Brigi szemszöge*
Reggel szinte ki pattantam
az ágyból annyira örültem, hogy végre 3 hét után eljött ez a nap. Ez a
nap amikor újra látom tökéletes arcukat. Legfőbb képen egy arcra vágytam
leginkább. A Niall-ére. Ő volt az a személy akiért a világvégére is
elmennék. Most már kimerem jelenteni, hogy teljesen bele habarodtam ebbe a
csodálatos emberbe.
Nóri ma este kivételesen nyugodtan aludt, és nem rúgott ki az ágyból.
Úgy döntöttem ha már én ilyen üdén ébredtem akkor Nórtenilla se húzza a
lóbőr sokáig. De most nem volt kedvem leönteni vizel, vagy csak
egyszerűen ordítani, hogy ébredjen fel és közben az ágyon ugrálni. Ezért
csak szépen, gyengén elkezdtem a vállát rázni, közben emlékeztettem,
hogy ébresztő van és hogy ma találkozhat Hazzá-val és a többiekkel.
Szerencsére nem kellett egynél többször emlékeztettem, mert rögtön kipattant a
szeme kipattant és futott a szekrényéhez - amit még régen vettünk mert
Nórinak annyira sok cucca volt már nálam - előkapott valami ruhát és
futott a fürdőbe.
Mikor én is végeztem reggeli teendőimmel elindultunk a konyhába felé.
Muszáj volt valamivel megtömnünk a bendőnket indulás előtt.
- Mikor indul a gépünk? Szerinted a srácok úton vannak London felé? -
Nóri hirtelen jött kérdéseitől mindig a frász jön rám. Ez most se volt
másképp. Sose fogom megszokni őket.
- Ööömm lássuk csak ha nagyon megerőltetem azokat a parányi agy foszlányokat akkor pontosan kilenckor száll fel a gépünk. Szerintem a fiúk még nincsenek fent hajnali fél hatkor.... bár náluk nem lehet tudni! - válaszom lehet kissé gépiesen szólt. De ha meg ijeszt mindig így beszélek.
- MI AZ, HOGY KILENCKOR? - háborodott fel Nóri - Ez elképesztő nem tudtál volna hamarabbi gépet foglalni?! Szegény Hazz-nak azt ígértem, hogy még reggel ott leszünk.- magyarázott tovább.
- Már megbocsáss de nincs kedvem veled korán reggel vitatkozni. És csak, hogy tisztázzuk nem én foglaltam azokat a kib*szott jegyeket hanem Zayn-ék. Meg amúgy is ha én foglalom a jegyeket nem hiszem, hogy első osztályú jegyeket foghatnánk a kezünkben.- még alig kezdődött el a nap de már az agyamra megy a hülyeségeivel.
- Jól van na. Nem kell rögtön leharapni a fejemet! mondta flegmán. Felálltam elraktam a tányért a mosogatóba és elmentem be csomagolni, mivel én tegnap nem pakoltam be. Mire végeztem az óra 7:55 -öt mutatott. Málykyt még gyorsan levittük sétálni, hogy ő is felkészüljön a nagy útra. Csak ő egy kimondottan állatok számára fent tartott konténerben fog utazni. Mikor felértünk a hosszúra nyúlt sétából, kapkodtuk is a cuccunkat és már rohantunk is a taxihoz amit időközben hívtunk. Nincs messze a repülőtér de ha gyalog megyünk szinte biztos, hogy lekéssük a gépet. Mikor beszálltunk a járgányba rögtön diktáltuk is a címet ami jelen esetben a reptér volt.
- Mindent elzártunk, kikapcsoltunk, bezártunk? - kérdeztem, kissé nehézkesen, mert még levegő után kapkodtam ami a nagy rohanásban elfogyott. Nóri se volt különb.
- Igen mindent megcsináltunk, de várj...- elgondolkozott - ha az áramot kikapcsoltuk akkor ügyebár a hűtőszekrényt is áramtalanítottuk... Akkor nem fognak megromlani az én kicsikéim? - szipogott. Próbált úgy tenni mintha sírna, de persze mind tudtuk, hogy csak szerepjáték. Mindig is szeretett színészkedni.
- Nyugi nem fognak. Apa holnap este indul és holnap után ér haza. Szerintem nem lesz addig semmi baja mert legfőbb ként olyan kaját hagytunk benne amit te nem nagyon szeretsz. Vagyis tartósat.
- Huhh akkor jó.- megkönnyebbülten válaszolt - Ott vagyunk már?
Bólintiottam. Szerencsém volt, hogy sofőr most húzta be a kéziféket. De ahogy Nórit ismerem ezektől a kérdésektől nem szabadulok egy könnyen. Kifizettük a sofőrt és be mentünk. Kerestünk egy megfelelő helyet ahol eltölthetjük azt a bő 15 percet. Elintéztem Málykyt és vissza siettem Nórihoz. Épp a bötönd cipzárjával szórakozott.
- Nagyon felizgultál már? - kérdeztem közben egy mosolyt próbáltam elrejteni. Szúrós pillantást vetett felém. Ezt igennek veszem. Csendben ültünk, épp egy chapuchino ért indultam, volna mikor megszólalt egy női hang, a falhoz rögzített hangszórókból. " A KILENC ÓRÁSI LONDONBA TARTÓ REPÜLŐJÁRATOT TÖRÖLTÜK. AZ ÚJ IDŐPONT TIZENKÉT ÓRA."
- Remek most, hogy a sz*rba fogom megmondani Harry-nek, hogy késünk? - morgolódott.
- Tudod mit írok egy üzenetet mert nem biztos, hogy fel tudják venni a telefont.- mondtam és már a táskámban kutakodtam. Mikor megtaláltam a készülékem rögtön új üzenetet nyitottam és pakolgatni kezdtem a betűket a megfelelő sorrendbe. Végül ez lett belőle: Sziasztok, bocsi de egy-két órt késni fogunk. Miután ezt a sokat mondó kis üzenetet meg írtam, bejelöltem rajta azt a személyt akit legelsőnek kiadott. Jelen esettben Louis-t.
- Mit írtál? - kérdezte Nóri abban a pillanatban, mikor elküldtem az üzit.
- Csak annyit, hogy késni fogunk.- válaszoltam unottan.
Teltek a percek. De annyira lassúnak tűnt. Mindenki nyüzsgött-forgott körülöttünk. Mi csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Nem szóltunk egymáshoz nem volt mit megbeszélnünk. Egyszer csak a nagy némaságban azt vettem észre, hogy Nórtenillának a feje a vállamra bukik. Óvatosan leemeltem a fejét, és elindultam venni egy tejes kávét mert időközben újra elálmosodtam és nem akartam aludni. Miközben ittam a kávét azon gondolkoztam, hogy ebben a pillanatban hány ember lehet a reptér területén. Arra a válaszra jutottam, hogy: sok. Mielőtt elindultam volna a "tábor" helyünkhöz, vettem Nórinak is egy tejes kávét, mert tudtam, hogy nyavalyogni fog, hogy ő nem kapott és hogy én nem gondolok rá ilyen szempontból. Telt múlt az idő. Az óra fél tizenkettőt ütött mikor megcsörrent a telefonom. A kávé - amit még mindig Nórinak tartogattam - majdnem kiesett a kezemből annyira megijedtem. Nem néztem meg ki az csak felvettem.
- Halló? - kezdtem kissé fáradt lenni, csak azt tudnám mitől.
- Szia Brii itt Loui.- a telefon a földet a kávé meg a felsőmet érte, annyira megörültem a hangjának.
- A francba.
- Kellemes köszöntés mit is mondjak.- flegmázott a mi kis répa harcosunk.
- Szia Louis ne haragudj nem arra mondtam. Csak... leöntöttem magam kávéval.- nevetést hallottam a távolból. Aztán leesett a tantusz.- Ki vagyok hangosítva igaz? - kérdeztem duzzogva.
- Ühümm.- Lou se nagyon tudta vissza fogni magát.
- Kösz... szólhattál volna. Ja és srácok. Nem nevet hanem együtt érezz...
- Jó ne haragudj.- szintre egyszerre mondták.
- Okéé... Viccet félretéve miért kerestetek? - kérdeztem.
- Ja csak azért... Mert nem értettük az üzid. Vagyis értettük csak azt nem, hogy miért késtek.- ez a hang...Ez a hang volt az, amire órák hosszán át vártam csak, hogy újra halljam. Pár percbe tellett mire észbe kaptam, hogy most nem szabad elkalandoznia a gondolataimnak.- Itt vagy? - kérdezte. Fogalmam se volt, hogy hanyadjára.
- Igen itt vagyok. Azért mert a kilenc órási gépet törölték és csak tizenkettőkor indul a következő.- azt hittem ez egyértelmű lesz és nem kell elmagyaráznom nekik.
- Ja így már minden világos.- válaszolt Zayn.
- Ti ott vagytok már?
- Igen most fog leszállni a gép, úgyhogy ha nem haragszol mi megyünk.- Liam adta tudatta velem a helyzetet. - Okééé..- búsultam el - Majd találkozunk egy jó kettő, kettő és fél óra múlva. Sziasztok.- majdnem kinyomtam a telefont mikor meg szólalt egy rekedtes hang.
- Várj.- szólt kétségbe esetten Hazza.- Meg mondanád Nórinak, hogy nagyon hiányzik és nagyon nagyon szeretem.
- Persze, és tarts ki hamarosan ott vagyunk.- mondtam megnyugtató hangon.
- Megpróbálok.- ezzel kinyomta a telefon. Meg akartam nézni hány óra de cselekvésemet félbe szakította az az idegesítő női hang. " A LONDONBA TARTÓ UTASOKAT KÉRJÜK KEZDJÉK MEG A BESZÁLLÁST A C TERMINÁLBA. A GÉP TÍZ PERC MÚLVA INDUL!" Ezek szerint legalább 15 percet beszéltem a srácokkal?! Pedig csak 1 percnek tűnt.
- Nóri ébresztő mindjárt indul a gép.- suttogtam a fülébe. Rögtön fel pattant a székből, de egy percre megingott. Megállt egy helyben és mikor vissza nyerte egyensúlyát rögtön szedelőzködni kezdtünk.
- Akkor mire várunk még? - kérdezte. A terminál előtt voltunk, leadtuk a jegyeket. Már a gépre szállás előtt voltunk mikor megtorpantam.
- Biztos felakarok én arra a vasmadárra menni? - mutogattam a gépre. Még nem repültem, és és csak filmekben láttam, hogy hogy is működik az ilyen. Meg talán megjegyeztem pár dolgot Nórtennilla beszámolóiból mint például mikor Egyiptomban járt.
- Igen, gyere már te betoji! - mordult fel még félig kómás barátnőm.
- Nem vagyok betoji.- durcáztam. Nagy levegőt vettem és elindultam.
Elfoglaltuk a helyünket ami természetesen egymás mellé szólt.
- A gép indulásra készen áll kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket.- mondta egy sztyuárdesz unott hangon.
Most én aludtam el de nem álmodtam.
ui.: Sziasztok. Tényleg nagyon sajnáljuk, hogy az elmúlt hat napban nem volt fejezet de most be pótoljuk és rögtön kettővel is jelentkezünk.:) És ahogy ígértük hosszabbak is a fejezetek. Kommizzatok mert nagyon fontos lenne.
ui2.: A második fejezet pár percen belül kint lesz! :)xx
Nóri&Brigi
- Ööömm lássuk csak ha nagyon megerőltetem azokat a parányi agy foszlányokat akkor pontosan kilenckor száll fel a gépünk. Szerintem a fiúk még nincsenek fent hajnali fél hatkor.... bár náluk nem lehet tudni! - válaszom lehet kissé gépiesen szólt. De ha meg ijeszt mindig így beszélek.
- MI AZ, HOGY KILENCKOR? - háborodott fel Nóri - Ez elképesztő nem tudtál volna hamarabbi gépet foglalni?! Szegény Hazz-nak azt ígértem, hogy még reggel ott leszünk.- magyarázott tovább.
- Már megbocsáss de nincs kedvem veled korán reggel vitatkozni. És csak, hogy tisztázzuk nem én foglaltam azokat a kib*szott jegyeket hanem Zayn-ék. Meg amúgy is ha én foglalom a jegyeket nem hiszem, hogy első osztályú jegyeket foghatnánk a kezünkben.- még alig kezdődött el a nap de már az agyamra megy a hülyeségeivel.
- Jól van na. Nem kell rögtön leharapni a fejemet! mondta flegmán. Felálltam elraktam a tányért a mosogatóba és elmentem be csomagolni, mivel én tegnap nem pakoltam be. Mire végeztem az óra 7:55 -öt mutatott. Málykyt még gyorsan levittük sétálni, hogy ő is felkészüljön a nagy útra. Csak ő egy kimondottan állatok számára fent tartott konténerben fog utazni. Mikor felértünk a hosszúra nyúlt sétából, kapkodtuk is a cuccunkat és már rohantunk is a taxihoz amit időközben hívtunk. Nincs messze a repülőtér de ha gyalog megyünk szinte biztos, hogy lekéssük a gépet. Mikor beszálltunk a járgányba rögtön diktáltuk is a címet ami jelen esetben a reptér volt.
- Mindent elzártunk, kikapcsoltunk, bezártunk? - kérdeztem, kissé nehézkesen, mert még levegő után kapkodtam ami a nagy rohanásban elfogyott. Nóri se volt különb.
- Igen mindent megcsináltunk, de várj...- elgondolkozott - ha az áramot kikapcsoltuk akkor ügyebár a hűtőszekrényt is áramtalanítottuk... Akkor nem fognak megromlani az én kicsikéim? - szipogott. Próbált úgy tenni mintha sírna, de persze mind tudtuk, hogy csak szerepjáték. Mindig is szeretett színészkedni.
- Nyugi nem fognak. Apa holnap este indul és holnap után ér haza. Szerintem nem lesz addig semmi baja mert legfőbb ként olyan kaját hagytunk benne amit te nem nagyon szeretsz. Vagyis tartósat.
- Huhh akkor jó.- megkönnyebbülten válaszolt - Ott vagyunk már?
Bólintiottam. Szerencsém volt, hogy sofőr most húzta be a kéziféket. De ahogy Nórit ismerem ezektől a kérdésektől nem szabadulok egy könnyen. Kifizettük a sofőrt és be mentünk. Kerestünk egy megfelelő helyet ahol eltölthetjük azt a bő 15 percet. Elintéztem Málykyt és vissza siettem Nórihoz. Épp a bötönd cipzárjával szórakozott.
- Nagyon felizgultál már? - kérdeztem közben egy mosolyt próbáltam elrejteni. Szúrós pillantást vetett felém. Ezt igennek veszem. Csendben ültünk, épp egy chapuchino ért indultam, volna mikor megszólalt egy női hang, a falhoz rögzített hangszórókból. " A KILENC ÓRÁSI LONDONBA TARTÓ REPÜLŐJÁRATOT TÖRÖLTÜK. AZ ÚJ IDŐPONT TIZENKÉT ÓRA."
- Remek most, hogy a sz*rba fogom megmondani Harry-nek, hogy késünk? - morgolódott.
- Tudod mit írok egy üzenetet mert nem biztos, hogy fel tudják venni a telefont.- mondtam és már a táskámban kutakodtam. Mikor megtaláltam a készülékem rögtön új üzenetet nyitottam és pakolgatni kezdtem a betűket a megfelelő sorrendbe. Végül ez lett belőle: Sziasztok, bocsi de egy-két órt késni fogunk. Miután ezt a sokat mondó kis üzenetet meg írtam, bejelöltem rajta azt a személyt akit legelsőnek kiadott. Jelen esettben Louis-t.
- Mit írtál? - kérdezte Nóri abban a pillanatban, mikor elküldtem az üzit.
- Csak annyit, hogy késni fogunk.- válaszoltam unottan.
Teltek a percek. De annyira lassúnak tűnt. Mindenki nyüzsgött-forgott körülöttünk. Mi csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Nem szóltunk egymáshoz nem volt mit megbeszélnünk. Egyszer csak a nagy némaságban azt vettem észre, hogy Nórtenillának a feje a vállamra bukik. Óvatosan leemeltem a fejét, és elindultam venni egy tejes kávét mert időközben újra elálmosodtam és nem akartam aludni. Miközben ittam a kávét azon gondolkoztam, hogy ebben a pillanatban hány ember lehet a reptér területén. Arra a válaszra jutottam, hogy: sok. Mielőtt elindultam volna a "tábor" helyünkhöz, vettem Nórinak is egy tejes kávét, mert tudtam, hogy nyavalyogni fog, hogy ő nem kapott és hogy én nem gondolok rá ilyen szempontból. Telt múlt az idő. Az óra fél tizenkettőt ütött mikor megcsörrent a telefonom. A kávé - amit még mindig Nórinak tartogattam - majdnem kiesett a kezemből annyira megijedtem. Nem néztem meg ki az csak felvettem.
