55. fejezet

Brigi szemszöge*

Fogtunk egy taxit és elmagyaráztuk, hogy hol is rakjon ki pontosan. Kifizettük a bajszos, kedves öregembert és nekilátunk a telefonfülkével való fotózkódáshoz.

Nóri szemszöge*

A piros fülke mellett pozóltam amikor feltűnt az út túloldalán egy hosszú, szőke hajú lány aki pontosan úgy nézett ki hátulról mint annak a r*binek a barátnője. Elbambultam. Csak néztem ahogy jókat nevet miközben telefonál. Nagyon ismerős volt, már akkor is amikor először láttam. De nem tudtam rájönni, hogy ki lehet az. Megráztam a fejem és visszatértem a valóságba. A fénykép elkészült és helyet cseréltem Brigivel. Én is lefotóztam öt, majd elindultunk a ház felé.
- És most? - kérdezte Brigi.
- Már végeztünk.
- De még csak egy óra van. Van egy egész délutánunk.
- Nézzünk filmet.- megvontam a vállam és besétáltam a kapun. Igazából még meg sem néztem, csak elmentem mellette. A hosszú járda két széle kövekkel volt kirakva, jobb oldalon egy aprócska, mesterséges tó terpeszkedett, mellette egy paddal. Nem hiszem, hogy túl sokat használták volna. Ez csak amolyan díszítésként szolgált. A járda baloldalán a fű tökéletesen egyenletesre nyírva, pompázó rikító zöld színben. Hatalmas udvar, hatalmas ház. Mintha párban járnának. Bementünk és levágódtunk a kanapéra. A táskámat messzire elhajítottam. A lábamat felraktam, a szoba közepén lévő asztalkára. Nagyot sóhajtottam.
- Mit nézzünk? - kérdezte Brigi.
- Csináljunk kukoricát. Majd közbe eldöntjük.- vállat vontam és átvonultunk a konyhába. Brigi benézett minden szekrénybe.
- Megvan! - hátal állt nekem. A szekrényt fürkészte miközben felém mutatott két csomag kukoricát.- És van még több is.
- Add.- kivettem a kezéből és az egyiket beraktam a mikróba. Amikor elkészült beleöntöttem egy tálba. Elgondolkozva néztem a tálba.- Szentem kevés lesz.
 -Akkor csináld meg ezt is.- Brigi a konyha közepén lévő pult túloldaláról odadobott még egy zacskót. Azt is beraktam a mikroba és elindítottam.
- Elkapod? - kérdeztem és egy szem kukoricát emeltem a magasba.
- Persze hogy nem! Na dobjad!
- Emeld feljebb a fejed.- engedelmeskedett és eldobtam a még langyos kukoricát. Mellé ment, de ezen nem lepődtem meg.
- Mondtam! Dobj egy másikat.
- Vársz! - mondtam majd kivettem a következő adag kukoricát. Azt is beleraktam egy tálba és átcsúsztattam az asztalon Briginek.- Ez a tied.
- Oks. Megy! - kiáltotta majd eldobta.
- De szerencsétlen vagy! - nevettem. A konyha másik végében ért földet az aprócska popcorn darab.
- Nem mondod! Na, te jössz!
- Várj! - azzal felmásztam a mosogató mellé.- Innen könnyebb.
- Biztos.
- Megy! - ezt sem sikerült elkapnia.
- Fenébe! Ezt kapd el! - hozzám vágott egy marék kukoricát majd lebukott az asztal alá. Lemásztam a szekrényről és a tálal a kezemben szaladni kezdtem felé.
- Elfuthatsz, de el nem menekülhetsz! - kiáltottam és én is megdobtam. De nem sikerült eltalálni. Elszaladt, pontosan ott állt meg ahol az előbb én.
- Béna! - csúfolódott.
- Ez nem ér! Elfogyott a kukoricám! - nyafogtam és felé mutattam az üres tálat.
- Tűzszünet! Csinálok még! - elvett a szekrényből még hat csomagot és egyszerre rakta be őket melegedni.
- Ne! Az úgy nem lesz jó! Még a végén felrobban! - szóltam oda.
