84. fejezet

Nóri szemszöge*

Az utóbbi időben azért imádkoztam, hogy ez a nap soha ne jöjjön el. Most mégis itt állok a hotel előtt, a lábaim nem mozdulnak. De Zayn rákényszeríti őket a mozgásra. Már valamelyest enyhült a szédülés és csak a kezemet fogta. Harry a másik oldalamon, a másik kezemet kulcsolta, szorosan össze az övével. Soha nem éreztem ennyire, hogy a magáénak tulajdonít... Két lift várt üresen, hogy valaki használatba vegye őket. Niall odament az egyikhez és megnyomta az aprócska, fényes gombot.

- Ööö.... Srácok! - szólt oda nekünk.- Nem lenne baj ha mi ketten külön mennénk? - kérdezte Brigire mutatva.

- Menjetek csak.- Zayn könnyedén egyezett bele. Na nem mintha nemet mondhatott volna...

- Aztán nehogy rosszalkodjatok! - kiáltott Louis az épp beszálló Briginek és Niall-nek. A mi liftünk ajtaja is, kis fáziskésessel, kinyílt. Lassan lehajtott fejjel bekullogtam és amint az becsukódott előttünk az ajtó, Liam rákezdte.

- Hogy gondolhatsz ilyen marhaságot? - kezdte.

- Nem értem, hogy jut ilyen eszedbe! - folytatta Louis. Csak bambán néztem rájuk.

- Azt hittem ennél biztosabb vagy a kapcsolatunkban.- Harry nekiállt játszani Mr.Szemrehányót.

- Nem értelek! - Zayn a hátam mögött kiabált. A szívem majd ki ugrott a helyéről éles hangja hallatán. Van egy olyan érzésem, hogy ezt eltervezték...

- Mi bajotok van? - értetlenkedtem.

- Niall mindent elmondott.- mondta Louis.

- Nagyszerű! Most már senkiben sem bízhat meg az ember.- durrogtam és eleresztettem Harry kezét. Összefontam a karomat a mellkasomon és morcosan meredtem a lift ajtaján lévő, homályos tükörképemre.

- Ne durrogj.- bökött oldalba Liam.- Csak ugratunk!

- Nagyon viccesek vagytok! - Lou hátulról átölelte a nyakamat, és a kezemmel az ajtón támaszkodtam. Nem bírtam megállni.

- Louis! Nem bírlak! El fogunk nyalni! - épp, hogy kimondtam, az ajtó szélnyit és kiestünk belőle. Hasra estem, Lou pedig a hátamon fetrengett.

- Szállj le! Megfullad! - Harry lecibálta rólam, Liam pedig felsegített és szorosan megölelt.

- Na ezt nem lehet elfelejteni.- mondta, és összedúrta a hajamat.

- Kösz.- nyögtem és elengedtem.

- Gyere, manó! - Harry újra megfogta a kezemet, megpuszilta a fejemet. Brigiék kiléptek a liftből. Épp akkor bújt ki Niall karjaiból. Bevártak minket és elindultunk a srácok szobája felé.

Összeszedtek minden egyes holmit. Paul már az ajtóban várt ránk, és elvette a fiúktól a kézipoggyászokat. A bőröndöket ők hozták, és Louis volt az egyetlen aki eltörte a fogantyúját. Szótlanságba burkolóztam, nehogy feltűnjek valakinek. Egészen a reptérig csendben ültem. Ott aztán kénytelen voltam feladni. A srácok magángépe landolt a kifutón, feltankolták és elkísértük őket a géphez. Egyszerre omlottunk egymás nyakába.

- Hiányozni fogtok.- suttogta Louis.

- Nemsokára találkozunk.- Niall is hangtalanul motyogott.

- Remélem.- Zayn egy gyors puszit nyomott a fejemre.

- Brigi! - kezdte Harry.

- Mond.-mondta Brigi.

- Vigyázz rá.- Harry szomorkás hangja lelohasztott. Már ha lehet ennél jobban...

- Eddig is azt csináltam! - Brigi hangosan nevetgélt. Aztán mindenki kacagni kezdett és kibontakoztunk az ölelésből.

- Gyere! - súgta a fülembe Hazza, majd félrevonultunk.- Csak annyit szeretnék, hogy...hát tudod... Maradj ilyen.

- Ilyen idegesítő, nagyképű, egoista, idegbeteg, elmeháborodott....- Harry a kezét a számra tapasztotta, ezzel belém fojtva a szót.

- Nem. Ilyen...Nóris.

- Na ezt most jól megmondtad.- kuncogtam amint levette a kezét a számról. De ez a kuncogás csak az idegességemnek tudható be. Nem igazi, felhőtlen nevetés...

- Nagyon fogsz hiányozni. Esküszöm, hogy minden nap írok, felhívlak, webkamerán keresztül látni is fogjuk egymást.- a szemem lesütöttem. Eddig azt hittem, hogy teljesen fel tudtam fogni, hogy végleg elmennek, de nem így van... Csak most jöttem rá igazán mit is jelent ez...

- Ne sírj! - a kezét az állam alá csúsztatta és felemelte a fejemet. Tényleg sírnék? Megtöröltem az arcomat és a kezem csakugyan nedves lett.

- Sajnálom.

- Gyere! Buj ide.- mondta majd a mellére volt. Az arcát a hajamba temette, és az ujjait belevezette.- Utoljára...- tette hozzá suttogva. Nem akarta, hogy hajlam...Miért van ilyen jó fülem?

- Jól van, oké! Szedd össze magad te buta, másnapos liba.- utasítottam magam és eleresztettem Hazza-t. De újra magához vont és puha ajkát az enyémre szorította. De ez a csók nem olyan volt mint a többi...Ez egy bánatos, fájdalmas búcsúcsók volt. Lassan hátrálni kezdtem és hátat fordítottam. Elindultam a másik irányba. A naplemente soha nem volt ilyen gyönyörű mint most, ebben a borzasztó pillanatban. Szembe mentem vele, a szemembe világlátott és Claire állított meg. Hatalmas bőröndöt vonszolt maga után. Ő is elmegy?

 Zokogva kerültem ki.

- Nórtenilla! - kiáltott utánam de figyelmen kívül hagytam.

Kiértem a reptérről, és láttam ahogy a gép lassan eltűnik a felhők között. Egy pillanatig az eget bámultam aztán tovább rohantam. Erősen kellett koncentrálnom, hogy egyenesen tudja menni, mert a szédülés ismét rám tört.

 Ui.:  Kövess minket bloglovin-on!!!ITT

83. fejezet

Nóri szemszöge*

Kibújtam Harry karjaiból és rohanni kezdtem feléjük. Nem érdekelt, hogy elesek, hogy betöröm az orrom, vagy eltöröm a karom. Csak mentem. Útközben nem tudtam egyenes vonalban haladni, túlságosan szédültem. A fejem lüktetett, a gyomrom ugrált. Amikor már csak két lépésnyire voltam - magam sem tudom, hogy miért - megtorpantam és a lábam szinte földbe gyökerezett. Csak néztem őket, és hallgattam Brigi zokogását. A csuklóját bámultam... Éreztem, hogy ezzel vége, ezzel végük. Soha nem láttam Brigin olyan sebet, karcolást, foltot amit más okozott volna. És azt kívánom, bárcsak most se kellene látnom. Valószínűleg nem én húzom a rövidebbet. Hanem ők. Kénytelen leszek bevetni a "gonosz" énemet... Bosszút állok... Tudom, hogy ez rettentő kicsinyes dolog, de nem vagyok hajlandó szó nélkül hagyni!

Brigi felemelte az arcát Niall válláról... A szívverésem leállt és elfelejtettem levegőt venni. A halántékát egy hatalmas lila, vörös folt "díszítette". A szeme tele könnyekkel, az arca pedig fájdalommal telítve fordult felém.

- Nóri! Vegyél már levegőt! - Brii rángatott ki a gondolataim vihara közül. Csak most vettem észre, hogy a mellkasom kezd összeszorulni. A szám résnyire nyitottam és egy aprót lélegeztem.

- Nóri, jól érzed magad? - kérdezte Niall, pár másodpercnyi késéssel. Brigi arcáról eltűnt a fájdalom és a könnyek is csak céltalanul bóklásztak világos bőrén. Ugyanolyan aggodalommal nézett rám, ahogy én rá...

- Manó, szólalj már meg! Jól vagy? - Harry hangja megtelt rémülettel. Brigi miatt is az agyvérzés kerülgette, és a szótlanságom csak rontott az állapotán.

- Azt hiszem, az emberiség ki fog tüntetni.- motyogtam.

- Ne csináld! Nem javítasz a helyzeten! - mondta Brigi.

- A helyzeten nem... De én minden esetre élvezni fogom.- gonosz ármánykodásom minden részlete egyszeriben kialakult és minden a helyére került. Minden aprócska darab a helyén volt...

- Nem lesz megint olyan szerencséd! - a fiúk egymást bámulva próbáltak rájönni miről is van szó. Brigi nem fejtette ki a mondatait elégé, ahhoz, hogy megértsék.

Nem válaszoltam. Percekig csendben bámultuk egymást. Aztán Brigi közelebb lépett, és pontosan úgy ahogy a Niall-ét, átfogta a nyakamat.

- Ne csinálj semmit. Maradj nyugton.- suttogta.

- Persze, persze.- egyeztem bele. Bár tudtam, hogy úgysem fogom teljesíteni ezt a képtelenséget. Nem mondok le a tervemről.

- Mutasd a kezed.- eltoltam magamtól és a csuklóját kémleltem. Hatalmas véraláfutás ékeskedett mindkettőn, vörös folttal körülötte. Hosszan bámultam a s*ggfejek "emlékét", egy egy gyors pillantással felnézem Brigire. Leengedtem a karját majd sarkon fordultam és a fiúk keresésére indultam. Alig sikerült átpréselnem magam a tömegen. Zayn égnek álló, az átlagosnál sokkal jobban fésült fekete haja tűnt fel, amint ugrándozva és pipiskedve próbál ránk találni. Amint meglátta fakó arcomat - gondolom, hogy még mindig olyan borzasztó szintben voltam mint reggel - átdúródott három osztályon és azonnal átfogta a derekamat.

- Hol van Harry? Nem tudom felfogni, hogy hogy engedhetett el egyedül.- morgolódott és elindulta kijárat felé. Egyszer csak felkapta a fejét és mutogatni kezdett a célunk felé.- Hol vannak?

- Majd mindent elmondok. Csak előbb menjünk el erről az Istenverte helyről.- motyogtam. Úgy gondoltam, hogy ezt talán most neki kellene elmondanom. Talán ezzel visszaszerzem azt elvesztett hitet...

A kocsiban ültünk és Zayn Harry-vel veszekedett.

- Hogy engedhetted el? - ordította Zayn.

- Elment, aztán pedig egyszerűen nyoma veszett.- szabadkozott Hazza. Kényelmetlenül éreztem magam, kettejük közzé kellett ülnöm. Egyrészt, mert nem akartam, hogy szétcincálják egymást. Másrészt, Zayn nem engedte, hogy Harry-vel legyek. Kissé túlzásnak tartottam de se erőm, se energiám nem volt tiltakozni.

- Felelőtlen vagy!

- Te meg paranoiás!

