Brigi szemszöge*
Csak ültem a figyeltem ahogy Nóri fel alá járkál előttem, és egyre kétségbeesettebb lesz. Mire végzet, szinte rohangált. Majd hirtelen megállt és szembefordult velünk. Ahogy a szemébe néztem, és figyeltem azt az esdeklő pillantást ami ide oda járt Niall és köztem, érzetem, hogy az én problémám, ami talán már nem is probléma, eltörpül mind amellett amit Nóri mond.
A hajába dúrt, az alsó ajkát megharapta és a válaszunkat várta. Nem tudtam mit mondani. Csak néztem ki bambán a fejemből és vártam, hogy Niall megszólaljon.
- Fel kellene írnom a teendők listájára mindet. Ennyi mindent nem tudok megjegyezni.- mondta ki végül. Nóri szusszant egyet, és mintha ezzel elfújta volna a reményt, összegörnyedt és levetette magát a fotelbe.
- Nem tudok mit mondani. Sajnálom.- vallottam be tehetetlenségemet.
- Szerintem menjünk szépen sorba.- Nóri figyelmesen feltápászkodott, és árgus szemekkel figyelte Niall-t.- Kezdjük azzal amit a legegyszerűbb megoldani.
- És az melyik? - mondta Nóri szemrehányóan.
- Mondjuk....anyukád! - töprengett Niall. Amikor rátalált a megoldásra az ujját a magasba emelte.- Szerintem már nem is haragszik... Pontosan miért is mérges?
- Amiért összevesztem Brigivel.- mondta Nóri, és egy pillanatig fájdalmas képet vágott.
- De már kibékültél Brigivel. Biztos, hogy nem haragszik rád.- morfondírozott "Bébihambi".
- Ja. Lehet. Elutazott a nagyihoz mert lebetegedett. Anyu meg csak egy üzenetet hagyott, némi fölös pénzzel párosítva. Az levél végén az írta, hogy "szeretlek: anya". Akkor biztos nem haragszik.- magyarázta Nóri és újra hátradőlt a fotelben.
- Na látod! Egy kipipálva! Már csak...- Niall gyors fejszámolásba kezdett. Egy más után hajtogatta ki hosszú, vékony ujjait és a szemét a plafonra meresztette.- Nem tudom. Kb. 4 van még hátra. Kezdjük mondjuk....az emberek hülye véleményével. Miért akarná bárki is, hogy megváltozz?
- Nem gondoltál még a pszichologikus szakmára? - Nóri kérdésére Niall nagyot fújt, majd lassan válaszolt.
- Nem, még nem. De lennél szíves rám figyelni? - úgy beszélgettek mintha ott se lennénk. És ezért egy kicsit hálás is voltam... Nem vagyok jó az ilyesmiben. Még a saját gondomat sem tudom megoldani, nem hogy másikét!
- Ja,ja, persze. Mit kérdeztél?
- Azt, hogy miért akarná bárki is, hogy megváltozz? Miért foglalkozol azok véleményével akik láthatóan irigyek rád?
- Nem tudom. Ösztönösen rájuk figyelek.
- De miért?
- Nem tudom! Nem tudom! Nem tudom! - Nóri türelme kezdett megfogyatkozni. 10 percig bírta... Ezen legszívesebben jót nevettem volna, de inkább elfojtottam. Nem lett volna odaillő...
- Akkor ne tedd! Ne változz meg csak azért mert másiknak nem tetszik aki vagy. Harry-nek, nekem, Briginek és a többieknek így tetszel!
- Nem vagytok normálisak...
- De igen. Csak néha nem látszik... Ne tereld a témát! Most rólad van szó!
- Jó, oké folytassuk Mr.Agyturkász.- Nórtenilla illedelmesen kihúzta magát, a kézét pedig összekulcsolta a térdén.
- Mi is van még? - fordult felém Niall.
- A turné.- mondtam könnyedén.
- Nekünk pedig muszáj elmennünk. Ez a munkánk, az életünk. Meg kell értened. Hidd el nekem, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne beszélj Hazza-val. Akár telefonon, akár a netten. És biztos, hogy olyan sűrű fog repülőzni mint még soha, csak hogy lásson.- pillanatnyi szünetet tartott Niall majd egy lélegzetvétel után fojtatta.- Elfelejteni téged...képtelenség! Ennyi izgalomban, idegességben, bizonytalanságban, kalandban az X-Factor óta nem volt részünk.
- Szóval: anyu tuti nem haragszik már rám, ne változzak meg, és nem fogtok elfelejtkezni rólunk.- mondta Nóri elgondolkodva.
- Pontosan.
- De még ott van...Zayn. Nem akarom, hogy haragudjon rám.
- Nem túl haragtartó.
