81. fejezet

Nóri szemszöge*

Reggel kábultan ébredtem. A szobám ismerős illata összezavart. Hogy kerültem oda? Az este még Biiék konyhájában ücsörögtem és sajnálkoztam a miért felzabáltam az összes jégkrémet. Aztán ez az illat összekeveredett egy másik, kevésbé ismerőssel. Fordítottam a fejemen, hogy jobb körbeszaglásszak. A fejem egy hepe-hupás, puha ölben feküdt. Legalábbis ezt a következtetést vontam le. Közelebb bújtam Harry hasához és az arcomat beletemettem. Csakhogy nem Harry illata volt. A szemem kipattant, megpróbáltam felmérni a terepet. Homályos látásom kissé megnehezítette a dolgot, de sikerült felismernem Louis arcát, aki nevetséges mosollyal nézett le rám. Jót nevetett az arckifejezésem láttán. De nem ő volt az egyetlen: a hátam mögül is halk kuncogás hallatszott. Zavartan fordultam a többiek felé, akik a kezükkel próbálták csillapítani a kacagásukat.
- Jó reggel, anyuska! - Louis felé fordultam és értetlenül bámultam rá. A szája fülig ért. Lassan felültem és megpróbáltam kidörzsölni a homályt a szememből.
- Jót aludtál, manó? - kérdezte Hazza és leült mellém az ágyra. Végig simította a hátamat, majd újra és újra.
Nem válaszoltam csak felálltam és próbáltam talpon maradni. De a "talponmaradok" tervem kudarcba fulladt, és Liam hosszú karjai közt landoltam.
- Héhé! Csak lassan.- mondta kissé ijedten. Lábra állított majd a karomat a vállára rakva eltámogatott eredeti célom felé: a fürdőszobai tükör elé.
- Bírod? Menjek? - kiáltott utánunk Harry.
- Nem kell, kösz.- szólt vissza Liam. Nem volt nehéz ilyen távolságban beszélgetni, a mi lakásunk csak akkora volt, hogy anyu és én kényelmesen elférjünk benne.
- Így jó? - kérdezte Liam és beállított a tükör elé. Eddig fel sem tűnt, hogy a gyomrom szinte lángol. Túlságosan elfoglalt, hogy felfogjam a párbeszédeket és megértsem a lényegüket.
Bágyadtan bólintottam és a hasamra tettem a kezemet. Lassan felemeltem, eddig lehajtott fejemet és a tükörbe néztem. A hajam kócosan lebegett az arcom körül, a szemem alatt hatalmas lila karikák, a tekintetem üveges, az ajkam pedig kifakulva nézett vissza rám. És rájöttem: másnapos vagyok. A fenébe. Megint biztos csináltam valami baromságot. Hirtelen emlékek kerültek elő, képek villantak be. Egy rakás sörösüveg, és a kezem benne egy Jägeres üveg.
- Te jó Isten! - motyogtam.
- Mi az? - kérdezett vissza Liam értetlenül.
- Nem látod, hogy nézek ki?
- Mint egy....másnapos.
- Így nem mehetek sehová.- nyöszörögtem és rátámaszkodtam a tükör előtti mosdókagylónak. A fejem lehajtottam bánatomban.
- Hova akartál menni?
- Az évzáróra.
- Ja. De az csak este fele lesz. Addig talán rendbe jössz.- nyugtatgatott és simogatni kezdte a vállamat.

- Mennyi időm van addig?
- Kb.... 5 órád. Talán 6.
- Ezt nem lehet helyre hozni annyi idő alatt.- morgolódtam és egy hirtelen mozdulattal megfordultam. A fejem azonnal beleszédült és a homlokomhoz kaptam. Liam elkapta a könyökömet hátulról és erősen tartotta.
- Óvatosan a hirtelen mozdulatokkal.
- Ja, jó, oké. Elfelejtettem.
- Be szeretnél menni?

- Hagyd csak! - legyintettem mire eleresztett. Tovább bicegtem két lépést, úgy, hogy folyamatosan kapaszkodtam.- Megbirkózom vele.
- Nem úgy nézel ki. Na, add a kezed. Had segítsek.- ellentmondást nem tűrően újra elkapta az egyik karomat, a másikat pedig a hátam mögött keresgélte. Amikor rátalált szorosan átfogta a felkaromat hosszú ujjaival. Hatalmas keze körbeérte vékonyka kezemet és újra nekiindultunk.
- Minden oké? Elég rosszul nézel ki.- mondta Niall. Ő állt legközelebb amikor beértünk a konyhába.
- Kösz, Niall! Minden lány szereti hallani, hogy milyen szarul néz ki.- motyogtam oda valami mondat félét.
- Na gyere mókus! - Harry, amint meglátott odajött hozzám, átvett Liam-től és a mellére vonta gyönge testemet.
- Azt hiszem én most hazamegyek, és majd visszajövök. Vagy értem jöttök mire menni kell? - kérdezte Brii. Fogalmam sem volt arról, hogy hol lehet, milyen képet vág, csak a hangja alapján tudtam következtetni, mert még mindig Hazza mellkasába dúrtam a fejemet.
- Érted megyünk ha gondolod.- szólt Zayn hangja, valamivel közelebbről.
- Oké, sziasztok! - Brigi hangja távolodott. A fiúk egyszerre elköszöntek.
- Kikísérlek.- Niall hangja is pontosan ugyan úgy elveszett.
- Gyere, pihenj le! - Harry a szobám felé kormányozott.
- Nem, nem kell. Eddig is pihentem. Valami gyógyszert adjál inkább.- ellenkeztem. Majd leültem a legközelebbi székre. A fejem erőtlenül bukott az asztalra.
- Milyen gyógyszert? - kérdezett vissza Romeo és a hátamat simogatta fogja érezni magát.
- Nehogy adjál neki! - parancsolt rá Zayn.- Nem hiszem, hogy jobban

fogja érezni magát.

- Miből gondolod? - vágta rá Lou.
- Nem hiszem, hogy az alkoholnak jót tesz a gyógyszer.- Liam a bátyám oldalára állt.
- Akkor is csináljatok valamit.- dünnyögtem az asztalba.
Nem találtak jobb megoldást a pihenésnél. Aztán, mint valami babát, Harry felöltöztet abba a ruhákba amit együtt választottak ki, a hajamat kifésülték és jót nevettek a végeredményen. Már volt elég erőm, hogy valamit csináljak vele, és "felturbóztam" az elrontott összeállítást. Valamicskét jobb lett, majd elindultunk Brigiért.