57. fejezet

Nóri szemszöge*

Bár a szememet órákon át csukva tartottam, nem aludtam. Szorosan bújtam Harry-hez, akár egy pajzshoz. És ő is szorosan ölelt. Nagyon jól esett, hogy magam mellett tudhattam. Megvigasztalt minden egyes alkalommal és megpróbálta megérteni, hogy milyen helyzetben vagyok. Nagyon könnyen elsírom magam, annak ellenére, hogy mindig is gyűlöltem ha sírni látnak. Éppen ezért, nem akkor sírtam ki magam amikor éreztem, hogy mindennek annyi, hogy már semmi sincs rendben, hanem akkor amikor már senki sem látott. Megvártam amíg a nap lenyugszik, és a hold a helyére költözik. A csillagok nem néztek le. A hold gyengéden világított, minden egyes alkalommal és ez megnyugtatólag hatott rám. Könnyebb volt megnyugodni, könnyebb volt átvészelni a szél keverte hullámok csapásait. És még könnyebb volt Hazza mellett. A hold és a csillagok nyugtató ereje szállt belé. Védelmező testtartása álmában sem változott. És az, hogy kisebb voltam nála csak megerősítette abban a hittben, hogy vigyáznia kell rám... Egyszer álmában megfordult és már nem húzott magához. Nem mozdultam és nem bújtam újra hozzá mert még véletlenül sem akartam felébreszteni. Elaludt így nem színleltem tovább és kinyitottam a szemem. A digitális óra 04:28-at mutatott. Rá kellett ébrednem, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam és holnap úgy fogok kinézni mint egy mosogatórongy. Nem szándékosan, sóhajtottam egyet mire Harry kalimpálni kezdett a kezével. Utánam kutatott. Nem sikerült rám találnia, és kipattant a szeme. Rémülten lökte félre a takarót, mintha azt hitte volna, hogy alábújtam. De amint a szeme rám villant a rémület eltűnt az arcáról.
- Gyere vissza.- suttogta. Egyik kezével gyengéden maga felé húzott.
- El sem mentem.
- Én ébresztettelek fel?
- Nem....eddig sem aludtam.
- Akkor ideje, hogy aludj.
- Próbálkozok.... Nem akarok úgy kinézni holnap a szüleid előtt mint egy darab mosott sz*r.- halkan elnevette magát és újra hozzábújtam. A bőre égetett ahogy a takaró alatt egymáshoz értünk. Az Ő testét már felmelegítette a takaró, az enyémmel ellentéteben. Engem sem tűz, se takaró nem melegített fel. Ezért volt az, hogy hivatalosan is "hidegvérűnek" hívtak...
- Jó éjt.- mondta majd puszit nyomott a homlokomra.
Azt, hogy hogyan, vagy mikor aludtam el nem tudom. Reggel arra ébredtem, hogy valaki hangosan nevetgél. Feltűnt, hogy Harry nincs mellettem és azonnal felültem. Beledugtam a, Zayn-től kölcsönzött papucsba a lábamat, elcsoszogtam a szekrényen lévő egész takaros tükörig és lófarokba kötöttem a a hajam. A tegnapi családlátogató körútról hazafelé, Hazza vett nekem és Briginek is néhány ideiglenes ruhadarabot. Az aprócska rövidnadrág és trikó, amit alváshoz használtam, is onnan származott. Megigazítottam a nadrág szárát, kisimítottam belőle a ráncokat majd a felsőmet is megigazgattam. A lépcsőn lefelé meg kellett állnom, hogy megdörzsöljem a szemeimet mert még homályosan láttam. Idegen hangokat hallottam. Újra elindultam és a konyha felé mentem, ahonnan a hangok jöttek.

- Jó reggelt! - Brigi szaladt felém, megpuszilta az arcomat majd tovább szökdécselt. Leült az asztalhoz egy számomra ismeretlen nő mellé. Bágyadtan felemeltem egyik kezemet és intettem. A másikkal a szememet dörzsöltem.
- Megjött! - Hazza állt mellém és átfogta a vállamat. Szorosan magához préselt és megpuszilta a fejem búbját.- Anyu, Robin, Gemma! Ő itt Nóri! - lelkendezett. Elszégyelltem magam amiért pizsamában jelentem meg először előttük.
- Nem túl bőbeszédű.- állapította meg Anne egy kedves mosoly kíséretében.
- Csak várjatok egy fél órát.- mondta Lou. A szája tele volt tömve zabpehellyel. Harry leültetett a szüleivel és a nővérével szemben. Először leült majd az ölébe húzott. A fejemet a vállára fektettem.
- De szégyen vagyok....- szólaltam meg végül.- Előállok pizsamában. Ez nagyon szexi...- hitetlenkedtem. A hangomban még csak az élet jelei sem voltak észlelhetők.
- Ugyan már! Mi jöttünk korán! - legyintett Gemma. Nagyon kedves és megértő volt első ránézésre is, és ezzel csak bebizonyította, hogy nem tévedtem. Hihetetlenül hasonlítottak Hazza-val. Le sem tagadhatták volna, hogy rokonok.
- Harry! Adj enni neki.- szolt Robin. Elmosolyodtam és csak legyintettem egyet.
- Jól van. De úgyis szolt volna ha éhes... Amúgy meg nagyon önkiszolgáló típus. Igaz? - felnéztem Harry-re. A hangjában volt valami...flegma. De az arcán nem látszott semmi.
- Igen. Ha éhes vagyok akkor kiszolgálom magam...és ha eszek akkor jobb távol maradni tőlem. Senki nem állhat a kajám és közém.- magyaráztam.

- Ez igaz.- helyeselt Brigi.- Ha valakivel megosztja az már áttörésnek számít. Csak annak ad a kajájából akit szeret.
- Zayn! Csinálsz nekem reggelit? - nyafogtam.
- Mit eszel húgi? - kérdezte és elindult a hűtő felé.
- Húgi? - kérdezte Anne.
- Igen. Egész kis családdá alakultunk ki. Harry, tulajdonképpen Nóri férje, Zayn a bátyja és Louis a fia. Niall, Louis kisöccse. Brigi pedig Nóri összes "rokonának" a keresztanyja.- magyarázta Liam. A "rokonának" szóhoz érve idézőjeleket rajzolt a levegőbe.
- Ahan. Szóval....semmi rendszer. Semmi értelem...csak...kineveztétek, hogy ki kinek a kicsodája.- bólogatott Gemma.
Tovább folytattuk a beszélgetést. Amint megettem a Zayn készítette hatalmas szendvicset felmentem az emeletre és felöltöztem. Biztos vagyok benne hogy Harry olyan ruhadarabokat választott nekem amikben szívesen látna. Néhány felsőnek igen érdekes kivágása volt. Passzos, testhez simuló pólók és szűk farmerek.