96. fejezet

Brigi szemszöge*

Éreztem ahogy a forróság átjárja a testemet és a düh, ami a forróságot okozta, egyre erősebb lett.
- Nem lehet igaz, hogy nem tud leszállni Harry-ről! Ennyire kétségbeesett és szánalmas embert én még nem láttam! Hogy mert Harry elé állni? Hogy volt bőr a képén szóba állni vele? Esküszöm ha találkozok vele, a puszta kezemmel fogom cafatokra tépni! - ordítottam. Niall zavartan bámult és amint ezt észrevettem, kínosan éreztem magam. Visszaereszkedtem a székre és az ajkamat harapdáltam.
- Nem azt történt amire gondolsz.
- Hanem sokkal több.- mormoltam jóval halkabban.
- Nem, hanem...
- Fogadjunk, hogy lesmárolta! - vádaskodni kezdtem. Az őrült határán voltam.
- Amik...
- Nem kell mindent elmondanod. Felfordul a gyomrom attól a kétségbeesett bübanctól.
- Bübanc? - értetlenül ráncolta a homlokát.
- Ahan. Tudod, büdös r*banc. Bü-banc.- szótagoltam. Két tenyeremet szembe fordítottam és egy arasznyi távolságot hagytam köztük miközben mutogattam. A ráncok kisimultak az arcán és felvette a "hülyéneknézlek" arcát. Ezt az arcot a kelleténél jobban ismertem.
- Szóval, amik...
- Ne részletezd, léci!
- Hallgass már meg!
- Bocs.
- Na szóval.... Itt, Párizsban találkoztak, valami kimondhatatlan nevű kávézónál. De Hazz egy szót se szólt, nem mondta hová megy vagy mikor jön vissza. Gyanúsnak találtuk az egész helyzetet. Mire végig gondolhattuk volna visszaért és egy szó nélkül befeküdt az ágyba. Nem hinném, hogy túl sokat aludt. Másnap reggel úgy nézett ki mint egy agyonhasznált, bűzölgő tornacsuka. Este arra sem volt hajlandó, hogy megfürödjön. Pedig agyonázva tért vissza egy röpke fél óra múlva. Elment lezuhanyozni és mire végzett, összegyűltünk a nappaliba. Látnod kellene a hotelt! Nappali, konyha és a konyhában egy bazi nagy hűtő, tele kajával és anny...
- Niall! - elkalandozott a figyelme. A kaja hirtelen fontosabbá vált neki, mint a történet, pedig engem az érdekelt igazán.- Koncentrálj!
- Bocs.... Na és akkor elmondta, hogy mi volt. Zayn majdnem lepofozta amikor meghallotta hogy Taylor-ral találkozott. Ő is úgy képzelte el a sztorit mit te. Amikor lenyugodtak és Zayn nem akarta megetetni Harry-vel a vázát, folytatta. Beszélt vele Nóri elméletéről. Amit nekünk is csak most mondott el. Azt mondta, hogy a csaj mindent tagadott, de néha nagyon zavart és ideges lett. Gyanús válaszokat adott és Nórtenillának nevezte Nórit.
- Pont úgy mint az interjúban.- szóltam közbe, de nem háborgott csak egyetértően bólogatott.
- Pontosan. Szerintem tud valamit. De nem olyasmire gondoltam, mint Nóri elmélete. Hanem....a médiára. Talán onnan tudta meg.
- De akkor mindenki más is így hívná. A Directionerek már biztos tudnának róla. És nem láttam semmi ilyesmit egy facebook csoportba ilyet, se a 1D-s oldalakon. Még a twitteren se.- elgondolkozva magyaráztam. Más informátorra lehet a szukának. De ha nem a nettől szedi az infót akkor honnan?
- Igazad lehet. Volt még valami olyasmi is, hogy... Taylor bocsánatot kért Hazza-tól.
- Minek?!
- Honnan tudjam? A csaj totál zizi.
- Kezdem unni.- mély lélegzetet vettem, hogy higgadt maradhassak.
- Ezen még majd gondolkozom és megpróbálok minél többet kiszedni Harry-ből. Ígérem! Csak...nyugodj meg.
- Próbálkozom.

- Ne törj össze semmit!
- Ezt nem ígérhetem.
- Nyugodj meg.... a kedvemért.- a melegség ismét elöntötte a testemet és újra tudtam mosolyogni. De nem tartott sokáig...
- Kész a kaja? - rontott be Nóri a köntösömbe.
- Mindjárt.- vettem oda félvállról egy sóhaj kíséretében.
- Azt hiszem én is megyek szunyálni.- intett Niall és egy pár másodpercig várt, hogy én is elköszönjek.
- Jó éjt! - visszaintegettem. Megvártam amíg ő rakja le.
- Neked is, és...sok sikert.- azzal lerakta.
Némán, mindketten elgondolkozva ballagtunk ki a konyhába. A stressz amit a fiúk "kimaradása" okozott, most más jelentést kapott. Már nem a srácok okozták. Nóri volt a feszültségem oka... Hogyan fogom elmondani neki? Utálja Taylor és nem csak a azért mert Harry volt csaja. Ha csak ennyi lenni puszi pajtások is lehetnének - ahogy Nórtenillát ismerem. - Neki nem Taylor zenéjével, külsejével vagy a tehetségével van baja. Nem a zenét utálja. Ha azt mondanám neki, hogy lemészárolom a családját, ha nem utálja meg a zenét akkor sem fordulna ellene. Elismeri, hogy Taylor tehetséges és szép. És ezzel nekem sincs semmi bajom. Maga Taylor a baj... A személyisége. Azt mondják, hogy egy előadó olyan amilyen a zenéje. Pontosabb a zene olyan mint az előadója. De ez most nem így van. A zenéje közel sem olyan borzalmas és agyonhasznált mint ő. Egy hárpia.
Már csak az a kérdés, hogy hogy lehet diszkréten előadni egy egyébként is idegbeteg embernek aki a pokol feneke alá kívánja. A válasz: sehogy. Kikel várnom a megfelelő időt és a helyszínt. Mert ez nem olyan lesz mint az én kiborulásom. Ez végezni fog a lakással amit eddig sikerült tisztán tartanom Nóri mellett.
A kiborulásom is aggaszt. Bár ezt most kisebb gondnak számít. Rosszul érzem magam amiért majdnem lenyeltem Niall-t. Nem ő tehet róla, nem az ő hibája. Csak meg kell nyugodnom, rendbe tenni Nórit és elintézni ezt is.
Egy egyszerű és gyors fasírtsütést vezényeltem le. Némi higgadtság keretében ültem le Nóri mellé vacsorázni. Miután végeztünk rázúdítom a bajt... 5 perc múlva Nóri végzett, hátradőlt és lecsúszott a széken. Összekulcsolt kezét a kasán pihentette. Pedig én még sehol sem jártam....
- Valamit el kellene mondanom.- kezdtem remegve.
- Mondjad.- megvonta a vállát és érdeklődve fürkészte az arcomat.
Most olyan jókedve van, megnyugodott, hogy beszéltünk a srácokkal és a hasa is tele van. Muszáj elrontanom a kedvét?
Igen, muszáj! - szólt a fejemben egy gonosz hangocska...