82. fejezet

Nóri szemszöge*

Az iskola előtt beszélgettünk amikor odaszaladt hozzánk pár osztálytársunk.
- Sziasztok! - kezdte Réka, a legalacsonyabb, hosszú barna hajú, hatalmas mosollyal az arcán.
- Helló! - mellette jött Andi. Ő valahogy olyan más mint a többiek... Néha elgondolkodom rajta, hogy lehet hogy nem ebbe a suliba kéne járnia, hanem valami olyan helyre ahol a "nemteljesenormális" emberekkel foglalkoznak.
- Cső! - vetettem oda. Még nem voltam túl jó állapotban és nem volt erőm örvendezni a viszontlátás miatt. A srácok egyszerre eresztettek el egy "Helló!"-t, mire a lányok olvadozni kezdtek. De nem sokára újra a régi önmaguk lettek. Megölelték Brigit majd engem is.
- Minden oké? - kérdezte Andi. Eltolt magától és a vállamnál fogva tartott, hogy lássa torz arcomat. A gyomrom fel alá ugrált. Nem vagyok az a hányós fajta de most... Nem vagyok benne biztos, hogy épp bőrrel megúszom.
- Nem vagy valami fényes állapotban.- jelentette ki Réka miközben szorosan átölelt.- Beteg vagy? - megráztam a fejem. Harry mellett álltam, aki átfogta a derekamat és végig állva tartott. És most, hogy megráztam a fejem, megingott a lábam alatt a talaj. Mindenki rémülten kapott felém, bár én tudtam, hogy semmi bajom. Harry még szorosabban fogott magához és a fejemet a vállára hajtottam. Aztán szembe fordultam vele.
- Menjünk, manó! - súgta a fülembe Hazza.
- Nem akarok.- nyögtem de mégis elengedtem.
Az ünnepség, a beszédek, a műsor, minden borzalmas volt. Csak azért mentem el, hogy szerezzek még egy jó pontot anyunál. Az ünnepség végeztével, szinte az egész iskola a nyakunkba szakadt. A tömeg morajlott és mindenki felénk kapkodott. A kupac közepén álltunk és megpróbáltunk kijutni, de Brigit a legrosszabbkor hivatal a természet. Szinte észérevetlenül surrant ki a tömegből. Végig tudtam követni az útvonalát: az emberek lassan szétnyíltak, egy fél méter széles utat képezve. Átláttam a kupacban álló emberseregen és feltűnt, hogy az kettő is ott van. Brigi után mentek. A szívem hevesen verni kezdett és rémülten bámultam ahogy a rés lassan összezárul. Jeleztem Harry-nek, aki még mindig a derekamat fogta, hogy hajoljon lejjebb mert mondani akarok neki valamit. Lenézett rám, aztán odatartotta a fülét.
- Bántani fogják Brii-t.- súgtam erőtlenül. Ha nem lettem volna olyan gyenge biztos, hogy utána szaladok.
- Micsoda? - kérdezett vissza rémülten Harry.
-Bántani fogja az a két s*ggfej! Szólj Niall-nek! Gyorsan! - már nem suttogtam de a hatalmas zajban még mindig annak hallatszott.
- Niall! - kezdett ordítozni Hazza.- Niall! - de nem vette észre. Harry oldalba bökte Louis-t aki szólt Niall-nek. Niall azonnal odarohant hozzám, és a térdét berogyasztotta, hogy a szemünk egy magasságban legyen.
- Menj Brigi után!
- Mi a baj?
- Bántani fogják! Kérlek! Menj! Én nem tudok! - azzal Niall elrohant.- Harry, Harry! - Hazza lenézett rám.- Segíts! Utána kell mennem.
- Ne erőlködj! Niall segít neki. Nem lesz semmi baja. Nyugodj meg, manó! A végén még rosszul leszel!
- Akkor majd egyedül megyek.- kibújtam a karjából és elindultam. Két lépést mentem előre és éreztem ahogy Harry karja körém fonódik.
- Egyedül nem mész sehová!
Brigi Niall nyakába omlott. Zokogott. A haja összekócolva az égnek állt. Niall nekünk háttal volt így pont láttam Brii karját ahogy átlóg a válla fölött.... A csuklója véraláfutásos lett...

Ui.: Kövess minket bloglovin-on!!!ITT