyik csuklómat, az ujjainkat összefonta és együtt mentünk ki az ajtón, végig a folyosón és le a lépcsőn. A lépcsőn lefelé menet Brigi haragos arccal elviharzott mellettem. Először azt hittem engem fog majd leszidni. De nem. Egyszerű csak elhúzott mellettem. Mintha észre se vett volna.

47. fejezet

Nóri szemszöge*

Két órával később, ott feküdtem és figyeltem ahogy a mellkasa fel-alá mozog minden egyes lélegzetvételnél. Nem tudtam betelni a látvánnyal. De néha-néha mégis csak lehunytam a szemem és mélyen magamba szívtam illatának minden egy morzsáját, mert féltem, hogy újra elvesztem. 4 nap. 4 napig nem bújhattam hozzá és most, hogy itt fekszek mellette, a fejemet a vállára hajtom, és a tenyerem alatt ott dobog a szíve, leírhatatlan érzést nyújt. Nem tudom elmondani, hogy milyen érzés. Talán ahhoz hasonlíthatnám amikor valaki egy hónapig nem eszik csokit és amikor újra beleharaphat egy jókora táblás csokoládéba a nyál összefut a szájában. És most jött a hátbavágás amitől a csoki kirepült a számból. A telefonom ezredjére szólalt meg, de egyszer sem vettem fel. Elfoglalt voltam...
- Vedd fel.- mondta Harry. Eddig teljesen megvoltam győződve arról, hogy alszik. A szeme csukva volt. Nem vettem fel. Mély lélegzettet vett és újra rám parancsolt.- Vedd fel! Az agyamra megy!
- Oké. De ha most felveszem meghalok.- érte nyúltam a telefonért.- Brigi az. Tuti, hogy megöl!
- Nem lesz semmi bajod. Több ezer kilométerre vagy tőle.
- De ha utánam jön megöl. Nem is beszélve anyuról.- nyavalyogtam. A telefon elhallgatott.
- Egyszer úgyis beszélned kell velük. Hidd el nem lesz semmi baj! - szorosan magához ölelt és megpuszilta a fejem búbját.- Ha újra csörögni kezd, vedd fel és hangosítsd ki.
- Jól van.- feljebb kúsztam és megcsókoltam alsó ajkának ívét.

Tökéletesen sima volt, mintha lecsiszolták volna. A mobilom újra hangos csörgésbe kezdett. Felvettem, kihangosítottam és Harry meztelen hasára raktam. A takaró csak deréktól lefelé takarta.
- Haló? - kezdtem félénken. Harry megrázta a fejét, hogy nem lesz semmi baj és a hajamat kezdte simogatni.
- Nóri! Mi a sz*romért nem vetted fel azt a k*rva telefont? - ordította Brigi.
- Nyugi! El voltam foglalva.
- Mégis mivel? És egyáltalán hol a francban vagy? Tűvé tettük az egész várost!
- Londonban.- hallattam egy egyszerű, mégis a lehető legrosszabb választ.
- Londonba? Mi van? Mit keresel te ott? És, hogy kerültél oda? Utána mentél?
- Igen. Harry-t. Repülővel és igen. Minden kérdésedre megkaptad a választ?
- Mit csinálsz? Hol alszol? Megtaláltad? - tehát nem. Egymás után törtek elő belőle a kérdések és mindre egyszerre akart választ kapni.
- Az hogy mit csinálok....legyen az én dolgom. A srácok lakásában szunyálok és igen, megtaláltam.
- Azt ne mond, hogy...- nem fejezted be. Nem akarta kimondani a szex szót. Az túl egyértelmű lett volna. És nem lettünk volna hívek önmagunkhoz ha teljes, értelmes mondatokat mondunk.
- De. És egyáltalán nem bántam meg. Boldog vagyok és kész!
- Akkor én is! De legközelebb szólj! Angela halálra aggódja magát miattad.- Brigi hangja megértővé vált. Meglepett.
- Mond meg neki, hogy sajnálom.
- Úgy lesz. Lefogadom, most is ott fekszel mellette.
- Ahan.
- Akkor nem zavarok. Ömmm.....majd még hívlak.
- Ok. Cső.
Leraktam a telefont és mély levegőt vettem. Harry arcát fürkésztem szüntelenül.
- Mit nézel annyira, Manó? - kérdezte. Kacér mosolya visszatért és ennek elmondhatatlanul örültem.
- Semmit....csak azt figyeltem, vagyis próbáltam rájönni, hogy miért nem tudnék nélküled élni.- elgondolkoztam.
- Szeretlek! - elnevette magát és megcsókolta az ajkamat.
- Szeretlek! - súgtam és lehunytam a szemem. Elaludtam, és csak este 6 óra fele ébredtem fel újra.

46. fejezet

Nóri szemszöge*

És most hogyan tovább? Itt vagyok Londonba. De hogyan találom majd meg Harry-t ebben a hatalmas városban? És mi van ha sötétedésig nem találom meg? Hol fogok aludni? Hogy te mekkora marha vagy! - ordította a fejemben egy hang. Gyorsan elhessegettem. Nem szerettem ha a hang ott motoszkál bennem. Különösen azt nem amikor igaza van. Talán elkezdek kérdezősködni. Valaki csak tudja merre találom. Mély levegőt vettem, a fülhallgatót kihúztam a fülemből és a nyakamba raktam. Amikor felálltam feltűnt, hogy az eddig mögöttem ücsörgő srác is feláll. A szemem sarkából láttam, ahogy felém fordul és megmerevedik. Erre én is azonnal rá emeltem a tekintetemet és pontosan úgy ahogy Ő, kővé dermedtem. Mit keres itt? Már régen Londonban van, akkor miért ül még mindig itt. Hitetlenkedve rázni kezdtem a fejem. Megkerültem a köztünk lévő székeket és lassan odasétáltam hozzá. Szembe álltam vele és a szemét figyeltem hátha ki tudok "olvasni" belőle valamiféle érzelmet.
- Szia! - mondtam gépiesen.
- Szia! - mondta egy hosszú másodperc múlva mire a nyakába omlottam.
- Harry! Annyira...- zokogni kezdtem és csak a zokogásomra fogta át a derekamat. Előtte eszébe sem jutott átölelni. Az arcomat a vállába temettem.
- Sejtem mit akarsz mondani! - hosszú karja két, vaskos kígyóként tekeredett egyre szorosabban a derekamra.
- Harry én...annyira sajnálom. Az egész az én hibám. Ha nem...
- Fejezd be! - szakított félbe. Eltolt magától és letörölte az arcomról az érzéseim nedves megnyilvánulását.
- De mit?

- Nem a te hibád! Gyere! - elvezetett a kijárat felé majd egyenesen egy zöld fűvel borított parkba irányított. Leültünk egy padra majd folytatta.- Tudom, hogy eljátszottam a bizalmadat és rémesen érzem magam miatta. Esküszöm a macskám életére, hogy szándékosan soha nem csinálnék ilyet. Nem tudom  mi volt az, és nem is akarom.
- Egy: nagyon jól tudom, hogy mi történt. Kettő: túl reagáltam úgy, ahogy mindent. És három: sokkal jobban kellett volna bíznom benned.- magyaráztam.- De miért jöttél el?
- Távol akartam tartani magam tőled. És, hogy őszinte legyek ennél nehezebb dolgom még soha nem volt.
- Miért akartál távol lenni tőlem? Amúgy, azt sejthetted volna, hogy nem könnyű távol maradni tőlem. Nem foglak csak úgy elengedni!
- Nem azért volt nehéz. Hanem mert rettenetesen vonzasz magadhoz. Azért ültem a reptéren mert megfordult a fejemben, hogy visszamegyek hozzád. De végül is ha nem vagy ott akkor soha többé nem láttalak volna és akkor soha többé nem veszek levegőt. Olyan vagy mint az oxigén ami életben tart. És nem mentem volna vissza mert nem akartam volna ártani neked még akkor sem, ha ez az életembe kerül.- megfogta a kezemet és végig simította. Az ujjai játékosan cikáztak a enyémek között, mint az nap amikor megszívattak minket Brigiék.
- Ez eddig eszembe se jutott.
- Nagyszerű! - felugrott és megfogta a kezemet, hogy engem is magával vigyen.- Most, hogy mindent megbeszéltünk, menjünk haza.
- Haza haza vagyok hozzátok haza? - igen, tudom. Nem túl értelmes. Ez olyan.... "nórifélemagyarázós" módszer.

