51. fejezet

Brigi szemszöge*

Ebben a szobában minden a helyén volt, rend és tisztaság uralkodott. Láthatóan használaton kívül volt. Leültem az ágyra, a karomat összefontam és gorombán néztem magam elé. De lassan megenyhültem. A könnyek kibuktak a szememből. Két csepp gördült le az arcomon. Gyorsan letöröltem és nem piszmogtam tovább. Csakhogy a gondolataim hangosabbak voltak. Szóval ennyit ért a csók? És a megérzéseim nem csaltak. Tényleg az volt az első és egyben utolsó. Teljesen letörtem miután rájöttem, hogy kettőnk közül csak én érzek úgy... Befeküdtem az ágyba, és a mellkasomhoz öleltem egy párnát. Néha-néha elbóbiskoltam. Egyszer, amikor épp félálomban voltam kopogást hallottam. Sóhajtottam és felültem. A lábamat összefontam, és törökülésben ücsörögtem tovább.
- Brigi! Engedj be! - kiabált Nóri. A kilincs lenyomódott de bejönni nem tudott. Amint bejöttem a zárat elfordítottam.- Ne csináld! Eressz be! - dübörgött.- Mit mondtál? - kérdezte jóval halkabban. Épp, hogy csak hallottam.
- Hallotta amikor azt mondtam, hogy Jess-hez mentem.- Niall hangja válaszolt. Felálltam és közelebb settenkedtem az ajtóhoz, hogy mindent haljak.
- Az ki?
- Mindegy. Csak egy lány.
- A csajod, mi? - hallatszott Nóri szemrehányó kérdése. Magam elé képzeltem ahogy csípőre rakja a kezét, és felszalad az egyik szemöldöke.
- Bezárta, igaz? - Niall csak másodpercekkel később válaszolt.
- Be. Ki kellene csalogatni.- az ajtó túloldalán dübbent valami. Nagy valószínűséggel Nóri leült az ajtó küszöbére.- Mivel? - Niall is leülhetett, mert újabb dübbenést hallottam.
- Ömm... Megvan! Egyszer úgyis éhes lesz!
- És?

- Rendeljünk egy pizzát.
- Tényleg egy pizzával akarod kicsalni?
- A pizzát mindenki szereti! Maradj itt. Telefonálok. Egy húsimádó jó lesz?
- Ahan.- ezzel vége lett egy meglehetősen furcsa beszélgetésnek.
Nóri ötletei mindig elgondolkoztattak. Vajon miért barátkozom vele? Folyton csak a baj van vele és néha abban sem vagyok biztos, hogy teljesen százas. Na nem mintha én az lennék. 10 perc múlva Nóri visszajött. Nem adtam meg magam egykönnyen, 1 órán át ültek és könyörögtek. "Egyszer úgyis enned kell..... Tudom, hogy éhes vagy. Csak nyisd ki az ajtót, eressz be és mindenki jól jár... Kérlek eressz be! Van nálam egy bazi nagy pizza ami egyre csak azt hatja "Egyél meg!".... Nagyokat sóhajtottam minden egyes próbálkozás után. Nóri nem adta fel. Niall-el ellentétben aki 1 óra elteltével elhagyta a szoba küszöbét. Lassan besötétedett. Megéheztem. A pizza valószínű már kihűlt, de az éhségemet biztosan csillapítja. Nagy lendülettel kinyitottam az ajtót és kivettem Nóri öléből a kaját. Nem volt ideje reagálni. Rácsaptam az ajtót. Sóhajtott egyet, és elment. De ami a legmeglepőbb volt, nem adta fel. Negyed óra múlva kinéztem az emeleti ablakon és ott ült a fűben egy szendvicset majszolva. Épp akkor néztem ki amikor Harry egy pokrócot terített a vállára, puszit nyomott a homlokára és visszasétált a lakásba. Kinyitottam az ablakot és kihajoltam rajta. Ahogy kidugtam a fejem, valami nagyot csattant az arcomon... Nóri szenyája az arcomra csapódott majd lehullt a fűbe.
- Ez mi ez? - éretlenkedtem.
- Azért kaptad mert nem vagy hajlandó beengedni!
- És ezért feltétlenül hozzám kellett vágni a szendvicsed?
- Persze!
- Menj be! Megfázol és megint pesztrálhatunk.
- Akkor se kértem, hogy pesztráljatok!
- Na jah!
Visszamentem, bebújtam az ágyba és elaludtam. Hajnalban valami furcsa zajra ébredtem. Sikoltottam. A frászt hozta rám Nóri tápászkodó sötét alakja. Szó szerint beesett az ablakon. Méghozzá hasra. Mint valami törött szárnyú madár.
- Te meg mi a frászt csinálsz? - kiáltottam.
- Úr Isten! Nem gondoltam, hogy ez ilyen magas.- beesett mellém az ágyba.
Abban a percben, amint a teste az ágyhoz ért elnyomta az álom.