59. fejezet

Nóri szemszöge*

A Nando's egyik sarkában foglaltunk helyet. A lehető legmesszebb ültem Brigitől. Nem ettem, csak egy pohár narancslét kértem. Harry néha néha odapillantott, hogy nem robbantam-e még fel, és megsimogatta a combomat. Gemma ült a másik oldalamon, aki egyszer csak odafordult hozzám és halkan beszélni kezdett.
- Nagyon könnyen robbansz, ahogy elnézem.- kedves és megértő mosolya pozitívan hatott rám.
- Igen... Van ez így. Főleg ha van rá okom.- magyaráztam. Lassacskán kialakítottunk egy privát beszélgetést. Az azért feltűnt, hogy Harry bele-bele hallgat beszélgetésbe. De semmi olyat nem mondtam amire újdonságként tekinthet.
- Pont mint, az öcskös.- Hazza felé biccentett.
- Ahan.
- Azt hallottam, a többiektől, hogy nagyon egyformák vagytok.
- Igen....- elgondolkodtam. Tudtam, hogy Harry mindent hall. Talán ha elmondom Gemma-nak, hogy mit is gondolok erről, nem kell személyesen elmondanom Harry-nek és nem kerülök kényelmetlen helyzetbe.
- Mi a baj?
- Semmi...csak tudod... Azt nem nagyon értem, hogy mit lát bennem Harry. Elvégre ha egyformák vagyunk akkor... mindent tud rólam, nincs semmi amire újdonságként tekinthet. Nincs semmi olyan ami érdekes lehet számára. Én...csak vagyok. De néha azt sem tudom, hogy minek. Mert ha van belőlem egy másik akkor feleslegesen rontom a levegőt...- lehajtottam a fejem és babrálni kezdtem a körmömet.
- Szerintem pont azt tartja benned érdekesnek, hogy olyan vagy mint ő.- elnézett a vállam fölött. Követtem a tekintete irányát és Hazza bólogató alakjába ütköztem.
- Pont ez a jó benned. Nincs még egy. Én nem számítok mert fiú vagyok. Te pedig lány, más szóval a másik felem.- magyarázta Harry. Visszanéztem Gemma-ra aki hosszan pislantott, és nyugtázta öccse szavait.
- Nem kell aggódnod.- mondta Gemma. Az étterem ablakkal borított oldalával szemben ültem és pont kiláttam az utcára. Megint az a szőke. De most nem egyedül volt, sőt... Körülvette egy csomó, velem egyidős fiú és lány. Tollakkal és papírfecnikkel hadonásztak. Ismét háttal állt nekem, de lassan megfordult és láttam az arcát. Taylor Swift. Kivertem a fejemből, hogy őt láttam a parkolóba és a telefonfülkénél. Az lehetetlen. Pedig annyira hasonlított, hátulról, arra a csajra.
A szememet nem vettem le róla, csak a kezem mozdult. Kutatni kezdtem Hazza után és amikor a szemem sarkából láttam, hogy ő is az ablakot bámulja felé fordultam és azt figyeltem, hogy milyen képet vág. Lenéző, undorodó, hitetlenkedő.... Rengeteg negatív érzelem viharzott át az arcán. Aztán lenézett rám és megpuszilta a homlokomat. Újra kinéztem az ablakon. Swift engem bámult. Gonosz mosoly ült az arcán, hosszú szőke haja lenget az arca körül. Leginkább egy angyaltestbe költözött ördögre emlékeztettetett. Egy démonra. Kirázott a hideg.
- Engem bámul.- csúszott ki a számon, mire mindenki elhallgatott.- Miért néz ennyire?
- Ki csoda? Szerintem csak képzelődsz.- legyintett Zayn. Amint ezt kimondta, jobban megnéztem Taylor-t és csakugyan nem engem nézett. Pedig egy másodperce teljesen megvoltam győződve árról, hogy engem bámul. Tisztán láttam, hogy engem néz. De nyilván elment az eszem...
Megráztam a fejem, hogy minden helyén legyen és az asztalra szegeztem a tekintetem. Pár perc múlva el is feledkeztem a "Taylordologról". Brigi járt újra az eszembe. Nem tudtam mit kezdjek vele. De nem kellett sokat agyalnom rajta, mert tudtam, hogy Brigi nem bírja sokáig és max egy nap múlva bocsánatot kér, megölel és minden a régi lesz.
A srácok megkajáltak és újra bepréselődtünk a kocsikba. A következő állomás az állatkert volt. Kivételesen nem esett az eső és a fiúk úgy gondolták, hogy ki kell használnunk ezen ritka alkalmak egyikét.