75. fejezet

Nóri szemszöge*

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű kitérnem Brigi elől, de azért megkíséreltem egy menekülési terv használatát.
Kiértünk a plázából és sietősen arcon csókoltam Harry-t. Intettem a többieknek is, és rohanni kezdtem haza. De Brigi elkapta a csuklómat és megakadályozott a menekülésben.
- No, no! Nem mész sehová! - visszarántotta a csuklómat és szembefordított magával.
- De hogy is nem! Csak figyelj! - a mai nap ez volt a legintenzívebb tettem. Megpróbáltam kitépni magam a szorításából, és sikerült is.... De Niall megfogta a másikat. Harry, Liam és Zayn csak zavarodottan figyelte mi is történik pontosan.
- Niall! Eressz el.- könyörögtem, mire élutasítóan rázni kezdte a fejét.- Te ezt úgysem érted! - nyöszörögtem tovább. Próbáltam hatni rá, de minden hiába. Soha nem láttam még ilyen határozottnak és keménynek Niall-t.- Kérlek! - suttogtam. Magam sem tudom, hogy miért, a fejet a mellkasára fektettem. Lehunytam a szememet és éreztem ahogy a szorítása lassan enged. Végül nem engedett el, gyengéden fogta át vékony csuklómat.
- Brigi! Mi ez az egész? - kérdezte és az ujjait a hajamba dúrta. Végigsimította a hosszú barna, színes tincseimet, majd újra és újra végigjárta ezt az utat.
- Nem tudom. Érted? Nem tudom! - Brigi lassan, tagolva beszélt. Az arcát ugyan nem láttam, de magam elé tudtam képzelni kétségbeesett tekintetét.- Ezt akartam vele megbeszélni.
- Nóri! - Niall lassan kihúzta az ujjait a hajam közül és az arcomat két keze közzé fogta, hogy még csak menekülni se tudjak a pillantása elől. Mélyen a szemebe nézet, és szinte meghipnotizált tengerkék szemeivel.- Mi folyik itt? Nem csak Brigi látja, hogy valami nincs rendjén veled. Egyszerű dolgokban nem tudsz dönteni és nem tudsz rendesen válaszolni egy mindennapi, egyszerű kérdésre.- ezen elgondolkodtam egy percig. Tényleg így lenne? És ha igen az akkor azért van mert elment az eszem? Tényleg kezdek megőrülni? - És ez a szótlanság is nyomaszt. Mond el szépen, hogy mi a baj, és ígérem segíteni fogok. De ahhoz előbb el kell mondanod mindent.- lassan bólintottam és elengedte az arcomat. Mint egy hipnotizőr, teljesen elfelejtette velem, hogy el kellene menekülnöm. Nem tartottam már olyan életbevágóan fontosnak. Amint az arcom szabaddá vált, lehajtottam a fejem, hogy még csak véletlenül se tűnjön fel nekik, mennyire elszomorít a helyzet.

- Jól van.- felemeltem a fejem és kifejezéstelen arccal magyaráztam tovább, hogy továbbra is leplezzem az érzéseimet.- Egy feltétellel. Harry-nek és a többieknek meg sem kell tudniuk.

- Harry-nek és a többieknek miről nem kell tudniuk? - szólt a hátam mögül Zayn fenyegető hangja, ami valóssággal belém fagyasztotta a vért. Óvatosan megfordultam. Mind a hárman ott álltak mögöttem. Liam hitetlenkedve nézett rám, Harry értetlenül összehúzta a szemét, Zayn pedig felháborodva kulcsolta össze a karját a mellkasán.

- Arról amit egyébként sem mondanék el.- magyaráztam.

- Azt hittem ennél sokkal jobban bízol bennem.- Zayn arca megkeményedett. Hirtelen olyan bűntudat hullám söpört rajtam végig, hogy azon sem csodálkoztam volna ha egész testemmel beleremegek. Éreztem ahogy az arcom sajnálkozó maszkba húzódik. És még rosszabb lett amikor Zayn hátat fordított és elkullogott a másik irányba. Percekig csak álltam és vártam, hogy ki mit lép. De semmi. Zayn alakja lassan eltűnt a tömegben, aztán egy pillanatra újra előbukkant amint befordult az egyik sarkon. Nem bírtam tovább várni tétlenül, utána szaladtam. Az utca, amibe befordult, egyenesen a Duna part felé vezetett. Fél órán keresztül bolyogtam kétségbeesetten, aztán leültem egy padra. Gondolkoztam, hogy vajon merre mehetett, de az agyamat mostanában kissé túlterheltem és nem volt működőképes állapotban. Az előttem elhaladó embereket figyeltem. Megakadt a szemem egy-két vézna, rosszul öltözött lányon, néhány izzadtságtól bűzlő futón. Pár helyes pasi is a látóterembe került. De volt köztük egy aki egyedül ballagott, a fejét lehajtotta, és fekete, felzselézett haja égnek állt. Magas, a bőre kreol színű, és addig bámultam, hogy lassacskán rá kellett ébrednem: Zayn az! Odarohantam hozzá, a kezemet a vállára raktam, mire ráemelte csillogó, barna szemeit.

- Zayn, ne haragudj.- esdekeltem.

- Miért ne? Van okom haragudni rád.- vágta az arcomba. A kezem lassan elernyedt és lehullott a válláról. Szégyenkezve néztem a poros járdát.

- Üljünk le.- javasolta majd elsétáltunk ahhoz a padhoz ahol az előbb ücsörögtem. Egyik lábamat felhúztam és szembe fordultam Zayn-nel.

- Nem akartalak megbántani.

- Pedig sikerült. Csak azt nem értem, hogy mit tettem amiért nem bízol meg bennem.- az arcomat fürkészte. A szemöldökét zavartan ráncolta. Nem éreztem, hogy ő az a Zayn lenne akit annyira szeretek. Legalábbis külsőre nem... Akit én szeretek mosolyog, a szeme csillog a szeretettől, és lerí róla, hogy egy igazi harcos. Egy igazi rossz fiú. De most csak egy törött, fiatal, srácot látok aki csak a válaszért harcol...

- Bízom benned.- beletelt egy percbe mire megtaláltam a megfelelő szavakat.- Csak...tudod...ez egy olyan dolog ami....elég kínos számomra. Nagyon rosszul érint, meg minden.- sosem voltam az az érzelgő fajta így nem igazán találtam a szótáramban a megfelelő szót. De azért sikerült egy, nem éppen ép kéz-láb mondatot, csak egy féllábú, mankós szöveget összeraknom.

- És azt hitted nekem nem mondhatod el mi bánt?

- Senkinek sem mondtam még el.

- Legalább Harry-vel közölhetted volna.- elfordult tőlem és a messzibe bámult.

- Sajnálom.

- Ezt ne nekem mond. Harry-től kell bocsánatot kérned. Tuti, hogy haragszik. Meg az a "majdnemszakítottatok" incidens is teljesen padlóra küldte.- ismét elszégyelltem magam. Ezt jól elcsesztem...

- Pazar! - durrogtam.- Megint csak jót akartam, ehelyett mindent elrontottam.- a fejem hátravetettem és átlógattam a pad háttámláján.

- Mással is megesik.

- De nem ennyiszer.... Tényleg bocs! Nem tudtam, hogy ennyire fontos neked, hogy megosszam veled. Nagyon sajnálom.- szabadkoztam szüntelenül.

- Megbocsájtok....de nem felejtek.- hirtelen támad jókedvem olyan hamar szállt el amilyen gyorsan jött. Azt az utolsó három szót nem kellett volna...

- Megértem.- lesütöttem a szememet.

Ezzel hivatalosan is minden a feje tetején állt! A fiúk elmennek, és azt hiszem depis lettem tőle. Zayn megbántottam, ahogy anyámat, és még vár rám egy igen kínos beszélgetés Brigivel és Niall-el. Harry-ről nem is beszélve....Visszaballagtunk a srácokhoz akik javában beszélgettek. Mielőtt a fiúk elmentek volna bocsánatot kértem Zayn-től még úgy 150x, és Liam-től és Harry-től is. Brigi, Niall és én felmentünk Brigiékhez, hogy túlessünk a beszélgetésen. A fiúk elmentek jégkrémért, pizzáért meg más nasik ért. Utolsó napot töltjük együtt... Holnap, az évzáró után, elmennek...

Brigi kitárta előttünk a bejárati ajtót, lerúgtuk a cipőnket és betelepedtünk a nappaliba.

- Na szóval...- kezdtem. Niall és Brii figyelmesen ült, egymás mellett a kanapén.- Az van, hogy ti elmentek.- mutattam Niall-re miközben fel-alá járkáltam.- Harry is elmegy és ez aggaszt. Aztán ott van Zayn, akit nagyon szíven szúrtam és nem fogja elfelejteni egy könnyen. Anyával is összevesztem, aki most kb. 170 km-re van, és a beteg nagyanyámat ápolja. Az emberek egy nagyképű, színésznőnek tartanak, aki csak azért van Harry-vel mert népszerű akar lenni. Tökre ki vagyok akadva! Megpróbáltam megkísérelni, hogy megváltozom és már bele is kezdtem de rá kellett ébrednem, hogy nekem ez nem megy. És megint Harry. Ha elutaztok a kapcsolatunknak annyi, a távolság tönkre teszi. Majd ő is, és én is, találunk valaki mást. De ezt nem akarom! Megpróbáltam megkönnyíteni mindkettőnk helyzetét azzal, hogy szakítok vele,de a beszélgetésünk végére kiderült, hogy azzal csak még nagyobb fájdalmat okoznék. És, ugyan nem szakítottunk, nagyon megbántottam. Talán haragszik is rám. Nem tudom! Teljesen.ki vagyok! Meg fogok bolondulni! Vagy talán már meg is bolondultam! - hadartam.