21. fejezet

Brigi szemszöge*

Angela gyorsabban értünk tudott jönni mint hittem. Amilyen gyorsan csak tudtunk, menekültünk. Igen, menekültünk. Ha nem tesszük mi leszünk az új címlap sztori alapanyaga. Ezt nem akartam. Részben magam miatt, részben pedig Daniella miatt. Nem akartam, hogy miattam legyen vége... Vége Liam életének. Sosem bocsájtottam volna meg magamnak.

Leparkoltunk Nóriék udvarán. Berohantunk a házba. Niall és Zayn a konyhában beszélgettek. Louis Nóri papagájaival szórakozott. Rómeó és Júlia pedig, ugyanott ücsörögtek és csókolóztak. Próbáltam nem őket nézni. De muszáj voltam néha-néha odapillantani. Olyan jó volt látni Nóri felhőtlen boldogságát.

Liam és én levegő után kapkodtunk. Még mindig fürdőruhában voltam. Niall nagyon megnézett. Éreztetem ahogy pirulok.

- Mi történt? - Louis tágra nyílt szemmel nézett ránk.

- Egy rajongóval lefényképezkedtem. Megosztotta a képet és az újságírók megjelentek. Mint derült égből villám csapás.- Liam olyan gyorsan elhadarta a sztorit hogy alig értettem valamit.

- Gondolhattad volna! Mindenkinek az az első dolga hogy megosztja a barátaival a nagy élményeket.- magyarázta Niall.

- Jól van na! - Liam felháborodott annak ellenére hogy Niall hangjában egy csepp szemre hányás sem volt.

- Mi ez a cirkusz? - Harry és Nóri lépett ki a szobából. Hazza valószínűleg felháborodott azon hogy megzavartuk őket.

- Semmi...- Liam durcásan bámulta a járó lapot.

- Liam leleplezett minket.- mondta Lou.

- Nem tett semmi rosszat. Csak egy rajongó kérését teljesítette - Niall határozottan Liam mellé állt.

- Ennyi? Mit kell ehhez akkora lármát csapni? - Harry fel volt dúlva. De nem Liam miatt. Az lehetett a baja, hogy nem hagytuk őket nyugodtan enyelegni.

A délután többi részében a netten kutakodtunk. Azt figyeltük hogy mikor jelennek meg a képek az elmegyekastrandraliampayneveldenemmegysimánminden akcióról. Nóri szobájában voltunk. Az ő gépet használtuk a "kutakodáshoz". Megnéztük az összes létező oldalt de nem találtunk semmit.

Nóri és Harry persze megint kettesben voltak. Nem mintha zavart volna vagy ilyesmi. Csak... mintha minket elfelejtettek volna.  Angela szobájában voltak. Besötétletek. Néha Nóri kacaja szűrődött ki az ajtón.

- Vajon mi lehet ott? - Louis huncutan mosolygott.

- Semmi olyan ami ránk tartozna.- Zayn, szerintem, ezzel a hugiciját próbálta megvédeni.

- Hogy-hogy nem félted? - Kérdezte Liam.

- Miért? Kellene? - Zayn hatalmasra nyitotta gyönyörű, csillogó, barna szemeit.

- Ja. Te vagy a "bátyja", nem? - kérdezte Lou miközben az ujjaival idéző jelek rajzolt a levegőbe.

- De, de igen. Az vagyok. És biztos vagyok benne hogy Harry nem tesz benne kárt. Amúgy meg egyszer mindenki elveszti a szüzességét, nem? - Zayn határozottan kimondta amit mindenki gondolt, leesett az állam. Nevetésben törtünk ki.

- Ja.- mondta Niall.

- Végül is.- Liam helyeslően bólogatott.

- Szerintem meg amúgy sem volt szűz.- Louis válaszára mindenki felfigyelt. Őt bámultuk.- Mi van? Egy ilyen szép csaj tuti hogy nem 17 évesen veszti el a szüzességét.- okostojás, gondoltam.

- Most komolyan a szüzességről akartok beszélni? - kérdeztem. Bár én tudtam hogy Nóri az előző kapcsolatában elvesztette a szüzességét, nem akartam megosztani a fiúkkal. Magán ügy. Senkinek semmi köze hozzá. Nem hinném hogy bárkinek is elmondta volna rajtam kívül, meg persze Angela-n kívül.

- Tényleg témát válthatnánk.- szerintem Niall látta rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam. Kimentett egy újabb kényelmetlen helyzetből.

- Hé, srácok! Nézzétek!- Liam még mindig a netten kutakodott.

Azt hittem összesek. A cikk rólam és Liam-ről szolt. A képen csak annyi látszott hogy Liam a csuklómnál fogva húz maga után és menekülünk. Óriási, citromsárga betűkkel ki volt írva: "A 1D HŐS SZERELMESE MEGCSALJA BARÁTNŐJÉT?". Szédülni kezdtem. Homályosodni kezdett a monitor fénye.

- Jól érzed magad? - Niall a derekamat fogta. Megpróbált lábra állítani. De nem járt sikerrel. Inkább leültetett az ágyra.

- Persze,persze.... Danielle!! - kiáltottam.- Liam! Add ide a mobilod! - követelőzni kezdtem - Beszélnem kell vele!

- Parancsolj.- mondta Liam. Látszólag nem esett le neki a dolog.

- Haló? Nem. Én egy barátja vagyok. A nevem Brigi. Figyelj! Nagyon sajnálom! - mondtam. És tiszta szívemből mondtam minden egyes szót. Nem állt szándékomban tönkre tenni egy ilyen csodálatos kapcsolatot.- Még nem láttad? Mindegy... A lényeg hogy az anyukám a fiúk menedzsere. A barátnőm megbetegedett és itt voltunk vele de unatkoztam és megkértem a srácokat hogy jöjjenek velem strandra. De csak Liam jött el és összefutottunk egy rajongóval. Készítettünk egy fotót és a kislány meg közzé tette. Megjelentek az újságírók és megláttak minket. Most mindenki azt hiszi hogy Liam megcsalt téged. Ne haragudj! Az én hibám, én vitetem magam strandra.- Danielle nagyon megértő volt. Elmondta hogy mennyire bízik Liam-ben és hogy nem ez az első ilyen eset. Azt mondta hogy nem én vagyok a hibás. A pletyka olyan mint egy vírus. Nem áll meg. Mindenkihez eljut. Kicsit megkönnyebbültem. Leraktam a telefont és azt láttam hogy Liam nevet rajtam.

- Te tényleg azt hitted hogy megharagszik? - gúnyosan kérdezte. Liam-nek fogalma sem volt arról hogy én mennyire nem vagyok jártas az ilyesmiben.

- Igen. Mégis mit gondoltál? Én nem vagyok olyan rutinos mint ti ebben a dologban. Honnan a fenéből kellett volna tudnom hogy nem haragszik e majd? - nagyon felmérgelt. Még mindig az ágyon ültem. Niall leült mellém,átkarolt és simogatni kezdte a vállamat.

- Nyugi. Nincs baj.- Niall hangja hallatán megnyugodtam. Megnyugtatott.

- Sehonnan. Csak meglepődtem. Azért még nem kell leharapni a fejemet.- Liam-et bántotta ahogy reagáltam. Bűntudatom lett.

-Sajnálom! Csak ez még olyan új nekem.- a szememet lesütöttem.

20. fejeztet

Brigi szemszöge*

A srácok délelőtt 11 órakor még javában aludtak. Nem csodálom. Egész éjszaka nem aludtunk. Egyikünk sem. Bár Nóri néha-néha elbóbiskolt. Kimerítette a betegség. Ráadásul az a Zayn/Harry dolog is rátett egy lapáttal. Mindent láttam. Forró volt a levegő, a szoba szinte lángolt. Abban a helyzetben nem is csodálom. De amikor láttam, hogy 3-4 óra múlva a feszültségnek hűlt helye se maradt, megnyugodtam. Nem hiányzott, hogy a koncert előtt vesszenek össze. Már csak egy hét volt hátra.
A szemem sarkából láttam amikor Harry félrehívta Nórit. Pont akkor amikor rá akartam venni a srácokat egy kis kiruccanásra. Nem jártam túl sok sikerrel.
- De jöjjön már el velem valaki! - kérlelni kezdtem őket. Majd megpusztultam. Nem bírtam tovább egy helyben maradni.
- Miről van szó? - Harry lépet be, Nórival az oldalán.
- Holnap el akartam menni a strandra de senki nem jön velem.- durcás hangot próbáltam megütni.- Ti eljöttök? - talán ők, gondoltam. Bár nem sok esélyt láttam rá.
- Nem mehetek.- Nóri válaszát teljesen meg tudtam érteni. Elvégre alig bírt megállni a lábán.
- Szeretnék Nórival maradni.- Harry nagyon udvariasan válaszolt.
- Csodás! - nem volt szándékomban ennyire felháborodni de kicsúszott a számon.
- Majd én elmegyek.- Liam váratlan válasza megdobogtatta a szívemet. Egy nappal tovább sem tudtam volna egy helyben ücsörögni.
- Komolyan? - azt hittem blöfföl.
- Ja. Kell egy kis pihenés.
- Úr isten, köszönöm szépen! - átöleltem - Nem birok tovább egy helyben maradni! Megbolondulok! Beszélgettünk, tévéztünk... Ezét nem tudtunk aludni.
Amikor kimentem a fürdő szobába a törölközőkért, amit Nóri anyukájától kértem kölcsön, megláttam beteg barátnőm "alvó pózát" és megrémültem. Nem úgy mint máskor. Ez egy másfajta rémület volt. Olyan rémület amit akkor érez az ember amikor aggódik valakiért/valakikért. Nem tudtam mit fog ehhez szólna Hazza.
Vissza mentem a táskámért. Ekkor már Zayn-en kivűl mindenki ébren volt. Megnyugodtam. Harry mosolygott. És az ahogy Nórit nézte.... Mintha egy gyönyörű festményt nézett volna, ami aranyozott keretbe van fogva.
- Elmentünk.- suttogtam, nem akartam felkelteni Zayn-t.
- Sziasztok! - Liam is halkan, suttogva beszélt. Be se jött. Csak bedugta a fejét az ajtón.
Mire a srácok vissza intettek, eltűntünk. Louis és Niall az ágy előtt ültek két hatalmas szendviccsel a kezükben, és közben a lehető leghalkabban nézték Tv-t.
Én is követtem Liam példáját. Intettem majd eltűntem. Át vágtam a kicsiny konyhán, majd az előtéren egészen a bejárati ajtóig. Nóri anyukája nagyon rendes volt. Elvitt minket kocsival. Bementünk egy gyönyörűen ívelt boltíves kapu alatt. A pénztárnál a csuklónkra rakta egy-egy karszalagot, majd ketté váltunk. Liam a férfi öltöző felé, én pedig a női öltöző felé ballagtam. A két öltöző ajtaja egymással szemben, a folyosó két oldalán volt. Amikor kiléptem, Liam várt rám. Elindultunk a medence felé. Egy hosszú barna hajú, alacsony, karcsú lány közeledett felénk. A hajából csöpögött a víz. Ő már biztosan bejárta a medencéket - gondoltam