 - Hozzánk haza.- mondta majd én is felálltam.
Fogtunk egy taxit ami egyenes elvitt Harry és a fiúk közös házához. Azt hiszem Hazza "banda laknak" hívta. Elmentünk a London Eye mellett, a Tower Bridge-en keresztül majd le kanyarodtunk a Big Ben-nél. Minden egyes alkalommal majd kibuktam a kocsi ablakán. Mind olyan hatalmas, látványos és gyönyörű volt. A "banda lak" egy hatalmas nappalival fogadott. Abból nyílt a konyha, benne egy jókora hűtővel. Egy csigalépcső vezetett felfelé. Harry sebes léptekkel vonszolt fel rajta.
- Gyere!
- Jövök már! Csak tudod én nem vagyok képes ilyen hamar felgyógyulni. Lassíts egy kicsit! - megállt, visszafordult és összevonta a szemöldökét. Elgondolkozott.
- Értem én. Ezen könnyen segíthetünk! - odalépett hozzám, lehajolt és már tudtam mi következik. Tovább rohant velem a karjaiban. Végig kacarásztam.- Ez Liam szobája.- az ajtó nem volt kilincsre csukva így könnyedén berúgta az ajtót. A kezét nem használta mert azt éppen lefoglalta egy 50kg-os felesleg.- Ez Niall-é.- rúgta be a következő ajtót. Ahogy elnéztem egy sem volt kilincsre csukva.- Ez csak egy jelentéktelen fürdőszoba. Csak Liam és Niall használja. Ez a Louis szobája. Kupleráj, mi más? És a tesód vacka. Ide szokta hozni a jó csajokat.- kacsintott egyet.
- Szóval Perrie-ből több is van?- kérdeztem.
- És ismét egy fürdő. Louis és én vagyunk a birtokosai. Ez pedig Zayn fürdőszobája. Neki kellett egy saját mert senki nem tud megmaradni mellette. Egy óra hossza mire a haját megcsinálja. És mindenütt haj zselé! - ahogy kinyílt az ajtó 150 tubus haj zselé sorakozott a polcon, ha nem több.- Utoljára hagytam a legjobbat. Ez az enyém.
- Ide hozod a jó nőket? - kérdeztem gúnyosan.
- Aha. Mondhatni.- elnevette magát. Mint az összes többivel, ezzel az ajtóval is kegyetlenül bánt. Csakhogy most be is mentünk rajta. Lefektetett az ágyra és fölém hajolt.
- Akkor engem miért hoztál ide?
- Mert nálad jobb nincs! - ajkaimba harapott és zihálva lélegezett. Nem ellenálltam mégis fájdalmas képpel húzódott hátrébb.
- Mi történt? - felült és én is párhuzamban mozdultam vele. A pólóját markoltam és magamhoz húztam, csakhogy ellenállt. Enyhítettem a szorításomon és most már csak gyengédem a mellkasára raktam a kezem.
- Nem tehetem. Nem akarom, hogy bajod essen.
- De engem meg nem érdekel a testi épségem.- átfogtam a nyakát és az ölébe húzódtam. A biztonság kedvéért a lábamat is a dereka köré fontam. Soha többé nem eresztem. Újra megcsókoltam alsó ajka ívét de elhúzta a fejét.
- Értsd meg, hogy nem lehet. Nem akarom, hogy újra csalódj bennem.
- De nem fogok. Bízom benned! Kérlek Harry!
- Nagy hibát követsz el! - mondta és hátradöntött. Csókja közben éreztem a kacér mosolyt az arcán.

45. fejezet

Nóri szemszöge*

Brigiék értetlenül álltak hirtelen távozásom előtt.
- Srácok! Léci intézzetek el mindent! Most el kell mennem! - nem álltam meg. Lelassítottam, elhadartam a mondani valóm és tovább rohantam.
- Nóri! Kislányom! Állj meg! - kiáltott utánam anyu.
- Nem hagyhatsz csak úgy itt! - Briginek sem tetszett az ötlet de egy percig se törődtem vele.
- Mennem kell! Bocs! Majd mindent elmagyarázok! - intettem és kikanyarodtam a hosszú, hófehér folyosóról.
A fiúk kocsija a bejárattól nem messze parkolt. Bár jogsi nélkül, beszálltam és amikor rá akartam adni a gyújtást rájöttem, hogy szükségem lenne egy kulcsra. Kiszálltam, az ajtót olyan erővel vágtam be, hogy az üveg beleremegett. Idegesen a hajamba túrtam. Nem tudtam mit tegyek. Abban sem voltam biztos, hogy itt van még. Talán már régen elhagyta az országot. Talán már soha nem lesz az enyém. És talán ez lesz a vége az álomnak ami majdnem két hétig tartott. Sürgősen járműhöz kellett jutnom, hogy a "talánok" eltűnjenek a mondataimból. Még akkor is ha tragikus módon. Nem is tudom, hogy mit képzeltem. Rohanni kezdtem a reptér felé. Az lett volna a csoda ha időben odaérek. De most az egyszer szerencsém volt. A volt pasim hajtott el mellettem. Egy hatalmas méretű Range Rover-t kapott 19. születésnapjára.
- Hali! Hova rohansz? Elvigyelek? - kérdezte Zack majd leállt az útszélére és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót.
- Ja. Kösz! Örök hála! - mondtam és lihegve bemásztam mellé.
- Merre?
- A reptérre. A lehető leggyorsabban, léci!

- Mi van ott? Ja! És mielőtt elfelejtem, láttalak az újságban. Valami Harry-vel.- hitetlenkedve rázta a fejét.
- Aha, értem. Most miatta megyek a reptérre.
-Ilyen gyorsan leváltottál? - kérdezte, igazából megértettem, hogy miért kételkedett benne. Harry érkezése előtt három héttel szakítottam vele. Egyrészt mert csak azért jártam vele mert izmos és jóképű. Másrészt meg, csak magával és a külsejével törődött.
- Ja.- nem túl kreatív válaszom meghökkentette és csúfondárosan mosolyogott.
- De mit kerestél erre? A város másik végén laktok.- faggatózott.
- Kemény két napig a sitten voltam. Aztán valami ismeretlen ember, aki határozottan megtiltotta, hogy kiadják a nevét és hollétét, kifizette az óvadékot.
- Semmit sem változtál! - elnevette magát.
- Nem hinném, hogy az ember túl sokat változik egy hónap alatt. De siess léci!
- Mit csinált az a srác, hogy úgy oda vagy érte? Én sokkal jobban nézek ki nála! - hátrahőkölt.
- Ezt már egyszer megbeszéltük! Tudod, haverok! - emlékeztettem. A szokásos "legyünkbarátok" dumával ráztam le.
- Megjöttünk.
- Imádlak! - kiáltottam majd megpusziltam az arcát, hogy enyhítsem a fájdalmát.
- Én akkor is jobban nézek ki nála! - utánam kiabált, úgy ahogy ma minden ember.
Bevágtam magam mögött a böhöm autó ajtaját és elszaladtam a bejárat irányába. Türelmetlenül álltam az ajtó előtt, hogy szétnyíljon. Amint megtette nekiütköztem egy öreg, kopasz férfinak. Elnézést sem kértem. Csak kikerültem és tovább rohantam. Az információs pultnál hosszú sor kígyózott.  Mindennek és mindenkinek elébe vágva szegeztem a pult mögött ülő férfinak kérdésemet.
- Mikor megy, vagy ment Londonba repülőgép? - az emberek zúgolódtak. Rá se hederítettem csak türelmetlenül váltam a választ.
- Fél órával ezelőtt szállt fel a mai első londoni járat. A következő 4 óra múlva indul. De most kérem, álljon ki a sorból! - magyarázta.
Egyszeriben minden zaj elhalkult mellettem. Nem észleltem a külvilágot. A férfi szavai voltak az utolsó hangok amiket hallottam. Az arcomból kiment a vér, lassan hátráltam és reményvesztve távoztam, ahogy arra az előbb kértek. Lehajtott fejjel, búskomoran elballagtam a várakozok számára fenntartott székek sokaságáig. Vártam. Vártam, hogy visszajöjjön. Vártam Harry-re és a repülőgépre ami visszahozza majd nekem.

44. fejezet

Nóri szemszöge*
 

A Loren-nel töltött 1 óra után magabiztosan vágtam neki a "visszaszerzemharry-t" akciónak. Szóltam a folyosón beszélgető öröknek, hogy hozzanak papírt és tollat. A cellánkban volt egy író asztal, egy rozoga szék és egy halovány fényű olvasó lámpa. Megkértem Loren-t, hogy halkítsa le a TV-t. Elégedett mosollyal az arcán érte nyúlt a távirányítóért és elcsendesítette a TV-t. Épp, hogy csak hallani lehetett. Összeszedtem minden gondolatomat, mély levegőt vettem és nekiláttam az írásnak. Alaposan át kellett gondolnom, ugyanis nem vagyok valami jó, ami az írást illeti.
"Kedves Harry,
Nem tudom, hogy miért vagy hogyan, de nem is nagyon érdekel. Hiányzol. A szívem szakad meg, hogy nem tölthetem veled az életem minden percét. Ezzel szemben áll az a tény, hogy ezen a héten ért a legtöbb fájdalom. Nem tudom, hogy mit tegyek. Az eszem azt súgja: kerüljelek el, messzire. A szívem: törjek ki a börtön falai közül és keresselek meg, raboljalak el és láncoljalak magamhoz. Mind tudjuk, hogy soha nem hallgatok az eszemre. Mindig azt teszem amit éppen jónak látok, amit a szívem sugall. Nem érdekel, hogy mennyi fájdalmon kell keresztül mennem, ha ezzel visszakaplak! Rómeó és Júlia története örök, úgy ahogy a mi történetünknek sem lehet vége, még a másvilágon sem. Tudom, ez nem túl hiteles. Szemtől szemben sokkal meggyőzőbb tudnék lenni. De ebben a helyzetben nem tudok többet tenni. Nagyon hiányzol!
"Őrizd a percet, mert ami eljön az el is múlik..."Az egyetlen könyv amit valaha olvastam az a The Twilight Saga volt. Egy idézet azok közül a bölcs gondolatok közül amiket soha nem szeretnék megfogadni. Remélem te is így gondolod. Mármint, hogy ez nem igaz és, hogy nekünk soha nem kell elmúlnunk. Kérlek nézd el nekem a hisztérikus viselkedésemet. És a borzasztó írásomat. Azért remélem, hogy a lényeget ki tudod belőle hámozni.
Ui.: Kérlek ne menj el! Várj meg!
Tudd, hogy szeretlek!
Nóri"
Újra átfutottam amatőr levelemet és borítékba zártam. Elmagyaráztam a biztonsági őrnek, hogy mit is csináljon vele pontosan majd elégedetten visszafeküdtem az ágyamba.

Az agyamat teljesen lefárasztva mély álomba merültem. Mondjuk, nem volt nehéz. Az én agyam nem túl nagy kapacitású és csak rövid ideig képes koncentrálni. Amint elaludtam, ismét úgy éreztem ébren vagyok. Annyira valósághű volt az az álom ami vissza-vissza tér szabálytalan időközönként. A nő nevetni kezdett. Gonosz kacaja átjárta a testem amikor a tenger elragadott. Ismét a tenger fenék felé zuhantam. De valami megváltozott. Nem erőlködtem. Nem volt miért erőlködnöm. Harry nem volt a vízben, nem fuldokolt. A testem lassan kihűlt. A hajam lebegett körülöttem, és a színes tincsek lassan eltűntek a tenger sötétjében. Nagyot puffant a testem az iszapos tenger fenéken. De nem mozdultam csak feküdtem. Sőt, nem is lélegeztem. Harry hiányának tudtam be részleges halálomat. Mert éltem, de nem lélegeztem. A levegő ami éltet elveszett. A nő kacaja pedig annyira lelohasztott, hogy meg sem próbáltam megkeresni.

 Loren keltett fel. Lassan felültem és a fejemhez kaptam. Hogy pontosan miért azt magam sem tudom. Amint megéreztem a nedvességet a homlokomon a kezemet levettem róla és megnéztem, hogy mi okozza a cseppeket amik egyre csak az arcomon gördülnek végig. A homlokomon kezdték pályafutásukat, majd a halántékomon végigfolyva, az arcomat vették célba. Kivert a víz álmomban. De Loren nem ezért keltett. Egy őr bukkant fel és intett.
- Nóra! Kifelé! Szedje össze a holmiját. Elmehet.- mondta gépiesen a férfi.
- Milyen holmimat? - kérdeztem mire megvonta a vállát és kiengedett.

 Megöleltem Loren-t és elhagytam a helyiséget. Végigvezettek a folyóson. A recepciós pulttal szembeni falnál székek voltak elhelyezve a várakozók számára. Leültem és gyanakvóan néztem a mellettem álló Morgan-re. Csak most jöttem rá, hogy ő az. Túl fáradt voltam. És nálam a fáradtság együtt jár a lassú felfogással. Arra lettem figyelmes, hogy Morgan egy közeledő férfialakot bámul. Charlie. Nem bírom a pasast. Olyan nagyképű és gőgös csak azért mert a ő a rendőr főnök.
- Kisasszony! - üdvözölt amint odaért hozzám.
- Reggelt Chalie! - mondtam. A letegeződés nem volt megengedett, de nem tiszteltem igazán ahhoz, hogy magázódjak vele.
- Maga egy mázlisat! Letették az óvadékot.- Charlie hitetlenkedve rázta a fejét.
- Ki volt az? - kérdeztem álmélkodva.
- Szigorúan megtiltotta az a bizonyos személy aki ezt tette.
- S*ggfej.- mondtam. Igazából csak gondoltam, csakhogy annyira koncentráltam a gondolataimra, hogy kicsúszott. És nem a rejtélyes pénzes zsákomra értettem.
- Már elnézést!
- Bocs.- grimaszt vágtam.- Anyumék? Tudják már?
-Igen. Úton vannak. Azt javaslom, maradjon nyugton egy ideig. A következő alkalommal nem ússza meg ennyivel.
- Hogy van, hogy én tegezlek téged de te engem nem? - kérdeztem Chralie-tól.
- Egyszerű. Én vagyok az intelligensebb.- bólintással nyugtáztam a válaszát.
Kiabálást hallottam a hátam mögül. Reflexből hátrafordultam. Egy csapat tini rohant felém. Amikor rájöttem, hogy kik is azok én is rohanni kezdtem. A folyosó felénél összeütköztem a csapattal és beékelődtem közéjük.

- Uram Isten! - kiáltott Liam.
- Anya! - Louis a lábamon csimpaszkodott.
- Aj! Húgi! A szív bajt hoztad rám! - Zayn a nyakamba omlott.
- Te őrült! - Niall is a nyakamba csimpaszkodott.
- Te elmebeteg liba! - Brigi maradt utoljára. Zayn elengedett és átadott neki.
- Hiányoztatok! - elnevettem magam.- Különösen te, Louis! - még mindig a lábamon csüngött. Kiszabadítottam az egyik kezemet és összeborzoltam a haját. Körbenéztem, de Őt nem láttam.
- Nincs itt. Vissza megy Londonba.- mondta Liam. Szomorú arccal nézett rám. Csalódott voltam. Azt hittem a levelem majd jobb belátásra téríti.
- Küldött egy SMS-t Zayn-nek.- Brigi Zayn-re mutatott. Tesó előhúzta a telefon a farzsebéből. Nyomott rajta kettőt majd átnyújtotta.
"Londonban megtaláltok.
Ui.: Nem múlik el csak feledésbe merül az idő múlásával."
A szívem megszűnt dobogni egy percre. Abban a pillanatban amikor magamhoz tértem, visszarohantam a cellához. Magammal vittem a telefont. Egy őr megakadályozott a célba érésben. Hazudtam, hogy tovább engedjen. Azt mondtam neki, hogy valamit ott felejtettem. De nem. Megmutattam Loren-nek az üzenetet.
- Menj után! Most azonnal! - elrohantam és mielőtt látótávolságon kívül kerültem csókot dobtam.- Ne felejts el meglátogatni! - kiáltotta utánam. Csak a rácsokon keresztül tudtam neki megmutatni az üzenetet és nagyon sajnáltam, hogy közénk állt néhány vas rúd. Szívesen megöleltem volna a sok jó tanácsért cserébe.
- Úgy lesz! - visszaordítottam miközben sebesen rohantam visszafelé.

43. fejezet

Nóri szemszöge*

Érdeklődve figyeltem az arcát. Meg sem rezzent. A kezét figyelte. Kezdtem azt hinni észre sem vette, hogy én is jelen vagyok. De aztán megszólalt.
- Figyu, csajszi! Látom, hogy nagyon ki vagy bukva. Ha így folytatod nem marad belőled semmi. Ki kell engedned a fáradt gőzt. Nekem mindent elmondhatsz. Nem árulok el semmit senkinek. És ha csak mondod, és csak mondod de nem magyarázod el, hogy kiről van szó, úgysem fogom tudni hitelesen elpletykálni.- az elején egy percre se nézet rám. De a vége fele lágy pillantásokat intézett meglepődött arcom felé.
- Nem is tudom.- sóhajtottam.- Talán igazad van. Most, hogy idebent vagyok, nem tudom elmondani senkinek. Nincs itt a barátnőm és nincs ki vállán sírni.
Elmondtam Loren-nek mindent. Jól esett, hogy valaki meghallgat. Mindvégig figyelmesen üldögélt velem szemben. Néha kérdezett. Olyanokat mint "Tegnap?" vagy "Ez most komoly?". És néha egy egy kommentet is fűzött hozzá, mint például  "S*ggfej!", "R*banc!", "Jól tetted!". Az utóbbiakon jót nevettem. Ugyanazokat mondta amiket gondoltam. Habár a Harry-re tett megjegyzései egyáltalán nem tetszettek.
- Waoh! - mondta a történet végeztével.- Nem semmi. Ebből látszik, hogy milyen erős is vagy valójában.
- Nem, nem hinném, hogy túl erős vagyok. Léptem nyomon elsírom magam. Tök gáz, hogy ilyen gyengének látnak.
- Nagyon tévedsz. Biztos vagyok benne, hogy Brigi minden egyes alkalommal, amikor rád néz csodálattal nézi ahogy mindenen átküzdöd magad.
- Szerinted mit kellene most csinálnom?

