5. fejezet

Nóri szemszöge*

Másnap reggel az ablakon beszűrődő fényre ébredtem. Ettől azonnal jó kedvem lett. Kiviharzottam a fürdőszobába és rendbe tettem magam. Útközben megbotlottam a küszöbben, és a fürdőszobában majdnem elcsúsztam a nedves padlón. Mindennek ellenére jó kedvem volt.

Brigi szemszöge*

Különösen jól ébredtem. Anya megint itthon volt mikor felébredtem. A konyhában ült és a kávéját kortyolgatta. Napfény játszott az ablak üvegén. Láttam ahogy, a por száll a levegőbe és cikázik a napfényben. Körülbelül egy percig álltam egy helyben és csodáltam. Anya köszönése zökkentett ki a gondolataimból. Felöltöztem és vártam, hogy Nóri felcsöngessen. Együtt szoktunk suliba menni. A nap hátralévő része szörnyen unalmas volt. Csak akkor kezdett érdekessé válni amikor elindultunk haza. Hozzánk mentünk. Főtt, meleg, gőzölgő étel várt minket a konyhaasztalon. Anyu hagyott nekünk egy üzenetet:
,,Jó étvágyat! 2 óra -fél 3 fele jövök!
                                   Szeretlek: anyu "
Leültünk enni aztán megcsináltuk a házit. Nem tudtam koncentrálni, mert Nóri folyton a húzentróger szón röhögött. Én sem bírtam sokáig. Annyiszor kimondta, hogy rájöttem, tényleg vicces ez a szó. Kidőltünk a nevetésről. Az  ágyamon ültünk amikor anya belépett.
- Sziasztok! - mondta, széles vigyorral az arcán.
- Szia! - mondtuk egyszerre.
- Gyertek a nappaliba lécci!
- Oké, mi történt? - kissé félve lépkedtünk a nappali felé, ugyanis akkor szokta ezt mondani amikor bajba kerülünk. És amióta Nórival barátkozom azóta többször előfordult már. De kit érdekel! Őt így szeretjük.
- Semmi különös. Csak szeretnék bemutatni nektek néhány embert.
- Úgy e semmi közük a rendőrséghez? Megígértem anyunak, hogy nem lesz több problémánk a zsarukkal! - mondta Nóri idegesen.
- Nem, nincs. Ne félj! Ők biztosan nem fognak börtönbe vinni.- viccelődött anyu.



Sziasztok! Köszönjük a több mint 100 megtekintést! Tudjuk, hogy ez a rész rövid lett de ezt így terveztük. A következő rész nem sokára megérkezik addig is iratkozz  fel, és kommentelj. :)xx
                                                                                                                                         Brigi&Nóri

4. fejezet

Brigi szemszöge*

Fel hívtam Nórit, hogy azonnal jöjjön át hozzám. Akkor még fogalma sem volt dologról. Mondtam, hogy hagyja abba amit csinál és induljon el. Nagyon izgatott voltam.

Nóri szemszöge*

Brigi felhívott, hogy azonnal menjek el hozzá. Nagyon örült valaminek. Annyira izgatott volt, hogy alig tudott beszélni, de a lényeget értettem. Felöltöztem és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam. Rohantam, hogy minél hamarabb odaérjek, de útközben megláttam azt a fura csávót és odamentem majd megérintettem a vállát. Köszöntem neki, majd lehajtott fejjel felém fordult. Én pedig fogtam magam és egy szó nélkül lerántottam a kapucnit a fejéről. Ha nem a saját szememmel láttam volna talán el sem hiszem. Hatalmas meredt szemekkel nézett rám és én is rá. A lábaim remegtek, melegem volt, és egyszerre rázott a hideg. Zayn Malik volt az! Elképesztő volt. Amíg egymást bámultuk kicsúszott a számon egy "Te jó Isten!". Nem tartott sokáig. Egy perc alatt történt az egész. Egy hirtelen mozdulattal a kapucniához nyúlt, felhajtotta a fejére és elszaladt. Én pedig utána kiáltottam, hogy "Várj!", de már túl késő volt. Így legalább én is tudtam valami elképesztőt mesélni Briginek.Futva mentem tovább. Úgy 5 perc múlva meg is érkeztem. Mivel Brigiék egy lakótelepi panel házban laktak, felcsengettem. Brigi vette fel és azonnal nyitotta az ajtót. Rohantam felfelé a lépcsőn. Egy pillanat alatt bent is voltam a lakásban. 

- Szia! Nem fogod elhinni mi történt! - mondtuk egyszerre

- Oh! Bocs. Kezd te.- mondtam engedékenyen.

- Oké. Gyere menjünk be a szobámba. Jobb lesz ha leülsz.

- Jól van. Na mesélj! - mondtam, amint lehuppantam az ágyra.