- Hagyjátok abba! - az amit produkáltam....hát...hogy is mondjam? Nem igazán nevezhető kiabálásnak. Csak kiabálgatásnak. És nem is hallotta meg senki.

- Nem szabad egy másnapos, halálán lévő kis csajt magára hagyni! - Zayn-nek sem tűnt fel az "ordítozásom". Feljebb ültem, hogy végleg elválasszam őket egymástól, hogy még csak ne is lássák egymást, majd nekikezdtem.

- Én vagyok a béna! Ennyit még életemben nem ittam....egyszerre. És nem is voltam soha ilyen beteg. Egyikőtök sem tehet róla! És ezzel vita lezárva! - újra hátradőltem az ülésen, de nem sokáig kényelmeskedhettem mert megérkeztünk a hotelhez, a fiúk cuccáért...

Ui.:  Kövess minket bloglovin-on!!!ITT

Sziasztok!

Túl a 10'000 megtekintésen (*-*) !!! Leírhatatlanul köszönjük minden egyes megtekintést, komit, feliratkozást! Ez nálunk körülbelül, így néz ki: Brigi sikít, Nóri a nyakában és nem bír levegőt venni. Aztán 5 perc elteltével, elölről kezdődik az egész.

Ennek alkalmából ma 2 résszel jövünk. Reméljük ez is elnyeri a tetszéseteket. :) Kommentelejetek sokat, mi pedig megpróbálunk jobbnál-jobb részekkel megajándékozni titeket! (És megpróbálunk normálisak maradni)

82. fejezet

Nóri szemszöge*

Az iskola előtt beszélgettünk amikor odaszaladt hozzánk pár osztálytársunk.
- Sziasztok! - kezdte Réka, a legalacsonyabb, hosszú barna hajú, hatalmas mosollyal az arcán.
- Helló! - mellette jött Andi. Ő valahogy olyan más mint a többiek... Néha elgondolkodom rajta, hogy lehet hogy nem ebbe a suliba kéne járnia, hanem valami olyan helyre ahol a "nemteljesenormális" emberekkel foglalkoznak.
- Cső! - vetettem oda. Még nem voltam túl jó állapotban és nem volt erőm örvendezni a viszontlátás miatt. A srácok egyszerre eresztettek el egy "Helló!"-t, mire a lányok olvadozni kezdtek. De nem sokára újra a régi önmaguk lettek. Megölelték Brigit majd engem is.
- Minden oké? - kérdezte Andi. Eltolt magától és a vállamnál fogva tartott, hogy lássa torz arcomat. A gyomrom fel alá ugrált. Nem vagyok az a hányós fajta de most... Nem vagyok benne biztos, hogy épp bőrrel megúszom.
- Nem vagy valami fényes állapotban.- jelentette ki Réka miközben szorosan átölelt.- Beteg vagy? - megráztam a fejem. Harry mellett álltam, aki átfogta a derekamat és végig állva tartott. És most, hogy megráztam a fejem, megingott a lábam alatt a talaj. Mindenki rémülten kapott felém, bár én tudtam, hogy semmi bajom. Harry még szorosabban fogott magához és a fejemet a vállára hajtottam. Aztán szembe fordultam vele.
- Menjünk, manó! - súgta a fülembe Hazza.
- Nem akarok.- nyögtem de mégis elengedtem.
Az ünnepség, a beszédek, a műsor, minden borzalmas volt. Csak azért mentem el, hogy szerezzek még egy jó pontot anyunál. Az ünnepség végeztével, szinte az egész iskola a nyakunkba szakadt. A tömeg morajlott és mindenki felénk kapkodott. A kupac közepén álltunk és megpróbáltunk kijutni, de Brigit a legrosszabbkor hivatal a természet. Szinte észérevetlenül surrant ki a tömegből. Végig tudtam követni az útvonalát: az emberek lassan szétnyíltak, egy fél méter széles utat képezve. Átláttam a kupacban álló emberseregen és feltűnt, hogy az kettő is ott van. Brigi után mentek. A szívem hevesen verni kezdett és rémülten bámultam ahogy a rés lassan összezárul. Jeleztem Harry-nek, aki még mindig a derekamat fogta, hogy hajoljon lejjebb mert mondani akarok neki valamit. Lenézett rám, aztán odatartotta a fülét.
- Bántani fogják Brii-t.- súgtam erőtlenül. Ha nem lettem volna olyan gyenge biztos, hogy utána szaladok.
- Micsoda? - kérdezett vissza rémülten Harry.
-Bántani fogja az a két s*ggfej! Szólj Niall-nek! Gyorsan! - már nem suttogtam de a hatalmas zajban még mindig annak hallatszott.
- Niall! - kezdett ordítozni Hazza.- Niall! - de nem vette észre. Harry oldalba bökte Louis-t aki szólt Niall-nek. Niall azonnal odarohant hozzám, és a térdét berogyasztotta, hogy a szemünk egy magasságban legyen.
- Menj Brigi után!
- Mi a baj?
- Bántani fogják! Kérlek! Menj! Én nem tudok! - azzal Niall elrohant.- Harry, Harry! - Hazza lenézett rám.- Segíts! Utána kell mennem.
- Ne erőlködj! Niall segít neki. Nem lesz semmi baja. Nyugodj meg, manó! A végén még rosszul leszel!
- Akkor majd egyedül megyek.- kibújtam a karjából és elindultam. Két lépést mentem előre és éreztem ahogy Harry karja körém fonódik.
- Egyedül nem mész sehová!
Brigi Niall nyakába omlott. Zokogott. A haja összekócolva az égnek állt. Niall nekünk háttal volt így pont láttam Brii karját ahogy átlóg a válla fölött.... A csuklója véraláfutásos lett...

Ui.: Kövess minket bloglovin-on!!!ITT

81. fejezet

Nóri szemszöge*

Reggel kábultan ébredtem. A szobám ismerős illata összezavart. Hogy kerültem oda? Az este még Biiék konyhájában ücsörögtem és sajnálkoztam a miért felzabáltam az összes jégkrémet. Aztán ez az illat összekeveredett egy másik, kevésbé ismerőssel. Fordítottam a fejemen, hogy jobb körbeszaglásszak. A fejem egy hepe-hupás, puha ölben feküdt. Legalábbis ezt a következtetést vontam le. Közelebb bújtam Harry hasához és az arcomat beletemettem. Csakhogy nem Harry illata volt. A szemem kipattant, megpróbáltam felmérni a terepet. Homályos látásom kissé megnehezítette a dolgot, de sikerült felismernem Louis arcát, aki nevetséges mosollyal nézett le rám. Jót nevetett az arckifejezésem láttán. De nem ő volt az egyetlen: a hátam mögül is halk kuncogás hallatszott. Zavartan fordultam a többiek felé, akik a kezükkel próbálták csillapítani a kacagásukat.
- Jó reggel, anyuska! - Louis felé fordultam és értetlenül bámultam rá. A szája fülig ért. Lassan felültem és megpróbáltam kidörzsölni a homályt a szememből.
- Jót aludtál, manó? - kérdezte Hazza és leült mellém az ágyra. Végig simította a hátamat, majd újra és újra.
Nem válaszoltam csak felálltam és próbáltam talpon maradni. De a "talponmaradok" tervem kudarcba fulladt, és Liam hosszú karjai közt landoltam.
- Héhé! Csak lassan.- mondta kissé ijedten. Lábra állított majd a karomat a vállára rakva eltámogatott eredeti célom felé: a fürdőszobai tükör elé.
- Bírod? Menjek? - kiáltott utánunk Harry.
- Nem kell, kösz.- szólt vissza Liam. Nem volt nehéz ilyen távolságban beszélgetni, a mi lakásunk csak akkora volt, hogy anyu és én kényelmesen elférjünk benne.
- Így jó? - kérdezte Liam és beállított a tükör elé. Eddig fel sem tűnt, hogy a gyomrom szinte lángol. Túlságosan elfoglalt, hogy felfogjam a párbeszédeket és megértsem a lényegüket.
Bágyadtan bólintottam és a hasamra tettem a kezemet. Lassan felemeltem, eddig lehajtott fejemet és a tükörbe néztem. A hajam kócosan lebegett az arcom körül, a szemem alatt hatalmas lila karikák, a tekintetem üveges, az ajkam pedig kifakulva nézett vissza rám. És rájöttem: másnapos vagyok. A fenébe. Megint biztos csináltam valami baromságot. Hirtelen emlékek kerültek elő, képek villantak be. Egy rakás sörösüveg, és a kezem benne egy Jägeres üveg.
- Te jó Isten! - motyogtam.
- Mi az? - kérdezett vissza Liam értetlenül.
- Nem látod, hogy nézek ki?
- Mint egy....másnapos.
- Így nem mehetek sehová.- nyöszörögtem és rátámaszkodtam a tükör előtti mosdókagylónak. A fejem lehajtottam bánatomban.
- Hova akartál menni?
- Az évzáróra.
- Ja. De az csak este fele lesz. Addig talán rendbe jössz.- nyugtatgatott és simogatni kezdte a vállamat.

- Mennyi időm van addig?
- Kb.... 5 órád. Talán 6.
- Ezt nem lehet helyre hozni annyi idő alatt.- morgolódtam és egy hirtelen mozdulattal megfordultam. A fejem azonnal beleszédült és a homlokomhoz kaptam. Liam elkapta a könyökömet hátulról és erősen tartotta.
- Óvatosan a hirtelen mozdulatokkal.
- Ja, jó, oké. Elfelejtettem.
- Be szeretnél menni?

- Hagyd csak! - legyintettem mire eleresztett. Tovább bicegtem két lépést, úgy, hogy folyamatosan kapaszkodtam.- Megbirkózom vele.
- Nem úgy nézel ki. Na, add a kezed. Had segítsek.- ellentmondást nem tűrően újra elkapta az egyik karomat, a másikat pedig a hátam mögött keresgélte. Amikor rátalált szorosan átfogta a felkaromat hosszú ujjaival. Hatalmas keze körbeérte vékonyka kezemet és újra nekiindultunk.
- Minden oké? Elég rosszul nézel ki.- mondta Niall. Ő állt legközelebb amikor beértünk a konyhába.
- Kösz, Niall! Minden lány szereti hallani, hogy milyen szarul néz ki.- motyogtam oda valami mondat félét.
- Na gyere mókus! - Harry, amint meglátott odajött hozzám, átvett Liam-től és a mellére vonta gyönge testemet.
- Azt hiszem én most hazamegyek, és majd visszajövök. Vagy értem jöttök mire menni kell? - kérdezte Brii. Fogalmam sem volt arról, hogy hol lehet, milyen képet vág, csak a hangja alapján tudtam következtetni, mert még mindig Hazza mellkasába dúrtam a fejemet.
- Érted megyünk ha gondolod.- szólt Zayn hangja, valamivel közelebbről.
- Oké, sziasztok! - Brigi hangja távolodott. A fiúk egyszerre elköszöntek.
- Kikísérlek.- Niall hangja is pontosan ugyan úgy elveszett.
- Gyere, pihenj le! - Harry a szobám felé kormányozott.
- Nem, nem kell. Eddig is pihentem. Valami gyógyszert adjál inkább.- ellenkeztem. Majd leültem a legközelebbi székre. A fejem erőtlenül bukott az asztalra.
- Milyen gyógyszert? - kérdezett vissza Romeo és a hátamat simogatta fogja érezni magát.
- Nehogy adjál neki! - parancsolt rá Zayn.- Nem hiszem, hogy jobban

fogja érezni magát.