- Ahogy elnézem, nagyon fontos neked ez a srác. Ezen a héten megkaptad az élettől a nagy lehetőséget. Ne szalaszd el!
- Te véletlenül nem pszichológus voltál előző életedben? - kérdeztem. Elgondolkoztatott az amit mondott és az ahogyan mondta. Hatott rám.
- Nem. De azt hiszem megértem már egy két dolgot.- elég idős volt ahhoz, hogy tanácsot adjon, csak azt nem tudtam, hogy én elég idős vagyok-e ahhoz, hogy jól döntsek.
- Nagyon meggyőző vagy. Azt hiszem megfogadom a tanácsodat. De mielőtt ezt teszem, el kell még mondanom valamit.
- Jól teszed ha mindent elmondasz, mert ha nem tudok valamiről ami esetleg megváltoztatja a véleményemet, akkor hülyeséget is mondhatok.- magyarázta.
- Hát....Most egy másik hotelban van. Tegnap amikor behoztak átköltözött. Hagyott egy levelet mielőtt elment oda. Azt írta benne, hogy ha nem tud kitalálni valami mást akkor 2 nap múlva, vagyis holnap visszamegy Londonba. És.... Ezt adta Brigi.- a zsebembe nyúltam és előhúztam az aprócska, agyongyötört papír fecnit. Elolvasta majd óvatosan a tenyerem közepére rakta. Úgy éreztem, mintha ólomból lenne, olyan súllyal zuhant a zsebem mélyére. Megmerevedett a tekintete. Az ágyamat borító, szürke takarót figyelte. Elgondolkozott. Csak percek múlva szólalt meg újra.
- Ez nem változtatott véleményemen, csak megerősítette. Te csak annyit láttál, hogy csókolóznak. Sem az előzményeket sem a teljes szituációt nem láttad. Beszélned kell vele. Csak abban bízhatsz amit Ő mond.- a szemét lassan rám emelte. Az arca mindvégig kifejezéstelen maradt.

42. fejezet

Brigi szemszöge*

Amikor felkeltem az volt az első dolgom, hogy felhívtam Angela-t. A délutánomat kellett "feláldoznom". Anyu, ahogy ígérte elvitt kocsival. Kiszálltam a kocsiból, elköszöntem anyutól és becsuktam magam mögött az ajtót. Mély levegőt vettem és elindultam befelé.

Nóri szemszöge*

A kihallgatáson volt valószínűleg az utolsó beszélgetés amit Harry-vel megejtettünk. Nagyon hiányzott, hogy újra a karjaiba omolhassak, hogy újra átöleljen. Nem éreztem, hogy élek így nem izgatott, hogy a börtönben kell rohadnom. Nyugodt, csendes hely. Volt egy szoba társam, Loren. Ő lopás miatt volt bent. Folyton a TV-t bámulta. Igen, TV-énk is volt. Ez egy amolyan "luxus" cellákkal felszerelt börtön volt. Nem lehetett unatkozni. De én mégis az ágyat nyomtam és a plafont bámultam. Gondolkoztam. Arra gondoltam, hogy talán túlreagálom. Vagy mégsem. Elvégre mindenki ezt tette volna ha kiderül, hogy csak hülyítik. Eljátszotta a bizalmamat. A csaj pedig.... Csak azt kapta amit érdemelt.
Egy őr beszólt, hogy látogatom van. Kicsit meglepődtem rajta. Nem gondoltam volna, hogy máris fogadhatok látogatót. Bementem a beszélgetésre kijelölt szobába. Csak egy asztal és két szék volt bent. Az őr bevezetett és leültem az egyik székre. Vártam pár percet. Egyszer csak kinyílt az ajtó és Brigi sétált be rajta. Azonnal felugrottam és a nyakába omlottam.
- Segíts! - mondtam miközben az arcomat a vállába temettem.
- Nyugi! Kihozlak! Ígérem! - mondta, elhúzódtam tőle. Elengedtem a nyakát és leültünk az asztalhoz.

- Nekem nem az kell, hogy kivigyél. Nekem Ő kell.- mondtam. A szívem majd bele szakadt ebbe a két mondatba. A nevét nem sikerült kimondani.
- Nem akarsz kijönni?
- Nem tök mindegy, hogy kint vagy bent szenvedek?
- Nem! Nekem szükségem van rád! - az arcom megmerevedett Brigi szavait hallva.
- Nekem is rád. És rá is. Legalább had beszéljek vele.- kérleltem.
- Nem fog menni.
- Mi? De miért nem? - kétségbe esetten próbáltam rájönni mi lehet az ami miatt nem beszélhetek vele.
- Elment. Hagyott egy levelet. Most egy mások hotelben van. Gondolkozik. Nem tudja mit tegyen. Azt írta, hogy nem jut eszébe más, két nap múlva visszamegy Londonba.- egy világ omlott össze bennem. Nem tudtam felfogni amit Brigi mond. Jobban mondva, nem akartam felfogni.
Miért megy el? Nem kellek neki. Értem én. De legalább megmondhatta volna. Nem mehet el anélkül, hogy utoljára lássam.
- Ki kell innen jutnom! Meg kell állítanom! - kiáltottam és az asztalra csaptam.
- Nincs elég pénz az óvadékra. Angela pedig megtiltotta, hogy kifizessük helyette.- elgondolkozott.- Nóri, meg kell értened, hogy ez nem egy verekedés amiért kapsz egy intőt, ez nem egy olyan dolog amit csak úgy büntetlenül meg lehet úszni! Fogalmam sincs, hogy pontosan mit csináltál, de biztos vagyok benne, hogy nem egy kis apróság! Mond el légyszíves! - szégyenemben legszívesebben a föld alá süllyedtem volna székestől.
- Semmi különöset. Amikor felkeltem kimentem a parkolóba. A kis csaj ott volt egy másik hosszú, szőke hajú, vihorászós csajszival. Amikor a szőke elment kérdőre vontam.

Felmérgelt mert csak össze vissza hablatyolt. Aztán szétvertem a kocsiját és a visszapillantó tükörrel levertem a csajt. Ennyi! - vontam meg a vállamat.
- Ennyi? Mi az, hogy ennyi? Halálra is verhetted volna!
- Csak azt kapta amit érdemel! Legközelebb ne smároljon a pasimmal! Vagyis a volt pasimmal.- helyesbítettem.
- Ezt neked üzente.- mondta Brigi és egy aprócska papírfecnit húzott elő a zsebéből. Átadta majd széthajtottam. A szélén látszott, hogy kitépték valahonnan.- A levélben volt. Gondoltam elhozom. Így személyesebb.- jól gondoltam. De akármennyire is az aprócska papírfecnit bámultam, a rajta lévő írást nehezemre esett elolvasni. Megerőltettem magam és egymás után olvastam a szavakat:
"Mondjátok meg Nórinak: Ő az én Júliám. Szeretem és legszívesebben elásnám magam szégyenemben."
Elsírtam magam. A fejem az asztalra borítottam.
- Hozd vissza! Kérlek Brigi! Hozd vissza nekem! - kiáltottam. Az őr intett, hogy vége a látogatási időnek.
- Gyere ide! Megígérem, hogy visszahozom! Megteszek minden tőlem telhetőt! - felálltunk. Átölelt és éreztem, hogy az ő arca is nedves. Sírt. Sírtunk.- Szeretlek!
- Szeretlek! És  őt is szeretem! - súgtam a fülébe. Elhúzódott majd letörölte a könnyeit. Lassan kisétált az ajtón. Visszamehettem a szobámba. Újra lefeküdtem az ágyamra és a plafont bámultam. Loren leült az ágyam szélére és maga elé bámult. A kezét babrálta.

41. fejezet

Brigi szemszöge*

Én is lehunytam a szemem. Kiélveztem minden egyes másodpercet. Talán ez volt az első és utolsó is. Elmerültem puha ajkaiban és arra eszméltem fel, hogy már az nem is ér hozzám. Lassan felnyitottam a szemem. Egymást bámultuk. Az ajkát megharapta. Majd megfordult, kinyitotta az ajtót és kisétált rajta. Kellett egy perc mire felfogtam, hogy igazából mi is történt. Megráztam a fejem, hogy minden a helyére zökkenjen benne, és Niall után mentem. A nappaliban ott ücsörgött anyu, Angela és a fiúk. Niall ugyanabban a fotelben foglalt helyet. Anyu az ajtóban állt és az ajtófélfát támasztotta. Csendben voltak. Mindenki merengve bámult maga elé.

- Mi ez a nagy hallgatás? Nincs mit megbeszélni, vagy már végeztetek is? - kérdeztem. Megálltam anyu mellett.

- Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. - mondta Zayn és kacsintott egyet, nagyon ügyelve, hogy csak én lássam.

- Fogalmam sincs, hogy most mit csináljak. - Angela homloka ráncba szalad és hitetlenkedve rázta a fejét.

- Az lenne a legjobb ha most hazamennél és kipihennéd magad.- javasolta anyu és sajnálkozó pillantása egyre csak Angela remény vesztett arcát pásztázta.

