84. fejezet

Nóri szemszöge*

Az utóbbi időben azért imádkoztam, hogy ez a nap soha ne jöjjön el. Most mégis itt állok a hotel előtt, a lábaim nem mozdulnak. De Zayn rákényszeríti őket a mozgásra. Már valamelyest enyhült a szédülés és csak a kezemet fogta. Harry a másik oldalamon, a másik kezemet kulcsolta, szorosan össze az övével. Soha nem éreztem ennyire, hogy a magáénak tulajdonít... Két lift várt üresen, hogy valaki használatba vegye őket. Niall odament az egyikhez és megnyomta az aprócska, fényes gombot.

- Ööö.... Srácok! - szólt oda nekünk.- Nem lenne baj ha mi ketten külön mennénk? - kérdezte Brigire mutatva.

- Menjetek csak.- Zayn könnyedén egyezett bele. Na nem mintha nemet mondhatott volna...

- Aztán nehogy rosszalkodjatok! - kiáltott Louis az épp beszálló Briginek és Niall-nek. A mi liftünk ajtaja is, kis fáziskésessel, kinyílt. Lassan lehajtott fejjel bekullogtam és amint az becsukódott előttünk az ajtó, Liam rákezdte.

- Hogy gondolhatsz ilyen marhaságot? - kezdte.

- Nem értem, hogy jut ilyen eszedbe! - folytatta Louis. Csak bambán néztem rájuk.

- Azt hittem ennél biztosabb vagy a kapcsolatunkban.- Harry nekiállt játszani Mr.Szemrehányót.

- Nem értelek! - Zayn a hátam mögött kiabált. A szívem majd ki ugrott a helyéről éles hangja hallatán. Van egy olyan érzésem, hogy ezt eltervezték...

- Mi bajotok van? - értetlenkedtem.

- Niall mindent elmondott.- mondta Louis.

- Nagyszerű! Most már senkiben sem bízhat meg az ember.- durrogtam és eleresztettem Harry kezét. Összefontam a karomat a mellkasomon és morcosan meredtem a lift ajtaján lévő, homályos tükörképemre.

- Ne durrogj.- bökött oldalba Liam.- Csak ugratunk!

- Nagyon viccesek vagytok! - Lou hátulról átölelte a nyakamat, és a kezemmel az ajtón támaszkodtam. Nem bírtam megállni.

- Louis! Nem bírlak! El fogunk nyalni! - épp, hogy kimondtam, az ajtó szélnyit és kiestünk belőle. Hasra estem, Lou pedig a hátamon fetrengett.

- Szállj le! Megfullad! - Harry lecibálta rólam, Liam pedig felsegített és szorosan megölelt.

- Na ezt nem lehet elfelejteni.- mondta, és összedúrta a hajamat.

- Kösz.- nyögtem és elengedtem.

- Gyere, manó! - Harry újra megfogta a kezemet, megpuszilta a fejemet. Brigiék kiléptek a liftből. Épp akkor bújt ki Niall karjaiból. Bevártak minket és elindultunk a srácok szobája felé.

Összeszedtek minden egyes holmit. Paul már az ajtóban várt ránk, és elvette a fiúktól a kézipoggyászokat. A bőröndöket ők hozták, és Louis volt az egyetlen aki eltörte a fogantyúját. Szótlanságba burkolóztam, nehogy feltűnjek valakinek. Egészen a reptérig csendben ültem. Ott aztán kénytelen voltam feladni. A srácok magángépe landolt a kifutón, feltankolták és elkísértük őket a géphez. Egyszerre omlottunk egymás nyakába.

- Hiányozni fogtok.- suttogta Louis.

- Nemsokára találkozunk.- Niall is hangtalanul motyogott.

- Remélem.- Zayn egy gyors puszit nyomott a fejemre.

- Brigi! - kezdte Harry.

- Mond.-mondta Brigi.

- Vigyázz rá.- Harry szomorkás hangja lelohasztott. Már ha lehet ennél jobban...

- Eddig is azt csináltam! - Brigi hangosan nevetgélt. Aztán mindenki kacagni kezdett és kibontakoztunk az ölelésből.

- Gyere! - súgta a fülembe Hazza, majd félrevonultunk.- Csak annyit szeretnék, hogy...hát tudod... Maradj ilyen.

- Ilyen idegesítő, nagyképű, egoista, idegbeteg, elmeháborodott....- Harry a kezét a számra tapasztotta, ezzel belém fojtva a szót.

- Nem. Ilyen...Nóris.

- Na ezt most jól megmondtad.- kuncogtam amint levette a kezét a számról. De ez a kuncogás csak az idegességemnek tudható be. Nem igazi, felhőtlen nevetés...

- Nagyon fogsz hiányozni. Esküszöm, hogy minden nap írok, felhívlak, webkamerán keresztül látni is fogjuk egymást.- a szemem lesütöttem. Eddig azt hittem, hogy teljesen fel tudtam fogni, hogy végleg elmennek, de nem így van... Csak most jöttem rá igazán mit is jelent ez...

- Ne sírj! - a kezét az állam alá csúsztatta és felemelte a fejemet. Tényleg sírnék? Megtöröltem az arcomat és a kezem csakugyan nedves lett.

- Sajnálom.

- Gyere! Buj ide.- mondta majd a mellére volt. Az arcát a hajamba temette, és az ujjait belevezette.- Utoljára...- tette hozzá suttogva. Nem akarta, hogy hajlam...Miért van ilyen jó fülem?

- Jól van, oké! Szedd össze magad te buta, másnapos liba.- utasítottam magam és eleresztettem Hazza-t. De újra magához vont és puha ajkát az enyémre szorította. De ez a csók nem olyan volt mint a többi...Ez egy bánatos, fájdalmas búcsúcsók volt. Lassan hátrálni kezdtem és hátat fordítottam. Elindultam a másik irányba. A naplemente soha nem volt ilyen gyönyörű mint most, ebben a borzasztó pillanatban. Szembe mentem vele, a szemembe világlátott és Claire állított meg. Hatalmas bőröndöt vonszolt maga után. Ő is elmegy?

 Zokogva kerültem ki.

- Nórtenilla! - kiáltott utánam de figyelmen kívül hagytam.

Kiértem a reptérről, és láttam ahogy a gép lassan eltűnik a felhők között. Egy pillanatig az eget bámultam aztán tovább rohantam. Erősen kellett koncentrálnom, hogy egyenesen tudja menni, mert a szédülés ismét rám tört.

 Ui.:  Kövess minket bloglovin-on!!!ITT