70. fejezet

Brigi szemszöge*

Tökéletes alkalomnak találtam az interjút egy újabb szívatásra. Vagyis...visszavágásra visszavágásért... Nóri könnyű prédának ígérkezett és Hazza helyet őt vettem célba. Míg beszélgetett, elmondta a véleményét kieszeltem egy gyors tervet.
- Nóri, miért nem mesélsz egy kicsit arról amikor még csak egy egyszerű Directioner voltál? - tettem fel a kérdésemet amivel meggyújtottam a robbanást előidéző dinamit gyutacsát.
- Mit mondjak? Azt, hogy: "Annyira szomorú voltam, majd meghaltam, mert azt hittem soha nem láthatom őket!" - pár oktávval feljebb csúszott a hangja és a kezét "primadonna módra" rázni kezdte.
- Nem azt! Hanem a posztereset! - rácsaptam a kézfejére. A riporter nő és társa árgus szemekkel figyeltek minket. A kamera folyamatosan rögzítette az eseményeket, a mikrofon pedig ide-oda járt Nórtenilla és köztem, hogy minden hangot, minden egyes kimondott szót felvegyen.
- Shhhhh! - Nórtenilla betapasztotta a számat és a kanapé háttámlájába préselte a fejemet.
- A a-i-o e-o-o-a a-a é-é! - nyögdécseltem.
- Fogd be! - az arcomba mászott és halk, mégis határozott hangon megfenyegetett.- Esküszöm, hogy....- nem fejezte be. Nagyot sóhajtott és levette a kezét a számról.
- Az amikor...- újba befogta a számat, csakhogy ez utal nem a keze akadályozott meg a beszédben. Az arcomat a padlóhoz tapasztotta és hátamra ült.
- Nyertem! - kiáltotta diadalmasan.
- Még mit nem! - vágtam rá azonnal és egy hirtelen mozdulattal megfordultam, hogy lelökhessem, de nem mentem vele sokra. Most is alatta voltam csak éppen a hátamon feküdtem.
- Íme! Ők az új csapat tagok! Ezzel be is mutatkoztak! - kacagott Liam. A fiúk, a riporter, a kamerás fickó is kidőlt a nevetéstől.
- Húzódj arrébb húgi! - egyszer csak Zayn ráült a combomra.
- Ha nektek lehet akkor nekem is! - pufogott Lou majd a lábszáramra kuporodott.
- Én adtam az ötletet úgyhogy bérelt helyem van! - Liam a bokámra ült és kezdtem azt érezni, hogy minden csontom törni készül.
- Ez most komoly? - kiáltottam nevetve.
- Teljesen! Na maradj nyugton! - Nóri a kezemet a padlóra szegezte. Szorosan odanyomta, jelezvén, hogy nem vehetem el.- Kezdjük jobbról! - mondta majd evezni kezdett.
- Live While We're Young! Waoh! - Harry a magasba emelte a kezét és énekelni kezdtek.
- Hey girl, I'm waitin' on ya, I'm waitin' on ya, Come on and let me sneak you out, And have a celebration, a celebration, The music up, the window's down. - kezdte Liam. Énekelni kezdtünk. A végére elég furcsán néztünk ki. Nóri, Zayn, Louis és Liam rajtam ültek és eveztek. Harry és Niall egy dezodorost használtak mikrofonnak. A közös résznél egymásnak háttal álltak és egyre lejjebb mentek. Amikor leértek leguggoltak majd elborultak. Nekiütköztek a "matrózcsapatnak" ami egyszeribe eltűnt rólam. Leborultak és elterültek a földön. Hatalmas megkönnyebbülés volt. A lábaim kezdtek elsorvadni a hatalmas súly alatt.
Túl egy újabb örült délelőttön. Délután besötételltük a nappalit, hogy ne süssön be a nap és lekuporodtunk a kanapéra. Csak néztük a tv-t és beszélgettünk. Niall mellé ültem, hogy Nóri lássa, minden a legnagyobb rendben van! Vagy mégsem... Tartottunk egy kis szünetet, megállítottuk a filmet és kimentem a konyhába, hogy készítsek egy kis hűsítő limonádét. Elképesztő forróság volt az nap. Ránk fért egy kis frissesség. Niall jelent meg a konyhában. Besettenkedett mögöttem, mint egy ninja, észrevétlenül.
- Beszélni szeretnék veled.- kezdte lehajtott fejjel.
- Mond csak.- vontam vállat.
- De nem most. Egy nyugisabb helyen. Vagy ha a srácok már nem lesznek itt...
- Nekem mindegy. Meg fogom hallgatni mert te is meghallgattál.- kedves mosolyt intéztem felé majd a poharakkal a kezemben kikerültem és bevittem a skacoknak.
Niall is jött utánam de visszafordultam és a konyha felé mutattam. Visszamentünk és lustán ledobta magát az egyik székre. Az asztal szélén támaszkodva vártam, hogy belekezdjen.
- Na? Mit akarsz mondani? - hiába vártam nem szólalt meg.
- Jah! Igen. Szóval... Nem is tudom, hogy mondjam, mert....szóval... Annyira hülyén hangzik.
- Én is mondtam rengeteg hülyeséget, mégis újra meg újra meghallgattad a panaszkodásomat.
- Jó de...
- Nincs de. Mond csak. Biztos nem arról szól, hogy az este elvittek az ufók és levágták a kis lábujjad.- hitetlenkedtem.
- Nem. Emellett az elmélet mellett már nem is hangzik akkor őrültségnek.
- Niall, mondjad.
- Jó, oké... Szóval... Amikor Jessica-ról kérdeztél...- a szívem kalimpálni kezdett, mint egy elszabadult légkalapácsa, úgy csapkodta a bordáimat. Nagyot nyeltem és tovább hallgattam.- Akkor hazudtam...vagyis... Én is csak az után jöttem rá miután már kimondtam.- kérdőn néztem rá, de egy hang nélkül figyeltem minden szavára - Mondtam, hogy nagyon hülyén hangzik.