- Igen, azt hiszem ez lesz a legjobb.- Angela sóhajtott és felállt. Elindult kifelé. Elálltam az ajtóból, és amikor kiment rajta anya a vállára rakta a kezét és elkísérte a bejáratig. Utánuk mentem. Nekidőltem a falnak és néztem ahogy Angela belebújik a cipőjébe.

- Tudod, hogy számíthatsz ránk. Csak szólj ha valami probléma akadt vagy valami híred van Nórtenilláról.

Anya előszeretettel hívat Nórit "Nórtenillának". Ugyanis amikor kicsik voltunk, elmentünk a West End-be és megálltunk a fagyizónál. Nóri kért egy karamellásat és mire megette szinte ki sem látszott belőle. Az arca, sőt még a füle is, beterítődött karamellával és azt kikiabált, hogy "Nórtenilla Karamella!". Azóta is így hívja anyu.

- Úgy lesz. Sziasztok! - Angela elköszönt és kiment az ajtón. Anyu és én visszamentünk a nappaliba.

- Gyerünk fiúk, menjetek ti is. Nektek is kell egy kis pihenés. - mondta anyu mire mindannyian felálltak és egyesével kimentek a nappali ajtaján. Liam, amikor elment mellettem, megsimogatta a vállamat. Louis és Zayn integettek. Niall bólintott egyet. Én válaszul csak egy "Szia!"-t formáltam hangtalanul ajkaimmal majd megharaptam az alsó részét. Hallottam ahogy anyu elköszön tőlük, majd becsukja mögöttük az ajtó.

- Anya. - szóltam oda amikor visszajött. Leült a kanapéra és üres tekintettel bámult maga elé. Ő is szereti Nórit és biztos vagyok benne, hogy Ő is sajnálja ami történt.

- Igen?

- Holnap mehet be Nórihoz az első látogató. Angela azt mondta, hogy nincs mit megbeszélnie vele és átadja nekem a lehetőséget.

- Oké. Mikorra kell menned?

- Azt nem tudom még. De holnap felhívom Angela-t.

- Jól van, kincsem. Majd elviszlek kocsival.

- Te mit gondolsz erről? - kérdeztem és leültem mellé. A lábaimat felhúztam és a kezemmel átfogtam.

- Miről?

- Hát... Hogy Nóri letámadta a kis csajt mert csókolózott Hazza-val. - magyaráztam. Végig figyelmesen nézte az arcomat.

- Nem is tudom. Szerintem ezt nem így kellett volna megoldani. És Harry-nek sem kellett volna csókolóznia azzal a lánnyal.

- De nem ő csókolta meg. A csajszi egyszer csak rámászott.

- Az lehet de valószínű, hogy Harry sem ellenkezett.

- Ezt meg, hogy értsem?

- Úgy, hogy ha Harry nem akarta volna akkor csak egyszerűen elzavarja és nem hagyja magát. Mert ha valamit nem akar az ember, azt nem csinálja. - elgondolkoztam egy percre. Anyának igaza volt.

- Félek, hogy nem tudjuk kihozni. - mondtam.

- Ne aggódj! Ki jön, de most  menj és feküdj le. Későre jár. - megpuszilta a homlokomat és felálltam.

A szobámat tűztem ki célul. Belebújtam a pizsamámba majd magamra húztam a takarómat. Nehezen tudtam elaludni. De azt is csak azért mert a fáradtság és a kimerültség elnyomott.

40. fejezet

Brigi szemszöge*

Lassan, egymás után törtek elő könnyeim. Louis ült az egyik oldalamon Niall pedig a másikon. De ennek ellenére mind a nyakamba borultak. Amikor újra szabaddá váltam, Louis nem engedett el.
- Ne sírj! Kérlek ne! Ha te sírsz én is rákezdem.- mondta majd mély levegőt vett. A nyakamat ölelte. A vállamon feküdt hosszúkás, vékony nyaka és szinte tapintható volt benne a gombóc. Néhány másodperc elteltével ő is elengedett.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem miközben megpróbáltam eltüntetni a könnyeimet.
- Az első, hogy kihozzuk Nórit. Aztán valahogy Harry-t is visszahozzuk. Van még egy fellépésünk a VIVA Comet-en.- magyarázta Liam.
- Ez mind szép és jó. De, hogy fogjuk kihozni húgit? - Zayn kételkedett Liam tervében.
- Csak akkor tudjuk kihozni ha letesszük az óvadékot. És Angela-nak nincs annyi pénze amennyire szükség lenne. Azt pedig határozottan megtiltotta, hogy mi fizessük ki.- Niall üres tekintettel a szőnyeget bámulta.
- És ha nem tudja, hogy mi voltunk? - vetette fel Lou az újabb hajmeresztő ötletet.
- Végül is, amiről nem tud az nem fáj.- vonta meg Liam a vállát.
- És ezt mégis, hogy képzelitek? Ha Nóri kijön meg kell neki mondanunk, hogy kinek köszönheti, hogy kiengedték.- magyaráztam. A sírásom apránként abba maradt.
- De neki sem kell tudnia.- válaszolt Lou.
- Jól van. Fogjuk rá, hogy ezt megoldottuk. De mi lesz Hazza-val? Nem hiszem, hogy hallgat a szép szóra.- mondtam mire mind helyeslően bólogatni kezdtek.
- Akkor hozzuk ide.- vonta meg Louis vállát.

- Raboljuk el, vagy mi? - Zayn szemrehányó hangon beszélt.
- És ha idecsalnánk? - kérdezte Niall.
- Ja. És mégis mivel? - Liam elgondolkodva nézett maga elé.
- Megvan! Előbb kihozzuk Nórit. Aztán visszacsaljuk vele Harry-t. Majd azt mondjuk neki, hogy Nórinak nagy szüksége van rá, így bűntudata lesz, hogy nincs mellette és önszántából vissza jön.- magyarázta Louis. Mind elképedve néztünk rá. Elképesztő logikusan beszélt.
- Ez igen! - Liam helyeslően bólogatott.
- Bravó! - Zayn is büszkén mosolygott.
- Most nagyon okosat mondtál! - kiáltott Niall.
- Bocsánat.- Louis szomorkásan lehajtotta a fejét.
- Ne, ne! Ez jó! - mondtam majd mosolyogva felemelte a fejét.
Amint vége lett a kupaktanácsnak, a srácok kimentek a nappaliba, Niall kivételével. Először mi is elindultunk kifelé de amikor a srácok kimentek becsukta mögöttük az ajtót és szembefordult velem. A szobámban csak a halvány fényű olvasó lámpa világított. Az erkélyről is beszűrődött némi fény így félhomály uralkodott az egész helyiségben. Az a kevés fény ami ott volt, megvilágította az arcát. Kedvesen mosolygott.
- Köszönöm, hogy itt vagy mellettem. Nem tudom mit csinálnék nélküled.- átöleltem és az arcomat újra a mellkasára fektettem. A derekamon körbefonódott vékony, hosszú karja és védelmezően magához húzott.
- Megígértem, hogy segítek neked. Valakinek meg kell őket védni egymástól és maguktól is. És nem hiszem, hogy egyedül menne.- mondta nyugodt hangon.
- Félek, hogy nem sikerül a tervünk, hogy nem tudjuk kihozni Nórit. És, hogy Harry nem jön vissza.

- Ne aggódj! Nóri kijön, Hazza pedig nemsokára újra itt lesz velünk és halálra aggódja magát Nóriért.
- De ha sikerül őket helyreállítani...- nem tudtam befejezni.
- Attól félsz, hogy nem lesznek újra együtt.- Niall befejezte helyettem. Hátrébb húzódtam, hogy lássam az arcát.
Másodpercekig álltunk úgy és egymás szemében merengtünk. Arra eszméltem fel, hogy egyre közelebb hajol. Tengerkék szemét lehunyta és az ajkát az enyémhez érintette.

39. fejezet

Brigi szemszöge*

Pár másodpercnyi csend honolt a sötét szobában. Harry törte meg. Morgan után rohant aki maga előtt vezette el Nórit. Hazza kiszaladt a folyosóra és én utána. Idegesen néztünk utána Nórinak. Amikor befordulni készült a sarkon, megtorpant. Visszanézett. Sajnálkozó pillantást vetett rám és Hazza-ra.

- Ideje hazamennünk.- Harry háta mögött álltam. Megsimogattam a vállát mire szembefordult velem.

- Brigi! Esküszöm! Soha nem akartam bántani. Most miattam van itt. Most miattam van ilyen helyzetben, és kitudja mikor látom újra.- mondta.

- Tudom, hogy soha nem ártanál neki. Szándékosan.

- Szörnyű ember vagyok.- az ujjait összefonta a tarkóján, a fejét hátradöntötte, és hátat fordított. Mély levegőt vett majd hangosan kifújta. Összeszedte az erejét majd újra felém fordult.

- Nem vagy az. Nem ártanál neki szándékosan, de ő nem ezt látja. Csak képzeld magad a helyébe.- magyaráztam.

