58. fejezet

Nóri szemszöge*

Belebújtam egy toppba, egy csőszaru farmernadrágba és a tornacipőmbe. Levágtattam lépcsőn és a végén Brigibe ütköztem.
- Bocs.- nyögtem és visszaléptem kettőt. A többiek, Harry családjával együtt a nyitott bejárati ajtóban beszélgettek.
- Túl élem. Tegnap nem mentünk el a panoptikumba.- háborodott fel Brigi és a kezét csípőre tette. Kérdőn nézett rám én pedig szégyenkezve megharaptam az alsó ajkamat.
- Bocsi.- mondtam. Szélesen mosolyogtam és rebegtettem a szempillámat.
- Nem baj! De most elmegyünk! - parancsolt rám.
- Most azonnal?
- Igen. Miért? Szerinted mikor? Holnap?
- Ahan.
- Hogyne! Holnap megyünk haza. Nem fogok este utazgatni mert lusta vagy elmenni, és délelőtt kell rohangálni! El akarok menni!
- Jól van! Azért nem kell leharapni a fejemet. Szükségem van rá...- leléptem a lépcső utolsó fokairól és Brigi felé fordultam.
- Nem is használod! - vádaskodott és faképnél hagyott.
- Chhhhh - durrogtam. A kezemet szétártva után mentem. A csapat készen állt az indulásra, már csak rám vártak.
- Indulhatunk? - kérdezte Gemma.
- Felőlem.- vetettem.oda. A fiúk havában beszélgettek. Csak akkor hallgattak el amikor a kocsihoz értünk és megvitattuk, hogy ki hova szálljon. Egy autóban nem fértünk el így Hazza szüleinek a kocsiját is forgalomba helyeztük. Én, Hazza, Niall, Anne és Gemma egy autóba ültünk. Kezdett idegesíteni a távolság ami Brigi és Niall között van. Ezen gondolkoztam mindvégig. A kedvem is elment az egész kirándulástól. Végig Gemma mellett baktattam. Végig jártunk mindent, az összes viasz szobrot megnéztük. És akármilyen rossz passzban voltam, a Justin Bieber figurával lefényképezkedtem. Kihagyhatatlan volt, és az egészből szinte csak erre emlékszem. Túlságosan lefoglalt a mérgelődés. Amikor kiértünk megálltunk a bejáratnál egy gyors megbeszélésre.
- Elmenjünk kajálni vagy szeretnétek elmenni még valahová? - kérdezte Anne.
- Nekem mindegy.- vont vállat Brigi.
- Szerintem menjünk kajálni és utána még járunk egyet.- magyarázta Liam. Brigi és Niall között állt, amiért persze nem rá haragudtam, hanem Brigire. Nem zavarta, hogy csak egy embernyire van tőle egy olyan srác akiről mindig is álmodott, akit könnyű szerrel megszerezhetett volna, főleg hogy nem csak neki tetszik a srác. Az érzelmek kölcsönösek voltak, csakhogy nem használta ki a lehetőséget. És ezzel nem csak engem mérgelt fel hanem magát is kínozta. Mint valami önpusztító szerkezet, megvonta magától a boldogságot. Csakhogy ezt rajtam kívül senki más nem vette észre. A többiek mind bevették a színlelt örömöt. De én ismerem, és tudom, hogy az igazi Brigi nem ilyen. Nem ilyen.... Nem is tudom elmondani milyen is pontosan. Érzem és mélyen, legbelül tudom is, hogy milyen, csak hogy elmondani nem lehet.
- Nekem is teljesen mindegy.- vetette oda Harry a nővérének, miközben zavartan bámult rám. Szemöldökét összevonta és a homloka ráncba szaladt.
- Menjünk kajálni. Éhes vagyok! - szavazott Niall is.
- Szerintem legyen úgy ahogy Liam mondta.- Zayn Harry-t figyelte miközben beszélt és a tekintete lassan átvándorolt rám. Az ő arca is furcsa maszká változott és bámulni kezdett.
- Kaja! - kiáltotta Louis.
- És te? Nóri? Hahó! - ébresztgetett Robin kedvesen.
- Nóri! Szerinted? - türelmetlenkedett Brigi.
- Honnan tudjam? - a kezemet szorosan összefontam a mellkasomon és mogorván néztem Brigire.
- Mi a fene bajod van? Egész nap duzzogtál.- háborgott "elkerülömniall-tmerthülyevagyok" kisasszony.
- Hogy nekem mi bajom van? Nekem? - arcába másztam. A pulzusom az egekig szökött. Brigi háborgása pedig nem segített. Éreztem ahogy Hazza karja gyengéden a felkarom köré fonódik.- Neked mi bajod van?
- Nekem semmi. Te duzzogsz.- senki nem szolt egy árva szót sem. Csak figyelték, hogy mi lesz ebből, de nem szándékoztam bántani.
- Neked ment el az eszed! Mi a francért nem tudsz megbocsájtani Niall-nek? Nem ártott neked szinte semmit! - ordítottam. Kissé övön alulinak éreztem a dolgot.- Kerülöd. És én nem veszem be a színlelt boldogságot!
- Semmi közöd hozzá!
- Tényleg? Akkor majd ha ki akarod sírni magad valaki vállán, engem ne keress! - hátat fordítottam és elviharzottam. Igaz, hogy fogalmam sincs merre, de mentem.
Harry utánam szaladt és elém állt.
- Arra megyünk.- mondta.
- Nem érdekel. Nem akarom látni!
- Ugyan már! Na gyere szépen.- megpróbált a helyes irányba fordítani, de nem moccantam. Makacsul őriztem a helyemet.
- Nem megyek sehová! - néhány másodpercnyi csend honolt. Épp elég volt egy gyors gondolkodásra.- Tudod mit? Megyek. De nem oda. Visszamegyek a házba. Nem akarom tovább nézni Brigi önpusztító őrültségeit.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Mondd meg a szüleidnek, hogy örvendtem, de most mennem kell, mert te nem viszel haza...
- Nem. Mert nem mehetsz.- megfogta a felkaromat és megfordított. Elkezdett visszafelé húzni de ellenálltam.
- Harry! Eressz el! - ordítottam. Megfordult, eresztett a szorításán de nem engedett el.
- Ne törődj vele. Hagyd rá. Emlékszel mit beszéltünk meg? - nem válaszoltam.- Ha felmérgeled magad kettesben félrevonulunk, és nem törődünk a többiekkel. Csak rám figyelj. És ha újra normális leszel, onnan folytatjuk ahol abbahagytuk.
- Normális sose leszek.... Csak olyan mint előtte...- elmosolyodott. Visszamentünk a srácokhoz, de akárhányszor találkozott Brigivel tekintetünk, mogorván néztem vissza, hogy érezze, mennyire nem helyes amit tesz.