-Nem baj.- legyintettem.
- A lényeg, hogy azért szakítottam vele most, hogy így jobban belegondolok, mert úgy gondolom, hogy te egy nagyon csinos, szép, okos lány vagy... És Jessica-hoz nem vonzódtam már úgy mint három hete.... Valahogy rád figyeltem oda jobban, és... Nem akarok a barátod lenni. Mert szerintem egy barát dolga, hogy mindig igazat mondjon, de én nem tettem...és ezért nagyon szégyellem magam.
- Nem akarsz a barátom lenni? - visszhangoztam. Ez a mondat bántott leginkább.
- Nem.... Több szeretnék lenni.- mélyen a szemembe nézett. Hatalmas nyomást gyakorolva ezzel remegő testemre. Csak most tűnt fel, hogy az ideg fel-alá járkál bennem.
- Én...- nem tudtam mit mondani, sőt! Még csak levegő vétel is nehezemre esett.
- Ami azt illeti...- Nóri lépett be az ajtón. Megint hallgatózott, le merném fogadni.- Az, hogy hazudtál egy barátodnak nem szép dolog. De! Az, hogy most már nem vagytok barátok még nem jogosít fel arra, hogy hazudgálj, fiatalember! Ezt jól vésd abba a cuki, szőke, ír fejedbe! - Niall vállára támaszkodott, és morfondírozott. Hogy őszinte legyek nem nagyon tudtam felfogni. És ahogy elnézetem Niall tudatáig sem jutott el. Nóri sűrűn pislogott beszéd közben és aprókat bólintott.
- Mi van? - szólalt meg Niall néhány másodperc múlva.
- Hagyd! Ez olyan...."nórilogika"- legyintettem. Aztán elfogott a düh, hogy Nóri mellett nem lehet magánéletem csak ha megosztom vele. Ami így már nem is számít magán életnek.- Megint hallgatóztál?
- Én ugyan nem! Csak....épp erre jártam. Kerestem a.....valamit.- körbenézett, hogy kellék után kutatva, hogy hitelesebb legyen a füllentése.- Meg van! Ezt az izét kerestem! - felkapta a mandarinpucolót és körbe körbe forgatta, megnézte alul-felül, keresztbe-kasul, de nem tudott rájönni mi az.
- Azt mondtad, hogy ne hazudjak erre kitalálsz egy ilyen....elfogadhatatlanul borzasztó mentséget a hallgatózásra.- mondta Niall.
- De én én vagyok, te meg te! - vágott vissza Nóri és a pucolóval Niall-t bökdöste.
- "Nórilogika".- mondtam amikor Niall értetlenül nézett rám.
- Azt sem tudd mi az! - fordult vissza Nórihoz Niall.
- De hogy nem! Ez egy....- odahajolt hozzám Nórtenilla majd suttogva folytatta.- Mi ez?
- Ez egy mandarinpucoló.- suttogtam a fülébe.
- Ez egy mandarinpucoló! - kiáltotta majd távozott.
Újra ketten maradtunk a konyhába. Nem mertem Niall szemébe nézni. Végig a lábamat bámultam és a kezemet babráltam.