56. fejezet

Nóri szemszöge*

Lusta voltam felkelni az asztalról, és Brigi is lusta volt kimászni a mosogatóból, így csak este láttunk neki a takarításnak. Összeszedtük az összes kukoricát. A szétdobált cuccokat visszapakoltuk, és letöröltük a sót a konyhaszekrényekről. A takarítás végeztével a fiúk után mentünk a nappaliba, és leültünk melléjük a kanapéra. Én természetesen Harry mellé ültem, és a lábamat az ölébe raktam. Brigi viszont nem ült Niall mellé. A garnitúra másik végén foglalt helyet, ami nekem egy kicsit furcsa volt. De nem akartam beleásni magam, mert rendszerint ha segíteni akarok azt elrontom és az lesz belőle, hogy "Megint minek ütöd bele az orrodat abba amihez semmi közöd?". Nem akartam megint azt hallgatni, hogy minden miattam történt, még akkor sem ha tényleg úgy van.
Ezúttal hagytam, hogy Lou válaszon. Valami kimondhatatlan nevű filmet választott. Fantasztikus, öldöklös, fej leszakadós film volt. Zayn ült a másik oldalamon és minden egyes levágott fej után szorosabban markolta a felkaromat. A többiek is szinkronban mozogtak. Folyton ijedeztek. Kivéve Hazza. Ő teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott maradt. Én is ijedeztem, de azért korántsem ugrándoztam annyit mi Lou vagy Brigi. Rájuk is a frász jött. Annyiszor felugrottak, Liam-mel szinkronban, hogy kezdett idegesíteni. Egy idő után nem figyeltem a TV-re és elaludtam. Nagyon lefárasztott a városnézés meg a 3. világháború rekonstrukciója amit a konyhában rendeztünk. Egyébként is, holnap jó passzban kell lennem. Harry szülei eljönnek, hogy megismerkedjenek azzal a lánnyal akinél Hazza csak jobbat találhatott volna. Ugyanis, mint értesültem róla, abnormális vagyok. Azt tudtam, hogy nincs minden a helyén odabent, de azt nem gondoltam volna, hogy annyira, hogy kitűnjek a tömegből és kitüntessenek az "abnormális" címmel.
Egyszer felébredtem. Feltűnt, hogy sem a TV-ben, sem mellettem nem sikoltoznak, csak suttognak. A szemem csukva tartottam. Félig aludtam, az összes körülvevő hangot halottam. Éreztem ahogy Harry gyengéden lefejti a lábamat az övéről, ölbe vesz, és felsétál velem az emeletre. Befektetett az ágyba és pár perc múlva ő is mellém feküdt. Megpuszilta a homlokomat. Erre már kinyitottam a szememet.
- Nem akartalak felébreszteni.- suttogta. Az arca alig kivehetően látszott, de a mosolyát bármilyen sötétben is felismertem volna.
- Már fent voltam. Vagyis....majdnem.
- Ahan.
- Mindent hallottam. Csak lusta voltam kinyitni a szemem.
- A lustaság átható ereje.....mondanám, ha az apád lennék.- halványan elmosolyodtam, hogy ne lássa azt amit az apa szó hallatán érzek.
- Ahan.
- Nem is meséltél még az apukádról.- lehunytam a szemem és csak egy perc elteltével nyitottam ki újra.
- Nem kérdezted.
- Nem kell elmondanod ha nem akarod.- szorosan magához vont és az állával súrolta a fejem búbját.
- Tényleg érdekel?
- Nem is tudom.... Kíváncsi lennénk, hogy kinek köszönhetem, hogy vagy. És kit utálhatok azért amiért ekkora fájdalmat okozott...- elgondolkoztatott amit mondott.
- Honnan tudod, hogy fájdalmat okozott?

- Látom rajtad.- innentől kezdve nem láttam értelmét annak, hogy leplezzem a tomboló fájdalmat amit apa okozott mert már úgyis tudott róla. "Látta rajtam....". Sírni kezdtem mire még szorosabban a mellkasához fogott.- Gyere ide, te kis töpörödött törpördög! Ne sírj! Majd én szeretlek helyette is!
- Tudom. De akkor is.... Milyen ember az ilyen?
- Milyen? - hátrébb húzódtam, hogy lássam az arcát, még ha nem is láttam belőle sokat.
- Az egész akkor kezdődött amikor anyu terhes lett velem. Apa börtönbe került. Emberölésért....megvédte anyát egy férfitól aki később rátámadt. Annak a bizonyos férfinak volt egy kés a kezében ami verekedés közben az ő mellkasában állt meg...- fájdalmas ponthoz értem. Éreztem ahogy az arcom eltorzul.- Annak a csávónak is volt családja... Azzal akart a felesége bosszút állni, hogy apát elcsábítja, hogy megcsalja anyut. A terve sikerült. Amikor a börtönből kijött én kisbaba voltam. Együtt éltünk, anya, apa és én. De akkor jött az a nő... Elcsábította aput. Csakhogy arra nem számított, hogy tényleg beleszeret. Anyuval elváltak és apának lett attól a r*bitől is gyereke. Eleinte azt hajtogatta, hogy az életét adná értem, hogy mindent megtesz csakhogy nekem jó legyen. De aztán jött az a másik ivadék. Onnantól kezdve nem foglakozott velem. Még a születésnapomat is elfelejtette... Nem beszélek vele. Egy senkiházinak tartom. Hogy tudd együtt élni, gyereket nevelni egy olyan nővel akinek megölte a férjét. Ráadásul engem, mondhatni elkerül.- a végére a könnyeim elapadtak és a szomorúság helyére gyűlölet költözött.
- Nem kellett volna megkérdeznem.- Harry kifejezéstelen arccal nézte az enyémet.
- Egyszer úgyis el kellett volna mondanom.- vontam vállat.
- Váltsunk témát. Nem tetszik amikor szomorú vagy.
- Nem vagyok az.... Csak felmérgelt....egy kicsit.
- Próbálj meg megnyugodni. Búj ide és aludj szépen.
-Oké.- hozzábújtam, és lehunytam a szememet.