11. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel rettenetesen fáradt voltam. Arra ébredtem, hogy Liam és anya a konyhában beszélget. Valószínűleg Louis is ott volt, mert nem volt a helyén. Nóri és Hazza még édesebbek voltak, mint az este. Harry átölelte Nórit és ő is szorosabban hozzábújt a fiúhoz. Niall is ébredezett. Rám mosolygott és intett. Nóriékra mutatott én pedig bólintottam. Minden aggodalmam elszállt. Kikászálódtam a fotelből. Belebújtam a mamuszomba. Elindultam a konyhába és Niall követett. Pontosan úgy volt ahogy gondoltam. Louis, Liam és anya a konyhában készülődtek a reggelihez. Az órára pillantottam és láttam, hogy már több, mint egy órája a suliba kellene lennünk.

- Ne aggódj!- Mondta anya nyugodt hangon.- Leigazolom!

- Köszi!- megkönnyebbültem.

- Ennyire fontos a suli?- Louis értetlenül nézett rám.

- Nem! Dehogy is!- ez a kérdés váratlanul ért.

- Te, hogy-hogy pizsamában vagy?- Kérdezte Liam.

- Nem tudtam aludni és volt időm megfürödni.- vontam meg a vállamat.

- Mikor aludtál el?- kérdezte anya.

- Mikor is?- fordultam Niall-hez.

- Fél négy körül.- még félig aludt a kis szőke herceg.

Pár percen belül megjelent Zayn is.

- Csak nekem tűnt fel, hogy Hazza..... annyira odavan Nóriért?- kíváncsi pillantása végigpásztázta a konyhában lévő csapatot.

- Ja! Tényleg!- kiáltott fel Liam.- Amikor megjöttünk nagyon megnézte. Most pedig egymás nyakában vannak.

- Ebből lesz valami!- mondta Louis és huncut pillantást vetett a nappali felé.

- Túl szépek így!- Zayn Louis-ra nézett.

- Arra gondolsz amire én?- Lou mondata kicsit megijesztett.

- Jaj! Ne már, srácok!- unszolta őket Niall, és én még mindig nem tudtam miről van szó.

- Deee...- Gonoszkodott Liam is.

- Csak egy vödör kell... talán kettő.- Lou elgondolkodott.

- Elmondaná valaki, hogy miről van szó?- meguntam a találgatást.

- Tudod! Vödör + víz! - Zayn matekozni próbált? - Egyenlő vizes Harry és vizes Nóri!- gonosz kacajt tört elő belőle.

- Nem is rossz ötlet!- mindenki engem nézett amint ezt kimondtam.

- Ezt most komolyan mondod?- förmedt rám Niall.

- Persze. Mindig Nóri szívat engem. Ideje visszavágni! És én is nevetni kezdtem, pont úgy ahogy Zayn.

- De kicsim! - szólt anya - Tudod milyen Nóri! Vissza fog vágni és tudod milyen kegyetlen.- meglepődtem, hogy anya ezt mondja, nem számítottam rá.

- Tudom, de... ideje, hogy én is megszívassam őt! - meg akartam ragadni a lehetőséget.

- Jól van! Ti tudjátok! Én szóltam! - mondta anyu és védekezően maga elé tartotta mindkét kezét.

- Szerintem várjunk még egy kicsit. Had aludjanak még egy kicsit.- vetette fel Liam a lehetőséget - De fél 11-nél tovább nem hagyom, hogy szunyáljanak!

- Oké, de annál nem tovább! - Zayn szigorúan nézte Liam-et. Meg reggeliztünk és vártuk, hogy teljen az idő. Alig vártam, bár tudtam, hogy ennek szörnyű következményei lesznek. A konyhában ültünk és beszélgetünk. Néztem ahogy Niall eszik és nem tudtam, hogy hogy fér bele az a rengeteg kaja. Elképesztő, hogy mennyit bír enni!

    Eljött az idő! Elővettünk két vödröt és teleengedtük vízzel. Még mindig aludtak, összebújva le is fényképeztem őket. Nagyon aranyosak voltak, de ez nem terelhette el a figyelmemet az igazi célomról.

Nóri szemszöge*

Álmomban a tengerparton voltam. Egyedül. Nem volt ott semmi és senki. Jobb és baloldalon a homokos partot hatalmas sziklák váltották fel. A nap sem sütött. Felhős volt az ég és fújt a szél. Sétálgattam, majd az egyik part menti sziklára leültem. Úgy éreztem, hogy elhagy az erőm. Mintha valami elszívta volna. Ez a valami a hátam mögött volt és a nevemen szólított: "Nóri! Ne félj, nem bántalak!,,. Megrémültem és kezdtem ráébredni, hogy ez nem valami hanem valaki. És ez a valaki suttog. Nem akarta, hogy féljek tőle mégis megrémültem. Egyre gyengébb voltam, de megfordultam és hátra néztem. Harry volt az. A szél ide-oda fújta göndör haját. A szeme sötét és kegyetlen volt. Azzal a kacér féloldalas mosollyal nézett rám. Tudtam, hogy bántani akar, de nem tehettem ellene semmit. Elvette az erőmet és a végtagjaim nem engedelmeskedtek. Közelebb lépett, felkapott mint egy rongybabát és a fülembe súgta, hogy: "Ne félj tőlem! Szeretlek!,,. Ettől még jobban megijedtem. Lendületesen lépkedett a tenger felé. Egyre gyorsabban. Nem tudtam mit tenni. Sikoltani próbáltam. Kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta hang. Harry lenézett rám. Kacagott, de nem az a megszokott Harry-s nevetés volt. Ez gonosz volt. Olyan..... ördögi kacaj. Elértünk a tengerhez. Belegázolt és engem is vitt magával. Egyre beljebb értünk. Elsüllyedtünk a vízben és nem kaptam levegőt. Fuldokolni kezdtem. Rám tört a pánik. Harry ismét hozzám szólt: "Nem kell tőlem félned! Többé már nem! Szeretlek!,,. Lebegtünk a vízben. És ahogy befejezte a beszédet elengedett és süllyedni kezdtem. Elsüllyedtem, megfulladtam. Meghaltam. Vagy mégsem.... Úgy éreztem mintha újra a parton lennék és a tenger mosná az arcomat. Csakhogy ez sokkal valóságosabbnak tűnt. És láss csodát, ez tényleg a valóság volt! Bár.... nem voltam 100%-ig biztos benne. Kinyitottam a szemem és Harry átölelt én pedig hozzábújtam. Ezt még talán el is hittem, de amikor rájöttem, hogy csurom víz vagyok kicsit megijedtem. Ébredeztem és a hangokat is kezdtem hallani. Nevettek. Brigi, Liam, Louis és Zayn. Brigi és Louis kezében vödör volt. Niall ott állt összefont karral és a fejét csóválta. Nem tetszett neki valami. Hirtelen leestet, hogy mi az a "valami,,. Én és Harry vizesek voltunk, Brigi és Lou kezében vödör volt, és Niall-en kívül mindenki nevetett. Tehát, leöntöttek minket vízzel! Hogy-hogy nem esett le eddig? Nem is értettem. Azonnal felpattantam és le akartam támadni Brigit. Elszaladt, én pedig utána. Kikergettem a lépcsőházba, onnan meg az utca túloldalán lévő parkba. Az egészben az volt a vicces, hogy pizsamában volt.