4. fejezet

Brigi szemszöge*

Fel hívtam Nórit, hogy azonnal jöjjön át hozzám. Akkor még fogalma sem volt dologról. Mondtam, hogy hagyja abba amit csinál és induljon el. Nagyon izgatott voltam.

Nóri szemszöge*

Brigi felhívott, hogy azonnal menjek el hozzá. Nagyon örült valaminek. Annyira izgatott volt, hogy alig tudott beszélni, de a lényeget értettem. Felöltöztem és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam. Rohantam, hogy minél hamarabb odaérjek, de útközben megláttam azt a fura csávót és odamentem majd megérintettem a vállát. Köszöntem neki, majd lehajtott fejjel felém fordult. Én pedig fogtam magam és egy szó nélkül lerántottam a kapucnit a fejéről. Ha nem a saját szememmel láttam volna talán el sem hiszem. Hatalmas meredt szemekkel nézett rám és én is rá. A lábaim remegtek, melegem volt, és egyszerre rázott a hideg. Zayn Malik volt az! Elképesztő volt. Amíg egymást bámultuk kicsúszott a számon egy "Te jó Isten!". Nem tartott sokáig. Egy perc alatt történt az egész. Egy hirtelen mozdulattal a kapucniához nyúlt, felhajtotta a fejére és elszaladt. Én pedig utána kiáltottam, hogy "Várj!", de már túl késő volt. Így legalább én is tudtam valami elképesztőt mesélni Briginek.Futva mentem tovább. Úgy 5 perc múlva meg is érkeztem. Mivel Brigiék egy lakótelepi panel házban laktak, felcsengettem. Brigi vette fel és azonnal nyitotta az ajtót. Rohantam felfelé a lépcsőn. Egy pillanat alatt bent is voltam a lakásban. 

- Szia! Nem fogod elhinni mi történt! - mondtuk egyszerre

- Oh! Bocs. Kezd te.- mondtam engedékenyen.

- Oké. Gyere menjünk be a szobámba. Jobb lesz ha leülsz.

- Jól van. Na mesélj! - mondtam, amint lehuppantam az ágyra.

- Tudod, hogy anya menedzser.

- Igen.

- Új ügyfelei vannak.- magyarázta.

- Igen.- bólogattam helyeslően.

- Hát.....ömm,.....hogy is mondjam?

- Nyögd már ki! - sürgettem.

- A One Direction-t menedzseli!

- Nem mondod komolyan? - és egy pillanatra megállt a szívverésem.

- De! - és amikor ezt mondta a nyakába ugrottam, szokás szerint.- És te mit akartál mondani?

- Hát jó. Ahogy, jöttem hozzád megláttam azt a kapucnisnemtudjukki csávót. 

- És?

- És odamentem hozzá.

- Te teljesen megőrültél? És mi van ha egy őrült pszichopata? Leüt és elrabol!

- Na jó erre nem gondoltam, de......

- De mi? Ilyet ép eszű ember sosem csinál!

- Na mindegy! A lényeg, hogy odamentem, köszöntem és......lerántottam a kapucniát.

- Mit csináltál? - ebben a pillanatban Brigi úgy nézett rám mint, valami őrültre.

- Lerántottam a kapucniát. Most már tudom, hogy ki volt az.

- Mondjad már! - egyre türelmetlenebb lett, az egyébként higgadt, barátnőm.

- Zayn volt az!

- Úgy érted, hogy az a Zayn? A One Direction-ös Zayn?
- Pontosan! - mondtam.

- Te jó Isten!

- Én is pont ezt mondtam! - aztán elkezdtünk nevetni.

- Oké, ez túl sok izgalom egy napra.

- Viccelsz! Ennél jobb napunk nem is lehetett volna.

Tovább beszélgettünk. Ábrándoztunk milyen lenne beszélni velük. Bár én még mindig a Zayn sokk alatt álltam, meghallgattam Brigi mondani valóját is. Annyira boldogok voltunk. Leírhatatlan az az érzés amit akkor éreztünk. Egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a nevetgélést. Este fele elindultam haza. Megbeszéltünk, hogy másnap senkinek sem mondjuk el, hogy mi történt velünk. Ha elmondtuk volna akkor kiderül, hogy Brigi anyukája a 1D menedzsere, és mindenki azzal zaklatott volna minket, hogy szerezünk jegyet és autógrammot. Ezt nagyon nem akartuk. A sok izgalomtól alig tudtam elaludni.