- De hogy? Nem látok bele.- a karját leeresztette, a kezét zsebre dugta és felhúzta a vállát.

- Hidd el nekem, hogy te tudod a legjobban mindannyiunk közül, mit is gondol most.

- Honnan tudnám? Talán mégsem vagyunk olyan egyformák. Talán hiba volt ez az egész...

Harry lassan elsétált.Nem várta meg, hogy válaszoljak. De ha jobban belegondolok, nem lett volna helyénvaló. Csak abban reménykedtem, hogy nem lesz igaza. És valahol, mélyen éreztem, hogy nincs igaza. Hogy hülyeséget beszél. Teljesen biztos vagyok abban, hogy egymáshoz valók, és abban is száz százalékig biztos vagyok, hogy nekik együtt kell maradniuk. Öt percig álltam ott, vártam, hogy hátha visszajön valamelyik, noha tudtam semmi esély rá. Zayn jött ki az ajtón elsőként.

- Ki hozzuk.- mondta és megveregette a vállamat. Nem válaszoltam csak álltam és bambán néztem a folyosó túlsó végét.

- Nem lesz semmi baj.- Liam jött ki másodikként.

- Meglátogathatjuk.- majd Louis bicegett ki a folyosóra. Az arca leírta, hogy egyáltalán nem ért egyet a saját szavaival. A fiuk elindultak abban az irányba amerre az előbb Hazza. A kijárat felé.

- Mindent megoldunk. Csak kell egy kis idő.- Niall odajött hozzám, a karját átlökte a vállam fölött. Időközben megjelent Nóri anyukája is. A másik oldalon sétált, közvetlen mellettem.

- Azt mondta a rendőrfőnök, hogy holnap fogadhatja az első látogatót. Nekem nincs mit megbeszélnem vele. Ha gondolod menj be helyettem. Talán te rátudsz beszélni a lelkére.- magyarázta az aprócska nő.

- Köszönöm. Nagyon sajnálom ami történt. Nem is igazán értem. Vannak még megválaszolatlan kérdéseim.- mondtam, miközben Niall lassan leengedte a kezét a derekamra majd eleresztett.

- Meddig lesz bent? - kérdezte Niall.

- Azt mondták, hogy előreláthatólag két hétig. Addigra megszületik az eredmény. De óvadékot is tehetnék le.- Angela lehajtott fejjel ballagott tovább.

- Hogy érted, hogy tehetnél? - a tehetnél szót erősen kihangsúlyoztam.

- Úgy, hogy akármennyire is szeretném nincs 450'000 Ft-om. Nem hiszem, hogy megússza egy könnyebb büntetéssel. Egyrészt azért mert nem ez az első eset, másrészt pedig ez nem egy diák csíny, hanem egy rongálás. Ezért akár 2 évet is kaphat.- Angela  néha néha felpillantott, hogy megbizonyosodjon, nem megy neki senkinek.

- Tehát az óvadék letételt elvethetjük.- jelentettem ki. Nem kérdeztem mert teljesen biztos voltam benne.

- És ha mi szednénk össze azt a pénzt? - kérdezte Niall.

- Ugyan már! Nem kérhetek ilyet. Egyébként is nem hagyhatom, hogy kifizessetek ennyi pénzt.- ellenkezett Angela.

Nóri anyukája elutasította Niall tervét így más módszert kell kitalálnunk a barátnőm kiszabadítására. Haza mentünk. Angela is hozzánk jött. Anyával átbeszélték a dolgot. Mindenki nálunk volt kivéve egy embert. Harry-t. Liam és Zayn elmentek a szállodába de nem volt ott. Csak egy levél. Liam és Zayn elhozták hogy együtt olvassuk el. Bementünk a szobámba és lekuporodtunk a szőnyegre.
"Bocs srácok, hogy csak úgy lelépek. Nem állt szándékomban itt hagyni benneteket ilyen helyzetben. Tényleg nagyon sajnálom. Tudom, most mind azt gondoljátok gyáva vagyok. Hogy megint elmenekülök a problémák elől ahelyett, hogy megoldanám őket. Most egy másik hotelben időzőm. Ha nem jut eszembe valami értelmesebb, 2 nap múlva újra Londonban leszek. Mondjátok meg Nórinak: Ő az én Júliám. Szeretem és legszívesebben elásnám magam szégyenemben. És Brigi: köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni de van egy olyan érzésem, hogy soha többé nem kellek neki. Srácok: tudjátok hol találtok. 
Harry"

38. fejezet

Brigi szemszöge*

Majd szétvetett az ideg. Részben azért mert a nő, aki előttünk állt egy negyed órán át könyörgött, hogy engedjék be a férjéhez, mire megértette, időpontot kell kérnie. És részben azért, mert el sem tudtam képzelni, hogy mit csinálhatott már megint Nóri. Az is megfordult a fejemben, hogy embert ölt. De aztán eszembe jutott, hogy a rendőr nem gyilkosságról hanem tesisértésről beszélt. Na nem mintha az jobb lenne...

- Jó napot! - köszönt Zayn a pult mögött ülő hosszú, szőke hajú, karcsú nőnek. Nem hagyta, hogy visszaköszönjön csak folytatta.- Behoztak egy tizenéves lány. Nóra Roberts. A rendőrfőnök azt mondta, hogy jöjjünk be hozzá.

- Igen. A 6-ban találják az édesanyjával. A kihallgatásnak épp most lett vége. Nyugodtan bemehetnek.- magyarázta a nő.

Kedves mosolyt ült az arcán. Nyugtató volt. Azt hiszem Zayn-nek is segített ez az aprócska gesztus. Mély levegőt vett. Bólintott és elindult a folyóson. Megkereste a 6-os számú ajtót majd bekopogott. Az ajtó kinyílt és egymás után bementünk rajta. Voltam már a rendőrségen. Persze akkor is Nóri jóvoltából. De még nem voltam bent egyik ilyen furcsa szobában sem. Mindig a folyosón vártam. De most... Nem tetszett amit láttam. Nóri túlságosan otthon érezte magát. A szoba felénél egy üveglap húzódott. Keresztül a helyiségen. A barátnőm higgadt fejjel ült az üveg mögötti asztalnál és a lábát felrakta az asztallapra. Az információs nő nem volt jól informált mert a kihallgatás még mindig tartott. Mindent hallottunk amit mondott, és láttuk is őt. De ő nem látott, és nem is hallott minket. Talán még olyan dolgokat is elmondott amit rendes körülmények között soha nem mondott volna el nekünk.

- Nem tök mindegy, hogy miért? - kérdezte felháborodva a vele szembe álló rendőrfőnöktől.

- Csak magad alatt vágod a fát. Mondj el mindent.- a rendőr nyugodt hangon beszélt.

A srácok, Angela és én árgus szemekkel figyeltük a fejleményeket. A szemem sarkából láttam Harry-t. És nem tetszett amit láttam, nagyon nem. Tisztán kivehető volt, hogy sajnálja Nórit. Hogy megbánta amit tett. Hogy szinte undorodik saját magától. A szívem szakadt meg. Egy napja még Nóri Hazza ölében ült, nevetgéltek, és egy percre sem tudtak elszakadni egymástól.

- Kérdezze Harry-t. Ő közelebbről ismeri a r*bancot.- ne, hogy már, gondoltam. Nóri bosszút állt a csajszin, fogadjunk.- Csak arra kellettem neki, hogy ágyba vigyen. Na, nem mintha nem tudtam volna előre, hogy csak ez kell neki.- ebben a percben Harry közelebb lépett az üveghez. Hitetlenkedve rázta a fejét.

- Ő eltudná mondani, hogy miért tetted amit tettél? - kérdezte a rendőr Nóritól.

- Biztos.- vonta meg Nóri a vállát.

Harry megfordult. Odament ahhoz a rendőrhöz aki velünk volt az üveg másik oldalán. Felemelte az egyik kezét és a mutató ujjával parancsolóan mutogatni kezdett.

- Engedjen be! - parancsolt halkan Morgan-re. A nevét csak azért tudom mert a névtáblájára volt irtva.

- Egy pillanat.- mondta Morgan. A füléhez nyúlt és beszélni kezdett.- Harry be akar menni. Beengedhetem? - kérdezte mire az üveg túloldalán lévő kollégája bólintott. Morgan és Hazza elindultak az ajtó felé. Az ajtó kinyílt. Nóri azonnal felállt és amikor meglátta Harry-t ordítozni kezdett.

- Máskor nem tudta volna megkérdezni? Mi a fenét keress itt? - Nóri Harry-re mutogatott miközben a rendőrhöz beszélt. Morgan megállt Hazza mögött az ajtóba. Mi pedig idegesen figyelni kezdtük az eseményeket. Mindenki megrémült.

- Nóri nyugodj meg! - mondta a rendőr miközben elindult rémült barátnőm felé.

