60. fejezet

Nóri szemszöge*

Az állatkertben való sétálgatás sem volt ínyemre. Nagyrészt csak Harry mellett kullogtam. Egyrészt, mert utálom az állatokat. És másrészt pedig, lehangolt voltam. Már nem idegeskedtem, még inkább szomorkodtam. De ez a szomorúság azonnal visszaváltozott haraggá amint egy kisfiú nekem szaladt a h*lye fagyijával és összekent vele. Egy hajszálon múlt, hogy ne üssem le. Általában nem foglalkozom azzal, hogy kisgyerek vagy éppen egy öregember akit lepofozok. Csak csinálom... Borzasztóan lassan telt az idő, de egyszer mégiscsak vége lett a napnak. Haza mentünk. Harry családja, Harry és én leültünk a nappali kanapéjára egy amolyan "családias" beszélgetésre.
- Hát....tényleg egy örült, kemény, rámenős, vagány kis csaj vagy csak....tudod...attól tartok, hogy a végén te fogod megvédeni Harry-t, nem pedig fordítva.- ugratott Robin.
- Nem lesz rá alkalmam. Túlságosan félt és nem hiszi el, hogy tudok magamra vigyázni.- Robin-hoz beszéltem miközben Hazza arcát bámultam, és ő az enyémet.
- Úgysem tudod mindentől megóvni. Minek aggódsz annyit? - kérdezte Gemma.
- Azt hittem legalább te érteni fogod.- Harry felállt és elsétált. Felment a lépcsőn és a kanyarba eltűnt.
- Azt hiszem ideje mennünk.- mondta Gemma monoton hangon miközben öccse eltűnő alakja után bámult.
- Igen. Szerintem is.- Anne felállt. Elbúcsúztunk egymástól és távoztak. Alig vártam, hogy kilépjek az ajtón és Harry után szaladhassak. Ezt meg is tettem. Beestem Hazza szobájának ajtaján mire felült az ágyon. Majd amikor rájött, semmi bajom visszafeküdt.
- Mi a baj? - kérdeztem. Odasétáltam hozzá és a lelógó lábának támasztottam a térdemet. A póló alól kikandikáló hasát bámultam.
- Azt hittem, hogy mind tudják mit jelentesz nekem... Vagy ha nem is mindenki akkor legalább Gemma.- a plafont bámulta és a kezét összekulcsolta a tarkóján.
- Ne kapd fel így a vizet! Én tudom...ez a lényeg, nem?
- Te sem tudod...
- Akkor mond el.
- Nem tudom...
- Pedig egyszerű.- leültem mellé az ágyra.- csak mondd ki szavakat. De vigyázz, hogy megfelelő sorrendbe legyenek.
- Ne fárassz.- felült és lehúzta a pólóját.
- Minek húztad le? Nekem tetszett.- kacéran elmosolyodtam és felhúztam a hasán a pólót, de a gravitáció keresztbe húzta számításaimat és a póló újra eltakarta Hazza hasát.
- Hagyd! - pajkosan a kézfejemre csapott és ő is mosolyogni kezdett. Ásítottam egyet és hátraborultam.- Álmos vagy, manó?
- Ahan.
- Aludjunk? - kérdezte és ő is hátra borult.
- Iiiiiii.....nem tudom.- határozatlan válaszomból még én magam sem értettem semmit.
- Akkor?
- Ühüm.- nyögtem és lehunytam a szememet.
Az éjszaka közepén felébredtem és feltűnt, hogy normális pózban fekszem az ágyban, Harry mellettem van és az ideiglenes pizsamámban vagyok. Ennél többet nem gondolkodtam mert elnyomott az álom.....de bár ne tette volna. Ismét a boszorkánnyal álmodtam. Arra számítottam, hogy majd mielőtt megmenthetném Harry-t meghalok. De nem így történ mert Hazza felébresztett. A földön feküdtem és Harry nyugtatgatott, hogy minden rendben van, csak egy álom volt letörölte az arcomat. De nem könnyek voltak. A verejtékem végigfolyt az arcom egyik oldalán. Kivert a víz...ismét.
Reggel kissé fáradtan tértem magamhoz. Felöltöztem, és a Harry-től kapott ruhákat bent hagytam Hazza szekrényében. Volt egy olyan érzésem, hogy nem most járok itt utoljára. A nappaliban a srácok útra készen vártak. Úgy mentem el Brigi mellett mintha egy számomra jelentéktelen személy lenne. Rá se hederítettem. A repülőm a lehető legmesszebb ültem tőle. Ami muris mert ő a gép egyik végébe én meg a másikba ültem. A fiúk magángépével mentünk így választhattam helyet.