40. fejezet

Brigi szemszöge*

Lassan, egymás után törtek elő könnyeim. Louis ült az egyik oldalamon Niall pedig a másikon. De ennek ellenére mind a nyakamba borultak. Amikor újra szabaddá váltam, Louis nem engedett el.
- Ne sírj! Kérlek ne! Ha te sírsz én is rákezdem.- mondta majd mély levegőt vett. A nyakamat ölelte. A vállamon feküdt hosszúkás, vékony nyaka és szinte tapintható volt benne a gombóc. Néhány másodperc elteltével ő is elengedett.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem miközben megpróbáltam eltüntetni a könnyeimet.
- Az első, hogy kihozzuk Nórit. Aztán valahogy Harry-t is visszahozzuk. Van még egy fellépésünk a VIVA Comet-en.- magyarázta Liam.
- Ez mind szép és jó. De, hogy fogjuk kihozni húgit? - Zayn kételkedett Liam tervében.
- Csak akkor tudjuk kihozni ha letesszük az óvadékot. És Angela-nak nincs annyi pénze amennyire szükség lenne. Azt pedig határozottan megtiltotta, hogy mi fizessük ki.- Niall üres tekintettel a szőnyeget bámulta.
- És ha nem tudja, hogy mi voltunk? - vetette fel Lou az újabb hajmeresztő ötletet.
- Végül is, amiről nem tud az nem fáj.- vonta meg Liam a vállát.
- És ezt mégis, hogy képzelitek? Ha Nóri kijön meg kell neki mondanunk, hogy kinek köszönheti, hogy kiengedték.- magyaráztam. A sírásom apránként abba maradt.
- De neki sem kell tudnia.- válaszolt Lou.
- Jól van. Fogjuk rá, hogy ezt megoldottuk. De mi lesz Hazza-val? Nem hiszem, hogy hallgat a szép szóra.- mondtam mire mind helyeslően bólogatni kezdtek.
- Akkor hozzuk ide.- vonta meg Louis vállát.

- Raboljuk el, vagy mi? - Zayn szemrehányó hangon beszélt.
- És ha idecsalnánk? - kérdezte Niall.
- Ja. És mégis mivel? - Liam elgondolkodva nézett maga elé.
- Megvan! Előbb kihozzuk Nórit. Aztán visszacsaljuk vele Harry-t. Majd azt mondjuk neki, hogy Nórinak nagy szüksége van rá, így bűntudata lesz, hogy nincs mellette és önszántából vissza jön.- magyarázta Louis. Mind elképedve néztünk rá. Elképesztő logikusan beszélt.
- Ez igen! - Liam helyeslően bólogatott.
- Bravó! - Zayn is büszkén mosolygott.
- Most nagyon okosat mondtál! - kiáltott Niall.
- Bocsánat.- Louis szomorkásan lehajtotta a fejét.
- Ne, ne! Ez jó! - mondtam majd mosolyogva felemelte a fejét.
Amint vége lett a kupaktanácsnak, a srácok kimentek a nappaliba, Niall kivételével. Először mi is elindultunk kifelé de amikor a srácok kimentek becsukta mögöttük az ajtót és szembefordult velem. A szobámban csak a halvány fényű olvasó lámpa világított. Az erkélyről is beszűrődött némi fény így félhomály uralkodott az egész helyiségben. Az a kevés fény ami ott volt, megvilágította az arcát. Kedvesen mosolygott.
- Köszönöm, hogy itt vagy mellettem. Nem tudom mit csinálnék nélküled.- átöleltem és az arcomat újra a mellkasára fektettem. A derekamon körbefonódott vékony, hosszú karja és védelmezően magához húzott.
- Megígértem, hogy segítek neked. Valakinek meg kell őket védni egymástól és maguktól is. És nem hiszem, hogy egyedül menne.- mondta nyugodt hangon.
- Félek, hogy nem sikerül a tervünk, hogy nem tudjuk kihozni Nórit. És, hogy Harry nem jön vissza.

- Ne aggódj! Nóri kijön, Hazza pedig nemsokára újra itt lesz velünk és halálra aggódja magát Nóriért.
- De ha sikerül őket helyreállítani...- nem tudtam befejezni.
- Attól félsz, hogy nem lesznek újra együtt.- Niall befejezte helyettem. Hátrébb húzódtam, hogy lássam az arcát.
Másodpercekig álltunk úgy és egymás szemében merengtünk. Arra eszméltem fel, hogy egyre közelebb hajol. Tengerkék szemét lehunyta és az ajkát az enyémhez érintette.