- Tudod, hogy anya menedzser.

- Igen.

- Új ügyfelei vannak.- magyarázta.

- Igen.- bólogattam helyeslően.

- Hát.....ömm,.....hogy is mondjam?

- Nyögd már ki! - sürgettem.

- A One Direction-t menedzseli!

- Nem mondod komolyan? - és egy pillanatra megállt a szívverésem.

- De! - és amikor ezt mondta a nyakába ugrottam, szokás szerint.- És te mit akartál mondani?

- Hát jó. Ahogy, jöttem hozzád megláttam azt a kapucnisnemtudjukki csávót. 

- És?

- És odamentem hozzá.

- Te teljesen megőrültél? És mi van ha egy őrült pszichopata? Leüt és elrabol!

- Na jó erre nem gondoltam, de......

- De mi? Ilyet ép eszű ember sosem csinál!

- Na mindegy! A lényeg, hogy odamentem, köszöntem és......lerántottam a kapucniát.

- Mit csináltál? - ebben a pillanatban Brigi úgy nézett rám mint, valami őrültre.

- Lerántottam a kapucniát. Most már tudom, hogy ki volt az.

- Mondjad már! - egyre türelmetlenebb lett, az egyébként higgadt, barátnőm.

- Zayn volt az!

- Úgy érted, hogy az a Zayn? A One Direction-ös Zayn?
- Pontosan! - mondtam.

- Te jó Isten!

- Én is pont ezt mondtam! - aztán elkezdtünk nevetni.

- Oké, ez túl sok izgalom egy napra.

- Viccelsz! Ennél jobb napunk nem is lehetett volna.

Tovább beszélgettünk. Ábrándoztunk milyen lenne beszélni velük. Bár én még mindig a Zayn sokk alatt álltam, meghallgattam Brigi mondani valóját is. Annyira boldogok voltunk. Leírhatatlan az az érzés amit akkor éreztünk. Egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a nevetgélést. Este fele elindultam haza. Megbeszéltünk, hogy másnap senkinek sem mondjuk el, hogy mi történt velünk. Ha elmondtuk volna akkor kiderül, hogy Brigi anyukája a 1D menedzsere, és mindenki azzal zaklatott volna minket, hogy szerezünk jegyet és autógrammot. Ezt nagyon nem akartuk. A sok izgalomtól alig tudtam elaludni. 

3. fejezet

Nóri szemszöge*

Egész nap azon kattogott az agyam, hogy vajon ki lehet az a rejtélyes fickó. Nem sokat láttam belőle, de még csak hasonló emberel sem találkoztam a városban. Pedig, már elég régóta itt élek. Este beszéltem Brigivel telefonon. Még csak tippünk sem volt. De, valamiért nem tudtam kiverni a fejemből.

Brigi szemszöge*

Ahogy haza értem neki álltam tanulni a hétfői dogára. Sokat kellett tanulom. Éppen akkor végeztem amikor Nóri hívott. Nagyon zavart volt. Hallottam a hangján.

- Mi a baj? Zavar valami? - muszáj voltam megkérdezni, egyszerűen nem bírtam tovább.

- Á!Semmi különös, csak az a fura fickó jár a fejemben.Fogalmam sincs, hogy ki lehet.-mondta ki végre és én meg nyugodhattam, hogy nincs nagy baj.

- Én sem tudom. Még tippem sincs.

- Az biztos, hogy egy bunkó ember.

- Miből gondolod?-kérdeztem.

- Abból, hogy még elnézést sem kért és amikor bocsánatot kértél nem volt hajlandó válaszolni.

- Az lehet. Vagy csak egyszerűen nem akarta, hogy meghalljuk a hangját.

- Még ekkora hülyeséget életemben nem hallottam!-mondta, majd nagy nevetésben törtünk ki.-Figyelj! Majd megbeszéljük, de most mennem kell.-folytatta.

- Oké!Jó éjszakát!

- Köszi, neked is!

- Szia!

- Szia!-mondta, majd lerakta a telefont.

A beszélgetésünk után bebújtam a jó meleg ágyamba és néztem a TV-t. Az X-Faktor-t néztem. Azonnal a 1D jutott róla eszembe. Éppen a döntő volt. Körülbelül 11 óra fele járhatott az idő mikor vége lett. Nehezen tudtam elaludni.

Másnap arra ébredtem, hogy anyu még itthon van és telefonál. Hallottam amint azt mondja:

- A koncert kezdetére legyen meg minden! Niall hamburgereit se felejtsék el, és Zayn-nek egy hatalmas tükör legyen az öltözőjében!- megfordult majd rám nézett és így szólt-Majd később vissza hívom.Viszlát!

Meredt szemekkel nézett rám. Azt hittem, hogy rosszul hallok. Azt persze tudtam, hogy anya menedzserkedik, de már egy ideje nem volt felkérése. Illetve volt csak azok az emberek magyarok voltak és én nem is tartottam őket igazán híresnek. Most pedig azt hallom, hogy egy Niall nevű srácról beszélt aki szereti a hamburgert, és egy másik, Zayn nevű srácról aki a nagy tükrökért van oda. Elég félreérhetetlennek tartottam a dolgot. Teljesen meg voltam győződve arról, hogy a One Direction-ről beszél.

- Szia anya! Hát te?Hogy-hogy még nem mentél el dolgozni? - kérdeztem kissé félénken.

- Szia! Az új ügyfeleim nagyon rendesek voltak így majd csak délután kell mennem dolgozni.

- Értem, és most kivel beszéltél?

- A koncert szervezőivel.-mondta, miközben mosolygott rám.
- Koncert? Mégis kik az "új ügyfeleid"?-vágtam közbe egy hirtelen kérdéssel.
- Igen, koncertezni fognak a VIVA Comet-en. Az, hogy kik ők......mindegy.-válaszolta határozatlanul.

- Hallottam, hogy az előbb egy Niall és egy Zayn nevű srácról beszéltél. 

- Igen.

- Én csak egy Niall és egy Zayn nevű híres embert ismerek akiknek hamarosan koncertjük lesz. Anya, mond meg őszintén! A One Direction az? 

- Igen. Ők azok. 

- És erről eddig miért nem szóltál nekem? - kérdeztem felháborodottan.

- Úgy gondoltam, hogy majd csak a koncert előtt pár nappal szólok. Ugyanis szereztem két VIP jegyet!
- Micsoda?  Két VIP jegyet? Ez nem lehet igaz!

- Remélem örülsz neki!

- Ez nem kérdés.
El sem tudom mondani, hogy mit éreztem akkor. Egyszerűen hihetetlennek tartottam a dolgot. Nem gondolkoztam tovább rajta. Azonnal fel hívtam Nórit, hogy jöjjön át hozzám.

2. fejezet

Brigi szemszöge*

Másnap reggel elég későn keltem,  mert nem tudtam aludni a tegnap történtek után. Még szerencse, hogy hétvége volt. Amint kikászálódtam az ágyból, felhívtam Nórit. Kíváncsi voltam,  hogy mi van vele. Hívtam, de nem vette fel a telefont. Nagyon ideges lettem. Azonnal elindultam hozzá. Türelmetlenül szedtem a lábaimat. Már majdnem megérkeztem, amikor nekimentem egy ismeretlen alaknak. Elnézést kértem tőle, de nem válaszolt. Az arcát sem láttam, mert a napszemüveg és a kapucni alól ki sem látszott. Kissé gyanús volt, de nem törődtem vele. Tovább siettem.

Nóri szemszöge*

Aludtam amikor anyu kivert az ágyból azzal, hogy itt van Brigi. Fogalmam se volt arról, hogy mit keress itt. Éreztem ,hogy rossz kedve van. 

- Szia! Hát te? Hogy-hogy itt vagy, nem mondtad, hogy jössz.- mondtam neki amint belépett a szobám ajtaján.

- Hívtalak, de nem vetted fel. Tök ideges lettem!

- De, miért hívtál?

- Mert, aggódtam érted!

- De mint látod semmi bajom. Ne aggódj, vigyázok magamra!

- Ígéred?

- Csak ha te is!

- Megbeszéltük!

A délutánt a Take Me Home Turné tanulmányozásával és álmodozással töltöttük. Az őrült ötletek számának nem lehetett határt szabni. Egymás után hagyták el a szánkat a világ leglehetetlenebb ötletei.  Este elmentünk pizzázni. Brigi ment mellettem és egyszer csak egy fura alak nekiment. Kicsit fura volt ahogy reagált. Megállt egy helybe majd utána nézett a fura fickónak.

- Mi a baj?- kérdeztem kissé aggódva

- Ez olyan.........dezsavű érzés....ha érted mire gondolok?

-Nem, nem igazán.- és ebben a pillanatban rettenetes összezavarodtam.

-Amikor mentem hozzád, asszem  ugyanezzel a férfivel ütköztem össze. Elnézést is kértem, de nem válaszolt. Már akkor is nagyon gyanús volt.- mondta Brigi miközben elgondolkodott.

Bementünk a pizzázóba kajáltunk egyet majd hazaindultunk. Aztán rábeszéltem Brigit, hogy aludjon nálam. Nem túl sokáig kellett könyörögnöm. Hajnalig sztorizgattunk és körülbelül 02:30-kor aludtunk el. Tök jó volt. Másnap, miután Brigi hazament, nekiláttam a napi teendőknek.

1. fejezet

Nóri szemszöge*

Reggel szokásomhoz híven későn keltem és persze a suliból is elkéstem. Mikor beléptem a biológia terembe mindenki megbámult. Nem értettem az egészet aztán elgondolkoztam, de csak egy pillanatra és eszembe jutott hogy még a pizsimbe vagyok. Mikor a tanár befejezte az okítást a helyemre siettem, Brigi mellé. A fülembe súgta:

-Ha vége lesz az órának gyere a szekrényemhez!-mondta miközben fél szemmel a tanárt figyelte.

-Okés!De, miért is?-kérdeztem a lehető leghalkabban.

-Mondjuk fel kéne venned valami normális ruhát!

Amikor kicsengetek Brigi szekrényéhez siettünk. A fekete csőgatyával és a kockás inggel a kezembe a mosdó felé igyekeztem. Megújulva tértem vissza a suli folyosójára.

Brigi szemszöge*

Kipihenten ébredtem.Elvégeztem a reggeli teendőimet majd elmentem reggelizni.A szüleim már szokás szerint elmentek dolgozni. De, mielőtt anya is elment volna csinált nekem reggelit. Bacon, tojás és tea. Ahogy végeztem rögtön elindultam a suliba. Időben oda értem és még volt időm beszélgetni a barátnőimmel. Hirtelen meg szólalt a csengő és a folyosók alig egy perc alatt kiürültek. Bementem a biológia terembe és lehuppantam a helyeremre. Körülbelül az óra felénél meg érkezett Nóri is. Pizsamában! Mondtam neki, hogy majd adok neki ruhát. Megszólalt a csengő és a szekrényem felé vettük az irányt. A kezébe nyomtam egy fekete csőnadrágot és egy kockás inget, majd sietett vele a mosdóba. Még szerencse, hogy cipő volt rajta. Nóri fel frissülve jött ki a női mosdóból. Belém karolt és elindultunk a terem felé ahol éppen óránk volt.

Pár órával később*

- Na ezt a napot is túléltük.- mondta Nóri önelégült arccal.

- Na azért még ne kiabáld el a dolgot!

- Ezt, hogy érted?
- Nem tudom, olyan furcsa érzésem van.

- Ahan. Biztos...
- VIGYÁZZ! - löktem félre az útból miközben fogalma sem volt arról, hogy pontosan mi is történt.
- Mi van már? - mondta Nóri miközben értetlenül nézett rám.
- Te tényleg nem vetted észre, hogy majdnem elütöttek? - és ebben a pillanatban én néztem rá értettlenül. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért nem vett észre egy hatalmas, fehér furgont.

- Nem igazán.

- Nem értelek.
- Mit nem értesz?

- Azt, hogy hogyan tudsz ilyen figyelmetlen lenni! Komolyan néha úgy érzem, hogy vigyáznom kell rád! - mondtam ahogy átöleltem.

Ahogy hazaértünk megtanultunk. Bár Nórira  szinte már rá kellett erőszakolni. Tanulás után gépeztünk és egy csodálatos dolgot olvastunk a netten! Kiderült, hogy a One Direction jön Magyarországra! Azonnal elkezdtünk jegyek után kutatni a világhálón! De, sajnos csalódnunk kellett ugyanis hiába volt még körülbelül más fél hónap a koncertig, a jegyek máris elkeltek. Csalódottak voltunk. Hirtelen megszólalt Nóri telefonja. SMS-e jött. Egy elég furcsa, névtelen üzenet érkezett. 

Ez állt benne:

"Bocs, hogy majdnem elütöttünk! Még szerencse ,hogy a barátnőd ott volt! Még egyszer bocs!,,

- Mi történt? - kérdeztem baljósan.

- Csak jött egy üzenetem.

- És? Mi áll benne?- sürgettem

- Az, hogy "Bocs, hogy majdnem elütöttünk! Még szerencse ,hogy a barátnőd ott volt! Még egyszer bocs!"

- Okéé....De, kitől jött?

- Passz. Névtelen.

- Azért ez nekem egy kicsit gyanús.

Hosszasan beszélgettünk végül Nórinak mennie kellett. Elköszöntünk majd ő el indult de, én kissé nehezen tudtam elengedni a történtek után.

Bevezetés

Nóri szemszöge*

"Ez a sztori rólam és a legjobb barátnőmről szól, amint egy óriási balhét csinálunk egy One Direction koncerten. Én, rengeteg félre értett helyzet után, végre meg találom a helyem. A barátnőm pedig mindent elkövet, hogy nekem jó legyen miközben Ő érzi, hogy az élete még nem teljes. Ekkor jönnek a balhék, problémák. Egy robbanás szerű változás következik mindkettőnk életében."

Ui.:Bocsi, hogy a bevezető ilyen rövidre sikerült, de megígérjük hogy az első rész ennél jóval hosszabb lesz: 

                                                                                                                                                             Nóri&Brigi