- Ja! Jó! Oké! Bocs.- gyorsan kinyitotta a mikró ajtaját és kivette az oda nem illő dolgokat. Pár perc múlva, 3 csomagnyi kukoricával a táljainkba, újra támadásba lendültünk. Felmásztam a konyhában lévő pultra, ami asztalnak használtak, és a konyha közepéről ostromoltam Brigit. Ő a mosogató mellett állt, a konyhaszekrényen, ahol az előbb én. Egyszer sikerült eltalálnom, mire beesett a mosogatóba. Még szerencse, hogy üres volt...
- A szemem! Belement a só! - kiáltotta nevetve. A csepegtetőben ült, a lába pedig átlógott a mosogatós részbe.- Ezt még megbosszulom!
- Próbálkozz! - hergeltem.
- Parancsolj! - hozzám vágta az összes lőszerét, a tálal együtt. Rendesen fejbe talált, és inkább lefeküdtem a pultra. A hátamra feküdtem és a kezemet hasamra tettem.
A konyha minden szegletét popcorn borította. Brigi a lábával elérte a mikrót. Nagy nehezen kinyitotta az ajtaját és berakott még két csomag kukoricát. Az elkészült csomag egyikét odadobta nekem, kibontottam majd a tálamba öntöttem. Lihegve majszolni kezdtem, amikor a mikron lévő, digitális órára pillantottam.
- Jól elszórakoztuk az időt. Négy óra lesz két perc múlva.- mondtam. Brigi még mindig a mosogatóban ücsörgött és a kukoricáján csámcsogott.
- Ahan. Mindjárt jönnek a srácok. Nem kéne rendet rakni?
- Mire való Zayn megbízható takarítónője? - kérdeztem.
- Ez meg mi? - kérdezte Liam amint belépett az ajtón.
- Emlegetett szamár, mindig megjelenik.- okoskodtam.
- Semmi...- válaszolt Brigi és ledermedt arccal bámulta Liam hitetlenkedő arcát.
- Helló! - Hazza is megérkezett. Azonnal mosolyogni kezdtem. Mindig felvidít a jelenléte.- Jól éreztétek magatokat? - kérdezte kedvesen és odajött hozzám. Felkapott az asztalról két szem kukoricát, és bekapta.
- Ahan.- mondtam.
- Látom nem izgat, hogy hogy néz ki a lakás. Akkor én sem aggódok rajta.- Bathman vállat vont majd kihúzott egy széket a konyha asztalnak használt pult mellett, aminek tetején az én kifáradt testem hevert.
- Fárasztó ez a háborúskodás.- sóhajtott Brigi. Úgy láttam, megszerette azt a mosogatót. Nem nagyon akart kiszállni belőle... Vagy csak szimplán lusta...
- Az ám.- helyeseltem.
- Megjöttem! - hallatszott bátyus hangja majd néhány másodperc múlva láttam is őt.- Ez mi?
- Legyőztem Brigit.- mondtam.
- Hogy is ne! - Brigi egy újabb marék kukoricát vágott hozzám. Azonnal visszavágtam. De ismét kifogytam a lőszerből így a tálat kellett hozzávágnom.
- Ez mi ez? - kérdezte hitetlenkedve és nevetve kifáradt barátnőm. A fején landolt a tálam.
- Ti sem unatkoztatok! - állapította meg Zayn majd leült Liam mellé.
- Mi nem. De ti? Minden oké odahaza? - kérdeztem tőlük. Ez a kérdés mindannyiuknak szolt, bár igazából a Harry válasza érdekelt. Nagyon szerette volna ha vele megyek, és bemutatkozok a szüleinek.
- Még jó, hogy mondod! - kiáltott Hazza és odaállt fölém. Még mindig a pulton feküdtem, odaállt a fejemhez és fölém hajolt.- Anyuék holnap átjönnek. Tudni akarják, hogy ki az az abnormális lány aki befészkelte magát a fejembe. És igen, abnormálisnak tartanak, az alapján amiket meséltem rólad.- az arcomat két keze közzé fogta és addig nyomta összefele míg a szám csücsöríteni kezdett.
- Hát ez remek. Nem indul valami jól.- nyöszörögtem hatalmas keze fogságában.
- Nyugi! Bírni fognak, tudom! - megpuszilta a homlokomat majd eleresztett. Leült Liam másik oldalára.