- Miből gondolod? - vágta rá Lou.
- Nem hiszem, hogy az alkoholnak jót tesz a gyógyszer.- Liam a bátyám oldalára állt.
- Akkor is csináljatok valamit.- dünnyögtem az asztalba.
Nem találtak jobb megoldást a pihenésnél. Aztán, mint valami babát, Harry felöltöztet abba a ruhákba amit együtt választottak ki, a hajamat kifésülték és jót nevettek a végeredményen. Már volt elég erőm, hogy valamit csináljak vele, és "felturbóztam" az elrontott összeállítást. Valamicskét jobb lett, majd elindultunk Brigiért.

80. fejezet

Brigi szemszöge*

Kiültem a fiúkhoz a konyhába. Beszélgettek, de nem arra figyeltem amiről ők beszélnek. Nóri és Harry, kissé értelmetlen beszélgetésére figyeltem.
- Tudom, hogy olyan vagyok mint egy részeg p*cs,- kezdte Nóri bágyadtan. Néha halottam ahogy felemeli az üveget és az ital, patak módjára csörgedezik benne.- de....te szeretsz engem, igaz?
- Lehetsz tőlem hajléktalan is, akkor is szeretlek.- mondta Harry lágy, megnyugtató és megértő hangon. Valahogy annyira meghitt volt, annyira egyszerű mégis...hihetetlen. Egy részeg tinilány, Jäger-es üveggel a kezében ül a földön a barátjával szemben, aki valószínűleg nagyok nevet magában mindazon amit a komás lány összehord.- Hagyd azt az üveget. Nincs szükséged rá.- Harry továbbra is kikiegyensúlyozott hangon beszélt. Óvatosan ejtett minden szót, mintha valami labilis elmeállapotú, beteg emberrel beszélgetne.
- Ez az enyém.- Nóri hangja erőtlen volt. Mire kimondta ezt a rém egyszerű mondatot a hangja elhalt.
- Brigi! Brigi! - súgta Hazza a hátam mögül. Zavarodottan hátrafordultam. Harry felém nyújtotta a másfél literes, átlátszó üveget.
- Mit csináljak vele? - kérdeztem ugyanolyan halkan mint ő. Kissé rémülten szólaltam meg, amin meglepődtem. Mintha félnék az üvegtől...
- Csinálj vele valamit. Nem ihat többet.- odakúsztam, hogy Nóri meg ne láson. Amit kétlettem, mert még a szemét is alig bírta nyitva tartani.
- Hova vigyem?
- Nem tudom. Oda ahol nem találja meg.
- Szerintem ilyen állapotban csak akkor találja meg ha a kezébe nyomom.
- Jó, jó. De siess. Asszem kezdi hiányolni.

Sietősen távoztam az üveggel, majd keresztül vágtam a konyhán.
- Mit csinálsz? - kérdezte Lou.
- Bocs most nem érek rá. Egy mentőakció kellős közepén vagyok.- kiáltottam hátra, és eltűntem. Bevágódtam a fürdőszobába, és kapkodva forgolódtam. És most? Megpróbáltam bedugni a szennyes közzé, de nem sikerült láthatatlanná tennem. A szennyes kosártól két lépésnyire az üres mosógéphez fordultam. Kinyitottam az ajtaját és bedugtam a Jäger-es üveget. Mintha mi sem történt volna, elindultam vissza. Visszaültem a helyemre és amint kényelmesen elhelyezkedtem, Louis nekem szegezte a kérdést, amire már számítottam:
- Kit mentettél meg? - oké, én nem így fogalmaztam meg gondolatban, de a lényege ez volt. A választ pedig már előre megfontoltan rögtön rávágtam.
- A Jäger-t.- vontam vállat.
- Azon meg mit kell megmenteni? - kérdezte Zayn.
- A tartalmát.- a szemem nagyra nyitottam
- El tudom képzelni milyen sok lehet benne.- mindenki nevetni kezdett Liam alig hallható mondatára.
- Ööö...- szakította félbe a hahotázást Hazza.- Valaki segítene betuszkolni az ágyba?
- Megyek.- vállalkozott Zayn. Nem hiszem, hogy haragudna a húgára. Semmi jelét nem látom.
Megfordultam, hogy belássak Nóri szobájába. Kíváncsi voltam, hogy oldják meg a "Nóritbetuszkoljuazágyba" dolgot. Feltámogatták és az egyik oldalon Zayn, a másikon pedig Harry bujt a karja alá. Szembe állították az ággyal, aztán megpróbálták a helyes irányba fordítani. Amíg őket néztem a szemem sarkából észre vettem ahogy Niall mellém ül, és alig észrevehető módon, átfogja a derekamat. Az arcom égni kezdett. Úgy nézhettem ki mint akit leforráztak. A levegőt is szaporábban vettem. Niall valószínűleg azt hitte, hogy idegeskedem, mert simogatni kezdte az oldalamat. Annyira elterelte a figyelmemet, hogy észre sem vettem amikor Liam és Louis is bement segíteni a fiúknak. Nóriból szinte semmit sem láttam, azt hiszem a kupac közepén kellett lennie. Lassan hátrálni kezdtek, de csak Zayn és Harry. Louis és Liam is kivehetővé vált. Nóri alól leselkedtek. Nóri feje Louis ölében volt. A lába pedig Liam hasán.
- Azt hiszem, nem leszek ilyen segítőkész mostanában.- motyogott Lou. Ismét nevetni kezdtünk, mire Nóri életjelek adott le. Mocorogni kezdett, és hozzábujt Lou-hoz. Az arcát az ingébe temette.
- Azt hiszem összekever valakivel.- ugratta Liam Louis-t.
- A Zayn hibája.- mutogatott Louis. Felháborodást erőltetett az arcára, de nem bírta sokáig és ő is elnevette magát.
- Ugyan, dehogy! - Zayn pedig ártatlanságot színlelt. És most már hivatalosan is kijelenthetem: borzasztó színészek.
- Zayn, ezt most jól elcseszted! - nevetgélt Lou. Nóri haját simogatta ki az arcából. Csóri csaj ki se látszott hosszú fürtjei közül.
- Haver! Most nem a Pepsi reklámban vagy.- veregette meg a vállát Harry, majd ő és Zayn kiültek mellénk konyhába.
- Most ti jöttök! - kiáltott hátra Zayn.
Niall és én visszafordultunk az asztalhoz és beszélgettünk a fiúkkal.
- Szóval...ti most...- kezdte Zayn miközben az ujja Niall és köztem járt.
- Ezt kérdezni sem kell! Annyira nyilvánvaló! - háborgott Harry.
- Jól van na! - morgott Zayn.

- Grat, Bébihambi! - Hazza a magasba emelte a kézét és pacsizott Niall-el.
- Én is itt vagyok! - adtam tudtukra, jelezvén, hogy kissé kelletlen a helyzet...részemről. És nem amiatt amit Niall gondolt. Nem miatta éreztem magam kényelmetlenül. Nem vagyok hozzászokva, hogy az orrom előtt tárgyalják át a szerelmi életemet.
- Hány óra? - hagyta Niall figyelmen kívül felháborodásomat.
- Negyed három.- jelentette ki Zayn.
- Ha nem baj, én inkább bemegyek a srácokhoz. Nem valószínű, hogy feltudják fogni mit motyog.- Harry égnek emelte a szemét és feltápászkodott.
- Nem alszik? - kérdeztem zavartan.
- Nem...csak úgy néz ki.- azzal Harry eltűnt a sötétszobában.
- Szerintem mi is menjünk.- javasolta Niall, majd egy bólintással nyugtáztuk és követtük Harry-t.
Hulla fáradtam zuhantam Nóri mellé az ágyba. Úgy láttam Liam megunta a pesztrálkodást és lekuporodott a földre Harry mellé, én pedig a helyére. Harry az ágy szélének támaszkodva fogta Nóri lelógó kezét. Másik kezével Louis ingét markolta.

79. fejezet

Brigi szemszöge*

Lassan ejtett minden szót, amitől még nagyobb bűntudatom lett. Szépen, óvatosan megfordult, a hirtelen mozdulatokat kerülve és elballagott. Némán álltam, éreztem, hogy a vér az arcomba fut. Szégyenemben a föld alá süllyedtem volna. De ehelyett csak a nyakláncot vágtam a padlóhoz és dühömben bezárkóztam a fürdőbe. Egyrészt mert az volt közelebb. Másrészt, pedig megmostam az arcomat hideg vízzel, hogy lehűtsem magam. Hallottam amint Harry elköszön a srácoktól és távozik. Aztán Zayn is utána ment.
Ez szép volt Brigi! Jól megcsináltad! Egy hete békültünk ki és máris összevesztünk. Övön aluli mondatom mindent elrontott. Nincs elég baja, nekem még rá kellett tennem egy lapáttal... És most ki tudja hova ment. Bárhol lehet, és van egy olyan érzésem, hogy ma már nem találjuk meg... Ráadásul be is sötétedett. Ez így nem fog menni. Csak abban reménykedhetünk, hogy nem lesz semmi baja. És most még én sem vagyok ott részeg, komás állapotában. Pedig most lenne szüksége rám. Nem Harry-nek vagy Zayn-nek kell megtalálnia! Én rontottam el, nekem is kell helyrehoznom!
Éppen távozni készültem amikor kopogtak az ajtón. Ott álltam így azonnal ki tudtam nyitni.
- Figyel.- kezdte Niall.
- Bocs, most nem érek rá! - kikerültem és beszaladtam a szobámba a táskámért.
- Hova-hova? - kérdezte Lou ahogy elviharzottam mellette a folyóson.
- Megkeresem Nórit.- kiáltottam hátra.
- Én is megyek.- kifelé menet Liam elzárta az utamat.
- Nem fontos.
- De igen. Szeretem hallgatni a hülyeségét, és sosem bocsájtanám meg magamnak ha valami baja esne.- magyarázta. Lassan bólintottam. Az arca kiderült, már amennyire lehet egy ilyen helyzetben, és azonnal belebujt a cipőjébe.
- Én nem mehetek? - kérdezte Lou szomorkásan.
- Maradj itt velem. Négyen mentek utána. Valaki biztos megtalálja.- Niall rám kacsintott miközben hátúról Louis vállát paskolta és visszavezette a kis "árvát" a nappaliba.
- Hiányzik az anyukám! - ez volt az utolsó mondat amit hallottam. Biztos, hogy Louis volt...
Liam és én nekivágtunk a városnak. Egy óra sikertelen keresés után leültünk egy út menti padra egy gyors megbeszélésre.
- Taktikát váltunk.- kezdte Liam.- Gondolkodjunk.
- Ahan.- mondtam bambán.
- Jó, tudom, hogy nehéz lesz működésbe hozni azt a csökevényes agyadat, de erőltessük meg egy kicsit.- javasolta és megkopogtatta a fejem búbját.- Hová mehetett?
- Honnan tudjam? Ezt kéne kitalálni.
- Nem úgy gondoltam. Szerinted hová mehetett?
- Haza tuti nem. Nem hiszem, hogy ott lenne. Tudja, hogy ott keresnénk először.
- Akkor?
- Talán... Az egyik osztálytársunk szüleinek van egy klubja. Ott minden este buli van. Talán ott lehet.
- Nézzük meg.
 -Oké, de...elég messze van.
- Akkor fogunk egy taxit.
- Liam! Ez nem London. Itt nem rohangálnak a taxik.
- Ja, ja. Bocs. Kicsit eltévedtem.- elgondolkozva mered maga elé, azon morfondírozva vajon, hogy juthatnánk el a clubba.- Meg van! - szólalt meg végül.
- Na?
- Hívunk egy taxit.
- Ez a nagy ötlet?
-Ahan. Mert...hát végülés...az utcán nem rohangálnak a taxik, de egyet tudunk hívni.
- Ja.- beleegyeztem, de csak mert nem volt jobb ötletem.
Negyed óra múlva a Malibu Club bejárata előtt ácsorogtunk. Aztán amikor végre bejutottunk, másfél óra múlva remény vesztve jöttünk elő. Nem találtunk semmit, még csak nem is látták. Újra elindultunk és az utcákat róttuk.
- Most jól elrontottam az utolsó estéteket.- mondtam egy váratlan pillanatban, minden előjel nélkül.
- Ugyan már! Ennél izgalmasabb esténk nem is lehetne.- Liam átnyúlt a vállam fölött és megdörzsölte.
- De máshogy is lehetett volna. Mondjuk...nem az utcán koslatni fél egykor.
- Kit érdekel? Én speciál jól érzem magam.
- Ez megnyugtató.
- Ne törd magad ilyen hülyeségen! Igaz, hogy halálra aggódom magam amiatt az idióta csajszi miatt, de jól érzem magam. Amúgy meg biztos, hogy nem lesztek haragba. Holnapra nem is fog emlékezni rá! - levette a kezét a vállamról és tovább sétálgattunk. Elmentünk néhány hajléktalan mellett, egy két kiütött drogos mellett és egy részeg csávó mellett is, aki nem bírt felállni. Épp egy hobót kerültem ki amikor csörögni kezdett a mobilom a táskám mélyén.
- Haló? - kaptam a fülemhez.
- Szia! Itt Harry. Megtaláltuk.
- Hol van? Minden rendben?
- Igen. Itthon van. Itt fekszik a szobájában....egy Jäger-es üveggel.
- Magánál van, vagy teljesen kiütötte magát?
- Azt nem mondom, hogy magánál van...de ébren van, az tuti.
- Mindjárt ott vagyunk.- most én vágtam Hazza-ra a telefont.
- Liam! Megtalálták! - ujjongtam.
- Hol volt?
- Otthon.
- De azt mondtad...

- Azt mindegy! - vágtam közbe.- Menjünk el Louis ért és Niall ért.

- Oké.
Egész hazaúton szaladtunk is 5 perc alatt visszaértünk. Fel sem mentem. Nem akartam tölteni vele az időt, csak felcsengettem. Niall vette fel, közöltem vele mi a helyzet és egy pillanat alatt ők is leértek. Leparkoltunk a kertes ház előtt, majd ajtóstól rontottunk a házba. Senkinek sem köszöntem, csak Nórihoz rohantam...a többi nem érdekelt.
- Sajnálom, bocsi, ne haragudj! - kezdtem. A földön ült az ágynak támaszkodva és csak nézett ki a fejéből.
- Van az a mese, amibe van egy fiú tehén. De nincs olyan, hogy fiú tehén. Bika! Na az van. De tőgyes, fiútehén nincs. Asszem Attisnak hívják. Valami farmos mese.- hadovált. Az arcát a két kezem közzé fogtam és mélyen a szemébe néztem.
- Nóri! Figyel rám! Nem akartalak megbántani. Csak ki csúszott a számon. Ne haragudj!
- Nem fogom ám elfelejteni egy könnyen! - mutogatott.- Mit nem fogok elfelejteni?
- Ööö...
- Mindegy! Akkor sincs fiú tehén! Neked meg megbocsájtok amiért....izé...azért amit csináltál! Mert a barátnőd vagyok, meg szeretlek, meg minden. Szóval! Ha egyszer esküvőm lesz olyan....elől rövid, hátul hosszú menyasszonyi ruhám lesz.
- Reménytelen.- fordultam fiúkhoz.
- Igen, tudom. Olyan cuki.- felálltam Nóri mellől és helyet cseréltem Harry-vel.

78. fejezet

Brigi szemszöge*

Nóri megjött a jég krémmel, Niall kezébe nyomta és újra konyhában kötött ki. Amint kilépett az ajtón én is feltápászkodtam és kimentem. A chipses zacsikat bontogatta és a tartalmát beleöntötte egy-egy tálba. Sunyiba betömött egy két falatot és amikor felém fordult földbe gyökerezett a lába. A szája teletömve, a szemei elkerekedve, a keze pedig tele tálakkal.
- Si-a! - nyögte, miközben megpróbálta legyűrni azt a rengeteg chipset amitől úgy nézett ki mint egy nagyra nőtt, borotvált hörcsög.
- Segítsek? - kérdeztem és megpróbáltam ellenállni az előtörni készülő, hangos kacagásnak.
- Nem, kösz. De ha nagyon hasznos akarsz lenni, hozd az üdítőt.
- Oké.- felkaptam az üdítős üvegeket és elindultam a nappali felé.- Várj.- megtorpantam, majd lassan hátratolattam.- Ez mi? - a fejemmel a sörösüvegek felé bólintottam, és felvont szemöldökkel bámultam Nóri.
- Semmi.- egy határozott mozdulattal hátat fordított és beszaladt nappaliba.
- Liam! - kiáltottam be. Amikor beléptem Nóri a kanapé tetején ugrált.
- Woooohooo! - lehuppant Hazza ölébe.
- Liam! - ismételtem és lepakoltam az üvegeket.
- Mond.- vetette oda fél vállról miközben Nórit bámulta, mosolyogva.
- Te vetted a sört? - hirtelen mindenki elhallgatott és úgy néztek rám mint akinek elment az esze. Kivéve egyvalakit... Nóri Hazza vállába temette az arcát és halkan vihorászott. Annyira fura... Nem szokott ilyen hamar elszállni a rosszkedve.
- Milyen sört? - nyögte ki végül Louis.
- Azt amiből, kb. 10 üveg van a konyha asztalon.- Liam összevonta a szemöldökét és kiment, hogy megbizonyosodjon az igazamról. Két üveggel tért vissza.
- Nem én vettem.- emelte a magasba. A zöld üvegen játszott a lámpa fénye, és élesen visszaverődött.
- Nóri? - kérdezte Harry amikor feltűnt neki, hogy a barát nője menekülni próbál a pillantásom elől.
- Igen?  - hangzott tompa hangja. Az arca még mindig Harry vállára tapadt, és eltorzult a hangja.
- Te voltál? - Harry felemelte Nóri fejét és csillogó szemébe nézett.
- Ja.- nyögte.
- De miért vetted? - kérdezte Zayn.
- Nem akarok unatkozni.- válaszolta Nóri unottan.
- Nem mondtad neki? - kérdezte tőlem Louis.
- Nem.- pillanatnyi csend honolt, majd fojtattam.- De elmondom most.- Nóri felé fordultam.- Megnézünk egy filmet, aztán, amikor már nem kell meghalni emiatt a meleg miatt, elmegyünk bulizni. Nem unatkoztál volna.
- Oops! - felpattant majd elvett egy üveget Liam-től.
Szem forgatva leültem a földre és a tv-t figyeltem. Két óra múlva a szobámban dobálóztam a ruhákkal. Nincs egy rongyom! A szekrényeim és a fiókok tartalma az ágyamon, egy kupacban ékeskedett. Aztán a szekrény mélyén találtam egy fekete topot. Olyan bulizós cucc. Flitteres, csili-villi izé, amit életemben nem hordtam. Anya vette, hogy majd amikor elballagok legyen mit felvennem ha elmegyek ünnepelni a haverokkal, de pont lebetegedtem és a felső a szekrény alján talált helyet. Az utóbbi időben pedig teljesen megfelejtkeztem róla. Belebújtam és megnéztem, hogy hogy áll. A tükör előtt forgolódva megvilágosodtam. Visszaszaladtam a szekrényhez, majd az ágyhoz, mert elfelejtettem, hogy az összes többi ruha ott van. Kikaptam egy rövid farmer nacit és belebújtam. A fürdőszobában összefutottam Nórival. Ő nem tudott átöltözni, úgyhogy bedobta a kreatív énjét. Egy hatalmas ollóval levágta a farmerja szárát, fekete ingét is átszabta és a derekára görcsöt kötött, épp, hogy ne legyen kint a hasa. Nem rajongott a "mutogatomatestemet" ruhákért. És hogy őszinte legyek, a végére egész jó kis parti szettet rakott össze. A haját kiengedte, párszor végighúzta benne a fésűt, és bár csapzottan nézett ki, mégis illett hozzá. Olyan "laza,nemérdekelsemmi,csakjolakaroméreznimagamanélkül,hogykiöltöznék" cucc volt.
- Na milyen? - kérdezte a végül. A karját széttárta, majd lassan körbefordult.
- Nem rossz.
- Azta! Honnan van ez a felső? K*baszott jól nézel ki!
- Kösz.- átöleltük egymást, és valami nagyon erős, förtelmes szag csapta meg az orromat. Valami alkoholos. Azt tudtam, hogy a sörből már egy sincs, és a 10-ből 8-at ő ivott meg, de annak nem ilyen szaga van.- Basszus! Te mit ittál?
- Sört.- meredt rám zavarodottan mikor elengedett.
- Annak nincs ilyen erős szaga.
- Jaaa! Pálinkát.
- Mikor?
- Amikor elmentem jég krémért összefutottam pár haverral. És volt náluk 1-két üveg.- eltudtam képzelni milyenek azok a "haverok". Ismerem őket. Mivel én nem vagyok az ivás híve, és Nórinak szüksége volt pár barátra akik néha napján hajlandók berúgni vele, keresett párat. Na meg, a suliban is akadt belőlük elég.- De nem az én hibám! - mentegetőzött.- Ők beszéltek rá. Ott járkáltak előttem fel-alá az üveggel és az egyiket meghúztam egyszer.
- Egyszer?
- Na jó! Kétszer.
-Kétszer?
- Oké, oké. Háromszor.- felvontam az egyik szemöldökömet és a kezemet csípőre tettem. Kérdőn néztem rá, mert tudtam nem csak három volt az a három...- Jól van! Rendben! Nem számoltam....de több volt mint három.- tette hozzá. Dühösön ki dúrtam a tükör elöl és elkezdtem kifésülni hosszú, szőke tincseimet.
- Ez nem hiszem el! - vádalkoztam.
- Mi van? - kérdezte miközben megszédült és kénytelen volt belekapaszkodni az ajtófélfába.
- Mi? Az, hogy megint berúgtál! Nem igaz, hogy nem lehet enélkül bulizni.- kiviharzottam a fürdőből és ordibálva mentem a nappali felé.- Bezzeg a másik mindig legyen eszénél, hogy életben tudjon tartani! - a nappali szekrény sorában kutakodtam a felsőmhöz illő nyaklánc után.
- Hé hé, lányok! - szólt közbe Liam, de nem törődtem vele. Mind körénk álltak. Előkaptam a nyakláncot és, ideg beteg módra feléjük fordultam.
- Mi bajod van? Nem érezhetem magam jól az utolsó estén? - értetlenkedett komás barát nőm.
- Az a bajom, hogy még el se mentünk, te már s*gg részeg vagy! - vágtam az arcába.
- Hagyjad! - Niall közénk állt.
- Miért kell minden alkalommal ezt játszani? - kerültem ki Niall-t, majd újra Nóri arcába másztam.
- Miért érdekel, hogy be vagyok e rúgva agy se? - vágott vissza azonnal.
- Nem érdekelne ha csak annyit innál, hogy észnél maradj! Akkor nem kellene a hülye életeddel foglalkoznom állandóan! - amint kimondtam megbántam. Percekig csend volt. Mindenki Nóri válaszát várta.
- Asszem kihagyom ezt a bulit. Bocs srácok.

