53. fejezet

Brigi szemszöge*

Nóri hosszú másodpercekig csendben nézte az ajtót amin az előbb kilépet Hazza. Tudtam, hogy ez a csend nem fog sokáig tartani.
- Szóval! - egy hirtelen mozdulattal felém fordult és nekik kezdett a mondókájának.- Most szépen lemegyünk és...
- Én nem megyek.- vágtam közbe. Még véletlenül se akartam összefutni Niall-el.
- Ne kezd megint! Nem te mondod mindig, hogy ne fussak el a problémák elől? - kicsit dezsavú érzésem támadt... Hazza is azt írta a búcsú levélben, hogy megint menekül a problémák elől, ahelyett, hogy megoldaná őket. Egyre biztosabb, hogy őket az Isten is egymásnak teremtette.
- De igen! De mondani könnyebb mint megtenni.
- Nem érdekel a kifogás, kisasszony! - kimászott az ágyból és csípőre tette a kezét.- Most azonnal mássz ki az ágyból!
- Oké.- azzal felálltam, odamentem az ajtóhoz és befordítottam rajta a zárat. Szembefordultam Nórival aki az égnek meresztette hatalmas, barna szemeit.
- Egyszer úgyis ki kell menned.- zúgást hallottunk az ablak felől. Egy autó hangja hallatszott amint a motorja felbőg és becsukódik az ajtaja. Nóri hátat fordított, elsétált az ablakig és ki nézett rajta. Szétárt karokkal és felvont szemöldökkel nézte.- Már el is ment. Na fogd meg szépen azt a k*baszott zárat és nyisd ki az ajtót.- nyugodt hangon beszélt miközben a szája széles mosolyra húzódott.
- Jó, oké! - hitetlenkedve ráztam a fejem és engedelmeskedtem neki.
Amint kitárult az eddig zárt ajtó, a szívem hevesen verni kezdett a látványtól. Egyrészt mert pánikba estem, másrészt mert örültem, hogy újra láthatom Niall-t. Belépett az ajtón. Én is hátrébb léptem két lépést és megálltam vele szemben.
- Szia! - kezdte óvatosan.- Ömmm....a tegnapi...
- Hát...- Nóri közbevágott. A tenyerét összecsapta és egymáshoz szorította őket. Megállt mellettünk, hogy elmondja a mondókáját.- Ahogy elnézem ez egy ilyen megható beszélgetésnek ígérkezik, amit jobb kettesben elintézni, szóval... Én asszem megyek is! - kilépett az ajtón, és mielőtt becsukta volna bedugta a fejét.- Na cső! - azzal becsapta az ajtót és egy kínos hallgatás következett.
- Mit akartál mondani? - kérdeztem.
- Azt, hogy...a tegnapi...nem az aminek látszik.
- Aha.
- Jó, tényleg Jess-nél voltam. De nem azért amiért gondolod.
- Aha.
- Beszélnem kellett vele.
- Aha.- csak ezt hajtottam. Nem voltam hajlandó bővebb válaszokat adni.
- El kellett neki mondanom, hogy...
- Nem kell kimondanod. Tudom én. Szereted, nagyon hiányzott, sajnálod, hogy csak most tudtatok újra találkozni, bab-blab-laaaa. - flegmáskodtam.
- Nem.
- Pedig általában ezért megy valaki el a csajához ha hetekig nem látja.
- Hallgass meg!
- Oké.
- Tegnap, amikor megjöttünk az volt az első dolgom, hogy elmenjek Jessica-hoz és tisztázzak vele mindent. Azért mentem, hogy szakítsák vele.- rettentő kényelmetlenül éreztem magam. Ezt jól elcs*sztem!
- Ez az! - hallatszott egy kiáltás a csukott ajtó mögül. Niall összevonta a szemöldökét és hátat fordított. Kinyitotta az ajtót és arrébb állt, hogy jobban lássak. Nóri ugrált örömében. Hátal állt így nem vett észre minket, csak amikor felénk fordult. Kővé dermedt. Egyik lába a magasban, keze ökölbe szorítva, az oldala mellett. És az arca... Amint észbe kapott a lábát lerakta és normális pózban állt előttünk.
- Sikerült összekulcsolni az ujjamat! - feszes mosolyt erőltetett az arcára, a kezét pedig felénk nyújtotta. Az ujja csakugyan össze voltak kulcsolva.- Cső! - azzal elrohant.
- Menjünk reggelizni.- javasoltam.
Leballagtunk a lépcsőn, bementünk a konyhába és leültünk az asztal mellé. Niall leült Louis mellé, én pedig Nóri és Liam között foglaltam helyet. Zayn és Harry éppen vitatkoztak valamin. A reggelivel kapcsolatos lehetett.