- Még is hogy? Soha többé nem akarom látni! - a szívem kihagyott amint meghallottam ezeket a szavakat.- Tűnj el innen mielőtt olyat teszek amit később nagyon megbánok! - Nóri lejjebb vette a hangerőt. Lassan behátrált a sarokba. Könnyek potyogtak a szeméből, és végigfolytak grimaszba húzódó ráncain. Olyan ideges lettem, hogy odarohantam az ajtóhoz. Morgan háta mögött próbáltam olyan helyet keresni ahol mindent láthatok.

- Eltűnök ha szeretnéd, örökre.- Harry lassan ejtette ezt a néhány szót.

- Ne akarom, hogy örökre eltűnj! Nem tudom, hogy hogy vagyok képes szeretni téged de szeretlek! - Nóri összerogyott. Arcát a tenyerébe temette, és zokogni kezdett.

- De hát most mondtad, hogy tűnjek el. Most mégis mit tegyek? - kérdezte Hazz zavarodottan.

- Nem tudom! Nem tudom! Talán...jobb lenne ha eltűnnél. Neked legalábbis.- lassan kiemelte az arcát a kezei közül és letörölte a könnyeit.

- Nekem? Még is miért lenne jobb? Azt hiszed, hogy csak szívattalak? Mégis, hogy jut olyan az eszedbe, hogy csak a szexre kellettél? - ordított Hazza. Teljesen kikelt magából. Nóri újra ideges lett. Felállt, a kezeit ökölbe szorította.

- Hogy hogy jut eszembe? Talán úgy, hogy lefeküdtem veled és másnap egy másik csajjal láttalak smárolni! De tudjátok mit? Nekem elegem van ebből! - Nóri elindult kifelé.- Eresszetek ki! - félrelökte Harry-t. Majd Morgan-t is elakarta lökni az útjából mire a zsaru lefogta.- Eressz el! - kapálózni kezdett a rendőr karjaiban. Oda férkőztem hozzá és az arcát két kezem közzé fogtam.

- Nóri kérlek! Nyugodj meg! - nyugtatgattam mire abbahagyta a kapálózást.

- Nem fogok megnyugodni ha folyton ezt hajtogatjátok.- mondta Nóri. Kitépte a fejét a kezem közül.

- Eressze el! - ordított Zayn a hátam mögül.- Húgi! Kérlek figyelj rám! - utat engedtem Zayn-nek. Morgan elengedte Nórit de a biztonság kedvéért a kezét összekulcsolta a háta mögött és szorosan tartotta.- Szeret téged. Semmilyen hátsó szándéka nem volt.

- Persze. Csakhogy minden ellene szol.- nyugodtabb hangnemet vett fel Nóri. Hitetlenkedve rázta a fejét.

- Látom Mrs. Roberts magából nem lehet kihúzni semmit. De ezzel a kis incidenssel mindenre fényderűt.- magyarázta a névtelen rendőr.- Őrizetbe vesszük.

- Mi? Azt nem teheti! - Harry volt az első aki tiltakozott.

- Dehogynem. Látogatókat fogadhat. De semmi többet nem tehetek ez ügyben. Óvadék letétele rendelkezésükre áll. Érdemes egy ügyvédet fogadni.- magyarázott "Anonymus".

- Kösz, Chalie.- mondta Nóri flegmán. Ez hihetetlen! Ilyen helyzetekben is képes flegmáskodni.

- Vezesse el! - mondta Charlie, Morgan-nek, mire az elindult a kijárat felé.

37. fejezet

Brigi szemszöge*

A kezemet babráltam. Gondolkoztam. Vajon mit mondjak? Elmondjam egyáltalán? És egyáltalán miért én gondolkozok ezen? Elvégre Harry cseszett el mindent. Neki kell elmondania. Az ő felelőssége.

- Harry! - utasítottam. Becsukta az ajtót majd nekikezdett.

- Fogalmam sincs, hogy hogy került oda, de egy rajongó a színfalak mögött odajött hozzám és kért egy aláírást. Elővett egy posztert. Amikor írtam, egyszer csak lesmárolt. Nóri meg pont látta, hogy csókolózunk.- magyarázta az az ember aki a legsárosabb volt a dologban. Legszívesebben felálltam és leütöttem volna.

- Neked teljesen elment az eszed?!- ordította Liam.

- Hogy jut eszedbe egy fannal smárolni! - soha nem láttam még Niall-t ennyire ingerültnek.

- Ugye tudod, hogy teljesen beléd van zúgva? - kérdezte Zayn. De Hazza nem válaszolt csak lehajtotta a szemét. Majd amikor felnézett a szeme tele volt könnyekkel.

- Nyugi haver! Megoldjuk! - Louis a többiekre nézett. Bólintottak és odamentek Harry-hez. Átölelték.

- Keressük meg.- javasoltam. A fiuk lassan elengedték egymást és felém fordultak.

- Azt meg mégis, hogy gondoltad? - Niall felvonta egyik szemöldökét.

- Nem mehetett messzire. Itt kell lennie valahol.- magyaráztam miközben lassan felálltam.

- Indulás! - Zayn azonnal el akart indulni.

- Ja. És merre? - kérdezte Louis.

- Megnézem az öltözőket. Brigi te menj a lány WC-be. Zayn te a folyósokat nézd át. Louis te nézd meg hátul. Ti pedig a nézőteret vizsgáljátok át.- magyarázta Harry. Senki sem szolt egy árva szót sem. Csak elindult mindenki a számára kijelölt terület felé.

Három óra múlva újra az öltözőben gubbasztottunk.

- Nincs sehol! Elegem van! - ordítoztam.

- Nyugodj meg.- mondta Niall.

- Mégis hogy? Meg is hallhat. Csak abban reménykedem, hogy nem a hullaházban találunk rá.- lejjebb vettem a hangerőt. Niall eddig is mellettem állt, de most még közelebb lépett és a fejemet a mellkasára fektette.

- Megtaláljuk! Ne aggódj.- nyugtatgatott a kis szőkeség.

- Nagyszerű! Ki az aki hajnali egykor telefonál? - mérgelődtem. Részben azért mert így elkellet engednem Niall-t. És részben azért mert a lehető legrosszabbkor telefonálnak. Egy ismeretlen szám volt.- Haló! Igen én vagyok.- mondtam majd figyelmesen hallgattam a rendőr szavait.

 - Értem. Azonnal indulunk. Viszlát! - leraktam a telefont a merev arccal a srácok felé fordultam.- Megtaláltam. A rendőrségen van.

- Mi van? - kérdezte Liam.

- Miért nem ott kerestük! - Louis a homlokára csapott.

- Miért van ott? - kérdezte Harry üres hangon.

- Rongálás és súlyos testi sértés. Azt mondta a rendőr, hogy mindent bevallott. Kivéve az okát. Azt is mondta, hogy menyünk be és ott mindent elmond.- magyaráztam.

- Akkor miért vagyunk még itt? - Zayn kiviharzott az ajtón.

Szóltam anyunak a távozásunkról. Fél óra múlva a információs pult előtt álltunk.

36. fejezet

Nóri szemszöge*

Harry bilincsszerű, hosszú ujjai a csuklómat szorongatták. Nem hagyta, hogy elmeneküljek. Magához húzott miközben a sötétség elragadott és nem hagyta, hogy kartávolságnál közelebb kerüljek a gyilkosságomhoz. Az utolsó amit láttam az Brigi rohanó alakja volt. Egyszer csak a talaj kicsúszott a lábam alól. Puha, védelmező karok fogták át halott tetemem maradványit. A bilincs még mindig a csuklómra csavarodott, szorosan. Azt hittem ennyi volt. Vége mindennek, vége a világnak, vége az életnek. De aztán halottam ahogy Brigi Harry-re parancsol. A bilincs lassan engedett a szorításán, majd eleresztett. Éreztetem ahogy Brigi a földre rogy, hullámmal a karjaiban. Szorosan átölelt. Felkapott mint egy rongybabát, és elhurcolt. Végig eszméletemnél voltam de a szememet nem tudtam kinyitni. Hallott voltam de mégsem. Ez rosszabb volt mint a halál. A halál csendes, nyugodt, békés. Egyszerűbb mint élni. Egyszerűbb mint szenvedni.

Nem tudom meddig feküdhettem az öltözőben. De amikor felébredtem még sötét volt. Hogy honnan tudom? Ez nem az az ablaktalan, hajlakktól bűzlő hely volt. Ennek volt ablaka, nem bűzlött annyira és nagyobb volt. Egyedül voltam. Teljesen egyedül. Eleinte azt sem tudtam mi történt, hogy kerültem oda, és miért érzek lüktető fájdalmat a belsőm minden pontján. Óvatosan felültem, és ezzel párhuzamban minden eszembe jutott. Emlékeztem mindenre... Elmorzsoltam egy könnycseppet majd gyorsan le is töröltem. Lassan felálltam és elbóklásztam a zárt ajtóig. Megfogtam a kilincset, és a lehető legóvatosabban kinyitottam az ajtót. Kidugtam a fejem és amikor megláttam, hogy a folyosó teljesen kihalt, végigrohantam rajta. Kiszaladtam a parkolóba. Tömve volt autókkal. De mind üres, és elhagyott volt. Kivéve egyet. Egy hosszú szőke hajú lány állt ott, nekem háttal. Vele szembe egy hosszú, barna hajú, tizenéves lány. Szúrós tekintetemet percekig nem tudtam levenni róluk. A szőke hajú néha-néha eleresztett egy gonosz kacajt. Addig bámultam őket, hogy rájöttem, a barna hajú lány volt az aki Harry-vel csókolózott. Kezem lassan ökölbe szorult. Mély levegőket vettem. Ha a szememmel ölni tudnék az a lány már nem élne. Körülbelül egy félóra múlva elköszöntek egymástól és kezet fogtak. A szőke elment. Beszállt egy fekete autóba és elhajtott. A barna hajú elővette a telefont és a füléhez emelte. Egyedül maradt. Ez hiba volt. Nagy hiba! - gondoltam és elindultam felé.

