32. fejezet

Nóri szemszöge*

Megérkeztünk! Szívem szerint megcsókoltam volna Budapest járdáját. De ha jobban belegondolok nem lett volna szerencsés. Brigi anyukája az aréna előtt várt. Amikor megláttam, szó szerint a nyakába ugrottam.
- Úr Isten! Civilizáció!  - mondtam és átöleltem a nyakát.
- Jól van, jól van! Te is hiányoztál! - megveregette a hátamat. Elengedett, de én nem eresztettem.- Oké! Most már elengedhetsz.
- Bocs.- mondtam majd elengedtem Clar-t és megveregetem a vállát.
- Na, srácok! Kezdhetjük a munkát? - kérdezte Clarie.
- Persze.- mondta Liam búskomoran.
- Hogy ne.- mondta Niall.
- Menjünk.- Hazza felvonta szép ívű szemöldökét.
Bementünk és a fiúk nekiálltak próbálni.

Brigi szemszöge*

Nóri az agyamra ment. És nem csak nekem. Louis-sal egész úton úgy viselkedtek mint az óvodások. Amikor megérkeztünk Nóri anyu nyakába ugrott. Mintha évekig távol lettünk volna. Bementünk az arénába és ezzel megkezdődött az igazi munka. 

Az elkövetkező 3 nap szinte egyforma volt. Reggel felkeltem, elmentem az aréna elé. Megvártam a srácokat és nekiálltak próbálni. A délelőtti kávéfutárkodás sem maradt el. Majd délben együtt ebédeltünk a McDonald's-ban. Az volt a legközelebb így kézenfekvő volt odamenni. Délután újabb próbák következtek. Este Harry és Nóri elmentek Nóriékhoz és ott aludtak. A többiek a hotelben, én pedig otthon. És reggel kezdődött elölről. A legérdekesebb az utolsó nap volt. Nóri és én elmentünk kávéért.
- Mindjárt holnap van! - mondta Nóri. Ez egy olyan "nóriféle" szófordulat. Mindig ezt mondja ha már alig várja a következő napot.
- Jaja. Szerintem nagyon jók a srácok. Aratni fognak.- mondtam.
Megérkeztünk. Bementünk az ajtón és leültünk. Néhány másodperc múlva megjelent a pincér.
- Jó napot! Mit hozhatok? - egy magas, fekete hajú, barna szemű, jóképű srác volt, és egyre csak Nóri felé kacsingatott. Biztos vagyok benne, hogy ha Hazza nem lenne, Nóri már rég rámozdult volna.
- Igen. Elvitelre szeretnénk 6 kávét. Mindet 2 cukorral.- mondtam. Amióta megérkezett most nézett rám először. Aztán jegyzetelni kezdett.
- Én is akarok egyet.- mondta Nóri, és enyhén az asztalra csapott az öklével.
- Persze. Majd biztos kávét adok neked. Így is túl hiperaktív vagy.- magyaráztam.
- Akkor egy kapucsínót.- mondta durcásan Nóri és lecsúszott a széken.
- Még valamit? - kérdezte a fiú.
- Nem, köszi.- válaszoltam majd elment.
A srác távozása után odajött hozzám egy nő. Erre már a durcás barátnőm is felfigyelt és rendesen felült a székre.
- Ne haragudjatok, hogy megzavarlak benneteket. Mónika vagyok, riporter.- kezdte a hosszú hajú, alacsony duci nő. Barna haja a vállára omlott és könnyedén dobálta ide-oda.
- Jó napot! - mondtam udvariasan.
- Reggelt.- Nóri korántsem volt ilyen udvarias. Gyanús szemmel figyelte Mónikát.
- Feltehetek pár kérdést? - kérdezte Móni. Nórira néztem, nem tudtam eldönteni, hogy mi tévő legyek. A barátnőm biccentet egyet.
- Persze.- válaszoltam.
- Te tényleg együtt vagy Liam Payne-vel? - valahogy éreztem, hogy ezt fogja kérdezni.

- Nem. És nincs szó semmilyen megcsalásról sem. Csak elmentünk a strandra. Ennyi.- mondtam.
- Hülye pletykák.- mormolta Nóri az orra alatt. Mónika felfigyelt a durcás barátnőmre.
- Nem te vagy Harry barátnője? Vagy az is csak egy hülye pletyka? - kérdezte a riporter.
- Nem pletyka. Tényleg én vagyok.- mondta Nóri unott fejjel.
- Ez is te vagy, nem igaz? - tette fel a következő kérdést az apró nőcske és előhúzta a telefontját. Nyomott rajta kettőt, majd felénk fordította. Egy képet mutatott, a házunk előtti parkban készült. Az nap amikor reggel "kicsiarakást" játszottunk. A képen Nóri és Hazza látszott. Nóri lebirkózta Harry-t és a hasára ült.
- Ahan. Ez én lennék.- mondta a barátnőm, aki a kép láttán eleresztett egy mosolyt. Megérkezett a pincér. Meghozta a rendelést.
- Ne haragudjon de mennünk kell.- mondtam Mónikának miközben a srác kezébe nyomtam a pénzt.
- Semmi gond. Köszönöm, hogy válaszoltatok. Más már régen elzavart volna.- hálálkodott.
- Szóra sem érdemes.- legyintett Nóri anélkül, hogy hátrafordult volna.- Na húzzunk innen! - mondta majd kivágtatott az ajtón.
A nap további része szintén úgy telt, ahogy az előző kettő. Kivéve, hogy este elmentünk hozzánk. A nappaliban ültünk miután megvacsoráztunk. Anya kivételesen otthon volt és mosogatott. Niall az egyik fotelben, Louis pedig az azzal szemben lévőben ücsörgött. A kanapén, sorba ült Hazza, Nóri, Liam és Zayn.
- Holnap koncert! - szerintem én jobban vártam mint a srácok.
- Mindjárt holnap van! - kiáltotta Nóri.

Én a kanapéval szemben a földön ültem. A lábaimat összekulcsoltam. Lelkes barátnőm leugrott a kanapéról és egyenesen a nyakamban landolt. Hátra borultunk. Szorosan ölelt magához. Alig kaptam levegőt.
- Nóri! Eressz! Mindjárt megfulladok! - lazított a szorításán. Most én kaptam el az ő nyakát és öleltem magamhoz.
- Én is szeretlek! - mondta Nóri fuldokolva. De egyszóval sem mondta, hogy engedjem el. Szerintem már neki is hiányzott. Egy hete szinte nem is szóltunk egymáshoz.
- Én nem kapok? - kérdezte Hazza és széttárta karjait.
- De hogy nem! - kiáltottam.
Elengedtem Nórit és intettem a többieknek is. Mind egy nagy kupacban voltunk.
- Teletabik, nagy ölelés! - mondta Nóri és Louis egyszerre. Mind nevetésben törtünk ki.