- Az lehet. De, idézem:" Megbocsájtok....de nem felejtek".
- Akkor nem is haragszik...
- Csak....nem felejt.
- Igen, de hidd el nekem, az ő memóriája sem tökéletes.- súgta oda Niall Nórinak. Nem hiszem, hogy titokban akarta tartani, ez csak azért csinálta, szerintem, hogy ne legyen olyan egyhangú a beszélgetés.
- Persze, persze...
- Na jó! Bevallom, Zayn-nel nem tudok mit kezdeni. Ki kell érdemelned, hogy végleg megbocsájtson.- váratlan fordulatot vett a beszélgetés.
- De az előbb még...- Nórtenilla zavarodottan mutogatott ide-oda, céltalanul.
- Nem tudok mit kezdeni vele. Ezt nem tudom megoldani. És a többit sem. Csak segíteni tudtam, és fogok is. Csak enged meg.
- Ja. Lehet. Elutazott a nagyihoz mert lebetegedett. Anyu meg csak egy üzenetet hagyott, némi fölös pénzzel párosítva. Az levél végén az írta, hogy "szeretlek: anya". Akkor biztos nem haragszik.- magyarázta Nóri és újra hátradőlt a fotelben.
- Na látod! Egy kipipálva! Már csak...- Niall gyors fejszámolásba kezdett. Egy más után hajtogatta ki hosszú, vékony ujjait és a szemét a plafonra meresztette.- Nem tudom. Kb. 4 van még hátra. Kezdjük mondjuk....az emberek hülye véleményével. Miért akarná bárki is, hogy megváltozz?
- Nem gondoltál még a pszichologikus szakmára? - Nóri kérdésére Niall nagyot fújt, majd lassan válaszolt.
- Nem, még nem. De lennél szíves rám figyelni? - úgy beszélgettek mintha ott se lennénk. És ezért egy kicsit hálás is voltam... Nem vagyok jó az ilyesmiben. Még a saját gondomat sem tudom megoldani, nem hogy másikét!
- Ja,ja, persze. Mit kérdeztél?
- Azt, hogy miért akarná bárki is, hogy megváltozz? Miért foglalkozol azok véleményével akik láthatóan irigyek rád?
- Nem tudom. Ösztönösen rájuk figyelek.
- De miért?
- Nem tudom! Nem tudom! Nem tudom! - Nóri türelme kezdett megfogyatkozni. 10 percig bírta... Ezen legszívesebben jót nevettem volna, de inkább elfojtottam. Nem lett volna odaillő...
- Akkor ne tedd! Ne változz meg csak azért mert másiknak nem tetszik aki vagy. Harry-nek, nekem, Briginek és a többieknek így tetszel!
- Nem vagytok normálisak...
- De igen. Csak néha nem látszik... Ne tereld a témát! Most rólad van szó!
- Jó, oké folytassuk Mr.Agyturkász.- Nórtenilla illedelmesen kihúzta magát, a kézét pedig összekulcsolta a térdén.
- Mi is van még? - fordult felém Niall.
- A turné.- mondtam könnyedén.
- Nekünk pedig muszáj elmennünk. Ez a munkánk, az életünk. Meg kell értened. Hidd el nekem, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne beszélj Hazza-val. Akár telefonon, akár a netten. És biztos, hogy olyan sűrű fog repülőzni mint még soha, csak hogy lásson.- pillanatnyi szünetet tartott Niall majd egy lélegzetvétel után fojtatta.- Elfelejteni téged...képtelenség! Ennyi izgalomban, idegességben, bizonytalanságban, kalandban az X-Factor óta nem volt részünk.
- Szóval: anyu tuti nem haragszik már rám, ne változzak meg, és nem fogtok elfelejtkezni rólunk.- mondta Nóri elgondolkodva.
- Pontosan.
- De még ott van...Zayn. Nem akarom, hogy haragudjon rám.
- Nem túl haragtartó.
- Az lehet. De, idézem:" Megbocsájtok....de nem felejtek".
- Akkor nem is haragszik...
- Csak....nem felejt.
- Igen, de hidd el nekem, az ő memóriája sem tökéletes.- súgta oda Niall Nórinak. Nem hiszem, hogy titokban akarta tartani, ez csak azért csinálta, szerintem, hogy ne legyen olyan egyhangú a beszélgetés.
- Persze, persze...
- Na jó! Bevallom, Zayn-nel nem tudok mit kezdeni. Ki kell érdemelned, hogy végleg megbocsájtson.- váratlan fordulatot vett a beszélgetés.
- De az előbb még...- Nórtenilla zavarodottan mutogatott ide-oda, céltalanul.
- Nem tudok mit kezdeni vele. Ezt nem tudom megoldani. És a többit sem. Csak segíteni tudtam, és fogok is. Csak enged meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése