66. fejezet

Nóri szemszöge*

Volt egy olyan érzésem, hogy ő is csak a békülésről akar prédikálni. De nem voltam hajlandó végighallgatni. Percekig csendben ült, az asztalterítőt bámulta. Nem kérdeztem rá, mert láttam az arcán, hogy épp a közepén van a gondolatmenetének. Nem akartam megzavarni. Amikor bekanalaztam a müzlimet, a tálkát a mosogatóba raktam, a kanállal együtt. A tejet a hűtőbe, a zabpelyhet pedig a helyére raktam. Visszakanyarodtam a mosogatóhoz, hogy elmossam a tálkámat. Megengedtem a vizet, a kezem alá tartottam és nekiláttam. A többi edényt, ami egy két tányért jelent, elmostam. Hátha szerzek anyunál egy jó pontot. De ennél többet nem szándékoztam tenni. A vízbe merengtem, elgondolkoztam: haragba vagyok anyuval és Brigivel is.... Vajon ki lesz a következő? Remélem nem lesz. Néha hátra pillantottam és feltűnt, hogy Harry végzett és csak arra vár, hogy én is kész legyek. Pár percen belül végeztem is. Nem ültem az ölébe. A mellette levő széken foglaltam helyet. Unottan felkuporodtam a tetejére, a lábamat összekulcsoltam és vártam, hogy Hazza belekezdjen a mondókájába.

- Nem lenne baj ha inkább a szobádban beszélgetnénk? - kérdezte, mire vállat vontam és a szobám felé vettem az irányt. Hazz végig követett, és amikor beértünk becsukta maga mögött az ajtót.

- Ez....? - kérdőn néztem rá miközben az ajtóra mutogattam.- Mi olyan fontos, hogy be kell csukni az ajtót? Anyu is nyugodtan hallhatja a lebaszást. Már ő megtette...- a szememet égnek emeltem.

- Nem akarlak leszidni. Abból úgyis kapsz eleget.- megvonta a szája sarkát.

- Akkor?

- Csak szeretném ha holnap a suliban nem lennél olyan ellenséges Brigivel.

- Ne aggódj! Hozzá se szolok! Garantálom!

- Legyél egy kicsit tekintettel rá.- velem szemben állt. Közelebb lépett és keze közzé fogta a derekamat.

- Jaj, hagyjál már! - lefejtettem magamról a kezét és hátat fordítottam.- Miért őt védi mindenki?

- Mert ő a gyengébb.- a kezemet összefontam a mellkasomon. Hazza hátulról átölelte derekamat, és az állával a vállamon támaszkodott. Én csak mogorván bámultam a falat, minden meghatottság nélkül.- Mindenki tudja, hogy te vagy az erősebb. Neki van több támogatásra szüksége.

- Persze...

- Naaaa! - ringatni kezdett. Még mindig a derekamat ölelte. Könnyedén hintáztatott.- Ne legyél már ilyen szőrös szívű.

- Nem vagyok az...- kibújtam a karjaiból és szembe fordultam vele.- És erős sem...

- De igen! Csak rád kell nézni! Akkor sem sírtad el magad amikor lecsuktak, és akkor sem kezdtél bőgni amikor....először megbántottalak.

- Na jah...- színleltem az egyetértést. De nem sikerült túl jól. Kérdő pillantása egyre csak az arcomat fürkészte, mikor kezdek el magyarázni. De nem tettem. A kezemet összefontam a mellkasomon. Nem voltam hajlandó magyarázkodni. Megráztam a fejem, hátha kitisztul. De nem tette így hát felkaptam a pizsamámat, a törölközőmet és elindultam a fürdőszobába. Harry végig a sarkamban volt. A fürdőszobához érve, megtorpant. A nyitott ajtóban álltam, várva, hogy bejön és becsukhassam az ajtót.- Gyere már! - türelmetlenkedtem.

Megengedtem a kádat. Harry valószínűleg csak udvariasságból fordult el míg levetkőztem, aztán elmerültem a habokban. A kád mellett volt a WC. Leült rá. Közel hajolt hozzám és a fejem tetején ékeskedő kontyból kilógó tincsekkel játszadozott. Sóhajtottam és rákérdeztem.

- Mit akartál igazából mondani? Mármint...mi a lényege a mondanivalódnak? A körítést és a prédikálást ugorjuk át.- kezdtem meg beszélgetést.

- Hát...voltaképpen csak annyi, hogy... Az Isten szerelmére! Békülj ki Brigivel!

- Kibékülök vele ha Niall-el mindent lerendeznek. Nem akarom azt nézni, hogy szenved. Nem tudom mi értelme van az önsanyargatásnak! És ha összeveszünk, nem kell látnom és nem kell hozzászólnom... Más szóval...nem kell azt néznem ahogy kínozza magát.

- Bárcsak az iskolában is használnád az eszedet...- merengett. Égnek emeltem a szemem.

Ezzel túl voltunk a beszélgetés idegőrlő részén. Innentől már csak egy jelentéktelen beszélgetésnek számított. Végeztem a fürdéssel és visszamentünk a szobámba. Harry nálunk aludt, mint általában. Ismét szorosan magához fogott. A biztonság, amit Hazza jelenléte jelentett, elkergette azt a lidérces álmod és nyugodtan aludhattam. Reggel a suliba menet nehezemre esett, de Harry megígérte, hogy elkísér. Ahogy beértem lerohantak és, mint valami mozgó zajláda folyton követtek. De nem csak nekem volt ilyen "különleges mozgó zajládám"... Brigit is körülvették. Az első óra előtt, a szekrényeinknél összefutottunk és gorombán néztem rá, csakhogy ő...Inkább elveszettnek tűnt... Nem akartam azt nézni, jobban mondva nem bírtam azt nézni ahogy a népszerűség szétmarcangolja. Gyorsan lekaptam róla a szememet. Az órán egy padban kellett ülnünk. Elhúzódtam tőle, hogy, úgy mint a repülőn, éreztessem vele a haragomat. De amikor a suli előtt az a kettő... A harag átváltozott sajnálatá.