19. fejezet

Nóri szemszöge*

Este tíz óra körüljárhatott mikor mindenki felébredt. Én még mindig komoran bámultam magam elé. Azóta persze már enyhült a bánatom. De még mindig nem értettem, hogy mire volt jó. Az is megfordult a fejemben, hogy túl reagálom. Végül is csak annyit tett, hogy világosan tudtunkra adta, hogy hol a határ. Tulajdon képen Harry-t is megértettem. A féltékenység minden emberben, minden érző lényben ott van. Ahogy ebbe belegondoltam éreztem, hogy valami furcsa érzés járja át a testem. A szívem sajogni kezdett. Mintha marná valami. Nem éreztem azt a bizonyos "felhőtlen boldogságot", mert ez a másik érzés, ami nem volt túl kellemes, elnyomta. Bűntudat. Ez az. Biztos vagyok benne. Nem lehettem boldog. Megbántottam akit szerettem. Rossz ember vagyok és most bűnhődnöm kell.

Nem tudom, de valószínű, hogy Harry is ezen gondolkozott. A srácok beszélgettek. Nem figyeltek oda ránk. Valami olyasmiről, hogy Brigi unatkozik és, hogy jó lenne elmenni valahová. Ügyet sem vetettek ránk. Harry egy váratlan pillanatban a combomat megsimította és a fülembe súgta: "Gyere".

Kimentünk az előtérbe, át a konyhán. Szembe fordult velem.
- Ugye tudod, hogy nem akartam egyikőtöket se megbántani? - kezdte.

- Tudom, hogy nem állt szándékodba. Csak azt nem értettem, hogy miért volt ez jó.- válaszolni akart, de nem hagytam. Az ujjamat a szájára raktam. Gyengéden, finoman próbáltam hozzáérni, hogy érezze, szeretem.- De rájöttem. Nem is kellett sokat gondolkoznom.

- Szóval érted.- inkább kijelentette, mint kérdezte. -Te csak meghúztad a határt. Nyilvánvalóvá tetted, hogy eddig és ne tovább.- Próbáltam úgy tenni mintha nyugodt lennék. De nem voltam,sőt... a szívem a torkomban dobogott. Féltem, hogy ezt is félreértem és, hogy hülyeséget mondok.

- Azt hittem nem jössz rá ilyen könnyen.- elmosolyodott. Azt hittem mindjárt elájulok. Az lehet, hogy csak pár órán át nem láttam a mosolyát de, rettenetesen hiányzott. Azonnal átöleltem. Nem bírtam tovább.

- Hiányoztál.-mondtam.

- Ott ültem végig melletted.

- De nem az számít.

- Akkor mi?- azt hittem leesik neki de, ez után a kérdés után kételkedni kezdtem benne.

- Abban a néhány órában nem éreztem, hogy... szeretsz.- Szorosan magához ölelt. Ez felért egy válasszal.

Elindultunk vissza. A többiek nyafogása fogadott minket.

- De jöjjön már el velem valaki!-Brigi kérlelte a srácokat.

- Miről van szó?- Kérdezte Hazza.

- Holnap el akartam menni a strandra de, senki nem jön velem.- magyarázta Brigi és durcás képet vágott.- Ti eljöttök?

- Nem mehetek.- mondtam

- Szeretnék Nórival maradni.- közölte Harry gépiesen.

- Csodás! - nem hangozott túl lelkesen. A barátnőm szomorú volt és fel akartam vidítani. De az csak akkor sikerült volna ha elmegyek vele a strandra. Márpedig járni is alig tudtam.

- Majd én elmegyek.- Liam válasza a lehető legváratlanabb volt.

- Tényleg? - Brigi szemében megvillant a remény.

- Ja. Kell egy kis pihenés.

Tovább fecsegtek a következő napról. Harry és én újra egymás mellett ültünk mint, egy igazán boldog pár. Átölelt és én újra hozzá bújtam. Újra. Ez a szó nem tetszett. A "még mindig" kifejezés jobban tetszett volna. Elveszítettem azt az embert akiért az életemet adnám. Még ha csak pár órányi kimaradás is volt. Életem legnehezebb óráit éltem át annak ellenére, hogy ott ült mellettem néhány centire. Ez nem is olyan könnyű mint hittem... Vagyis, azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolog, de nem gondoltam, hogy ennyire megvisel majd néhány óra vagy akár perc. Végeláthatatlannak tűnt. Az álomban filmszakadás következett be. Néhány órára.

Egész éjszaka fent voltam így másnap elég későn keltem. A zayn/harrykupacon ébredtem. A fejem Harry ölében, a lában Zayn combján heverészett, lustán. Kellemetlenül éreztem magam, de láttam, hogy Harry is fent van és nem zavarja. Az arcomat figyelte. Én is úgy fordítottam a fejemet, hogy lássam az arcát. Apropó nembaj? Jelzésként az alvó Zayn-re pillantottam majd vissza Hazzára. Megrázta a fejét. Ezt egy határozott nemnek vettem.

Dél körül járhatott. Brigi lépett be a szobába. Valószínűleg eddig a fürdőszobában volt, mert egy halvány színű, puha törülközővel a kezében tért vissza.

- Elmentünk.- suttogta.

- Sziasztok! - Liam bedugta a fejét az ajtón és intett.

Mire vissza intettem, eltűnt. Harry is pontosan ugyanígy járt. Niall és Louis egy-egy szendviccsel a kezében az ágy előtt ücsörgött. A szinte hangtalan tv-t bámulták. Fél kézzel Liam felé intettek de ők is fáziskésésben voltak. Brigi is elindult az ajtó felé és intett.

Megpróbáltam úgy lemászni az ágyról, hogy ne keltsem fel Zayn-t és Niall-t meg Louis-t se rúgjam fejbe. Elvánszorogtam a fürdőszobáig, belebújtam egy tiszta melegítőbe, fogat mostam. Teljesen rendbe szedtem magam. Makulátlan külsővel tértem vissza. Zayn is felébredt és így nekiláthattunk a kajálásnak. Igaz, hogy Niall és Louis nem várt meg minket, de mi leültünk a kicsiny konyhában és, mint egy nagy család, hozzáfogtunk. Nem ettem túl sokat. Ez fel is tűnt a srácoknak.

- Köszönöm! - a tányérom csak félig volt üres. A villámat a tányérba dobtam, a rántotta tetejére.

- Ennyi? - kérdezte Harry.

- Aha.- nem is mondtam, még inkább nyögtem.

- Beteg vagy. Enned kellene még.- Zayn is Harry pártját fogta. Újra szent a béke!

- Oké.- elkocogtam a gyümölcsöstálig, kikaptam egy almát és beleharaptam.

- Nem pont így értettem.-Harry felvonta egyik szép ívű szemöldökét.

- De én így értelmeztem.- flegmán válaszoltam. Ő is ezt mondta amikor Zayn-t ki akartam kötözni és futni hagytam volna.

- Nem hinném, hogy sokra mész egy almával.- Zayn tekintete a hátamat figyelte amint visszamegy a szobába. Nem válaszoltam csak leültem Louis mellé a földre.