50. fejezet

Brigi szemszöge*

A repülőgép lassan felszállt. Az ülések kettesével voltak. Liam és Zayn egymás mellett ültek. Niall és én Zayn-ék mögött. Louis pedig előttük. Egy kisfiú mellé ült és egész úton játszottak. Egyszer mikor mélyet sóhajtottam a kimerültség miatt, Niall felkapta a fejét és felém fordult.
- Nyugodj meg.- mondta.
- Annyira lefáraszt. Folyton a hülyeségei miatt idegeskedem.
- De miért? Ha nem hagyod, hogy hibázzon, nem fog rájönni azokra a dolgokra amikre az ember a saját kárán jön rá.
- Hagyom, hogy hibázzon. Mert ha nem hagynám, akkor nem kellett volna érte menni a börtönbe, és most nem egy repülőn ülnék.

- Igaz. Te nem gondolkoztál még azon, hogy ki tette le az óvadékot?
- Azt hittem ti voltatok.- feljebb ültem az ülésben.
- Nem. De ha nem te, és nem mi akkor...
- Ne kérdezd! Fogalmam sincs.
Az út hátra levő részét morfondírozással töltöttem. Vajon ki lehetett? Nem értettem, de ezen nem lepődtem meg. Kimerült voltam. Egyrészt, mert Nóri napok óta hülyeséget-hülyeségre halmoz. Nem tudja abbahagyni. Amint leszálltunk a gépről őrült rohanásba kezdtünk. Bevágódtunk a ránk várakozó autóba és elindultunk a fiúk háza felé. Idegesen doboltam a combomon az ujjaimmal. Niall rátette a kezét az enyémre ezzel megakadályozva a mozgását. A kapuban megálltam és csak bámultam a hatalmas hófehér épületre amiről azt hittem soha nem fogom látni. "Never Say Never!/Justin Bieber/". Bár ezt a jó tanácsot mindig igyekeztem megfogadni, a remény csak halovány szikrákkal égett bennem. Lassan elindultam befelé.
- Oké. Itt tuti nincsenek.- mondta Zayn.
- Szerintem a biztonság kedvéért nézz be a konyhába. Talán Nóri ott van.- magyaráztam.
- Nincs.- Louis kifordult a konyhába vezető ajtón.- Nézzük meg fent.- Lou után indultam a felfelé vezető, íves lépcsőn. Egymás után nyitottunk be a szobákba. Én nagy valószínűséggel Zayn szobájába nyitottam be. Mindenfelé haj zselé volt kirakodva. Egyszer csak Louis-ra lettem figyelmes, amikor mereven állt az egyik szoba ajtó előtt.
- Oops! - mondta majd lassan becsukta az ajtó.
- Megvannak? Engedj oda.- megpróbáltam kikerülni Lou-t de elém állt.
- Inkább ne menj be.
- Louis! Engedj oda.
- Szerintem jobban jársz ha vársz egy kicsit.
- Mi van? Nem várok.- újabb sikertelen próbálkozásom után majdnem feladtam, de nem hagytam magam.- Miért nem mehetek be?
- Mert... nem ránk tartozik ami ott történik.
- Ohhh...- és leesett. Ennél értelmesebb és kreatívabb válaszra nem telt.
Lementünk a srácokhoz és amint leértem a lépcső aljára feltűnt, hogy Niall eltűnt.
- Hol van Niall? - kérdeztem azonnal.
- Elment.- mondta Zayn.
- Mi? Hova?
- Nem tudom, de mindjárt felhívom.- Liam elővette a telefont, tárcsázott és kihangosította.
- Haló?
- Hol vagy? - szegezte neki Liam az első kérdést.
- El kellet jönnöm. Van egy kis dolgom.- hangzott a válasz.
- De hova mentél? - Niall-en és Liam-en kívül senki sem szolt egy szót sem.
- Nem tartozom neked beszámolóval!
- De ilyen helyzetben igenis szeretném tudni, hogy merre vagy!
- Ha megmondom leszállsz rólam?
- Jah.- sóhajtott Liam.
- Jessica-nál vagyok.

A szívem kihagyott egy ütemet. Éreztem ahogy a szín kimegy az arcomból és kővé dermedek. Niall a csajánál van! Semmi baj! - próbáltam nyugtatgatni magam. Amikor újra életre keltem felrohantam a lépcsőn. Hallottam még néhány rövid mondatot.
- Haver! Ezt jól elb*sztad! - kiáltotta a  telefonba Liam.
- Mert?
- Brigi is hallotta.
- Kihangosítottad? - Niall hangja volt az utolsó amit hallottam.
A lépcsőn felfelé összefutottam Nórival és Hazza-val. Rájuk se hederítettem csak egy nyugodt, csendes vackot kerestem. Az egyik emeleti szoba ajtaját kivágtam, majd ugyanazzal a lendülettel be is csaptam magam mögött.