77. fejezet

Brigi szemszöge*

Nóri egy percig mozdulatlanul meredt a semmibe. Nem tudom mi járhatott a fejében, nem mutatott semmi féle érzelmet, vagy életjelet.
- Hát....azért kösz.- szólalt meg percek múlva. Elengedett egy erőltetett, mégis kedves mosolyt. Hálásan nézett Niall-re, aki csalódottan ücsörgött mellettem. Nóri odalépett hozzá, megsimította a vállát és elindult a konyha felé. Az ajtóban összeütközött, a szatyrokat cipelő Liam-mel. Egy pillanatig egymás szemébe meredtek, majd kikerülték egymást és Nóri végleg eltűnt a láthatárról.
- Ezeket hová tehetem? - emelte Liam a szatyrokat mellmagasságba.
- Tedd csak a konyhába.- mondtam, azzal Liam is eltűnt. Ahogy Liam eltűnt, megjelentek a többiek. Leültek mellénk, a földre, a fotelbe, ahogy kényelmesnek találta. Beszélgettünk és eldöntöttük, hogy mi lesz az esti program. Először filmet nézünk, dumálgatunk, aztán amikor hűvösebb lesz az idő elmegyünk valahová bulizni egyet, az utolsó együtt töltőt este alkalomommal.
Kimentem a konyhába, hogy közöljem mindezt Nórival, de belém szorult a szó amikor megláttam, hogy eltakarította az egyetlen doboz jégkrémet. Azt hiszem Niall ki fog akadni...
- Nóri,- kezdtem kissé rémülten.- nem gondolod, hogy hagyhattál volna.- maga elé bámult, elgondolkodva.
- De hát...hagytam.- mondta majd belenézett a dobozba.- Oops! - elkerekedett szemmel nézte az üres műanyagdobozt.
- Csajok! - jelent meg Niall az ajtóban, majd Liam, aki poharak után kutatott a szekrényben.- Szerintetek mit néz...- Niall nemtudta folytatni, feltűnt neki az üres doboz.
- Ajjaj! - Liam sebes léptekkel távozott.
- Bocs.- mondta Nórtenilla félszegen.
- Bocs? - kezdte Niall kiakadva. Semmi jót nem sejtettem...- Bocs? Ezt tudod mikor kell mondani? Majd én megmondom! Ha rálépsz valaki lábára a metrón, vagy nekimész valakinek a suliban! Vagy amikor van egy csaj meg egy srác, és azt hiszik, hogy a csaj terhes de a végén kiderül, hogy csak kövér, és erre a pasi elvárja, hogy a csaj bocsánatot kéjen! - Nóri hatalmas szemekkel nézte az ordibáló Niall-t. Láttam egy mosolyt megbújni a szája sarkában.
- Jól van, Bébihambi. Mindjárt hozok neked egy másikat.- Nóri lassan felállt, a kezét Niall vállára tette és mélyen a szemébe nézett.- Megyek és megkérdezem, hogy hol vették, és hozok egy ugyan olyat, rendben?
- Persze...- grimaszolt Niall, Nóri távozott és legközelebb már a folyóson láttam. A cipőjét húzta, aztán visszament a nappaliba. Megálltam az ajtóban és figyeltem. Az egész napom azzal telt, hogy egy élethű, 3D-s film mellékszereplőjeként kovájogjak.
- Kellene egy kis pénz is.- mondta Nóri és körbenézett a csapaton.
- Hova mész? - kérdezte Harry közömbösen. Nóri egy pillanatig furcsán nézett rá, majd megrázta a fejét.
- Felzabáztam a jégkrémet és hozok Niall-nek egy másikat.- mondta Nóri ugyanolyan közömbösen.
- Ennyi elég? - kérdezte Liam és Nóri kezébe nyomott egy rakat pénzt.
- Jégkrémet megyek a sarki boltba, nem Hawaii-ra nyaralni.- kivett egy papírpénzt és a többit visszaadta Liam-nek.
Elment, én pedig leültem Harry mellé a kanapéra. Amikor a srácok nagyban beszélgettek, Hazza odahajolt hozzám.
- Mi történt? - súgta oda.
- Semmi. Lényegtelen.- vetettem oda. Nem akartam elrontani az estét. Inkább tudatlanul hagytam.
- Persze, persze. De most komolyan. Mi a baj?
- Semmi, nincs semmi.
- Mi az amit Nóri nem akar megosztani velünk?
- Harry, nem mondok semmit. Ez a ti dolgotok.
- De nem mond semmit.
- Majd fog. Ezzel most ne törődj. Ez az utolsó este. Érezd jól magad.
- Aha.- újra elfordult tőlem és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.

76. fejezet

Brigi szemszöge*

Csak ültem a figyeltem ahogy Nóri fel alá járkál előttem, és egyre kétségbeesettebb lesz. Mire végzet, szinte rohangált. Majd hirtelen megállt és szembefordult velünk. Ahogy a szemébe néztem, és figyeltem azt az esdeklő pillantást ami ide oda járt Niall és köztem, érzetem, hogy az én problémám, ami talán már nem is probléma, eltörpül mind amellett amit Nóri mond.
A hajába dúrt, az alsó ajkát megharapta és a válaszunkat várta. Nem tudtam mit mondani. Csak néztem ki bambán a fejemből és vártam, hogy Niall megszólaljon.
- Fel kellene írnom a teendők listájára mindet. Ennyi mindent nem tudok megjegyezni.- mondta ki végül. Nóri szusszant egyet, és mintha ezzel elfújta volna a reményt, összegörnyedt és levetette magát a fotelbe.
- Nem tudok mit mondani. Sajnálom.- vallottam be tehetetlenségemet.
- Szerintem menjünk szépen sorba.- Nóri figyelmesen feltápászkodott, és árgus szemekkel figyelte Niall-t.- Kezdjük azzal amit a legegyszerűbb megoldani.
- És az melyik? - mondta Nóri szemrehányóan.
- Mondjuk....anyukád! - töprengett Niall. Amikor rátalált a megoldásra az ujját a magasba emelte.- Szerintem már nem is haragszik... Pontosan miért is mérges?
- Amiért összevesztem Brigivel.- mondta Nóri, és egy pillanatig fájdalmas képet vágott.

- De már kibékültél Brigivel. Biztos, hogy nem haragszik rád.- morfondírozott "Bébihambi".
- Ja. Lehet. Elutazott a nagyihoz mert lebetegedett. Anyu meg csak egy üzenetet hagyott, némi fölös pénzzel párosítva. Az levél végén az írta, hogy "szeretlek: anya". Akkor biztos nem haragszik.- magyarázta Nóri és újra hátradőlt a fotelben.
- Na látod! Egy kipipálva! Már csak...- Niall gyors fejszámolásba kezdett. Egy más után hajtogatta ki hosszú, vékony ujjait és a szemét a plafonra meresztette.- Nem tudom. Kb. 4 van még hátra. Kezdjük mondjuk....az emberek hülye véleményével. Miért akarná bárki is, hogy megváltozz?
- Nem gondoltál még a pszichologikus szakmára? - Nóri kérdésére Niall nagyot fújt, majd lassan válaszolt.
- Nem, még nem. De lennél szíves rám figyelni? - úgy beszélgettek mintha ott se lennénk. És ezért egy kicsit hálás is voltam... Nem vagyok jó az ilyesmiben. Még a saját gondomat sem tudom megoldani, nem hogy másikét!
- Ja,ja, persze. Mit kérdeztél?
- Azt, hogy miért akarná bárki is, hogy megváltozz? Miért foglalkozol azok véleményével akik láthatóan irigyek rád?
- Nem tudom. Ösztönösen rájuk figyelek.
- De miért?
- Nem tudom! Nem tudom! Nem tudom! - Nóri türelme kezdett megfogyatkozni. 10 percig bírta... Ezen legszívesebben jót nevettem volna, de inkább elfojtottam. Nem lett volna odaillő...
- Akkor ne tedd! Ne változz meg csak azért mert másiknak nem tetszik aki vagy. Harry-nek, nekem, Briginek és a többieknek így tetszel!
- Nem vagytok normálisak...
- De igen. Csak néha nem látszik... Ne tereld a témát! Most rólad van szó!
- Jó, oké folytassuk Mr.Agyturkász.- Nórtenilla illedelmesen kihúzta magát, a kézét pedig összekulcsolta a térdén.
- Mi is van még? - fordult felém Niall.
- A turné.- mondtam könnyedén.
- Nekünk pedig muszáj elmennünk. Ez a munkánk, az életünk. Meg kell értened. Hidd el nekem, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne beszélj Hazza-val. Akár telefonon, akár a netten. És biztos, hogy olyan sűrű fog repülőzni mint még soha, csak hogy lásson.- pillanatnyi szünetet tartott Niall majd egy lélegzetvétel után fojtatta.- Elfelejteni téged...képtelenség! Ennyi izgalomban, idegességben, bizonytalanságban, kalandban az X-Factor óta nem volt részünk.
- Szóval: anyu tuti nem haragszik már rám, ne változzak meg, és nem fogtok elfelejtkezni rólunk.- mondta Nóri elgondolkodva.
- Pontosan.
- De még ott van...Zayn. Nem akarom, hogy haragudjon rám.
- Nem túl haragtartó.
- Az lehet. De, idézem:" Megbocsájtok....de nem felejtek".
- Akkor nem is haragszik...
- Csak....nem felejt.
- Igen, de hidd el nekem, az ő memóriája sem tökéletes.- súgta oda Niall Nórinak. Nem hiszem, hogy titokban akarta tartani, ez csak azért csinálta, szerintem, hogy ne legyen olyan egyhangú a beszélgetés.
- Persze, persze...
- Na jó! Bevallom, Zayn-nel nem tudok mit kezdeni. Ki kell érdemelned, hogy végleg megbocsájtson.- váratlan fordulatot vett a beszélgetés.
- De az előbb még...- Nórtenilla zavarodottan mutogatott ide-oda, céltalanul.
- Nem tudok mit kezdeni vele. Ezt nem tudom megoldani. És a többit sem. Csak segíteni tudtam, és fogok is. Csak enged meg.

Sziasztok!

