62. fejezet

Brigi szemszöge*

Eltelt egy újabb hét, újra itt a péntek, de azt kívánom bár ne lenne, bár visszatudnék menni az időbe és bár megtudnám akadályozni a veszekedést. És minden mást ami fájt, akár nekem, akár Nórinak, akár a fiúknak. Felébredtem de nem nyitottam ki a szememet. Mert egyrészt, lusta voltam, másrészt pedig ha kinyitom a szememet a könnyek kibuknak belőle. De nem piszmogtam tovább! Majd minden helyre jön, nem foglalkozom vele, figyelmen kívül hagyom, amennyire csak lehet. A szemem tágra nyitottam, megdörzsöltem és az órára pillantottam. 11:12. Kiugrottam az ágyból és kiszaladtam a konyhába. Anya sehol. Biztos a holnapi díjátadó koncert szervezésével foglalkozik. Az asztalon ott volt a reggelim. Nekiálltam enni, majd amikor végeztem visszaballagtam a szobámba és felöltöztem. Nem tudtam mit kezdjek magammal, nem volt semmi tenni valóm, így hát leültem a gép elé. Amíg a vártam, hogy bekapcsoljon, Nóri fotóját bámultam, mogorván. Lassan megenyhültem és lefordítottam a színes keretbe zárt képet. A gépem életre kelt, rá kattintottam a Google Chrome-ra és beírtam a keresőbe, hogy facebook. Bejelentkeztem és hüledezve bámultam a monitort. 246 értesítés, 48 üzenet és 112 ismerős felkérés. Először visszaigazoltam mindenkit, aztán nekiálltam elolvasni az üzeneteket. Lényegében mindben ez állt: "Mázlista! Hallom Liam Payne-nel jársz."
"Szia! Mizu? Hallom Nóri börtönben van."
"Benne vagy az újságban és a tv-ben is láttalak!!!!"
"Gondolom most menőnek hiszitek magatokat."

Volt néhány amitől dühbe gurultam. Egy fél óra múlva nekiláttam az értesítéseknek. A 1D-s csoportok tele voltak Nóri és Hazza képeivel, na meg persze Liam és az én képeimmel. De minden képen egy látszott: Liam vonszol maga után. Elegem volt belőle! Mindent kiforgatnak, de ezt tudtam. A fiúk érhetően a tudtunkra adták, hogy nem lesz sétagalopp. A többesszám engem és Nórit takar. Újra a képre néztem és visszaállítottam a helyére. Hosszasan bámultam. Hiányzott az a bolond! A tekintetem lassan visszavándorolt a képernyőre és tovább olvastam a kiirtásokat. Mind ugyan az. Rengeteg bejegyzést olvastam el, de úgy éreztem, hogy csak egyet. Meguntam, így kiléptem és átmentem twitter-re. Vagy 200 új követőm lett! Ennek örültem is, meg nem is. Nem akartam, hogy tudják a nevemet, nem akartam, hogy nyilvánossá váljak. Szerettem volna ha a Brigitta Silver nevet nem ismeri meg a világ, vagy legalábbis nem így. Nem lett volna semmi bajom vele, ha azért ismernek mert rengeteget dolgozom, erőt fektetek a munkámba, és önerőből válok népszerűvé.
Nagyot sóhajtottam. Kikapcsoltam a gépet. Az Ask.fm-et meg sem néztem. Nem volt kedvem ezerszer leírni ugyan azt. Mindenki ugyanazt kérdezte volna, csak mert lemerem fogadni, hogy van egy rakás kérdés. Egyre fontosabbnak éreztem egy időgép beszerzését.
A kaputelefont hangos csörömpölésbe fogott. Égnek emeltem a szememet és felvettem.
- Tessék?
- Szia! Én vagyok, Niall.
- Szia!
- Felmehetek? - kérdezte. Hirtelen felgyorsult szívverésem és nem tudtam válaszolni.- Haló?

- Oh! Bocs! Persze, gyere.- beengedtem, leraktam a telefont majd kinyitottam a bejárati ajtót. Ölbe tett kézzel vártam, hogy felérjen. A szokásosnál gyorsabban felért.
- Szia.- lihegett.
- Minek siettél? - kérdeztem, de egyáltalán nem bántam, hogy szedte a lábát. Ez csak egy amolyan udvarias kérdés volt...
- Nem akartam, hogy itt ácsorogj egy órahosszáig.
- Gyere beljebb.- becsuktam mögötte az ajtót és a nappali felé intettem. Bementünk és leültünk a kanapéra. A lábamat felhúztam és összekulcsoltam, Niall-el szemben ücsörögtem tovább.- Hogy hogy itt vagy?
- Gondoltam meglátogatlak. Éreztem, hogy nem vagy jó passzban.
- Na jah...
- De se baj! Holnap koncert! Tudod? Annyira vártad és ez lesz a második.- a kezét a vállamra rakta és megpróbált felvidítani.
- Ahan.
- Mi a baj?
- Azon kívül, hogy összevesztem a legjobb barátnőmmel és hivatalosan is friss húsnak számítok a nyilvánosság előtt, semmi bajom.
- Liam szolt. Emlékszel? - a keze lassan lecsúszott a vállamról és megfogta az enyémet.
- Igen, tudom.- égnek emeltem a szememet.
- Nem lesz semmi baj. Claire mondta, hogy hétfőn mész suliba.- terelni kezdett, nem tetszett neki az előző téma így előrukkolt egy ujjal.
- Ja. Jól le vagyok maradva.- bele mentem a játékba mert semmi kedvem nem volt szomorkodni.
- Sokáig nem jártatok.
Addig beszélgettünk hogy az óra mutatója  12:30-at mutatott, mire végeztünk.