 - Te jó ég! Liam! - lelkendezett az aprócska rajongó.- Készíthetek egy fotót? - kérdezte és a mobilját nyujtotta.
- Szia! Persze! Miért ne? - Liam vállat vont.
- Köszönöm szépen! Megtennéd nekem? - izgatottan mosolygott rám és felém nyújtotta a mobilját.
- Persze.- mondtam. A kislány Liam mellé állt. Bathman a válla fölött átnyúlt és magához fogta.- Nagy mosolyt! - és elkattintottam a képet. Egész jól sikerült.
- Még egyszer köszönöm!- vissza adtam a lánynak a telefont. Megnézte a képet, nyomkodott valamit rajta és odébb állt.
Végig jártuk az összes medencét. Két óra múlva furcsa zajra lettem figyelmes. Egy rakás ember fényképező gépekkel tolongott a bejáratnál. A biztonsági őrök nem hagyták, hogy bejöjjenek.
- Ez nem lehet igaz! Hogy erre nem gondoltam! - Liam a homlokára csapott, majd megragadta a koromat és kifelé kezdett vonszolni a medencéből.
- Mi történt? Mi ez az egész? - semmi sem értettem.
- El kell tűnünk innen!
- De miért?
- A kis csaj biztos megosztotta a képet.
- Ezek az újságírók? - a szívem megállt egy pillanatra, a lábammal együtt. Már majdnem kiértünk a partra.
- Igen. És ha nem jössz, két óra múlva mi leszünk az új Hollywoodi álom pár.
- Mi van?
- Mindent kiforgatnak!
Kiértünk a medence partjára és rohanni kezdtünk. Liam csak akkor engedte el a karomat amikor az öltözőhöz értünk.
- Hívj fuvart! Fel se öltözz csak siess! - mondta és berohant a férfi öltözőbe.
Bólintottam és én is berohadtam az öltözőbe. A szekrényből kicibáltam a ruhámat és kimentem az öltöző elé. Liam-mel ugyanabban a pillanatban vágtuk ki az ajtót. Futás közben előkotortam a telomat és a táskámat Liam kezébe nyomtam. A mobilomat a fülemhez tapasztottam.

19. fejezet

Nóri szemszöge*

Este tíz óra körüljárhatott mikor mindenki felébredt. Én még mindig komoran bámultam magam elé. Azóta persze már enyhült a bánatom. De még mindig nem értettem, hogy mire volt jó. Az is megfordult a fejemben, hogy túl reagálom. Végül is csak annyit tett, hogy világosan tudtunkra adta, hogy hol a határ. Tulajdon képen Harry-t is megértettem. A féltékenység minden emberben, minden érző lényben ott van. Ahogy ebbe belegondoltam éreztem, hogy valami furcsa érzés járja át a testem. A szívem sajogni kezdett. Mintha marná valami. Nem éreztem azt a bizonyos "felhőtlen boldogságot", mert ez a másik érzés, ami nem volt túl kellemes, elnyomta. Bűntudat. Ez az. Biztos vagyok benne. Nem lehettem boldog. Megbántottam akit szerettem. Rossz ember vagyok és most bűnhődnöm kell.

Nem tudom, de valószínű, hogy Harry is ezen gondolkozott. A srácok beszélgettek. Nem figyeltek oda ránk. Valami olyasmiről, hogy Brigi unatkozik és, hogy jó lenne elmenni valahová. Ügyet sem vetettek ránk. Harry egy váratlan pillanatban a combomat megsimította és a fülembe súgta: "Gyere".

Kimentünk az előtérbe, át a konyhán. Szembe fordult velem.
- Ugye tudod, hogy nem akartam egyikőtöket se megbántani? - kezdte.

- Tudom, hogy nem állt szándékodba. Csak azt nem értettem, hogy miért volt ez jó.- válaszolni akart, de nem hagytam. Az ujjamat a szájára raktam. Gyengéden, finoman próbáltam hozzáérni, hogy érezze, szeretem.- De rájöttem. Nem is kellett sokat gondolkoznom.

- Szóval érted.- inkább kijelentette, mint kérdezte. -Te csak meghúztad a határt. Nyilvánvalóvá tetted, hogy eddig és ne tovább.- Próbáltam úgy tenni mintha nyugodt lennék. De nem voltam,sőt... a szívem a torkomban dobogott. Féltem, hogy ezt is félreértem és, hogy hülyeséget mondok.

- Azt hittem nem jössz rá ilyen könnyen.- elmosolyodott. Azt hittem mindjárt elájulok. Az lehet, hogy csak pár órán át nem láttam a mosolyát de, rettenetesen hiányzott. Azonnal átöleltem. Nem bírtam tovább.

- Hiányoztál.-mondtam.

- Ott ültem végig melletted.

- De nem az számít.

- Akkor mi?- azt hittem leesik neki de, ez után a kérdés után kételkedni kezdtem benne.

- Abban a néhány órában nem éreztem, hogy... szeretsz.- Szorosan magához ölelt. Ez felért egy válasszal.

Elindultunk vissza. A többiek nyafogása fogadott minket.

- De jöjjön már el velem valaki!-Brigi kérlelte a srácokat.

- Miről van szó?- Kérdezte Hazza.

- Holnap el akartam menni a strandra de, senki nem jön velem.- magyarázta Brigi és durcás képet vágott.- Ti eljöttök?

- Nem mehetek.- mondtam

- Szeretnék Nórival maradni.- közölte Harry gépiesen.

- Csodás! - nem hangozott túl lelkesen. A barátnőm szomorú volt és fel akartam vidítani. De az csak akkor sikerült volna ha elmegyek vele a strandra. Márpedig járni is alig tudtam.

- Majd én elmegyek.- Liam válasza a lehető legváratlanabb volt.

- Tényleg? - Brigi szemében megvillant a remény.

- Ja. Kell egy kis pihenés.

Tovább fecsegtek a következő napról. Harry és én újra egymás mellett ültünk mint, egy igazán boldog pár. Átölelt és én újra hozzá bújtam. Újra. Ez a szó nem tetszett. A "még mindig" kifejezés jobban tetszett volna. Elveszítettem azt az embert akiért az életemet adnám. Még ha csak pár órányi kimaradás is volt. Életem legnehezebb óráit éltem át annak ellenére, hogy ott ült mellettem néhány centire. Ez nem is olyan könnyű mint hittem... Vagyis, azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolog, de nem gondoltam, hogy ennyire megvisel majd néhány óra vagy akár perc. Végeláthatatlannak tűnt. Az álomban filmszakadás következett be. Néhány órára.

Egész éjszaka fent voltam így másnap elég későn keltem. A zayn/harrykupacon ébredtem. A fejem Harry ölében, a lában Zayn combján heverészett, lustán. Kellemetlenül éreztem magam, de láttam, hogy Harry is fent van és nem zavarja. Az arcomat figyelte. Én is úgy fordítottam a fejemet, hogy lássam az arcát. Apropó nembaj? Jelzésként az alvó Zayn-re pillantottam majd vissza Hazzára. Megrázta a fejét. Ezt egy határozott nemnek vettem.

Dél körül járhatott. Brigi lépett be a szobába. Valószínűleg eddig a fürdőszobában volt, mert egy halvány színű, puha törülközővel a kezében tért vissza.

- Elmentünk.- suttogta.

- Sziasztok! - Liam bedugta a fejét az ajtón és intett.

Mire vissza intettem, eltűnt. Harry is pontosan ugyanígy járt. Niall és Louis egy-egy szendviccsel a kezében az ágy előtt ücsörgött. A szinte hangtalan tv-t bámulták. Fél kézzel Liam felé intettek de ők is fáziskésésben voltak. Brigi is elindult az ajtó felé és intett.

Megpróbáltam úgy lemászni az ágyról, hogy ne keltsem fel Zayn-t és Niall-t meg Louis-t se rúgjam fejbe. Elvánszorogtam a fürdőszobáig, belebújtam egy tiszta melegítőbe, fogat mostam. Teljesen rendbe szedtem magam. Makulátlan külsővel tértem vissza. Zayn is felébredt és így nekiláthattunk a kajálásnak. Igaz, hogy Niall és Louis nem várt meg minket, de mi leültünk a kicsiny konyhában és, mint egy nagy család, hozzáfogtunk. Nem ettem túl sokat. Ez fel is tűnt a srácoknak.

- Köszönöm! - a tányérom csak félig volt üres. A villámat a tányérba dobtam, a rántotta tetejére.

- Ennyi? - kérdezte Harry.

- Aha.- nem is mondtam, még inkább nyögtem.