Most nem új résszel jöttünk, de ma még az is lesz! Most arra szeretnélek titeket kérni, hogy kövessétek a blogunkat a bloglovin'-on mert ugye a google reader meg fog szűnni és a feliratkozók is vele együtt elfognak tűnni. Csak a bloglovin'-en lesznek majd követhetők az új bejegyzések! Aki fel iratkozott, kommentált, pipált és akinek egy kicsit is tetszik a blogunk és akik szeretnek minket, azt nagyon szépen meg kérünk, hogy kövesse a blogot. Előre is köszönjük.
Ha bármilyen kérdésetek lenne ezzel vagy mással kapcsolatban komizzatok.
A blogunk bloglovin'-os linkje: http://www.bloglovin.com/blog/8606459
A bloglovin' linkje: http://www.bloglovin.com/

Ui.: Július 1-jén a feliratkozók véglegesen törlődnek!

 

                                                                                                                                   Szeretünk titeket:

                                                                                                                                      Brigi&Nóri

75. fejezet

Nóri szemszöge*

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű kitérnem Brigi elől, de azért megkíséreltem egy menekülési terv használatát.
Kiértünk a plázából és sietősen arcon csókoltam Harry-t. Intettem a többieknek is, és rohanni kezdtem haza. De Brigi elkapta a csuklómat és megakadályozott a menekülésben.
- No, no! Nem mész sehová! - visszarántotta a csuklómat és szembefordított magával.
- De hogy is nem! Csak figyelj! - a mai nap ez volt a legintenzívebb tettem. Megpróbáltam kitépni magam a szorításából, és sikerült is.... De Niall megfogta a másikat. Harry, Liam és Zayn csak zavarodottan figyelte mi is történik pontosan.
- Niall! Eressz el.- könyörögtem, mire élutasítóan rázni kezdte a fejét.- Te ezt úgysem érted! - nyöszörögtem tovább. Próbáltam hatni rá, de minden hiába. Soha nem láttam még ilyen határozottnak és keménynek Niall-t.- Kérlek! - suttogtam. Magam sem tudom, hogy miért, a fejet a mellkasára fektettem. Lehunytam a szememet és éreztem ahogy a szorítása lassan enged. Végül nem engedett el, gyengéden fogta át vékony csuklómat.
- Brigi! Mi ez az egész? - kérdezte és az ujjait a hajamba dúrta. Végigsimította a hosszú barna, színes tincseimet, majd újra és újra végigjárta ezt az utat.
- Nem tudom. Érted? Nem tudom! - Brigi lassan, tagolva beszélt. Az arcát ugyan nem láttam, de magam elé tudtam képzelni kétségbeesett tekintetét.- Ezt akartam vele megbeszélni.
- Nóri! - Niall lassan kihúzta az ujjait a hajam közül és az arcomat két keze közzé fogta, hogy még csak menekülni se tudjak a pillantása elől. Mélyen a szemebe nézet, és szinte meghipnotizált tengerkék szemeivel.- Mi folyik itt? Nem csak Brigi látja, hogy valami nincs rendjén veled. Egyszerű dolgokban nem tudsz dönteni és nem tudsz rendesen válaszolni egy mindennapi, egyszerű kérdésre.- ezen elgondolkodtam egy percig. Tényleg így lenne? És ha igen az akkor azért van mert elment az eszem? Tényleg kezdek megőrülni? - És ez a szótlanság is nyomaszt. Mond el szépen, hogy mi a baj, és ígérem segíteni fogok. De ahhoz előbb el kell mondanod mindent.- lassan bólintottam és elengedte az arcomat. Mint egy hipnotizőr, teljesen elfelejtette velem, hogy el kellene menekülnöm. Nem tartottam már olyan életbevágóan fontosnak. Amint az arcom szabaddá vált, lehajtottam a fejem, hogy még csak véletlenül se tűnjön fel nekik, mennyire elszomorít a helyzet.

- Jól van.- felemeltem a fejem és kifejezéstelen arccal magyaráztam tovább, hogy továbbra is leplezzem az érzéseimet.- Egy feltétellel. Harry-nek és a többieknek meg sem kell tudniuk.

- Harry-nek és a többieknek miről nem kell tudniuk? - szólt a hátam mögül Zayn fenyegető hangja, ami valóssággal belém fagyasztotta a vért. Óvatosan megfordultam. Mind a hárman ott álltak mögöttem. Liam hitetlenkedve nézett rám, Harry értetlenül összehúzta a szemét, Zayn pedig felháborodva kulcsolta össze a karját a mellkasán.

- Arról amit egyébként sem mondanék el.- magyaráztam.

- Azt hittem ennél sokkal jobban bízol bennem.- Zayn arca megkeményedett. Hirtelen olyan bűntudat hullám söpört rajtam végig, hogy azon sem csodálkoztam volna ha egész testemmel beleremegek. Éreztem ahogy az arcom sajnálkozó maszkba húzódik. És még rosszabb lett amikor Zayn hátat fordított és elkullogott a másik irányba. Percekig csak álltam és vártam, hogy ki mit lép. De semmi. Zayn alakja lassan eltűnt a tömegben, aztán egy pillanatra újra előbukkant amint befordult az egyik sarkon. Nem bírtam tovább várni tétlenül, utána szaladtam. Az utca, amibe befordult, egyenesen a Duna part felé vezetett. Fél órán keresztül bolyogtam kétségbeesetten, aztán leültem egy padra. Gondolkoztam, hogy vajon merre mehetett, de az agyamat mostanában kissé túlterheltem és nem volt működőképes állapotban. Az előttem elhaladó embereket figyeltem. Megakadt a szemem egy-két vézna, rosszul öltözött lányon, néhány izzadtságtól bűzlő futón. Pár helyes pasi is a látóterembe került. De volt köztük egy aki egyedül ballagott, a fejét lehajtotta, és fekete, felzselézett haja égnek állt. Magas, a bőre kreol színű, és addig bámultam, hogy lassacskán rá kellett ébrednem: Zayn az! Odarohantam hozzá, a kezemet a vállára raktam, mire ráemelte csillogó, barna szemeit.

- Zayn, ne haragudj.- esdekeltem.

- Miért ne? Van okom haragudni rád.- vágta az arcomba. A kezem lassan elernyedt és lehullott a válláról. Szégyenkezve néztem a poros járdát.

- Üljünk le.- javasolta majd elsétáltunk ahhoz a padhoz ahol az előbb ücsörögtem. Egyik lábamat felhúztam és szembe fordultam Zayn-nel.

- Nem akartalak megbántani.

- Pedig sikerült. Csak azt nem értem, hogy mit tettem amiért nem bízol meg bennem.- az arcomat fürkészte. A szemöldökét zavartan ráncolta. Nem éreztem, hogy ő az a Zayn lenne akit annyira szeretek. Legalábbis külsőre nem... Akit én szeretek mosolyog, a szeme csillog a szeretettől, és lerí róla, hogy egy igazi harcos. Egy igazi rossz fiú. De most csak egy törött, fiatal, srácot látok aki csak a válaszért harcol...

- Bízom benned.- beletelt egy percbe mire megtaláltam a megfelelő szavakat.- Csak...tudod...ez egy olyan dolog ami....elég kínos számomra. Nagyon rosszul érint, meg minden.- sosem voltam az az érzelgő fajta így nem igazán találtam a szótáramban a megfelelő szót. De azért sikerült egy, nem éppen ép kéz-láb mondatot, csak egy féllábú, mankós szöveget összeraknom.

- És azt hitted nekem nem mondhatod el mi bánt?

- Senkinek sem mondtam még el.

- Legalább Harry-vel közölhetted volna.- elfordult tőlem és a messzibe bámult.

- Sajnálom.

- Ezt ne nekem mond. Harry-től kell bocsánatot kérned. Tuti, hogy haragszik. Meg az a "majdnemszakítottatok" incidens is teljesen padlóra küldte.- ismét elszégyelltem magam. Ezt jól elcsesztem...

- Pazar! - durrogtam.- Megint csak jót akartam, ehelyett mindent elrontottam.- a fejem hátravetettem és átlógattam a pad háttámláján.

- Mással is megesik.

- De nem ennyiszer.... Tényleg bocs! Nem tudtam, hogy ennyire fontos neked, hogy megosszam veled. Nagyon sajnálom.- szabadkoztam szüntelenül.

- Megbocsájtok....de nem felejtek.- hirtelen támad jókedvem olyan hamar szállt el amilyen gyorsan jött. Azt az utolsó három szót nem kellett volna...

- Megértem.- lesütöttem a szememet.

Ezzel hivatalosan is minden a feje tetején állt! A fiúk elmennek, és azt hiszem depis lettem tőle. Zayn megbántottam, ahogy anyámat, és még vár rám egy igen kínos beszélgetés Brigivel és Niall-el. Harry-ről nem is beszélve....Visszaballagtunk a srácokhoz akik javában beszélgettek. Mielőtt a fiúk elmentek volna bocsánatot kértem Zayn-től még úgy 150x, és Liam-től és Harry-től is. Brigi, Niall és én felmentünk Brigiékhez, hogy túlessünk a beszélgetésen. A fiúk elmentek jégkrémért, pizzáért meg más nasik ért. Utolsó napot töltjük együtt... Holnap, az évzáró után, elmennek...

Brigi kitárta előttünk a bejárati ajtót, lerúgtuk a cipőnket és betelepedtünk a nappaliba.

- Na szóval...- kezdtem. Niall és Brii figyelmesen ült, egymás mellett a kanapén.- Az van, hogy ti elmentek.- mutattam Niall-re miközben fel-alá járkáltam.- Harry is elmegy és ez aggaszt. Aztán ott van Zayn, akit nagyon szíven szúrtam és nem fogja elfelejteni egy könnyen. Anyával is összevesztem, aki most kb. 170 km-re van, és a beteg nagyanyámat ápolja. Az emberek egy nagyképű, színésznőnek tartanak, aki csak azért van Harry-vel mert népszerű akar lenni. Tökre ki vagyok akadva! Megpróbáltam megkísérelni, hogy megváltozom és már bele is kezdtem de rá kellett ébrednem, hogy nekem ez nem megy. És megint Harry. Ha elutaztok a kapcsolatunknak annyi, a távolság tönkre teszi. Majd ő is, és én is, találunk valaki mást. De ezt nem akarom! Megpróbáltam megkönnyíteni mindkettőnk helyzetét azzal, hogy szakítok vele,de a beszélgetésünk végére kiderült, hogy azzal csak még nagyobb fájdalmat okoznék. És, ugyan nem szakítottunk, nagyon megbántottam. Talán haragszik is rám. Nem tudom! Teljesen.ki vagyok! Meg fogok bolondulni! Vagy talán már meg is bolondultam! - hadartam.

74. fejezet

Nóri szemszöge*

Brigi reggelije meglehetősen finomra sikerült. Vagyis inkább ebédnek mondanám.... Hazza-val elhúzódott a beszélgetésünk, és hogy őszinte legyek elég sokáig szunyáltam. Kaja után Harry és én egyszerre hagytuk el a hazát, de az utunk két ellenkező irányban folytatódott. Haza indultam, ő pedig a fiúkhoz. Anyut nem találtam otthon, csak egy üzenetet:
"Elkellet utaznom a nagyihoz. Nagyon lebetegedett. Pár nap múlva találkozunk.
Szeretlek:anya"
A levél mellett egy boríték hevert, gondosan lezárva és kisimítva. Előkaptam egy kést és feltéptem. Egy hétre elég pénzt találtam benne. Nem tartottam különösen fontosnak ennyi pénzt rám ruházni. A hűtő tele, a számla kifizetve... Teljesen felesleges. Sóhajtottam és nekivágtam a szobámnak. Befészkeltem magam az ágyba egy tál popcorn társaságában. Néztem a tv-t de szinte semmit nem láttam belőle. A hangok is csak dőltek a készülékből, de nem tudtam felfogni őket. Harry járt az eszembe... Mi más?! Csak arra tudtam gondolni, hogy ebből nincs kiút. És az, hogy mások mit gondolnak rólam, egyre inkább kezd zavarni. Eddig elengedtem minden megjegyzést: "idegesítő, nagyképű, csak játssza magát, felakarja hívni magára a figyelmet". Megkel változnom, sürgősen. Talán így Harry-nek sem jelentek akkora terhet és nem kell szégyenkeznie miattam, valahányszor valami őrültséget csinálok. Látom, hogy szeret, és érzem is. Csakhogy én is szeretem és nem akarom, hogy valami miatt kellemetlenül érezze magát. És csak azért nem szakítottam vele, mert fájt volna neki. És nem tűröm, hogy bármi baja essen. Talán ha saját magam szöges ellentéte leszek.... Ezen elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy ez talán még be is válhat.
A következő nap is ugyanolyan eseménytelenül telt. Elmosogattam, felsepregettem, kiporszívóztam. Egyszóval: unatkoztam. Amikor már az egész ház csillogott-villogott, nekiálltam olvasni. The twilight saga az egyik kedvencem. Az Eclipset olvastam egészen addig míg el nem aludtam. Aztán újra eljött a péntek. Lassacskán kimásztam az ágyból, összeszedtem magam. Épp reggeliztem amikor Brigi hívott.
- Szia! - nyöszörögtem. Az álom még nem ment ki teljes egészében a szememből.
- Szia! Felkeltettelek? - kérdezte kedves, derűs hangon.
- Nem. Már fent voltam. Kajálok.
- Nagyszerű! Na, szóval...azon gondolkoztam, hogy elmehetnénk valamerre.
- Merre van az a valamerre?
- Passz. Még nem döntöttem el. Abban sem voltam biztos, hogy eljössz.
- Ahan.
- Van valami ötleted?
- Nincs.
- Mi van veled? Olyan....szótlan vagy.
- Semmi. Kell a változatosság.
- Persze, de remélem nem leszel ilyen ha mégis elmegyünk valahova.
- Nem leszek.
- Találj már ki valamit! - könyörgött. Nem tudtam mit mondjak. Elvégre ha az ellentétem akarok lenni akkor oda kell mennem ahová soha nem mennék. És megvilágosodtam!
- Menjünk a plázába.
- Nem hallak jól.
- Mondom, menjünk a plázába.
- Azt hiszem valami baj van a vonallal. Mintha plázát mondtál volna.
- Ne küszködj! Most megyünk vagy nem? - tudtam, hogy meglepetésként fogja érni, de azért nem kell túlzásba esni...

-Ja, persze. Szóljak a fiúknak?
- Nekem mindegy.- megvontam a vállam, mintha látta volna.
- Valami nem stimmel. De majd szépen elmondod. Mikor találkozunk?
- Mindjárt ott vagyok nálatok.
 -Már elindultál?
- Hát persze.- mondtam merő gúnnyal.
- Jól van na.
Azzal leraktam. Fél óra múlva Brigiék háza előtt vártam, hogy leérjen.
- Szia! - vágta ki az ajtót. Lassan elindultunk a parkoló felé bár nem értettem miért.
- Helló! Nem a másik irányba kellene mennünk? - kérdeztem és megpillantottam a srácok kocsiját.
- Nem fogok gyalogolni.- háborgott Brigi. Beszállt az anyósülésre. Egyszer csak kinyílt a hátsó utasülés felőli ajtó és beszálltam Zayn mellé.
- Szia, húgi! - üdvözölt Zayn. Behúztam magam mögött az ajtót és a motor felbőgött.
- Sziasztok! - köszöntem mindannyiuknak.- Hol van Louis? - kérdeztem. Feltűnt, hogy túl nagy a csend.
- Nem jött. A plázában....hogy is mondjam? Nem bírják a plázazsaruk.- magyarázta Liam.
- Miért? - vágta rá azonnal Brigi.
- Nem tud viselkedni.- Niall ült tőlem a legtávolabb, a túlsó ablaknál.
Amikor megérkeztünk bejártuk mind az 5 emeletet. A lábam majd leszakadt, pedig nem is én cipeltem a szatyrokat. Harry végig ott volt velem és megpróbált felvidítani, mert azt hitte, hogy a hallgatásomat a szomorúságom idézi elő. Pedig egy cseppet sem voltam szomorú. Sőt! Csak azért voltam csendben mert ez volt az "új" Nóri dolga. És ha még mindig a régi Nóri lennék, akkor elkezdtem volna viháncolva, fel-le ugrálni örömömben amikor megláttam a hatalmas Justin Bieber plakátot amin az Addidas-t reklámozza. Most viszont legyűrtem mindenféle sikongást és csak bámultam. Harry végig türelmesen állt mellettem, szende mosollyal az arcán és várta, hogy újra visszatérjek.

73. fejezet

Nóri szemszöge*

Összezavarodtam. Nem tudtam, hogy hogy legyen, mit csináljak. Nem tudtam, hogy mi lenne most a jó, hogyan tudnám megoldani a "Harryelmegy" helyzetet. Brigivel nem mentem sokra. Nem segített akármennyire is szerette volna. Megvártam a reggelt, hátha okosabban ébredek.
- Manó! Kelj fej! - ébresztgetett egy mély, dörmögős hang. Lágyan ringatott a vállamnál fogva, mégis éreztem, hogy valami nincs rendjén. Gyöngéd és indulatos egyszerre....- Meg kell beszélnünk.- a hátamra fordultam és lassan kinyitottam a szememet. Felvontam az egyik szemöldökömet és néhány másodperc múlva már a takaró alól hallgatóztam.- Nem menekülsz.- azzal lehúzta a takarót a fejemről.
- Hagyjál! - nyöszörögtem és megpróbáltam visszahúzni a takarót de nem engedte. Harry szorosan tartotta a szélénél fogva.
- Nem!
- Jól van! - durcásan felültem.
- Mi az, hogy találok valaki mást? Neked teljesen elment az eszed? - kérdezte jóval hangosabban.
- Nem vagyok süket.
- Kérdeztem valamit.
- Nem hiszel nekem? Hát jó! Majd egy hónap múlva nézd meg, hogy mennyi minden megváltozik. Csak idő kérdése minden. Te nem leszel itt nekem, és én sem neked! Niall és Brigi kapcsolatának is annyi!

- Ne legyél már ilyen búval bélelt!
- Nem vagyok....
- De hogy is! Csak antioptimista!
- Harry! Hagyjál!
- Békén hagylak! Nyugi! - teljesen más hangon beszélt. Meglepett a hirtelen hangulat változása.
- Nem! Te ezt úgysem érted! - kimásztam az ágyból és ölbe tett kézzel hátat fordítottam neki.
- Használjuk ki azt az időt amit még együtt tölthetünk.

-  Mennyi az a bizonyos idő?
- Két nap.
- Csodás! - tettem az örömöt. Harry felé fordultam és komoran bámultam rá. Megveregette a combját, hogy üljek oda.
- Gyere ide, manó!
- Nem. Nekem ez nem megy! Szeretlek, imádlak, de ha még közelebb kerülök hozzád belehalok ha elmész! Brigivel is ez fog történni!
- Ennél közelebb már nem kerülhetsz.
- De távolabb igen.- a fejemet lehajtottam és visszaültem mellé az ágyra. A fejemet a vállára vonta. Nem állok készen de a most nem teszem meg, sohasem fogom...- Nem akarom folytatni.
- Szakítasz velem?
- Nem akarok szakítani sem. De ha nem vagyunk együtt akkor nem kell azon aggódnom, hogy mikor jelensz meg egy újság címlapján egy másik lánnyal, és nem kell aggódnom a pletykák miatt, hogy vajon melyik igaz és melyik nem. És hidd el, hogy neked is jobb lesz. Bár én nem leszek a címlapon és rólam nem fognak pletykálni, de így nem kell azon rágódnod, hogy mikor csuknak le, vagy ilyesmi.
- Ha kell halálra aggódom magam, csak ne szakíts velem!
- Akkor nem szakítunk. Csak szünetet tartunk.
- Nem akarok szünetet tartani! - felpattant az ágyról és szembe állt velem. Szó szerint ordítozni kezdett.
- De Harry! Így jobb lesz neked. Nem kell, hogy bűntudat gyötörjön valahányszor meglátsz egy csinos lányt és megbámulod!
- Sosincs bűntudatom, mert tudom, hogy nincs szükségem rá. Nekem is van legalább olyan csinos barátnőm! - az arcomat két keze közzé fogta és mélyen a szemembe nézett.- Szeretlek! - súgta.
- Én is.- lesütöttem a szemem. Harry nem tágított. Azt gondoltam, hogy ha szakítok vele megszabadítom a tehertől amit én okozok. De most úgy érzem, hogy csak rontottam a helyzeten... Zöld szemei villogtak rám, csillogni kezdtek és az arca fájdalmas maszká torzult. Legördült egy könnycsepp az arcán. Hirtelen az arcához kaptam és lesepertem.- Fáj? - kérdeztem óvatosan. Lassan bólintott és eleresztette az arcomat. Hátat fordított. Felálltam és lassan megközelítettem merev testét. Szembe fordultam vele és nekikezdtem a magyarázkodásnak.- Azt hittem ezzel majd jót teszek.
- Hinni a templomban kell.- vágta az arcomba.
- De tévedtem. Ne haragudj! - az arcomat a mellkasába temettem. Tudtam, hogy nagyon megbántottam. Ezzel mindent elronthattam volna.
- Ne csinálj ilyet soha többé! - csak másodpercekkel később ölelt át.
- De én tényleg csak jót akartam.- szabadkoztam.

72. fejezet

Brigi szemszöge*

Nem tudtam eldönteni, mi lenne most a helyes, mit kellene tennem. És hogy őszinte legyek kicsit gyáva módon viselkedtem. A földön kuporogtam és vártam, hogy Nóri hallasson maga felől, mert én nem voltam elég bátor ahhoz, hogy közelebb menjek hozzá. Ugyanakkor biztos jól esne neki ha megvigasztalná valaki... És ez a valaki én leszek! - határoztam el gondolatba. Összeszedtem magam, amennyire csak bírtam. Mély levegőt vettem és amikor megpróbáltam felállni a padló visszahúzott. Mégsem voltam elég bátor....vagy talán ez nem is gyávaság? Mi van ha erőm nincs? Erőm ahhoz, hogy nézzem ahogy a fényes aprócska könnycseppek legördülnek az arcán...

Dübbenést hallottam a konyha felől. Szinte beleremegett a padló. A fejem felkaptam. Hallgattam néhány másodpercig a házat bejáró csöndet, aztán ezt a csöndet megtörő zokogást. A konyhából szinte süvítő szél ként csapott az arcomba a fájdalmas hang. Amint magamhoz tértem berohantam Nórihoz, aki a sötét konyha padlóján térdelt, lehajtotta a fejét és a haja az arcába borult. Lassú léptekkel közeledtem félé. Leültem mellé és a kezemet a vállára raktam. Közelebb hajoltam hozzá és kisepertem a haját az arcából. Mint aki nem is él. Amikor hozzáértem meg sem moccant, a zokogása abba maradt, de a könnyek továbbra is az arcát áztatták. Nem pislantott csak komoran bámult maga elé. Bámult valamit. Követtem a tekintete irányát és egy kupac törött üveget fedeztem fel.

