39. fejezet

Brigi szemszöge*

Pár másodpercnyi csend honolt a sötét szobában. Harry törte meg. Morgan után rohant aki maga előtt vezette el Nórit. Hazza kiszaladt a folyosóra és én utána. Idegesen néztünk utána Nórinak. Amikor befordulni készült a sarkon, megtorpant. Visszanézett. Sajnálkozó pillantást vetett rám és Hazza-ra.

- Ideje hazamennünk.- Harry háta mögött álltam. Megsimogattam a vállát mire szembefordult velem.

- Brigi! Esküszöm! Soha nem akartam bántani. Most miattam van itt. Most miattam van ilyen helyzetben, és kitudja mikor látom újra.- mondta.

- Tudom, hogy soha nem ártanál neki. Szándékosan.

- Szörnyű ember vagyok.- az ujjait összefonta a tarkóján, a fejét hátradöntötte, és hátat fordított. Mély levegőt vett majd hangosan kifújta. Összeszedte az erejét majd újra felém fordult.

- Nem vagy az. Nem ártanál neki szándékosan, de ő nem ezt látja. Csak képzeld magad a helyébe.- magyaráztam.

- De hogy? Nem látok bele.- a karját leeresztette, a kezét zsebre dugta és felhúzta a vállát.

- Hidd el nekem, hogy te tudod a legjobban mindannyiunk közül, mit is gondol most.

- Honnan tudnám? Talán mégsem vagyunk olyan egyformák. Talán hiba volt ez az egész...

Harry lassan elsétált.Nem várta meg, hogy válaszoljak. De ha jobban belegondolok, nem lett volna helyénvaló. Csak abban reménykedtem, hogy nem lesz igaza. És valahol, mélyen éreztem, hogy nincs igaza. Hogy hülyeséget beszél. Teljesen biztos vagyok abban, hogy egymáshoz valók, és abban is száz százalékig biztos vagyok, hogy nekik együtt kell maradniuk. Öt percig álltam ott, vártam, hogy hátha visszajön valamelyik, noha tudtam semmi esély rá. Zayn jött ki az ajtón elsőként.

- Ki hozzuk.- mondta és megveregette a vállamat. Nem válaszoltam csak álltam és bambán néztem a folyosó túlsó végét.

- Nem lesz semmi baj.- Liam jött ki másodikként.

- Meglátogathatjuk.- majd Louis bicegett ki a folyosóra. Az arca leírta, hogy egyáltalán nem ért egyet a saját szavaival. A fiuk elindultak abban az irányba amerre az előbb Hazza. A kijárat felé.

- Mindent megoldunk. Csak kell egy kis idő.- Niall odajött hozzám, a karját átlökte a vállam fölött. Időközben megjelent Nóri anyukája is. A másik oldalon sétált, közvetlen mellettem.

- Azt mondta a rendőrfőnök, hogy holnap fogadhatja az első látogatót. Nekem nincs mit megbeszélnem vele. Ha gondolod menj be helyettem. Talán te rátudsz beszélni a lelkére.- magyarázta az aprócska nő.

- Köszönöm. Nagyon sajnálom ami történt. Nem is igazán értem. Vannak még megválaszolatlan kérdéseim.- mondtam, miközben Niall lassan leengedte a kezét a derekamra majd eleresztett.

- Meddig lesz bent? - kérdezte Niall.

- Azt mondták, hogy előreláthatólag két hétig. Addigra megszületik az eredmény. De óvadékot is tehetnék le.- Angela lehajtott fejjel ballagott tovább.

- Hogy érted, hogy tehetnél? - a tehetnél szót erősen kihangsúlyoztam.

- Úgy, hogy akármennyire is szeretném nincs 450'000 Ft-om. Nem hiszem, hogy megússza egy könnyebb büntetéssel. Egyrészt azért mert nem ez az első eset, másrészt pedig ez nem egy diák csíny, hanem egy rongálás. Ezért akár 2 évet is kaphat.- Angela  néha néha felpillantott, hogy megbizonyosodjon, nem megy neki senkinek.

- Tehát az óvadék letételt elvethetjük.- jelentettem ki. Nem kérdeztem mert teljesen biztos voltam benne.

- És ha mi szednénk össze azt a pénzt? - kérdezte Niall.

- Ugyan már! Nem kérhetek ilyet. Egyébként is nem hagyhatom, hogy kifizessetek ennyi pénzt.- ellenkezett Angela.

Nóri anyukája elutasította Niall tervét így más módszert kell kitalálnunk a barátnőm kiszabadítására. Haza mentünk. Angela is hozzánk jött. Anyával átbeszélték a dolgot. Mindenki nálunk volt kivéve egy embert. Harry-t. Liam és Zayn elmentek a szállodába de nem volt ott. Csak egy levél. Liam és Zayn elhozták hogy együtt olvassuk el. Bementünk a szobámba és lekuporodtunk a szőnyegre.
"Bocs srácok, hogy csak úgy lelépek. Nem állt szándékomban itt hagyni benneteket ilyen helyzetben. Tényleg nagyon sajnálom. Tudom, most mind azt gondoljátok gyáva vagyok. Hogy megint elmenekülök a problémák elől ahelyett, hogy megoldanám őket. Most egy másik hotelben időzőm. Ha nem jut eszembe valami értelmesebb, 2 nap múlva újra Londonban leszek. Mondjátok meg Nórinak: Ő az én Júliám. Szeretem és legszívesebben elásnám magam szégyenemben. És Brigi: köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni de van egy olyan érzésem, hogy soha többé nem kellek neki. Srácok: tudjátok hol találtok. 
Harry"