79. fejezet

Brigi szemszöge*

Lassan ejtett minden szót, amitől még nagyobb bűntudatom lett. Szépen, óvatosan megfordult, a hirtelen mozdulatokat kerülve és elballagott. Némán álltam, éreztem, hogy a vér az arcomba fut. Szégyenemben a föld alá süllyedtem volna. De ehelyett csak a nyakláncot vágtam a padlóhoz és dühömben bezárkóztam a fürdőbe. Egyrészt mert az volt közelebb. Másrészt, pedig megmostam az arcomat hideg vízzel, hogy lehűtsem magam. Hallottam amint Harry elköszön a srácoktól és távozik. Aztán Zayn is utána ment.
Ez szép volt Brigi! Jól megcsináltad! Egy hete békültünk ki és máris összevesztünk. Övön aluli mondatom mindent elrontott. Nincs elég baja, nekem még rá kellett tennem egy lapáttal... És most ki tudja hova ment. Bárhol lehet, és van egy olyan érzésem, hogy ma már nem találjuk meg... Ráadásul be is sötétedett. Ez így nem fog menni. Csak abban reménykedhetünk, hogy nem lesz semmi baja. És most még én sem vagyok ott részeg, komás állapotában. Pedig most lenne szüksége rám. Nem Harry-nek vagy Zayn-nek kell megtalálnia! Én rontottam el, nekem is kell helyrehoznom!
Éppen távozni készültem amikor kopogtak az ajtón. Ott álltam így azonnal ki tudtam nyitni.
- Figyel.- kezdte Niall.
- Bocs, most nem érek rá! - kikerültem és beszaladtam a szobámba a táskámért.
- Hova-hova? - kérdezte Lou ahogy elviharzottam mellette a folyóson.
- Megkeresem Nórit.- kiáltottam hátra.
- Én is megyek.- kifelé menet Liam elzárta az utamat.
- Nem fontos.
- De igen. Szeretem hallgatni a hülyeségét, és sosem bocsájtanám meg magamnak ha valami baja esne.- magyarázta. Lassan bólintottam. Az arca kiderült, már amennyire lehet egy ilyen helyzetben, és azonnal belebujt a cipőjébe.
- Én nem mehetek? - kérdezte Lou szomorkásan.
- Maradj itt velem. Négyen mentek utána. Valaki biztos megtalálja.- Niall rám kacsintott miközben hátúról Louis vállát paskolta és visszavezette a kis "árvát" a nappaliba.
- Hiányzik az anyukám! - ez volt az utolsó mondat amit hallottam. Biztos, hogy Louis volt...
Liam és én nekivágtunk a városnak. Egy óra sikertelen keresés után leültünk egy út menti padra egy gyors megbeszélésre.
- Taktikát váltunk.- kezdte Liam.- Gondolkodjunk.
- Ahan.- mondtam bambán.
- Jó, tudom, hogy nehéz lesz működésbe hozni azt a csökevényes agyadat, de erőltessük meg egy kicsit.- javasolta és megkopogtatta a fejem búbját.- Hová mehetett?
- Honnan tudjam? Ezt kéne kitalálni.
- Nem úgy gondoltam. Szerinted hová mehetett?
- Haza tuti nem. Nem hiszem, hogy ott lenne. Tudja, hogy ott keresnénk először.
- Akkor?
- Talán... Az egyik osztálytársunk szüleinek van egy klubja. Ott minden este buli van. Talán ott lehet.
- Nézzük meg.
 -Oké, de...elég messze van.
- Akkor fogunk egy taxit.
- Liam! Ez nem London. Itt nem rohangálnak a taxik.
- Ja, ja. Bocs. Kicsit eltévedtem.- elgondolkozva mered maga elé, azon morfondírozva vajon, hogy juthatnánk el a clubba.- Meg van! - szólalt meg végül.
- Na?
- Hívunk egy taxit.
- Ez a nagy ötlet?
-Ahan. Mert...hát végülés...az utcán nem rohangálnak a taxik, de egyet tudunk hívni.
- Ja.- beleegyeztem, de csak mert nem volt jobb ötletem.
Negyed óra múlva a Malibu Club bejárata előtt ácsorogtunk. Aztán amikor végre bejutottunk, másfél óra múlva remény vesztve jöttünk elő. Nem találtunk semmit, még csak nem is látták. Újra elindultunk és az utcákat róttuk.
- Most jól elrontottam az utolsó estéteket.- mondtam egy váratlan pillanatban, minden előjel nélkül.
- Ugyan már! Ennél izgalmasabb esténk nem is lehetne.- Liam átnyúlt a vállam fölött és megdörzsölte.
- De máshogy is lehetett volna. Mondjuk...nem az utcán koslatni fél egykor.
- Kit érdekel? Én speciál jól érzem magam.
- Ez megnyugtató.
- Ne törd magad ilyen hülyeségen! Igaz, hogy halálra aggódom magam amiatt az idióta csajszi miatt, de jól érzem magam. Amúgy meg biztos, hogy nem lesztek haragba. Holnapra nem is fog emlékezni rá! - levette a kezét a vállamról és tovább sétálgattunk. Elmentünk néhány hajléktalan mellett, egy két kiütött drogos mellett és egy részeg csávó mellett is, aki nem bírt felállni. Épp egy hobót kerültem ki amikor csörögni kezdett a mobilom a táskám mélyén.
- Haló? - kaptam a fülemhez.
- Szia! Itt Harry. Megtaláltuk.
- Hol van? Minden rendben?
- Igen. Itthon van. Itt fekszik a szobájában....egy Jäger-es üveggel.
- Magánál van, vagy teljesen kiütötte magát?
- Azt nem mondom, hogy magánál van...de ébren van, az tuti.
- Mindjárt ott vagyunk.- most én vágtam Hazza-ra a telefont.
- Liam! Megtalálták! - ujjongtam.
- Hol volt?
- Otthon.
- De azt mondtad...

- Azt mindegy! - vágtam közbe.- Menjünk el Louis ért és Niall ért.

- Oké.
Egész hazaúton szaladtunk is 5 perc alatt visszaértünk. Fel sem mentem. Nem akartam tölteni vele az időt, csak felcsengettem. Niall vette fel, közöltem vele mi a helyzet és egy pillanat alatt ők is leértek. Leparkoltunk a kertes ház előtt, majd ajtóstól rontottunk a házba. Senkinek sem köszöntem, csak Nórihoz rohantam...a többi nem érdekelt.
- Sajnálom, bocsi, ne haragudj! - kezdtem. A földön ült az ágynak támaszkodva és csak nézett ki a fejéből.
- Van az a mese, amibe van egy fiú tehén. De nincs olyan, hogy fiú tehén. Bika! Na az van. De tőgyes, fiútehén nincs. Asszem Attisnak hívják. Valami farmos mese.- hadovált. Az arcát a két kezem közzé fogtam és mélyen a szemébe néztem.
- Nóri! Figyel rám! Nem akartalak megbántani. Csak ki csúszott a számon. Ne haragudj!
- Nem fogom ám elfelejteni egy könnyen! - mutogatott.- Mit nem fogok elfelejteni?
- Ööö...
- Mindegy! Akkor sincs fiú tehén! Neked meg megbocsájtok amiért....izé...azért amit csináltál! Mert a barátnőd vagyok, meg szeretlek, meg minden. Szóval! Ha egyszer esküvőm lesz olyan....elől rövid, hátul hosszú menyasszonyi ruhám lesz.
- Reménytelen.- fordultam fiúkhoz.
- Igen, tudom. Olyan cuki.- felálltam Nóri mellől és helyet cseréltem Harry-vel.