- Összetört.- súgta.

- Semmi baj.- egy lelki problémákkal küzdő, pszichiátriai beteghez hasonlított. A tekintete üres és fekete volt mint az éjszaka.

- Nem hagyhatom, hogy elfelejtsen.- suttogott tovább.- Nem fog elfelejteni.

- Persze, hogy nem. De most gyere és feküdjünk le.

- De már nem sok időm van. Valami olyat kell tennem amitől garantáltan emlékezni fog.

- Majd reggel megbeszéljük. Nem tiszta a fejed. Feküdj le.

- Valami nagyot kell kitalálnom.

- Nóri! - megfogtam a vállát és rángatni kezdtem, hogy kicibáljam az illúziói karmai közül.- Térj észhez! Ne is agyalj ilyeneken.

- Igazad van.- hirtelen megjelent az élet az arcán. Felpattant és bement a szobába. Hüledezve ücsörögtem a padlón. Meglepődve néztem utána kecsesen szökellő alakjának. Teljesen összezavarodtam. De nem akartam tovább agyalni rajta mert még a végén eszembe jut valami képtelenség, valami őrültség ami nem hagy nyugodni, aztán kiderülne, hogy semmi értelme. Nagyot sóhajtottam, megráztam a fejem és feltápászkodtam. Utána mentem. Az erkélyen ácsorgott és nézte az utcán sétálgató embereket. Már ha volt valaki az utcán hajnali egykor... Kimentem hozzá és én is ugyanolyan pózban álltam meg mellette.

- Nem fog elfelejteni.- mondtam halkan.

- Tudom.

- Akkor...ez...mi volt? - a szemöldököm ráncba szaladt és értetlenül néztem az arcát. A pillantását levette a nedves utcákról és rám fordította.

- Most magyarázzam el? - nyöszörgött. A lustaság átható ereje...

- Légyszíves!

- Nem fog elfelejteni, de attól még lesz más... Mármint, attól, hogy lesz valaki más, még nem fog elfelejteni...Én is biztos találok valaki mást de attól még nem fogom elfelejteni.

- Nem lesz másik pasid! És neki sem lesz másik csaja! - fakadtam ki. Nem fogom tűrni, hogy hülyeségeket beszéljen.- Felejtsd el!

- Nyugi! Sem sem tart örökké.- vont vállat. Fintorgott egyet majd visszafordult az utcalámpák fénye felé.

- Nem veheted félvállról ezt is! Holnap reggel, ha törik, ha szakad, megfogjátok beszélni.

- Oké! - a szemét az ég felé fordította majd duzzogva visszament a szobába.- Te meg ne legyél olyan mint egy gyáva nyúl! - kiáltott vissza.

Másnap reggel megpróbáltam hangtalanul kiosonni a konyhába. Csináltam egy gyors reggelit és vártam, hogy Nóri is felébredjen. De nem tette és kezdtem éhes lenni. Épp nekifogtam amikor Harry csengetett. 3 perc múlva már a konyhában beszélgettünk. Minden jel nélkül nekiszegeztem a kérdést:

- Ugye tudod, hogy Nóri tökre ki van bukva amiért ilyen hosszú ideig nem találkoztok?

- Tudom. De neki is meg kell értenie, hogy a turné megy tovább.

- Attól fél, még ha nem is mondja ki szó szerint, hogy találsz valaki mást.

- Ezt meg honnan szedte? Esküszöm, néha szeretnék adni neki egy jó nagy pofont ami kiveri a fejéből ezeket az őrültségeket!

- Nem te vagy az egyetlen...- mondtam halkan. Harry meglepően indulatosan fogadta Nóri paranoiás viselkedését.

- Hol van most?

- Még alszik. Szerintem várd meg amíg felkel.

- Ki ő? Sába királynője? - hitetlenkedve elhagyta a konyhát.

71. fejezet

Brigi szemszöge*

Az ajkamat harapdáltam. Ezúttal nem voltam hajlandó megkezdeni a beszélgetést akár meddig is kell várnom, hogy megszólaljon. Most rajta a sor. De kevesebbe kellett várnom mint amire számítottam.
- Mit gondolsz? - kérdezte óvatosan. Lassan ráemeltem a tekintetemet és félénken, mégis értetlenül néztem gyönyörű kék szemeibe.
- Miről?
- Rólunk.
- Nem tudok mit mondani. Ne vagyok túl jártas az ilyen dolgokban. Nem tudom mit tegyek. Ez annyira....- elgondolkodtam. A megfelelő szó után kutattam.
- Kellemetlen.- fejezte be a mondatot hibásan.
- Nem. Ez egyáltalán nem kellemetlen. Ez inkább...érdekes.- kérdőn nézett rám és az egyik szemöldöke a magasba szökött.- Nekem az. Én még nem....éreztem ilyet.
- Ahan. Hát, figyel....Ha nem akarod nyugodtan megmondhatod. Elviselem az elutasítást. Sokszor megtörtént már. Csak egyet kérek. Mond meg az okát. Eddig minden lány elmondta miért. És néha tényleg meglepett. Mint például az amikor azért dobott egy lány mert ír vagyok, és egy másik aki azért mert szőke a hajam.- a szemöldökét összeráncolta és komoran nézett maga elé. De az arca egyszeribe megenyhült amikor rám nézett. Talán az értetlenség, a szomorúság és a teljes zavar enyhítette meg a lelkét. Értetlenül rázni kezdte a fejét majd szorosan magához húzott. Az arcomat a mellkasához szorította és a testünket szorosan egymáshoz préselte.- Sajnálom.- suttogta a hajamba. Lehunytam a szememet és az illata mézédes aromája csiklandozni kezdte az orromat. Mint egy jól átsütött, sült, ropogóscsirkehús legelső falatjától, összefutott a nyál a számba. Egy aprócska gombóc nehezítette meg a nyelést, az előbb kimondott szavak amik azt bizonyítják, hogy nem bízik elégé bennem sírásra akartak kényszeríteni, de ellenálltam így a gombóc fejlődése megállt és csak egy kis idegesítő, sírásra késztető gombócka maradt.
- Ne kérj bocsánatot. Én vagyok a béna, hogy nem tudok válaszolni. És amiket az előbb mondtál...- elhúzódtam tőle, hogy lássam az arcát.- Őrültségek. Meg sem fordult a fejemben a visszautasítás. Csak...nekem... nem vagyok felkészülve és...elég bátor sem vagyok.
Mély lélegzetet vett majd elengedte a derekamat. Hátrébb lépett egy-két lépést majd lehunyta a szemét.
- Megértem. Csak szólj ha úgy érzed készen állsz.
- Próbáljuk meg...- vágtam rá. Ismét a padlót bámultam de hirtelen ellenkezésem után felkaptam a fejem, hogy lássam milyen képet vág.
- De...
- Kibírom. Csak...óvatosan kell csinálni.
- Nem kell erőltetni ha nem akarod.
- De akarom.
- És nem is biztos, hogy jó lesz így neked.
- De jó lesz.
- Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad valahányszor közelebb kerülök hozzád.
- Nem fogom.
- Nem fog tetszeni a dolog ha nem élvezheted igazán.
- De élvezni fogom.
- És ha....
- Niall! - fojtottam belé a szót.
- Oké. Te akartad.- védekezően maga elé emelte a kezét majd újra közelebb lépett.- Megölelhetlek?
- Azt eddig is megtetted.- azzal átöleltem.
Percekig álltunk úgy mire észbe kaptunk. Visszamentünk a többiekhez és folyattuk a filmet. A fiuk 1 óra felé elmentek a hotelbe. Ezúttal Hazza is a srácokkal ment, ugyanis Nóri lusta volt gyalogolni. És most, hogy 100%-ig meggyőződött arról, hogy Niall és köztem minden rendben van, a hangja ismét a régi, megszokott, laza, lusta hangá vált. Amikor fiúkat elkísértük a bejáratig valami olyat hallottam amit talán nem lett volna szabad. Nóri és Harry suttogva beszélgettek, meglehetősen indulatosan.
- Hát, azt hiszem akkor én is megyek.- suttogta Hazza és belebújt a cipőjébe.
- Hát persze. Itt hagysz... Mily meglepő...
- Ugyan már. Csak a hotelbe megyek. Holnap találkozunk. Nem kell sokat nélkülöznöd.
- Egyenlőre...- motyogta Nóri és a karját összefonva, mérgesen bámult maga elé.
- Ezt majd még megbeszéljük.
- Feltéve ha itt leszel még.
- Nóri, kérlek. Ne duzzogj. Nem lesz semmi baj.
- Tényleg? Szerinted nem, ha....- Nóri megrázta a fejét. Nem fejezte be a mondatot. Valami túl drámait szándékozott mondani de végül meggondolta magát.
- Mondjad.- unszolta Hazza.
- Majd megbeszéljük amíg egy kontinensen leszünk.- vágta az arcába Nóri majd helybenhagyta Hazza-t. Az utolsó pillanatban, amikor már mindenki kiment és Harry-re került a távozás sora, odaszaladt a falat támasztó Nórihoz, arcon csókolta, mondott neki valami vigasztalót - amit nem értettem - és Nóri válaszát várta. De nem kapott választ így megpuszilta a homlokát, és kiszaladt az ajtón.
Becsuktam mögötte az ajtót majd Nóri felé fordultam, aki immár a földön ücsörgött, a falnak támaszkodva, felhúzott lábakkal.
- Mi a baj? - kérdeztem és leültem mellé.
- Elmennek.
- De ezt eddig is tudtuk.

- De arról nem volt szó, hogy ilyen hamar.- a szemembe nézett. Barna szeme csillogni kezdett a felgyülemlő könnyektől. Pislogott párat, hogy eltűnjenek.- Nagyon fog hiányozni Louis, aki mindig megnevetett és nem szól le a gyerekes viselkedésemért, hanem inkább velem nevet. Zayn, aki most már hivatalosan is a bátyám, mindig ott volt nekem és halálra aggódta magát. Liam, akinek a szexisége örökre bennem marad. Na meg persze az isteni reggelijének íze amit egyszerűen lehetetlen elfelejteni. Niall, akit akkor sem lehetne elfelejteni ha akarnék. Imádom a hajszínét! Pici, cuki, ír manócska! És Harry aki a távolságnak köszönhetően elfelejt, és pár hét múlva egy japán, rizszabáló, fekete hajú fattyúval fog pózolni a címlapon. Egy sárgafejű, rizszabáló, fekete, egyenes hajú, fejhallgatós, hab testű ivadék, akikből több van mint az gyeseimből! Herótom van azoktól a....- nem fejezet be csak fújtatva felpattant és a konyhába szaladt.
Nem mentem utána csak percek múlva. Tudtam, hogy nagyon feldúlt és ha valami olyat mondok ami csak rontana a helyzeten, kapok egy hatalmas pofont aminek a helye két napig ott fog ékeskedni az arcomon.