27. fejezet

Nóri szemszöge*

Egy kisbusszal mentünk. Louis vezetett, Liam az anyós ülésen, Brigi Niall mellett ült. Niall mellett Zayn. Én természetesen Zayn és Hazza között. Harry a hátát az ajtónak vetette, én pedig belefeküdtem az ölébe. A lábamat felraktam Zayn ölébe.
Egy negyed óra alatt oda kellett volna érnünk. De nem sikerült. Gyanúsan nézegettem az autón kívüli világot. Nem volt ismerős, egyáltalán.
- Na azért nem kell ennyire elkényelmesedni! - mondta Brigi.
- Miért? Engem nem zavar.- mondtam.
- Az lehet, hogy téged nem zavar.- vágott vissza Brigi.
- Ha zavarná őket, már rám szóltak volna.- magyaráztam.
- Nem kellene már ott lennünk? - kérdezte Harry.
- De, szerintem igen. Semmi sem ismerős.- mondtam és felültem, hogy jobban kilássak az ablakon.
- Louis, fogadjunk, hogy eltévedtünk! - háborgott Liam.
- Nem. Én arra mentem amerre Claire vitt minket.- magyarázkodott Lou.
- Nem hiszem. Nem erre mentünk.- mondta Zayn.
- Ő, srácok! Az előbbi táblára Esztergom volt írva.- mondta Brigi, és utána nézett a táblának.
- Nagyszerű! Louis, soha többet nem vezethetsz idegen terepen! Ez volt az utolsó! - Liam háborgott, majd felrobbant a dühtől.
- Jól van már. Csak szóljunk Claire-nek, hogy jöjjön értünk.- Lou próbálta helyrehozni a hibát amit vétett.
- Jó, oké! Állj félre.- mondta Brigi és megpróbálta előkotorni a telefonját.
- Nem tudok. Nincs leállósáv.- Louis belenézett a visszapillantóba, eredménytelenül.
- Akkor menj tovább. Kb. fél óra múlva lesz egy híd, a Dunán. Menj át rajta és, azt hiszem 5 perc múlva lesznek pihenőhelyek.- magyaráztam. Jártam már arra, így valamicskét tudtam segíteni.
- Honnan tudod? - kérdezte Brigi.
- Erre voltam táborozni.- alsós koromban jártam erre, amikor táborozni mentem egy sulis nyári táborral.
- Mikor? - kérdezte Brigi. Pedig tudta miről van szó. Valószínűleg nem emlékezett rá. Nem is értem hogyan, mikor egy héten keresztül az élménybeszámolómat hallgatta.
- Tudod, mikor az volt.- nem magyarázkodtam mert tudtam, hogy fél szavakból is megérti majd.
- Akkor amikor az az izés volt? - ő is a "Minekmagyarázzam!" véleményen volt.
- Nem a másik. Amikor a csónakba hagytam a pudingot.- kénytelen voltam elmagyarázni.
- Ja. Jól van, oké, leesett.- amikor beszélgettünk előre hajolt de most, hogy befejeztük visszadőlt, és újra nekivetette a hátát az ülésnek.
- Csónak? Meg puding? - kérdezte Hazza.
- Aha, elég vicces sztori.- vontam meg a vállamat.
- Akkor most, hogy Louis jóvoltából van egy kis szabadidőnk, meséld el.- Niall nagyon unatkozhatott. Annyira, hogy még a pudingos sztorimat is hajlandó volt meghallgatni.
- Oké...ömmm... Egy nyáron volt. Egy iskolai táborban történt.- kezdtem - minden nap kaptunk valami feladatot. Az az napi program a csónakázás volt. Ebéd után mentünk. Délben pudingot kaptunk desszertnek.- mindenki engem nézett. Hazza a hajamat simogatta, beigazította a fülem mögé.- Én meg nem ettem meg, de persze azt sem akartam, hogy kárba vesszen. A csónakok a tábornál voltak. Nekünk kellett elvinni a tóhoz. Egy kicsi, mesterséges tavacska volt, a tábortól nem messze.
- Milyen ízű puding volt? - kérdezte Niall.
- Nem ez a legfontosabb.- mondta Zayn.
- Azt hiszem csokis. A csónakok egy raktárban voltak. A lányok, úgy mint én, elrakták a pudingot a táskájukba. A hátizsákot visszavitték a szobájukba. Amikor mindenki elment a délutáni eligazításra, elcsórtam a pudingokat és bevittem a csónakházba. Mindet be akartam zsebelni.- Niall huncut pillantást vetett rám - Eldugtam őket az egyik csónakba. Abba amelyiket nem használtak. Nem lett volna jó ha rátalálnak. Amikor eldugtam őket visszamentem az eligazításra. Nagyon meleg volt, és mire érte mentünk a csónakokért a puding elolvadt és beterítette a csónakházat.- magam elé néztem. Szinte láttam magam előtt azt a rengeteg pudingot ami kifolyt a rozoga csónakból.