- Halló? - kezdtem kissé fáradt lenni, csak azt tudnám mitől.
- Szia Brii itt Loui.- a telefon a földet a kávé meg a felsőmet érte, annyira megörültem a hangjának.
- A francba.
- Kellemes köszöntés mit is mondjak.- flegmázott a mi kis répa harcosunk.
- Szia Louis ne haragudj nem arra mondtam. Csak... leöntöttem magam kávéval.- nevetést hallottam a távolból. Aztán leesett a tantusz.- Ki vagyok hangosítva igaz? - kérdeztem duzzogva.
- Ühümm.- Lou se nagyon tudta vissza fogni magát.
- Kösz... szólhattál volna. Ja és srácok. Nem nevet hanem együtt érezz...
- Jó ne haragudj.- szintre egyszerre mondták.
- Okéé... Viccet félretéve miért kerestetek? - kérdeztem.
- Ja csak azért... Mert nem értettük az üzid. Vagyis értettük csak azt nem, hogy miért késtek.- ez a hang...Ez a hang volt az, amire órák hosszán át vártam csak, hogy újra halljam. Pár percbe tellett mire észbe kaptam, hogy most nem szabad elkalandoznia a gondolataimnak.- Itt vagy? - kérdezte. Fogalmam se volt, hogy hanyadjára.
- Igen itt vagyok. Azért mert a kilenc órási gépet törölték és csak tizenkettőkor indul a következő.- azt hittem ez egyértelmű lesz és nem kell elmagyaráznom nekik.
- Ja így már minden világos.- válaszolt Zayn.
- Ti ott vagytok már?
- Igen most fog leszállni a gép, úgyhogy ha nem haragszol mi megyünk.- Liam adta tudatta velem a helyzetet. - Okééé..- búsultam el - Majd találkozunk egy jó kettő, kettő és fél óra múlva. Sziasztok.- majdnem kinyomtam a telefont mikor meg szólalt egy rekedtes hang.
- Várj.- szólt kétségbe esetten Hazza.- Meg mondanád Nórinak, hogy nagyon hiányzik és nagyon nagyon szeretem.
- Persze, és tarts ki hamarosan ott vagyunk.- mondtam megnyugtató hangon.
- Megpróbálok.- ezzel kinyomta a telefon. Meg akartam nézni hány óra de cselekvésemet félbe szakította az az idegesítő női hang. " A LONDONBA TARTÓ UTASOKAT KÉRJÜK KEZDJÉK MEG A BESZÁLLÁST A C TERMINÁLBA. A GÉP TÍZ PERC MÚLVA INDUL!" Ezek szerint legalább 15 percet beszéltem a srácokkal?! Pedig csak 1 percnek tűnt.
- Nóri ébresztő mindjárt indul a gép.- suttogtam a fülébe. Rögtön fel pattant a székből, de egy percre megingott. Megállt egy helyben és mikor vissza nyerte egyensúlyát rögtön szedelőzködni kezdtünk.
- Akkor mire várunk még? - kérdezte. A terminál előtt voltunk, leadtuk a jegyeket. Már a gépre szállás előtt voltunk mikor megtorpantam.
- Biztos felakarok én arra a vasmadárra menni? - mutogattam a gépre. Még nem repültem, és és csak filmekben láttam, hogy hogy is működik az ilyen. Meg talán megjegyeztem pár dolgot Nórtennilla beszámolóiból mint például mikor Egyiptomban járt.
- Igen, gyere már te betoji! - mordult fel még félig kómás barátnőm.
- Nem vagyok betoji.- durcáztam. Nagy levegőt vettem és elindultam.
Elfoglaltuk a helyünket ami természetesen egymás mellé szólt.
- A gép indulásra készen áll kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket.- mondta egy sztyuárdesz unott hangon.
Most én aludtam el de nem álmodtam.
ui.: Sziasztok. Tényleg nagyon sajnáljuk, hogy az elmúlt hat napban nem volt fejezet de most be pótoljuk és rögtön kettővel is jelentkezünk.:) És ahogy ígértük hosszabbak is a fejezetek. Kommizzatok mert nagyon fontos lenne.
ui2.: A második fejezet pár percen belül kint lesz! :)xx
Nóri&Brigi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése