61. fejezet

Brigi szemszöge*

Hatalmas erőre volt szükségem amikor Nóri kimondta azt a mondatod amiről azt reméltem soha nem hallom majd, vagy legalábbis nem az ő szájából. "Akkor majd ha ki akarod sírni maga valaki vállán, engem ne keress!" Ezerszer lejátszódott a fejemben, minden egyes újra játszott mondat után a mellkasomban szúró fájdalom szaladgált. És most... Egy repülőn ülök vele, 10-15 m-re lehet, de... soha nem éreztem ennél távolabbinak. És talán van valami abban amit mond. Mi van ha tényleg önpusztító vagyok? Nem vagyok haragban Niall-el, és nem is voltam igazán. Csak magamra haragudtam amiért nem adtam tudtára, nem magyaráztam el neki mit is érzek... De nem is fogom. Ahhoz túl gyáva vagyok. És mi van ha csalódok? Már nincs ki vállán sírni... És mit fog csinálni nélkülem? Bekebelezi a nagyvilág. Nagy világ, benne egy kicsi lány, kicsi ésszel. De! Ott van neki Angela, Harry és többi barátnője. Majd ők megoldják, majd ők "vigyáznak" rá és pesztrálják. Ugyan kit álltatok?! Szüksége van rám, és ezt ő is tudja. És, hogy őszinte legyek, nekem is hiányozna a sok őrültség, a rendőrséggel való rivalizálás, és az a gondoskodás amit rá fordítok mind belém szorulna és még a végén felrobbannék.
A nagy gondolkodásban azt vettem észre, hogy Niall már egy ideje ott ül előttem és az arcomat bámulva, életjelek után kutatva. Annyira elmerültem a gondolataim tengerében, hogy pislantani is elfelejtettem.
- Brigi! Elég! Menj oda hozzá és béküljetek ki! Nem mehet ez így tovább.- mondta, és egyik kezével a vállamra nehezedett.
- De hát... Ő volt az aki elkezdett veszekedni! Nem fogok bocsánatot kérni.
- Dehogy is nem. Na menjünk.- nem ellenkeztem, mert én is tudtam, hogy így lesz a legjobb.
Elindultam felé. Niall végig mellettem állt. Azon sem csodálkoztam volna ha hallja a szívem dobogását. Bepánikoltam és a szívem ötször olyan gyorsan vert. Kezdtem félni, hogy rosszul leszek. De amikor odaértem, megálltam előtte és égnek emelte a szemét biztos voltam benne. Mogorván a szemembe nézett, felállt és elment. A pillantása szinte égetett, parázslott. Megsebzett.
- Ez meg mi? - egy lendületes, határozott mozdulattal Niall felé fordultam és a kiengedett hajam megcsapta a mellkasát. A kezemet értetlenül tártam szét, és ráztam a fejem. Mint egy rosszul kalibrált bólogatós kutya.
- Elment az esze. De ez nem újdonság. És hidd el nekem, nem sokáig bírja.
- Nem ismered eléggé...
Visszaültem a helyemre és tovább szitkozódtam gondolatban. Az idő, a repülőhöz hasonlóan száguldott. Azon kaptam magam, hogy lefelé baktatok a gép oldalán lévő lépcsőn, és megsüketülök a lányok zajától. A reptéren várakoztak és amint a fiúk kidugták a fejüket a gép ajtaján sikoltozni kezdtek. Nóri Hazza-val kézen fogva sétált át köztük. A lányok papírral a kezükben, tollakkal mutogattak. Harry nem tervezte, hogy meg áll, de Nóri rávette, hogy firkantson le pár autógrammot. Anyu és Angela a reptér előtt vártak ránk. Angela első dolga az volt, hogy Nórit helyre rakja, de nem hatott rá. Csak ott állt, nézett ki a fejéből mint mindegy egyes alkalommal amikor egy felnőtt kezd el neki magyarázni. Amikor végeztek Nóri bevágódott az anyóülésre és lecsúszott az ülésen, a lábszárával pedig a műszerfalon támaszkodott. Anyu és én előbb kiraktuk a srácokat a hotelnél majd hazamentünk. Bevágódtam a szobámba és befeküdtem az ágyamra. Negyed óra múlva anyu jött be és leült az ágyszélére.
- Fáradt vagy? - kérdezte.
- Fogjuk rá.
- Mi a baj?
- Semmi.
- De igen is van valami. Mi történt?
- Semmi.
- Brigi! Mond el légyszíves. Az hiányzik, hogy depressziós legyél.
- Nóri történt.
- Mit csinált?
- Semmit.
- Na de most komolyan, mit csinált?
- Most semmit. Csak összevesztünk egy hülyeségen. Félreértette a dolgokat. Azt hitte, hogy Niall-el haragba vagyok és most még csak szóba se áll velem. Nem hajlandó kibékülni.
- Ezt meg honnan tudod?
- Hazafelé, a repülőn odamentem, mire forgatni kezdte a szemét és elment.
- Hülye.
- Igen, és...
- Nem csak ő.- vágott közbe anyu.- Te is hülye vagy.
- Én? Mert?
- Mert feladod.
- És ő? Ő miért hülye?
- Mert nem hajlandó megbocsájtani.
- Ahan....- a takarómat babráltam. Percekig csendben ültünk, amikor végre anyu megszólalt.
- Van egy hét a suliból. Jó lenne elmenni.
- Ja.
- Meg az év záróra is.
- Ja.- maga az ötlet nem volt rossz, mert így legalább lefoglalnám magam valamivel, és nem azon agyalnék, hogy mit kezdjek Nórival. Csakhogy...a suli nem olyan nélküle. Ezért nem lelkesedtem túlságosan.- A hétvégén koncert, ugye?
- Igen. Az után egy hét a suliból, plusz az év záró. És itt a nyár.
- Végre.
- Csinálok valami vacsit.
- Oké.- Azzal kiment.