52. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel a nap besütött az ablakon és kivilágította a szememet. Nóri fejjel lefelé lógott, de ez nem gátolta az alvásban. Lusta voltam felkelni. Csak feküdtem és néztem ahogy Nórtenilla alszik, és vergődik. Folyamatosan forgolódott. Nagy valószínűséggel álmodott. Feltűnt, hogy mostanában alvás közben szinte menekül. Mintha rémálmai lennének. De nem látszik megviseltnek és kimerültnek sem. Nem beszélt róla, legalábbis nekem nem. Ezen kattogott az agyam egészen addig amíg a nagy forgolódósa közben le nem fordult az ágyról. Utána kaptam, mintha az ágyon tudtam volna tartani. Nagyot dübbent a padlón és néhány másodperc múlva előbukkant a keze, amint az ágy szélét markolja, és felhúzta magát.
- Nem fájt! - mondta és a fejét simogatta. Elnevettem magam és segítettem feltápászkodni neki.
- Ja! Látom. Egész reggel ezt csináltad. Nem csodálom, hogy leestél.
- Ahan.
- Álmodtál?
- Ahan.- nem volt ereje bővebb válaszra. Befeküdtem mellém az ágyba, a párna kupac tetejére.
- Bővebben?
- Mindegy.
- Nem, nem az. Állandóan ezt csinálod. Akárhányszor elnyom az álom, vergődni kezdesz.- elgondolkoztam.- Azóta van ez mióta betegen, sikoltozva ébredtél.
- És? Mindenki szokott rosszat álmodni.
- Mond el. Nem tudja meg senki.
- Nem tudom, hogy miért érdekelne ez bárkit is.- hatásszünetet tartott, majd folytatta.- Az egész a tenger parton kezdődik. Aztán jön Harry. A hátam mögött és elveszi az erőmet.- elnevette magát.- Tudom, nagy baromság.
- Egy álomban bármi megtörténhet.

- Nincs elég energiám ellenállni neki. Az erőm elhagy csoda, hogy megtudok ülni. Egy sziklán kuporgok és hátrafordulok, hogy megnézzem mi az ami elszívja az energiámat. Rendszerint Harry áll ott, gonosz mosollyal az arcán, sötét szemekkel. Aztán ölbe vesz. Bevisz a vízbe és elsüllyedünk. A tengerben lebegünk és egyszer csak elenged és erőtlenül a tenger fenék felé kezdek merülni.- végig üres tekintettel bámult maga elé, mintha látta volna maga előtt.- Harry-t pedig fojtogatni kezdi egy hosszú, szőke hajú, arctalan nő, aki az utóbbi időkben gonosz kacajra tett szert. Elkezdek kapálózni, hogy megmentsem Harry-t de erőnek híján nem megyek semmire. Aztán meghalok, mielőtt megmenthetném Hazza-t.
- Miért nem mondtad el eddig? - szóltam, hosszú másodpercek múlva.
- Nem tartottam szükségesnek.
-És Harry? Neki nem tűnt fel, hogy rémálmaid vannak? Hiszen...együtt alszatok...
- De, feltűnt neki is. Rengetegszer volt már olyan, hogy Ő keltett fel. Csak...nem gondoltam, hogy fontos lenni elmondanom.
Kopogást hallottunk. Mindketten az ajtóra szegeztük a tekintetünket, és érdeklődve vártuk a megszólaló hangot. De nem hang volt. Az ajtó kinyílt és Hazza lépett be rajta, és tátva maradt a szám. Eddig úgy tudtam az ajtó zárva van.
- Te! Kinyitottad az este? - kérdeztem Nórit. Harry leült mellé, az ágy szélére és megpuszilta a homlokát.
- Nem... Csak átmentem a másik szobába és nyitva felejtettem. Nem zártam be amikor visszajöttem. Végül is: nem kinyitottam, hanem nem zártam be! - magyarázott.
- És ha....- háborogtam de mire befejeztem volna elhallgattam. Tudtam, hogy semmi értelme vitázni.- Mindegy. Mi a mai program?
- Megreggelizzünk, elmegyünk a srácokkal egy gyors család látogatásra. Ha gondoljátok gyertek ti is! - mondta Hazza. A "mindenkimenjencsládlátogatóba" ötlet nagyon bejött neki.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ott lábatlankodni.- mondta Nóri mire Harry arca eltorzult a csalódottságtól.
- Akkor majd máskor elviszlek anyuhoz.- Harry bebujt mellénk az ágyba. Pontosabban, Nóri mellé és a fejét a vállára hajtotta.
- Ja... Hé! - Nórinak és nekem volt egy olyan hülye szokásunk, hogy ha valamelyikőnknek hirtelen támad egy jó ötlete, egy hatalmas lendülettel a másikra csapunk. Vállra, karra, ha ülünk akkor combra.... Most is ez történt. Nóri ütése csípte a vállamat.- Mi meg nézzük meg a.... Mik azok?...Ömm....izé...mindjárt kimondom.... Látnivalókat! Ez az, látnivalók! Nézzük meg azokat. Bele akarok ülni abba a bazi nagy mókuskerékbe. Aztán megakarom nézni az időt a Big Ben-en és telefonálni akarok abba a fura fülkébe! És menjünk olyan izés busszal! Olyan piros emeletessel! - lelkendezett Nóri. Hazza csak nevetni tudott. Rendszerint amikor izgatott lesz, a szavak nem jönnek a szájára.
- Jó, oké! Én meg be akarok nézni a Madame Tussauds Panoptikumba és taxizni is akarok olyan izés...fekete taxival! - én sem voltam sokkal jobb.
- Már előre látom, hogy nem fogtok unatkozni! - Harry aprócska csókot nyomott Nóri ajkára és elhagyta a szobát.