72. fejezet

Brigi szemszöge*

Nem tudtam eldönteni, mi lenne most a helyes, mit kellene tennem. És hogy őszinte legyek kicsit gyáva módon viselkedtem. A földön kuporogtam és vártam, hogy Nóri hallasson maga felől, mert én nem voltam elég bátor ahhoz, hogy közelebb menjek hozzá. Ugyanakkor biztos jól esne neki ha megvigasztalná valaki... És ez a valaki én leszek! - határoztam el gondolatba. Összeszedtem magam, amennyire csak bírtam. Mély levegőt vettem és amikor megpróbáltam felállni a padló visszahúzott. Mégsem voltam elég bátor....vagy talán ez nem is gyávaság? Mi van ha erőm nincs? Erőm ahhoz, hogy nézzem ahogy a fényes aprócska könnycseppek legördülnek az arcán...

Dübbenést hallottam a konyha felől. Szinte beleremegett a padló. A fejem felkaptam. Hallgattam néhány másodpercig a házat bejáró csöndet, aztán ezt a csöndet megtörő zokogást. A konyhából szinte süvítő szél ként csapott az arcomba a fájdalmas hang. Amint magamhoz tértem berohantam Nórihoz, aki a sötét konyha padlóján térdelt, lehajtotta a fejét és a haja az arcába borult. Lassú léptekkel közeledtem félé. Leültem mellé és a kezemet a vállára raktam. Közelebb hajoltam hozzá és kisepertem a haját az arcából. Mint aki nem is él. Amikor hozzáértem meg sem moccant, a zokogása abba maradt, de a könnyek továbbra is az arcát áztatták. Nem pislantott csak komoran bámult maga elé. Bámult valamit. Követtem a tekintete irányát és egy kupac törött üveget fedeztem fel.

- Összetört.- súgta.

- Semmi baj.- egy lelki problémákkal küzdő, pszichiátriai beteghez hasonlított. A tekintete üres és fekete volt mint az éjszaka.

- Nem hagyhatom, hogy elfelejtsen.- suttogott tovább.- Nem fog elfelejteni.

- Persze, hogy nem. De most gyere és feküdjünk le.

- De már nem sok időm van. Valami olyat kell tennem amitől garantáltan emlékezni fog.

- Majd reggel megbeszéljük. Nem tiszta a fejed. Feküdj le.

- Valami nagyot kell kitalálnom.

- Nóri! - megfogtam a vállát és rángatni kezdtem, hogy kicibáljam az illúziói karmai közül.- Térj észhez! Ne is agyalj ilyeneken.

- Igazad van.- hirtelen megjelent az élet az arcán. Felpattant és bement a szobába. Hüledezve ücsörögtem a padlón. Meglepődve néztem utána kecsesen szökellő alakjának. Teljesen összezavarodtam. De nem akartam tovább agyalni rajta mert még a végén eszembe jut valami képtelenség, valami őrültség ami nem hagy nyugodni, aztán kiderülne, hogy semmi értelme. Nagyot sóhajtottam, megráztam a fejem és feltápászkodtam. Utána mentem. Az erkélyen ácsorgott és nézte az utcán sétálgató embereket. Már ha volt valaki az utcán hajnali egykor... Kimentem hozzá és én is ugyanolyan pózban álltam meg mellette.

- Nem fog elfelejteni.- mondtam halkan.

- Tudom.

- Akkor...ez...mi volt? - a szemöldököm ráncba szaladt és értetlenül néztem az arcát. A pillantását levette a nedves utcákról és rám fordította.

- Most magyarázzam el? - nyöszörgött. A lustaság átható ereje...

- Légyszíves!

- Nem fog elfelejteni, de attól még lesz más... Mármint, attól, hogy lesz valaki más, még nem fog elfelejteni...Én is biztos találok valaki mást de attól még nem fogom elfelejteni.

- Nem lesz másik pasid! És neki sem lesz másik csaja! - fakadtam ki. Nem fogom tűrni, hogy hülyeségeket beszéljen.- Felejtsd el!

- Nyugi! Sem sem tart örökké.- vont vállat. Fintorgott egyet majd visszafordult az utcalámpák fénye felé.

- Nem veheted félvállról ezt is! Holnap reggel, ha törik, ha szakad, megfogjátok beszélni.

- Oké! - a szemét az ég felé fordította majd duzzogva visszament a szobába.- Te meg ne legyél olyan mint egy gyáva nyúl! - kiáltott vissza.

Másnap reggel megpróbáltam hangtalanul kiosonni a konyhába. Csináltam egy gyors reggelit és vártam, hogy Nóri is felébredjen. De nem tette és kezdtem éhes lenni. Épp nekifogtam amikor Harry csengetett. 3 perc múlva már a konyhában beszélgettünk. Minden jel nélkül nekiszegeztem a kérdést:

- Ugye tudod, hogy Nóri tökre ki van bukva amiért ilyen hosszú ideig nem találkoztok?

- Tudom. De neki is meg kell értenie, hogy a turné megy tovább.

- Attól fél, még ha nem is mondja ki szó szerint, hogy találsz valaki mást.

- Ezt meg honnan szedte? Esküszöm, néha szeretnék adni neki egy jó nagy pofont ami kiveri a fejéből ezeket az őrültségeket!

- Nem te vagy az egyetlen...- mondtam halkan. Harry meglepően indulatosan fogadta Nóri paranoiás viselkedését.

- Hol van most?

- Még alszik. Szerintem várd meg amíg felkel.

- Ki ő? Sába királynője? - hitetlenkedve elhagyta a konyhát.