49. fejezet

Brigi szemszöge*

Mindent lerendeztünk a rendőrségen. Angela-nak alá kellett írnia néhány papírt. Ami ránk maradt, ugyanis Nóri sietősen távozott. Teljesen felháborított a viselkedése, noha, a lelkem mélyen tudtam miért rohant el. Harry miatt, a fejemet adtam volna rá. De aztán eszembe jutott, hogy ha Harry után megy értesít minket róla. Felhívtam. Nem vette fel, így hát Angela és a srácok is megpróbálták utol érni. De hiába. Nem volt hajlandó felvenni. Elkezdtük keresni, és lassan rá kellett ébrednünk, hogy minden erőlködésünk hiába való. Folyamatosan hívogattam. Egyszer szerencsém volt és méltóztatott felvenni a mobilját, amit elvileg nem arra kellene használnia, hogy a zsebét tömje meg vele. De hát...mit tehet az ember. Ez Nóri. Makacs, önfejű, tudálékos, akaratos és ha valamit egyszer a fejébe vesz, arról még a Jó Isten se tudja lebeszélni. Tudta, ha felveszi olyan szidást kap amilyenbe nem sűrűn van része. Gyanítom, hogy ez is közre játszott.

- Haló? - épp a házunk előtti parkolóban álltunk és vártunk hátha megjelenik nálunk. De nem így hát újra hívtam.

- Nóri! Mi a sz*romért nem vetted fel azt a k*rva telefont? - ordítottam.

- Nyugi! El voltam foglalva.

- Mégis mivel? És egyáltalán hol a francba vagy? Tűvé tettük az egész várost!

- Londonban.- a pulzusom az eget verte.

- Londonba? Mi van? Mit keresel te ott? És, hogy kerültél oda? Utána mentél?

- Igen. Harry-t. Repülővel és igen. Minden kérdésedre megkaptad a választ?

- Mit csinálsz? Hol alszol? Megtaláltad? - egyáltalán nem végeztem.
- Az, hogy mit csinálok....legyen az én dolgom. A srácok lakásában szunyálok és igen, megtaláltam.
- Azt ne mond, hogy...- nem fejeztem be. Kellemetlennek éreztem volna kimondani...
- De. És egyáltalán nem bántam meg. Boldog vagyok és kész!
- Akkor én is! De legközelebb szólj! Angela halálra aggódja magát miattad.- amint ki mondta "Boldog vagyok...." teljesen más oldalról láttam a dolgokat. Megváltozott a nézőpontom, a véleményem és hirtelen újraértékeltem és megértettem mindent.
- Mond meg neki, hogy sajnálom.
- Úgy lesz. Lefogadom, most is ott fekszel mellette.
- Ahan.
- Akkor nem zavarok. Ömmm.....majd még hívlak.
- Ok. Cső.
Leraktam a telefont. Nem éreztem szükségét a további magyarázásnak. Egyébként sem ért rá... "Boldog vagyok... Boldog vagyok... Boldog vagyok...". Újra és újra lejátszódott bennem a hang ami ezt mondta. Hang aminek Nóri volt a tulajdonosa.
Visszasüllyesztettem a telefont a táskám aljára és visszasétáltam a kocsihoz. Telefonálás közben, magam sem tudom, hogy hogyan, elkeveredtem a srácoktól.
- Megint eltűnt...és megint megtaláltam.- kezdtem - Londonban van.
- Ha hazajön életfogytiglani szobafogságot kap! - durrogott Angela.
- Ang! Tudod, hogy úgysem fog otthon maradni.- nyugtató hangon mondtam, mégis azt láttam, hogy Angela rettentő mérges lesz.
- Na jah! - szóval tőle örökölte Nóri, morfondíroztam.
- Hogy lehetsz ilyen nyugodt? - förmedt rám Zayn.
- Hidd el! Jobb helyen nem is lehetne.
- Te meg miről beszélsz? - Zayn-nek sem szóltam, úgy ahogy senkinek sem.

- Most azonnal induljunk el! Vissza kell hoznunk őket! - Liam be szált a kocsiba, bedugta a kulcsot a gyújtást adott és indított.

Valahogy amióta megtörtént a baj, Liam lehangoltabb lett. Nóri mindig megnevettette és most, hogy nem volt itt a mosoly csak néha néha bukkant fel az arcán. Kikanyarodott a parkolóból és Angela irányításával eljutottunk a reptérig. A repülőre már nem jött velünk Nóri anyuja. Nem tartotta szükségesnek. Felszállás előtt felhívtam anyut, majd kikapcsoltam a telefont. A fiúkat természetesen felismerték. Kellemetlenül éreztem magam amiért ott lábatlankodok. A rajongók szinte a nyakukba másztak és kényelmetlen volt, hogy miattam nem tudnak elég közel férkőzni a srácokhoz.