Nóri szemszöge*
Reggel szokásomhoz híven későn keltem és persze a suliból is elkéstem. Mikor beléptem a biológia terembe mindenki megbámult. Nem értettem az egészet aztán elgondolkoztam, de csak egy pillanatra és eszembe jutott hogy még a pizsimbe vagyok. Mikor a tanár befejezte az okítást a helyemre siettem, Brigi mellé. A fülembe súgta:
-Ha vége lesz az órának gyere a szekrényemhez!-mondta miközben fél szemmel a tanárt figyelte.
-Okés!De, miért is?-kérdeztem a lehető leghalkabban.
-Mondjuk fel kéne venned valami normális ruhát!
Amikor kicsengetek Brigi szekrényéhez siettünk. A fekete csőgatyával és a kockás inggel a kezembe a mosdó felé igyekeztem. Megújulva tértem vissza a suli folyosójára.
Brigi szemszöge*
Kipihenten ébredtem.Elvégeztem a reggeli teendőimet majd elmentem reggelizni.A szüleim már szokás szerint elmentek dolgozni. De, mielőtt anya is elment volna csinált nekem reggelit. Bacon, tojás és tea. Ahogy végeztem rögtön elindultam a suliba. Időben oda értem és még volt időm beszélgetni a barátnőimmel. Hirtelen meg szólalt a csengő és a folyosók alig egy perc alatt kiürültek. Bementem a biológia terembe és lehuppantam a helyeremre. Körülbelül az óra felénél meg érkezett Nóri is. Pizsamában! Mondtam neki, hogy majd adok neki ruhát. Megszólalt a csengő és a szekrényem felé vettük az irányt. A kezébe nyomtam egy fekete csőnadrágot és egy kockás inget, majd sietett vele a mosdóba. Még szerencse, hogy cipő volt rajta. Nóri fel frissülve jött ki a női mosdóból. Belém karolt és elindultunk a terem felé ahol éppen óránk volt.
Pár órával később*
Pár órával később*
- Na ezt a napot is túléltük.- mondta Nóri önelégült arccal.
- Na azért még ne kiabáld el a dolgot!
- Ezt, hogy érted?
- Nem tudom, olyan furcsa érzésem van.
- Nem tudom, olyan furcsa érzésem van.
- Ahan. Biztos...
- VIGYÁZZ! - löktem félre az útból miközben fogalma sem volt arról, hogy pontosan mi is történt.
- Mi van már? - mondta Nóri miközben értetlenül nézett rám.
- Te tényleg nem vetted észre, hogy majdnem elütöttek? - és ebben a pillanatban én néztem rá értettlenül. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért nem vett észre egy hatalmas, fehér furgont.
- VIGYÁZZ! - löktem félre az útból miközben fogalma sem volt arról, hogy pontosan mi is történt.
- Mi van már? - mondta Nóri miközben értetlenül nézett rám.
- Te tényleg nem vetted észre, hogy majdnem elütöttek? - és ebben a pillanatban én néztem rá értettlenül. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért nem vett észre egy hatalmas, fehér furgont.
- Nem igazán.
- Nem értelek.
- Mit nem értesz?
- Mit nem értesz?
- Azt, hogy hogyan tudsz ilyen figyelmetlen lenni! Komolyan néha úgy érzem, hogy vigyáznom kell rád! - mondtam ahogy átöleltem.
Ahogy hazaértünk megtanultunk. Bár Nórira szinte már rá kellett erőszakolni. Tanulás után gépeztünk és egy csodálatos dolgot olvastunk a netten! Kiderült, hogy a One Direction jön Magyarországra! Azonnal elkezdtünk jegyek után kutatni a világhálón! De, sajnos csalódnunk kellett ugyanis hiába volt még körülbelül más fél hónap a koncertig, a jegyek máris elkeltek. Csalódottak voltunk. Hirtelen megszólalt Nóri telefonja. SMS-e jött. Egy elég furcsa, névtelen üzenet érkezett.
Ez állt benne:
"Bocs, hogy majdnem elütöttünk! Még szerencse ,hogy a barátnőd ott volt! Még egyszer bocs!,,
- Mi történt? - kérdeztem baljósan.
- Csak jött egy üzenetem.
- És? Mi áll benne?- sürgettem
- Az, hogy "Bocs, hogy majdnem elütöttünk! Még szerencse ,hogy a barátnőd ott volt! Még egyszer bocs!"
- Okéé....De, kitől jött?
- Passz. Névtelen.
- Azért ez nekem egy kicsit gyanús.
Hosszasan beszélgettünk végül Nórinak mennie kellett. Elköszöntünk majd ő el indult de, én kissé nehezen tudtam elengedni a történtek után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése