85. fejezet

Nóri szemszöge*

Az utam egyenesen az öreg, korhadt fához vezetett. Térdre zuhantam, és a kezemet párnának használva feküdtem rá. Sötét volt, és más helyzetben talán rémisztőnek tartottam volna. De most egyszerűen csak megnyugtatott. A szél susogása, a tücsök ciripelése, mind-mind egy megnyugtató jelként szolgált. Jelezte, hogy még nincs vége a világnak. Még mindig élek, annak ellenére, hogy az életem elszállt egy hatalmas vasmadárral... Csak egy dolgot tehetek. Amit mindig is szoktam. Felemeltem a fejem, körbenéztem és lassan felálltam. Elindultam kifelé, a legközelebbi fényforrás felé, átballagtam az úton és bekanyarodtam az utcánkba. A könnyeimet visszatartottam, nehogy valakik meglássa és iparkodva szedtem hosszú lábaimat. Berontottam a kapun, majd a zárba erőszakoltam a kulcsot és beestem az ajtón. Épphogy átléptem a küszöböt, a könnyeim ismét előkerültek. Bevágódtam a szobámba és előszedtem az egyik legféltettebb kincsemet: Justin Bieber - Believe Album-át. Beraktam a hifibe és lekuporodtam mellé. A zene szinte ordított, de nem éreztem túlzásnak a maximum hangerőt sem. Még feljebb tekertem és elindultam lezuhanyozni. A szédülésem ismét csillapodott és megtudtam állni a lábamon. A gyomrom már nem ugrált, de szinte lángolt. És a külsőm.... Mintha Bella Swam-má változtam volna. Hosszú barna hajam kétoldalt közre fogta keskeny, hófehér arcomat és hatalmas szürke karika éktelenkedett a szemem körül. Borzalmas! Rendbe tettem magam röpke két óra alatt. A hajamat szárítgattam egy hófehér törölközővel a konyhába menet, amikor csengettek. Sarkon fordultam és elcsoszogtam agyonnyűtt papucsomban a bejáratig, majd a kapuig. A szomszéd öregasszony állt ott. Idegességében a lábával dobolt.
- Mi ez a lárma? - mutogatott.
- Magának is jó estét Mrs. McKlin.
- Hol van az édesanyád?
- Semmi köze hozzá.- a nyitott kapunak támaszkodva bámultam idegbeteg arckifejezését. Sose bírta képemet, és ezt csak élveztem.
- Beszélj velem tisztességesen!
- Ahan.
- Kapcsold ki!
- Majd ha fagy!
- Kihívom a rendőrséget csendháborításért!
- Nyugodtan.
- Jobb ha elhallgattatod Justin Bieberlik-et!
- Elhallgattatnám ha tudnám ki az.
- Ne húzd az agyam fiatal hölgy!
 -Ne lábatlankodjon vén hölgy.
- Fogd már be!
- Nem hallgatok dinoszauruszokra.
- Fogd be! Fogd be! Fogd beee! - Mrs. McKlin toporzékolni kezdett. A talpát a földhöz csapkodta.
- Tudja mit? Menjen és egyen még egy kis pudingot.- javasoltam szerényen, és a háza felé vezető út felé mutogattam.
- Te egy gátlástalan dög vagy!
- Oké.
- Te huligán!
- Csak is.
- Te festet hajú liba!
- Rendben van.
- Te meg a hülye zenéd!
- Fogja be!
- Te meg a selymes hajú, senkiházi popsztárocskáid menjetek a pokol fenekére! Azzal a homoszexuális Justin Bieberlik-kel az élen! - lehet, hogy ezért sokan szívtelennek tartanak de.... lepofoztam.- Elég! Hívom a rendőrséget! - elkaptam a csoffadt csuklóját és visszarántottam.
- Ha meg meri tenni, garantálom, hogy holnap fejjel lefelé fog ébredni, egy forró levessel teli medence fölött.- suttogtam oda fenyegetően. Amint kimondtam rájöttem: egy szörnyeteg vagyok.
- Amit csak akarsz.- sziszegte a rémült vénség.
- Azt akarom, hogy húzzon el, és meg ne próbálja felhívni a zsarukat.
Elengedtem a csuklóját és elszaladt. Vagyis kocogott....
Bezártam a kaput, az ajtót, az ablakokat is mind becsuktam és lezártam. Egy ilyen szörnyeteget jobb távol tartani a világtól. Justin zenéje már csak halkan duruzsolt. Az összes albumot végig hallgattam, majd újra és újra és újra. Míg csak reggel arra nem ébredtem, hogy a hifi mellett ücsörgök a földön és a fejem előrebukik.