Nóri szemszöge*
Az ég torka szakadtából üvöltött. De nem féltem. Teljesen biztonságban voltam. Annyi jó, védelmező, törődő ember volt körülöttem, hogy eszembe se jutott félni. Kivéve... amikor megláttam " Misz elszívomazenergiádatésafrászthozomrád ,,-at. Azok a szörnyű képek újra meg újra leperegtek a szemem előtt. Kirázott a hideg. Láttam ahogy Harry-t fojtogatja és láttam ahogy teste elernyed a boszorka kezei között. Valahányszor összerezzentem, Hazza végigsimította a felsőtestemet. A nyakamtól egészen a derekamig. Jól esett.
Brigi telefonja rezegni kezdett. Felvette majd kiment és a konyhában folytatta. Ekkor már ültem és én is néztem a TV-t. A lábam felhúztam és próbáltam megülni. Gyenge, fáradt, elernyedt testem minden porcikája kimerült volt. És beteg. A fejemet sem tudtam tartani. Úgy éreztem, hogy menten elgurul. Hazza vállára döntöttem. Átfogta a vállamat és szorosan magához ölelt. Zayn időközben kiment, és mikor visszatért közénk közelebb ült hozzám.
- Jobban vagy, húgi? - kérdezte suttogva mert Brigin kívül mindenki aludt. Megfogta a kezemet és simogatni kezdte.
- Aha. Köszi bátyus.- mosolyogva és suttogva válaszoltam.
- Kezdem úgy érezni mintha tényleg a bátyád lennék.- óvatosan elnevette magát. Imádtam a mosolyát.
- Nem bánnám ha, az lennél.
- Vedd úgy, hogy testvérek vagyunk.- mondta fülig érő szájjal.
Tényleg örültem volna neki. Nem csak kedvességből mondtam. Az ég újra dörgött és én újra összerezzentem. Harry aludt, még is szorosan tartott.
"Az én Rómeóm!,, - gondoltam magamba. De nem csak ő érezte hogy, a szívbaj jön rám minden egyes alkalommal. Zayn volt az a másik valaki.
- Megijedtél? - a szeme résnyire szűkült. Még mindig fogta a kezemet.
Kicsit elrántottam a fejemet mert, Harry mocorogni kezdett. Lassan kinyitotta a szemét és elkezdett mosolyogni. Elvesztem a szemeiben. Két gyönyörű, zöld tenger ami egyenesen az én szemembe néz. A szívem megállt egy pillanatra. De amikor életre kelt, hevesen vergődni kezdett a bordáim között. Azt hittem hogy, ott és akkor lesz vége mindennek. Vége lesz az álomnak, amiből sohasem akartam felébredni, vége lesz az életemnek.... Túl szép, hogy igaz legyen! - gondoltam. Ez biztosan nem az én életem. Az nem lehet!
Annyira elgondolkodtam, hogy arra eszméltem fel, hogy Harry ajka az enyémhez tapad. Néhány másodperc múlva telt ajkai szabadok voltak. Zayn-re nézett és észre vette, hogy a kezemet fogja. Oda nyúlt és Zayn újait egyesével lehántotta gyönge kezemről. Mérges ráncokba szaladt a homlokom. Ez meg mi volt? Nem kellene féltékenynek lennie. Elvégre Zayn csak a "bátyám,,.
Harry-re néztem. Mélyen a szemébe. Kifejezéstelen arccal nézett vissza rám. Megráztam a fejem, hátha kitisztul. De nem... Hazza szeméből egyetlen érzést se tudtam "kiolvasni,,. Rideg márványra hasonlított. Rossz volt nézni. Éreztem ahogy lassan kisimul a homlokomon a bőr és lassan átvált megsajnáltam arckifejezésre.
Zayn komoran bámulta a TV-t. Kihúzta magát. Karját a mellkasán összefonta. Az lehet, hogy Harry-t megsajnáltam de, Zayn-t is. Na meg persze Harry-re még mindig haragudtam egy kicsit. Így Zayn példáját követve, lefejtettem magamról Hazza karját és kihúztam magam. A TV-t bámultam de, egy szót sem értettem. A gondolatok elnyomták a TV zaját. Csak a villogó fényeket láttam, és néhány emberi alakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése