73. fejezet

Nóri szemszöge*

Összezavarodtam. Nem tudtam, hogy hogy legyen, mit csináljak. Nem tudtam, hogy mi lenne most a jó, hogyan tudnám megoldani a "Harryelmegy" helyzetet. Brigivel nem mentem sokra. Nem segített akármennyire is szerette volna. Megvártam a reggelt, hátha okosabban ébredek.
- Manó! Kelj fej! - ébresztgetett egy mély, dörmögős hang. Lágyan ringatott a vállamnál fogva, mégis éreztem, hogy valami nincs rendjén. Gyöngéd és indulatos egyszerre....- Meg kell beszélnünk.- a hátamra fordultam és lassan kinyitottam a szememet. Felvontam az egyik szemöldökömet és néhány másodperc múlva már a takaró alól hallgatóztam.- Nem menekülsz.- azzal lehúzta a takarót a fejemről.
- Hagyjál! - nyöszörögtem és megpróbáltam visszahúzni a takarót de nem engedte. Harry szorosan tartotta a szélénél fogva.
- Nem!
- Jól van! - durcásan felültem.
- Mi az, hogy találok valaki mást? Neked teljesen elment az eszed? - kérdezte jóval hangosabban.
- Nem vagyok süket.
- Kérdeztem valamit.
- Nem hiszel nekem? Hát jó! Majd egy hónap múlva nézd meg, hogy mennyi minden megváltozik. Csak idő kérdése minden. Te nem leszel itt nekem, és én sem neked! Niall és Brigi kapcsolatának is annyi!

- Ne legyél már ilyen búval bélelt!
- Nem vagyok....
- De hogy is! Csak antioptimista!
- Harry! Hagyjál!
- Békén hagylak! Nyugi! - teljesen más hangon beszélt. Meglepett a hirtelen hangulat változása.
- Nem! Te ezt úgysem érted! - kimásztam az ágyból és ölbe tett kézzel hátat fordítottam neki.
- Használjuk ki azt az időt amit még együtt tölthetünk.

-  Mennyi az a bizonyos idő?
- Két nap.
- Csodás! - tettem az örömöt. Harry felé fordultam és komoran bámultam rá. Megveregette a combját, hogy üljek oda.
- Gyere ide, manó!
- Nem. Nekem ez nem megy! Szeretlek, imádlak, de ha még közelebb kerülök hozzád belehalok ha elmész! Brigivel is ez fog történni!
- Ennél közelebb már nem kerülhetsz.
- De távolabb igen.- a fejemet lehajtottam és visszaültem mellé az ágyra. A fejemet a vállára vonta. Nem állok készen de a most nem teszem meg, sohasem fogom...- Nem akarom folytatni.
- Szakítasz velem?
- Nem akarok szakítani sem. De ha nem vagyunk együtt akkor nem kell azon aggódnom, hogy mikor jelensz meg egy újság címlapján egy másik lánnyal, és nem kell aggódnom a pletykák miatt, hogy vajon melyik igaz és melyik nem. És hidd el, hogy neked is jobb lesz. Bár én nem leszek a címlapon és rólam nem fognak pletykálni, de így nem kell azon rágódnod, hogy mikor csuknak le, vagy ilyesmi.
- Ha kell halálra aggódom magam, csak ne szakíts velem!
- Akkor nem szakítunk. Csak szünetet tartunk.
- Nem akarok szünetet tartani! - felpattant az ágyról és szembe állt velem. Szó szerint ordítozni kezdett.
- De Harry! Így jobb lesz neked. Nem kell, hogy bűntudat gyötörjön valahányszor meglátsz egy csinos lányt és megbámulod!
- Sosincs bűntudatom, mert tudom, hogy nincs szükségem rá. Nekem is van legalább olyan csinos barátnőm! - az arcomat két keze közzé fogta és mélyen a szemembe nézett.- Szeretlek! - súgta.
- Én is.- lesütöttem a szemem. Harry nem tágított. Azt gondoltam, hogy ha szakítok vele megszabadítom a tehertől amit én okozok. De most úgy érzem, hogy csak rontottam a helyzeten... Zöld szemei villogtak rám, csillogni kezdtek és az arca fájdalmas maszká torzult. Legördült egy könnycsepp az arcán. Hirtelen az arcához kaptam és lesepertem.- Fáj? - kérdeztem óvatosan. Lassan bólintott és eleresztette az arcomat. Hátat fordított. Felálltam és lassan megközelítettem merev testét. Szembe fordultam vele és nekikezdtem a magyarázkodásnak.- Azt hittem ezzel majd jót teszek.
- Hinni a templomban kell.- vágta az arcomba.
- De tévedtem. Ne haragudj! - az arcomat a mellkasába temettem. Tudtam, hogy nagyon megbántottam. Ezzel mindent elronthattam volna.
- Ne csinálj ilyet soha többé! - csak másodpercekkel később ölelt át.
- De én tényleg csak jót akartam.- szabadkoztam.