- Beteg vagy. Enned kellene még.- Zayn is Harry pártját fogta. Újra szent a béke!

- Oké.- elkocogtam a gyümölcsöstálig, kikaptam egy almát és beleharaptam.

- Nem pont így értettem.-Harry felvonta egyik szép ívű szemöldökét.

- De én így értelmeztem.- flegmán válaszoltam. Ő is ezt mondta amikor Zayn-t ki akartam kötözni és futni hagytam volna.

- Nem hinném, hogy sokra mész egy almával.- Zayn tekintete a hátamat figyelte amint visszamegy a szobába. Nem válaszoltam csak leültem Louis mellé a földre.

18. fejezet

Nóri szemszöge*

Az ég torka szakadtából üvöltött. De nem féltem. Teljesen biztonságban voltam. Annyi jó, védelmező, törődő ember volt körülöttem, hogy eszembe se jutott félni. Kivéve... amikor megláttam " Misz elszívomazenergiádatésafrászthozomrád ,,-at. Azok a szörnyű képek újra meg újra leperegtek a szemem előtt. Kirázott a hideg. Láttam ahogy Harry-t fojtogatja és láttam ahogy teste elernyed a boszorka kezei között. Valahányszor összerezzentem, Hazza végigsimította a felsőtestemet. A nyakamtól egészen a derekamig. Jól esett.

Brigi telefonja rezegni kezdett. Felvette majd kiment és a konyhában folytatta. Ekkor már ültem és én is néztem a TV-t. A lábam felhúztam és próbáltam megülni. Gyenge, fáradt, elernyedt testem minden porcikája kimerült volt. És beteg. A fejemet sem tudtam tartani. Úgy éreztem, hogy menten elgurul. Hazza vállára döntöttem. Átfogta a vállamat és szorosan magához ölelt. Zayn időközben kiment, és mikor visszatért közénk közelebb ült hozzám.

- Jobban vagy, húgi? - kérdezte suttogva mert Brigin kívül mindenki aludt. Megfogta a kezemet és simogatni kezdte.

- Aha. Köszi bátyus.- mosolyogva és suttogva válaszoltam.

- Kezdem úgy érezni mintha tényleg a bátyád lennék.- óvatosan elnevette magát. Imádtam a mosolyát.

- Nem bánnám ha, az lennél.

- Vedd úgy, hogy testvérek vagyunk.- mondta fülig érő szájjal.

Tényleg örültem volna neki. Nem csak kedvességből mondtam. Az ég újra dörgött és én újra összerezzentem. Harry aludt, még is szorosan tartott.

"Az én Rómeóm!,, - gondoltam magamba. De nem csak ő érezte hogy, a szívbaj jön rám minden egyes alkalommal. Zayn volt az a másik valaki.

- Megijedtél? - a szeme résnyire szűkült. Még mindig fogta a kezemet.

Kicsit elrántottam a  fejemet  mert, Harry mocorogni kezdett. Lassan kinyitotta a szemét és elkezdett mosolyogni. Elvesztem a szemeiben. Két gyönyörű, zöld tenger ami egyenesen az én szemembe néz. A szívem megállt egy pillanatra. De amikor életre kelt, hevesen vergődni kezdett a bordáim között. Azt hittem hogy, ott és akkor lesz vége mindennek. Vége lesz az álomnak, amiből sohasem akartam felébredni, vége lesz az életemnek.... Túl szép, hogy igaz legyen! - gondoltam. Ez biztosan nem az én életem. Az nem lehet!

Annyira elgondolkodtam, hogy arra eszméltem fel, hogy Harry ajka az enyémhez tapad. Néhány másodperc múlva telt ajkai szabadok voltak. Zayn-re nézett és észre vette, hogy a kezemet fogja. Oda nyúlt és Zayn újait egyesével lehántotta gyönge kezemről. Mérges ráncokba szaladt a homlokom. Ez meg mi volt? Nem kellene féltékenynek lennie. Elvégre Zayn csak a "bátyám,,.

Harry-re néztem. Mélyen a szemébe. Kifejezéstelen arccal nézett vissza rám. Megráztam a fejem, hátha kitisztul. De nem... Hazza szeméből egyetlen érzést se tudtam "kiolvasni,,. Rideg márványra hasonlított. Rossz volt nézni. Éreztem ahogy lassan kisimul a homlokomon a bőr és lassan átvált megsajnáltam arckifejezésre.

Zayn komoran bámulta a TV-t. Kihúzta magát. Karját a mellkasán összefonta. Az lehet, hogy Harry-t megsajnáltam de, Zayn-t is. Na meg persze Harry-re még mindig  haragudtam egy kicsit. Így Zayn példáját követve, lefejtettem magamról Hazza karját és kihúztam magam. A TV-t bámultam de, egy szót sem értettem. A gondolatok elnyomták a TV zaját. Csak a villogó fényeket láttam, és néhány emberi alakot.

17. fejezet

Nóri szemszöge*

Szomorú voltam. Nem élvezhettem a zenét... Mintha kiharaptak volna belőlem egy darabot: fájdalmas. És az sem tetszett, hogy Brigit egyáltalán nem érdekli, az egyébként fontos, problémám. Talán azt hiszi, hogy csak vicceltem. Vagy csak én dramatizálom túl? De mi van ha mégsem... Harry valahogy tényleg fölöttem állt. A gondolat, hogy én legyek alul és, hogy a gálya helyett a víz legyek, megrémített. Nem hinném, hogy valaha is fölényben lehetek egy ilyen emberrel szemben. De ha "egyformák vagyunk" akkor nem egy szinten kellene lenünk?
Ott ültem és megpróbáltam választ kapni a kérdéseimre. De annyira gyenge voltam. Nem ment. Arra gondoltam, hogy elhalasztom a mindentátkellgondolnom dolgot.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy ráz a hideg. Vacogva átfogtam a mellkasomat, a kezemet összefontam, nehogy szétessek. Rázott a hideg mégis éreztem a lángokat a homlokomon. Nem tudtam rájönni, hogy mi történik velem. Homályosan láttam. A lángok beférkőztek a fejembe.
Láttam amint aggódó arccal felém fordulnak életem legcsodálatosabb emberei. A színpadról néztek le rám. Harry közeledett a leggyorsabban. A lába nem érte a talajt. Szállt.
Megint elfeledkeztem magamról. A következő amit észre vettem és fel tudtam fogni az az volt, ahogy a sötétség elnyeli Harry-t és Liam-et. Elvitte őket tőlem. A fülemben mintha sikítás zaja hallatszott volna. Zúgott. Megrémültem. A sötétség elvitte Hazza-t Liam-mel, és a mögöttük ilyet arccal közeledő Brigit. Azt a látványt sosem felejtem el. Niall átölelte és visszatartotta. Nem értettem, hogy miért. Brigi kiabált és hánykódott. Zayn Niall segítségére sietett. Hirtelen azt hittem, haldoklom és azért rémült meg ennyire.
Valahányszor rosszul leszek ezt az arcot látom. Ijedt, kétségbeesett... Nem szeretem látni. Pedig általában fél évente egyszer, ha nem többször, látni szoktam. Elég ájuldozós típus vagyok. Ha nem iszok eleget, ha nem eszek eleget (az elég ritkán fordul elő, olyan Niall2 dolog), ha felmegy a vérnyomásom, ha leesik a vércukrom... Ez fél évente lejátszódik, egyszer-kétszer.
És most is ez történik? Nem hinném.  Olyankor elzsibbadt az ajkam és a kézfejem. De most... semmi. Talán tényleg haldoklom. Nem is biztos, hogy az olyan nagy baj. A halál könnyű, békés. Az élet sokkal nehezebb. Fáradságos, nehéz, néha nyomasztó és idegőrlő.
De ha igazán belegondolok a halál ebben a pillanatban nem túl jó ötlet... Nem hagyhatom, hogy vége legye az álmomnak ami eddig végeláthatatlannak tűnt. És ha egyszer véget ér azt szeretném, hogy így múljon el...könnyen és halálosan. Ha nem lehetek életem hátra levő részében Harry-vel akkor nem is akarok tovább élni.
De ez nem a halál volt és nem a visszatérő rosszullétem. Mert megláttam a fényt. Halvány, gyenge, tört fény. Behatolt a szemhéjam alá és úgy éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam. De akkor hirtelen meghallottam Brigi hangját és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Eddig észre sem vettem, hogy fogja a kezemet. Mélyet lélegeztem. Ismerős levegő csapta meg az orromat. A szobámban vagyok. Brigi beszélni kezdett. A válasz gyönyörűen szólt. A hang a szép hárfa ezüstös csendülésénél is gyönyörűbb volt. Ez volt az a hang amit bárhol felismertem volna, akár alszom, akár ébren vagyok, sőt... még holtamban is felismertem volna. Harry. Annyira elfoglalt a gyönyörködés, hogy nem is emlékeztem arra amit mondott.
Brigi elengedte a kezemet. Homályos alakokat láttam. A barátnőm alakját, aki életem minden percében ott volt és vigyázott rám, felismertem akármilyen homályosan láttam. Mozgolódást éreztem a fejem alatt. Nem is párnán fekszek? Egy kéz érintette meg a fejemet. Végigsimította a hajamat. Pislogtam kettőt, hogy kitisztuljon a látásom. Kicsit segített is. Felnéztem és Harry arcát láttam amint az enyém fölé hajol. Mosolygott. Nem a kacér féloldalas mosollyal amit megszoktam, hanem egy kedves, gondoskodó, érző mosoly ült az arcán.
- Jól vagy, törpike? - kérdezte mézédes, dörmögő hangján. Micimackó és rengeteg méz jutott róla eszembe.
- Azt hiszem.- megrémültem a hangom szinteleségétől és gyengeségétől.- Meghaltam?
- Nem, dehogy is húgi!- Zayn válaszolt. Ott ült a lábamnál. Harry a kanapé túlsó végében, ölében a fejemmel.
- Elaludtál.-mondta Brigi. Összerezzentem, eszembe jutott az a látvány amit sötétség elnyelt.
- Mi? - nem értettem.
- Ott ültél a színpad előtt és elaludtál. A fejed hátra bukott. A tested elernyedt pontosan úgy mint mikor rosszul vagy.- Brigi szépen lassan magyarázta mert tudta, hogy ilyen állapotban lassabb a felfogóképességem.- Remegtél. Rázott a hideg. Belázasodtál.
- Aha. Asszem kezdem érteni. De hol vannak a többiek?- feltűnt, hogy jóval kevesebben vagyunk. Hiányzott Niall, Liam és Louis.
- Elmentek kajáért. Niall megéhezett. És persze neked is hoznak valami harapnivalót.- Magyarázta Zayn. Közelebb hajolt és mikor rólam beszélt megsimogatta a hasamat.
- Nagyon meg ijedtem.- Brigi lehajtotta a fejét és a szőnyeget babrálta. A földön ült, közvetlen az ágyam mellett. Lemerem fogadni, hogy hármójuk közül senki sem mozdult mellőlem egy percre sem.
Hálás voltam nekik. A szívem óriásira dagadt és éreztem, hogy alig fér meg a tüdőm mellett. Éreztem ahogy az arcom mosolyba húzódik. De nagyon legyengültem. A szememet nem bírtam tovább nyitva tartani. Lecsukódott.
- Aludj csak!- Harry hangját halottam utoljára. Szinte biztos voltam benne, hogy az ő ajkát érzem a homlokom közepén.
Álmodtam. Megint a parton voltam. Harry megint ott volt. Csakhogy most egy szőke hajú nő szívta ki belőlem az életet. A haja hullámos volt, a vállára omlott.Gyönyörű keretbe fogta az arcát.Nem bírtam ki, hogy ne pillantsak oda. És amikor megláttam rájöttem, hogy nem kellett volna. Ugyanis nem volt arca. Egy csupasz fej, gyönyörű szőke hajjal. Semmi más. Becipelt a vízbe pontosan úgy ahogy az előző álmomban Harry. Csakhogy Harry a víz alatt várt rám. Süllyedtem. Hazza alakja gyorsan közeledett felém. De valami megragadta. Az arctalan nő. Fojtogatni kezdte. Megpróbáltam odaúszni a maradék energiámmal. De a mélység nem engedte.Csak vonszolt lefelé, mint valami vasmacskát. Sikoltani próbáltam de a víz alatt nem mentem valami sokra vele.
A tulajdon sikoltásomra ébredtem. Harry próbált nyugtatni, Zayn lefogta a lábamat mert vergődni és rúgkapálni kezdtem. Brigi az arcomat simogatta és csitítani próbált. Louis csak azt hajtotta "Nyugodj meg! Csak álom volt!".Liam hangját nem hallottam. Sem Niall-ét. Harry pólóját szorongattam és beletemettem az arcomat. Mély lélegzetet vettem és amint megéreztem az illatát megnyugodtam. A veszély elmúlt, ő még él. A sikoltozásom és a vergődésem abba maradt és sírni kezdtem. Nehogy már!! Ez nem történhet meg! Nem láthatnak sírni. Hagyd abba! Szedd össze magad! De nem ment. A könnyek eláztatták Hazza pólóját. Szégyenteljesen éreztem magam. És amint ezt az agyam is fel tudta fogni, a zokogás majd a sírás is abba maradt. "Rómeó" végig a hajamat simogatta. A többiek is vigasztaltak de, mind egyszerre. Nem értettem mit mondanak.
Már nem rázott a hideg és a homlokom sem égett.
A tv be volt kapcsolva. Én is össze szedtem magam de nem fordultam meg. Befelé fordultam, Harry-be temettem az arcomat, és ő tovább cirógatta a hajamat.
Egész nap mellettem voltak. Ott ültünk a szobámba együtt, mintha egy nagy család lennék. Anya is hazaért a munkából. Halottam amikor Brigi megbeszélte vele, hogy az éjszaka sem szeretnének elmenni mellölem. Mind végig velem voltak.
Az ég dörögni kezdett. Az első dörgések rémesen meg ijesztettek. Még jobban Harry-hez bújtam. És Zayn is észrevette, hogy az ijedségtől összerándultam. A lábaszáramat kezdte simogatni. Egyszer felemeltem a fejem, hogy ránézhessek Zayn-re. Azt láttam, hogy Harry mosolyog rá és egy köszönöm szót formáz hibátlan ajkaival.
- Mégis mit? - Zayn-nek nem esett le.
- Hogy végig itt voltál mellette és velem vigyáztál rá.- Hazza tényleg hálás volt, éreztem. 

Talán már el is felejtette az elrabolomjúliátrómeótolakciót.

16. fejezet

Nóri szemszöge*

Másnap reggel arra ébredtem, hogy tüzes vassal égetik a torkomat. A szemem csukva volt. Nem tudom, hogy miért de valami szörnyű látványra számítottam. Mondjuk tűzre... vagy nem is tudom. Valahogy mégis rávettem magam, hogy szembe nézzek a "tűzzel" ami lángba borítja a szobámat, és kinyitottam a szemem. A nap sugarai behatoltak a szobám kicsi ablakán. Égette a retinámat úgyhogy jobbnak láttam a fejemre húzni a takarót. Arról nem is beszélve, hogy a fejem lüktetett a fájdalomtól.
Fél órával később muszáj voltam kimászni az ágyamból. A telefonom rezgett a szekrényemen. SMS jött. Brigi küldte. Azt persze tudtam, hogy én nem megyek suliba, de abban nem voltam biztos, hogy Brigi sem. Bár sejthettem volna. Az SMS-ben megírta, hogy ma délelőtt a fiúk próbálnak és, hogy nem megy suliba. De azt nem mondta, hogy ott kell lenem vagy valami, ezért visszahívtam. Kicsöngött és a harmadik-negyedik zúgás után fel is vette.
- Szia! - mondta derűs, csilingelő hangon.
- Szia! -Az én hangom viszont cseppet sem volt derűs és csilingelő. Bágyadt, gyenge, színtelen...
- Jól érzed magad? - ő is érezte, hogy nem vagyok valami jó passzban.
- Voltam már jobban is. Csak annyit akartam, hogy fejtsd ki az üzid lényegét.- Azonnal a tárgyra tértem mert nem volt sok kedvem beszélni. Had mondja ő.
- Csak annyi, hogy tegnap este, haza felé, a kocsiban mondták a fiúk, hogy ma is próbálnak. Harry világosan megmondta, hogy ma sem hajlandó nélküled próbálni...de azt hiszem kénytelen lesz.- Brigi hangja valahogy megváltozott a végére. Szomorkás hanglejtése lett és ez nem kerülte el a figyelmemet.
- Muszáj lesz kibírnia. Nem hiszem, hogy el tudnék odáig vánszorogni. A torkom ég és a fejem is fáj.- kelletlen-kénytelen voltam bevallani, hogy ma nem tudok menni.
- Pihenj!Ki ne mássz az ágyból!

- Igen anya! - most sajnos nem sikerült olyan gúnyosra.
- Majd kezdek valamit Harold-dal.- reménytelenség csenget a hangjában ahogy lassan ejtette egymás után ezt a néhány szót.
- Sok sikert! - biztattam.
- Kösz! Szükségem lesz rá! - mondta - Szia! Jobbulást!
- Köszi! Szia! - azzal leraktam a telefont.
Na most mi lesz? Szegény Brigi! Na meg persze a többieket is sajnáltam. Harry makacs egy ember, annyi szent. Hogy hogy, fogják rávenni a próbára, arról fogalmam sincs. De talán... Nem! Brigi világosan megmondta. Nem mehetek az ágyamtól messzire. De ha, megiszok egy csomó meleg teát és bebugyolálom magam akkor... még jobban is lehetek. Max letagadom, a betegségem egy részét. Például azt mondom, hogy nem fáj a fejem...vagy valami ilyesmi.
Nagyon nem akartam, hogy a srácok szívjanak miattam. El kell mennem. Szólok anyunak, hogy vigyen el kocsival munkába menet. A tea pár perc alatt kész. Egy zseni bujkál bennem! Nagyon mélyen. Mikor igazából szükség lenne a zseni énemre akkor bezzeg nincs sehol. Tíz perccel később kortyolgattam a teámat és vártam, hogy anyu elinduljon. Nem kellett sokat várnom. Öt percet, maximum.
Kiszálltam a kocsiból, elköszöntem anyutól és elindultam befelé. Nem voltam biztos benne, hogy ott vannak. Elvégre már fél órája elkezdődött a próba amikor megérkeztem. És ha, Harry nem ment akkor biztos lefújták a mai munkát.
Nem hittem a fülemnek. A zene szólt. A What Makes You Beautiful. Tegnap is ezzel kezdtek - gondoltam magamban. És amikor meghallottam Harry hangját tátva maradt a szám. Befordultam a folyosón és megláttam amint fent állnak a színpadon, énekelnek és pontosan koreografált lépések sorát végzik. Nem mentem többet 2 méternél amikor Liam odalépett Harry-hez és rám mutatott. Harry szeme azonnal követte azt az irányt amit Liam ujja mutatott neki. Megállt egy pillanatra. Ekkor már a színpadtól 100 m-re lehettem. Kiesett a kezéből a mikrofon és rohanni kezdett. A színpad lépcsőin sebesen rohant lefelé. Amikor odaért hozzám átölelt.
- Jól érzed magad? És mit keresel egyáltalán itt? Miért nem vagy otthon és pihensz? - Annyira aggódhatott! Eltolt magától és a tekintetem után kutatott.
- Nem hittem, hogy képesek lesznek elhozni ide.... így hát eljöttem. Nem akartam megnehezíteni a srácok dolgát.- Nem volt jobb mentségem. Hazudni meg nem akartam, főleg neki nem.
- Csak sikerült. Nem megmondtam, hogy maradj az ágyba? - Brigi szemrehányó hangja közeledett.
- Mit mondtál neki? Hogy hoztad ide? - nem válaszoltam Brigi kérdésére mert fontosabbnak tartottam, hogy válaszoljon az enyémre.
- Azt mondtam neki, csak akkor mehet el hozzád ha, hajlandó próbálni..
- Na jah...- Harry nyögött fel mellettem.
A színpad előtti székek egyikéhez vezetett. Leültem és szívesen tomboltam volna úgy mint előző este. De nem volt erőm. Úgy éreztem, hogy az erőm elhagyott, és egy ideig nem is hajlandó vissza térni. A lüktető érzés a fejemben egyre erősödött. Ez valószínűleg látszott rajtam. Brigi időről időre megkérdezte, hogy jól érzem e magam és, nincs e kedvem inkább haza menni. Eszembe se jutott hazamenni. Minden percet ki kellett használnom, hogy Harry-vel lehessek.
Tartottak öt perc szünetet. Lejöttek a színpadról és mindenki körém állt. Jóval fölém tornyosultak én pedig nyomorultul éreztem magam amiért ilyen gyengének és törékenynek látnak.
Amint mindenki odaért hozzánk Harry a hátam mögé állt és a kezét a vállamra rakta. Felhúztam a lábamat és egyik kezemmel megpróbáltam a széken tartani. A csapat utolsó tagjaként Zayn érkezett. Átfurakodott a többiek között és lehajolt hozzám.
- Minden oké, húgi? - kedvesen mosolygott.
- Voltam már jobban is.- viszonoztam kedves mosolyát és belegondoltam, milyen jó lenne ha tényleg a bátyám lehetne.
- Ne aggódj, hamar meg fogsz gyógyulni. Nemsoká újra tombolhatsz velünk.- Még mindig mosolygott. Egy lépést megint közelebb jött és újra megpuszilt. A homlokom éreztem az ajkait. A fejem búbján összekócolta a hajamat majd arrébb állt.
- Harry, jobb ha vigyázol.- szolt Lou. Nem bírta tovább, meg kellett szólalnia.
- Nem féltem amíg csak a homlokát puszilgatja.- Mondta Hazza. Kicsit olyan megfenyegetlek hangsúllyal.
- Nem lenne jobb ha, haza mennél és lefeküdnél? - Liam is aggódott. Mi van ezekkel? Ez csak egy kis megfázás. Két nap múlva kutya bajom se lesz. - Nem, így is tökéletes. De nem értem, hogy mit aggódtok ennyire egy kis megfázáson?
- Beteg vagy. Nem szabad csak úgy rohangálnod az utcán.- Harry válaszolt.
- Te is velük vagy? - kérdeztem, annak ellenére, hogy tudtam a választ.
- Kivételesen igen.- Nyers volt a hangja. Még sosem volt ennyire határozott. Úgy beszéltek mintha előre tudnák, hogy valami rossz fog történni.
- Egyébként sem rohangálok. Kocsival jöttem.- Muszáj voltam valamit kitalálni. Valami mentséget, hogy enyhítsek a helyzeten.
- De sehogy se kellene járkálnod.- mondta Niall.
- Elmentünk volna hozzád.- nyugtázta Lou.
- Vagy ha mi nem is tudtunk volna menni, Harry-t biztosan elvittük volna. Már csak azért is mert egy életen át azt hallgatnánk, hogy milyen szemetek vagyunk.- Liam hadart mint mindig. Meg kellett erőltetnem magam, hogy minden szót megértsek. Túl gyenge voltam, hogy mindent elsőre megértsek.
- Ebben biztos voltam.- adtam tudtukra durcásan. Nem tetszett ez a helyzet. Én voltam középen és mindenki magasabb volt nálam. És, hogy mindenki ellenem volt... Mérges lettem. Most már elmondhattam magamról, hogy beteg, durcás (kicsit éhes) és.... szerelmes vagyok.
Vissza mentek próbálni és így végre volt alkalmam beszélgetni Brigivel. - Mi is van pontosan Niall-lel? - Megpróbáltam minél könnyedebb hangot megütni.
- Mi lenne? - csak bámult maga elé.
- Tudok mindent.
- Tudom. És én is.- mondta.
- Mindent?
- Igen.
- Azt is tudod, miket mondott nekem amikor ti nem voltatok ott? - Na erről biztos nem tud, gondoltam.
- Nem, de sejtem. A viselkedésedből ki lehet következtetni.- Magyarázta. Túl jól ismer. A fenébe! - Csak arra nem tudok rájönni, hogy mit beszéltetek tegnap este. Harry nagyon csendbe volt.
- Amikor haza vitettek?
- Aha.
- Elmondtam neki, hogy túl sok minden történik és, hogy túl gyors ez nekem. A maival együtt, összesen, három napja ismerjük egymást.- Briginek mindig mindent elmondtam. Azt is amit nem kellett volna.
- Ne csináld már! - leesett az állam. Erre aztán nem számítottam.- Olyan mint te. Szinte ismered életed első percétől fogva.
- Miért mondja ezt mindenki? - értetlenül álltam a dolog előtt.
- Biztos azért mert így van.- Szemrehányóan mondta. Ezt sosem szerettem.
- Biztos. De nem értem, hogy miért van így...
- Micsoda?
- Hogy hasonlíthatunk ennyire?
- Azt mondják mindenkinek van egy hasonmása. Harry a tied...csak nem külsőleg.- nem tudtam, hogy pontosan mit is jelent ez. De túl gyenge voltam ahhoz, hogy értelmezni tudjam.
- De ha mindent tud, mármint arról, hogy miként gondolkozok bizonyos dolgokról akkor...- nem tudtam befejezni.
- Akkor?
- Akkor mit lát bennem? - hatalmas szemekkel nézett rám. Tudtam, hogy mit jelent. El kell magyaráznom.- Mi olyan érdekes bennem? Ha tudja hogy mire hogyan reagálok akkor mit lát bennem amire "újdonság ként" tekinthet.
- Te olyan bolond vagy! - elnevette magát és összedúrta a hajamat.
Nem válaszolt. Felállt és elment. Miért nem válaszolt? Tényleg olyan hülye kérdés volt? De miért? Én értettem és tényleg nem tudtam a választ. Komolyan kérdeztem. Harry olyan...tökéletes. És akár mennyire hasonlítunk, én úgy érzem, hogy eltörpülök mellette. Valahogy fölöttem állt. Ezt sem értetem. Tényleg ilyen értetlen lennék?

Sziasztok! :) Meg hoztuk a következő részt azt szeretnénk tőletek kérni, hogy mondjátok el a véleményeteket a blogról/fejezetekről mert nagyon fontos nekünk a vissza jelzés. Ha tetszik a fejezet/blog iratkozz fel! :)xx
                                                                                                                                                            Brigi&Nóri

Sziasztok! :) Nagyon köszönjük a 1000 megtekintést *o* és a hét feliratkozót *-*. Azoknak is köszönjük akik komiztak bár kicsit kevesen komiztok de reméljük ez változni fog a közel jövőben! Még egyszer nagyon-nagyon köszönünk nektek mindent és reméljük még többen leszünk. Imádunk titeket! :)xx

                                                                                                                                               Nóri&Brigi

15. fejezet

Nóri szemszöge*

Ami azt illeti, ebben a pillanatban éreztem magam igazi Directionernek. Nem akkor amikor Harry megcsókolt, nem akkor amikor Zayn elhurcolt... Elvégre egy igazi Directioner, általában, eljut egy koncertre és ezzel vége is... Álmodozik, vágyakozik, énekli a dalokat, őrült feladatokat hajt végre amiknek semmi értelme. Ilyen egy Directioner: őrült! Azokban a percekben nem számított, hogy mi van Harry és köztem, vagy Brigi és Niall közt. Éreztem ahogyan a zene átjárja a testem és végig fut az ereimben. a zenére úgymond lelki társként tekintettem egész életemben. Ha szomorú voltam megvigasztalt és felvidított. Ha boldog voltam velem örült. Ha buliztam velem bulizott. Mindig ott volt az életemben és ott is lesz mindig.... Sem anyáék sem a nagyszüleim nem értették miért hallgatok állandóan zenét, miért van a fül hallgató naphosszat a fülemben és, hogy miért van rá olyan nagy szükségem. Kiszorítva érezték magukat mert, a zenével vigasztaltam magam és nem nekik mondta el azokat a problémákat amik érnek. És nem is terveztem. Ők csak magyaráztak volna, hogy mit és hogyan kellett volna csinálnom. Csak annyit szerettem volna, hogy hallgassanak meg, és nem pedig kioktassanak.

A Kiss You volt az utolsó szám amit énekeltek. Ennek örömére, mármint, hogy a próbának vége, leszaladtak hozzánk a színpadról. Zayn ott rohangált körülöttem és Hazza arcát figyelte. Fel akarta hergelni. Provokálni kezdte, mint amikor harcra invitál valakit, kinyújtotta a karját és a tenyere fölfelé nézett. Az ujjait szinkronba húzta befelé, majd ökölbe szorította és újra meg újra kinyitotta. Harry megunta és elindult felénk. Pont a szám vége volt. Zayn a hátam mögött volt és, pontosan úgy ahogy a Kiss You klipjében Hazzát, megpuszilta az arcomat. Elnevettem magam, úgy ahogy mindenki más is. Még Harry is nevetett. Kicsit meglepett. Azt hittem megint felkapja a vizet. Örültem,hogy nem így történt.

Összeszedtük a cuccunkat és haza indultunk. És ezúttal haza mentem. Ideje volt. Két napja a házunk tájékán se jártam. Kocsival haza vitettem magam. Ki akartam nyitni az ajtót de, észrevettem, hogy Harry is erre készül. Észre se vettem amikor kiszállt. Kikászálódtam és becsukta mögöttem az ajtót.

