71. fejezet

Brigi szemszöge*

Az ajkamat harapdáltam. Ezúttal nem voltam hajlandó megkezdeni a beszélgetést akár meddig is kell várnom, hogy megszólaljon. Most rajta a sor. De kevesebbe kellett várnom mint amire számítottam.
- Mit gondolsz? - kérdezte óvatosan. Lassan ráemeltem a tekintetemet és félénken, mégis értetlenül néztem gyönyörű kék szemeibe.
- Miről?
- Rólunk.
- Nem tudok mit mondani. Ne vagyok túl jártas az ilyen dolgokban. Nem tudom mit tegyek. Ez annyira....- elgondolkodtam. A megfelelő szó után kutattam.
- Kellemetlen.- fejezte be a mondatot hibásan.
- Nem. Ez egyáltalán nem kellemetlen. Ez inkább...érdekes.- kérdőn nézett rám és az egyik szemöldöke a magasba szökött.- Nekem az. Én még nem....éreztem ilyet.
- Ahan. Hát, figyel....Ha nem akarod nyugodtan megmondhatod. Elviselem az elutasítást. Sokszor megtörtént már. Csak egyet kérek. Mond meg az okát. Eddig minden lány elmondta miért. És néha tényleg meglepett. Mint például az amikor azért dobott egy lány mert ír vagyok, és egy másik aki azért mert szőke a hajam.- a szemöldökét összeráncolta és komoran nézett maga elé. De az arca egyszeribe megenyhült amikor rám nézett. Talán az értetlenség, a szomorúság és a teljes zavar enyhítette meg a lelkét. Értetlenül rázni kezdte a fejét majd szorosan magához húzott. Az arcomat a mellkasához szorította és a testünket szorosan egymáshoz préselte.- Sajnálom.- suttogta a hajamba. Lehunytam a szememet és az illata mézédes aromája csiklandozni kezdte az orromat. Mint egy jól átsütött, sült, ropogóscsirkehús legelső falatjától, összefutott a nyál a számba. Egy aprócska gombóc nehezítette meg a nyelést, az előbb kimondott szavak amik azt bizonyítják, hogy nem bízik elégé bennem sírásra akartak kényszeríteni, de ellenálltam így a gombóc fejlődése megállt és csak egy kis idegesítő, sírásra késztető gombócka maradt.
- Ne kérj bocsánatot. Én vagyok a béna, hogy nem tudok válaszolni. És amiket az előbb mondtál...- elhúzódtam tőle, hogy lássam az arcát.- Őrültségek. Meg sem fordult a fejemben a visszautasítás. Csak...nekem... nem vagyok felkészülve és...elég bátor sem vagyok.
Mély lélegzetet vett majd elengedte a derekamat. Hátrébb lépett egy-két lépést majd lehunyta a szemét.
- Megértem. Csak szólj ha úgy érzed készen állsz.
- Próbáljuk meg...- vágtam rá. Ismét a padlót bámultam de hirtelen ellenkezésem után felkaptam a fejem, hogy lássam milyen képet vág.
- De...
- Kibírom. Csak...óvatosan kell csinálni.
- Nem kell erőltetni ha nem akarod.
- De akarom.
- És nem is biztos, hogy jó lesz így neked.
- De jó lesz.
- Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad valahányszor közelebb kerülök hozzád.
- Nem fogom.
- Nem fog tetszeni a dolog ha nem élvezheted igazán.
- De élvezni fogom.
- És ha....
- Niall! - fojtottam belé a szót.
- Oké. Te akartad.- védekezően maga elé emelte a kezét majd újra közelebb lépett.- Megölelhetlek?
- Azt eddig is megtetted.- azzal átöleltem.
Percekig álltunk úgy mire észbe kaptunk. Visszamentünk a többiekhez és folyattuk a filmet. A fiuk 1 óra felé elmentek a hotelbe. Ezúttal Hazza is a srácokkal ment, ugyanis Nóri lusta volt gyalogolni. És most, hogy 100%-ig meggyőződött arról, hogy Niall és köztem minden rendben van, a hangja ismét a régi, megszokott, laza, lusta hangá vált. Amikor fiúkat elkísértük a bejáratig valami olyat hallottam amit talán nem lett volna szabad. Nóri és Harry suttogva beszélgettek, meglehetősen indulatosan.
- Hát, azt hiszem akkor én is megyek.- suttogta Hazza és belebújt a cipőjébe.
- Hát persze. Itt hagysz... Mily meglepő...
- Ugyan már. Csak a hotelbe megyek. Holnap találkozunk. Nem kell sokat nélkülöznöd.
- Egyenlőre...- motyogta Nóri és a karját összefonva, mérgesen bámult maga elé.
- Ezt majd még megbeszéljük.
- Feltéve ha itt leszel még.
- Nóri, kérlek. Ne duzzogj. Nem lesz semmi baj.
- Tényleg? Szerinted nem, ha....- Nóri megrázta a fejét. Nem fejezte be a mondatot. Valami túl drámait szándékozott mondani de végül meggondolta magát.
- Mondjad.- unszolta Hazza.
- Majd megbeszéljük amíg egy kontinensen leszünk.- vágta az arcába Nóri majd helybenhagyta Hazza-t. Az utolsó pillanatban, amikor már mindenki kiment és Harry-re került a távozás sora, odaszaladt a falat támasztó Nórihoz, arcon csókolta, mondott neki valami vigasztalót - amit nem értettem - és Nóri válaszát várta. De nem kapott választ így megpuszilta a homlokát, és kiszaladt az ajtón.
Becsuktam mögötte az ajtót majd Nóri felé fordultam, aki immár a földön ücsörgött, a falnak támaszkodva, felhúzott lábakkal.
- Mi a baj? - kérdeztem és leültem mellé.
- Elmennek.
- De ezt eddig is tudtuk.

- De arról nem volt szó, hogy ilyen hamar.- a szemembe nézett. Barna szeme csillogni kezdett a felgyülemlő könnyektől. Pislogott párat, hogy eltűnjenek.- Nagyon fog hiányozni Louis, aki mindig megnevetett és nem szól le a gyerekes viselkedésemért, hanem inkább velem nevet. Zayn, aki most már hivatalosan is a bátyám, mindig ott volt nekem és halálra aggódta magát. Liam, akinek a szexisége örökre bennem marad. Na meg persze az isteni reggelijének íze amit egyszerűen lehetetlen elfelejteni. Niall, akit akkor sem lehetne elfelejteni ha akarnék. Imádom a hajszínét! Pici, cuki, ír manócska! És Harry aki a távolságnak köszönhetően elfelejt, és pár hét múlva egy japán, rizszabáló, fekete hajú fattyúval fog pózolni a címlapon. Egy sárgafejű, rizszabáló, fekete, egyenes hajú, fejhallgatós, hab testű ivadék, akikből több van mint az gyeseimből! Herótom van azoktól a....- nem fejezet be csak fújtatva felpattant és a konyhába szaladt.
Nem mentem utána csak percek múlva. Tudtam, hogy nagyon feldúlt és ha valami olyat mondok ami csak rontana a helyzeten, kapok egy hatalmas pofont aminek a helye két napig ott fog ékeskedni az arcomon.