Brigi szemszöge*

Bevittem Nórit egy használaton kívüli öltözőbe, és lefektettem kanapéra. Egy órán keresztül csak ott ültem mellette és hófehér arcát bámultam. Amikor kezdett jobb színt ölteni kimentem és a fiúkat néztem ahogy a színpadon ugrálnak. Harry-t soha de soha nem láttam még ilyen lehangoltnak. Mintha megölték volna a családját. Mintha meghalt volna benne az élet. Tudom, furcsán hangzik. De ez látszott rajta. Nem lehet elmondani azt a látványt amit Hazza nyújtott. Megvártam amíg végeznek. Egymás után, mit sem sejtve jöttek felém.

- Mi a baj? - kérdezte Niall amint odaért hozzám.

- Kérdezd Harry-t! - ordítottam.

- Muszáj ezt itt? Menjünk be az öltözőbe.- mondta Harry. Majdnem elsírta magát. Lehajtott fejjel elindult az öltözőjük felé. Mindenki őt bámulta. A világosítók, és az összes többi technikus aki a színpad mögött volt, elhallgatott. Ők is lehajtott fejjel mentek tovább.

- Te jó ég! - kiáltottam. Harry teljesen elterelte a figyelmemet Nóriról. Jobban mondva arról ami Nóriból maradt. Visszarohantam az elhagyatott öltözőbe.

- Mi van? Mi történt? Hol van húgi? Harry mit csináltál? - Zayn hirtelen zaklatott lett. Ők is rohanni kezdtek utánam. Berohantam az ajtón de Nóri nem volt ott.

- Eltűnt! Hova a francba lett? Ez nem lehet igaz! - ordítottam és a hajamba túrtam.

Féltem, rázott a hideg, a gyomrom ugrált, a szívem a torkomban dobogott. Tudtam, hogy Nóri ilyen helyzetben magát kezdi hibáztatni. Kárt tehet magában. Vagy másokban.

- Brigi! Mondj már valamit! - ordított Liam.

- Hol van az anyukám? - kérdezte Louis.
Ezt szerettem volna tudni. De nem tudtam. Ezáltal a válaszadás sem ment. Leültem oda ahová az előbb Nórit fektettem, és búskomoran néztem magam elé.

35. fejezet

Brigi szemszöge*

Kimentem az aréna elé. Szétnéztem és megláttam Nórit. Törökülésben ücsörgött egy padon szomorúan, lehajtott fejjel. Nem tetszett ez a látvány így elhatároztam, hogy változtatok rajta. Odaszaladtam szomorú barátnőmhöz, leültem mellé, és vigasztalóan megsimogattam a vállát.

- Nem lesz semmi baj. Megígérem.- mondtam. Lassan felemelte a fejét és a reménytelenség ami a szemében ült megijesztett. Soha nem láttam még ilyennek. Reméltem, hogy hamar elmúlik. Csak most jöttem rá, hogy ehhez képest az idegesítő óvodás viselkedése semmi.

- Tudom.

- Akkor miért vagy még mindig itt?

- Hát... Egyrészt a drámaibb hatás kedvéért. Másrészt pedig túl nagy a hangzavar odabent. Megfájdul tőle a fejem.- magyarázta és felcsillant a szemében az élet szikrája.

- Kibírod. Harry utánad akar jönni. Ha nem jössz be nem fog dolgozni. Kijön, hogy visszavigyen.- valahogy mégis csak be kellett csalogatnom.

- Jól van. Bemegyek.- égnek emelte a szemét és elindult.

Egy óra múlva újra az utcákat róttuk. A napi kávé adagot próbáltuk beszerezni. Az utca tele volt Directionerekkel. Az arénából csak a hátsó kijáraton keresztül tudtunk kijönni. Megkerültük az épületet majd az aréna előtt várakozó lányok hada mellettem mentünk el.

- Hé! Bocs de te nem Harry barátnője vagy? - odaszaladt hozzánk egy csapat lány.

- De igen. Azt hiszem.- Nóri zavarba jött.- Honnan tudjátok? - hogy lehet ilyen agyhiányos egy ember? Legszívesebben fejbe vágtam volna amiért leéget.

- Minden újságba benne vagy.- mondta az egyik lány.

- Csinálhatunk veletek egy képet? - kérdezték egyszerre. Kicsit ijesztő volt.

- Persze.- vágta rá Nóri. Mondhatni reflexből.

Megcsináltuk a képet. Te jó Isten! - gondoltam. Velünk akarnak fényképezkedni? Nagyon megörültem neki. De egyáltalán nem akartam, hogy folyton a nyomomban legyenek így inkább megmaradtam a "nóriszárnysegéde" státusznál. Visszafelé menet a lányok széles vigyorral az arcukon integettek. Nórit még az utcán menet is lefényképezték. Mint valami hollywoodi sztárt.

Délben elmentünk kajálni. Persze vigyáztunk, hogy minél láthatatlanabbak legyünk. Kapucni, napszemüveg... A McDonald's-ban Harry az ölébe ültette Nórit. Megint boldog volt és így én is megnyugodtam. Amikor mindenki befejezte, elindultunk vissza. A délután a főpróbával ment el. Este amikor a jegyszedők a helyükön voltak, kitárta kapuit az aréna. Az emberek beáramlottak a hatalmas bejáraton. Én és Derek a nézőtérről ellenőriztük a világítást meg a többi technikai dolgot. Anyának elkellet mennie. Átvettem a szerepét, és besegítettem Derek-nek. Pár perc alatt kb. 500 ember termett ott a semmiből. És csak jöttek és jöttek...

Derek és én a színpad előtt álltunk amikor a koncert elkezdődött. Hatalmas fényshow, füstfelhő járta át a fiúk rendelkezésére álló teret. Akkor éreztem úgy, hogy minden álmom teljesült. Az életem teljes volt. Vagy mégsem. Úgy éreztem valami hiányzik a teljes boldogságomhoz. De nem agyaltam rajta. Miért is tettem volna? Csak szórakozni akartam és élvezni amíg csak lehet.  A műsor első fele után a srácok elmentek átöltözni. Mint mindig. Csak, hogy ez valami más volt. Nem az történt ami egy átlagos 1D koncerten szokott. Nem a fiúk jöttek fel a színpadra. Egy sokkal rémültebb, sokkal merevebb ember. Hátrálva lépkedett lassan kifelé a közönség elé. Nóri. De mit keres ott?

 Úgy nézett ki mint aki az előbb találkozott a kaszással. Közelebb léptem a színpadhoz és megfogtam a szélét. Árgus szemekkel figyeltem barátnőmet, akire immár a közönség is felfigyelt. Harry is kilépett a színpadra. Könyörgött. De miért? Nóri megrémült, Harry könyörög. Itt meg mi a fene folyik? Nóri megrázta a fejét. Hátat fordított Harry-nek. De Hazza elkapta a csuklóját és visszarántotta. Nóri kiabálni kezdett. De láttam, hogy nem bírta befejezni a a mondatot. Hosszakat pislantott, mély levegőket vett. Az arca elsápadt.

- Paul! - kiáltottam.

Az izmos férfi bakot tartott majd felugrottam a színpadra. Nóri épp a földre készült zuhanni de Harry még mindig szorongatta a karját. Odarohantam. A karomba fektettem Nóri gyenge, elernyedt testét.

Nóri szemszöge*

A lány könnyedén csüngött Harry ajkán. Nem tudtam mozdulni. Majd amikor Hazza észre vett, elindultam a legközelebbi menekülési útvonal felé, a legközelebbi fényforrás felé. Nem is tudom, talán abban reménykedtem, hogy arra a halál van. De ehelyett egy csapat sikoltozó fant kaptam. A színpadon álltam. Lassan lépkedtem hátrafelé mert Harry közeledett.

- Nóri kérlek! - lassan közeledett és egyik kezét felém nyújtotta. Csak megráztam a fejem és hátat fordítottam.

Az ereim lüktettek. De a vérem elapadt. A szárazság, az üresség ami akkor marcangolta a belsőmet legyőzhetetlen volt. A szívem hevesen vert, mégsem éreztem, hogy pumpálja belém az életet. Valószínűleg azért mert nem tette.