- Mikor látlak újra?-kérdezte mosolyogva.

-Nem tudom. Talán holnap. Semmi sem biztos.- elgondolkoztam-Ami azt illeti, két napja semmiben sem vagyok biztos.

- Mi történt? - Rémült volt. Közelebb lépett és a jobb kezét a vállamra rakta.

- Semmi... csak tudod.... eddig abban sem voltam biztos, hogy valaha eljutok egy One Direction koncertre.- a szemem a földre szegeztem - És most....itt vagy te, meg a fiúk.... Alig tudom elhinni, hogy ez mind velem történik.

- Pedig jobban tennéd ha, legalább a szemednek hinnél.- Ezt úgy mondta mint, valami bölcs bagoly, aki már a kenyere javát megette és mindent tud az életről. Ami valljuk be, egyáltalán nem könnyű.

- De nem tudok. Ennyi erővel az álmaimnak is hihetnék. Elvégre azokat is látom.

- Igaz.- meglepett volt az arca.

- Túl gyors ez nekem.- Ahogy ezek a szavak kibuktak a számon, szinte meglepett, hogy milyen igazak is valójában. Két napja ismerem személyesen Harry-t de, már járok vele. Ez egy kicsit sok. Még "Nórimércével" mérve is.

- Gyors? De mi? - nem értette.

- Nem tűnt fel, hogy két napja ismersz? - vetettem oda, szerintem a kelleténél gorombábban.

- De, igen.- nem hagyta, hogy bármit is mondjak, csak folytatta nyugodt hangon - Emlékszel azokra a dolgokra amit Niall mondott, amikor úgy.... megbántottalak? - Grimaszt vágott, én pedig bólintottam. Nem láttam helyénvalónak, hogy válaszoljak, ekkor már nem.- Tulajdonképpen mindig is ismertelek és te is engem. Az, hogy most így  összejöttek a dolgok.... ezt csak a szerencsének köszönhetjük.- Magyarázta és mélyen a szemembe nézett. Mintha ki akart volna olvasni belőle valamit.

- De egy kicsit sem érzed furcsán magad?-mondtam könnyedén, mintha egy jelentéktelen, mindennapi kérdés lett volna.

- Emiatt egy percig se érezd magad rosszul. Minden úgy történt ahogy annak lennie kellett. Ne gondolkozz ezen!

- És mit gondolsz, ha kiderül ez a dolog, mármint ha, az újságok is értesülnek róla, mégis mit fognak rólam gondolni?-nem hagytam, hogy válaszoljon-Mert, szerintem egy ribinek fognak tartani... Én is ezt gondolnám magamról...- Grimaszt vágtam de, nem olyat mint Harry. A Hazza grimasza fájdalmas volt, az enyém pedig lenéző, szégyen teljes, undorodtam a gondolattól.

- Egy: Nem érdekel, hogy mit mondanak rólam. De azt nem fogom hagyni, hogy téged bántsanak. Kettő: Ha, mégis... hát akkor.. nem hiszem,hogy megérik a holnapot.- oda húzott magához és arcomat mellkasára fektette.

Bíztam benne. Nem hittem, hogy bármi bajom eshet amikor vele vagyok. Amikor vele voltam nem éreztem sem fájdalmat, sem félelmet... nem éreztem semmit. Csak azt, hogy a szívem hevesen ver, hogy a pulzusom felmegy az egekig, hogy a fellegekbe vagyok és a talaj eltűnt a lábam alól. Ez lenne az a bizonyos "felhőtlen boldogság"?

- Ne félj! Nem hagyom, hogy bárki bántson!

Eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. Lehajolt hozzám és az ajkát az enyémhez érintette. A szemem lehunytam és azt kívántam, hogy soha de, soha ne ébredjek fel. A gyönyörű álmok mind hamar véget érnek. Nem! Ennek nem lehet vége. A szívem szakadna meg. Vége ugyan nem lett de, azt vettem észre, hogy az ajka már nem az enyémen heverészik lustán, hanem egy "szeretlek" szót formáz, hangtalanul.

-Én is! Jó éjszakát!- Elindultam a kapu felé. Megvárta míg bemegyek rajta. Én csak azt láttam, ahogy az utca lámpa halvány fénye körülöleli a testét és beszáll az autóba. A helyemre ült. A srácok mind nevetgéltek és amikor a kocsi elindult integetni kezdtek. Zayn, a hecc kedvéért, dobott egy puszit.

Beléptem az ajtón és kibújtam a cipőmből. Átvágtam a konyhán a szobámig. Csendben, lábujjhegyen nehogy fölkeltsem anyut. Lepakoltam és elmentem zuhanyozni. A forró víz égette a bőrömet de, jól esett. Magam is meglepődtem rajta, mennyire. Az elmúlt két nap minden fáradalmát, izgalmát ki akartam pihenni. Tényleg sok ez nekem. Nem tudom, hogy ezt azért érzem mert, talán Harry-vel túl gyors a tempó, vagy mert, minden egyszerre történt. Óvatosabbnak kellene lennem. Nem szabad ennyire elengednem magam. Gondolkozz! Hogyan lehet lelassítani a dolgokat? Csak az idővel volt bajom. Elsüvített  mellettem mint, egy szélvihar ami tornádóvá fejlődik. Elvégre ha, minden egyszerre történik akkor Harry minden érdekeset megkap és nem fogom tovább érdekelni és akkor hamar vége szakad az álomnak.

14. fejezet

Nóri szemszöge*

A srácok tovább beszélgettek a megmentőimről. Én csak azt reméltem, hogy nem vallanak kudarcot. Leültem a kanapéra amin annyi párna volt, hogy szinte elsüllyedtem köztük. Mindenhol párnák voltak. Az öltöző levegőjét áthatotta a hajlakk émelyítő illata. Egy óra múlva sikerült valamelyest megszoknom. Hatalmas tükrök voltak az ajtóval szembeni falon. Mindegyik fölött lámpa volt. Ablak nem volt. Sehonnan nem szűrődött be fény, nem volt semmi ami természetesnek mondható lett volna. Minden olyan mű volt. Rengeteg smink, parfüm, különféle hajlakkok  sorakozottak a tükör előtti asztalon.

Négy órával később még mindig ott ültünk. Öt óra körül járhatott és kezdtem megéhezni.

- Hé, srácok! - Kezdtem és a két gyönyörű szempár felém fordult.- Kezdek éhes lenni.

- Oké, majd Louis hoz neked valami kaját.- Zayn kedvesen mosolygott és egy pillanatra sem nézett Louis-ra, még véletlenül sem.

- Persze, Zayn szívesen hoz valami harapni valót.- Louis is úgy nézett mint, az előbb Zayn.

- Na mi van? Betojtál? - Mondta Zayn és gúnyosan nézett Lou-ra.

- Nem! Dehogyis! Csak... nem szeretnék összefutni Harold-al.- Mondta Louis.

- Ja, én is ezt mondanám.- Zayn a plafon felé fordította gyönyörű, csillogó, barna szemeit.

- Miért nem mész te? - Kérdezte Louis. Erre én is kíváncsi voltam.

- Az lenne a legegyszerűbb ha, elengednétek.- Jelentettem ki annak ellenére, hogy tudtam, nem fognak kiengedni.

- Nem! Majd Rómeó kiszabadít! - Zayn válaszolt elsőként.

- Nem mehetsz sehová! Akkor inkább hozok neked enni.- Louis elindult az ajtó felé. Durcás volt. Kidugta a fejét az ajtón. Jobbra majd balra nézett. Elindult de, alig lépett hármat elkezdett rohanni. A nyitott ajtón át láttam, hogy Brigi szalad az öltöző felé. Ki akartam szaladni de, Zayn lefogott hátúról. Átkarolt és szorosan tartott. Egyik kezében egy párna is volt. Brigi már az ajtótól 2m-re járhatott. Zayn hozzávágta a párnát, engem pedig felkapott és a kanapéhoz cipelt. Leültetett és felkapott egy rakás párnát. Vissza szaladt az ajtóhoz és elkezdte Brigit ostromolni. Kiabálást hallottam. Nem tudom, hogy ki volt és nem is értettem amit mondott. Egyre közelebbről hallottam, de nem mertem felállni és megnézni.

- Áruló! vagy! - Zayn kiáltozott kifelé az ajtón.

- Nesze ez a tied! - Niall hangját hallottam. Szóval Niall át állt "Rómeó,, és Brigi oldalára? A párnák visszafelé repkedtek.

- Segítség! Louis, Liam! Hol vagytok amikor szükségem van rátok? - Zayn elkezdett hátrálni. Niall belépett és lenyomta Zayn-t. Briginél kötél volt. Kicsit megijesztett amikor láttam ahogy megkötözik Zayn-t.

- Pssszzt! Nóri! - Suttogást hallottam de, nem tudtam honnan jön.- Itt vagyok fent! - Megállt bennem az ütő amikor megláttam Hazzát  a szellőzőből kimászni. Leugrott és már a földön is volt. Odarohant hozzám.- Te jó ég! Nem bántottak? - Aggodalmaskodott  Harry.

- Nem! Egy ujjal sem értek hozzám.- mondtam.

- Hála Istennek! - Megkönnyebbülést láttam az arcán.- Na gyerünk! - Megfogta a csuklómat és kiszaladtunk a folyosóra.

Elszaladtunk a megkötözött Zayn mellett és megsajnáltam. Csak ült ott

a falnak támaszkodva. A keze a háta mögött össze volt kötözve. A biztonság kedvéért a bokáját is összekötözték. Nem hagyhattam szó nélkül. Megálltam.

- Gyere már! - Hazza megpróbált tovább vonszolni de, egy tapodtat sem voltam hajlandó tovább menni.

- Ne csináld már! Csak nézz rá! - mutattam Zayn-re.- Nem hagyhatjuk így itt.

- Igazad van.- Harry a zsebébe nyúlt és egy rádiót húzott elő a zsebéből.- Niall hallasz engem?

- Ja! Mond! - Niall hangja szólt vissza az aprócska fekete dobozból.

- Te és Brigi gyertek Zayn-hez! Felügyelni kell rá! - Harry olyan volt mintha valami parancsnok lett volna.

- Igenis.- hallatszott Niall engedelmes, dörmögő hangja.

- Akár még túsznak is jó lehet.- mondta Hazza.

- Mi? Én nem erre gondoltam. Engedjük el.- Mondtam Harry-nek. Nagyon megsajnáltam Zayn-t.

- Nem lehetsz ilyen! Az előbb még a rabja voltál.

- Tudom, de..... nem megyek sehová addig míg el nem engedjük.- A karomat keresztbe fontam a mellkasomon.

- Jól van. Ha nem jössz viszlek! - Hazza odalépett hozzám és az ölébe vett. Teljesen úgy éreztem magam mint, Hófehérke. A lovagom karjában voltam. Úgy látszik, előszeretettel cipelnek a srácok.

Rohant velem a folyosón. Mintha rongybaba lennék. Mindenki könnyedén a karjába vett és szaladgált velem. Egy szót se szóltak csak felkaptak és vittek. Kiértünk a színpadra. Lerakott és talpra állított.

- Így ni! Most már mehetsz! - Szemben állt velem és a derekamat fogta. Egyik kezével a fülem mögé igazította a hajam.

- Milyen édes! - Liam közeledett felénk.

Hazza elém állt. Két karját védelmezően széttárta és védekező test tartást vett fel. Mint egy ugrásra kész oroszlán.

- Hozzá ne merj érni! - Mondta az én Rómeóm.

- Ne aggódj már! Nem bántjuk! - A másik irányból Louis lépett elő.

- Csak elraboljuk tőled! - Tette hozzá Liam vigyorogva.

- Jaj, srácok! Nem unjátok még? - Derek kezdett unatkozni. A színpad előtti székek egyikén ücsörgött.

- Nekik mond! - válaszolta Hazza.

Louis és Liam egyre közelebb jöttek. Rátámadtak Harry-re. De, ő csak engem védett. Megragadt és a vállára dobott úgy ahogy előtte Zayn, Liam és Louis is. Megjelent Brigi és Niall. Zayn-t hozták akinek, ugyan a bokáját kikötözték, a keze még mindig meg volt kötve. Zayn két oldalán jöttek. Niall Harry segítségére sietett és lefogta Louis-t. Elég furcsán néztünk ki amikor belépett Claire (Brigi anyukája). Fent voltunk a színpadon. Brigi a megkötözött Zayn-re felügyelt, Niall legfogta Lou-t, Liam kergette Harry-t, én pedig "Rómeó,, vállán menekültem. A szervező lustán ücsörgött a színpad előtt.

- Itt meg mégis mi a fene folyik? - Claire iszonyú dühös volt. Majd felrobbant. Mindenki kővé dermedt. Meg sem mertünk  moccanni. Felvágtatott a színpadra. Ekkor már mind egy kupacban álltunk és Brigi Zayn-t próbálta kikötözni.- Magyarázatot követelek! - Szigorú volt. Nem mosolygott mint, általában. Mind egyszerre elkezdtük mondani és mindenki mást mondott. Lényegében mindenki ugyan azt látta csak másképp. Csendre intett bennünket és a hallgatásunk bólintással díjazta.

- Mindent értek.- Hatás szünetet tartott majd folytatta.- Egy szót sem értettem. Magyarázza el valaki. Csak egy valaki! Harry lépett ki a kupacból.

- Az úgy volt, hogy Zayn beszólt én pedig adtam neki egy tockost.- Kezdte Mr. Gyönyör.- Elkezdett kergetni én meg Nóri mögé szaladtam. Ő meg felkapta a vállára majd elrohant vele. Út közben átadta Liam-nek, Liam meg Louis-nak. Behurcolták az öltözőbe és túszul ejtették.

- Túszul ejtették? - ismételte Claire.

- Ahan. Brigi és én akartuk kiszabadítani... és sikerült is.- büszkén mosolygott Hazza.

- Akkor ez most mi volt? -   Claire értetlenül állt a mindenkinekelmentazesze dolog előtt.

- Megint megpróbálták elrabolni tőlem.- Harold oda lépett hozzám, megfogta a derekam és magához húzott.

- Zayn miért van megkötözve? - Tette fel a következő kérdést.

- Le kellett fegyvereznem, anyu.- Szólalt fel Brigi.

- Ahaaan. Nektek teljesen elment az eszetek? Olyanok vagytok mint, az óvodások! Ennyi erővel a sarokba is állíthatnálak titeket.- Claire a fejét csóválta.- Munkára!

Derek is kapott a fejére amiért nem figyelt oda egy csapat " óvodásra ,, és amiért hagyta, hogy a dolgok a feje tetejére álljanak.

Brigi és Én olyanok voltunk mint, a "normális,, Directionerek, ha őket normálisnak lehet nevezni. Tomboltunk és a fiúkkal énekeltük a dalokat. Ugráltunk. A táncokat szinkronba csináltuk a mi "kis,, sztárjainkkal...

13. fejezet

Nóri szemszöge*

A szívem vadul verni kezdett, a vér szinte száguldott az ereimben. Érzetem ahogy a szívem veri a bordáimat és alig várja, hogy kiugorhasson a helyéről. És bármilyen gázul is hangzik.... szédülni kezdetem. Elhúzódott és mosolyogni kezdett.

- Ezt igennek veszem.- láttam rajta, hogy boldog - Gyere! - Leszállt az agyáról  majd nekem is segített lemászni..... de, amit talpra álltam megingott a lábam alatt a talaj. Még mindig szédültem. Éppen készültem elesni amikor Harry karjában találtam magam.- Te jó ég! Minden rendben? - éreztem, hogy tényleg aggódik.

- Persze, persze! Biztos... túl hirtelen álltam fel.- Azt azért mégsem mondhattam, hogy "Beleszédültem a csókodba,, ,nem? Kicsit hülyén hangzott volna.

- Tényleg nincs semmi baj? Jól érzed magad? Ne hívjak orvost? - Úgy látszott, nem győztem meg.

- Nem, dehogy is! Még csak az kéne! - makacskodtam, és talán kicsit hisztisen mondtam.

- Oké. Menjünk, a srácok már biztos várnak ránk! - Átfogta a derekamat és az ajtóhoz mentünk.  Kinyitotta előttem az ajtót. Maga elé vezetett és mindkét tenyerét két oldalról a derekamra helyezte. Mint, amikor az emberek vonatkoznak egy lagziban. Úgy éreztem, Hazza mellett nem eshet bajom.

- Megjöttünk! - kiáltotta amint, belépett mögöttem az ajtón.

- Csak hogy! - Szólt Niall.- Azt mondták, hogy meg kell várni titeket, és csak akkor kezdhetek el enni amikor visszajöttetek.- Mondta durcásan miközben nagyot harapott a sült húsba. Mindenki az asztalnál ült.

- Nem érdekel! - Kiáltott Brigi Liam-re. Egymás mellett ültek, szembe fordulva egymással. Vitatkoztak valamin. Két üres szék várt egymás mellett. Harry oda kormányozott és leültetett.- Nem fizethetsz helyettünk!

- Dehogyisnem! - Liam válasza meglehetősen hangosra sikerült.

- Anyukád a menedzser. Ti vagytok azok akiknek nem kell fizetniük! - Csak most vettem észre, hogy Louis is benne van a vitába.

- Pont ez az! - helyeselt Zayn. Nekem is leesett, hogy miről van szó.

- Nem mintha túl sok kedvem lenne vitatkozni de.... Briginek igaza van.- Vágtam közbe. Nem tetszett, hogy mindenki ellene van.

- Nem érdekel! Nem fizettek és kész! - Csattant fel Hazza és olyan hangos volt, hogy összerezzentem.- Váltsunk témát.

- Harry újra köztünk van! - Poénkodott Lou, szokásához híven.

- El se mentem.- vágott vissza "Mr. Jóképűvagyokéscukigöndörfürtjeimvannak,, uraság.

- Csak 1 órára.- Szólt közbe Niall miközben a szája tele volt kajával.

- Most már  hajlandó vagy eljönni a próbára? - kérdezte Zayn.

- Egy feltétellel.- mondta Hazza.

- Jaj, ne már! Ne küszködj! - Liam-nek nem tetszett Hazza válasza.

- Mi az? - kérdezte Zayn.

- Ha ő velem jöhet akkor megyek.- Az ő-t nagyon kihangsúlyozta. Átkarolta a vállamat és közelebb húzott magához.

- Még szép, hogy jöhet.- Mondta Zayn és közben rám villantotta hófehér mosolyát.

- Brigivel, persze.- Tette hozzá Niall.

- Szerintem....- kezdtem óvatosan.- nekem.... nem kellene ott lennem.

- Mi? Miért nem? Ez hülyeség! Igenis ott kell lennetek! - Harry szeme szinte égetett. Kicsit megijedtem. Még mindig magához ölelt. Hátrébb húzódtam pár centit az ijedségtől. Azonnal kiszúrta. Vissza húzott jó szorosan maga mellé.- Kérlek! - Lejjebb vette a hangerőt és mélyen a szemembe nézett.

- De.... izé.... nem akarok zavarni vagy ilyesmi.- Minden szót lassan mondtam ki és figyeltem a reakciókat.

- Szerintem is csak zavarnánk.- Brigi egyet értett velem. Viszonozta az előbbit énisveledvagyok dolgot.