- Ezt nem mondod komolyan? - kérdezte Zayn. Majd megfulladt a nevetéstől, mint mindenki más.
- Az a sok puding! Mind odaveszett! - mondta Niall.
- Aha. És nem mehettem csónakázni. Na meg desszertet se kaptam többé.- mélyet sóhajtottam.
Az út hátralevő részében mindenki mesélt egy-egy őrült sztorit. Brigi beszélt amikor Louis félre állt. Kiszálltunk és Brigi elővette a telefont.
- Nincs térerő.- mondta.
Körbenéztem. A semmi közepén voltunk. Se folyó, se híd.
- Louis! Megint rossz felé mentél! - kiabáltam Lou-ra.
- Te mondtad, hogy erre jöjjek! - megpróbálta rám fogni.
- De én nem ezt mondtam.- körülbelül 3 m-re volt tőlem. Odamentem és enyhén meglöktem.
- Én csak arra mentem amerre mondtad. Te mondtál hülyeséget  - ő is meglökött.
- Én folyóról, meg hídról beszéltem. Te látsz folyót vagy hidat? - megpöcköltem a fejét.
- Nem, de...
- Hát én se! - mondtam miközben szó szerint a képébe másztam.
- Nem az én hibám, hogy nem tudsz útbaigazítani! Még egy GPS is eltévedne melletted! - megbökött, és kiestem az egyensúlyomból. Hátra léptem, hogy talpon tudjak maradni.
- Ne bökdösődj! - visszaböktem.
- Mert? Még a végén kilyukadsz, vagy mi? - újra megbökte a mellkasomat.
- Ó! Hogy az a...- mérgelődtem és neki akartam ugrani. De valaki hátulról lefogott, ezért nem tudtam befejezni azt a "gyönyörű" mondatot.
- Nóri, nyugodj meg! - tehát Brigi fogott le, gondoltam. Csak ő tudta, hogy mi fog történni így csak ő tudott időben elkapni.
- De hát... Rám akarja kenni a hülyeségét! - nyafogtam.
- Hagyd! Gyere manó! Majd Brigi lerendezi.- Harry odajött, leszedte rólam Brigi karjait és elvezetett a kocsihoz - Ja! És Liam, ha lehet ne nyírd ki! - megtorpant és visszakiabált Liam-nek.
- Igyekszem! - mondta Liam.
Mikor odaértünk a kocsihoz, beszálltunk. Megölelt és megpuszilt.
- Te kis vadmacska! - mondta.
- Ez nem vadmacska. Ez én vagyok! - mondtam.
- Igen. Te egy vadmacska vagy.- elnevette magát - Lou-val türelmesnek kell lennünk.
- De mit csináljak ha nincs türelmem?
- Ööö...- nem tudott mit mondani.
- Csak mert az első dolgom az, hogy leütöm.
- Van egy jobb ötletem!
- Mond.
- Hagyd ott a fenébe és gyere oda hozzám. Akkor majd szépen félrevonulunk míg lenyugszol.
- Úgy mint most?
- Pontosan.- újra simogatni kezdte a hajamat.
Nem bírtam tovább, megcsókoltam.

- Talán nem kell sokat várnom.- mondta amikor leszakadtam ajkairól.
- Nem talán. Biztos.
- Remélem.- most ő csókolt meg. Most ő csüngött az ajkaimon.
Ez az álom egyre jobb és jobb lesz! - gondoltam.