2013. március 29., péntek

10. fejezet

Brigi szemszöge*

Amikor befejeztük a mosogatást visszamentünk a többiekhez. Elég furcsa látvány fogadott minket. Louis és Nóri a szőnyegen ültek egymással szemben. Pipacsvörös volt a fejük, és közben megpróbálták nem elröhögni magukat.
- Ezek meg mit csinálnak?- Szóltam oda a mellettem álló Zayn-nek.
- Azon versenyeznek, hogy melyikük bírja tovább levegő nélkül...- Hitetlenkedve nézte őket.
- A nyertes dönti el, hogy milyen filmet nézünk...- Liam közbevágott, aminek Zayn cseppet sem örült.
- Értem...- Vagyis inkább csak próbáltam úgy tenni, mintha érteném, mert fogalmam sem volt, hogy mi értelme ennek.- Ki melyik filmre szavazott?
- Louis a Die Hard- Drágább, mint az életedre. Nóri pedig...- kezdte Zayn.
- Nóri pedig az Odaátra.- És Liam fejezte be. Láttam rajta, hogy direkt csinálja. Egyszerűen csak Zayn agyára akart menni.
- Óóó. értem.- Az "ó,, betűt elhúztam, mert meglepődtem, hogy van még olyan ember aki szembe száll Nóri akaratával.- Elég! - Muszáj voltam véget vetni a dolognak, mert már majdnem megfulladtak.
- Ezt meg miért csináltad? Már majdnem nyertem!- Csattant fel Lou, és keresztbe fonta a karját a mellkasán.
- Azt csak hiszed!- Előre tudtam, hogy Nóri azonnal vissza fog vágni.
- Legyetek szívesek, ne kezdjetek el veszekedni!- Rájuk szóltam mielőtt Louis vissza szólhatott volna, pedig már láttam, hogy szólásra nyitja a száját.
- Jó, befejeztük!- És jól időzítettem. Louis nem szólt vissza Nórinak, hanem nekem engedelmeskedett. Nem voltam hozzászokva, hogy én dirigáljak egy felnőttnek. De hát... Miért ne? Louis olyan mint egy 8 éves kisfiú.
- Igen anya!- Nóri jóval flegmábban válaszolt. Míg ezt mondta pár oktávval feljebb csúszott a hangja és a szemét az ég felé fordította.
- Kiválaszthatom én a filmet?- Kissé kényelmetlenül éreztem magam, úgyhogy rendes hangnemre váltottam és kölyök kutya szemekkel néztem, vagy legalábbis megpróbáltam.
- Jól van.- Louis szomorú szemekkel pásztázta a földet, még mindig a földön ülve, Nórival szemben.
- Felőlem.- Nóri is a szőnyeget bámulta.
- Persze.- Úgy láttam Niall-nek tetszik az ötlet.
- Nyugodtan.- Zayn akart megszólalni, de mielőtt bármit mondhatott volna Liam közbe vágott.
- Miért ne?- Harry-t sem zavarta.
- Ahogy akarod!- Láttam a szemem sarkából, ahogy Zayn Liam-et nézi miközben beszél. Tehát Liam terve bevált. Sikerült felmérgesítenie Zayn-t, és ezen jót nevetett.
- Jó, akkor...- Mindenki engem nézett, és láttam Nóri szemét is. Ijesztően nézett rám és tudtam, hogy ez mit  is jelent.-Az... Odaátot választom.- Nyögtem ki végre és vártam a reakciókat. Nem kellett sokat várnom. Nóri, a másodperc töredéke alatt, rám ugrott örömében és hátra estünk. A srácok csak nevettek. Még Louis is, aki pár másodperce szomorúan, lehajtott fejjel ücsörgött a szőnyegen.
- Nem akar valaki segítene?- kérdezte a szórakozott barátnőm.
- Kellene egy kis segítség!- Alig tudtam kimondani a szavakat, mert még mindig nevettem.
A fiúk is hirtelen észbe kaptak és rájöttek, hogy segíteni kellene. Harry elképesztő gyorsasággal ott termett Nóri mellett. Ahogy őket néztem észre se vettem, hogy Niall segíteni próbál.
- Köszönöm.- Mondtam és hálásan rámosolyogtam a szőke hercegre, aki segített talpra állnom.
- Kösz!- Mondta Nóri Harry-nek, miközben mélyen a szemébe nézett. Hazza még mindig fogta Nóri karját és úgy tűnt, nem is akarja elengedni. Csend volt. Mindenki Harry válaszát várta.
- Ugyan semmiség, bármikor megtenném!- mondta Harry azzal a kacér féloldalas mosollyal. Láttam, hogy Nóri magabiztosan, mégis vörös fejjel néz vissza rá.
Még mindig fogta a karját.
- Nem nézzük a filmet?- Liam törte meg a csendet.
- De!- És én azonnal válaszoltam, hogy eltereljem a figyelmet. Kicsit hangosabban és lelkesebben mondtam, hogy nagyobb hatást érjek el. Beraktam a filmet a lejátszóba és mire megfordultam mindenki kényelmesen, elhelyezkedve a helyén ült. Hazza ült legszélen és persze Nóri ült mellette. Majd Liam, Louis és végül Zayn, aki a karfán ült. Niall a fotelben ücsörgött. Én is helyet foglaltam a szemközti, üres fotelben.
Az 2. évadot néztük. Az első egy Hollywood-i stúdióban, egy úgy nevezett 9-es stúdióban játszódott, ami el volt átkozva. A második egy csajról szolt. Azt hitték, hogy az exe vérfarkas és ki akarja nyírni, de kiderült, hogy maga a csajszi a vérfarkas. A harmadik egy börtönről szól, aminek az egyik cellájában az őrök agyonütöttek egy rabot, és a szelleme még mindig ott kísért. A negyedik és az ötödik már az évadzáró első fele volt.
    Több részt már nem tudtunk megnézni, mert mindenki bealudt és én is nagyon fáradt voltam. Hajnali kettő körül járhatott. Harry a könyökével támaszkodott a karfán, Nóri pedig a mellkasára borult és Hazza pólójába kapaszkodott. Liam az ellenkező irányba, Lou felé fordult. Zayn, fogalmam sincs, hogy hogyan, a répaharcos ölében feküdt. Niall keresztben feküdt és a fotel karján átlógatta a lábait. Átmentem a vendégszobába és hoztam néhány takarót, majd betakartam őket. Hazzát és Nórit természetesen egy takaróval takartam be. Liam-et és Louis-t is eggyel kellett betakarni különben nem jutott volna mindenkinek. Niall-nek és Zayn-nek egyet-egyet adtam. Az utolsó takarót abba a fotelbe löktem ahol én ültem. Tudtam, hogy úgysem tudnék aludni így hát kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy forró teát. Amikor elkészültem vele beleöntöttem a kedvenc bögrémbe. Éppen inni készültem amikor megpillantottam Niall-t az ajtófélfának támaszkodva. Sikerült leönteni magamat ijedtemben.
- Ne haragudj! Meg ijesztettelek?- Mondta bűnbánóan és egy konyharuhával oda sietett hozzám. A kezembe nyomta, ő pedig egy másikkal megpróbálta felitatni a konyhapultról a teát.
- Semmi baj! Hát te?- Nem vártam meg míg válaszol, azonnal folytattam. -Azt hittem alszol.
- Igen, aludtam egy kicsit. Láttam, hogy mindenkit gondosan betakargattál. Csak téged nem láttalak. Gondoltam megkereslek.- Mondta egy cuki mosoly kíséretében és éreztem ahogy az arcom lángba borul. Egy perc néma csönd után úgy éreztem, hogy meg kell törnöm a csendet.
- Értem. Hát... kösz, hogy aggódtál.- Nem jutott eszembe más annyira zavarba voltam.
- És... mit csinálsz?- Mondta, ő sem tudott mit  kezdeni a helyzettel. Bevárt és együtt mentünk a nappali ajtajáig. Magammal vittem a bögrémet és ittam egy kortyot.
- Csináltam egy teát, mert nem tudok aludni.- Ittam még egy kortyot és folytattam.- Te nem kérsz?- Ajánlottam fel.
-Nem, köszönöm!- A szemembe nézett. Sötét volt. Az ablak nem messze volt és a hold fénye megvilágította tökéletes arcát. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Ő is engem nézett.- Nézd milyen aranyosak!- Ahogy elfordította a fejét azonnal feltűnt neki a nórihazzavállánpóz. Halkan beszélt és rájuk mutatott.
- Igen, tényleg! Nagyon cukik!- És tényleg, annyira aranyosak voltak... mintha egy filmben lennénk.... mesébe illő látvány volt.
- Fogadok, hogy mihelyst fel fognak kelni nem telik bele egy két óra össze jönnek!- Elgondolkodó pillantást vetett rájuk.- Csak.... tudod..... annyira egyformák. Nem biztos, hogy minden zökkenő mentes lesz.
- Szerintem több lesz mint egy-két óra. Nóri szereti a kihívást és nem adja magát egy-könnyen.- ezt biztosan tudtam- De, talán igazad van és nem megy majd túl könnyen. Nórinak segítségre lesz szüksége és én segítek neki. Ezt már párszor eljátszottam vele.
- Miért? Volt már ilyen helyzetben?-  Úgy éreztem, hogy nem csak azért kérdezi, hogy legyen miről beszélni, hanem tényleg érdekli a dolog. Talán aggódik Harry miatt?
- Hát....Ilyenbe még nem, csak hasonlóba. Minden ketten akaratosak és ebből még baj lehet.- Eltöprengtem. Mi van ha tényleg baja esik Nórinak? Vagy ha Hazza, a nőcsábász, összetöri a szívét? Nem szeretem amikor szomorú.- És Harry?
- Hazza sok lánnyal járt már. Egy igazi nőcsábász. Kicsit aggódom, hogy nem fogja érdekelni semmi... és.... bántja a barátnődet.- Fájdalmas, aggodalmas képet vágott. Éreztem rajta, hogy tényleg aggódik. Ez megijesztett. Hiszen Niall mégis csak jobban ismeri Harry-t. És ha tényleg úgy lesz?
- Niall...- kezdtem félénken. 
- Igen?
- Félek!
- Mitől?
- Hát... izé... hogy Harry...- nem tudtam befejezni.
- Hogy bántja Nórit...- segített befejezni a mondandómat.
- Igen. Mi van ha fordítva lesz?
- Nem értelek.- Értetlenül nézett rám.
- Mi van ha Nóri bántja Hazzát?
- Miért tenne ilyet? - Még mindig nem értette, hogy mire gondolok.
- Hát.... tudod... Nóri sem egy kis angyal. Nem vagyok biztos abban, hogy ő lesz a sértett.
- Ki tudja. Talán igazad van.- Egy pillanatra elgondolkodott.- Majd mi vigyázunk rájuk!- Kacsintott és elmosolyodott. 
- Igazad van! Majd mi vigyázunk rájuk!- Ismételtem és a "mi,, szót kihangsúlyoztam.
- Azt hiszem aludnunk kellene.- ásított egyet.
- Ja, tényleg! Elég későre jár!
- Pontosan fél négy van. Nem soká kelhetünk.- fintorgott.- Jó éjt!
- Neked is!- Lehunytam a szemem, de nem aludtam. Hazza és Nóri járt a fejemben. Abban reménykedtem, hogy nem szalasztják el az alkalmat és vigyáznak egymásra. A gondolat sem tetszett, hogy Nórinak fájjon egy olyan seb amit Harry okozott. Egy olyan ember aki pontosan olyan mint ő és jól meg kellene érteniük egymást. Tudom, hogy Nóri nagyon ki tud borulni. Azt is tudom, hogy milyen kegyetlen tud lenni. Ha ma nem az Odaátot választom akkor... nem is tudom, hogy pontosan hogyan, de... bosszút állt volna rajtam. Annak ellenére, hogy szeret. Harry sincs biztonságban. Bármikor megtörténhet a baj. Annyira egyformák. Mégis veszélyt jelentenek egymásra nézve.
  Megpróbáltam nem ezen aggódni. Aludni akartam. Elfáradtam. Úgy voltam vele, hogy elhamarkodottan és feleslegesen aggódom. Talán nem lesz semmi baj. Talán. Nem lehet tudni. Ez a jövő rejtélye.

2013. március 23., szombat

9. fejezet

Nóri szemszöge*

Amikor beléptünk az ajtón meghallottam, hogy Louis beszél:
- Szóval ő a rossz kislány, te meg a jó.- Nevetett és ez inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek.
- Pontosan!- Mondta Brigi de, ekkor már Niall mellett üldögélt, aki épp egy hamburgert majszolt.- Beszédesebb, merészebb, rámenősebb és "egy kicsit " egoistább, mint én.- Amikor azt mondta, hogy "egy kicsit" idéző jeleket rajzolt az ujjaival a levegőbe és ezt egy kicsit sértőnek találtam. 
- Pont mint a mi Harry-nk!- Poénkodott Zayn és láttam rajta, hogy a rosszkedv már teljesen lecsengett róla. 
- Ha-hó! Mi is itt vagyunk!- Szóltam rájuk az ajtóban állva, Harry-vel az oldalamon és megfogtam a csuklóját, majd a magasba emelve lóbálni kezdtem.
-Ugye nekünk is jut?- Elengedtem a zöld szemű félisten csuklóját mire ő elkapta az enyémet és bevonszolt. Leültetett maga mellé a kanapéra.
- Ne aggódj! Maradt bőven! De hamburger csak egy volt és azt már nyilvánvalóan Niall felfalta!- Mondta Zayn és ő is úgy tett mintha nem hallotta volna "Ha-hómiisittvagyunk!" kijelentésemet. Mindenki szó nélkül hagyta.
Megkajáltunk, és éppen este 10 óra volt mikor befejeztük.Beszélgettünk és kiderült, hogy ők voltak azok akik majdnem, és persze akaratlanul, elütöttek. Most Zayn mentegetőzött. 

Brigi szemszöge*

Észrevettem, hogy Nóri és Harry árgus szemekkel figyelték egymást egész délután. Mindent tudtam anélkül, hogy beszéltem volna Nórival.Túl jól ismerem. Tudtam, hogy azt hiszi valami zavaró van a külsején és azért bámulja Harry, tudtam, hogy kellemetlenül érzi magát mert, mindig ő fölényeskedik a másik nem fölött. És persze azt is tudtam, hogy nem a telefonjáért ment. Szeretem és mindig észre veszem ha, valami nem úgy van ahogy ő szeretné. Tipikus taktikus. Úgy irányítja az embereket a tudatuk nélkül mint, valami sakk bábukat. Észre sem veszi mikor ezt csinálja. Ma délután pedig másképp történt minden. Szembe találta magát egy ugyan olyan emberrel mint, ő és nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel.
Amikor megkajáltunk Niall és Én össze szedtünk a tányérokat és bevállaltuk a mosogatást. Anyának el kellet mennie ,sajnos, egy ismerőséhez ezért maradt ránk a piszkos munka. Csak azt nem értettem, hogy miért, ilyen későn ment el. Biztos valami fontos. Én voltam a mosogatós, Niall meg a törölgetős. 
- Észre vetted milyen furán viselkedik Harry?- Kérdezte Niall, meglehetősen váratlanul.
- Én nem ismerem annyira mint te de, Nóri is fura volt ma. Azt is tudom miért, csak rá kell néznem.- Ez lehet, hogy kicsit felvágóra sikerült de, ilyen is kell, nem igaz?
-Én is sejtem, hogy mi lehet Harry-vel.
- Mégpedig?
- Tudod, Harry minden lányt levesz a lábáról, egyetlen mosollyal. És nem csak a lányokkal van így. Mindig tudja mit és kinek mondja. Szinte már irányítja az embereket. Számára olyanok mint, valami bábok.- Azt hittem, hogy ott helyben összeesek, a tányért megállt a kezembe, moccanni sem bírtam.-Valami baj van?-aggodalmaskodott.
- Nem, dehogyis! Csak tudod olyan volt mintha a fejemből olvastad volna, csak én épp Nórira tudnám mondani mindezt.
- És szerinted....?
- Igen. Pontosan. Egymást nem tudják irányítani. Mintha szembe találkoztak volna saját magukkal.- morfondíroztam.
- Így kihívást jelentenek egymásnak.- folytatta Niall mintha tudta volna, hogy mit fogok mondani.- Új kihívást jelentenek egymásnak és már csak azért is belemennek a játékba.
- Ez hihetetlen! Mintha tudnád mire gondolok.-ámuldoztam.
- Egy csónakban evezünk!-nevetett.-Ezért tudom, hogy mit gondolhatsz.
- Te is féltél már attól, hogy egyszer téged fog a bábja ként kezelni?-kíváncsiskodtam. 
- Persze, hogy gondoltam rá, aztán az is eszembe jutott, hogy a barátja vagyok és, hogy velem soha nem tenné meg. 
- Igaz. Ez eddig eszembe se jutott.- Rettenetesen elszégyelltem magam amiért, nem bíztam úgy Nóriban mint, Niall Harry-ben.

8. fejezet

Nóri szemszöge*

Gyors léptekkel a szoba felé. Amint beléptem leültem az ágyra és lehuppantam. A plafont bámultam. Annyi minden kavargott a fejemben. Elködösítették az agyamat. Lehunytam a szememet és hallgattam a beszűrődő hangokat. Hallottam Brigi vidámságtól és boldogságtól duzzadó hangját. Liam hadarását, Louis nevetgélését és a kapu telefont. Brigi anyukája vette fel. Meghozták a pizzát. A nagy beszélgetés közben megéheztünk és még a bujdosásom előtt rendeltünk párat. Kinyitottam a szemem, felültem, mert úgy gondoltam, hogy ideje kimennem és szembenéznem azzal a gyönyörű zöld szempárral. Előtte viszont még meg kellett találnom a telómat. Kutattam a táskámban amikor meghallottam, hogy nyikorogva de, mégis halkan és óvatosan kinyílik mögöttem az ajtó. Óvatos lépések közeledtek felém. Abba hagytam a kotorászást és egy gyors,határozott mozdulattal megfordultam.
- Szia!-Harry volt az és kacéran mosolygott rám.
- Szia, hát te? Miért, nem vagy a többiekkel? - kíváncsiskodtam.
- Gondoltam megnézem, hogy jól vagy.
- Mint, látod jól vagyok.
- Látom csak... tudod....annyiszor eltűntél ma, hogy azt hittem, hogy fáj ,vagy esetleg, nagyon bánt valami.-nagyon meglepődtem ezen a kijelentésén, mindenre fel voltam de, erre végképp nem.
- Nem, semmi bajom.- Vártam pár pillanatot, hogy hátha mond valamit de, nem. Így hát folytattam.- Tényleg kíváncsi vagy, hogy miért tűntem el folyton?
- Persze. Azért vagyok itt.
- Hát jó! Észre vettem, hogy folyamatosan engem nézel. Azt hittem, hogy van valami az arcomon és kimentem megnézni de, nem találtam semmit.- Csak nevetett és én pedig lehajtottam a fejemet. Ott ültünk egymás mellett az ágyon.- Amikor pedig odajöttél és átkaroltál annyira zavarba jöttem, hogy muszáj voltam eljönni onnan.
- Nem akartalak kínos helyzetbe hozni.
- Sikerült. Csak az nem értem, hogy hogyan.
- Ezt nem értem.- kíváncsiság ült a szemében.
- Csak annyi....hogy.... nem vagyok az a szendeszűzecske és nem érzem magam kellemetlenül a fiúk társaságában.- Megint mosolyogni kezdtem.
- Értem. Én sem vagyok ezzel másképp. Most kivételesen össze kellett szednem a bátorságomat.
- Ezt most nem mondod komolyan? - Bár magamat nem, láttam, biztos voltam benne, hogy bamba pofát vágok.
- De, de igen. És azért néztelek mert, túl szép vagy ahhoz, hogy levegyem rólad a szemem.-Pár pillanatnyi csönd volt de, az is hosszúnak tűnt.- Szerintem mennünk kéne. Én is kezdek éhes lenni.
- Menjünk.
Kifelé menet éreztem magam mögött a lépéseit. Magasabb volt nálam körülbelül egy fejjel így, könnyedén átnyúlt a vállam fölött és kinyitottam előttem az ajtót.

2013. március 20., szerda

7. fejezet

Brigi szemszöge*

Leültünk a nappaliban, és csak anya nem ült le.
- Kértek inni, srácok? - ajánlotta fel.
- Én igen, köszönöm! - és Louis egy hirtelen mozdulattal elindult a konyha felé Kevinnel a kezében.
- Én is megyek!- és Liam is kisurrant az ajtón. Harry, Niall, Zayn, Nóri és én beszélgettünk, Niall feltette Zayn-nek a lehető legkellemetlenebb kérdést:
- Zayn! Mi van veled? Sose vagy ilyen csendbe, főleg nem a rajongók társaságában.- elgondolkozva bámulta Zayn-t.
- Semmi különös, csak...... Nóri! Nem te voltál az aki....
- De, igen én!- vágott közbe Nóri, aki rettenetesen kínosan érezte magát.- És sajnálom! Csak tudod annyira kíváncsi voltam! Többször is láttunk és nagyon érdekelt, hogy ki van a kapucni alatt.Bocsi!- mentegetőzött de, Zayn arcáról már el is tűnt az a komolyvagyokésnemszóloksenkihez arc, és átvette helyét a mosoly és jót nevetett a barátnőmön. Mindenki elkezdett nevetni.- Mi olyan vicces? - háborgott Nóri.
- Á! Semmi....! - és Harry leült mellé, miközben átnyúlt a válla fölött.

Nóri szemszöge*

Láttam, hogy egész délután engem bámult Harry és nem értettem, hogy miért. Többször kimentem és megnéztem magam a tükörbe de, nem találtam semmi bámulni valót magamon. Aztán amikor kiröhögtek és vigasztalóan átkarolt...... maga volt  mennyország! Amikor belenéztem a gyönyörű, zöld szemeibe azt hittem, hogy ott helyben elolvadok. A szívem kétszer olyan gyorsan vert mint, szokott. Éreztem ahogy dübörög a bordámon és alig várja, hogy kitörhessen. Mindig magabiztos és merész vagyok a fiúkkal kapcsolatban. Volt már pár barátom. De, azt inkább hagyjuk! Most mégis úgy éreztem, hogy alul maradtam az elkáprásztatomamásikat versenyben. Csodálatos és kellemetlen volt egyszerre. Ki kellett találnom egy ürügyet, hogy ki tudjak lógni.
- Bocsi, egy pillanat és jövök!
- Hova-hova?- kíváncsiskodott Brigi.
- Csak a telómért megyek.
- Léci ne tedd közzé, hogy itt vagyunk! - aggodalmaskodott Louis.
- Nem, dehogy is! Eszembe se jutott! Csak tudod sose lehet mikor kezd hiányolni anyu. A múltkor sem vettem fel és azonnal a rendőrségen keresett. Nem akarom, hogy megint ott kössön ki.
- Miért, olyan sokat jársz oda? - kíváncsiskodott Liam, széles vigyorral az arcán.
- Hát.... nem tudom. Kérdezd Brigit.- aztán mosolyogva kisasszéztam a nappali ajtaján és Brigi szobája felé indultam. Ott volt a mobilom a gondoltam viszek bizonyítékot is. Azt hittem, hogy sose szabadulok.


Sziasztok:) Meghoztuk a következő fejezetet. Nem tudjuk, hogy mikor de a héten legalább még egy fejezetet hozzunk, de kitudja lehet, hogy többet is. :D Ha tetszik a fejezet/blog akkor iratkozz fel vagy kommentelj.
                                                                                                                                       Nóri&Brigi

2013. március 17., vasárnap

6. fejezet

Brigi szemszöge*

Még mielőtt megérkeztek volna azok a "bizonyos vendégek,, anyu tartott egy gyors fejmosást arról, hogy mit lehet és mit nem. Kihangsúlyozta, hogy ne felejtsünk el levegőt venni és hogy egyenletesen próbáljunk meg lélegezni. Nem értettem az egészet. Alig vártam, hogy megjöjjenek a rejtélyes emberek. Akkor vége lehetne anya prédikációjának mert, elég unalmas volt. Láttam, hogy Nóri úgy néz mint, matek órán. Fogalma sem volt arról, hogy mit magyaráz anya, annyira nem érdekelte. Csak ült és nézett. Egy gyors rendrakásra intett minket anyu. Nem csodáltam. Az egész ház úgy nézett ki, mintha egy hurrikán vonult volna végig rajta. Három felé mentünk és én a szobám felé vettem az irányt. Én tudtam legjobban, hogy mi hova való. Anya a konyhát tűzte ki céljául. Ott ő volt otthon. Nóri a folyosót és az előteret kapta. Majd, amikor már mindenki végzett, együtt neki láttunk a nappalinak. Csak a fürdőszoba maradt, de ott nem kellett túl sok mindent csinálni. Így egy fél óra alatt végeztünk. Nem sokkal később már  a nappali kanapéján ücsörögtünk és vártuk, hogy megszólaljon  a kapucsengő. Egy váratlan pillanatban megszólalt a csengő. Mind a hárman odarohantunk és anyu felvette. Ismeretlen férfi hang hallatszott, és még pár másik, de nem értettem, hogy mit mondott. Az ajtó előre ki lett nyitva. A kiskutyám, Májky, kiszaladt a lépcsőházba és várta az érkezőket. Hallottam a lépteiket ahogy, felfelé lépkednek a lépcsőn. Nagy zajjal voltak, afelől semmi kétség. Néha hallottam egy-egy ismerős hangot de, nem tudtam rájönni, hogy hol hallottam már.Egy örökké valóságig tartott míg felértek a 3. emeletre. Egyre tisztábban hallottam a hangjukat és hirtelen eszembe jutott:
- A One Direction!- hangos gondolkozásomnak ezt a részét Nóri is hallotta.
- Mit beszélsz? - és a kezem a szájára helyeztem. Elkezdett morogni a tenyerem alatt de, azonnal elhallgatott amikor meglátta befordulni Harry-t a lépcsőn. A kezem ekkor már nem akadályozta Nórit a beszédben de, nem szólalt meg. Csak Harry-t bámulta, Harry pedig őt. Csak akkor tértek magukhoz amikor már ott állt az összes 1D tag az ajtó előtt. Anya zökkentett ki a kavargó gondolataim zápora közül.
- Hát lányok! Látom már találkoztatok is a vendégeinkkel. Nem szeretnétek beengedni őket?- mert, mi még mindig az ajtóban álltunk.
-  De, de, persze! - mondtam hüledezve.
- Úr Isten! Te jó ég! Persze, hogy beengedjük őket! - szólt Nóri, és láttam, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a megbámuljukegymástharryvel helyzettel.
- Sziasztok lányok! - mondta, Harry azzal a cuki, kacér féloldalas mosolyával.
- Helló! - Niall lépett be Harry mögött az ajtón.
- Sziasztok! Nem baj, hogy Kevin-t is magammal hoztam? - mosolygott rám Louis.
- Helló! - mondta Zayn miközben töprengő arccal nézte Nórit.
- Sziasztok! - és végül Liam lépett be az ajtón.

Sajnáljuk, hogy ilyen későn jött az új rész de nem voltunk gép közelben. Meg azt is, hogy ilyen rövid lett, a következő hosszabb lesz megígérjük. De, az új rész/részeket még a héten meghozzuk. Még egyszer sajnáljuk, és ne felejtsetek el komizni és feliratkozni! :) xx
                                                                                                                                   Nóri&Brigi