- Elég! Nincs kifogás! Jöttök és kész! - Meglepett, hogy Niall milyen harcias tud lenni. Brigi másik oldalán ült. Haragos pillantással nézte, és amikor Brigi szólásra nyitotta a száját betapasztotta a kezével.- És nincs vita! - Brigi védelmezően maga elé emelte a kezét. Niall lassan leemelte a kezét a szájáról.

- Akkor ezt megbeszéltük! - Liam megpróbálta csillapítani a kedélyeket.

Fél órával később már mindenki elkészült. Át kellett öltöznöm. A ruhám megszáradt de, már két napja nem voltam otthon és nem öltöztem át. Hazza ruhája is megszáradt. Elindultunk és mielőtt a koncert helyszínére indultunk volna próbálni beugrottunk a szállodába, hogy "Ő.Göndörsége,, átöltözhessen.

Amikor megérkeztünk csak egy hatalmas fekete színpadot láttam. Olyan hatalmas és üres volt minden. Amint beléptünk egy széles vállú, tömzsi férfi közeledett felénk, hatalmas mosollyal az arcán. Hazza a derekamat fogta és a férfi ezt azonnal kiszúrta. Én is szorosan odabújtam Harry-hez. Tudtam, hogy a férfi nem akart bántani, hogy ismeri a srácokat és, hogy a mosoly sem mű, és tényleg örül, hogy láthatja a fiúkat de.... valahogy.... mégis úgy éreztem jobb ha, nem állok hozzá közel. Harry érezte, hogy még közelebb állok hozzá és, hogy szorosabban hozzábújok. Lenézett rám, mivel magasabb nálam,és a fülembe súgta "Ne félj! Nem bánt,, . Kurtán bólintottam és tovább ballagtam. A szemem sarkából láttam, hogy Niall és Brigi arrébb álltak mint, mi és vidáman kacarásztak. Szinte, egy szót se beszéltem Brigivel az elmúlt másfél napban. Mégis tudtam, hogy mi van. És azt is tudtam, hogy ő is tud mindent. Hiszen mégsem vak! Látta, hogy mi történt. Túl jól ismer. De, én is őt. Niall bejön neki. És ő is Niall-nek.

Lou, Liam és Zayn mellettünk jöttek és piszkálták egymást. Lökdösődtek és nevetgéltek. Az a bizonyos tömzsi férfi körülbelül 2m-re megállt előttünk és megvárta, hogy odaérjünk.

- Harry! Vagy mondjam inkább, hogy Rómeó? - A tömzsi férfi rákacsintott Hazzára majd, felém bólintott.

- Maradjunk a Harry-nél.- mondta Hazza.

- Akár hányszor látlak mindig más lánnyal vagy...- Grimaszt vágott az alacsony emberke.

Ettől egy kicsit megrengett a Harry-be vetett bizalmam. Kényelmetlenül éreztem magam. Nem láttam de, éreztem ahogy fancsali képet vágok és, hogy a homlokom ráncba szalad. Reflexből lehajtottam a fejem és a lábamat figyeltem amint, szinkronban mozog a Harry-ével. Hazza simogatni kezdte a derekamat. Erre azonnal felkaptam a fejem. A pillantásom ütközött a Harry-ével. Engem nézett.

- Ez most más.- Engem nézett mégis tudtam, hogy nem nekem szól. Az emberke bölcsen bólintott.

- Te jó ég! Még be sem mutatkoztam! - Az emberke oda lépett hozzám és kezét felém nyújtotta.- Derek vagyok! - megrázta a kezemet - Én vagyok a koncert szervező.- mosolygott rám.

- Sok sikert! - Úgy éreztem, valamivel viszonoznom kell a kedvességét.

- Köszi! - intett majd elindult Brigi és Niall felé.

- Elszomorodtál? - Hazza kérdésére egyáltalán nem számítottam. Oda értünk a színpad elé ahová néhány szék volt kirakva. Megálltunk, a többiektől néhány méter távolságra. Szembe fordult velem és mindkét kezemet megfogta.

- Nem.- értetlenül néztem rá - Miért lennék szomorú?

- Azért amit Derek mondott.

- Hát.... nem hinném, hogy szomorúnak kellene lennem egy ilyen apróság miatt.

- Azt hittem, hogy nem fogsz ennek örülni.

- Nekem is sok barátom volt már. Nem hinném, hogy ezen ki kellene akadnom.

Közelebb lépett és megpuszilta a homlokom. Újra átfogta a derekamat majd elindultunk a többiek felé. Hazza leült az egyik székre és az ölébe ültetett. Hallgattuk Derek eligazítását.

Negyed óra múlva a fiúk fent voltak a színpadon. Nevetgéltek, rohangáltak, elemükben voltak. Nem is csodáltam, hogy otthon érzik magukat. Életük felét a színpadon töltik. A What Makes You Beautiful-t énekelték amikor észrevettem, hogy Hazza engem bámul. Ő jött volna és én elkezdtem kalimpálni meg mutogatni, hogy térjen észhez. De, csak állt ott és nézett, nem mozdult, meg sem szólalt.

- Zene leáll! - Kiáltott Derek a sarokban ülő férfinak aki a zenével foglalkozott.- Harold Edward Styles! Ez meg mi a fenevolt?

- Harry! - Lou állt hozzá a legközelebb. Odalépett hozzá és a vállánál fogva rángatni kezdte.

- Mi? Ja! Ő.... izé.... beautiful.- Szerintem azt se tudta hol van. A színpadszélén ücsörögtünk Brigivel. Felálltam és közelebb léptem a fiúkhoz, hogy hallják amit mondok.

- Mondtam, hogy nem jó ötlet idejönnöm.- Brigi és követte a példámat. Oda jött hozzám és átfogta a vállamat.

- Nem a te hibád.- Súgta Brigi a fülembe, megértően.

- Nem te rontottad el. Ez Harold hibája! - Mondta Zayn. Hazza egy pillanat alatt ott volt mögötte és a tarkójára csapott.- Te szemét, ezt még visszakapod!

Zayn elkezdte kergetni Harry-t a színpadon. Nem tudom,hogy hogyan, Hazza a hátam mögött volt. Megpróbált elbújni Zayn elől és engem használt pajzsnak. Egyik pillanatban még Zayn előttem állt, a másikban pedig elrohant.... és engem vitt a vállán. Mintha egy 5kg-os zsákot cipelt volna. Csak nevettem és azt sem tudtam, hogy hová visz. Elkezdtem Brigi nevét kiabálni.

- Brigi! Segíts! - Majd megfulladtam a nevetéstől és a segélykérésem is elég gyengére sikerült.

- Adod vissza! - Hazza hangját hallottam, körülbelül 4-5 méterről. És láttam is ahogy szalad utánunk. A fejem Zayn háta mögött volt, a lábam pedig elől szállingózott mint, valami győzedelmi zászló.

- Jövök! - Hirtelen meghallottam Brigi hangját és a következő pillanatban láttam ahogy ő is szalad utánunk.

- Soha! - kiáltott Zayn. Valószínűleg Harry-nek szólt.

A következő pillanatban mintha repültem volna. Aztán nem éreztem Zayn vállát a hasam alatt. Két másodperc múlva újra éreztem csakhogy nem ugyan olyan volt mint az előbb. Hogy miért volt más, azt nem tudnám elmondani.

- Gyerünk már! Szaladj! - mondta Zayn.

- Oké, nyugi! Nem fog utolérni! - Megállt bennem az ütő amikor meghallottam Liam hangját. Olyan közeli volt. Szóval át vagyok adva! Liam beszaladt velem a színfalak mögé. Nem tudtam abbahagyni a nevetést. Úgy éreztem magam mintha az óvodában lennék. De, annyira jó volt! Láttam ahogy Hazza és Brigi a megmentésemre sietnek. De, a srácok túlerőben voltak.

- Áruló vagy Liam! Áruló! - Kiáltott Hazza aki sehogy se tudott minket utolérni.

- Nyugi Rómeó! Nem esik baja a te kis Júliádnak! - Liam gonoszan kacagni kezdett.

- Dehogynem! Júlia! - Kiáltott utánam Brigi és ő is nevetni kezdett.

- Vidd! - Mondta Liam.- De, óvatosan! Elég nehéz így szaladni. Vidd az öltözőbe, Zayn már ott vár! Zárjátok be az ajtót! Én feltartóztatom Harold-ot! - Halkan mondta nehogy a mögöttünk szaladó "Harold,, meghallja. Volt egy olyan érzésem, hogy mindent elterveztek. Mindenki benne volt  Júlia,, elrablásában csak Brigi, Hazza és én nem. Talán még Derek is?

- Rómeó! - Hátra felé kiáltottam miközben a kezemet Harry felé nyújtottam.

- Júlia! - szólt utánam Harry de, nem tudott tovább szaladni sem ő, sem Brigi. Liam Hazzát fogta le és állta el az útját. Niall pedig Brigit akadályozta a megmentésemben. Brigit könnyű volt lefegyverezni. Niall elkezdte csikizni.- Liam! Eresz el! - Hazza egyre dühösebb lett.

- Nem! Ezt a harcot mi nyerjük! - Mondta Liam gúnyosan. Mondott még valami mást is de, azt már nem értettem. Vettünk egy éles jobb kanyart és bevágtattunk az öltözőbe.

- Louis! Tegyél le! - még mindig nevettem.

- Máris! - Engedelmeskedett, ugyanis bent voltunk abba a bizonyos öltözőbe. Zayn bezárta mögöttünk az ajtót.- Meg van! - Lou a magasba emelte a kezét.

- Júlia elrablása: pipa! - mondta Zayn egy győzedelmes mosollyal.

- Ez meg mi volt? - kérdeztem és levegő után kapkodtam.

- Kíváncsi  vagyok, hogy most mit csinál Rómeó! - Zayn folytatta a mondókáját. Mintha nem is hallotta volna a kérdésemet.

- Fogalmam sincs! Még ha, Liam-en át is tud jutni, ide nem tud bejönni.